Somogyi Néplap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-05 / 30. szám

Az „AMO”-tól a „ZIL’’-ig tSk Usent. (Ivan Lâhacaor volt a gyár igazgatója 1926-tóü 1950-ig.) Az üzem az elmúlt évtize­dekben. hatalmas termelői egyesüléssé fejlődött Üj épü­leteket emeltek, jelentősen, bő­vítették a régieket. Tucatnyi üzemrészt teljes mértékben gépesítettek. Több száz auto­mata és gépesített szalagsort helyeztek üzembe. A ZU. márkájú tehergép­kocsikkal ma a Szovjetunió minden részében, a szavhozok és kolhozok szántóföldjein, va­lamennyi nagyobb építkezésen találkozhatunk. A* AMO F—15-ös teherautó a moszkvai Torpedó stadion­ban, a ZIL Autógyár fenn­állásának 50. évfordulóján. 1924. november 7-én a Vö­rös téren tartott ünnepi dísz­szemlén 10 teherautóból álló oszlop is felvonult Ezek vol­tak az első szovjet gépkocsik. VeLüte kezdődött a szovjet autógyártás története. Az au­tókat az AMO, a jelenlegi Li­A gépkocsik gyártása évről évre fokozódik. 1965-ben a gyár 102 ezer tehergépkocsit gyártott 1970-ben ez a szám 157 ezerre, 1973-ban pedig több mint 180 ezerre emelke­dett A 10. ötéves terv első évében a gyár újabb jelentős szakaszhoz ékezett. A múlt év végén legördült a fő' futó­szalagról a kétszázezredik te­herautó. A jubileumi gépkocsi összeszerelésében a munka­verseny legkiválóbb dolgozói Szállítják a ZIL tehergépkocsikat. Nők a világűrben A közös európai űrkutatás csúcsszerve az 1976-os fam- boraugh-d repülőkiállításon bemutatta az európai űrlalbo- ratórium, a SP ACÉL AB 1:1 arányú modelljét A laborató­rium belső tere 15 méter hosz- szú és 4 méter széles. A SPACELAB-repülések 1980- ban kezdődnek. Az űrlaibora- tóriumot 10 európai állam építi fel közösen. A laborató­rium belsejében szkafander nélkül, megfelelő atmoszféri­kus nyomáson dolgozhatnak az űrhajósok és a kutatók. A ki­állításon a laboratórium bel­sejében egy férfi és egy női bábut állítottak, jelezve, hogy a SPACELAB vegyes összeté­telű legénységgel repül majd. Ez lesz az űrkutatás történe­tében az első olyan alkalom, hogy űrhajós kiképzés nélküli nők utazhatnak föld körüli pályán. A SPACELAB-ot az ameri­kai űrkomp viszi majd félpá­lyájára. 1976. szeptember 17- én repült először az ORBI­TER—1., tehát az űrkomp pi­lótás fokozata, mely az űrre­pülések során visszatér majd mindig a földre. Az ORBI­TER—1 még kísérleti típus, amelyet landolási próbára használnak ebben az évtized­ben. A valódi világűrrepülést a fejlesztés alatt álló ORBI­TER—2. végzi majd, 1980-tól. Füstbe ment királyi házasságok Sokan azt hiszik, hogy a királyok hatalma korlátlan volt. A történelem azonban másról tanúskodik. Például a királyok házasságkötését vagy azok meghiúsulását inkább irányította a politika, mint az érzelem. XIV. Lajos, a Napkirály be­leszeretett miniszterének, Ma- zarin bíborosnak az unokahú­gába. Feleségül akarta venni. A bíboros azonban — család­ja érdekének ellenére — min­dent elkövetett, hogy meggá­tolja ezt a házasságot. Végül is sikerült. A Napkirály bána­tában ágynak esett, s csak akkor gyógyult fel, amikor ,400 ezer aranykorona hozo­mánnyal oltár elé vezethette IV. Fülöp spanyol király leá­nyát. zsébethez adni. Az angol ki­rálynő ekkor se mondott ne­met, habár a herceg akár a fia is lehetett volna. Termé­szetesen ebből sem lett frigy. Végül is örökre pártában ma­radt. Érdekesen és a tervekkel homlokegyenest ellentétesen alakult Miksa német—római császár házassági kísérlete Bretagned Anna hercegkisasz- szonnyal és ezzel egyidőben lányának, Osztrák Margitnak az eljegyzése VIII. Károly francia királlyal. Miksa, ami­kor első házassága után özve­gyen maradt, kétéves lányát eljegyeztette a francia trón­örökös Károllyal. El is küldte a gyermeket a francia udvar­ba, hogy ott nevelkedjen. Margit tizenegy éves volt, amikor Károlyt királlyá koro­názták, Közben Miksa is megunta a magányt és elje­gyezte a világszép Bretagnei Annát. Mindez 1491-ben tör­tént. Anna szépségének vará­zsa azonban megváltoztatta VIII. Károly elhatározását. Inkább kívánta feleségnek, mint anyósnak a szépséges Annát. Margitét visszaküldte apjához, majd döntő lépésre határozta magát. Seregeivel betört Bretagne-ba, körülzár­ta a fejedelmi székhelyet, s mindaddig fenntartotta az ostromállapotot, míg ki nem erőszakolta, hogy a herceg- kisasszony neki nyújtsa a ke­zét Így lett Anna francia ki­rálynő. Vidám mulatságok A farsangolás történetéből A farsang a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó másfél­két hónapos időszak; a mu­latságok, bálok szokásos ideie. Olyan népszerű, ismert száza- dok óta nálunk is, hogy a fő­névből igét képeztek: a far­sangolást. Az farsangol, aki ezekben a hetekben mulat, farsangi mulatságon vesz részt. „Azt a nevezetet, Fársáng..."' A farsangról történeti ada­taink jóval többet árulnak el, mint az egyéb ünnepkörökről. Ez valószínűleg összefügg az­zal is, hogy a farsang kér­désében katolikus papok és a későbbi protestáns prédikáto­rok teljesen egy véleményen voltak: a farsang az ördög ünnepe, mikor felszabadulnak a féktelen emberi indulatok, amikor »világi énekkel«, tánc­cal telik meg falu és város. A magyar farsang történeti vizsgálatánál bölcs vezetőnek bizonyul Bőd Péter, aki a Szent Heortokratesben így ír: »Fársáng vagy Hús-hagyó Kedd Napja. Azt a nevezetet, Fársáng, a Magyarok vették a Németektől, akik.. a játékos tréfát motskot űzőknek tsele- kedetekből formáltak ...« A farsangi szokások a középkor­ban honosodhattak meg ha­zánkban. Bőd Péternek való­színűleg igaza volt, amikor a farsangi ünnepkörnél elsősor­ban német hatásra gondolt; erre mutat a német elneve­zés meghonosodása is, a lati­nos-olaszos karnevál helyett. Egy démon elragadta... ’ A XV. századi dunántúli magyar falvakban már ismert szokás volt a farsangi tánc, meg az »alakoskodás«. Temes­vári Pelbárt megírja, hogy 1480-ban a Kapos mellett, egy asszony »több fiatalasszony­nyal együtt férfiruhába és másfajta ruházatba öltözve, álarcos játékot űzött. Egyszer­re csak az asszonyt, miközben egy falujabelinek házában a többiekkel együtt tácolt egy démon a táncolok 'közeléből elragadta. A démon láthatat­lan volt, így nem tudták, ho­va jutott az asszony. De mi­kor észrevették, hogy a mu­latság vezetője nincs jelen, elkezdték keresgélni, hova tűnhetett el.« A közbenső, kö­zépkori latinsággal körülmé­nyesen megfogalmazott rész elhagyásával térjünk a lé­nyegre: »az összes jelenlevő férfiaknak és asszonyoknak füle hallatára ez az elrabolt asszony a Kapos mocsarai kö­zött gyászos hangon panasz­kodva, elkezdett kiáltozni; jaj, jaj, jaj. Erre a zajra mind­nyájan megrémültek, de mivel ez későn, sötétedés után tör­tént, senki sem mert a mocsa­rak közé hajózni...« Az ördögök által elragadott, de más módon megbüntetett elmenekültek. A rendőrség néhánynap múlva elfogta a tetteseket. A rendőrség gyakorlatában nem most alkalmazták elő­ször a hipnózist a bűnösök felkutatására. Ügy látszik, hogy a hipnó­zis »‘mobilizálja« a tudat alat­ti emlékeket. táncolok története rendkívül gyakori az európai monda- kincsben. Ez természetesen nem zárja ki a lehetőséget, hogy a dunántúli elbeszélés alapja esetleg ténylegesen megtörtént eset volt, s részeg farsangi mulatozás közepette egy asszony valóban a vízbe fúlt abban a bizonyos Kapos menti faluban. Vidám mulatozás Budán és Egerben Mátyás trónralépésétől egé­szen Buda elestéig sok a hír­adás a királyi udvar farsangi mulatságairól is, elsősorban az álarcokra vonatkozó feljegy­zések jóvoltából. S hogy eb­ben az időszakban a királyi udvar életének milyen szerves tartozéka lehetett a farsangi mulatozás, arra jellemző Eleonóra ferrarai hercegnő 1489-ből ránk maradt levele; ebben fiát, Hippolit esztergo­mi érseket azzal bízza meg, hogy az általa küldött álarco­kat ajándékképpen ajánlja fel Mátyás királynak. A falusi és az udvari far­sangolás mellett ebből az idő­szakból már városi farsangról is van tudomásunk. Ludovico de Bangó, mantuai olasz ne­mes írja Egerből 1518. feb­ruár 21-én, hogy különös farsangi mulatságot látott. A lovagok sisak és pajzs helyett homloktól övig egybekötött vasabroncsokkal voltak borít­va, vánkos védte a hasukat a szúrások ellen, hosszú rúd végéhez erősített konyhakés képezte a lándzsát. »Azt vár­tam, hogy nyak- és kartörést fogok látni — írja tudósításá­ban —, de egészségesen tér­tek haza. habár némileg szé­dültek, mint mondották.« Néhány szólásmondásunk te kapcsolódik a farsanghoz. Ezek közül ez alkalommal csak kettőt említsünk. Az egyik így szól: »Fárságon kí­vül is esik leányvásár.« Vagy­is a rendes, takaros lány far­sang után is elkel. A másik mondás igazi népi bölcsessé­get tartalmaz: »Rövid far­sangnak hosszú a böjtje.« Ezt mondják úgy is, hogy ».minden farsangnak van böjtje«; tehát az élvezetekért meg kell fi­zetni. Az automata fegyverek múltja Hipnózis a rendőrség szelgálaíáiian Minthogy a hipnózis mecha­nizmusát nem ismerjük, leg­többen csak válivonögatva vagy nyílft ellenségeskedéssel beszélnek róla. Kétségtelen azonban, hogy az amerikai rendőrség a hipnózis segítsé­gével fogta él a kriminológia legmerészebb gyermekrablá- sának értelmi szerzőjét Is­meretes, hogy az említett bűn­ügy során Kaliforniában el­raboltak egy 26 diákot szállí­tó autóbuszt sofőrrel együtt A banditáit több napon át fogva tartották túszaikat egy barlangban, majd az éjszaka sötétjében elengedték őket. A szörnyű kaland egyetlen, fel­nőtt részvevője, a sofőr ide­geit túlságosain megviselték az események, képtelen volt használható adatodat szolgál­tatni. Viszont beleegyezett abba, hogy hipnózisnak ves­sék alá. Hipnotizált állapotban egy­más után jutattak eszébe olyan részletek, amelyek vé­gül is nyomra vezették a rendőrséget. A tettes a szom­szédság által nagyraibecsült három fiatalember volt. Hip­notikus álomban az autóbusz vezetője még annak a furgon­nak a jellemzőire is emléke­zett, melyen a banditák a tú­szok szabadon bocsátása után Erzsébet angol királynő taktikázásain egész sereg há­zassági terv omlott össze. Ha az államérdekek azt diktálták, rögtön a kezét nyújtotta. Ami­kor a Habsburgokkal való szövetség került előtérbe, »odaígérte magát« Ferdinand császár kisebbik fiának, Ká­roly főhercegnek. Ez az elha­tározása helyeslésre talált mind a Habsburgok, mind az angol főnemesség részéről. A maratoni jegyesség azonban 1568-ban felbomlott, mivel sem a vőlegény, sem á meny­asszony nem volt hajlandó el­sőként háztűznézőbe utazni. Erzsébet ezután a francia ud­var felé kacsingatott. IX. Ká­roly azonban okulva elődje példájából, hamar megunta a várakozást, és más házból nő­sült. A franciák ekkor »vi­gaszdíjként« Károly öccsét, az .iieconi herceget akarták Er­y CHURCHILL ARABELLA Ez a család mindig tudta, hogy az adott korban és helyzetben mire van szüksé­ge Angliának. A híres ős, John Churchill — vagy aho­gyan akkor nevezték, a szép Jack — gazdag hölgyeknek tett szolgálataiért sok ezer guineát vágott zsebre, s ez an­nál inkább kiemelkedő kere­setnek számít, mert biztosan tudjuk, hogy akkoriban sok­kal többet ért az angol pénz, mint a mai font. Jack-John azonban nemcsak itt jeleske­dett, a spanyol örökösödési háború harcterein elért ha­sonló átütő sikerekért a Marl­borough hercege címet kapta, és így megalapította a máig is nevezetes dinasztiát. Késői leszármazottja, Winston Chur­chill ugyancsak igyekezett, hogy méltó legyen őséhez, és az újságírástól a miniszterel­nökségig haladva sikerült is neki. S most elértünk a mához. Sir Winston egyik unokája, a 37 esztendős Arabella maga is hosszan gondolkodott; mit te­gyen, mire van ma a legna­gyobb szüksége a hazának. Először konzervatív párti kép­viselő akart lenni, ebben a műfajban azonban nagy a kínálat és viszonylag kicsi a kereslet. Végül is elutazott ar­ra a földre, ahol a dinasztiát alapító ős oly nagy diadalokat aratott — Franciaországba. A szép Jack a kardot forgatta, a kevésbé szép Arabella főzőka­nalat ragadott, és kitanulta a franciás-könnyed étkeket pro­dukáló szakácsmesterséget. Ezután ismét visszaköltözött Londonba, és, vendéglőt nyi­tott a főváros egyik meglehe­tősen kopott negyedében, Pad- dingtonban. Az ember elis­meréssel gondol Arabellára, amikor az újságokat olvassa, amelyek szinte naponta adnak hírt az angol gazdaság gond­jairól, a font gyengüléséről. Egy szó mint száz: a kései unoka örökölte őséi érzéket ahhoz, hogy fölismerje, mit diktál a' kor, mire ván éppen szüksége Angliának: Arabella olcsó áron, néhány tízpenny- sért kínálja a maga készítette marhasültet, a spenótot tükör­tojással és a sajtos omlettet. Vajon hogy megy majd az üzlet? Talán nem úgy, aho­gyan azt a Churchill-család címerének fölirata mondja: »Hűséggel, de kevés szeren­csével.« X. L A fegyvereik históriája iz­galmas fejezete a technika- történetnek. Különösen a fej­lődésiek az a fokozata, mely a durranóhigannyal töltött gyutacs, majd a gyújtószeg (ütöszeg) feltalálásával és al­kalmazásba vételével kezdő­dött, s az automata lőfegyve­rek elterjedésébe torkollott. Az idők során kiderült, hogy a modem fegyvergyár­tás legelső feltétele az alkat­részek csereszabatossága: min­den tölténynek illenie kell a fegyverbe, s a fegyver min­den alkatrészét úgy kell ké­szíteni, hogy cserélhető le­gyen. A csereszabatos fegy­ver- és lőszergyártás nagy­mestere az amerikai Samué Colt volt, a forgódobos revol­ver feltalálója és előállítója. Az ismétlő- és automatafegy- verek gyártása csak a precí­ziós szerszámgépek elterjedése nyomán jöhetett szóba. A géppuska feltalálójaként H. Maximot tartják számon, aki 1383-ban. szabadalmaztatta el­gondolását. Már ezt megelő­zően is születtek olyan fegy­verek, amelyekkel egymásután több lövést lehetett leadni. Az észak-amerikai polgárháború nagy szenzációja volt a tíz­csöves Gatling-szórólöveg (ké­pünkön), mely a mai dobtáras pisztolyokra emlékeztetett, a lövedékek forgó dobról kerül­tek a töltényűrbe. Az jsmétlő- és automataíegyverek megje­lenése természetesen nagyban hatott a harcmodor és a had­viselés fejlődésére. Az elmúlt száz esztendő szé­dületes technikai fejlődését érzékelteti az új típusú lő­fegyver, mellyel az amerikai hadsereg szakértői kísérletez­nek. Az uránlövedéket tüzelő fegyver nyolccsövű, 7,62 milli­méteres gyorstüzelő géppuska. Tűzgyorsasága eléri a percen­kénti 36 ezen,'!) lövést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom