Somogyi Néplap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-10 / 84. szám
Egy feltűnő napirend Sírt az idő Szent György-n Takaros házak sorakoznak egymás mellett Lászlómajor egyetlen utcájában. A gondozott udvarokon, a szépen rendiben tartott portákon látszik: szorgalmas emberek lakják. A házhelyeket egyidőben mérték a földosztók; leverték a cövekeket a házhelynek való parcellák, és a családonkénti hat-nyolc hold föld szélére. Gróf Széhchenyi Bertalan volt cselédei akkor határozták el: mihamarabb építenek a telekre, és elhagyják a hosszú házat, amelyben hol nyolc, hol tíz család lakott. Az új portákra kezdetben csak egy nyárikonyhaféle falait húzták fel, ebben laktak, amíg elkészült az első, igazi otthonuk. A pusztán sokan emlékeznek még erre az időre. De nem szívesen beszélnek róla. Keserves idő volt... A Böröcz család legidősebb tagja, a nyolcvannégy esztendős Józsi bácsi itt született, itt élt az édesapja is, gyerekei a hosszú házban jöttek világra, ötből három él. — Akkor vittek engem katonának — kapcsolódik a beszélgetésbe ifjabb Böröcz József, aki maga is tíz év körüli kislány nagyapja. — így hagy»Keserves idő volt...« »Apám fél konvenciót kapott.« — Meghaltak kiskorukban, akkor nemigen tudta az ember, hogy miért? A gyerekekből sose maradt életben annyi, ahány született. Józsi " bácsi fél lába térdtől hiányzik. Ráesett a rönk, amikor kocsis korában fát szállítottak az erdőből. Felesége a kútba esett, kihúzták ugyan, de egy életre nyomorék maradt tam itthon szegény szüléimét. I Apám akkor fél konvenciót ka- ' pott, éjjeliőr lett a birtokon. Idősebb Böröcz József hat osztályt végzett Felsőbogáton, Segesden járta az iskolákat, azután megkezdte a szolgálatot a grófnál, és szolgálta őt, majd a bérlőt egészen a felszabadulásig. Élete háromnegyed részét cselédként élte le. A puszta határait nem nagyon hagyta el. Erre szigorú előírás volt. A cseléd csak a gazda engedélyével távozhatott a faluba vagy a városba, meghatározott napokon. Más vidéket csak akkor látott, amikor az első világháborúban katonának vitték, vagy amikor a hadifogságból hazatért, s a falusiakkal együtt a községi elöljáróságra ment, hogy egy mázsa búzát kérjen az újrakezdéshez. — A falusiak megkapták. A cselédek nem. Azt mondták a községházán, kérjünk a gróftól. El is mentünk a kastélyba, nagy alázatosan elmondtuk, mi járatban vagyunk. De nem adott. Azt mondta : Honnan adjak, én is szegény ember vagyok. Hát így volt. — A grófot gyakran látták? — Láttuk, ha megjelent a pusztán, de inkább a segesdi kastélyában tartózkodott. Az intézővel volt dolgunk. Tavasz- saal nagyon féltünk tőle, ilyenkor döntötte el, ki maradhat, kinek kell mennie. — Február huszonnegyedikén minden cselédet az intézőhöz szólítottak. A folyosón vártuk, hogy egyenként az intéző elé járulhassunk, és megtudjuk: mi lesz Szent György- napkor ? Akivel elégedetlenek voltak, annak a kezébe adták a cselédkönyvet, és mehetett isten hírével, újabb helyre szegődni. Olyan is volt, aki maga ment, én maradtam. El sem küldtek, én se akartam menni. Ha az ember három- szor-négvszer költözködött, odalett minden. A Szent György-nap szomorú volt. Legtöbbször esett az eső. Még az idő is sírt, amikor a cselédek elpakoltak. Volt, akiért jött a szekér a másik uradalomból. Felrakták rá a kevés holmit, fölültek a tetejére. Az esooen sokszor elázott mindenük. — És a húsvét? — Sokszor még akkor is dolgozni kellett. Ha sürgős volt a munka, nem számított se ünnep, se vasárnap. Ha nem kellett dolgozni, elvittük a sonkát szenteltetni — már akinek I volt. Délután a fiatalok elővették a citorát, táncoltak egyet, azután elmúlt az ünnep. Nyáron kettőkor, télen négykor kelt, gyakran este kilenckor tért haza az erdőből. Fia, menye, egyik unokája a böhönyei tsz-ben dolgozik. — A papára nagy szüksége van a családnak — mondja a menye. — Ha nem vagyunk itthon, ellátja a tyúkokat, ki- söpri az ólat, vigyáz a házra. A volt cselédek többsége nem hagyta el a pusztát. A böhönyei tsz-ben dolgoznak, László- majorba hozták a családjukat. Egy volt cselédasszony, aki annak idején a ' füstöskonyhában főzte a vacsorát, most a csirkéivel büszkélkedik: — Hatvanból csak négy pusztult el — mutatja a ka- pirgáló állatokat. Barcs településesztétikája A régi cselédház hosszan nyúlik el a falu végén. Istállónak használják. Simon Márts „Barcs nagyközség közös tanácsa első ízben tűzi napirendjére a településesztétikával kapcsolatos feladatokat”. Ennyi egyelőre elég a vb legutóbbi ülése elé terjesztett anyagból. A megyében is ritka, valószínűleg az első alkalom, hogy egy végrehajtó bizottság a településesztétikával foglalkozzon. Amíg azonban eddig eljutottak Barcson, nagyon sokan és sok oldalról tárgyaltak a témáról. Terveztek és vitatkoztak, s többek között azt fontolgatták: egy szobor hogyan hqt majd húsz év múlva azon a helyen, ahol a közeljövőben akarják felállítani. Miért hasznos a településesztétikával f oglalkozni ? A minőségről idejében gondolkodni ma még újszerű és feltűnő. Éppen ezért kell üdvözölni a barcsiak törekvéseit. A jövő szolgálatában Így lehetne összegezni azokat a törekvéseket, amelyeket egy-egy ilyen téma kapcsán megfogalmaznak. Megfelelő alap áll ehhez rendelkezésre: a komplex rendezési terv, melyet a Pécsi Tervező Vállalat készített. Jellemzésére csak annyit: amikor a tervezőkkel beszélgettem, azt mondták : nagyszerű lehetőségeket kínált a nagyközség. Nemcsak a vezetők együttműködési készségében, hanem abban is megmutatkozott ez, hogy Barcs jó befogadó. Olyan szerkezetű település, ahol az alkotó fantázia szoros összefüggésben a gazdaságossággal, az ésszerűséggel és a településesztétikával, előre el tudja képzelni a település jövőjét. A főbb rendezési elvek: olyan tömböket kialakítani, hogy a község főközlekedési útjaival párhuzamoson belső közlekedési utak is kialakuljanak; több, úgynevezett alközpont kialakítása a központtól egyenlő távolságra; a beépítési magasságban a perem- kerületek családi házas beépí- i tése, a városközpont felé ha- ‘ ladva azonban a sorház, a társasház, a láncház, a csoportház már 3-5 szintes, míg a központban ismét alacsonyabb épületek lesznek. Megteremtették a városközpont részletes rendezési tervének alapját. A szerkezeti vázlat arra is ad utasításokat, hogyan kell kialakítani a különböző övezeteket, az intézményhálózatot és a szolgáltató egységeket. A város és a táj Barcson számottevő zöldterület van, a parkoké csaknem 150 ezer négyzetméter. A parkok azonban néhol nem felelnek meg a városrendezési követelményeknek. Tudniillik nemcsak arra van szükség, hogy a lakosság száma és a zöldterület nagysága arányban legyen egymással, hanem arra is ügyelni kell, hogy a zöldterületek az egész települést „befonják”, megszínesítsék, hangulatossá tegyék. Ha valaki szép fákat, rózsaligeteket, parkot akar látni, ne kelljen elsétálnia „oda”, hanem lép- ten-nyomon találjon ilyeneket. A város és a táj — olvastam az előterjesztésben, de többször hallottam dr. Németh Jenő tanácselnöktől is — csak egymástól elszakíthatatlan, szerves egységben képzelhető el. Az elmúlt években Barcson 300 ezer forintot fordítottak közterületi műtárgyakra. De még mindig szegények szobrokban, műalkotásokban. Kevés a virágtartó, a térrács, a kerti kerámia. Megkeresték a képzőművészeti lektorátust, és közösen határoztak: kik és milyen szobrokat, műalkotásokat készítenek Barcsra. A költségek felét a lektorátus vállalta. A műalkotások többsége a település belterületére kerül. A Hősök terére, a szakmunkásképzőbe, az óvodához és a szakközépiskolához, az autóbusz-pályaudvarra, a házasság- kötő terembe és a tanácsház környékére, a művelődési ház környezetébe, de jut belőlük a somogytarnócai kastélyhoz is. A lakosság is Az épületek egy részének még nyoma sincs, de már megtervezték : milyen reklámok, neonfeliratok, falbürko- latok díszítik őket. Például a Bajcsy-Zsilinszky utoa 2. szám alatti ház homlokzatán lesz -a Barcsot és a Drávát jelképező dombormű. Arra is figyelnek, hogy az áfész tervezett reklámja, vagy az a dombormű, amelyik a 42 lakásos ház homlokzatára kerül, összhangban legyen az étterem és a bisztró feliratával. Mindez még terv. Megteremtik a lehetőséget ahhoz is, hogy az esztétikus település kialakításában a lakosság is közreműködjön. A vb-ülésen elhatározták: megalakítják a településesztétikai bizottságot. Ez minden kétséget kizáróan az első Somogy megyében. Mészáros Attila Huszonöt év Kürti András mm öi pár z si an bt Lavina „Az izgatottság nőtt, mint a lavina." (Mikszáth) II. „Madár eszi a bürokráciát!”, „Mi hozza harci lázba a kongói zümbiket?”, „Két magyar tenyésztő — apa és fia — világraszóló felfedezése!”, „Da- moklész-kardja a grafomániá- sok feje fölött!”, „Még őriz egy-két titkot a Kyoga-tó nádrengetege?”. Jó, „húzós” főcím, jő alcímek. És alattuk meghökkentő, Izgalmas, érdekes mondanivaló. És egy elmosódó fotó, mindenki azt vesz észre rajta, amit látni szeretne. Nem csoda, hogy a Déli Hírek pénteki számában Kosaras Kati cikke keltette föl a legnagyobb figyelmet. Annál is inkább, mert ezen a napon sehol sem tört ki helyi háború, nem hajtattak végre pucs- csot, nem követték el az évszázad bank-, vonat-, ékszer-, emberrablását, nem lőttek föl sehol semmit, még csak ötös ikrek sem születtek Kanadában, következésképp a züm- bikről szóló . riport egyedül elégíthette ki a nyájas olvasó napi szenzációigényét. Azaz hogy csak részben elégítette ki, viszont roppant föl- csigázta a kíváncsiságát. Ugyanis a szerző — ősi néi ösztönnel, tudniillik, hogy bőség idején nem szabad mindent fölzabáltatni a családdal, hanem egyet és mást „spájzolni kell” a koplalósabb napokra — nem írt meg mindent, amit e témáról megtudott. Es emellett valami előérzet hatására nem közölte a tenyésztők nevét, sem azt, hogy hol a madártanya, hogy hol dolgozik a fiú, honnan ment nyugdíjba az apa, szóval inkognitóban tartotta a főszereplőket. Nagyon is helyénvaló volt az óvatosság, ezt a cikk megjelenése után bekövetkező események fényesen bebizonyították. Jóformán még csak az első pár példány találhatott gazdára az újságosoknál, amikor csörrerrt a telefon a szerkesztőségben. A legnagyobb lavina is egy kis hógolyóval kezdődik... Es ezúttal nem is volt olyan apró az a hógolyó... „öklelő dorongját magasra emelé, Rázta fenyegetve a pajkosok felé.” (Arany) — Déli Hírek?.. ’ Na, végre! Itt Gruber Tamásné, tanácsi dolgozó. Azt az újságírónőt kérem, aki zümbikről írt a mai számban... Jó, nekem nem fontos, hogy vele személyesen... Csak azt mondja meg, legyen szíves, hogy hol laknak azok a jómadarak, mert az sajnálatosan kimaradt a cdklkből... Nem, nem a zümbik, hanem a gazdáik. Nem Afrikában, hanem itt Pesten.,. Hogy-hogy nem adhatja meg a nevüket és a címüket?! En nem kíváncsiskodásból kérdem, én ebben az ügyben mélyen érintve vagyok!... Mint sértett fél!... Igen, ezért van sürgős beszélni valóm azokkal a madártenyésztőkkel... Csak az történt, hogy az én félnapi hivatali munkámat egyszerűen tönkretették azok a kis vámpírok! Én le fogok számolni vélük! Én ki fogom tekerni a nyakukat !... Nem, nem a zümbik nyakát, hanem a gazdáikét, akik rám uszították őket! Akik felelőtlenül szabadon engedik ezeket a veszélyes madarakat hivatalos idő alatt!... Rendben van, nekem magával semmi bajom, de mondja meg a főnökeinek és annak az újságírónőnek, hogy huszonnégy órai gondolkodási időt adok. Holnap ilyenkor ismét jelentkezem ... Nézze, én egy nagyon szelíd, békés természetű nő vagyok, de ha a kedvenc munkámat szétcincálják, aikkor én nem ismerek pardont !... Nem, személyesen teszem majd tiszteletemet. Es ha akkor sem adják ki nekem őket, akkor a Déli Hírekből kő kövön nem marad!... Igen, természetesen tisztában vagyok életveszélyes fenyegetésem jogi következményeivel... írja csak föl nyugodtan, igen, Gruber Tamásné, kilencedik kerület, Mondók utca 27., második emelet.., Pompás. Es még azt is közölje a szerkesztőkkel, hogy ifjúsági bajnokságot nyertem súlylökésben és diszkoszvetésben, tizenhárom évvel ezelőtt, istenkém, hogy repül az idő.. • „Bizonyos fenntartással fogadták ... a közléseket* (Mikszáth) Ott szorongtak mind egy szálig a Cuprimex csöpp raktár- főnöki szobájában, és áhítattal figyelték, amint a főnök, Gim- ric Aladár egy ujjal, de villámgyorsan üti a gép billentyűit. Az íróasztal sarkán ott feküdt gyűrten, összefogdosva a Déli Hírek legújabb száma. géppuskázást a papírlapot Befejezte a Gumric, kihúzta az írógépből. — Felolvasom — mondta. És felolvasta. — Tisztelt szerkesztőség, kedves elvtársak! Mi, a Cup- rimpex készáruraktára háromszorosan kitüntetett szállító- brigrátíjának tagjai, egyöntetű lelkesedéssel üdvözöljük az önök cikkében szereplő bürokráciaellenes madaraikat, amitől mi is sokat szenvedünk. Egyúttal azonban felhívjuk a felfedezők figyelmét arra is, hogy fejleszteni kell e madarak kiképzését, megfelelő irányítását Ellenkező esetben áldásos tevékenységük bizonyos károkkal járhat. Konkrét példa erre az, ami nálunk történt. Nálunk a múlt hét szerdáján, pár perccel kilenc óra után ismeretlen zümbik törakretettek huszonkét darab lottószelvényt abból a százból, amellyel háromszorosan kitüntetett brigádunk a kollektív érzés erősítése érdekében rendszeresen játszik. Mi egyáltalán nem ragaszkodunk a kárunk megtérítéséhez, ami nyolcvankilenc forint tíz fillér, csak szeretnénk, ha a jövőben ilyen eset nem fordulna elő, ehhez kérjük szíves hozzájárulásuikat. Letette a papírlapot az íróasztalra, rátenyerelt, végighordozta tekintetét a brigádtagokon. Áhítat, tisztelet, őszinte elismerés. Este hét óra. A vasúti sín melletti meggyfa virágos utca utolsó házába csöngetek. A zöld zsaluk mögül hálóinges asszony néz ki: Fiiszár Istvánná ezen a héten éjszakás. Amikor reggel megjön a munkából, pihen egy keveset, s ilyenkor másfél-két órát alszik még, mielőtt újból elindulna. Huszonöt éve dolgozik a Pamutfönó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában. Mindig háromműszakos volt, kivéve azt a két és fél évet, amikor a technikumban tanult. — A férjem lakatos és hegesztő, majdnem egyszerre léptünk be vele az üzembe. Húsz évig külön műszakba jártunk, hogy a kislányunkat nevelhessük. Annyira megszoktam már a váltott műszakot, hogy képtelen lennék állandóan délelőtt dolgozni. Eszerint alakult az életritmusunk. Amióta a nagylány kirepült a családi fészekből, nem tudnak betelni a jó érzéssel: műszakkezdés előtt egy órával együtt indulnak dolgozni. Végre sort keríthetnek közös szórakozásra is, amiről sokáig kénytelenek voltak lemondani. Felszabadulásunk 32. évfordulóján Fiiszár Istvánnénak a könnyűipari miniszter átadta a Munka Érdemrend arany fokozatát. Mivel érdemelte ki? Betanított munkásnak vették föl 1952. január 10-én. Később tizenkét évig gyártásközi ellenőr volt. Amikor az új cérná- zóban megkezdődött a termelés, oda helyezték csoportvezetőnek. 1975 novemberétől pedig az orsózóban művezető: ötven ember dolgozik a keze alatt. 1953-tól pártmunkás. Pártvezetőségi taggá választották, s a legkülönbözőbb feladatokkal bízták meg. Most alapszervezeti titkár. — Ha megfelelő anyagunk van, könnyű a művezetőnek is, a párttitkárnak is. A kettőt nem tudom elválasztani. Nekem mindig az a fontos, hogy a munkatársaimnak segítsek. De sem művezető, sem párttitkár nem lelhetnék, ha a férjem nem olyan lenne, amilyen. A férjéről beszél, aki szívesen átvállal az otthoni munkából, aki biztatja, ha elkese? redik, aki sokat vallhatna az átvirrasztott éjszakákról. Fliszárné ma már derűsen emlékszik vissza elkeseredéseire: — Voltak olyan pillanatok, amikor azt mondtam, hogy nem tudom tovább csinálni. Ilyenkor a férjem csak annyit mondott: „Ha a gyorsvonat jár rajtad keresztül, akkor is el kell végezned a technikumot ...” összemosolyogtunk, és dolgoztam, tanultam tovább. Talán ezért bánt, hogy a csoportunkban van egy értelmes, talpraesett asszonyka, akinek tanulnia kellene, de a férje nem engedi. Ezt képtelen vagyok elfogadni! Hatgyermekes napszámos családból származik Fliszárné. Jogot akart tanulni, de erről le kellett mondania. Szülei korán meghaltak, a család szétszóródott. A lányát egyetemre küldte. — Közgazdasági egyetemet végzett. Ez sok mindenért kárpótlás nekem. 1959—80-ban végezte el a hetedik-nyolcadik osztályt, és 1966-ban érettségizett, az idén befejezi a marximus—lenináz- mus esti egyetemet. A könyvespolcra téved a tekintetem. — Az olvasás nagyon fontos. Érdekességet találok mindenben. Csak azt sajnálom, hogy nem húszévesen jutottam oda, ahol most vagyok. Mennyi mindent lehetne még tanul- ni... A beszélgetés vissszakanya- rodik az ünnephez. — Munkatársaim nagyon örültek a kitüntetésnek, még a buszon is gratuláltak. A férjem pedig így szólt: „Csak annyit mondhatok, megérdemelted.” Gombos Jolán (Folytatjuk) Termelőszövetkezetünk vállalatok, intézmények, egyéni vásárlók részére fával égetett darabos meszet ajánl megvételre Szükség esetén szállítást is vállalunk. Ara: 151 Ft/mázsa + szállítási költség. Levélcím: Magyar Tenger Mg. Tsz, Zánka. Telefon: Szentantalfa 12. (14777)
