Somogyi Néplap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-12 / 36. szám

Gépesített sínfektetés Színházi szerep a legyezőn A fejlett köz­lekedési! or­szágok száraz­földi áruszállí­tásában a vonat — megfelelő tö­kéletesítések­kel — még hosszú időn át megtartja fölé­nyét. Sokan azt hitték a máso­dik világiháború után, hogy a vasút rövidesein átadja helyét a gépkocsinak és a repülőgépnek. Egy idő után azonban meg­állt a vasutakat megszüntető, vagy legalábbis kihalni hagyó irányzat előre­törése, s helyé­be a vasutak korszerűsítését sürgető tevé­kenység lépett Az Egyesült Ál­lamok ma már milliárdokat költ vasútjai­nak korszerűsí­tésére, a Szovjetunió pedig mindén korábbinál merészebb vasútépítési terveket hajt végre, többek között a 3145 km hosszú Bajkál—Amur fő­vonal építését. A ma épülő vasútvonalak­kal, vasúti pályákkal kapcso­latban mások a követelmé­nyek, mint voltak korábban. A pályatesteket napjainkban úgy tervezik, hogy azokon sok-sok ezer tonnás szerelvé­nyek is igen nagy sebességgé közlekedhessenek. A vasúti pályák korszerűsítésének ma már jől bevált eszköze a »hosz- szúsínesítés«. Megfelelő anyag­ból, több száz métet hosszúsá­gú síndarabokból összeállított pályán a szerelvény simán, rá­zásmentesen halad; így a sze­mély- és áruszállítás kíméle­tesebb, a pálya és a szerel­vény elhasználódása lassúbb lesz. A pályaépítés és korszerűsí­tés munkáját nagymértékben gépesítik. Nemcsak azért, mert ez a munka nehéz, hanem azért is, mert világszerte egyre, egy­re nehezebb munkaerőt kapni a pályaépítéshez. A feladatok elvégzését korszerű gépláncok, nagy teljesítményű daruk se­gítik. A pályafektetés egy fi- gyeüemre méltó új módja lát­ható a felvételen. Szovjet szakemberek fejlesztették ki ezt a sínlerakó szerkezetet, mely a talpfákra előre felerő­sített sínszálakat emel le a röviddel azelőtt épített pályán haladó tehervagonokról, és il­leszt a helyére, naponta több kilométer hosszúságban. A legtöbb jegesmedve az ed­diginél magasabb életkort ért meg, mert nemzetközi megál­lapodás lépett életbe védelmük érdekében. Az 1973-ban Osló­ban megkötött szerződés a pusztán tudományos célokat kivéve megtiltja a jegesmed­vék vadászatát, megölését és elfogását. Csak az eszkimók számára tartják fenn a vadá­szat jogát, akiknek a medve­hús fontos táplálékul szolgál, de csak akkor, ha a vadásza­tot hagyományos módszereikkel űzik. A Természetvédelmi Vi­lágszövetség közlése szerint Dánia és az Egyesült Államok aláírta ugyan a megállapo­dást, de még nem ratifikálta. A Szovjetunió, Norvégia és Kanada viszont már ratifikál­ta is a szerződést Az állatkertben tartott med­vék közül kétségtelenül a leg­tetszetősebb állat a jegesmed­ve. A világ minden állatkert­jében szívesen tartják, még-a pálmák és eukaliptuszfák ár­nyékában is. Az egyetlen fel­tétel, hogy úszó- és fürdőme­dence álljon rendelkezésre. Megfelelő elhelyezés esetén ez a sarkkörön belül élő állat éveken át jól érzi magát még a trópusi éghajlat alatt is. Kritikus pillanatok a világot jelentő deszkákon A színház élete külön világ. A néző szeme előtt estéről es­tére színes csillogás játék töl­ti meg a világot jelentő desz­kákat. De mint mindenütt, itt is adódnak váratlan esemé­nyek, amelyek felborítják a darab menetét, s ilyenkor többnyire a színész ügyességé­től és lélekjelenlététől függ, átvészeli-e a darab a rövid­zárlatot. A Magyar Színházi Intézet archívumában számon tartják ezeket a történeteket. Dr. Cenner Mihály színház­történész segítségével belőlük Pellengér Ha ma ezt a szót halljuk, a gúnyolódás, vagy valakinek a kifigurázása jut az eszünkbe. A pellengér azonban valami­kor »kézzel fogható« valóság volt Más megfogalmazásban szégyenfának vagy szégyen­oszlopnak nevezték. Hazánk­ban a XXII. században buk­kant fel, s akkor még bitófa volt a neve. (Ez nem volt azo­nos a mai akasztófával.) Egy olyan, fából vagy kőből levő oszlop volt, amelyhez a testi fenyítésre ítélteket kötötték. Ezt az oszlopot keresztelték el később pellengérnek. Tartozé­ka egy »nyakvas« és egy vas­lánc volt, mellyel az elítéltet hozzá erősítették. A testi fenyítés csak egy része volt a pellengérre állí­tásnak. A bűnbe esett személy ki volt téve a lakosság csúfo­lódásának és bosszantásának. Ezek a pellengérek ugyanis mindenütt nyilvános helyeken álltak. A piacokon ugyanúgy megtalálhatók voltak, mint a helységek főterem. A megszé­gyenítés fokozására úgyneve­zett szégyenkövet vagy szé­gyentáblát is akasztottak a pellengérre állított nyakába. Erre a táblára mindig olyas­mit rajzoltak, amiből követ­keztetni lehetett arra, hogy az illető milyen bűnt követett el. Holland mesterséges hold Az 1976-06 farnboroughi re­pülőkiállításon mutatták be az Iras nevű új holland csilla­gászati mesterséges holdat, amely majd az ANS-t követi a világűrben. A csillagászati hold jövendő kutatási prog­ramjait 15 csillagász dolgozta ki: hollandok, amerikaiak és angolok. Az Trasnak a 80-as években az lesz a fő feladata, hogy a sugárforrásokat mérje az infravörös tartományban. Egy éven át kering majd — a tervek szerint — a világűr­ben. 1918-ban lövik föl az Egye­sült Államokból Delta—2910-es rakétával. 900 kilométer ma­gasságban kering majd a po­láris pályán. Az Iras súlya 925 kg lesz, a magassága 3,57 méter. Az Iras holdat holand válla­latok gyártják — amerikai és angol szaktanácsadók segítsé­gével. Külseje olyan, mint a hagyományos csillagászati hol­daké. Fő műszere a nagy tel­jesítményű infravörös tarto­mányban dolgozó csillagászati teleszkóp lesz. i A kikötést a hatás fokozá­sáért vásáros napokon és ün­nepeken hajtották végre. Egy IV. Béla idejéből származó Selmecbányái jogkönyvben az olvasható, hogy aki a bírót vagy a polgárokat megsérti, az három .vásáros napon álljon a pellengéren, és fennszóval így kiabáljon a jövő-menőkhöz: »Amit mondtam a bíróról (vagy az esküdtekről), azt ha­zudtam gonoszul.« Ezután sa­ját kezével üsse szájon magát. Más városokban az elítéltnek — bűnétől függően — állan­dóan azt kellett kiáltani a tö­meghez: »így jár az, aki lop«, »Így jár az, aki mást rágal­maz!«. Budapesten, a Gellérthegy tabáni lábánál a háború előtt állt egy ilyen pellengér kő­oszlop. Az idősebb budai la­kók még emlékezhetnek rá. A háború zivatarában valószínű­leg megsemmisült. nyújtónk át egy csokorra va­lót Emlékezetes eset volt pél­dául annak idején, hogy az Eugenia francia császárnőt megszemélyesítő Várady Aran­ka tüllruhája a gyertyáktól lángra gyűlt a Császárparádé című darabban. Csak a hi­degvérű III. Napóleon — Odry Árpád — mentette meg a ka­tasztrófától a művésznőt: te­rítővei csavarta be felséges hitvesét, és eloltotta a lángo­kat. , Számos bravúros beugrást ismer a színháztörténet, de a legérdekesebb alighanem So­mogyi Erzsi nevéhez fűződik. Kisfaludy Károly Csalódások című színdarabjában, az elő­adás megkezdése előtt fél órával derült ki Ághy Erzsi betegsége, és a közönség egy része már benn ült a nézőté­ren. Somogyi Erzsi a szerep­pel - kezében játszotta végig a darabot: hol legyezőként hasz­nálta, hol lerakta maga elé úgy, hogy a közönség alig vett észre valamit a beugrásból. A felszabadulás utáni évti­zedek krónikája is számos rendhagyó eseményt jegyzett föl. Az opera egyik szezonnyi­tó Bánk bán előadásán a nyi­tány közben nem gördült fel a függöny. Az elektromos fel­vonószerkezet rövidzárlatot kapott, de úgy látszik, a szak­emberek is, mert megfeled­keztek a kézi csörlőről. Maga Nádasdy Kálmán igazgató ro­hant fel páholyából, és húzta fel a függönyt. Darvas Iván az egyik film felvételei közben lábát törte, begipszelték. Érdekes módon, a Macska a forró háztetőn cí­mű darabban, a Vígszínház­ban a szerepe szerint épDen begipszelt lábú embert ját­szott. Az egyik előadás után sebészorvos nézőtől levelet ka­pott. A levélíró azt bizony­gatta, hogy törött lábú ember nem így sántikál. Darvas Iván röntgenfelvétellel bizonyítot­ta igazát. Nagy lélekjelenlétről tett bi­zonyságot Váradi Hédi a Ma­dách Kamaraszínház Névte­len csillag című előadásán, ahol Greguss Zoltánnal volt közös jelenete. Greguss rosz- szul lett, »kijátszotta« magát a színfalak mögé, Váradi Hé­di egyedül maradt a színpa­don és három percig, míg partnere jobban lett (színpa­don ez nagyon hosszú idő), rögtönzött párbeszédet folyta­tott a falakon lévő képekkel. Végül az egyik legderűsebb történet : Lehotay Árpád és Somogyi Erzsi egy paraszttár­gyú darabban a felvonás vége előtt néhány taktus csárdást táncolt, Somogyi Erzsin bő szoknya, Lehotayn szűk trikó­nadrág volt. Az egyik előadá­son Lehotay rémülten vette észre, hogy nadrágja hátul teljes hosszában fölrepedt. Odasúgta Somogyi Erzsinek, hogy táncoljon előtte ide-oda, mert szakadt a nadrágja. így is történt. Néhány előadással később az összevarrt nadrág ismét felmondta a szolgálatot. Somogyi Erzsi azonban azt hit­te, hogy Lehotay csak tréfál, és egy erőteljes mozdulattal odapenderítette — háttal — a nézők elé. Csak a felcsattanó nevetésből jött rá, hogy a nadrág valóban elszakadt. Bombakereső jármű Sok sző esik mostanában az ipari robotokról, az olyan táv- irányítású vagy automatizált gépi berendezésekről, amelyek bizonyos körülfnények között az emberi tevékenységet he­lyettesíthetnék. A technikai fejlődés lehetővé tette, hogy ma már egyszerűbb logikai Kisekellsiállni Űj szolgáltatással gyarapo­dott a közélet az Egyesült Ál­lamokban. Az autómozik mel­lett, ahol mint ismeretes, a kocsiból nézhető végig a film, a bankok után, aho1 kiszol­gálás a gépkocsi le rt ab­lakán át bonyofódik le. Jsnisi- ana államban egy élelmes vállalkozó létrehozta a kise- kellszállni-halottasházat. Mármint a látogatók számá­ra. A ravatalt üvegfal mögé he­lyezte. A rokonok, ismerősök — akik a temetés előtti napokban, szokás szerint eljönnek részvétüket nyilvání­tani — ki sem szállnak a ko­csiból. Odahajthatnak az üveg­ablak mellé, megtekintik az elhunytat, a kocsiból kihajol­nak, és a karnyújtásnyira el­helyezett részvétkönyvbe beír­ják nevüket, jelezvén, hogy itt voltak és együttéreztek. Majd elhajtanak. Az egész nem tart tovább egy percnél. Az új vállalat tulajdonosa, az ötlet atyja a sajtó képvise­lőinek elmondta, hogy azoknak a dolgozóknak akart kedvezni, akiknek nincs idejük sötét ru­hát húzni, odamenni a család­tagokhoz, beszélni velük, vi­szont ki akarják fejezni rész­vétüket. A feltaláló a korlátlan lehe­tőségek útját mutatta meg, hisz miért ne lehetne tovább­fejleszteni ezt a mozgalmat? Addig, hogy ne kelljen egyál­talán kiszállni! Az autóülések legyenek kényelmesek ágyak­ká átalakíthatok; bizonyos dolgok elvégzéséhez építsenek be olyan fölszerelést, mint amilyenek űrhajókban működ­nek; a munkahelyeket is úgy képezzék ki, hogy a dolgozó csak odahajthasson az Író­asztala, illetve a munkapadja mellé. Azokban a bankokban, ahol kisekellszállni alapon szolgálják ki a vendéget, a tisztviselők is autón közelít­senek az ügyfélhez, az áru­házakban úgyszintén. Mindössze néhány apróság vár még megoldásra. Hogyan találkozzék férj és .feleség, ha az asszony is kisekellszállni módon jár egy másik kocsi­ban? Mi legyen a gyerekek­kel? Milyen legyen a kisekell- szállni-babakocsi? Egy szó mint száz, akad még tennivaló, van még tér a feltalálók szá­mára. Mindezek azonban rész­letkérdések, elöbb-utóbb meg­oldódnak, és nyitva az út a szép, új kisekellszállni-világ- hoz. T. L feladatokat is teljesítő roboto­kat építsenek. A képen lát­ható berendezéstől nem vár­nak el ilyesfajta teljesítményt a tervezői, azt viszont igen, hogy az ember helyett megkö­zelítsen robbanásveszélyes szerkezeteket, és azokat .biz­tonságosabb helyre magával vigye. (A gumírozott lánc­talppal rendelkező jármű a kábeles kapcsolat révén kellő távolságból irányítható; egye­netlen terepen is jól, simán mozog, sőt akár lépcsőkön is haladhat. »Szeme« az oszlopos billenőkar tetején elhelyezett tv-kamera, amely átvizsgálja a haladás irányába eső terepet (a megvilágításhoz erős fényű reflektor is rendelkezésre áll), s a »látottakat« — ugyancsak a kábeles kapcsolaton át — a megfigyelőállomásban levő monitorra továbbítja. Innen programozhatja a távirányí­tást végző személy a három dimenziójú mozgásra képes karok »mozdulatait«. E távirányltható manipulá­tort a Los Angeles-i rendőrség konstruáltatta, mivel a terro­rizmus elharapódzásával egy­re több időzített vagy »beful­ladt« robbanószerkezetet kell hatástalanítania, s ez a tevé­kenysége már nemegyszer em- béráldozatot követelt. Röntgenfilm-dokumentáció Egy alapítvány támogatásá­val Londonban hamarosan létrehozzák az első röntgen- film-könyvtárát, helyesebben : dokumentációs központot. A londoni radiológusok a követ­kezőkben körvonalazták a dokumentációs központ fel­adatát: a Brit Államszövetség területéről igyekeznek össze­gyűjteni az érdekes röntgen- felvételeket, a központ feldol­gozza, s katalogizálja a szak­értők leletezése alapján. Az így összegyűlő anyag nagy segítséget jelent a prob­lematikus felvételek értelme­zésében, mert bármely szo­katlan leletet össze lehet ha­sonlítani a már begyűjtött anyaggal. A könyvtár tervezi egy múzeum berendezését is — oktatási célokra. Később, amikor már igen sok lesz az anyag, a nemrég üzembe he­lyezett orvosi elektronikus in­formációvisszakereső közpon­tot is igénybe veszik, s az ál­lományból elektronikus szá­mítógéppel keresik majd ki a megfelelő felvételeket. Somogyi Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom