Somogyi Néplap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-23 / 94. szám
Tíz csapat az országból Közúti vetélkedő Kaposváron Színek hangulata Leitner Sándor kiállítása a Stúdió Galériában Megyénk képzőművészeti életében nem ritka esemény, hogy megyehatáron túli szereplésükkel hívják fel a figyelmet magukra alkotóink. A követelmények egyformák itthon és mákutt: tehát nem a rangszerzés diktálja, hogy máshova is eljuttassák alkotásaikat. Mégis, e kiállítások növelik képzőművészeink elismerését. A harmincon alig túli kaposvári Leitner Sándor új műveit Budapesten a Stúdió Galériában mutatja be. Néhány ezekből itthon is ismert, a múlt őszi Somogyi Képtár-beli stúdiókiálb'táson szerepeltek. A fonyód-bélátelepi alkotóház fővárosi kiállításán is e sorozat néhány darabjával vett részt. Most látjuk azonban először együtt e periódus műveit, összesen tizenhét táblaképet. Nem tekinthető véletlennek, hogy a sorozat élére A plein air festő című képet helyezte a festő. Mintegy elő- rejezlés, szándékkifejezés e kép, s hogy valóban van ilyen közlő jellege, Leitner tőmondatszerűen hívja fel a figyelmünket: a szabadban festés illúzóiját igyekszik kelteni a többi tizenhat képpel. A plein air — egyébként a Somogyi Képtárban ilyen címmel nyílt kiállítás, érdemes összevetni a tapasztalatokat — megtalálta a közvetlen érzéki megismerés festői rögzítésének a módját, tehát a minden előzetes koncepció nélküli látás művészete volt. Ügy tetszhet, hogy a műtermi világból kiszabadult festő elsősorban a színek felé vonzódott: kiszínesedtek a kgpek. Az új színeket azonban nem a tárgyak, a tájak szülték, hanem mindenekelőtt a fény. Szükséges ezt tudnunk ahhoz, hogy megfelelő betekintést nyerjünk Leitner — úgy látszik — megújuló festészetébe. Ismerve korábbi képeit, feltétlenül változásról kell beszélnünk, hisz az eddigiekben nem kapott ilyen szerepet művészetében az érzéki megismerés, illetve a friss élmények rögzítésének illúziója. Üj táblaképeinek címei t* kifejezőek: Csónak, Stég és nádas, Vízparton, Balatoni fények, Horgászok — se képcímek számos változatával él a festő. Leitner erősen kötődik a vízhez, közvetlenül a Balatonhoz, s ez új témája. Hangulatuk itt is a fénnyel átitatott színeknek van, de nem úgy, mint az impresszionistáknál. A közvetlen érzéki megismerésnek az illúzióját kelti, s ezzel az eljárással hidat próbál verni a friss élmények finom ábrázolása és a ' tárgy nélküli festészet között. Színei is különböznek a plein airtől, hisz költött színekkel kelt hangulatot. Színek megkomponált zenéje »szól-« a sorozat képeinek »partitúrájáról«. Pianóban és lassú tempóban. E zene azonban aláfestő muzsika. Magunkban kell keresnünk olyan élményeket, melyekhez hangulati kiegészítést kapunk Leitnertől. H. B. A közút a témája annak az országos vetélkedőnek, amelynek döntője tegnap délután kezdődött a kaposvári Doroty- tya különtermében. A közút —amelyen napról napra növekszik a forgalom — mindennapi beszédtémává lépett elő. Aki részt vesz a közlekedésben — és ki nem vesz részt napjainkban? —, véleményt formál a forgalom szervezéséről, az utak és a jelzések állapotáról: bírál, javasol és — igaz, ritkán — dicsér is. A vetélkedőn — amelynek gondolata 'egy évvel ezelőtt a KPM Kaposvári Közúti Igazgatóságán született — azok mérik össze tudásukat, akik hivatásszerűen foglalkoznak az utak állapotával, a forgalomszervezés mind nagyabb gondjával, a biztonságos közlekedés előfeltételeinek biztosításával. A kérdések — melyeket a vetélkedő vezetője, Petress István, a Magyar Rádió rovatvezetője tesz fel — a ma gondjairól és a holnap lehetőségeiről szólnak. Aki belép a vetélkedő színhelyére, az találkozik a múlttal is. Az utakkal foglalkozó emberek század elejét idéző relikviái, s ki tudja honnan szerzett riiunkaruhái fogadják a látogatót. Színes fényképeken pedig a közúti közlekedés fejlesztése érdekében tett erőíeKürti András 0f pór 20. »Én a vidámság hangját keresém, És akaratlan ilyen fekete Lett gondolatjaimnak menete.« Petőfi — Szia — mondta a lány, aki az ajtó előtt állt. — Szia — mondta a fiú, aki ajtót nyitott. Félreállt. — Gyere be, Kati. Bementek a szobába, elöl a lány, mögötte a fiú. — Nem nagyon örülsz, hogy látsz — jegyezte meg a lány. — Dehogynem — felelte a fiú. Kosaras Kati fölnézett az ómódi szekrényre, a szegélylécen ott álltaik díszőrséget a zümbik. A lány összefogta, a szája elé emelte öt ujját, csókot lehelt rájuk, azután földobta a puszit a madaraknak. Az asztal felé fordult, megkerülte, rátette degesz táskáját a linóleum abroszra, széthúzta a villámzárat, krőzusi mozdulattal egyszerre zúdított ki belőle mindent. szítések eredményét láthatják a vetélkedő résztvevői és az érdeklődők. A versenyen az ország 19 közúti igazgatóságának és az Autópálya Főmérnökség dolgozói vettek részt. Az elődöntőkön 20 csapat kétszáz tagja indult: mérnökök, technikusok és munkások. A tíz legjobb csapat érkezett a kaposvári döntőre: öt a Dunántúlról jött, s ugyanannyi az alföldi megyékből. Az elődöntőkön a legjobb eredményt az egri, a győri, a kaposvári, a miskolci, a nyíregyházi, a salgótarjáni, a székesfehérvári, a szolnoki, a szombathelyi és a veszprémi közúti igazgatóság csapata érte eL A döntőre ők küldték el a két mérnökből, két technikusból és három szakmunkásból álló »komplexbrigádjukat«. A versenyt tegnap délután* ünnepélyesen nyitotta meg Kiss Dezső közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes. Részt vett a megnyitón Varga Péter, a megyei pártbizottság első titkára, Erdős Zoltán, a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának a vezetője, valamint Kiss Pál, alezredes, a megyei rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti osztályának a vezetője is. A verseny részvevőit dr. Kovács Ferenc, a Kaposvári VáNapilapok. hetilapok, levelek, levelezőlapok, apróbb-na- gyobb csomagok, dobozok. — Kukkants beléjük — nógatta boldog mosollyal, Guszt Róbertot az újságírólány —, el fogsz ájulni. Több mint egy hete már, hogy tündököltünk a képernyőn, és még mindig írnak a zümibikről a lapok, még mindig érkeznek levelek, ajándékok. Fönt vagyunk a tetőn. A zümbiket egyszerűen nem lehet levenni a napirendről. — Gondolod ? — kérdezte igencsak mérsékelt lelkesedéssel a házigazda. — De még mennyire!... Az öreg hol van? — Alig látom. Ma is már reggel. elment... Mostanában mindenki fizet neki, ki gém tud józanodni. — Na, majd én kézbe veszem, csak legyen egy kis időm — jelentette ki magabiztosan a lány, és gyorsan fölkapott egy Déli Híreket, kinyitotta. — Tessék, itt kezdődik a halhatatlanság. Amikor Miklósi is méltónak találja a témát ahhoz, hogy bevegye egyhasábos lexikonjába. Főttel szedve végig, négy alcímmel. Figyelj, főcím — Zümibik kontra grafománok. Első alcím — Mi is az a grafománia? — Érted? A ziimbikről már nem is kell külön tájékoztatás, az csak természetes, hogy róluk már minden lényegest tud az olvasó. És a grafomániáról is nagyon okosan, szellemesen ír Miklósi. Azzal kezdi, olvasom: »A hatkötetes Üj magyar lexikonban hiába keressük a grafománia címszót. És hasonlóképp kihagyja ezt a magyar nyelvben meghonosodott, a beteges írásszenvedély megjelölésére használatos kifejezést a hétkotete» A rosi Tanács elnöke köszöntötte. Kiss Dezső miniszterhelyettes megnyitójában azt , hangsúlyozta, hogy amikor — egy évvel ezelőtt — a Kaposvári Közúti Igazgatóság dolgozói versenyt hirdettek felszabadulásunk és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának a tiszteletére, tulajdonképpen a tanulásra szólítottak fel. A vetélkedő végén a legjobban szereplő csapatok értékes díjakat kapnak majd. Ennek a versenynek azonban az igazi győztesei azok lesznek, akik részt vesznek a forgalomban, hiszen a tanulás révén szerzett új ismeretek a közúttal hivatásszerűen foglalkozó emberek munkáját javítják. Ezért forgatott könyvet mérnök és technikus, járt könyvtárba a szokottnál gyakrabban osztályvezető és szakmunkás. A tegnapi versenyt tesztvizsgával kezdték. A húsz kérdésre a legtöbb helyes választ a kaposvári csapat adta. A szellemi totó és a munkavédelemmel kapcsolatos kérdések után is nekik ítélte a legtöbb pontot a zsűri, amelynek elnöki tisztét Cseri István, a KPM főosztályvezetője tölti be. A verseny ma reggel folytatódik. Dr. K. I. Nagyatádi szolgáltatás Levél a kontároknak 1975 novemberében a szolgáltatás helyzetét tárgyalta a Nagyatádi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. A több mint 12 ezer lakosú, gyorsan fejlődő város szolgálatatóipa- rában akadtak fehér foltok szép számban. Az előterjesztésből kitűnt, hogy a városban 1975-ben nem volt asztalos, kályhás, bádogos és villany- szerelő. Hiányoztak azok a mozgékony kisiparosok, akikhez javítási, karbantartási ügyben fordulhattak volna a nagyatádiak. Különösen hiányoztak a tatarozók, lakás- karbantartók. A vb-űlésen határozatot hoztak, hogy a KIOSZ körzeti csoportja keresse meg a jó szakembereket. A város ipari üzemeiben, a szövetkezeteknél dolgoztak ilyenek. S vön egy kormányhatározat, amely szerint munkaviszony mellett ipar jogosítvány is váltható. ‘ — Mi történt a vb-határo- zat óta? — kérdeztük Molnár magyar nyelv értelmező szótára is. Viszont a kleptomania, a lopásra való beteges hajlam mindkettőben részletesen ki van fejtve. Pedig egészen biztos, hogy nálunk azért mégiscsak sokkal többen vétkeznek a papír, mint a magántulajdon ellen. Vagy talán ott keresendő a magyarázat, hogy szótárszerkesztőktől, lexikonszerkesztőktől voltaképp nem is várható el. hogy éppen ők még külön is kifejtsék, példákkal is illusztrálják, hogy mi is a grafománia .. Ad nékik rendesen, ugye? — Igen. nyikokat, hanem telefonon. Vidékről is. És telefonon mondták meg, hogy miről lesz szó, nem küldtek egy sor írásos anyagot sem, úgynevezett előzetes tanulmányozásra. A tanácskozás egyetlen napirendi pontja az adminisztráció ész- szerűsítése, az iratkészítés csökkentése volt. Jegyzőkönyvet nem vezettek, mindenki magnóra mondta észrevételeit, terveit, legközelebb leforgatják majd a szalagot. Abból is kiderül, kinek mekkorát sikerült előre lépnie, melyek az általánosítható tapasztalatok, és így tovább ... Mondd, érdekel ez téged? Istvánt, a városi tanács főelőadóját és Antal Vilmost, a KIOSZ nagyatádi körzeti csoportjának a titkárát. — Felkerestük az atádi vállalatokat. Elmentünk a konzervgyárba, a cérnagyárba, a Danuviába, a halgazdaságba és a Komfort szövetke'- zetbe. Itt dolgoznak a legjobb, legképzettebb szakemberek. A vezetőktől kértünk segítséget. S egy idő múlva jöttek is a szakemberek érdeklődni... Nagyatádon sajátságos helyzet alakult ki. A szakemberek egy része munkaidő után alkalmilag végez munkát ismerőseinek. Megjavítják az elromlott háztartási gépeket, polcot, kiegészítő bútort csinálnak, szombat-vasárnap építkezéseket vállalnak. Fusi- ban... Ez a munka rendszerint meglehetősen primitív, hiszen a szakemberek csak mellékesen, félvállról, megfelelő szerszám, anyag nélkül vállalják, ök is tudják, hogy ez kontármunka, komolyabb befektetés — anyag- és szerszámvásárlás — nélkül. Másfelől hiányoztak e fontos tevékenység törvényes keretei is (iparengedély). — Ismertük ezeket az embereket. Ezért rövidesen ötven levelet küldtünk ki a címükre. Nem hivatalos hangú írások voltak ezek, inkább afféle tájékoztatások. Megírtuk: tudunk róla, hogy rendszeresen végeznek szolgáltatómunkát, s ennek semmi akadálya, ha kiváltják az iparjogosítványt A felszólítások megtették hatásukat. Sokan jöttek hozzánk, a feltételekről tudokozódtak, Több emberben is él a szándék, hogy munkaviszony mellett szolgáltatást végezzen, csak nem ismerte a föltételeket és ezért idegenkedett tőle. Mind attól félt, hogy keményen megadóztatjuk. Pedig a kormányrendelet erről is gondoskodott. Évi 18 ezer forint tiszta jövedelemig az adókulcs mindössze 3 százalék. 36 ezerig csak 6 százalék. S akinek a jövedelme eléri a 60 ezret — munkaviszony mellett —, annak kell csak 10 százalékos adót fizetnie. Kiderült tehát, hogy a tájékozatlanság volt az egyik oka a nagyatádi szolgáltatások alacsony színvonalának. Ezt bizonyítják a számok is. 1975- ben még 78 kisiparos dolgozott a városban, tavaly már tizenkettővel többet tartottak nyilván. S ezek döntő többsége munkaviszony, illetve nyugdíj mellett vállal munkát a lakossági szolgáltatásokban. Főként kőművesek, rádió- és tévészerelők, kályhások. kovácsok jelentkeztek, de újabban dolgozik cipész is. Nőtt a járásban a jogosítványt váltók száma: 1976-ban har- tninchattal. A városban jobban figyelnek a kontárok munkájára. Tavaly például 15 följelentés érkezett a tanácshoz ellenük, s az idén eddig három. Szereplési lehetőségek — De még érdekesebb, amit a dupla-graíománokról ír. A bürokrata graíománok- ról. Tudniillik, hogy ezeknek a betegsége nemcsak abból áll, hogy maguk furtonfurt Írnak, átírnak, fölírnák, beírnak, kiírnak, hanem hogy másokat is rengeteg fölösleges írásmunkára kényszerítenek, ebben talán nagyobb örömüket is lelik. Sőt. utódokat is így nevelnek, egy idő után a grafománia — fertőz. Óriási, nem? — De — bólintott közönyösen a madarász —, óriási. — & még ezt hallgasd meg ! — kapott ki a lány egy másik újságot a halomból. — Ez egy úgynevezett szuperpozitív reagálás. Ritka öröm ez a mi házunk táján. Amikor az érdekelt felek nemcsak szóban vagy írásban jelentik ki, hogy cikkeddel egyetértenek — ez a szimpla pozitív reagálás —, hanem tényleg tesznek is valamit. Itt — paskolt rá az újságra — valami országos élelmiszeripari micsodának a vezérkara tanácskozott, arról számol be a kolléga. Nem. levélben hívták össze a nacsa’— Roppant érdekel. — Jó, csak azért kérdeztem, mert a képeden nem látszik az a fene nagy elragadtatás... Még csak annyit erről, hogy többen is szóvá tették, hogy viszont az úgynevezett »bőrpapírok« gyártói nem feltétlen grafomániások, sőt. Igen gyakori, hogy némely hivatalnok első dolga, ha egy ügy hozzá kerül, hogy ilyen »bőrpapírral« mentse a bőrét, lefedezze magát, függetlenül a téma jelentőségétől, sürgősségétől. Nála csak az fontos, hogy írásban rögzítse, ő pontosain iktatta. bejegyezte, lebélyegezte. véleményezte, kiegészítés céljából visszaadta, hatásköréből átutalta, bekérette, értesítette, fölszólította, véleményezésre tovább küldt,e ... És, sajnos, többnyire neki van igaza, mert az ellenőrzés is ma még főleg az alaki előírások betartását és neon az érdemi, gyors és hasznos intézkedést honorálja ... Figyelsz te egyáltalán? (Folytatjuk.) Szárnypróbálgatás A Latlnca Sándor Megyei Művelődési Központ és a kaposvári 503-as ipari szakmunkásképző intézet nemrégiben együttműködési szerződést írt alá a szakmunkástanulók művelődési lehetőségeinek fokozottabb segítésére. Többek között a kollégiumi klubban tartanak közös rendezvényeket: író—olvasó találkozókat, zenei ismeretterjesztő programokat, kiállításokat, politikai fórumokat. Szeptembertől ifjúsági előadássorozatot szerveznek, s rendszeresen (tartanak majd találkozókat a szakmunkástanulók és a szocialistabrigádok részvételével. A fiatalok vállalták, hogy a művelődési központ rendezvényein részt vesznek, csakúgy, mint a művészeti csoportok és szakkörök munkájában. Szó esettárról is, hogy az iskola művészeti csoportjainak a művelődési központ különböző szereplési lehetőségeket biztosít. Csütörtök este a Barokk együttes és kaposvári versmondók közreműködésével zenei ismeretterjesztő előadást tartottak az iskolában. Pénteken Jenei István színész önálló előadóestjét láthatták klubjukban a holnap szakmunkásai. Májusban több író —olvasó találkozót tartanak, többek között Ratkó József költővel. Ugyancsak májusban az Ady-évfordulóra emlékeznek a fiatalok. A művelődési központ és az iskola közös rendezvényeként hirdették meg a somogyi szakmunkástanulók Ady versmondóversenyét, amelynek érdekessége, hogy a résztvevőik nemcsak vallani fognak Adyról, hanem »tanulni« Is. Szíjjártó István előadásából és Jenei István újabb műsorából, amelyet korabeli képekről készült diákkal illusztrálnak. Ez az év csupán »szárnypróbálgatás«. hallottuk a művelődési központ főelőadójától. Szabó Máriától. A tanulságok figyelembevételével a jövőben a munkásművelődés bázisává szeretnék fejleszteni az iskolát.
