Somogyi Néplap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-15 / 87. szám

< Miért van a megyei kolcsönalap? A tanácsok bankja M71 novemberétől a kor­mány 1019/1971. számú hatá­rozata alapján az Országos Takarékpénztár vezeti vala­mennyi tanács és tanácsi in­tézmény bankszámláit és biz­tosítja számukra a fejlesztési hiteleket. A rendelkezés a bankok korszerűsítését céloz­ta. Megszűnt a Beruházási Bank. Feladatainak egy részét az OTP vette át, így a taná­csok pénzügyeinek intézését is. Korábban a tanácsoknak két-három pénzintézettel is kapcsolatot kellett tartaniuk. A takarékpénztár a taná­csok bankja. Hogy mit jelent ez a szerepkör az OTP-nek, arról Tüscr Pállal, az OTP Somogy megyei Igazgatósága tanácsi osztályának vezetőjé­vel beszélgettünk. — Somogybán hány tanács pcnzét kezeli az OTP? — Valamennyiét. A megyei tanácson kívül négy városi tanácsét, hatvanhárom közsé­gi közös tanácsét és hat ön­álló községi tanácsét. — A legutóbbi közigazgatá­si átszervezések. Marcali vá­rossá nyilvánítása, Kadarkút. Lengyeltóti és Balatonszárszó nagyközségi rangra emelése jelentett-e valamilyen válto­zást a pénzügyi munkában? — Igen, ugyanis két alap­vető számlát tartunk nyilván: a költségvetési alapét és a fejlesztési alapét. Az előbbi­vel valamennyi tanács ren­delkezik, míg az utóbbival csak a 'nagyközségi, a városi tanácsok és a megyei tanács. A három új nagyközség ese­tében a fejlesztési számlák megnyitása adott feladatot. — A kormányhatározat ki­mondta, hogy a tanácsok, ta­nácsi intézmények részére az OTP folyásit hitelt. Milyen le­hetőségeik vannak érre? — Négyféle hitelről beszél­hetünk. A központi hitelkeret összegét a kormány határozza meg minden megyére, s egy­ben megjelöli azt is, hogy mi­lyen célra lehet igénybe ven­ni. Így ezt a kölcsönt csak a kijelölt feladatok megoldására folyósíthatjuk. A második kölcsönlehetőség a gazdálko­dási hitel, ezt még a hitel- nyújtás évében vissza kell fi­zetniük a tanácsoknak. Ugyancsak hitellel segítjük a lakosság és a tanácsok együtt­működésével kezdeményezett víz- és közműtársulások mun­káját. A múlt év január else­jével hirdettük meg a me­gyei kölcsönalapot. Létrehozá­sára az késztetett bennünket, hogy több tanács egy-egy na­gyobb fejlesztésre évekig tar­talékol különböző összegeket, s csak később használja föl. Mi megteremtettük azt a le­hetőséget, hogy a tanácsok a tartalékolt pénzüket megfele­lő kamat mellett tartós betét­ként elhelyezhessék a megyei kölcsönalapba. Azok a taná­csok pedig, amelyeknek van megfelelő építőipari kapaci­tásuk, pénzük viszont nincs, a megyei kölcsönalapból igé­nyelhetnek hitelt. Ezzel a le­hetőséggel nem nagyon élnek a tanácsok. A baj ott kezdő­dik, hogy mindenki vinni akar, de betenni senki. Pedig megérné. Ha egy tanács tud­ja, i hogy két évig tartalékol egymillió forintot egy nagyobb beruházásra, s ezt elhelyezi betétben, két év múlva száz­ezer forint kamatot kap. — Ha i'alaki kölcsönt kér az OTP-töl, kezest kell vin­nie magával. A tanácsok ese­tében is szükség van kezesre? — Igen. A tanácsok eseté­ben a kezes szerepét a megyei tanács vállalja. — Milyen beleszólása van az OTP-nek a tanácsok pénz­ügyi tevékenységébe? — Csak hitelnyújtáskor van beleszólásunk, illetve még egy esetben. Mi ellenőrizzük a cél- csoportos ^ beruházásokhoz nyújtott állami hozzájárulások rendeltetésszerű felhasználá­sát. A szabálytalanságokat pe­dig jelezzük a megyei ta­nácsnak. — A takarékpénztár tevé­kenysége ismert a lakásépíté­sekben. Ez milyen kapcsolatot jelent az OTP és a tanácsok között? ' — A lakásépítéseknél szoros együttműködésre van szük­ségünk a tanácsokkal. Rész­ben azért, mert a tanácsok jelölik ki az OTP által értéke­sítendő -lakások vevőit a leg­nagyobb százalékban. A má­sik ok, hogy a lakásépítése­ket csak olyan területen lehet megkezdeni, ahol kommunális létesítményeket is építenek majd, ami már a tanácsok fel­adata. N. J. A Delta is bemutatja Ragasztott szerkezetek akácból, lucfenyőből Az első középület a földvári mozi lesz À rönk téren ott áll a sárga bakdaru. Most ez a büszkesé­ge a Somogyi Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság csurgói üzemegységének. —> Nagy könnyebbséget hoz a tíz torma teherbírású szov­jet bakdaru a rönktéri mun­kába. Eddig fizikai erővel mozgattuk a rönköket. A KKSZ—10 egy-két emeléssel kirakja a vagont, azután meg­könnyíti az anyag mozgatását, osztályozását. Ez négy és fél milliós beruházás. Két szovjet mérnök — egy elektro- és egy gépész- — irányította a sze­relést. Jó volt az összárán g a mi embereinkkel, így a szo­kásos két hónap helyett hu- .szonegy nap alatt végeztünk — mondja Geleta Ferenc üzemegység-vezető. Bekapcsolódik a beszélge­tésbe Báli Lajos rönkteri fő­művezető is, amikor szóba ke­rül, hogy a gép révén a va- gonálláspénzeket is csökken­tik. — Egy időben félmillióra rúgott egy évben, azután jobb munkaszervezéssel leszorítot­tuk százezer forintra. A bak­daru révén ezt a kiadást megszüntethetjük. S a rönk­raktár befogadóképessége — ez nagyon fontos — szintén megnő. — Hogyan? — Fölfele.., A kétméteres máglyák helyett négymétere­seket emelhetünk. Eddig 2-3 ezer köbméter rönköt tudtunk tárolni, nekünk azonban 11— 12 ezerre van szükségünk ne- gyedévenkét. Ezután elhelyez­hetjük ugyanazon a területen, mégpedig szakszerűen, osztá­lyozva. Ennek révén elérhet­jük az alapanyag takarékos felhasználását, növelve az úgynevezett anyagkihozatalt. A daru még nem állt mun­kába, a jövő héten lesz az üzembe helyezés. Az már most bizonyos a barcsi üzem tapasztalatai alapján. hogy könnyebb és gyorsabb lesz a rakodás a rönktéren. Lehet, hogy a közeljövőben testvére is lesz a darunak, a másik oldalon szintén felállítalak egyet, s akkor tovább növe­lik a mostani rönktér terüle­tét. Nagy izgalom volt az egyik csarnokban ott jártunkkor. Az Energiagazdálkodási Intézet Milliók zöldségből A csökölyi Húszmillió palántát nevelnek a hollandi ágyakban. munkatársai utaztak hozzájuk a fővárosból, s közreműköd­tek a náluk tervezett prés Ö86 zeszerelésé nek előkészítésé­ben. A gyáregység fejlődésé­ben fontos szerepük van a ragasztott tartó- és tetőszer­kezeteknek, amelyek majd ezen a gépen készülnek. En­nek alapanyaga szovjet lucfe­nyő. Vízváron már áll a bur­gonyatároló, az országban el­sőként ez készült ragasztott fatartókból. A mezőgazdasági létesítmény után már megkap­ták a megrendelést az ország első ilyen szerkezetű középü­letére, a négyszáz személyes balatonföldvári kertmozira. ,A 24 méter fesztávolságú tető- szerkezet alátámasztás nélkü­li. ök készítik el a vázszerke­zetet és a kilenc főtartót. Medgyesi Csaba faipari mér­nök, a termelési csoport ve­zetője kiterített egy csomó tervet, s úgy magyarázta, mi­lyen nagy vizsga ez a ragasz­tott tartóknak. A prés össze­szerelése már a jövő héten megkezdődik, hiszen sürgető az elemek gyártása. Fényképeket, üzemi újságo­kat mutat az üzemegység-ve­zető, ezek a másik újdonságuk sikeréről tanúskodnak. A Fatyp ragasztott akác tartó- szerkezetből a múlt év végéig 21 ezer négyzetméternyi terü­letet építettek be. Ez Harminc­egy épületnek felel meg, a többségük mezőgazdasági cé­lokat szolgál. Különösen Veszprém, Bács-Kiskun me­gyében ismerték föl az elő­nyét. Bács megyében még an- kétot is tartottak arról, mint lehetne ezt a szerkezetet fel­használni az oltani szövetke­zetekben. A vaszari Hunyadi Tsz ed­dig hat ilyen épületet sze­relt össze. Ezer férőhelyes szarvasmarhateiepet alakíta­nak ki a 12x75 méteres Fa- typ-istállókból. Gyakran elő­fordul, hogy a térképet búj­ják, olyan ismeretlen nevű helységekből küldenek meg­rendelést. A tv-h íradó is be­mutatta e szerkezetet, s azon­nal jelentkezett a kocséri Új Élet. Tsz. Bármilyen humorosan hang­zik, nemcsak a gyors felállít­hatóság miatt keresik a csur­gói »-istállókat«, hanem azért is, mert »a marhák jól érzik magukat benne.« A szakembe­rek szerint a legjobban meg felel a természetes kórnyérzel követelményeinek, s önszellő ző, jó szigetelésű. Legutóbb Koprovnicéból jártak itt t társüzemből, ők szintén ér deklődtek e termék iránt. A gyáregység az idén hu­szonhatmillió forint értékben gyárt az akác tartószerkeze tekből. Úgy mondják. hogy már 1978-ra vesznek föl meg rendeléseket. Az újdonságot hamarosan a televízió népsze­rű műsora, a Delta is bemu­tatja. Már az is bizonyos, hogy az atádi, a kiskorpád! agro­kémiai központ a másik faj­ta ragasztott tartóval épül. — örülünk annak, hogy befutott ez a két újdonság. Sokat várunk attól, elfogad- ják-e a gazdaság fejlesztési és szervezési osztálya által elké­szített pályázatot. Ha sikerül megkapni a 25 millió forintöt a fejlesztésre, a gépesítésre, még szélesebb körben elter­jeszthetjük ezeket a gvorsan összeszerelhető elemeket — mondta Geleta Ferenc. Lajos Géza Mikor az évtized elején szántóföldi kertészetének fej­lesztésébe fogott a tsz, vezetői még mit sem sejtettek a kö­vetkező évek állami támoga­tásáról és a zöldségtermelők­nek adott kedvezményekből. Nem végeztek a mai értelem­ben vett közgazdasági számí­tásokat sem. Csupán józanul fölmérték, hogy a területük egyharmadát kitevő futóho­mokon nem érdemes tovább erőltetni a gabonafélék ter­melését. Még ma is elkomo- rodva emlékeznek azokra az egy számjeggyel is kifejezhe­tő hektáronkénti termésátla­gokra. A gondok mellett azonban volt a gazdaságnak egy ma ritka adottsága: több volt a dolgos kéz. mint amennyinek munkát adott a határ. Â majd másfél száz asszonynak mun­kalehetőséget kellett teremte­ni. erre pedig legjobb mód­nak a zöldségtermelés fej­lesztése látszott. Mindezt ma úgy mondjuk: termelési szerkezetüket az adottságokhoz igazították. Mi­kor belevágtak, ez még ko­rántsem volt ilyen értelmű, hiszen éppen azokban az években kezdtek éleződni a termelésnek, a fölvásárlásnak és a fogyasztásnak azok az el­lentmondásai, amelyek felol­dását az elmúlt hónapok sza­bályozóinak és rendeletéinek sora segíti. A csökölyi tsz öt év előtti kockázatvállalása or­szágosan is figyelemre méltó eredményeket hozott. A gazda­ság az utolsók közül a sor élé­re került. Zöldségtermelésünk eredmé­nyességére mi sem jelemzőbb, mint hogy az összes területek 3 százalékát jelentő zöldséges hozza az összes jövedelmük több mint egynegyedét. Ta­valy 450 mázsa (!) paradicso­mot szedtek le hektáronként. 65 hektárnyi paradicsomterü- letükön hozzávetőleg annyit termelnek, mint a Nagyatádi Konzervgyár körzetébe tartozó 13 zöldségtermelő gazdaság együttvéve. Ezekután elgondolkodtató, hogy a megye hasonló adott­ságú termelőszövetkezeteinek jó része még ma is azt fon­tolgatja: megéri-e zöldséget termelni. A csökölyi főagro- nómus, Szabó János szerint elfogadható termésátlagok mellett ez már nem lehet kérdés. — Tény, hogy a februártól novemberig munkát adó zöld­ség több odafigyelést és koc­kázatvállalást kíván, mint például a gabonafélék telje­sen gépesíthető termelése. A mi példánk mégis mulatja, hogy megéri. 50 százalékos tá­mogatást kaptunk a. meleg- ágyak építéséhez, 70 százalé­kos kedvezményt a gépek vá­sárlásánál. 2500 forint segít­séget hektáronként a vegysze­rek vásárlásához és ezek után jön még a végtermékdotáció és a fejlesztési támogatás. — Mindez azt jelenti, hogy csupán a kedvezmények bil­lentik a nyereség oldalára a mérleget? — Mi akkor is termelnénk zöldséget, ha mindezek a le­hetőségek megszűnnének. Igaz, kisebb nyereséggel. A paradicsom 300 mázsás hek- tá-onkénti termésátlagánál már mindenképpen hoz nyere­séget. — Milyen lehetőséget lát az eredményesség további javí­tására? — A legfontosabbak az új fajták beállítása és a hatéko­nyabb növényvédelem. Tavaly például tanzániai paradicsom­fajtákkal kísérleteztünk biz­tató eredményekkel. Vannak fajták, amelyek 700 mázsás hektáronkénti termésre is ké­pesek. Mégsem föltétlenül ezek a holnap fajtái. A terme­lési költségek grafikonja ugyanis egy pont után mere­dekebben emelkedik, mint a termésé. Ez a jövő gondja ... — És a gépesítés? — Egy kompiéit gépsor 10 millióba kerülne. Ha megven­nénk, csaknem egy időben érő fajtákra lenne szükség, és csak »léparadicsomot« tudnánk ér­tékesíteni. Ráadásul ismét gondot okozna az asszonyok foglalkoztatása. Vitathatatlan persze, hogy dolgozóink elöre­gedésével egyszer majd nem lesz más lehetőségünk. Egye­lőre inkább a kézi munkát könnyítő és a szállítást gyor­sító megoldásokat keressük. Az eddigi eredmények: beve­zettük a konténeres szállítást és gépesítettük a rakodást. Figyelemre méltó a csökölyi tsz zöldségtermelés fejleszté­sével kapcsolatos pályázata, amelyről Köves Imre tájékoz­tatott: — A százhektáros fejlesztés eredményeként az ötéves terv végére már 230 hektáron ter­melünk zöldségféléket: zöld­borsót, paradicsomot, zöldba­bot és uborkát. 1980-ban már több mint 300 vagonnyi zöld­séget szállítunk földolgozásra a Nagyatádi Konzervgyárba. A gazdaság összes jövedelmé­nek felét adja majd a zöldség. A csökölyi tsz az elmúR évek munkájával jó példát adott arra. hogyan gazdálkod­hat eredményesen egy igen rossz adottságú gazdaság. Né­hány éve. ha vendég érkezett a Béke Tsz-be, rendszerint ta­nácsokat adott, most tanulni jön. A tagok büszkék azokra a termelési bemutatókra, me­lyeknek rendezési jogát szép eredményeikkel szerezték meg. B. F. Kukorica vetés előtt Van idő még egyszer fon­tolóra venni a szándékot, s újólag mérlegelve valamennyi követelményt, módosítani az elhatározást. Az adat meghökkentő: ta­valy 60 472 hektáron termel­tek szövetkezeteink kukori­cát, ebben az évben pedig 56 172 hektárnyi vetést ter­veznek. A csökkenés tetemes. Vajmi keveset szépít a hely­zeten, ha az adatokat az üze­mek ötödik ötéves tervi prog­ramjával vetjük össze. Kö­zéptávú tervükben ugyanis er­re az évre 58 500 hektár ku­korica vetését tűzték ki célul — ehhez viszonyítva tehát négyezerről kétezer hektárra csökken a lemaradás. Viszo­nyítani, magyarázgatni sokfé­leképpen lehet — ám a tény az tény marad! Nem néhány hektárról : ezres nagyságrend­ről Van szó, ami utal arra is, hogy egy-két gazdaságban igen nagy mértékű a termő­terület tervezett csökkentése. Nagyatádon például csaknem nyolcszáz, Visnyén, Karádon több mint háromszáz hektár­ral kevesebb kukoricát tervez­tek vetni, mint tavaly. A pél­dákat lehetne tovább 'sorolni, az indok pedig csaknem min­denütt ugyanaz: magas a költ­ség. nyereséget nemigen, vesz­teséget viszont annál inkább »terem« ez a növény. A válasz azt hökkenti meg leginkább, aki csak felületesen foglalkozik a mezőgazdaság­gal. Két évvel ezelőtt ugyan­is ilyeneket hallhatott: egyik legjobb, leggazdaságosabb nö­vény a kukorica. Miért hát a -pálfordulás«? A magyarázat egyszerű: 1975-ben megyei át­lagban 50,2, tavaly pedig csak 39.9 mázsa termett hektáron­ként. Köztudomású, hogy a múlt évi szélsőséges, aszályos időjárás talán legnagyobb mértékben ezt a növényt súj­totta. A hozam csökkent, a költségek viszont maradtak, sőt az elhúzódó érés miatt, a nagyarányú szárítással csak nőttek. Egyszóval nem alap­talan a megállapítás, hogy tavaly általánosságban nem volt jövedelmező növény a kukorica. Ez a tény azonban nem vonhat maga után olyan következtetést : akkor csök­kentsük a termelését! Mindig hiba, és olykor be­láthatatlan következmények­kel jár, ha a ‘ mezőgazdaság­ban egy év termelési tapasz­talataira alapozunk. Másrészt nem egy példa bizonyítja Somogybán is azt, hogy a múlt évet jellemző körülmé­nyek között is lehet eredmé­nyesen, gazdaságosan t kukori­cát termelni. (Szőlősgyörökön a növénytermelési ágazat nye­reségének nyolcvan százalékát a kukorica hozta — igaz. csaknem hatvankilenc mázsás átlagot ériek el!) Kétségtelen, ha valami a vártnál rosszabbul sikerül, egyszerűbb — ha úgy tetszik, könnyebb — lemondani róla, mint felkutatni és kiiktatni a munkából a bajok okait, meg­szüntetni a fogyatékosságokat. Arról nem is beszélve, hogy éppen a kukorica az a növény, melynek termelési és agro­technikája mind műszakilag, mind szakmailag a legrende- zettebb. A fajták széles vá­lasztéka áll rendelkezésre, a termelés egész folyamata gé­pesített. Végül, de nem utolsósor­ban emlékeztetni kell arra a jól ismert tényre is. hogv a legfőbb takarmánynövényünk­ről van szó. Sőt, mint árunö­vény is mind nagyobb szere­pet játszik az üzem gazdál­kodásában. Üzemi és népgaz­dasági érdek, hogy egy rosz- szul sikerült év után ne zsu­gorodjanak a kukoricát termő hektárok ! Van idő felülbírálni a szán­dékot és — felelősséggel mér­legelve valamennyi körül­ményt — módosítani az elha­tározást ! V. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom