Somogyi Néplap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-12 / 36. szám

N Viszi szív Dombok aljában Telt, asszpnyi vidék; dom­bok erdőkonttyal. Irtásföldek, a hasábfák szép rendjével. Füstcsík tekeredik erre-arra, ahogy szél úrfi parancsolja. Kanyarog az út is. A Meleg­hegy, a Szömörés, a Magyal meg a Csúcs-hegy — olyan, mintha a Badacsonyt 'kicsi­nyítették volna — szemnek kedves vidéke ez. Viszre visz az út. Itt úgy mondják: »Me­gyek Visznak.« Az e hang a viszi ajakon a-vá alakul, s et­től valahogy másként lesz ott­honos itt valami; minden más településtől különböztetően. Egy régi könyv szerint 345 lakosú község — a legutolsó népszámlálás 375 embert ta­lált itt —, hatvanhat lakóház­zal. Villa Wysch néven em­líti egy 1229-es oklevél. Az 1332—37-es pápai tízedjegy- zékben Vizz-ként található. 1536-ban mindössze három há­zat tudtak összeírni. A XVIII. században a Bárány család birtokolta, majd egyre sűrűb­ben cserélt gazdát, bérlőt. Lakos István. Lakos István bácsi tudója ezeknek a dolgoknak. Megfon­tolt beszédű, szép öregember. Nyolcvannégy év építette tu­datában a sok tapasztalatot. Huszonnegyedik alkalom­mal ült össze a »Szép magyar könyv« pályázat főzsürije, hogy kiválassza az elmúlt évi könyvkiadás 195 könyvéből a legszebbeket. A versenyre 18 kiadó nevezett termékeivel, a zsűri 11 kategóriában 46 díjat és ugyanennyi oklevelet ítélt oda a legeredményesebb kiadói — Öreg-I{isz odátofo épült, de amikor a törökök eldúlták, a lakosság a berekbe, lápba menekült. Ahogy a rémséges idők elmúltak, itt, a mostani helyen kezdték meg az épít­kezést. Ügy tartja az emléke­zet, hogy a Kovács, a Fintér família ősidőktől itt él. Jómagam szegényemberként részesarató voltam már gye­rekfejjel. Heten voltunk testvérek, szerencsére apánk igyekvő ember volt. Két zsebkendőnyi szőlőséhez vér- rel-verej tőkkel szerzett egy kis földet, portát, amikor a parcellázás folyt itt Emellet persze el kellett jár­ni erdőirtásba később is. Tu­lajdonképpen csak néhány éve hagytam abba ezt az időszakos munkát, az agácás vágását. — István bácsi ott volt az első háborúban ... — Sajnos, ott. Galíciában öt hónapot, majd a betegségem után ápoló lettem. Innen újra kitúrt a háború, a Mária Te­• rézia laktanyában harmadszor is megvizitáltak, s .küldtek a Gyilkos-tóhoz: ott fagyott el a lábam, pedig nem volt rossz helyem. Szakács voltam, ara­tásra, vetésre hazajöhettem mindig. Huszonnyolc éves ko­romban nősültem, de szegény feleségem a második gyerek születése után tüdőgyulladás­ban meghalt. Üjra asszonyt hoztam a házhoz; a gyerekek nem nőhettek fel elvadultam Az ötven együtt töltött esz­tendőn túljutottunk. A veje, Sulmics Lajos sem kevésbé érdekes személyiség. Ráksiból nősült az a-pósi por­tába. Korábbi házassága föl­bomlott; itt talált feleségre, s fiának érzi annak gyerekét. — Egyféleképpen véleked­tünk a világról. Éppen ma szgfel le a fiú. Van egy szenvedélyünk: szeretjük a múltat faggatni. Egyszer szán­tás közben furcsa hangot adott az eke. Ez azon a részen volt, amerre az emlékezet meg a hagyomány a török előtti templomot tudja. Egy réei-ré- gi szenteltvíztartót találtunk. és gyártási munkát végzők­nek. A legtöbb díjat, szám sze­rint kilencet, a Corvina Kiadó nyerte. A Műszaki Könyvki­adó öt, az Európa Magyar He­likon osztálya, az Akadémiai Kiadó és a Tankönyvkiadó négy-négy munkáját értékel­ték kitüntetésre méltónak. ______________í________________ S ulmics Lajosné. Máskor meg cserépedényeket, égetett holmikat. Most a mú­zeumban vannak. — Régi idők! — mondja István bácsi. — Itt még az én fiatalkoromban is sövényházak voltak. A viszi ember kezébe mindig is illet a fejsze. Amit ezzel készíteni lehet, azt a vi­szi ember mindig megkészí- tettp. Igaz, irtani már nem jár, de baltanyelet senki sem farag nála jobban. A közelmúlt vi­szi történetéről is kérdezem. — Éltük az egyéni sorsot, 1980-ban léptünk tsz-be. Két hétig jártak hozzánk. Beszél­getni. pohár mellett. Kovács László lett az elnök, majd fél év múlva Pintér Pál, ő is ma­radt a telepvezető, hogy a lát- rányiakhoz csatlakoztunk. A lánya, Sulmics Lajosné a tehenészetből érkezik. A keze nyomát viseli a helyiség, ahol beszélgetünk : száznál több fajta virág van a cserepekben. Margitka határozott, gyors gondolkodású asszony. Hu­szonhét éve tanácstag. — DISZ-aktivistaként kezd­teti,' de beválasztottak több funkcióba már tizennyolc éves koromban. Most népfronttit­kár, áfész intéző bizottsági el­nök is vagyok. Ügy ment ez valamikor, hogy: »Na, te ez vagy? Akkor még légy ez is!« De ő bírja. Negyedéven­ként viszi a gondokat a lát,- rányi közös tanácsba. A tsz- telepen végzett munkája után otthon is foglalkozik jószággal. — Ebből végső soron pénz lesz. Viszen mindig is tartot­tak jószágot az emberek, s ma sem üresek az istállók. Várja a fiát. Kicsit leül. megpihen. A háttér a családi könyvtár. Leskó László „Szép magyar könyv”, 1976 •• - - r TUSKÉS TIBOR A Balatontól a Dráváig A zalai múzeum Zichy hajdani gyűjteményét a nagy festő unokája, Csicsery- Rónay Istvánná gondozza. Lá­togatási idő után érkeztünk, várni kellett, amíg az idős hölgy megkeresi és hozza a kulcsokat. Türelmünkért vi­szonzásul nemcsak a kiállítást mutatja meg. de kezembe ad két érdekes levelet is. Mind­kettőt most hozta a posta. Az egyiket Párizsból, a másikat Moszkvából. Köztudomású, hogy Zichy Mihály párizsi tartózkodása alatt bekapcsolódott a Párizsi Magyar Egyesület életébe, s 1875-ben a kivándorolt ma­gyar munkások egyesületének elnökévé választották. Ennek éppen száz éve. Az évfordu­lóról Párizsban ünnepélyesen megemlékeztek. Erről tudósít az egyik levél. Mellette színes fényképek. A másik levél egy könyv kí­séretében érkezett. A könyv Zichy Mihály művészetét mél­tatja orosz nyelven, L. Aljesi­s 1975-ben jelent meg Moszkvában ... Somogytúr a lellei ország­úton Látrány után az első fa­lu. Évtizedeken át itt élt és dolgozott Kunffy Lajos. 1962- ben halt meg, kilencvenhárom éves korában. Végakarata sze­rint a házat körülvevő park­ban temették el. Később fe­leségét is ide temették. Kunffy 1909-ben vásárolta meg a Bosnyák-féle kúriát, és az udvarház mellé műtermet építtetett. A műterem ma em­lékmúzeum, ahol több jelen­tős képe és néhány személyes tárgya látható. A főhelyen a Somogytúri gyermektemetés. Kunffy legszívesebben somo­gyi környezetét, falujának éle­tét örökítette meg. Festői vi­lágát jól jellemzik képeiméi: Teknövájó cigányok, Látrányi gyógykovács, Szénagyűjtés, Somogytúri utca nyári alko­nyaiban .. • — Ezen a képen az én kis házam is rajta van — mondja Rozi néni, aki az emlékmú­zeum kulcsára, és a képekre vigyáz, özvegy Németh Ist- vánné Szalai Rozália szívesen beszél Kunffyékról. — Bada­tárgyait, na írta csonytomajban születtem. Ott csak kő van. Akkor a kenye­ret nyáron Somogybán kellett megkeresni. 1933-ban jöttem át először. Hat éven át vol­tam summás náluk. Hogy mi­lyen emberek voltak? Képzel­heti, ha hat éven át vissza­jártam. Négy-öt hónapig dol­goztunk. Az aratásnál, a ka­pálásban. Volt gazda, felügye­lő, csapatvezető. A Malomárok mellett laktunk. A nyár de­rekán jöttünk, s a tél bekö­szöntése előtt mentünk visz- sza Zalába. Három képen en­gem is megfestett. Egyszer szüneteléskor. A másikon ép­pen a kertből hoztam föl a paradicsomot. Harmadszor a kastély előtt. A férjem is Ba­dacsonytomajból való volt. Amikor összeházasodtunk, itt vettünk házat. Ez a ház van rajta azon a képen ... Ked­ves, finom asszony volt a fe­lesége. Tiller Ellának hívták. Csak egy évvel élte túl a fér­jét. Nyolcvankét éves korá­ban halt meg. Még egyszer megnézzük a képeket. Szomorúan tapasz­taljuk, akárcsak Zalában, hogy nem lehet a festőről ismerte­tő füzetet kapni, a képekről reprodukciót vásárolni. Még egy közönséges helyi képes levelezőlapot se árulnak. Pe­dig nemcsak megőrizni kelle­ne az értéket, de ismertté tenni is. A parkban, egyszerű, díszte­len kőlap alatt pihennek a ház lakói. Körüljárjuk a beszöge­Gitár, hegedű, balalajka, furulya Mindarról énekelünk, ami bennünk él Fedor—Szabó duó néven váltak ismertté. Két éve lép­nek föl a megye ifjúsági klub­jaiban, gyakran kapnak meg­hívást az ország más főisko­láira, egyetemeire. Az orszá­gos folklórfesztiválan a leg­jobbak közé karültek. A Sebő együttes hívta meg őket klub­jába, ahol nagy sikert arat­tak, és együtt játszottak a nép­szerű együttessel. 1975 tava­szán rendezték meg az orszá­gos amatőrvensenyt, amelynek egyik elődöntője Kaposváron volt. Sok száz együttes közül a legjobbakkal adtak gálamű­sort az Erkel Színházban. Mindössze két éve játszanak együtt, amióta találkoztak a mezőigazdasági főiskolán. Fe­dor Vilmos Miskolcról jött, és már befejezte tanulmányait. A főiskolán kapott állást. Azért maradt, hogy a zene, amelyet két éve elkezdtek, tovább szól­jon. Szabó Antal másodéves. Fonyódi. A kétszemélyes együttes gyakran teljes zenekarrá ala­kul. A kollégiumi szobában, ahol egy afrikai, és egy viet­nami társukkal laknak együtt, kisebbfajta hangiszerkiáílítás van. Háromféle furülva; alt, tepor és szoprán, állványos szájharmonika, melyet nyakba erősítve gitározás közben le­het használni, hegedű, balalaj­ka, hagyományos, csörgő- és köcsögdob — ez tulajdonkép­pen egy fóliával beborított sziíke. Valamennyit használ­ják — többnyire a gyakorlás során, amikor azt keresik, me­lyik dalhoz milyen hangszer illik —, de gvakran az elő­adásokon is. Körülbelül har­minc dalt írtak közösen két év alatt. Kategóriába sorolni nehezen tudnám őket. Annyi bizonyos: egyik sóm beat. Fedor Vilmos azt mondta erről : — Kezdetben volt a beatze­ne, amelynek művelői nálunk többnyire azonos séma szerint írták és hangszerelték szá­maikat. Ez meglehetősen egy­szerű dallam, szimpla akkord- kísérettel. , Mi ennél többet akartunk, amikor elkezdtünk játszani. Ahogy annyian má­sok, mi is a népzene elemei­ből merítettünk, alakítottunk hozzá kíséretet, használtuk a hangszereket — ez a foikbeat volt. Érdekes, hogv abból az időből származó dalainkat ma már nem nagyon tekinthetjük értékesnek, pedig ezekkel ér­tük el a legnagyobb sikerein­ket a folk’értesztiválon és még utána is. Ma már túlléptünk ezen a hangzáson. ■* A Ki-mit tud?-on is úev szerepel az ál­talunk művelt zene. hogv mai dal. Talán ez a helyes megha­tározás. zett ajtajú, földszintes kúriát, Kunffyék hajdani lakását. Az épületet előbb a tanács vásárolta meg. azután a mo­ziüzemi vállalat kezére került. Mozitörténeti múzeumot akar­tak berendezni falai között. Közben kitudódott, hogy a vállalatnak nincs rá elég pén­ze. Most a tanács visszavásá­rolta az épületet. A legújabb — sa hely szelleméhez min­den bizonnyal legillőbb—terv szerint alkotóházzá, a somogyi festők közös műtermévé ala­kítják. — Nagyon szép bútorzata volt a háznak — mondja Rozi néni. — Az ebédlőben tiszta magyaros bútorok... A gar­nitúra valahol még meg­van ... Karádi nóták Az eredeti magyar népvise­let, néptánc, énekes játékok és népszokások gyűjteményes, színpadszerű bemutatása — Paulini Béla kezdeményezésé­re — a két háború között Gyöngyös Bokréta néven moz­galom alakult. A falusi együt­tesek évente egyszer, augusz­tus 20-a táján Budapesten szerepeltek, de műsorukkal külföldre is eljutottak. A tá­voli falu népviseletbe öltöz­tetett fiiad-lányai bepréselőd- tek az autóbuszba, s a kocsi meg sem állt velük Párizsig. (Folytatjuk) A Ki mát tud? a duó fájó pontja. Nem jutottak tovább a megyei döntőről, mivel a zene — bármilyen műfajú volt is — egy kategóriába tartozott, így kiütötte őket egy kamara- együttes. Zenéjüket hallgatva pontosan azt fedezi föl benne az ember, ami az első televí­ziós elődöntőn az ebben a mű­fajban induló együttesekből hiányzott, és amit a zsűri olyan szigorúan számon kért: har­móniát, színvonalas dallamot, tiszta hangzást, és egyéni mon­danivalót a szövegben. — Csalódottak? — Amikor nem jutottunk tovább, félretettük a hangszert, de egészen rövid ideig bírtuk. Most már készül egy új szá­munk. Még nagyon sok benne a dallam, a fordulat. Kivá­lasztjuk belőle a legjobban megfelelőt, azután erre írjuk a szöveget. Nem hagyjuk abba. Itt a főiskolán is bátorítanak bennünket. Éppen most csinál­tunk egy egyórás műsort. Kettőjük közül Szabó Antal az érzékenyebb: — A vidéki együtteseknek A közlekedés rendjének mó­dosított szabályzata már több mint egy esztendeje életbe lé­pett, de még 1978—79-re is marad egy-egy végrehajtandó rendelkezés. A lehetőségek fi­gyelembevételével írja elő a különböző gépkocsi tartozékok beszerzését. Így például a biz­tonsági övét június 30-a után minden gépkocsiban használni kell. (Az új autókat már ta­valy óta ezzel fölszerelve hoz­za forgalomba a Merkur.) Ez év január 1-től három lényeges változás lépett élet­be. Kötelező a két visszapil­lantó tükör : az egyik a kocsi bal oldalán kívül, a másik le­het a jobb oldalon, de a ko­csi belsejében elhelyezve is szabályos. A fényszórókban kötelező az úgynevezett aszim­metrikus — ernyőzött — égők használata. Korábban egyes kocsikon az irányjelző burájá­nak a színe fehér vagy vörös volt, az újabbakon már sárga. A vörös szín zavarta a gép­jármű mögött haladó vezetőt, hisz az »indexelést« össze le­hetett téveszteni a fékezéssel. Ezért mondja ki a szabály, hogy a hátsó irányjelző búra színe borostyánsárga legyen. A közlekedési járőrök állan­dó feladata a műszaki ellenőr­zés. Ezenkívül azt is vizsgál­ják, hogy az említett három módosításinak megfelelnek-e a kocsik. Általában igen. A mi­nap egy ilyen ellenőrzés során a közlekedési járőr nyomába szegődtünk. Kaposvár és Bala- tonlelle között kiderült, hogy inkább mással van baj. A CF 90-15 rendszámú Tra­banton »sanda« volt a fényszó­ró. A figyelmeztetés után a »bütykölő« vezető nyomban kicserélte a rossz égőt. Ha­sonlóképp figyelmeztetéssel úszta meg a szabálytalanságot a CP 67-R8-as Skoda vezetője, aki kölcsönkocsival közleke­dett a 7-es úton. Azután hosz- szú órákon keresztül mindent rendiben talált az ellenőrzés, pedig még CB-s rendszámú elég nehéz ldugrani. Amikor az Erkel Színházban a legjob­bak között voltunk, úgy érez­tük, ha most itt maradhatunk, felléphetünk pesti klubokban — befutunk. De visszajöttünk, és nem tudtuk állni a versenyt a fővárosi konkurrenciával. Ezért sajnáljuk, hogy nem ju­tottunk tovább a megyéből, mert most elvesztettünk egy nagy lehetőséget. Sokat szere­pelünk megyén kívül. De nem ajánlkozunk. Ha hívnaik, meg­gyünk. Hívásban persze nincs hiány. Most például két napra a du­naújvárosi főiskolára készül­nek, majd a somogyi klubok várják őket. Zenéjük szövegét maguk írják. Sóikat énekelnek a városról — talán ezért is alakult ki velük kapcsolatban a városi folklór kategória —, a szerelemről, az életről, a ma­gányról, a társról. Ad amis An­na szövegíró fogalmazta meg, amit ők is vallanak: »Minden­ről énekelünk, ami bennünk él«. Valószínű, hogy ebben rej­lik népszerűségük titka. öreg járgány is akadt. A gaz­da azonban gondos volt, s az öreg Trabant futott. Vadépuszta közelében egy 60l-es Trabant döcögött, pöfö­gött. A CR 60-40-es számú kocsiról lerítt, hogy látrányi gazdája nem sok gondját vise­li. Olvashatatlan volt az első rendszám, ütött-kopott a ko­csi kívül, belül. Sár, piszok a motoron, amely újra »beköp­te« a gyertyát. Amikor azután elindult a kocsi, kiderült, hogy a négy kerék közül csupán az egyiken fog a fék. — Három hét múlva, amikor lejár a műszaki, úvvis leadom — mondta »igazolásként« a tulajdonos. A rendszámot azonban így is »lekapták« a kocsiról, amelynek vezetője nemcsak a saját, de mások éle­tét és biztonságát is veszélyez­tette. Rada József törzsőirtmes- ter feljelentést tett a látránvi autós ellen. Ez volt az egyet­len a nap folyamán. Hárman kaptak figyelmeztetést. A csaknem száz megvizsgált ko­csit alapul véve látható, hogy a közlekedési hatóságok célja az ellenőrzés, nem pedig a büntetés. Az egyik 403-as Moszkvics tulajdonosa pedig már a zsebébe nyúlt, mert az irányjelzön még a régi piros búra volt. Az autes azonban hihetően igazolta. ho"v Fehér­vártól Veszprémig, Keszthelv- től Kaposvárig kilincselt a bu­ráért. eredménytelenül. Ebben az esetben inkább a kereske­delem érdiemelne »figyelmez­tetést«. BIZTONSÄGI ÖV a 93 meg­állított kocsi közül 86-foan volt. A vezetők közül viszont csu­pán kettő használta azt: egy osztrák és egy olasz autós. Ez is mutatja, hogy az életet men­tő övét mi még kényelmetlen­nek, tehernek érezzük. Mint­hogy már csak négv és fél hó­nap a türelmi idő. jó volna, ha az autósok hozzászoknának a biztonsági öv használatához. &. S. S. M. Hiánycikk a sárga búra Van biztonsági öv, de nem használják

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom