Somogyi Néplap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-05 / 30. szám

A humor diadala Nagy Endre, a kabaré atyja Csokonai a dámák 'diadalát énekelte meg az 1799-es ka­posvári farsangról írt »histó­riájával«, amelyet az iroda­lomtörténet vígeposzként tart számon, A tegnap délutáni előadáson, 1 ahol a 'kaposvári farsangi napok keretében az amatőr színjátszók léptek föl, a humor diadalának lehetett részese a közönség. Első ízben rendeznek So­mogybán olyan színjátszó ta­lálkozót — pedig már jó né­hánynak adott otthont a me­gye —, amelynek részvevői a vidámság jegyében mutatják be műsoraikat, s abban ver­sengenek: ki tudja jobban megnevettetni a közönséget. Tiszteletre méltó volt a szándék, sikeres a kivitelezés. A bemutatóra meghívással jutottak el a legjobb somogyi színjátszók: a Fonómunkás Kisszínpad, a Táncsics gimná~ zium diákszínpada, a Vasas együttes. A Killián György Ifjúsági és Üttörő Művelődési Központban rendezett komé- diázásra eljöttek az ország legjobb amatőr együtteseinek képviselői is: a Tatabányai Bányász Színpad és a Buda­pesti Pinceszínház. Jövőre még több együttest várnak, s olyan elhatározás született: a város a Népművelési Intézet­tel közösen pályázatot hirdet a színjátszók számára, hogy minél többen koméd iázhassa­nak a farsangon. A tegnapi beköszöntő — stílusosan — a Dorottya volt, a Fonómunkás Kisszínpad előadásában. Nagy fába vág­ta a fejszéjét a rendező, ' ami­kor Csokonai művéhez nyűit, s vállalta a rövidítések koc­kázatát. A költő szövegén azonban — amely ma is szó­rakoztató olvasmány — sem­mit nem változtatott. Nem épített be úgynevezett modern betéteket, nem kacsingatott a közönségre, mégis: »a dámák diadalma a fársángon« nagyon élőnek és modemnek hatott. Megtartotta a lényeget, és si­került sok mozgással, kifejező jelmezekkel pontosan vissza­adni a hajdani farsang színeit. Az úgynevezett külső aktuali­zálás csupán a régi slágerek­ből válogatott zenére szorítko­zott. A legnagyobb érdeklődéssel várt társulat a budapesti Pin­ceszínház volt — nagy múltja, sok tapasztalattal rendelkező színjátszói miatt. Petőfi mű­vét, A helység kalapácsát mu­tatták be. Ezt az összeállítást már hét éve játsszák — óriá­si sikerrel — bérletes előadá­saikon. Petőfi eposzparódiáját csak néhány jelmezzel, el­enyészően kevés külső jeggyel tegnapi bemutató az est leg­nagyobb sikere volt. A tatabányai Bányászszín­pad ugyancsak klasszikus té­mához nyúlt. Shakespeare Szentivánéji álom című da­rabjából választottak egy-egy részt, és — ahogyan az előző két együttesnek is — a szöve­gen nem változtatva sikerült maivá tenniük. Elmaradt né­hány epizód, viszont kiemel­ték a mesteremberek ember­ségét és gyarlóságát, s a hely­zetkomikumot ügyesen kihasz­nálva vitték színpadra. A .Táncsics színpad a Ta- v asz játékot mutatta be. A klasszikusok mellett inkább saját szövegekre és aktualitás­ra épített összeállítást — amellyel megnyerték a siófoki Szóljatok szép szavak! bemu­tatót — most újabb ötletek­kel gazdagították. Nagy Endrére csak derűs szívvel szabad emlékezni. Nem mintha élete és irodal­mi életműve csupán derűs mozzanatokban bővelkedne. Igaz, kevés írónak nyílt al­kalma hatásosabb és közvet­lenebb önkifejezésre, mint Nagy Endrének nevezetes konferanszaival, ő mégis többre vágyott a hangos si­kernél. Azt szerette volna — főképp élete delén túl — fel­színre tárni önmagából, ami érzése szerint e hatáskeltő és közvetlen, élőszóbeli közlés mögött elrejtve maradt: a lel­ke mélyén csendben, vívódva megéri-elt írói kifejezést. Mindenekelőtt ennek a bel­ső igényességnek köszönhető, hogy abban alkotott mara­dandót, amin túllépni igye­kezett: a kabaré műfajában. Születésének századik év­fordulóján — 1877. február 5-én született Nagyszőlősön — kiválóságát úgy idézhetjük fel a legméltóbban, ha arról szó­lunk, aminek ő volt a szülője: a mindmáig életereje teljében lévő magyar politikai kabaré­ról. Eleinte irodalmi kabaré­nak nevezték. E csipkelődő szellemű, eleven természetű intézmény megalapításának feltétlenül kedvezett, hogy Nagy Endre együtt nőtt fel irodalmunk olyan óriásaival, mint Ady Endre, Bíró Lajos, Krúdy Gyula — velük egy szerkesztőségi szoba levegőjét is szívta Nagyváradon —, de kortársa volt Móricz Zsig- mond. Molnár Ferenc, Bródy Sándor, Heltai Jenő, Szép Er­nő, Gábor Andor, Ernőd Ta­más. akiknek szelleme bera­gyogta a Teréz körúti Bon­bonnière, majd az Andrássy úti Modem Színpad kicsiny helyiségét. A nagy írók barátságosan és szellemi szövetségén, valamint a radikális polgári áramlatok, egyre erősödő sodrán túl né­mi szerencse . is kellett ahhoz, hogy Nagy Endre, az akkor, 1907-ben igen mostoha anya­gi körülmények közt tengődő fővárosi hírlapíró felléphessen a számára azután valóban vi­lágot jelentő deszkákra, a ka­barépódiumra. Egy tavaszi reggel az akko­riban megnyílt Teréz körúti kis mulatóhely fiatal színész­direktora odament a New York kávéházban Nagy End­re asztalához, s. elmondta: sze­retne a komoly irodalomnak is helyet adni a kabaréjában, ezért elhatározta, hogy min­den este más-más íróval fog­ja felolvastatni a novelláját. Aznap este Nagy Endrével el is kezdené a sort. S este a reszkető, lámpalá­zas Nagy Endrét az igazgató már saját kezűleg lódította ki a szerény színfalak mögül a közönség elé. A riadt, félszeg fiatalember leült egy kis asz­talhoz, s fennhangon olvasni kezdte egyik novelláját. Alig fogott bele, a nézőtéren egy szmokingos. monoklis fiatal­ember hangosan ásítozni kez­dett. Minthogy az unalom tüntető megnyilvánulása többször megismétlődött, Nagy Endre végül is a színpad pe­remére lépett, és egyenesen a monoklis arcába mondta: — Hát jó, elhagyom a no­vellát. Ahelyett egy kis mesét mondok a vadszamárról. A rögtönzött kis mese arról szólt, hogy élt egyszer egy ki­rály, akinek az állatkertje a leghíresebb volt a világon. Csak egyetlen állat hiányzott belőle: a vadszamár. Paran­csot adott a. király, a föld alól is kerítsenek egyet. De nem találtak. Végül is az ud- j vari bolond adta meg az út­mutatást: — I Vegyetek egyl szelíd szamarat, öltöztessétek szmokingba, ültessétek a hat­koronás helyre, a kabaréba. Ott majd megvadul. A rögtönzés sikere olyan kirobbanó volt, hogy Nagy Endre az igazgató fölkérésére a további estékre is »ottra­gadt« a színpad peremén. S ezzel megszületett a konfe­ranszié alakja. A jellegzetes Nagy Endre-i modor megőriz­te a sápadt, félszeg, dadogó« figurát, aki a riadt' viselke­déssel ellentétben szelleme­sen, bátran, találékonyan szurkálja meg a társadalmi, művészeti, politikai élet visz- szásságait. A magyar kabaré az 1908— 13-as években élte történeté­nek aranynapjait, miután Nagy Endre a konferanszié szerepkör mellett főrendező, majd igazgató lett a Teréz körúti kis színpadon, ahonnan Heltai Jenő és Molnár Fe­renc csakhamar átcsábította a Modem Színpadhoz. S egy évbe sem tellett, már itt is a »kabaré atyjának« tekintett Nagy Endrére ruházták az igazgatói tisztet. Az 6 keze alól indult hódító útjára sok más tehetség között Medgyasz- szay Vilma, az irodalmi san­zon halhatatlan vezéralakja. És a még ismeretlen, félénk fiatalenlber, Karinthy Frigyes is. Nagy Endrénél jelentkezett egyik, első vidám írásával. Nagy Endre csak idősödő napjaiban szakított a kabaré­val, amikor áttért a magá­nyos írói műhelymunkára. Re­gények, novellák egész sorát, a hírlapi cikkek megszámlál­hatatlan sokaságát hagyta hátra hatvanegy éves korában bekövetkezett halálakor, de géniusza a legélőbben a ma és a holnap kabaréjában munkál tovább. S. Gy. adják elő, de nagy felkészült­séggel — ragyogóan jó ren­dezésben és jó játékkal. A i A ház titka Ha Judit szemében türkiz­kék fények, gyúltak, megbo­londultak a férfiak. ■ Judit házat akart építeni, és bár talpraesett teremtés volt. egyedül nem mert volna nekivágni. Cselhez folyamo­dott. Egy hunyorítás, egy ka­cér mosoly, s hanyatt-homlok siettek segítségére a férfiak. Felajánlották a pénzüket, és Juditot a kölcsön, átsegítette a kezdeti nehézségeken. Fel­ajánlották férfiasságukat is, ez elől Judit ügyesen kitért. Sze­relmet vallott neki a pallér, a parkettás, a kályhás, a kő­műves, a festő, a fűszeres!... fűben-fában vetélytársat látva szaporán ócsárolták egy­mást, kiteregetve a másik szennyesét, miközben magu­kat buzgón földicsérték. Ju- ditot néha megszorongatták, de mindig kivágta magát a ké­nyes helyzetekből. A legnagyobb veszélyt az »otthonkeresők« jelentették, akik mindenáron szerették volna befészkelni magukat Judit épülő-szépülő házába. A csalc futó kalandot kere­sőktől Judit könnyen megsza­badult. Egyiknek azt hazudta, hogy gyereket vár, mire sze­gény árkon-bokron át mene­kült, s még örült, hogy épp bőrrel megúszta. Hanem a házra vadászokat nehezen tudta lerázni. Egyikük megfe­nyegette, hogy ha nem enged, és tovább játszik a tűzzel, megégeti a kezét,.. De a ház még nem készült el, és Judit — vállalva a koc­kázatot — tovább folytatta a játékot. Egy kicsit sajnálta »áldozatait«, mert jószívű volt. Ezt bizonyítja, hogy ami­kor már lakható volt a ház, két szobát felajánlott házas­pár barátainak, akik fűtetlen albérletben, kisgyerekkel vág­tak neki a télnek. Nála ellak­hatnak ingyen, míg nem kap­nák lakást. Judit körül, mint mézre a méhek, zümmögtek a férfiak. Sorra próbára tette őket. A házba beépítette minden rejtett gon­dolatát, dédelgetett álmát: aki erre ráérez, az áU hozzá a legközelebb. Sorra kikosarazott minden­kit, és akkor felbukkant egy fura figura. Mihez ért? — kérdezte tőle Judit. — Ö, én mindenhez értek! — felette a férfi, és belepirult a hazug­ságba. Bármit vett kézbe, mindent elrontott, de Judit nem tudott haragudni rá. Mu­lattatta kétballábassága. Kü­lönös rokonszenvet érzett iránta, és megmagyarázhatat­lan vágyat, hogy elmesélje a ház minden titkát. Sz. Sz. A humornak közvetlenebb formáját alkalmazta a Vasas színpad Vihar Béla meséjében, a Kék tündér hidjában. A munkásfiatalokból álló csoport színesen, ötletesen mutatta be a történetet. — megtalálta minden szereplő a komédi ázás örömét. A Vasas színjátszói ezzel az összeállításukkal na­gyon gyorsan a legjobbak kö­zé kerültek. A komédiázást, az önfeledt játékot láthattuk tegnap az ifjúsági házban, a veretes szö­vegtől a diákkiszólásokig. S bebizonyosodott az is, hogy az amatőrök játszotta komédiá­nak van tere, lehetősége. Szí­nes és sikeres volt ez a talál­kozó. Simon Márta Tv-jegyzet Történelemformáló kalmárok, bankárok Dieter Forte színműve. a] Luther Márton és Münzer Ta- ] más. avagy a könyvelés be­vezetése az 1971-es év bot-1 ránykönyve lett a Német Szö­vetségi Köztársaságban, ama a színházi életet illeti. A bá­zeli bemutatót hangos vita követte. A mű Mágori Erzsé­bet fordításában magyarul is megjelent 1975-ben, a Modem Könyvtár köteted között. Csak csodálni lehet, hogy magyar- országi színház még nem fe­dezte föl... Kétségtelen ugyanis, hogy a karikírozó hajlamú szerző olyan drámaírók erényeit ol­vasztotta művébe, mint Pe­ter Weiss, Hochhuth, Dorst, Handke. De az sem téved, aki még korábbra gondol: Forte V. Károlyát mintha Bemard Shaw Szent Johannájának TÜSKÉS TIBOR A Balatontól a Dráváig Üj népművészet sarjadt tehát a közeimúltbain Buasákon, a tányérfestés. Igaz, ezek a tá­nyérok nem asztali haszná­latra valók, nem alkalmasak étkezésre. Olyan- népművészet született Buzsákon, melyben a puszta díszítés a döntő, s amelynek létrejöttében már a divat, a kereslet, a piac tör­vényei uralkodnak. Külső-Somogy A megye két, egymástól jód elválasztható tájegységre osz­lik, Külsó-Somogyra és Belső- Somogyra, A földrajzi kü­lönbségekkel a történeti ha­gyományok is egybevágnak. Somogy mai határain a kö­zépkorban két megye oszto­zott: a királyné tulajdonában levő Segesd megye, mely a nyugati és a déli részeket fog­lalta el, valamint a várispán- sághoz tartozó Somogy megye, melynek a somogyvári hite- leshely volt a központja. A királynék udvartartási költsé­geinek fedezésére szolgáló uradalmak fokozatosan el­vesztették jelentőségüket, és Segesd megye a XIV. század végén, a XV. század elején So­mogyba olvadt. Az egyesített vármegye nemesi testületének javára kiadott, megyei címert adományozó és a vörös pecsét* viasz használatát megengedő, latin nyelvű kiváltságlevél IL Ulászló király uralkodása ide­jén, 1498. január 6-án kelt Budán. Külső-Somogy, az ősi So­mogy vármegye a Koppány völgyét és a Balatontól délre elterülő dombos tájat foglalja magába. Aid két hétre jut el a Balatonhoz, megértem, ha csak a vizet és az eget kém­leli: lesz-e jó idő, lehet-e für­deni? Pedig jó volna, ha a vízpartra ülő t ember néha a háta mögé is nézne. Legalább a borús napokon érdemes el­szakadni a parttól, és a táj belseje felé fölfedező utakat tenni. Siófokról, Fonyódról vasútvonal ágazik Kaposvár felé. Boglárnál. Lellénél, Kő­röshegynél, Siófoknál jó mi­nőségű műút vezet Somogy belsejébe. Csak egyetlen útvonalat vá­lasszunk kd! A Kőröshegynél elágazót. Kereki: A község délnyugati végén, amerre a tsz-maior felé vezet az út, a Levelesd erdő előreugró dombfokán Fe­hérkő várának romjai állnak. A helységre vonatkozó okle­veles anyag a XÍI. század vé­géig nyúlik vissza. A vár tég- j Iából épült, valószínű a XIV. században. Virágkorát Zsig- mond király uralkodása alatt élte. A török somogyi előnyo­mulása idején felrobbantot­ták. Az elmúlt években vég­zett feltáró és helyreállító munkák nyomán tisztázódott a vár múltja, hajdani élete, meg- tekiinthetové váltak a romok, a magas falak, boltozatok és toronyrészletek, a várat kö­rülölelő árkok. A Várhegyről szép kilátás nyílik a Balaton­ra, a Tihanyi-félszigetre, a túl­só part hegyeire Alsóörstől örvényesig. Bálványos: A Balaton déli partján az ősi parasztfalvak- ban — Lellén, Őszödön, Za- márdiban, Szárszón, Szemesen — a népi építkezésnek még a közelmúltban is szép emlékei álltai?. A ház hosszában vé­gighúzódó tornác, az oszlopok formái és arányai a román stí­lusú építészet oszloparányaira. a középkori kolostorok keren- gőine emlékeztetnek. A távo­labb fekvő, nehezebben meg­közelíthető falvakban, mint a Kereki mellett felevő Bálvá­nyoson még látni néhány szép, oszlopos-tomácos paraszthá­zat. Bonnyai tető: Amikor át­megyünk a Koppány hídján, az út meredek dombra ka­paszkodik. Körös-körül sűrű erdő. Betyárokjárta hely. A híres bakonyi zsivány, Sobri Jóska — igazi nevén Papp Jó­zsef — is megfordult erre. 1837-ben a közelben, a lápa- fői erdőben. Somogy és Tolna határán, az üldözőivel vívott harcban érte utol a halál. Föl­érve a tetőre, forduljunk visz- sza. Az út mellett sátorba ra­kott hófogók. Távolabb egy halastó. Hullámzó, egymásba ölelkező dombok. Az utak irányát jelző fasorok. Jobbra és balra mély völgy. A völ­gyek alján kanyargó, vékony erek. Útjukat fák, bokrok ki­sérik. Harminc kilométerre vagyunk a víztől, de »ép. tiszta időben a Balaton ezüs­tös fényű tükre idelátszik. Igái: 1947-ben olajkutatás közben meleg vizet találtak. Ma gyorsan fejlődő fürdőhely. Dani bácsi, azaz Gyurisics Dá­niel fürdögondnok a számok embere: — Kilenc medencénk van. A falu lakossága mind­össze 1850 fő, de • 1975-ben csaknem kétszázezer vendég látogatott hozzánk. Körben a dombokon több mint három­száz villa épült. Az igaLi viz gyógyvíz. Jó hatása van a mozgásszervi betegségekre, az ízületi bántalmakra, s ivókú­rára is használják. Egymilliós költségvetéssel dolgozunk. A napi belépőjegy nevetségesen olcsó : mindössze négy forint. Hogy honnét jönnek a vendé­gek? Az ország és a világ minden tájáról... Ahol Szent Lászlót először sírba tették — Amikor Öreglak felöl beérnek a faluba, az első földútnál forduljanak jobbra. Ott találják Szabó Anti bácsit. Évek óta lcubikol a somogy­vári ásatásoknál — mond ta a buzsáki orvos, Keszthelyi László, akivel valamikor Pé­csen egy házban laktunk. — Ö majd mindent megmutat. A forduló utáp leeresztem az autó üvegét. — Melyik házban lakik Sza­bó Anti bácsi? — kérdezem az első embertől, akit meglátok a faluban. — Azt már a temetőben keressék — válaszolja a mez­telen felsőtestű, barnára sült. cajgnadrágos férfi. — Egy he­te ott lakik... (Folytatjuk) Dauphinjévűl mintázta volna, egyes szituációi pedig Dür­renmatt János királyának helyzeteire emlékeztetnek. Te­hát »jó iskolát« járt ki a né­met író. Drámájából Mihályfi Imre rendezett tévéváltozatot, nagy igénnyel. Ráérzett a mű lé­nyegére. Dieter Forte ugyanis egyszene írt ténydrámát és paródiát. Tehát bizonyos faj­ta fénytörésben látunk egy adott korszakot. Választófeje­delmek, hercegek, királyok kavarognak ebben a műben. De Forte leleplezi: koreográ­fiáról van szó. Azt pedig az augsburgi bankár. Fugser ter­vezte, aki »zsebből fizet«. Éppen ezért: »zsebében a világ«. A tőke érdekeinek megfelelően csapnak össze vagy béküleek ki királyok, uralkodók. A pénzérdekek diktáljak az ideológiát. Lu­ther Márton hitújító Forte drá­májában egy báb, egy Papri­kajancsi, akit manipulálnak, » akivel manipulálnak. Egyszerű és hitvány eszköz. Fel lehet kapni és el lehet hajítani. A bázeli bemutatón bekövetke­zett botrány tehát érthető: a szerző mítoszromboló szándé­kát nem fogadták egyértelmű­en. S az is bizonyos, hogy mondandója kellemetlen an­nak a rétegnek, mely ma is hitet, politikát, ideológiát ma­nipulál a tőke mindenkori ér­dekeinek megfelelően. Egye­dül a Krisztus-szerű Münzer Tamás következetes a drámá­ban, miként volt a valóságban is. Jordán Tamás formálja meg, kissé visszafogott eszkö­zökkel. Haumann Péter Lu­ther kisszerűségét ábrázolja, újabb nagy alakítással örven­deztetve meg »híveit«. Szász­országi Frigyes összetett figu­ráját Tomanek Nándor játsz- sza magas színészi, szinten, s rögtön mellette kell említeni Garas Dezső kevés beszédű, de annál többet mondó ud­vari bolondját. Fugger ban­kárt Öze Lajos alakította, a tőle megszokott igénnyel. Mik­sa császárt szenilis aggnak formálja Mensáros László vil­lanásnyi epizódjában, kitűnő­L. 1»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom