Somogyi Néplap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-13 / 85. szám

«

Otthon-e a diákotthon?

A teljesítőképesség növelhető

»Nem jó odahaza lenni”

Ai emberek többsége ^csupán azt tartja az iskolai kollégiumok feladatának, hogy a más helységekből jött kisvagy nagydiákoknak a tanintézet székhelyén szállást biztosítsanak, fűtött hajlékot, tanulásra és pihenésre alkalmas fészket és táplálékot nyújtsanak. Csak kevesen ébrednek annak tudatára, mennyire nélkülözhetetlen nevelő, jellemformáló hatásuk van ezeknek a némelyek által »-gyermek- megőrzőnek-« titulált létesítményeknek. mennyi törődés, odaadás, türelem szükséges, hogy az itt tanyázó kicsinyekben a »kényszerlakóhely-« az otthon érzetét keltse.

Különlegesen fontos küldetést teljesítenek a községi diákotthonok, így az általunk meglátogatott nagybajomi is. Pálmajorból, Homokpusztáról, Felsökakpusztáról érkezett kisgyermekek élnek itt, több mint hetvenen. Zömmel viskókban, putrikban laktak azelőtt, manapság is oda járnak haza a hét végén. Hétfőnként pedig tetvesen, piszkosan, kiéhezve érkeznek vissza; sokan az állami juttatásként kapott télikabátot, melegítőt s más ruhadarabokat sem hozzák magukkal. Nem önszántukból hagviák otthon ...

— Szívesen jársz haza? — kérdem a tizenkét éves Jóskát.

— Nem. Szüleim gyakran részegek, olyankor általában minden ok nélkül megvernek. Sokszor a tankönyvet is elveszik tőlem; nem nézik jó szemmel, hogy iskolába járok. Itt a kollégiumban jól érzem magam; kár, hogy szombaton és vasárnap nem lehet itt maradni. Bár... innen hazavágyódom, otthon viszont alig várom, hogy visszajöhessek.

Sok minden előfordul Itt. • Mindennapos dolog, hogy a pedagógusok »tetvésznek«. Az sem ritka eset, hogy valamelyik kisdiákot erőszakkal kell hazaküldeni. Néhol a papa cigarettát sodor kicsinye tankönyvének a papírjából, másutt a mama hívja meg fiát néhány féldecire.

Hogy a diákotthon valóban otthon-e? Feledteti-e a szülői házat? Az apróságok mosolya, önfeledt viselkedése azt bizonyítja, igen. Am, ha végigsétálunk az épületben, meggyőződésünkké válik, hogy a kicsik kedélyessége inkább a nevelői munka eredménye, mintsem a körülményeké. Igaz. a folyosó, a társalgó gondozott, tiszta, a könyvespolcok telistele, tévé, rádió, magnó is van, ám a hálótermekről nehéz elképzelni, hogy ott bárki igazán jól érezhesse magát. A legkisebben tizennégyen, a középsőben tizennyolcán, s a legnagyobban — a kislányokéban — harmincketten laknak összezsúfolva. Ráférne a kollégiumra a bővítés; az otthonná varázsoláshoz a nevelői jó szándék nem bizonyult elegendőnek.

Csakhogy bővítésre semmi esély. A nagybajomi tanács — mely a múlt évet egymillió forintos hiánnyal zárta — a takarékosság jelszavával elvont háromszázezer forintot a diákotthon költségvetéséből. A kicsiknek jó úgy, ahogy most élnek. Ám a helyi labdarúgóknak és a bíráknak nem mindegy, hol öltözzenek! Ezért épül most új klubház a sportpályán, öltözőkkel és 6x11 méteres klubteremmel, amelyben bizonyára mindenki kényelmesen elfér majd. Ha a helyi csapatról van szó, nincs helye a takarékosságnak! A belépődíjakból minden megtérül!

Amint Varga József vb-tit- kár elmondta, a tanács az idén 150 ezer forintot biztosít a klubház építésére; ugyanennyit adott tavaly is. Ez éppen 300 ezer forint, tehát ugyanannyi, amennyit az iskola és a kollégium költségvetéséből az idén elvontak.

Hogy miből újítják föl a diákotthont, miből javítják meg tetőszerkezetét, milyen összegből lesz kényelmes otthona az ott lakó 72 kisdiáknak, azt egyelőre senki sem

Alapos előkészület — jó eredmény

tudja.

Lengyel András

Második helyezést ért el a szőlősgyörökí termelőszövetkezet az IKR kukoricatermesztési rendszer taggazdaságai között). A kimutatás szerint 611.73 mázsa volt hektáronként a kukorica termésátlaga, amely ugyan az aszályos időszak miatt jelentősen kevesebb a tavalyelőttinél, eredményük azonban így is jónak számított. Hosszú évek előkészítő munkájának köszönhető, hogy a többi gazdaság előtt végezhettek.

Visszatekintve a korábbi évek eredményeire szembetűnő a fejlődés. Hét évvel ezelőtt még csak 30 mázsás hektáronkénti átlagot értek el, szívós munkával ezt három év alatt a kétszeresére növelték. így a termesztési rendszerbe való belépésükkor már fejlett és termelékeny gazdaság vállalkozott a korszerű nagyüzemi módszerek bevezetésére.

— Megérte-e a jó eredmények mellett vállalni a rendszerben való termelés szigorú követelményeit •— kérdeztük Ecsért Lászlótól, a szövetkezet főagronómusától.

— Természetesen megérte. Ezt nemcsak a a jó helyezésünk bizonyítja, hanem az is, hogy a növénytermesztési ágazat nyereségének 80 százaléka a kukoricából adódott tavaly. Ez évre 76 mázsás átlagot tűztünk magunk elé. ami a nagyobb nyereség mellett még olyan előnyökkel is jár, hogy a rendszer által nyújtott szolgáltatásokért törlesztendő 20 százalék csökken, a 70 mázsás átlag fölötti termésünk után ugyanis nem kell törlesztenünk. Érdemes tehát igyekezni, * a nagyobb teljesítmény elérésének »zálogát«, a gépeket minél jobban kihasználni.

Nagy jelentőségű a termelő gazdaság számára, hogy egy

Felkészülés az idegenforgalomra

Az idei Idegenforgalmi szezon a korábbiaknál kedvezőbb feltételekkel várja a turistákat, hiszen nagyarányú fejlesztési program megvalósítása folyik. Az új beruházásokról, tervekről Benic* László, a Belkereskedelmi Minisztérium idegenforgalmi osztályának vezetője adott tájékoztatást az MTI munkatársának.

Az idegenforgalom az elmúlt években szerte a világon — így nálunk is — lendületes fejlődésnek indult, a nemzetközi versenyt csak a szolgáltatások bővítésével lehet tar-1 tani. Ez utóbbi annál is inkább fontos, mert tavaly a külföldiek mintegy 31 millió éjszakát töltöttek hazánkban, s a belföldi turizmusban, üdülésben részt vevők száma is csak tízmilliós nagyságrendben mérhető. Meglevő 171 ezer kereskedelmi szálláshelyünk — ebből is mindössze 29 ezer a szállodai ágy — a csúcsszezonban már alig-alig elégítheti ki az igényeket. E téren a helyzet lényeges változására a közeljövőben sem lehet számítani, annak ellenére, hogy az idén jelentősen növekszik a szálláshelyek száma. A hazai lakosság igényeinek megfelelően főként olcsó szálláshelyeket adnak át a főszezonra. A múlt évinél tízezerrel többen üthetik fel sátrukat az idén a kempingekben. Nemcsak a meglévő táborok bővítésére kerül sor, hanem Makón, Agárdon és Sopronban új kemping is nyílik. Némiképp gyarapszik a motelek száma, nagyobb arányú fejlesztésre azonban inkább a következő években kerül sor, az V. ötéves terv előirányzata szerint ugyanis l!)80-ig ötezer hellyel bővül a motelhálózat. A szállodahálózat ez évben mindössze a 240 ágyas balatonföld- vári Neptun-szállóval gyarapszik.

Az idegenforgalmi főszezonra összesen 23 új ónkiszolgáló

étterem és 20 ételbár nyílik. Nagyobb szabású bővítésekre az ország két idegenforgalmi központjában, a fővárosban és a Balaton mellett kerül sor.

Fontos törekvés, hogy arra

alkalmas újabb tájak, vidékek is bekapcsolódjanak az idegenforgalom vérkeringésébe, ezzel nemcsak Budapest és a Balaton tehermentesülhet némiképp, de a hazai turisták által fölfedezett, megkedvelt új üdülőhelyek néhány éven belül a külföldi vendégek számára is vonzerőt jelenthetnek. Az idén ennek

megfelelően Egerben, Vásá- rosnaményben, Békésen és Tapolcán adnak át új önki- szolgáló éttermeket. Ezek közül néhány már üzemel is, máshol pedig most folynak a belső építészeti munkák, s a nyitás előtti utolsó simítások.

Készülnek már a tervek a következő évek idegenforgalmi fejlesztésére. Elsősorban a kiemelt helyeken bővítik majd a vendéglátó-kapacitást; a Velencei-tónál, Orfű környékén, a Duna-kanyarban, a Bükkben és a kiskörei vízlépcső leendő üdülőközpontjában.

I korszerű rendszerbe való be- I lépésekor ötéves törlesztésre a legmodernebb gépekhez juthat Felmerül ilyenkor a kérdés : vajon az öt év alatt megtérül-e a drága gép ára, illetve sikerül-e megtermelni vele azt a többletet, amelynek révén a használatbavétele nyereségessé válik? Szőlős- györökön kedvező tapasztalatok igazolják az igenlő választ. Nem értéktelenedik el öt év alatt a teljes gépállomány, sőt van olyan erőgép például az IHC-traktor, mely az ötévi normát — sfcl&tízezer üzemórát — három év alatt teljesítette, s még ma is kiválóan használható. Ugyanígy a kombájn is hasonló idő alatt teljesítette ötévi normáját, s remélhetően egy-két évig zavartalanul működik még.

A jó gépkihasználásnak személyi feltételei is vannak. A szigorú technológiához csak hozzátenni szabad, mondta a főagronómus. A rendszerben való termelés,, a nagyfokú gépesítés kevesebb munkaerő alkalmazását teszi lehetővé, a felhasznált munkaerőnek

azonban igen képzettnek kell lennie. Az üzemben a gépke zelők maguk is részt vesznek a gépjavításokon. A kampánymunka befejeztével rendszeresen ott vannak a szerelőműhelyben, így nemcsak jobban megismerik saját munkaeszközüket, hanem közvetlenül segíthetik a javítást, A gépszerelők rendszeres továbbképzésen vesznek részt, mivel az új technológiák új ismereteket igényelnek.

Az IKR-rendszer tájékoztató kiadványokat küld a taggazdaságok vezetőinek; hazai és külföldi cikkek, szak- fordítások a legkorszerűbb technológiai újításokat, eredményeket ismertetik. Ezeket a gazdaság közvetlenül is hasznosíthatja termelő tevékenységében. Nem látványos ugrások, hanem apró lépések vezetnek a nagy eredmények felé. A hosszú, körültekintő alapozás, a talajerő folyamatos javítása biztosítékokat nyújt a magas színvonalú termeléshez. Szőlősgyörökön a közeljövő tervei közt szerepel a 40 mázsás bázisátlag megkétszerezése, ez szerencsés időjárási körülmények között akár már az idén sikerülhet. Ez persze nem jelenti a végállomást. hiszen az állandóan meg-megújuló technológiai, műszaki eredmények mind nagyobb lehetőségeket tárnak fel, folyamatosan növelhető a teljesítőképesség.

B. A.

Textilipari kísérletek

A Textilipari Kutató Intézetben többek között a technológiák fejlesztésével, az űj gépek kipróbálásával foglalkoznak. A kötő-hurkolóipari kísérleti üzemben az új típusú fonalak feldolgozásával és a korszerű gyártmányok kifejlesztésével kapcsolatos kísérletek folynak.

1 bizalom ára

N

em a szójáték kedvéért teszem hozzá: a bizalom — ériga. Megszerezni sem könnyebb, mint becsülettel, tisztességgel élni vele. Nyilvánvaló, hogy a bizalom azért drága, mert értéket képvisel; legapróbb cselekedeteink is alig nélkülözhetik. De hát ezek csak'általános igazságok. Mai témám nem túl nagy horderejű, de valós gond, amely mindenütt. zavarhatja az emberek egymás közötti viszonyát, bizalmatlansághoz vezethet, megkeserítheti az életet; ráadásul sok embernek ad munkát. A bizalommal való visszaélés esetéről lesz szó, hangsúlyozom: egyedi, de szomorú példa nyomán.

Nem tudom, láttak-e már olyan új családi házat, ahol vegyszeres gyomirtást kell végezni a szobákban a parketta szegélye mentén? Hallottak-e olyan „korszerű" megoldásról, hogy a kerámia virágtartók mellőzésével a ajtószárfa fölött, a falban is .,termelhető” a zöld. leveles inda, és még csak öntözni sem kell? Van ilyen. Pedig „fölfedezésemnek" ez csak a kisebb része. A falak „áznak", természetesen alulról fölfelé; a mennyezet meghajol; a friss gerendákat „permetezni kell” — lehetőleg gumikesztyűben és gázálarcban, mert elszúva- sodlak; új tetőszerkezet helyett „megerősítő eljárásokat” kell alkalmazni; és nem szükséges a Balaton-partra menni, mert a parketten is bármikor homokon sétálhat a tulajdonos. Nemrégiben jártam egy házban, ahol mindez együtt adatott meg a két 75 éves ember számára. Azóta böngészem az iratokat, a jegyzőkönyveket és a szakértői véleményeket, a bírósági végzéseket, az újabb terveket és a gyötrődések áradását. Nem könnyű eligazodni közöttük. A lényeg azonban kihámozható: egy kisiparos — felelőtlen munkájával — kegyetlenül visszaélt dr. Ruda István nyugdíjas körzeti orvos és felesége bizalmával. Vagy túlzott volt ez a bizalom?

Két kis öreg életfelfogása, emberközelsége nyilvánult meg a bizalomban, s egész életűik munkásságának gyümölcse az alsó-bélatelepi házban. Milyen áron? A történet szálai mesz- sze nyúlnak. Ruda Istvánék 1969-ben kötöttek egyezséget az akikor még öreglakon élő Molnár István kőművessel. Kétszobás, komfortos, sátortetős „parasztház" építésére szólt az egyezség, s a kőműves 189 006 forintot ként a „kulcsátadásra” vállalt épületért. Jutka néni mondta ugyan, hogy fölkér majd egy műszaki ellenőrt is, de az akkor még szakképzetlen kőműves tiltakozott: „Csak nem tetszik bizalmatlankod- ni...? Ellenőrt? Csak azt ne! Lelkiismeretesen megcsinálom, bárki megnézheti azt a házat." A ma is mozgékony, de betegé és idegileg is „kikészített” asszony azt mondja: „Akkor követtem el a hibát, mert bíztam”.

Az építést nem siették el, ez nem szokás nálunk. 1973- taan költözött be a házaspár a ,.zöldövezetbemár akkor is nőtt a fű a parkét! tövén, megpúposodott a mennyezet, hullott a vakolat. Feltűnt az is, hogy a vékonyka gerendákat nem hántolták le, megkezdődött a szuvasodás. Levelet írtak a KIOSZ körzeti csoportjának (mert nehéz egy kőművest megtalálni). Jött is három szakértő, s— velük az építő. Nézték, elcsodálkoztak, de megnyugtatták a lakókat: nem szakad le a mennyezet. A kisiparost viszont jegyzőkönyvben kötelezték a hibák kijavításárd. (1973. október 19!) Semmi sem történt.

n

z építtetők bizalmát az is kifejezte, hogy már az egyezségnél adtaik a kőművesnek 100 000 forint előleget. Mielőtt beköltöztek volna, újabb hetvenezret, azután húszat, majd huszonhatezret fizettek ki, mert később teraszt is építettek. Pénzzel tehát vem. lehetett jobb belátásra, a hibák kijavítására bírni az építőt. A bírósághoz fordultak. Jöttek a szakértők, a jegyzőkönyvek, a ténymegállapítás —■ kezdődött a tortúra. Hogy az építő eltért a tervtől, a felhasznált szerkezeti anyag teherbírása megengedhetetlenül alacsony, ez egy percig sem volt kétséges. De hogyan is részletezném a megállapításokat, hiszen a szakértői vélemények három cikkben sem férnének el. Hátha még hozzátenném, hogy a Faipari Kutató Intézetnek is véleményt kellett adnia, s többek között rögzítette: a tetőszerkezetet károsító rovarfaj a kérgezetlen fenyőgerendákkal került az épületbe, s bár a tetőt lebontani nem kell, megerősíteni mindenképpen szükséges. Le kell hántolni a gerendákat és „védő vegyszerrel befújni". Jutka néni két hétig hántolt a padláson — mert már senkiben sem bízott. Két gyereket küldött ugyan a kőműves. hogy elvégeznék a védőkezelést, de csak ecsetet hoztak! Végül a tulajdonos fia — gumikesztyűben, gázálarcban — látta el az „utókezelést”.

Azután elkészült az új épület „felújítási” terve. A kőműves semmit sem tett, ezért a tulajdonosok 1976-ban 24 000 forintért megcsináltatták a tetőszerkezetet. És bíróság útján kérték költségeik megtérítését. A bizalomnak ára van...

A padlástér most olyan, mint egv barikád. A salakbetont még senki sem javította ki; Rerendahaiim a zok. vascsavarek, utólag beépített „kötelékek” jelz:k az „újfaita evítesi módot”. Borzasztó látvány. Ámbár bizalommal vallhatom: nem fog leszakadni a tető. Hiszen a tetőszerkezet oszlopai — amelyeknek a födémre kellett volna támaszkodniuk — most már nem lógnak a levegőben. Kiépíttették — saját költségen —• a második gerendarendszert, amelyet vaskengyelekkel félhú- zattek a régihez. Hogy utána újra kell vakolni, festeni? Ez már részkérdés...

A kőművesmunkát (hogy mondjuk kerámia vázában és ne a falban kelljen „termelni” a zöldnövényeket) azóta sem végezte el senki. Az ügy elhúzódása, a kanossza járás azonban arra intett: ne kérjék a per újrafelvételét. Belefáradtak. 1977. február 9-én — nem ítélet és nem végzés, hanem „bírói egyezség” született a Marcali Járásbíróságon. Eszerint a kőműves kötelezte magát arra, hogy részletekben (!!!) kifizet dr. Ruda Istvánnak 31 293 forintot. Jutka néni ott ült a tárgyaláson. Észrevette, hogy befejezték, de hogy miben egyeztek meg az ügyvédje révén, azt csak aztóta tudja, hogy egy hivatalos személyiségnél érdeklődött. A papírt nem kapták kézhez — ezt egyezség esetén csak kérésre küldik meg. Magam is onnan tudom a részleteket, hogy jelentkeztek a jegyzőkönyvért. Most azt mondja a tulajdonos: ebből a pénzből alig jut 4000 forint a kőművesmunkára, pedig a szakértő szerint 10—12 000-be fog kerülni. De már nem akarnak por- lek adni.

A bizalomnak ára van. Nem mindegy, hogy kihez — kikhez — fordulunk bizalommal. Kiváltképp akkor, ha nem „égből hullott” pénzért családi fészkünket akarjuk megteremteni öregségünk, a megérdemelt pihenés napjaira. Mégis tuba volna általános következtetést levonni az ügyből, tanulságai azonban nem vitathatók. Egyedi volt a példa, hiszen nem minden új családi házban burjánzik zöldnövény a falakban, és nem mindenütt roskad a tető; nem minden kőműves felelőtlen, és nem mindenki tűri el az effajta magatartást. De az is igaz, hogy az illetőnek nem lesz könnyű hitelt és bizalmat szereznie egy ilyen história után. Hátha még kiszivárog az is, hogy nem is ez volt az egyetlen esete... A történet — úgy tartom — áttételesen is elgondolkoztató. Nem azokról mond ítéletet, akik bíznak embertársaikban, hanem azokat figyelmezteti, akik visszaélnek a bizalommal. Mégis csak ők húzzák a rövidebbet: a legdrágábbat veszítik el...

Jávori Béla