Somogyi Néplap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-26 / 48. szám
A ROSENBERG-DOSSZIÉ Saéchenyi Katedrális metaforákból Bálint András és Bessenyei Kegyetlen játéka lenne a sorsnak, ha — mondjuk az áramfogyasztás alapján — statisztika rögzítené: Kaposváron hányán nézték végig Németh László Széchenyijének tévéváltozatát, melyet a mostani előadás alkotói teremtettek képernyőre annak idején. Szerencsére ilyen statisztika nem készült, okunk-jogunk van bátran egymás szemébe nézni: kérem, minket a színház igaz szeretete hozott el a Madách Színház vendégjátékára. Ne görbüljön bennünk kérdőjellé a kétség: hol maradnak más alkalommal azok, akikből most még a második emeletre is jutott? Akik máskor évekig nem láthatók a színház táján. Ne feszegessük ezt, ne emlegessük valamiféle utó Doroty- tya-bálnak; erősítsük fel magunkban ezt: emberközelségbe szerettek volna kerülni e »színházbarátok« azokkal, akiket naponta látnak a képernyőn, filmvásznon. Németh László Széchenyi című színművével szavakból emel katedrálist. Irásművé- szetére talán legjellemzőbb, hogy gyönyörűbbnél gyönyörűbb metaforákban gondolkodik, érzékletessé téve egy-egy szituációt, gondolatsort. Bizonyságul álljon itt néhány igaz és szép mondat a Széchenyiből. Brach: — Egy inas hazája az ura előszobája. Lo- novics : — Minden fej Isten kápolnája. De a Széchenyié: székesegyház. Széchenyi : — A sértődés a szegény ördögök nemeslevele. Ferenc. Belefeledkezünk a katedrális bámulásába, de egyszer csak érezni kezdjük, hogy van nyakunk. Mert addig csodáljuk a mennyezeti freskókat, mígnem fájni kezd természet- ellenes helyzetében. Így vagyunk Németh László e művével is: a belefeledkezést felváltja bennünk a fáradtságérzet. Miért? Mert veretes, gyönyörű mondatok, súlyos igazságok sorolása még nem jelent drámát. Nem lobban lángra a színpad ezektől a mondatoktól. Nem is lobbanhat: a drámához legalább két egymással szembeszegülő fél kell. Itt pedig az egyik — a körmönfontan nyomorító hatalom — nem személyesül meg; Széchenyinek nincs ellenfele. Szinte magával csatázik, s ez így szegényesebb a párviadalnál. Az pedig, hogy valaki láthatatlan közeggel vív, láthatatlan polipkarok fonják be; inkább a regény eszközeit kívánja meg az alkotótól, s nem feltétlenül kiált színpad után. Ez a Széchenyi — noha állandó környezete szinte percre sem hagyja magárá — egyedül áll a színpadon. A többieknek szinte funkciójuk sincs, s a rendezői teremtő fantázia sem működött, hogy jellemeket gyúrjon belőlük egy-egy, a darabban meg nem írt, de azt erősítő jelzéssel, apró játékkal. Széchenyi környezetének tagjairól nem tudjuk: figyelnek-e egyáltalán az »óriásra«. Ülnek körülötte, nemigen reagálnak arra, amit egyébként nem lehetne szenvtelen arccal végighallgatni. De az előadás méltatásáról később! Könyvdráma marad-e a Széchenyi? A felújítások ellenére sem tudni még. Ahogy ma látom: Németh Lászlónak, a színpadi írónak tragédiája az volt, hogy »belülről« nem ismerte a színpadot, annak törvényeit. Shakespeare-től Osztrovszkijon, Katona Józsefen át az angol »dühösökig« a színházat igazán forradalmasító műveket általában azok írták, akiknek valamiképpen közük volt a színházhoz,, egy- egy társulathoz, műveik születése előtt, vagy az első egy- kettő után. Ha Németh László mellé szinte alkotótársként odaállt volna valamely jeles színházi szakember; nem valószínű, hogy például a jeles Galilei dráma legdöntőbb fordulata színfalak mögött történik. Tudniillik Galilei ott tagadja meg tanait. A Széchenyinek is van egy ilyen Achilles-sarka. A »legnagyobb magyar« titkos kéziratait személyi titkáránál találja meg az osztrák rendőrség. Csakhogy Németh László ezt a titkárt olyan együgyű embernek faragta ki, akit Széchenyi a dráma jeleneteiben jóindulatúan fricskáz, lekezel. Hores- nyi László Kiss Mártont még tovább tompítja. Az igazi Széchenyi erre az emberre két krajcárt sem bízott volna, nemhogy legféltettebb kéziratait! Köpeczi Bócz István szobabelsői a bezártságot érzékeltetik; kaposvári szemnek azonban mégis úgy tűnik: nincs rajtuk az alkotó kézjegye. Adám Ottó rendezése — ahogy már jeleztük is — nem szolgál meglepetésekkel. Nem kell félni a kísérletezéstől, hogy egy mű 1 új színekkel gazdagodhat ezáltal! Ha Az ember tragédiáját újra meg újra rendezői elképzelések színeibe mártottuk; nem kelle- ne-e az időben közelebbi művek egy részével is alkotó módon bánni? Bessenyei Ferenc Széchenyije komoly színészi munkát igényelt, noha benne azért fölsejlenek régebbi szerepei- , nek gesztusai — két ökölbe zárt kezének furcsa forgatása csuklóból —; s az első részben olykor csak gyönyörű orgánumát élveztük, a szavak tiszta ejtését nem mindig. Környezetét szinte teszteli, riogatva — színészileg kimunkált jelenetek ezek. De adós marad a végrendeletét átnyújtó ember megrendültségével; nem hisz- szük el neki, hogy szakállára folynak a könnyei. Az is bizonyos, hogy a harmadik előadásra. amikor már »érzik« az idegen színpadot, sokkal tökéletesebben idézik majd meg a darabot. A metaforákat nemcsak kimondják, hanem láttatják is. Leskó László Nem tagadhattuk meg lelkiismeretünket A bíróság a »bizonyítékok« alapján bűnösnek mondta ki Julius és Ethel Rosen berget, és villamosszékre ítélte őket. A védőügyvéd 19-szer fellebbezett az ítélet ellen, két kegyelmi kérvényt is megfogalmazott. A házaspár — nem sokkal a kivégzése előtt — beadvánnyal fordult az USA elnökéhez, Dwight D. Eisenho- werhez: »Lehetséges, hogy ön személy szerint meg van győződve bűnösségünkről, de sokszor előfordult már a múltban, hogy minden habozás nélkül bíztak az akkor hozott döntésben. és később, amikor az igazság kiderült — aminthogy napfényre fog kerülni a mi esetünkben is —, sajnálták, hogy a halálos ítélet végrehajtása lehetetlenné tette az elkövetett igazságtalanság orvoslását.« A Rosenberg-árvák szüleik becsületéért Néhány hónappal a Rosen- berg-házaspár kivégzése után Londonban »The Rosenberg Letters« címmel kiadták Ethel és Julius mintegy 250 levelét, melyet a börtönből írtak elsősorban gyerekeiknek. Robertnek és Michaelnek. Részlet az egyik levélből: »... először természetesen keservesen gyászolni fogtok minket, de nem egyedül fogtok gyászolni. Ez a mi vigasztalásunk. és végül is ennek kell benneteket is megvigasztalnia. És végül rá fogtok jönni arra is. hogy az életet érdemes élni. Vigasztaljon benneteket az. hogy mi ezt még most is tudjuk, amikor lassan közeledik a végünk. olyan mély meggyőződéssel, amely legyőzi a hóhért! Robert Meeropoi, a kisebbik Rosenberg fiú nyilatkozik szülei perújrafelvételi kérelmének benyújtása után Washingtonban. ... Mindig emlékezzetek rá. hogy ártatlanok voltunk, és nem tagadhattuk meg lelkiismeretünket. Minden erőnkkel magunkhoz szorítunk és csókolunk benneteket.« Michaelt és Róbertét efff New Yonk-i tanító fogadta örökbe; azért, hogy ne legyenek megbélyegzettek a Rosen- berg-árvák, a házaspár saját nevére vette a fiúkat. Michael és Robert Meeropol a szülők kivégzése óta készül arra. hogy bebizonyítsa : hamis. koholt vádak alapján végezték lü szüleiket. Ma már megérettnek tartják az időt arra. hogy perújrafelvételt kérjenek szüleik ártatlanságának bizonyítására. A törvény lehetőséget ad arra. hogy húsz évvel az ügy lezárása után a Rosenberg—Meeropol fivérek betekinthessenek az egyelőire szigorúan őrzött periratokba. A Rosenberg-per újrafelvéte- léért küzdő országos bizottság rendszeresen követeli az ügyiratok nyilvánossá tételét. A Roseniberg-bizottság tavaly novemberben 30 ezer ember által aláírt petíciót juttatott el az akkori igazságügy-miniszterhez. A washingtoni körzeti bíróság határozatban utasította a kormányintézményeket, hogy engedélyezzék a két fiúnak a betekintést az aktákba. A Rosenberg-bizott- ság 2500 oldalas tartalomjegyzéket állított össze a per páncélszekrényekben őrzött aktáiról. A Szövetségi Nyomozóiroda egyelőre hallani sem akar a páncélszekrények kinyitásáról. Kulcsár László Lakótelkek, üdülőtelkek Mit jelent a tartós használat? A párbeszéd nem cizelláló- dott még szabályos tréfává, egyelőre derűs dialógusként él, mint ahogy jó humorú népünknél ez már lenni szokott minden új dolognál. Két barát találkozik. — Kénytelen vagyok még minimum ötven évig élni! — Szívből kívánom, de miért kényszerből? — Mert ötvenévi tartós használatra kaptam az államtól egy üdülőtelket. Az 1976. évi 33. számú törvényerejű rendeletről, valamint a hozzá csatlakozó minisztertanácsi határozatról (1004/1977), a mindezt részletező miniszteri rendeletekről van szó, amelyek új fogalmat vezettek be a magyarországi telekellátási rendszerben. Az új fogalom neve: tartós használat. Nem bérlemény, hanem tartós használat. Nem magán- tulajdon, hanem tartós használati jog. Formai lényege, hogy 1977. január 1-től az állami tulajdonban álló, magánerőből beépíthető lakó- és üdülőtelkek eladása megszűnt, kivéve a hagyományos családi házzal beépíthető lakótelkeket. A tilalom kiterjed az úgynevezett tanácsi értékesí- tésű lakások állami telkeire, nem kevésbé az OTP által, eladásra épített lakások állami telkeire is. Mindezek a telkek tehát nem kerülhetnek magántulajdonba, lakásépítő szövetkezetek tulajdonába, hanem egyszeri díjjal tartós használatba, lakótelkeknél 70 évre, üdülőtelkeknél 50 évre szólóan, megújíthatóan, örö- kölhetően, telekkönyvbe bejegyezve. Mit mond a rendelkezés céljáról az illetékes? — Alapvető szocialista elv a köztulajdon erősítése. Ennek az elvi magnak rendkívül aktuális és praktikus valóság- tartalma van. A közvélemény ismeri például azokat a spekulációs túlhajtásokat, amelyek a kevésbé szabályozott, magánforgalmú telekügyleteknél felütötték a fejüket. Volt állami és szövetkezeti tulajdonú telkek is a spekuláció eszközei lehettek. Ebben rendet kellett teremteni a szocialista igazságosság és egyenlőség szellemében. — A rendelet szerint a használatbavételi díj a helyi forgalmi érték figyelembevételével kialakított összeg. Nem túl magas ahhoz, ez, hogy a kisebb jövedelműek is hozzájuthassanak lakótelekhez, üdülőparcellához ? — Rendelet szabályozza az egyszeri használatbavételi díj fizetési feltételeit. A lakótelepeknél a három- és több gyerÖ TÜSKÉS TIBOR i A Balatontól a Dráváig Március 29-én sor került a Kaposvári Vasöntöde és Gépgyár szocializálására; a munkások termelési biztost, üzemi ellenőrző munkástanácsot és »bizalmi férfiakat« választanak. Április 4-én Vi- kár Béla, a Somogybái elszármazott etnográfus, az Országos megyei Direktóriumhoz, s ebben egy Kaposváron, a »már iskolavégzett nép« számára felállítandó népegye- temre tesz javaslatot. A Tanácsköztársaság kikiáltása hatalmas kulturális és népművelési energiákat szabadított föl Somogybán. A helyi lap hint ad Latinca Sándor tervéről, melynek célja, hogy a megyében a fizikai ifjúmunkások nevelését és »megfelelő ipari foglalkozását« szolgáló intézmény létesüljön. Május Somogyi Néplap végén a Somogyi Vörös Újság arról ír, hogy Kaposvárnak nemcsak kőszímháza, de állandó színtársulata is lesz ősztől kezdve. Rippl-Rónai Ödön. a festőművész öccse »felajánlotta értékes képgyűjteményét a proletárdiktatúra művészi céljaira«, maga a festőművész pedig kijelenti, hogy szívesen vállalja a mosd ősi Pallavicini- kastélyban megnyíló festőiskola vezetését. 1919 áprilisában a földkérdés somogyi megoldásának tanulmányozására — Hamburger Jenő földművelésügyi népbiztos vezetésével — hazai és külföldi újságírókból álló népes küldöttség érkezik a megyébe. »A külföldi újságírók a délután folyamán látogatást tették a Somogy megyed termelőszövetkezeteik több központjában. ahol mindent alaposan áttanulmányoztak és meghallgattak .,. Meglepetésüknek adtak kifejezést a fölött a hatalmas munkateljesítmény fölött, amelyet az elv- társak a szovjetköztársaság kikiáltása óta eltelt aránylag rövid idő óta végeztek« — jelentette a Magyar Távirati Irodának a helyi sajtóelőadó. A küldöttségnek Móricz Zsig- mond is tagja volt. A helvi újság részére írt cikke — A szentjakabi iskola címmel — a múlt örökségét, az elmaradott tanügyi viszonyokat ostorozza; Virágnyílás című írásában viszont a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit méltatja. »A somogyi termelőszövetkezet úgy alakult meg. egy nap alatt, egy gondolat megszületésével, hogy semmi nemzeti érték nem ment kárba abból, ami már megvolt, ellenben rejtett erőknek milliónyi forrása buggyant ki. Nem tudom más természeti képpel összehasonlítani. csak énn a virág- fakadással . . .« Tóth Árpád versével. Az új isten-nel rímelnek egvbe Móricz szavai : »A vörös forradalom tavaszi lázától a már érett és megduzzadt népiélek eeyszerre szétrepesztette a nagybirtokosok külső kopáncsát. Az lehullt, leesett, s a belülről kivirító milliónyi népiélek egyforma erővel, örömmel, szépséggel és boldogsággal tária ki magát az új élet lehetősér geinek.«. A Tanacs koztárs mái, lotnogyi eseményei figyelmet fölhívók; messzire világítók. S a proletárdiktatúra bukása után itt az ellenforradalom megtorlása is. ha lehet, az országosnál keményebb és kíméletlenebb. Az ellenforradalmi sajtó Kaposvárt úgy emlegeti, mint »a kis Moszkvá«-t. A katonai parancsnokságok és a megyei kormánybiztosak már augusztus második felében tömeges letartóztatásokat rendelnek el. A Tanácsköztársaság megyei vezetőit — köztük Latinca Sándort. Tóth Lajost és Szalma Istvánt — Fonyódon elfogják. »Az ellenforradalmi fehérgárdista és Pró- n ay-kü lön í tmén vés tisztek az ügyészségi szervek kijátszásával — éjnek idején — elszállították őket a börtönből, és a nádasdi - erdőben kegyetlen bestialité ssal meggyilkolták őket« — írja a történész. Amikor Horthv Miklós ellentengernagy mint az ellenforradalmi hadsereg fővezére Szegedről Siófokra teszi át székhelyét, Siófokról egyenesen Kaposvárra jön. és itt mondja el fenyegető és a kormányzóságra való törekvését megcsillantó beszédét. A Tanácsköztársaság somogyi eseményeit, valamint az ellenforradalom somogyi kegyetlenkedéseit legszemléletesebben. ma a Marcaliban található helytörténeti és munkásmozgalmi múzeum mutat ja be. Marcali szépen fejlődő, városi rangra emelkedő járási székhely. Gyára, középiskolái, tágas, szép utcái, emeletes házai vannak. Marcali a Tanácsköztársaság számos kiemelkedő harcosát adta. Ilyen volt Lobi Lipót. a helvi munkástanács tagja, a pedagógusok forradalmi szervezője. Marcaliban volt káplán Simon József, aki a szószékről a nagy vagyoni egyenlőtlenség ellen emelte föl szavát, és a földosztás szükségességét hirdette. A község laikói népes felvonulással ünnepelték meg az első szabad május elsejét... Augusztus 28-án jelent meg Prónay terrorkülönítménye Marcaliban. Másnap a Tanácsköztársaság helyi vezetőit a járásbíróság börtönében halálra kínozták. Az egykori börtön falai között ma a helytörténeti és munkásmozgalmi múzeum kiállítása látható. Az udvaron ma is áll a terebélyes hársfa, amelyre 1919-ben a mártírokat felakasztották. A múzeumban eredeti tárgyak, iratok, fényképek, úiságok emlékeztetnek a korabeli eseményekre. Az emeleti folyosóból egy korhűen berendezett- bórtöncella nyílik. (Folytatjuk) mekes családoknál, munkásoknál, fiatal házasoknál, kedvezményes lakásépítési akcióra jogosultaknál — például a bányászoknál, pedagógusoknál, állami gazdasági dolgozóknál — a használatbavételi díjat 10—30 százalékkal mérsékelni kell. Nem »lehet«, hanem »kell!«. Az említetteknél a tanács részletfizetési kedvezményt is adhat úgy, hogy a szerződés megkötésekor legalább ötven százalékot ki kell fizetni, a hátramaradt rész három év alatt, kamatmentesen, havi részletekben törleszthető. Az OTP kölcsönt nyújthat az összeg 70 százalékára. A törlesztési idő 4—8 év, évi 6 százalékos kamattal. Üdülőtelkeknél 20 százalékos mérséklést kaphat az üdülő- szövetkezet. Négynél több üdülőegységből álló üdülő építésénél a fent említett dolgozók részletfizetési kedvezményt is kaphatnak. Ez tehát a válasz a kérdésre. Ilyen feltételek mellett aligha lehet magántulajdonú telekhez jutni. Hadd tegyem még hozzá, hogy mind a használatbavétel, mind a használati jog öröklése adó- és illetékmente».
