Somogyi Néplap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-23 / 94. szám

Őriás távcső a Pamírban Isadora és Craig; Majomevő sas Furcsa és egyre ritkább ál­lat a Fülöp-szigeteken élő majomévá sas. Ma már alig száz példánya él csak természetes körülmények kö­zött. A majomevő sas egy mé­ter hosszúra is megnő, és a magas hegyekben fészkel. Életmódja eddig majdnem teljesen ismeretlen volt, csak a legutóbbi években tanulmá­nyozták a Fülöp-szigeteiki zoológusok. Megfigyelték, az egyik párnak kapokfára tele­pült fészkét. Mint a név is utal rá: ez a sas főleg maj­mokkal és félmajmokkal, to­vábbá más apró emlősökkel táplálkozik. A karmaival meg­ragadott állat nyakát csőrével föltépi, s így áldozata elvér­zik. A majomevő sas valószí­nűleg évenként egyszer költ. A megfigyelt párnak egyetlen íibatoiás nagyságú tojása volt; a sasíióka 60 nap múlitva kelt ki, mindkét szülő etette, és 15 hét múlva hagyta el a fészkét. A tudósok feltétele­zik, hogy a fiatal sasok há­rom év múlva válnak ivar­éretté, s 40 éves kort is elér­hetik. A zoológusok azt java­solják: nyilvánítsák teljesen védetté ezt az érdekes, ritka madarat, hogy meg lehessen menteni a teljes kipusztulás­tól. tervezzen. Index című szatirikus ön­vallomásában így ír: »...meg­kérdeztem Isa- dorát, hogy ér­zi magát. Azt mondta: »Én jól, és ma­ga?« — Reme­kül! — felel­tem. Kijelen­tette, hogy én az ő »lieber Mann«-ja, mármint ked­ves férje va­gyok. Minden­kinek és min­dennek ezt kezdte éne­kelni ... Az­után a kocsi­ját hivatta, és odaszólt ne­kem: »Hej, jöjjön csak ve­lem... mein lieber Mann.« És megindultunk le­felé, le a tágas lépcsőn, amely az utcára nyíló hatal­mas hallba vezetett.« Craig, aki akkor már szin­tén világhírű alkotó volt, így vélekedett kora nagyszerű táncosnőjéről, Isadora Duncan- ről: »Ö volt az első és egyet­len igazi táncos, akit Valaha is láttam — kivéve talán egy pár négert Genova utcáin és néhányat egy York melletti csűrben... Alacsony kis füg­gönyök között jelent meg, amelyek alig voltak nála ma­gasabbak ... A zongorista hal­kan játszott, azután befejezte — és ő még mindig nem moz­dult meg. Azután egy lépést tett hátra vagy oldalt, a zene újra megszólalt, és 6 tovább mozgott, hol a zene előtt, hol után... A saját nyelvén be­szélt, nem Visszhangozta egyetlen balettmester szavát sem, és éppen ezért úgy moz­gott, ahogyan mozogni még senkit sem láttak soha.« Isadora és Edward Gordon Craig találkozása tehát volta­képpen két üstököspályájú művész megismerkedése volt. Két olyan emberé, akikben anélkül, hogy addig ismerték volna egymást, élt a tisztelet az iránt, amit a másik csi­nál. A drapériákban öltözött, mezítelen lábú táncosnő egyik kritikusa, Ludwig Hevesi el­ragadtatottan számolt be Isa­dora fellépéséről: »Voltakép­pen nem eltáncolt táncok ezek. Inkább mitikus tevékenység, attitűdök sora, amelyek egy­másba kapcsolódnak és emlék­képeket idéznek fel.« A pi­ruettekhez szokott közönség nevetgéléssel fogadta ezeket a rítusokat idéző táncokat, az új művészeti mozgalom — _ a szecesszió — hálás közönsége viszont ovációval. Ránk maradt fényképein Isadora Duncan nem olyan, amilyennek leírták a korabeli lapokban. Vanessa Redgrave sem hasonlít hozzá. Telt, egy kicsit elhízott asszony néz ránk a képekről. Kapcsolatuk Craiggel akkor is megmaradt a tisztelet szint­jén, amikor elhagyták egy­mást. A neves színházi szak­emberre éppen Isadora hívta fel Sztanyiszlavszkij figyel­mét, így jöhetett létre a moszkvai Művész Színházban minden idők egyik _ legizgal­masabb és úttörő jellegű Hamlet-előadása. L. L» Az angliai Derbyshire gróf­ság egyik bányájában 300 éve találták azt a barnásvörös, kemény, rugalmas anyagot, amelyet akkoriban az angol vegyészeknek nem sikerült azonosítaniuk. Újabban két német vegyész pontos elemzést készített róla, s kiderült, hogy a rugalmas ásvány — elaterit- nek nevezték el — külsejében á nyers kaucsukhoz hasonlít. Valójában »rokona« is, de leg­lényegesebb fizikai és vegyi tulajdonságai tőle eltérőek. Az elaterit kb. 81 százalék­ban szénből és kb. 12 száza­lékban hidrogénből áll. A szénhidrogénhez tartozik — so ezt molekuláris szerkezete is bizonyítja. Infravörös színké­pe megdöbbentően hasonló az iparilag előállított közismert polietilénével, márpedig a be­sugárzással térhálósított típus­sal. Az elaterit azonban több földtani koron át megtartotta rugalmasságát, míg az iparilag előállított polietilén hamaro­san »elöregszik«, megkemé­nyedik. Kerekeken járó hajók Tisztek estélyiben Az atommeghajtású tenger­alattjárók és a márkás va­dászbombázók gyártása után újabb problémát oldott meg a francia hadügy: a női tisztek öltözékének rég vajúdó kér­dését. Eddig meglehetősen egyszerű, a divat szempontjá­ból közömbös ruhát viseltek. Nem állíthatjuk, hogy nem akadt volna meg így is a fér- finemű tisztek sőt még a le­génységi állományú egyének szeme rajtuk, — de hol ma­radtak a civil hölgyektől! Egy- egy fogadáson, bálon, ünnep­ségen szereléseik elhalványul­tak a civil feleségek toalett­jei mellett. Ezen a tűrhetetlen helyzeten változtat a legújabb rendelet. Pierre Balmain ne­ves párizsi divatkreátor új es­télyi öltözeteket tervezett a számukra: hosszú, dekoltált ruhát, illetve alkalmi blúzt kétsoros kabáttal, Ezzel az ügy lényegében megoldódott volna, néhány probléma azonban függőben maradt. Kérdés például, hogy alkalmazkodik-e az új unifor­mis a rangokhoz. Eltűri-e pél­dául egy őrnagynő, hogy a hadnagynő toalettje jobb sza­bású, finomabb, vagy például mélyebben dekoltált legyen, mint az övé? Esetleg úgy old­ják meg ezt a kérdést, hogy a dekoltázs, vagyis az estélyi ruha kivágása jelzi a rangot: hadnagynak kis kivágás, fő­hadnagynak nagyobb és így tovább, egészen a tábornok­nőig. Feltéve, ha a tábornok­asszony. aki feltehetően már nem csítri, ragaszkodik ehhez, és nem választja inkább Pierre Balmain ugyancsak mesterien megoldott, de zár­tabb blúzát. Az új egyenru­ha ötlete mindenesetre dicsé­retes, és ezentúl elmondhat­ják majd Párizsban, hogy a szépen dekorált tisztek mellett ott láthatók a szépen dekoltált tisztek is. Álljunk meg egy pillanatra. Mi lesz, ha más nemzetiségű hadseregek is megneszelik a dolgot, megtetszik nekik az ötlet, maguk is új, ennél is szebb, ennél is merészebb sza- básií ruhákat terveztetnek hölgy tisztjeiknek? Micsoda lélegzetelállító verseny indul­hat meg ezzel. Szövetséges hadseregek esetében még hagvján, legföljebb a gyakor­latok előkészítésének részévé kell tenni a divatvezérkarok és -parancsnokságok össze- hangolhatatlan manővereit. De mit tesznek majd az egy­mással szemben álló felek? Eljöhet az idő, hogy a lefegy­verzési tárgyalásokon kijelen­tik: csak akkor hajlandók csökkenteni stratégiai bombá­zóiknak számát, ha a többiek korlátozzák a vezérkari höl­gyek ruhakivágását. T. L Amorf acél Japán kutatók újszerű acél- ötvözetet kísérleteztek ki. Ez sokkal jobban ellenáll az eró­ziónak és a korróziónak, mint az erősen ötvözött saválló acél, ezenkívül olcsóbb is. A saválló acél ugyanis kristá­lyos szerkezetű, s a kristály- rács meghatározott pontjai­ban találhatóik atomjai. Az új ötvözet amorf, tehát teljesen rendezetlen: szerkezete olyan, mint -az üvegé. Fő alkotója a vas, ötvöző je a foszfor, a szén és némi króm. Az amorf szer­kezetet az ötvözik megolvasz­tásával, majd igen gyors hű­tésével nyerik. Az amorf acél korrózióálló­ságán kívül azzal is kitűnik, hogy szilárdsága és törőszi­lárdsága többszöröse a ha­gyományos acélfajtákénak. Az amorf acél egyelőre még csalt egy milliméter vastag és tíz méter hosszú huzalok formá­jában állítható elő. Nemrégiben láthattuk Isa- dorát Karel Reisz filmjében, Vanessa Redgrave megszemé­lyesítésében. A televízió mű­során szereplő alkotásban hangsúlyt kapott a világhírű táncosnő és Edward Gordon Craig színházi szakember kapcsolata. Inkább csak a jól- értçsültség pletykaszintjén si­került ezt a valójában nem­csak testi, hanem szellemi vi­szonyt filmre fogalmazniuk az alkotóknak. Hogyan találkoztak a való­ságban? 1904-ben Craig Ber­linbe utazott, hogy a Deutsches Theater számára díszleteket égbolt tanulmányozását, be­leértve az alig észlelhető me­teoritok rádiócsillagászati megfigyelését is. Az itt alkal­Mianyag a természetben szék tekintélyes súlyúak, olaj­csapággyal gondoskodnak ar­ról, hogy a teleszkóp asztro­nómiai óra pontosságával kö­vesse a csillagos eget. Képünkön: éjszakai megfi­gyelésre állítják be a fényké­pezőgéppel fölszerelt, nagy pontosságú csillagászati meg­figyelő berendezést. Édesétő Nyugat-Afrikában a trópu­sokon nő a synsepalum dulci- ficum nevű bokor. Ez a nö­vény a rágógumit szolgáltató fákkal rokon trópusi cserje; harang alakú virágai ernyős virágzatában csoportosulnak, termései egymagvú bogyók. Termése éretten megpirosodik, s e gyümölcs a savanyú íze­ket — a citromlét és a grape fruit levét— kellemesen édes­sé változtatja. A bennszülöt­tek régóta ismerik ezt a tu­lajdonságát, s a pálmabor meg pálmasör édesítésére, kukori­cakenyerük ízének javítására használják. A biológusoknak sikerült fehérje centrifugálással és szódabikar- bonátos kezeléssel mintegy 300 bogyógyümölcsből kivonni a hatóanyagot. Ez olyan aktív, hogy még a citromsavat is édesnek érezzük, ha előzőleg a kivonat két cseppjét két percig a szánkban tartottuk. A bogyó hatékonyságál mind a forralás, mind a túl savas vagy túl lúgos oldatban való tárolás elpusztítja, míg Semleges közegben egy hóna­pig is megmarad. A vizsgála­tok arra mutatnak: a ható­anyag fehérje, amely közvet­lenül az ízlelőközpontokra hat, s ily módon kelti az édes • íz érzetét. A krasznoj arszki vízi erőmű mellett gigantikus tartályos hajóemelő berendezést építet­tek — a képen az utolsó si­mításokat végzik —; annak segítségévei bonyolítják majd le a hajóforgalmat a gáttal kettéválasztott Jenyiszej fo­lyón. A hajót vízzel együtt hatalmas »vagon« veszi majd hátára, és síneken, 1700 mé­teres útvonalon megkerüli a vízilépcsőt (duzzasztógátat), majd ismét a vízre helyezi a hajót. A vízi jármű 90x18 mé­ter alapterületű »Icádban« te­szi meg a szárazföldi utat. A »teknő« egyik oldala leereszt­hető, ide manőverez be a ha­jó, ezután a kád falát felhúz­zák; a kádban a vízmélység 2,8 méter. Amikor a vagon a vízből kiemelkedik, a fölösleges víz kifolyik, hogy könnyítsen a terhen. Ekkor a víziszint 1,8 méterre csökken. A vagon sú­lya a vízzel és a hajóval együtt 4000 tonna! A hatal­mas és súlyos kád 80 keréken gördül tova, másodpercenként 1 méternyit halad. Húsz perc alatt érkezik a 117 méteres emelkedő csúcsára, és akkor 17 méterrel áll magasabban, mint a gát, koronája. E hely­zetében a 86 méter ámtérőjű forgatókorong 180 fokkal el­fordítja a vagont. Kanyart nem alkalmaznak, mivél félő, hogy a víz oldalra billenti az óriás vagont. A megfordított kád ezután már lefelé siklik, a hátralevő 485 métert 6 perc alatt teszi meg, befut a vízbe, és meg­áll. A vagonban a víz ismét 2,8 méterre emelkedik. Ez­után kinyitják a kád falát, és a hajó a vízbe siklik. Mind­ehhez alig 40 percre van szük­ség. A hajók »átemelésének« ez a módja sóikkal gyorsabb és gazdaságosabb, mint a több­szöri átzsilipeléssél való szint­különbség-áthidalás. Birkanyírás — vegyszerrel A műanyagok korában is nélkülözhetetlen textilipari alapanyag a gyapjú, amelyet ősidők óta használ az ember, mint a juhok egyik értékes termékét. A gyapjú levágása a juhokról nagyon munkaigé­nyes feladat, egyre nehezeb­ben valósítható meg. Ausztrál kutatók ezért új módszerrel kísérleteznek: a gyapjút nyí­rás helyett szőrtelenítő szer­rel szeretnék leválasztani az állatról. Az elképzelés szerint az állat megkapná a szőrét le­választó szert, majd néhány hét múlva befognák és meg- fürösztenék. A fürdőben le­válna a gyapjú — csak a pi­llék maradnának a juhokon — s a levált gyapjú fennakadna a víz útjába elhelyezett elfo­góberendezésen. A gyapjú így tisztasága miatt különlegesen értékes lenne, meri nem tar­talmazna elvágott rostokat, bőrcafatokat. stb. Különféle kémiai anyagok­kal kísérleteztek ebből a cél­ból. Ezeket vagy injekció for­májában adták be az áUa- toknak, vagy a takarmányuk­ba keverték, de az eredmé­nyek még nem teljesen ki- elégítőek. A juhok ugyanis részleteikben hagyták él gyap­jújukat a legelőn vagy a ka­rámokban, mielőtt még a »nyírófürdőbe« kerülhettek volna. Hátrányos az is, hogy a juhok a kísérletek mai ál­lása szerint teljesen csupa­szok maradnak, így a meleg­gel és a hideggel szemben egy ideig teljesen véd télén ele. A kísérleteknek mégis nagy a jelentőségűik, mert egyrészt a szőrtelenítő szer jobban kí­méli a juh bőrét, mint egy nyírás, másrészt valóban te­temes kézi munka megtaka­rítását eredményezi. A képen látható frissen vágott gyapjú­halmaz is mutatja, hogy mi­lyen nagy munka egy-egy birka »levetkőztetése«. A -Tadzsik SZSZK tudomá­nyos akadémiájának asztrofi­zikai intézete Gisszárban, a a Pamir hegység területén működik. A legkorszerűbb eszközökkel folytatják itt az mázott teleszkóp többféle be­rendezéssel egészíthető ki. A teleszkópot a csőtestből és a villaszerelésből építették föl. Mivel a mozgatható ré-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom