Somogyi Néplap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-26 / 48. szám

Csillagászati gázsik À londoni Daily Mail nem­régiben meghökkentő adato­kat hozott nyilvánosságra a világ legünnepeltebb opera­csillagainak díjazásáról. Az adatokból kiderül, hogy a leg­drágábbak — a női szerepek. Egy-egy szopránénekesnő né­ha olyan — valóban csillagá­szati — összeget vág zsebre, mely az átlagos amerikai pol­gár félévi keresetével ér föl. Pénzügyi szempontból a »legigényesebb« az ausztrál az Indus völgyében Banavalban, Harian indiai állam északi részén a kutatók egy meglepő pontossággal ter­vezett »történelem előtti" vá­ros nyomaira bukkantak, amely sokban emlékeztet Mo- hendzsodaróra, az ősi Indus­völgyi civilizáció híres műem­lékére. Banavalban olyan népművészeti készítménye­ket, karkötőket, kőkéseket, nyakláncokat hoztak felszínre, amelyek rendkívül jellemzőek az 5000 évvel ezelőtt virág­zott indiai kultúrára. Az UNESCO nemzetközi összefogással szeretné elősegí­teni az ősi város további fel­tárását és megőrzését. Joan Sutherland, ám nem sok­kal marad el tőle a svéd Bir­git Nilsson és az amerikai Be­verly Sills sem. Ok nem rit­kán hat-hétezer dollárt kér­nek — és kapnak — egy fel­lépésért. (Ekkora összeget az opera történetében eddig csak Fjodor Saljapin kapott olykor­olykor.) Nem kell azonban sajnál­nunk a leghíresebb tenoristá­kat sem. Az olasz Franco Co­relli, a spanyol Alfredo Kraus, a kanadai Jon Vickers szintén ritkán lép föl ötezer dollár alatt. Tavaly a salzburgi ünne­pi játékokon a 29 éves spa­nyol José Carreras öt Don Carlos-előadáson összesen 25 ezer dollárt keresett »tisztán". A Metropolitan vezetői a közelmúltban kezdeményez­ték, hogy a világsztárok gá­zsijának maximumát négyezer dollárban állapítsák meg, a kisebb amerikai operaházak azonban ehhez nem járultak hozzá, hiszen a leghíresebb énekesek ennyi pénzért nem lépnének fel náluk. Az ope­ra tehát továbbra is drága mulatság marad — részben azért, mert némely énekesek a magánéletben korántsem olyan szeplőtlenül becsülete­sek, mint a színpadon, az ál­modozó varrónő vagy az áldo­zatkész hősszerelmes jelmezé­ben. Bütykös hattyúk Magyarországéi A Szegedtől nem messze. északra fekvő Sándorfalvá- nak ritka madárvendégei van­nak. A község házai alatt el­terülő »vad Fehértó« víztükör­rel megszakított nádasainak egyik taván két nagy madarat fedeztünk föl a minap: büty­kös hattyúkat. A háziliúdnál nagyobb tes­tű, hosszú nyakú madarak. (A hattyú képe közismert : mint a tisztaság jelképét ai ruhatisztító vállalat alkalmaz­za cégtábláin.) Nyakukat S alakban meggörbítve tartják. Csőrük tövén csupasz, fekete Olajkutak a tengeren A tengerfenék olaj- és föld­gázkincsének a kiaknázását jótékonyain elősegítette az 1973-as olajválság. A geoló­giai kutatások kiderítették, hogy a kontinenseket övező sekély, 200 m-es mélységig tartó peremkerületek, a selfek ugyanolyan üledékes rétegek­ből épülnek föd, mint a szá­néi nagyobb a vízmélység, bó­jákkal stabilizált mesterséges szigetet állítanak fel a fúrás helyén.^ Ezt megfelelően rög­zítik. hogy se hullámzás, se vihar, se áramlás ne zavarja a későbbi munkát. Egy-egy mesterséges szigetről egy vagy két fúrótorony végzi a kuta­tást, majd a termelést. A kút­Új Skodák razföldek belső medencéi. Mi­vel a kőolaj- és földgáz-elő­fordulások az üledékes réteg­sorokhoz kapcsolódnak, a kő­olaj-érdekeltségek figyelme hamarosan a selfek felé for­dult. Olaj- és gázlelőhelyék ugyanis ott keletkeznek, ahol évmilliókkal ezelőtt szerves , anyagokból összeállt üledék halmozódott fel. Versengve indult meg a ku­tatás Amerika partjai mentén éppúgy, mint Európában az Északi-tenger selfjein. Fúró­tornyok emelkedtek a tenger fölé a Földközi-tengeren épp­úgy, mint Ázsia és Ausztrália partvidékén. A 200 méteres tengermélységig jelenleg csaknem 30 millió négyzetki­lométer selfterületen kutat­nak a világon. Ez akkora te­rület, mint egész Afrika. A tudósok véleménye szerint a jövő kőolajának tetemes ré­szét a tengerfenék öcsi szá­miunkra. A tenger alatti olajtermelés nem egyszerű feladat, nem is olcsó, de már megoldottnak tekinthető. 100 m-es tenger­mélységig merev, lábaival a tengerfenékre állított fúröbe- r ende zest alkalmazoak. Ha en­ból a kitermelt anyagot cső­vezetéken vagy szállítóhajó­val juttatják a szárazföldre. Képünkön a Key Gibraltár nevű legújabb mesterséges szi­get, mely az NSZK partjaitól 250 km-re kezdte meg műkö­dését. A Skoda Művek Mlade Bo- leslav-i gyárában hamarosan lekerül a szalagokról a jól ismert S—100 és S—110 típus, és továbbfejlesztett változatai­nak adják át a helyet. Az új »Skoda-családnak" négy tag­ja lesz: az S—105 S (stan­dard) és az S—105 L (de Luxe), valamint az S—120 L (de Luxe) és az S—120 LS (super de Luxe). A hengerek űrtartalma az S—105 változa­tánál 1046, az S—120-nál 1174 köbcentiméter; a teljesítmé­nyek közti kisebb eltérést a kompresszió, illetve az üzem­anyag oktánszámának változ­tatása is befolyásolja. Az SS—120 LS motorja a legnagyobb teljesítményű: 58 lóerős. 96 oktános benzinből 8,6 litert fogyaszt 100 kilomé­teren; a 100 km/óra sebesség­re való felgyorsuláshoz mind­össze 17 másodpercre van szüksége, a csúcssebesség pe­dig 150 km/óra. A »normál" — S—105 S — változat sem sokkal marad el tőle, az is könnyen eléri a 130 km/óra csúcssebességet, ha valamivel több időre is van szüksége a fölgyorsuláshoz. A lengőtengelyes, csavarrú- gós, hidraulikus kétkörös fék­rendszerű — elöl tárcsa-, há­tul dobfékes — új típusoknál a motor hátul maradt, de a hűtő előre kerül, így menet közben közvetlenül kap leve­gőt a 12,5 liter űrtartalmú, fagyálló folyadékkal töltött, zárt hűtőrendszer. A 38 liter benzin befogadására alkal­mas üzemanyagtartály is he­lyet változtatott: a hátsó ülé­sek alá került. A négyajtós karosszéria for­mája alaposan megváltozott, az ötszemélyes belső tér széle­sebb és kényelmesebb lett. A jól párnázott ütközőfelületek, legömbölyítések a biztonságot szolgálják, az egyharmaddal nagyobb ablakfelület pedig a jobb kilátást. folt van. Szűrkésféhér tollru- hájuk, hússzínű csőrök el­árulja, hogy — bár anyányi nagyságú — fiatal madarak­kal van dolgunk. (A teljesen kifejlett madarak hófehéreik.) Ez a hattyúfaj igen ritkán kerül Magyarországon, a sza­badban a szemünk elé. (Rend­szerint rokonával, az énekes hattyúval találkozunk. Az el­múlt száz évben mindössze hat ízben jegyezték föl meg­jelenését. Az utolsót 1938-ban. a Duna mellett látták. Európa északi tájain mega .Földközi- és a Fekete-tenger környékén fészkel. Ázsiában a Káspi-tenger vidékén és Szibériában él. Télen gyakran kóborol. A legutóbbi évtizedekben az osztrákok betelepítették a Fertő-tóra. és a hetvenes években már a magyar olda­lon is megjelentek. Leheteé ges, hogy innen kóboroltak él ezek a példányok. Esetleg állatkertből vagy valamelyik park dísztaváról szökött ma­darak. Nem lehetetlen, hogy ha­zánkban és így Somogybán is megtelepszik újra a bütykös hattyú, hiszen fejlődő termé­szetvédelmünk egyre több. e madárfaj fészkelésére is al­kalmas terület háborítatlan­ságát biztosítja. A Kis-Bala- ton, a Nagyberek, a Dráva menti vizek nádasai alkalmas élőhelyek lennének számára. Adataink vannak arra, hogy két-három emberöltővel ez­előtt még fészkelt Bács, Csongrád és Békés nagy [ki­terjedésű nádasaiban. A vízi világot járó pákászok össze­szedték a fiatal madarakat, és eladták a tanyák, falvak házi­asszonyainak, akik úgy nevel­tek őket. mint a libákat- Fi­nom. fehér pihetoUúkat pár­náit, dunyhák megtöltésén« használták. Jellegzetes élőhelyük azok« náddal fedett tavak, amelye­ken nagyobb, szabad víztük­rök vannak. Biztos ösztönnel választotta ki ez a két madár is a Fehértó hatalmas terüle­téből a számára éppen meg­felelő sándorfalvi vizet. Nor­végiában, a főváros közelé­ben, forgalmas autóút szom­szédságában szinte azonos környezetben láttam fészkén ülni a bütykös hattyút. Itt is Sándorfalva házaitól alig két­száz méternyi távolságban tartózkodnak már jó két hete. Mindez az ember közelségéi tűnő természetét bizonyítja. A helybeliek előadása sze­rint sok csodálójuk van a »barátságos, nagy. fehér ma­daraknak". Tápláléka a sekély vfehes köti: vízinövénynészekikel, csi­gákkal, vízi rovarokkal, apró halakkal él. Ludak módjára.' görgicsélve szedi össze élel­miét az iszapos fenéikről, vagy hosszú nyakát a víz alá dug­va csipegeti a növényeket.' Táplálékigénye is magyarázza itt-tartózkodásáit. A tónak a falu alá nyúló része minden­féle törmelékkel, köztük szer­ves hulladékkal van körítve, amely téli szükségtáplálék- ként szolgálhat. A bütykös hattyú védett madárfaj, vadászni nem sza­bad. Állatföldrajzi ismereteink tárát bővítenék mindazok, akik esetleges újabb előfordu­lási helyéről értesítenék a ter­mészetvédelmi felügyelőséget. Dr. Marián Miklós C UM IGÁT VELENCÉNEK? Az utóbbi évtizedben a vi­lág szinte valamennyi újságja kongatta a vészharangot a műemlékekben oly gazdag Ve­lence fölött. Kutatók ezrei — 'Szendvicsembe!' Valaha mély együttérzéssel néztük fényképeken, filmhír­adókban az amerikai szend­vicsembereket, akik végső két­ségbeesésükben kettős táblát akasztottak a nyakukba vala­milyen cég hirdetésével, és néhány nyomorúságos garasért végigcipelték a nagyváros ut­cáin. Hol vannak azok az idők! Másfajta reklámemberek hordozzák ma már a nagy cégek hirdetéseit. Björn Borg svéd profi teni­szező például — a szó teljes értelmében — tetőtől talpig reklámember, de sajnálni öt nincs okunk. Játék közben (amelyet természetesen a tévé is mindig közvetít) hosszú ha­jának leszorítására olyan pántot visel a homlokán, mely egy dán sörfőző nevét hirdeti, s ezért a, bajnok tavaly 50 ezer dollárt kapott. Az ing vi­seletéért egy sportfelszerelést gyártó cég 25 ezret fizetett, a fehér cipő valamilyen okból a dupláját hozta. Az egyik fajta ütőt csak Amerikában forgat­ja, ezért 76 ezer dollár járt a cégtől, a másikért, amellyel Európában labdázik, ugyan­ennyi jött be. Fizet neki a SAS skandináv légiforgalmi társaság, amelynek betűi az egyébként is nagy összeggel honorált ingen láthatók. Véleményem szerint a sportszergyártó és más válla­latok nem használják ki meg­felelően a lehetőségeket. En­nek az embernek még vannak szabad testrészei! Fogaira rá lehetne festeni, hogy »Én is X fogkrémet használok!« Csak azt kellene vele megbeszélni, hogy nyitott szájjal teniszez­zen. Térde is teljesen szabad. Egyébként is ez a két láb csak szaladgál fel és alá a sa­lakon, anélkül, hogy valami hasznot hajtana. Nem is szól­va a nadrágról, amelyen vi­szonylag nagy felület hever parlagon. Kár, hogy ennyit« karcsú ez a 20 éves fiú? Ha például kétszer ilyen termetes lenne, sokkal több és nagyobb felirat férne el rajta. A rek­lámszakembereket már az is nyugtalanítja, hogy a tévéköz­vetítések alatt, amikor a ka­mera eltávolodik és azt mu­tatja — teljesen fölöslegesen —, hogy hova repül a labda, a fiú kihasználtságának foka csökken. Persze, mindez csak addig megy, amíg bajnokunk győz. Ha lehanyatlik, nem futnak be többé ezek a pénzek. E szomorú jövőre gondolván szívből sajnálom, hogy ez a szegény fiatalember esetleg elveszti évi 300 ezer dolláros különkeresetét. Ingyen és bér­mentve adok tehát egy tippet. Ha megfordulna e bajnok sze­rencséje, írják rá (természe­tesen jó pénzért) a fiú ruhá­zatára — a konkurrens cégek nevét. Hadd higgye a közönség, hogy az Y-féle teniszingben csak veszteni lehet. T. h a világ minden tájáról — újabb és újabb ötleteket ve­tettek föl, hogyan lehetne megmenteni a várost. Velen­ce ugyanis süllyed, és félő, hogy az árhullámok komoly kárt tesznek a cölöpökre épült műemlék épületekben. Legújabban a Pirelli gumi­gyártó és a Furlani építőipari cég mérnökei azt javasolták, üreges, felfújható gumikö­penyből álló gátakat helyezze­nek el a velencei lagúnát át­szelő három csatornán. A gumiköpenyeket 9200—9900 m hosszúságban az alapként szolgáló betonpillérekhez hor­gonyoznák le. Általában fel- fúzatlan állapotban hagynák őket, így fölöttük áthaladhat­nak a hajók a lagúnában, és az átlagos nagyságú árhullám útját sem torlaszolnák el. Magas ár-apály idején ha­talmas szivattyúk tengervizet juttatnának a gumitömlőkbe, amíg föl nem töltődnek. Ek­kor éppen a tengerszint fölé emelkednének, és így elzár­nák a lagúnát. A veszély el­múltával újra leengednék őket. A Pirelli-cég szerint az el­képzelés műszakilag reális. A laboratóriumi vizsgálatok ki­mutatták, hogy a gumiköpeny szakítószilárdsága elegendő arra, hogy ellenálljon a leg­viharosabb tengermozgásnak is. A terv megvalósíthatóságá­nak a bizonyítására egy 77 m hosszú »bébi"-gátat létesíte­nek egy másik laguna szájá­ban. Ha ez kiállja a próbát, az olasz kormány valószínűleg elfogadja a tervet. A „tigris- hadművelet” A Szovjetunióban nemrégi­ben megkezdték a tigrisek összeírását. Az »állatszámlá­lás« az ország minden olyan részére kiterjed, ahol ezek a színpompás macskafélék él­nek. A »tigrishadművelet" a Távol-Keleten kezdődik — er­refelé élnek az értékesi ussziri tigrisek —, majd Türkménia déli részén, az Amu-Darja fo­lyó mentén és a Kaukázus környékén folytatódik. Az összeírás annak a kezde­ményezésnek az eredménye, amelyet a Nemzetközi Kör­nyezetvédelmi Szervezet hir­detett meg. A fölmérés célja annak földerítése, mennyi esély van ezeknek a nemes vadaknak a megmentésére. A szovjet tapasztalatok fel­dolgozása után a világ más országaiban is hozzáfogtak a tigrisek, illetve más nagyva­dak összeszámlálásához.

Next

/
Oldalképek
Tartalom