Somogyi Néplap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-13 / 85. szám
Legalizálták a Spanyol Kommunista Pártot r (Folytatás az 1. oldalról) EOttságának tagjai és hozzátartozók üdvözölték. Carrillo elutazása előtt Párizsban újságíróknak kijelentette: a párt legfontosabb teendője, hogy folytassa a felkészülést a nyáron tartandó választásokra. A főtitkár nem volt hajlandó jóslatokba bocsátkozni a választások várható kimeneteléről. Hozzáfűzte : Spanyol- országban senki sincs olyan helyzetben, hogy ilyen előrejelzéseket tegyen. »A lényeg az — mondotta —, hogy pártunk az egyenlőség alapján vehet részt a választásokban.« Carrillo annak a véleményének is hangot adott, hogy Jimmy Carter amerikai elnök kevésbé kemény hangnemet használ a nyugat-európai kommunista pártokkal kapcsolatban, mint Henry Kissinger volt külügyminiszter. Hozzáfűzte: véleménye szerint az Egyesült Államoknak nem kell nyugtalankodnia amiatt, hogy néhány nyugateurópai kormányban változások várhatók, mert »ettől még nem változik meg Európa politikai egyensúlya«. Spanyol politikai körökben csaknem egyöntetű megelégedéssel üdvözölték a Spanyol Kommunista Párt törvényes működésének elismerését. Madridban, Barcelonában és Spanyolország több más városában hétfőn sok ezres tömegek vörös zászlók alatt felvonulva köszöntötték a Spanyol Kommunista Párt legalizálását. A Spanyol Kommunista Párt szóvivője hétfőn közölte az EFE spanyol hírügynökséggel: a párt április 17-én nagyszabású ünnepélyt kíván tartani egy Madrid környéki parkban. Az eseményen — a jelentés szerint — részt vesz Santiago Carrillo, az SKP főtitkára és Dolores Ibárruri, a párt elnöke, aki addig várhatóan visszatér az országba. Ha a 82 éves »Pasionaria« nem kapja meg időben a spanyol útlevelet, a rendezvényt egy héttel elhalasztják. * * * , A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága táviratban üdvözölte a Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottságát abból az alkalomból, hogy a párt több évtizedes illegalitás után kivívta a legális tevékenység jogát. Hétfőn este, a legutóbbi közkegyelmi rendelet értelmében, Bilbaóban szabadon bocsátottak két bebörtönzött baszk hazafit, az ETA nevű baszk különállási mozgalom tagját. * • m A hivatalos tilalom és a rendkívül rossz időjárás sem Az izraeli munkáspárt új elnöke At, izraeli kormánypárt központi bizottsága Simon Percsz hadügyminisztert választotta a párt új elnökének a devizabotránya miatt lemondásra kényszerült Rabin helyébe. Képünkön a szavazás pillanata: az új pártvezér, jobbján Ji- gal Állón külügyminiszter. (Telefotó: AP—MTI—KS) tudta megakadályozni, hogy Baszkföld számos városában megünnepeljék vasárnap az »Aberri Egunát«, a baszk haza napját. A gyűlések szónokai követelték: a hatóságok biztosítsanak autónómiát a baszk tartományoknak és hirdessenek teljes amnesztiát a politikai foglyok számára. Több mint tízezren tüntettek Loyolában, valamint a San Sebastian melletti Tolosában. Vitoriát, ahol a központi megmozdulásokat tervezték, a rendfenntartó erők már szombaton szinte hermetikusan elzárták a külvilágtól. Ennek ellenére — az áprilisi hóesésben — hivatalos adatok szerint több mint ötezren vonultak fel. A fegyveres rendőrség és a lovas rendőrség egységei füstbombákkal és gumilövedékekkel támadtak a tüntetőkre, akik erre barikádokat emeltek a város központjában. A rendfenntartó erők több tucat tüntetőt letartóztattak. Az AFP jelentése szerint a rendőrök brutálisan megtámadták a gumilövedékekkel súlyosan megsebesítették a belga televízió forgatócsoportjának operatőrét egy vitorlái szálloda előtt. Amikor társai tiltakozni próbáltak az incidens miatt, a rendőrök megverték őket. Marokkói zsoldosok Zairében (Folytatás az 2. oldalról) cáfolta, hogy Belgium katonai tanácsadókat küldött vőlna Zaireba A zairel ellenállási szervezetek Brüsszelben kiadott közleménye ezzel ellentétben határozottan állítja, hogy Mobutu elnök hadseregében belga zsoldosok harcolnak. A külügyminisztérium szóvivője határozottan tagadta ezt a közlést A Kongói Nemzeti Felsza- badítási Front, amely shabai felkelőkkel azonosítja magát, elítélte a zairei hadseregnek nyújtott pekingi támogatást. Brüsszelben nyilvánosságra hozott közleményében rámutatott: Kínai páncélosok, gránátvetők és egyéb katonai fölszerelések szállítását helyezte kilátásba. A francia külügyminisztérium szóvivője kedden technikailag egyszerű »bérleti ügyletként« jellemezték a francia katonai szállítógépek bekapcsolódását Marokkó zairei katonai expedíciójába. A külügyminisztérium nem tagadta, hogy Franciaországnak — elsősorban a multinacionális vállalatokon keresztül — anyagi érdekeltségei vannak Zairéban és behozatalában jelentős szerepe van az onnan vásárolt réznek. Hangsúlyozták azonban, hogy a francia döntés nem gazdasági, hanem politikai jellegű. A külügyminisztérium szóvivői tegnap ismételten leszögezték: a francia katonai szállítógépek nem szállítanak marokkói harcosokat, hanem csak katonai fölszereléseket visznek. A francia rádióban és sajtóban viszont olyan hírek keringenek, hogy a francia részvétel nem korlátozódik a muníciószállításra. L ebwanabi zairei kormánybiztos az Europe—1 rádiónak adott kinsha- sai nyilatkozatában kijelentette: az első marokkói egységet a francia Transall gépek szállították, és a marokkóiak azonnal a hadműveleti térségbe vonultak. A marokkói katonákat egy francia vezeti és ezek a zsoldosok franciául beszélnek. A Le Figaro helyszíni tudósítása szerint a marokkói csapatoknál »a parancsok franciául csattannak, a szemrehányások arabul«. A francia nemzetgyűlés kedd délutáni ülésén Gaston Defferre, a szocialista párt és Robert Ballanger, a kommunista párt képviselőcsoportjának elnöke, élesen elítélte Franciaország zairei intervencióját. Defferre kijelentette: a köztársasági elnök döntése ellentmond a francia alkotmány 20. és 21. cikkelyének, amely kimondja: a kormány határozza meg és irányítja az ország politikáját, felelős a parlament előtt, és a miniszterelnök felelős a nemzetvédelmi ügyekért. A parlamenti megfigyelők szerint a szocialista tiltakozásnak a pillanatnyi helyzeten túlmenően nagy jelentősége van a jövőre nézve is, kivált, ha a baloldal megszerezné a parlamenti többséget és kormányt alakítana. Ebben az esetben különösen súlyos lenne egy olyan elnöki döntés, amely nem veszi figyelembe a parlament döntését. Defferre nyilatkozatában a zairei akcióról szólva kijelentette, hogy a francia szállítógépek alkalmazása az »első lépés egy esetleg igen rosszul végződő kalandban«. Robert Ballanger gyarmatosító stílusú katonai beavatkozásnak minősítette a francia akciót. Heves harcok Libanonban Személycsere több fontos poszton Dél-Libanonban hétfőn is folytatódtak az összecsapások a jobb- és a baloldali fegyveres alakulatok között. A fa- langista párt vezetője, Pierre Gemajel közben Damaszkusz- ban készül, hogy a szíriai vezetőkkel a dél-libanoni helyzetről tanácskozzék. Miközben a fővárosban az ország normális életének megszervezésére irányuló lépésekről határozott a kormány, Libanon déli határvidékén ismét kiújultak a harcok. Értesülések szerint a hétfő esti órákban heves tüzérségi párharc kezdődött Mardzsajun körzetében, amelyért a palesztin alakulatok a jobboldali milicistákat tették felelőssé. A körzetben állomásozó palesztin egységek parancsnoka közölte, hogy a konzervatív erők és az izraeliek tüzérsége intenzív támadást indított Mardzsajun—Taibe vonalán a palesztin és hazafias alakulatok határ menti állásai ellen. Castro-McGovern találkozó Fidel Castro kubai államfő szombaton a Havannától nem messze fekvő Santa Maria del Mar üdülőhely egyik szállodájában négyórás megbeszélést tartott McGovern amerikai demokrata párti szenátorral, aki néhány politikus kollégájával egy amerikai kosárlabdacsapatot kísért el a sziget- országba. Az AP és a Reuter jelentése szerint a találkozót kővetően Fidel Castro újságíróknak adott nyilatkozatában a két ország közötti kapcsolatok rendezése szempontjából pozitív tényként értékelte a látogatást. McGovern szenátor vasárnap visszatért Washingtonba, ahol hamarosan beszámol Carter elnök- k havannai megbeszélései i..i. A pakisztáni ellenzék felhívása Súlyos összetűzések a tüntetőkkel A libanoni minisztertanács hétfő esti ülésén több jelentős poszton történő személy- cseréről határozott. Ezek — a hírügynökségek megítélése szerint — a konzervatív erők pozícióit gyöngítik a legfelsőbb szinteken. A Szárkisz államfő elnökletével megtartott kormányülés az arabközi biztonsági erők eddigi libanoni főparancsnokát, Ahmed Al-Hadzs ezredest a polgárháborúban .szinte teljesen szétzilálódott rendőrség élére névezte ki, s helyére Számi Al-Khatib parancsnokot állította. Szarni Al-Khatib — aki kinevezésével egy időben megkapta az ezredesi rangot — korábban a libanoni hírszerzésben dolgozott, s 1972-től Szíriában élt. Személycsere történt az állambiztonsági hivatal élén is. ahol a konzervatív kapcsolatairól jól ismert Antoine Dah- dahot Faruk Abi Al-Kama, az ismert ügyvéd váltja fel. A kilenc ellenzéki pártot tömörítő Pakisztáni Nemzeti Szövetség hétfőn felszólította híveit: tagadják meg a kormány által kivetett adók, előfizetési díjak befizetését, ne helyezzék el pénzüket az állami kézben levő bankokban; a külföldön élő pakisztániak csökkentsék hazai bankbetétjeiket, ' hogy a korinány »ne tudja felhasználni pénzüket a nép ellen«. A külföldön, főként Nagy-Britanniában és a Közel-Keleten dolgozó pakisztániak évente több mint 300 millió dollárt küldenek haza. A múlt hét vége óta Laho- rében, Punjab állam fővárosában több súlyos összetűzés történt a Pakisztáni Nemzeti Szövetség hívei és a biztonsági egységek között. Az összecsapásban 19-en meghaltak és több mint 200-an megsebesültek. A 19 tüntető megölése elleni tiltakozásul tartott két nagygyűlés részvevői követelték Bhutto miniszterelnök lemondását, a nemzetgyűlés feloszlatását és új választások kiírását. « . . Zavarsások Zaire-ban Légihíd a gyémántmezőkhöz Egyenlítői Afrika legjelentősebb állama, a Zaire Köztársaság — az egykori Belga Kongó — több mint egy évtizede jószerivel semmit sem hallatott magáról. Legföljebb kósza hírek jutottak el hozzánk arról a rejtélyes katonai táborról, amelyben »önkénteseket« képeztek ki az angolai FNLA támogatására. Pedig a két és fél millió négyzetkilométer nagyságú, 25 millió lakosú országban sok minden megváltozott azóta, hogy 1961 januárjában Katan- gában meggyilkolták a nemzeti függetlenség három legjelentősebb harcosát, az új állam első vezetőit: Patrice Lumumba miniszterelnököt, Joseph Okito képviselőházi elnököt és Maurice Mpolo külügyminisztert. A főváros nevét Leopoldville-ről Kinha- sára változtatták, hogy az még véletlenül sem emlékeztessen az átkos emlékű II. Li- pót belga királyra, az egykoron virágzó Bakongo Birodalom meghódítójára. Katanga, a gyémnntlelőhelyeinek gazdagságáról nevezetes tartomány Shaba lett, s székhelye, a volt Elisabethville sem viseli többé a belga királynő nevét: ma Kisanganinak hívják. A múlt század agyafúrt gyarmat szerző jenek, Stanleynek neve is eltűnt a keleti tartomány térképéről. Az 1960—61. évi véres események hírhedt »hősei«. Nyugat-barát állami érfiai is nagyrészt megszűntek politikai tényezőnek lenni. Csőmbe, a katangai helytartó száműzetésben hált meg, Kalondzsit, Kaszai tartomány királyát meggyilkolták, Kaszavubu államelnök visszavonult. A belga, francia, amerikai tőkének szalonképesebb, rugalmasabb, szelídébb képviselőre volt szüksége a tucatnyi tehetetlen kormány után. s a célnak Mobutu ezeredes maradéktalanul megfelelt. Hogy mi volt a cél? Mi más lehetett volna, mint a nyugati tőkebeáramlás megkönnyítése, ezáltal a bánya- trösztök profitjának növelése a mérhetetlenül gazdag gyémánt-, vasérc, ón-, arany- és mangánlelőhelyek megszerzésével, illetve kiszolgáltatásával. Hogy a tőkés haszonélvezet biztosítása korántsem olyan nyíltan ment végbe, mint a gyanmo- tosítás klasszikus korszakában, s hogy Mobutu elnök 1973-ban a külföldi tulajdonban levő vállalatok államosítására — vagy inkább látszat- államosítására — is rászánta magát, sőt egyes nemzetközi kérdésekben haladó álláspontot foglalt el abban jelentős "észe volt néhány szomszédos ország, főleg Tanzánia politikájának. Az »olaj a tűzre«, a jelenlegi zairei belviszályok és háborúskodások közvetlen kiváltó oka az angolai polgár- háború volt. A kinsnasai vezetés ebben is a rossz ügy, a konzervatív érdekek mellett kötelezte el magát, s nyílt fegyveres támogatást nyújtott az FNLA-nak és az Unitéinak. Érdekes módon Mobutu a rhodésiai és dél-afrikai fehér kormányzattal is jóval türelmesebb, mint a szomsziédos országok. S nyilván az sem véletlen, hogy a haladó Angola s Tanzánia szomszédságában most a legreakciósabb afrikai államok — Marokkó, Egyiptom, sőt a Dél-afrikai Köztársaság — segítségét veszi igénybe belső ellenzékének leverésére, melyet egyébként Antoine Gizenga volt miniszterelnök-helyettes, Lumumba egykori harcostársa vezet. (A shabai lázongás elfojtásához a francia hadsereg szolgáltat légihidat, föltehetően inkább a Zaire-ban található öt NATO-támaszpont, mintsem a hatalmas ország népének érdekében. A behatolást szovjet és kubai »veszély« fenyegetésével próbálják »indokolni«. Egyes nyugati államférfiak és szem- leírók szerint Podgornij szovjet államelnök és Castro kubai miniszterelnök afrikai körútja is »erre utal«. Az igazisár? mindebből annyi, hogy a szocialista országok jelentős segítséget nyújtanak a függetlenségükért küzdő népeknek. ám ez nem azonosítható a más államok belügyeibe való beavatkozással. A közép-afrikai válság lényegét nemrégi ben Nyerere tanzániai elnök fogalmazta meg legtömörebben, egy svájci újságírónak adott nyilatkozatában : »önök miért mindig csak Kubát emlegetik? Miért nem a nyugati monopóliumokat. amely Rhodesia, Dél-Afrika és a többi reakciós rendszer mögötí állnak?« Sőt. a nyugati beavatkozás cáfolhatatlan példája volt két hete a Zsíróval szomszédos Kongói Köztársaság elnökének. Marian Ngoubinak bestiális meggyilkolása is. Zaire példája feltétlenül az afriicai rendszerek polarizálódását bizonyítja. Azt, hogy a fajüldözés elleni harc, a gyarmati rendszer megszüntetéséért vívott küzdelem, a társadalmi egyenlőség kivívása, az önálló gazdaság megteremtése feltétlenül együtt jár a kapi- talizmus-ellenességgel, a szocialista — legalábbis szocia- lisztikus — eszmék elfogadásával. Közbülső megoldás harmadik lehetőség az új afrikai államok számára sem létezik. Lengyel András Afrikai körútra indult a brit külügyminiszter Egyhetes afrikai kőrútjának első állomására, Dar es-Sa- laamba érkezett hétfőn David Owen brit külügyminiszter. Érkezése után azonnal tárgyalásokat kezdett Robert Muga- béval, a Zimbabwei Hazafias Front egyik vezetőjével, valamint a zimbabwei felszabadító mozgalmak más képviselőivel. Érkezésekor Owen újságíróknak elmondotta : tárgyalásai során Rhodesia lesz a központi kérdés. Hozzátette azonban, hogy szóba kerülnek az Afrika déli részén kialakult helyzet »más aspektusai« is. Ez utóbbiakról nem volt hajlandó bővebben nyilatkozni. Laosz Visszaverlek az elleiHorrarialiíiárok támadását A laoszi külügyminisztérium szóvivője bejelentette, hogy Thaiföld által támogatott reakciós laoszi csoport március 29-én elfoglalta a Mekong folyó laoszi oldalán fekvő Sieng Su szigetet. A sziget 10 kilométerre van a fővárostól, Vientianetól. Hivatalos vientianei beje- jelentés szerint Laosz népi felszabadító hadserege hétfőn (április 11-én) visszafoglalta a szigetet. Az ellenforradalmár csoport egy része megsemmisült, más részét letartóztatták, egyesek Thaiföldre menekültek. Thaiföldről szervezkedő más ellenforradalmárok megtámadták és elfoglalták Nak- say Fong járás Lao Sang Khi szigetét. A laoszi néphadsereg ezt a csoportot is megsemmisítette. A laoszi kormány a leghatározottabban tiltakozott Thaiföldnél a provokáció miatt
