Somogyi Néplap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-07 / 81. szám

ft

Régi harcok színhelyén

A magyar—bolgár barátsági napok rendezvényeire — » Hazafias Népfront vendégeként — megyénkbe látogatott Iván Boszev, a Bolgár Néphadsereg tábornoka.

— Éppen húsz esztendős voltam, amikor az újonnan alakult Bolgár Néphadsereg katonájaként Magyarországra érkeztem, hogy harcoljak a magyar nép felszabadításáért. Kapitány voltam, parancsnoka egy híradós zászlóaljnak. Komlósdon telepedett meg parancsnokságunk, egy idős néni volt a házigazdánk. Nevére sajnos nem emlékszem, de egy fényképet őrzök róla. És soha nem felejtem el azt a baráti fogadtatást; melyben ö meg a többi komiósdi ember, az általunk felszabadított magyar falvak lakosai részesítettek bennünket.

így kezdi a 32 évvel ezelőtti eseményekre való visszaemlékezést Iván Boszev tábornok, aki — csakúgy, mint három évtizede — politikai munkás a bolgár hadseregnek. Szavai nyomán megelevenedik a történelem, felidéződik annak a hadseregnek az áldozatvállalása, amely kötelességének tekintette, hogy — együtt a szovjet hadsereggel — részt vegyen Magyarország felszabadításában, a német fasiszták megsemmisítésében.

Iván Boszev fiatal volt még, de már jelentős politikai múlt állt mögötte. 1941-ben gimna- zistáként tartóztatták le politikai tevékenységéért, s három évi börtönre ítélték. Ez sem riasztotta el a kommunista párttól. Szabadulása után azonnal a hegyekbe ment, csatlakozott a partizánokhoz, s rövid kiképzés után az új hadsereg katonája lett. Harcolt Jugoszláviában, s úgy került hazánkba.

— A Margit-vonal elfoglalása ... A téli átkelés a Dráván ... Megfigyelőállás a csurgói templomtoronyban, ahonnan a tüzérség tüzét irányítottuk, s ahonnan a németek kibombáztak bennünket...

Visszaemlékezéséből felelevenednek az I. Bolgár Hadsereg katonáinak hősi harcai. Szinte látjuk őt és a többi bolgár katonát harcolni, küzdeni a magyar nép szabadságáért, távol hazájuktól.

— Ezek az emlékek felejthetetlenek. Akárcsak az a barátság.- amely köztünk, harcoló bolgár katonák és a magyar nép között szövődött.

Harminckét esztendő után először jár Somogybán. Volt ugyan már hazánkban, de akkor csak Pécsre és Harkányba sikerült eljutnia, ide a rég; harcok színhelyére csak most látogathatott el.

Vérrel pecsételődött meg ez a barátság, s közös céljaink, eredményeink, a két szocializmust építő nép azonos törekvése erősítették, szilárdították. Ez érződött azon a beszélgetésen. melyet a vendéglátókkal, Űjvári' Miklóssal, a Hazafias Népfront megyei titkárhelyettesével és Novák Ferenccel, a népfront városi titkárával folytatott. És akkor is, amikor ellátogattunk a Somogy megyei Levéltárba, ahol köszönetét mondott dr. Kanyar József igazgatónak azért, hogy írásaiban megörökítette a Somogy felszabadításában részt vevő bolgár katonák harcát. S ezt éreztem akkor is, amikor néphadseregünk magasabb egységének parancsnokaival, dr. Berki Mihály ezredessel, Sasvári Ferenc alezredessel és a többi tiszttel, katonával beszélgetett, akik figyelmesen hallgatták visszaemlékezéseit.

Ellátogatott Iván Boszev a Keleti temetőbe, ahol kegyelettel áldozott a Hősök emlékművénél. Barátjára, Peter Kosztadinov őrmesterre gondolt, aki a Rinya mentén halt hősi halált — sa többi bolgár katonára, akik itt nyu- gosznafc magyar földben; s akiknek emlékét — ezt köszönte meg meghatottan — a magyar nép az igaz barátnak kijáró tisztelettel és kegyelettel ápolja.

Si L.

Sikere van az új menetrendnek

Kevesebb az utas a buszokon — Vállalatvezetők véleménye

Két nap után nehéz még véleményt alkotni a lépcsőzetes munkakezdésről. A tapasztalatok azonban azt mutatják: szívesen fogadták a város lakói, észrevehetően csökkent a csúcsidőben az autóbuszok zsúfoltsága.

Mit mondanak a vállalatok?

Horváth Attila, a VBKM Kaposvári Gyárának igazgatója:

— Az első nap sokan jöttek késve: az oka az, hogy a megállókat áthelyezték, és volt, aki a régi helyén várta az autóbuszát. Sokan viszont korábban érkeztek a munkahelyre és nyugodtabban készültek a műszakra. Nálunk a lépcsőzetes munkakezdés azt is jelenti, hogy az alkalmazottak negyed kilenckor kezdenek, és este negyedórával később fejezik be a munkát. Az emberek azt mondják, kevesebb idejük jut a vásárlásra, amikor beérnek a városba.

Simkó Antal, az elektron- csőgyár igazgatója:

— A mostani menetrend jobb, mint az eddigi volt, a műszakkezdés előtti időben több az autóbusz és kevesebb az utas. Igaz, mi arra is számítottunk, hogy nemcsak a régi műszakkezdés előtt lesznek sűrűbbek az autóbuszjáratok, hanem gyakrabban jönnék reggel hat, illetve 14 óra körül is. A műszak nálunk 5.50-kor. illetve 13.50-kor kezdődik. A kezdést szerettük volna 6-ra, illetve 14-re átTörődnek velük

A Videoton taibi gyáregysé-)

gében ötszáznegyvenein dolgoznak, közöttük háromszázti- zen hét nő. Arra voltunk kíváncsiak: ebben a gyárban mit tesznek azért, hogy dolgozóik mintegy hetven százaléka ne legyen hátrányos helyzetben azért, mert nő, mert a gyerekekről, a családról is gondoskodnia kell a napi nyolcórai termelőmunka mellett.

a A gyár négy üzemvezetőjéből egy, a tizenhat művezető közül pedig nyolc nő.

Az egyik művezető F elf öl' di Lászlóné. Tizenöt éve vi- deotonos, férjével együtt nyolc éve került a fehérvári anyavállalattól Talbra.

— Nyolc éve. 1969 júniusa- | ban az első művezető voltam j itt, az akkor induló gyárban, i Időközben azonban nekem is három gyermekem született. Sokáig gyermekgondozási szabadságon voltam, s egy hónapja sincs, hogy újból dolgozom. Most örülök különösen annak, hogy Tabon élünk. Itt, mint minden anyának, nekem is a gyermekek megnyugtató ellátásához igazították a munkakezdésemet.

Felföldmé — miután a bölcsődében, illetve az óvodában elhelyezte kicsinyeit — fél nyolcra ér a gyárba.

A helybeli óvodában, bölcsődében minden videotonos gyereket örömmel fogadnak, már csak azért is, mert például tavaly 750 ezer forintot szántak a gyermekintézmények fejlesztésére.

Eddig tizenegy lakást épített a gyár, közülük kettőt egyedülálló, gyermekes nők kaptak.

Lakatos Istvánné szerelőnő:

— Az egyik lányom tizenkét éves, a másik hat. Hárman vagyunk, s bizony nem könnyű ... Nagy segítség számunkra, hogy tízezer forintot kaptam a vállalattól. Ennek köszönhetem, hogy több mint egy éve szép. új otthonunkban lakhatunk.

Angyal Jánosné a szomsze- j dós szerelőasztalnál tesz-vesz. Korábbi munkahelye: a Hori- ) zont szövetkezet megszűnt ahol állandóan hattól kettőig dolgoztak, sőt néha éjszaka is.

— Most, hogy anya lettem, néha eszembe jut: azt a munkát most nem tudnám vállalni.

A Videoton tabi gyáregységében a nők többsége — aki pedig rászorul, feltétlenül — egy műszakban dolgozik.

A most már tizenöt éves fiát 1966 óta egyedül neveli Kovács Jánosné. A szerelő-1

Szemben dolgozik. Nyugodt, kiegyensúlyozott asszony.

— Anélkül, hogy .kérnék, kiszámítják : mi az, amivel enyhíthetnek gondjaikon. Például : nem én vagyok az egyetlen, aki örül annak, hogy szeptemberben, amikor a srácok iskolába mennek, majd karácsonykor ismét kapunk egy kis külön pénzt, segélyt. Nem kell a gyerekek tankönyvei után szaladgálnunk, mert a szakszervezeti aktivisták összeírják, kinek hányadikba megy a gyereke, milyen tankönyvre lesz szüksége, és ide hozzák nekünk a gyárba Itt vesszük meg.

(Iskolakezdéskor 22 800. decemberben p“dig 9000 forint segélyt osztott az szb.)

Kolléganői közbeszólnak:

— Mondd el. milyen jó. hogy éthordóban hazavihet- jük az üzemi konyhánkról az ebédet, a vacsorát. Nem kell állandóan a fejünket tömi. mit adjunk a családnak, nem kell a bevásárlással, a főzőcskével fáradoznunk.

— Tavaly megnyitották a büfénket. Az sem utolsó do'ng. hogy helvben beszerezhetjük, amire szükségünk van.

Nem állítjuk, hogy a videotonos asszonyok gondtalanok. Csak azit, hogy törődnek velük, igyekeznek könnyíteni a vállukon nyugvó terheken.

tenni. A mostani menetrend azonban nem ad erre lehetőséget.

Molnár László, a Budapesti Finommechanikai Vállalat főmérnöke :

— Nálunk maradt a régi munkarend. Másutt viszont változott, s ez nekünk jó, mert csökkent a zsúfoltság. Háromnegyed hatkor és háromnegyed nyolckor »kiestünk a csúcsból-“, kevesebben vannak a buszokon, mert jobban eloszlik a tömeg.

Saját tapasztalatunk: ha buszra várunk, csak rá kell gyújtani egy cigarettára, s már meg is jelenik a kanyarban. Kereken húsz percig figyeltük a leányotthon előtt a

11-est vagy a 11/A-t; amikor előkerült a cigaretta, jött egy busz.

Az első tapasztalat : jóval kevesebben voltunk rajta. A második: elfogyott az új menetrend a buszvezetőnél. Aki vásárolni akart, mehetett a végállomásra. A harmadik: az Április 4. utcai megálló megszűnt. A 11-es és a 11/A járat — még jó néhány másikkal együtt — a Noszlopy Gáspár utcában áll meg. A kaposfüredi városrész felől érkezőknek vagy itt, vagy — előzőleg — a Petőfi utcai óvodánál van lehetőségük a fel-, illetve a leszállásra. A kettő között a távolság túl nagy, pedig az új menetrend mindenekelőtt az utasok kényelmesebb közlekedését szolgálja.

A Noszlopy Gáspár utcai megálló túlzsúfolt. Ha több busz egyszerre érkezik ide, nem is fér be a járdaöbölbe, akadályozza a forgalmat, s veszélyt jelent a gyalogosokra. A hirtelen rendezett »közvélemény-kutatás« szerint legalább az egyik járatnak — vagy a 11-esnek, vagy a 11/A-nak — a Noszlopy Gáspár utca helyett az Április 4. utcában kellene megállnia. Ennek a megállónak a megszüntetését ugyanis semmi sem indokolta.

Ahány ember, annyiféle vélemény az új menetrendről. Dr. Bors István, a Volán 13. sz. Vállalat forgalmi és kereskedelmi igazgatóhelyettese szerint jól tájékozódtak a kaposváriak. Időben kirakták a menetrendeket a megállókba, a helyi járatok vasútállomás előtti megállójában pedig azt is, hol vannak az indulási helyek.

Csakhogy ezek a rajzok kicsik. Jó lett volna egy nagyobb táblán, központi helyen is »közhírré lenni«. A felvilágosítóban dolgozók tudnának választ adni: hányán kérdezték meg tőlük, hogy melyik járat honnan indul?

A tapasztalatok szerint — bár erre eddig csak két nap állt rendelkezésre — elsősorban a 4-es járaton csökkent a zsúfoltság. A G-as busz né- ! hány járatán viszont még i most is nagyon sokan van- j nak. Elsősorban azért, mert az utasok még nem »rázód- tak« bele az új körülményekbe.

Megnőtt a járatok száma, s ez azt jelenti, hogy — különösen a vasútállomáson — több helyre van szükség. Ezért megszüntetik az állomás előtti parkolót. Kiraktak ide egy megállni tilos táblát is, de — a Volán szakembereinek véleménye szerint — túl közel a megállókhoz, így a parkoló gépkocsik akadályozzák a buszokat. Legalább 40 méterrel arrább kellene vinni. (A buszvezetők egyéb akadályokkal is találkoznak: triciklik, motorkerékpárok állnak be a megállóba, nehezítve ezzel a buszok közlekedését.)

Említettük a menetrendeket: az újakból a Volán 20 ezer darabot rendelt. Folyamatosan szállítja ezeket a nyomda, a végállomáson mindig lehet kapni. Tanácsos ezt megvásárolni, mert a kaposvári helyi járatokban az új menetrend bevezetése sok változást jelent.

Dr. K. I.—M. A.

Erdőgazdálkodás Somogybán

G. J.

A IV. ötéves terv időszakában Somogybán 2446 hektár első kivitelű erdőtelepítés, illetve 8185 hektár felújítás történt. A fél évtized alatt a legtöbb erdőt a tsz-ek és az állami gazdaságok telepítették; felújításban a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság vezet, utána a tsz-ek következnek. A múlt évben az összes telepítés 870 hektár volt, ebből a termelőszövetkezetek 541, az állami gazdaságok 164, a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság 120. a KPM és a tanácsok együttvéve 45 hektáron ültették ki a facsemetéket.

Az első kivitelű erdőfelújítást tavaly 1675, a pótlásokat pedig 749 hektáron végezték el. Egy év alatt az összes felújítás és telepítés megközelítette a 3300 hektárt Somogybán. A minőségi szinten tartást szolgálta emellett a több mint 3000 hektáron befejezett ápolási tevékenység.

Az idei tervek összesen 549 hektár első kivitelű erdőtelepítést és fásítást irányoznak elő. Ebből a tsz-ek 310, az állami gazdaságok 139, a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság 60, egyéb telepítők pedig 40 hektárop Végzik el ezeket a munkákat. A termelőszövetkezeteknek nem

üzemáguk az erdő- és fagazdálkodás, mégis alaposan kiveszik részüket a telepítésekből. Különösen a barcsi Vörös Csillag és a homokszent- györgyi Aranyhomok Tsz ért el példás eredményeket.

Karrier,

életút,

életpálya

Kifürkészhetetlen. mikor került nyelvünkbe ez a gyanús hangzású francia szó: karrier. Ha jelentéséből indulunk ki, akkor feltétlenül a nyugati polgárosodás időszakára kell gyanakodnunk, hiszen mindenfajta karrier-értelmezés az egyén, a látszólag felszabadult polgár érvényesülési vágyával hozható ösz- szefüggásbe. De azonos-e az érvényesülésre, az önmegvalósításra való törekvés — a karrierrel? Miben különbözik a személyiség belső tartalmának kibontakoztatása a funkcióért, a pozícióért, a magas beosztásért való görcsös igyekezettől? FéLreértés lenne azt gondolni. hosy a kérdés csunán néhány ezer. 'önmagát szívósan »feltornászó-' értelmiségi erkölcsi arculatára vonatkozik; a karrier szóban benne rejlik az egyén és a társadalom viszonyának összes szövevénye. Ezért kell ezt a fogalmat időről időre értelmez- / nünk. új raé-telmeznünk vagy átértelmeznünk.

Szó ami szó, a napóleoni gátlástalanság ma is tisztelőkre, sőt rajongókra taláL Nálunk is. Nemrégiben alkalmam volt jó néhány középiskolással az eszményekről beszélgetni; többségük lelkendezve állapította meg, hogy »Napóleon okos erőszakkal győzött 1« minden előtte tornyosuló akadályt«, Newton nevének említése viszont semmilyen különösebb visszhangra sem lelt körükben. Az angol természettudós kizárólag iskolai tananyagnak számított, a picinyke császár követendő példának. Kevéssé valószínű, hogy a megfontolatlan értékítélet egy »gyermekbetegség« megnyilvánulása. Annak hihetnénk, ha nem hallanánk lép- ten-nvomon felnőttekről is elragadtatott megjegyzéseket * szállodával rendelkező »amerikai nagybácsiról«, vagy egykori aranylábú balösszekötőnkről, akinek »két száz. taxija szaladgál Madridban«.

Sajnos, a karrierizmus korántsem ártatlan kamaszkori fogyatékosság, de mindenképpen gyermeteg — csakhogy nem ártalmatlan — életszemlélet. Rendszerint a »szürke sokaságból való kleine: kedés« betegesen individualista vágya idézi elő. amelynek később áldozatává válik a mun- [ kahelyi közérzet, s amelynek ' következtében puszta »érdekeltséggé« süllyednek a baráti kapcsolatok, sőt a családi kötelékek is.

Természetesen mind az egyén, mind a csoport és a társadalom számára alapvetően szükséges az egyéni képességek kibontakoztatása; a személyiség akkor követ el jóvátehetetlen hibát, ha nem törekszik erre. De: az önmagát egészséges módon megvalósítani akaró ember sohasem rendeli alá emberi kapcsolatait az érvényesülés vágyának. Ö életutal, életpályát tesz meg. s nem »fut«, •emelkedik a ranglétrán«, vagy »karriert csinál«. A karrier nemcsak a legnemesebb munkatársi, baráti, házastársi kapcsolatokat rontja el végérvényesen, nemcsak a legnemesebb emberi viszonyokat mérgezi meg gyógyít hatatlanul, hanem az általa okozott társadalmi károsodás is szinte fölmérhetetlen, éppen az alapvető kisközösségek bomlasztása miatt.

Csúnya szó a karrier. Jellemlelenscg. mások érdekeinek sárba tiprása. szenvlelen- ség, söl néha gonoszság rejlik mögötte. És nemcsak nyelvi szempontból Idegen tőlünk; jó okunk van arra. hogy kiirtsuk társadalmunk testéből ezt a romlást hordozó elemet. Helyettesítsük becsületes élet~ pályával, életúital. Amely ugyan nem kinevezésekkel van kirakva, s az arra járót dicshimnuszok sóm kísérik minduntalan, a végére jutáshoz mégis jóval több kell, mint a karrierhez: jó szándék, tehetség. szívósság, és mindenekelőtt —< tisztesség.

L. A.