Somogyi Néplap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-12 / 36. szám
Két-három mondatnyi beszélgetés után még irigylésre méltó fiatalembernek láttam Szabó Istvánt, a Hungaronek- tár 120 munkást foglalkoztató tabi üzemének 27 éves vezetőjét. Tizenkét éve segédmunkásként jött ide, ma pedig ő az első számú vezető. Ha valaki csak ennyit tud róla, méltán gondolhatja, sikeres ember. Beszélgetésünk vége felé egyre jobban éreztem: nagy árat fizetett ezért a sikerért, és a munka neheze még hátravan ... — Végigjártam valamennyi »■létrafokot«. A múlt évet már mint üzemvezető-helyettes kezdtem. Amikor ki akartak, nevezni, újabb és újabb haladékot kértem. Nem mertem kimondani az igent. — Megijedt a felelősségtől? — Igen. Pedig bíztam magamban, jól ismerem az üzemet, a legtöbb munkahelyen én is dolgoztam. Azt is tudom, milyen nehéz a fagyos rönk, vagy hogy miért nem hallja meg, a szót, aki kijön a műhelyből. Mégis éreztem: az üzemvezetői gondoknak csak kisebb részét teszi ki az, hogy van-e anyag, vagy hogy megfelelő-e a munkaszervezés. — Végül mégis igent mondott. — Vonzott a minden eddiginél nagyobb erőpróba. Számoltam a buktatókkal. Azzal is, hogy volt munkatársaimnak, sőt barátaimnak leszek a “főnöke«. Tudtam, hogy nehéz lesz megőrizni a barátságukat. Van olyan dolgozónk, akinek kisfiúként »csókolomot« köszöntem, és olyan is, aki először mutatta meg nekem a munkafogásokat. — Képes-e megtalálni a megfelelő hangot? — Először még határozott elképzelésem volt. “Közvetlen leszek, mindenben segítőkész, nyílt és szókimondó. Nem fogok “bezárkózni« az irodába. Az ajtóm, mindenki előtt nyitva áll majd ...« Nem is olyan egyszerű. Hiszen, ha például minden kis elkéretőzési üggyel vagy apró sérelemmel hozzám jönnek, nem marad időm a tulajdonképpeni irányításra, ráadásul óhatatlanul “átnyúlok« a művezető feje fölött. Az ilyen ügyekkel az embe<- reket a közvetlen főnökökhöz küldöm. így helyes, mégis lehet olyan dolgozó, aki ebben már »fölvágást« lát, és ha legközelebb megkérdezem tőle, hogy van. már csak udvarias választ kapok: »Köszönöm, jól«. — És ha például a volt idős mesterét kell elmarasztalnia? — Azt mondom: »ejnye, nem így csináltuk mi ezt régebben, Józsi bácsi«. Erre ő elneveti magát és azt válaszolja: »Igazad van, Pista...« Az idősebb dolgozók nagyon érzékenyek. Sokszor egy pillantásból is értenek. De vajon sikerül-e 120 embernél pontosan megítélnem, hol elég egy pillantás és hol kell a szigor? így beszélgettünk. Egymást követték a kérdések és a válaszok, és én már teljesen elfelejtettem, hogy Szabó István 27 éves. Hirtelen arra „Előrelép” a napraforgó Tervek a bedegkéri tsz-ben — Két év múlva jár le az az öt évre szóló szerződés, amelyet cukorrépa termesztésére kötöttünk a gyárral. Tavaly hetvenöt hektáron termett répánk, az idén már csak ötven hektár körül lesz. Az a rész, ahol kapával végeztük a gyomirtást, jól fizetett, a vegyszeres terület azonban nagyon gyengén. Sajnos, az utóbbi tette ki a répaföld nagyobb részét. Nem a vegyszert hibáztatjuk, hanem az időjárást: a szárazságban elmaradt a várt hatás, így ott is kapálni kellett, ahol már kiszórtuk a drága vegyszert... Bedegkéren Magyar József, a tsz főagronómusa beszélt a gazdaság idei terveiről, s ennek kapcsán szólt a cukorrépatermő terület fokozatos csökkenéséről. Indokai között felsorolta a gépesítés körüli gondokat is. A két CB— 1-es gép egyrészt régi, másrészt lassan dolgozik — egy sort visz —, azonkívül sok répát bent hagy a földben vagy betakar, tehát a szedés sem korszerű. Gépparkjuk az idén sem gyarapszik, ugyanis a cukorrépa vetésterületének csökkenésével egyidőben növelik a napraforgó területét — ezért nem indokolt további kiadás a cukorrépa munkáinak gépesítésére. — Tavaly 63 hektáron volt napraforgónk, az idén már 80 hektáron termeljük. Gépesítése nem okoz külön gondot. Az eddigi hozamok a terület növelésére ösztönöznek bennünket. Tavaly 16 mázsa termett hektáronként, s az olajnyerésre szánt magot — tudomásunk szerint — exportálta a termeltető vállalat. Ahogyan csökken a cukorrépa területe, úgy nő a napraforgóé. Csiszár Imre, a szövetkezet főállattenyésztője a hallottakat az üzem másik, fontos céljához kapcsolta: áz állattenyésztés fejlesztéséhez és korszerűsítéséhez. Az ipari feldolgozásra kerülő növényeknél említett változás a vetés- terület kisebb részét érinti. A nagyobb hányadon az eddigi méretekben termelik továbbra is a gabonát, a kukoricát, s ezeknél a hozamnövelést tűzték célul. Mivel jól bevált a szövetkezetben a füves-pillangós keveréktakarmány etetése, a pillangósoknál növelik a területet. Abrakból, szálasból és pillangósból ugyanis nemcsak a közös, hanem a igéháztáji jószágállomány tg< nyeit is ki kell elégíteniük. — Idei beruházásaink — egy traktor és a hozzá való munkagépek kivételével' — mind az állattenyésztést szolgálják — mondta Csiszár Imre. — Az állattenyésztésben levő létesítmények korszerűsítése nagyon sürget. 1980-ig az ISV technológiájával elkészül egy sertéshizlalda, egy süldőnevelő. A sertésfiaztató műszaki átadására még ebben a hónapban sor kerül. A múlt évben 1100 hízósertést adtunk el. az idén már 1200 fölé megyünk, jövőre elérjük a kétezret, s mire a telep elkészül, évente négyezer hízót értékesíthetünk. A jelenlegi százötös kocaállomány 1980-ra megkétszereződik. A szarvasmarha-tenyésztésben a számszerű növekedés helyett inkább minőségi javulást kívánnak elérni, ennek fontos részeként az idén befejeződik a negativizálás. ötven férőhelyes elletőistálló épül, s telepszerűen folyik majd a tenyésztés és a hizlalás a gazdaságban. »Helycsere« két fontos ipari növénynél, figyelemre méltó fejlesztés az állattenyésztésben — ezek a főbb vonásai a bedegkéri tsz idei (és részben már a következő évekre szóló) tervének. Ennek megfelelően végezték az /előkészületeket már a múlt év őszén, s folytatják a munkát az idei tavaszon, a vetésekkel. Az adottságokhoz igazodva, a termelési tapasztalatokat értékelve kerül sor ezekre a lépésekre, melyek — bíznak benne! — előbbre viszik a szövetkezetét. H. F. gondoltam, miért is vett a vállára ilyen fiatalon az idősebb vezetőket is próbára tevő gondokat. Jól ellátja a feladatát, komoly, érett em~ bernek tartják. Mégis: huszonhét évesen még kell lennie egy kis könnyedségnek, a korhoz illő vidámságnak. — Jár-e szórakozni? — Eljárok, például a KISZ- klubunkba. — És vajon az ott levők hogyan mondják: »Megjött a Pista« vagy »itt a főnök*'? — Néha mintha az utóbbit hallanám, öszidőben el-eljár- tunk pinceszerre... Régebben könnyebb volt az oldódás. Nevettünk, vicceltünk, senki nem volt, aki »vigyázott volna a szájára« ... Most néha érzem azt a láthatatlan falat, amelyet pedig minden erőmmel igyekszem ledönteni. Bánt, de túlteszem magam rajta. Ha kézbe veszek egy szakkönyvet, az a valódi kikapcsolódás. — Nem látok gyűrűt az uj- ján... — Nem vagyok még nős. Az általános iskola után ide kerültem anyagmozgatónak. Azután elküldték méhésziskolába, hivatásos gépkocsivezetői jogosítványt szereztem, és kitanultam az asztalosszakmát is. 1975-ben leérettségiztem. Közben voltam tmk-csoportve- zető és művezető. Életemet kitöltötte a munka és a tanulás. A mostani feladatom ellátásához kevés a nyolc óra. Ráadásul a faipari főiskolára is akarok jelentkezni... Még ekkor sem értettem Szabó Istvánt. Miért vállalja mindezt? — Sok itt még a nehéz fizikai munka. Nagy a zaj. Száll a fűrészpor ... Kínoz a gondolat, hogyan lehetne egyszerűbben és könnyebben. Sikerült megfelelő szociális körülményeket kialakítani. Az idén másfél milliót költünk korszerűbb gépek vásárlására. Mérges vagyok, ha valaki a termelékenység növelésén a még nagyobb »hajtást« érti. Ekkor fedeztem csak föl partneremben a fiatalos lelkesedést, a tüzet. Mindent feledve beszélt a tervekről, az új termékekről, a méhészkedés örömeiről, és én elbizonytalanodtam: vajon nem irigylésre méltó mégis a fiatal üzemvezető. Bíró Ferenc Élete példakép »Fekete szemüv egén cseng a napfény, éveken át homályt sem láthatott komolyan, szelíden oktatva int ránk: Emberek vagytok, ennél nincs nagyobb.« Gárdos Mariskáról írta e kedves sorokat egykori tanítványa. Sokan élnek még azok közül, akik tőle kaptak hitet, merítettek tudásából, bátorságából. S mind többen választják őt, harcos életútját példaképül ... — Keveset tudtunk eddig róla. Csak annyit, hogy évtizedeken át harcolt, küzdött a nőkért, elsősorban a kereskedelmi alkalmazottakért. jE^ért választottuk ot példaképül, s vette föl nevét a brigádunk. Az a célunk, hogy alaposan megismerjük az életét, tevékenységét, az ő nyomdokain haladjunk. Magyar Elemémé, a balaton- máriai áfész ABC-áruházának helyettes vezetője, a Gárdos Mariska szocialista brigád vezetője beszélt így a mindösz- sze két esztendeje dolgozó kis közösségről, amelynek asszonyok és lányok a tagjai. Névadójuk május 1-én ünnepelné születésének 92. év1 fordulóját. 1973. január 23- án hunyta le örökre a- szemét, hátrahagyva egy gazdag élet örökségét. Író, újságíró, forradalmár. S írói munkássága mellett szavaival is harcolt: előadásokat tartott, főként munkásasszonyoknak. A dolgozó nő is ember — ez a jelszó adott neki hitet, erőt. Ezárt került már 15 éves korában kapcsolatba a szociáldemokrata mozgalommal. Ezért szervezte ő is 1918-ban, 1919-ben a munkások hatalmát, gyár A névadó: Gárdos Mariska. Pintér Mariann emléksorokat ir a naplóba. a MaTanácsköztársaságot, vállalt tevékeny részt a Budapesti Forradalmi Munkás- és Katonatanácsban meg a Népgazdasági Tanácsban. S ezért lett a felszabadulást követően kommunista, a magyar demokratikus nőmozgalom vezetője, aktívája haláláig. Gárdos Mariska megyénkben, Nagyberény- ben született. Születésnapjának tiszteletére a nevét viselő szocialista brigádok évente találkoznak az ország valamelyik részébein. Az idei találkozón ott lesz Magyar Elemérné, s a többi brigádtag nevében elmondhatja: megfelelően ápolják névadójuk, a magyar asszonyokért évtizedeken át önzetlenül harcoló Gárdos Mariska emlékét. Magyamé betonüzemi betanított munkásból lett kereskedő, miután kiváló minősítessél elvégezte az eladói tanfolyamot. A brigádból most is többen tanulnak középiskolában, üzletvezetői tanfolyamra járnak. Tervüket eredményesen teljesítik minden esztendőben; tavaly is többet értek el a tervezett forgalomnál. Tisztaság, rend, a szakma, a munka szeretete — erről vall az üzlet, ahol a Gárdos Mariska brigád dolgozik. Erről győződhetnek meg naponta a vásárlók. Ezt láthatta a névadó leánya, Pintér Mariann is, amikor néhány, hete meglátogatta a brigádot. Kedves sorokat írt a naplójukha, megköszönve nekik, hogy ilyen nagyszerű munkával, elsősorban tetteikkel ápolják édesanyja emlékét... Sz. L. Tehertaxisok Tolnai János. A kaposvári Volán szolgáltatási irodán Bársony Mártát kérdeztem : — Hányán rendelnek naponta tehertaxit? — Téli időszakban örülünk, Együttműködési megállapodás Pécsen a pincegondok megoldására Pécsen a tanács és öt vállalat — tervezők, beruházók, aknamélyítők, metrósok, földmérők és talajvizsgálók együttműködési szerződést kötöttek a mecsekalji városban természeti csapásnak számító pincegondok megoldására, a pince-munkák összehangolt, tervszerű végzésére. Számontartani is nehéz, évek során hányszor riasztották a lakosságot, illetékes szerveket a föld alatti világ ismert, vagy ismeretlen labirintusának mozgásai, a váratlan útleszakadások, épületrongálódások, közműellátási zavarok. Országos bizottság foglalkozik a témával, nagy összegű állami támogatás áll rendelkezésre. A megállapodás pontosan tartalmazza a térképezéssel, tervkészítéssel, új technológiák kidolgozásával, felülvizsgálatával, bevezetésével kapcsolatos tennivalókat, a speciális felszereltség biztosítását a pincéket megszüntető, illetve megerősítésükét szolgáló munkák elvégzéséhez. ha nyolcan-tízen. Tavasszal, nyáron és ősszel azonban egymásnak adják a kilincset az emberek. A »melegedőben« hárman várják, hogv fuvarba indulhassanak: Lévai László, Balogh Béla és Tolnai János. Kis ablakon látszik, hogy megérkezik az »ügyfél«, s indulhat a soros. Tavasztól aligha fognak már itt üldögélni; reggeltől késő estig a várost és vidéket járják. Milyen a tehertaxisok munkája? A jármű a Volán 13. számú Vállalatáé, s ők önelszámoltató rendszerben dolgoznak. Tehát viszonylag szabadabban, kevesebb kötöttséggel, mint a hattól délután kettőig szoros műszakra járók. Munkájukat nagyrészt saját maguk szervezik, tárgyalnak, megállapodnak a vásárlókkal, szerteágazó ismeretségük van a vállalatoknál. De a Volán fontos érdekeit nem keresztezheti es as önállóság. Póritosan beosztva viszik az ebédet az iskoláknak, óvodáknak, üzemi étkezdéknek, s az egyéb fontos vállalati szállítások is elsőbbséget élveznek. — Csák egy a baj — vallják. — A Volán megkülönbözteti a lakosságnak végzett és a vállalati szállításokat. Ha hosszabb útra viszünk árut bármelyik vállalatnak, szövetkezetnek, csak a fele százalékot kapjuk, mintha ugyanezt valamelyik tsz-tagnak, gyári munkásnak vagy másnak vinnénk ... S ez nincs jól. Ugyanazon munkáért kevesebb pénzt... — Miért? — a kérdést már Tóth Dezsőnek, a Volán-iroda vezetőjének tettük föl. — A tehertaxi-szolgálat elsősorban a lakosságé. Vállalatunk azt akarja, hogy mindig, mindenhol legyen alkalmas szállítójármű. A differenciált bérezést is azért vezettük be, hogy a tehertaxisok szívesebben vállaljanak fuvart a lakosságnak, mint a vállalatoknak. Jelenleg 23 kocsi szállít. 1969 óta — akkor kezdtek önelszámoló rendszerben dolgozni a tehertaxisok — majdnem megduplázódott a gépkocsik száma. Ha a környező városok statisztikáit lapozgatjuk, örömmel állapíthatjuk meg hogy Kaposváron — Pécset is ide számítva — van a legtöbb e hasznos jármüvekből. S, ha néhány éve egy-egy lakótömb átadása, bútorakció, nyereség- részesedés idején néha nem is tudtak a kért hapra kocsit 1 küldeni, ez mára megszűnt. A tehertaxisok közös vonása: szívesebben vállalják a vidéki fuvart, mint a városit. Mert abban — úgymond — »több a pénz«. A melegedőben mesélték: — Akadt rakomány, amely- lyel előbb az új lakáshoz mentünk, s onnan egyenesen vidékre. Nagy szekrények, dupla heverők — ezek már nem nagyon férnek be az új lakásokba. A magas hármasszekrénnyel nagy kínnal-ke- servvel fölkínlódtak a harmadik emletre, ott azután hiába húzták-,vonták, szerelték szét a bútort, sehogy se fért be az ajtón. A tulajdonos első mérgében túladott rajta a bizományiban. A másik pedig vidéki szüleihez vitette a bútordarabot. Ez ám a méreg! Szintén Tóth Dezsőtől tudom. hogy a 23 tehertaxis tavaly összesen 865 500 kilométert teljesített, s munkájuk 6,3 milliót hozott a vállalatnak. A huszonhárom ember két szocialista brigádban dolgozik. A legtöbbet — 79 ezer kilométert — Homyák Imre és — 74 ezret — Csikvár István ment. — A kocsik javítása, karbantartása főleg az ő dolguk. Bérüket úgy szabályoztuk, hogy a jármű öregedésével párhuzamosan minél többet hagyunk náluk fenntartásra. Ezzel közvetve minden teher- taxist arra ösztönzünk, hogy állandóan gondozza a kocsiját, így a vállalatnak sincs gondja az apróbb, futó javításokra. A tehertaxiknál a jövőben fokozatosan típusváltás várható. Jelenleg három 3,5 tonnás Robur fut, de a cserék során számukat kilencre növelik. Az egytonnásoknál a gyors Barcasok beállításával számolnak. Cs. T.
