Somogyi Néplap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-03 / 28. szám
Rémiét a mmkabérarányokban a z elmúlt években gyakran előfordult — s előfordul még manapság Is —, hotgy valaki csak azért változtat munkahelyet, mert ugyanabban a munkakörben, upranazzal a szakmai képzettséggel az egyik munkahelyen kevesebbet, a másik helyen többet kereshet. A közhit is azt tartja: egy szerencsésen megválasztott munkahelyesére minimum öfcven fillér, de inkább egy forint órabáreme- lést jelent. Ugye érthető, hogy sokan nem tudják elszalasztani ezt a különösebb kockázat nélküli lehetőséget. Bizonyított tény: mindennek sok köze van a minden normális mértéket felülmúló munkaerő-fluktuációhoz. De hogyan alakulhatott ki ez a helyzet, hogyan lehetnek ilyen eltérések az alapbérekben, nemcsak a vállalatok között, hanem gyakran a vállalatokon belül is? A válasz egyszerű: az elmúlt években sok, eltérő bér- színvonallal rendelkező vállalatot vontak össze. Ezeknél a vállalatoknál az öröklött különbségek — bérszínvonalban is — sokáig fennmaradtak. Azután: a vállalatok ipartelepítési törekvései is sokáig befolyásolták a bérszínvonalbeli különbségeket Az úgynevezett vidéki telephelyeken jó ideig kedvezőbb volt a munkaerő- helyzet, mint a fővárosban vagy á nagy ipari központokban. így azután a telephelyeken megtette az alacsonyabb bérszínvonal is, az ebből adódó megtakarítást pedig a központi telephelyek dolgozóinak béremelésére fordították. A szándék — ez utóbbi szempontból — csak helyeselhető, az eredmény viszont kétséges. S a kérdőjelek száma szaporodik, ha a vállalati bérpolitikát vesszük közelebbről szem- ügyre, amelynek alaptétele — a mai munkaerőhelyzetben érthető módon — az, hogy a dolgozók egy bizonyos csoportjára koncentrálják a béremelést. Ennek következtében más csoportok jó ideig kisebb mértékű emelést kaphatnak. Nos, ezért kellett rendezni a bértarifa-rendszert, hogy egyenlő munkáért — legalábbis megközelítőleg és elvileg — egyenlő bért fizessenek, fizethessenek. Hogyan lehet ez — kérdezhetik és kérdezik is sokan —, amikor korábban is érvényben volt a minden vállalatra ás munkahelyre egyformán kötelező bértarifarendszer? Nos, úgy látszik, hogy ez a rendszer elavult, ám — minden avíttsága ellenére — nem lehetett máról holnapra, kötelező jelleggel megváltoztatni. Gondoljunk csak arra, hogy ha a január 1-től érvényes új - tarifarendszer alsó határait — vagyis a legalacsonyabb kereseteket — kötelező érvénnyel azonnali hatállyal fölemeltetnék egy bizonyos szintre, sok — viszonylag szerény anyagi lehetőségekkel rendelkező — vállalat ezzel ki is merítené minden béremelési lehetőségét. így egyetlen fillérje sem maradna a magasabb keresetű és az átlagosnál lényegesen jobban dolgozók munkájának anyagi elismerésére. I Vagyis: az új bértarifa betölt bizonyos terelő szerepet, de nem jelent abszolút kötelezettséget és abszolút korlátokat sem a vállalatok számára. Előbb-utóbb azonban be kelkövetkezni e annak, hogy az eddig érvényben lévő tarifa j bérhatárai egybeessenek az új bértáblázat előírásaival, bérhatáraival. Ez voltaképpen azt jelenti, hogy fokozatosan sikerül majd megvalósítani a különböző vállalatok, szektorok azonos munkát végző munkásai között az alapbérek nyilvánvalóan indokolatlan és gyakran szélsőséges eltéréseit Ha az új tarifarendszer jól funkcionál, akkor a vállalatok, a munkahelyek egyre inkább csak a saját anyagi eszközeikre támaszkodva hajthatják végre a kötelező béremeléseket. Következésképpen : kevesebb központi segítségre lesz szükség ahhoz, hogy az azonos kategóriában dolgozó munkások a népgazdaság valamennyi ágában nagyjából egyforma összegű alapbért, keresetet érjenek eL F élreértések elkerülése végett meg kell jegyezni: ez a fajta egyen- lősdi nem érinti és nem korlátozza az anyagi ösztönzés lehetőségeit. Hiszen a munkahelyi jövedelmeknek csak az egyik összetevőjéről, az alapbérekről van szó. A mozgóbér- résszel, a jutalmakkal, prémiumokkal változatlanul lehetséges a differenciált anyagi ösztönzés, s természetesen az alapbérekéit is bizonyos határok között állapították meg. Az intézkedés elsősorban rendteremtés’ a munkabér- arányokban, . és remélhetően jól szolgálja majd a munka szerinti elosztás következetesebb érvényesítését. Ily módon pedig hozzájárulhat a vállalati bérrendszer továbbfejlesztéséhez. Vértes Csaba I Mltyen szakmát válasszak? Akik nem szeretnek négy fal között lenni Jogok és lehetőségek Legyen üzemi az állatorvos ! Az állatorvosi körzetet terület szerint szervezték meg. Az állatállomány túlnyomó része azonban az üzemben található. Ebből következik, hogy az állatorvosok többségének is van munkája. Felmerült az igény: legyen több üzemi állatorvos. Ma Somogy megyében 24 termelőszövetkezeti és 16 állami gazdasági állatorvos tevékenykedik. Az üzemi állatorvos jogkörrel is rendelkezik, beleszólása van a gazdaság termelési ügyeibe. Ellenőrizheti, milyen takarmányt vetnek a következő évben. szemmel tarthatja az elhelyezés, a tartás, a gondozás, a takarmányozás körülményeit. Ez a legnagyobb haszna: nem kell utólag gyógyítani, tervezéssel a bajok elkerülhetők. Nem mellékes az a körülmény seim, hogy az állománytáblán mint elnökhelyettes szerepel — súlya van a szavának. Beleszólhat a termelésbe a körzeti állatorvos is, de nem bizonyos, hogy megfogadják a tanácsait. S ha szavának nincs foganatja, akkor följegyzést készít. Ha ezután sem szűnnek meg a visszásságok, a följegyzés a járási főállator- vos kezébe kerül, vagy még tovább jut. Gyorsabb és rugalmasabb tehát az üzemen belül elintézni a dolgokat. Ez a fölismerés tükröződik abban a miniszteri állásfoglalásban, mely a MÉM Állategészségügyi és Élelmezésügyi Főosztályának a közleményében jelent meg. A lényege: ha indokolt — az olyan üzemekbe. amelyek átmenetileg nem vállalják, de szükségük volna rá — kihelyezett üzemi állatorvost állíthat az állategészségügyi állomás. Az okok különbözők. Többnyire 'anyagi meggondolásokra vezethetők vissza, vagy rossz beidegződésre. Előfordul, hogy egy gazdaság a megbúvó lazaságokat, szabálytalanságokat félti az állatorvos gyakorlott szemétől. Az elutasító indok azonban majdnem mindig az anyagi részt érinti. Ezért Jött létre a rendelet. Az állategészségügyi állomás helyezi ki az állatorvosokat — saját dolgozóit — a kiválasztott gazdaságokhoz, és a fizetést is az állomástól kapják. Az üzemi állatorvos, a már említett állománybesaralás következtében beleszólási jogkört kap, részt vehet a gazdaság termelő, tervező tevékenységében. Dt. Egyed Lajos, a Somogy megyei Állategészségügyi Állomás igazgató főorvosa hasz- no6 és időszerű kezdeményezésnek ítéli a rendelkezést, amely egy jó lépés az állat- egészségügy helyzetének rendezésében. — A kihelyezésnek a nagyobb beleszólási lehetőség miatt van jelentősége. Az anyagi megterhelés alól fölszabadulva a gazdaságnak csupán a megfelelő szervezeti elhelyezkedést kell biztosítania, ebből adódik a már említett jogkör. A folyamatos közös munka során azután az üzemi jogkörön keresztül érvényesíteni tudja orvosi jogait is. A rendelkezés minden bizonnyal népszerű lesz az üzemek között. Eddig három gazdaság jelentkezett kihelyezett üzemi állatorvosért. — A rendelkezés magával hozza, hogy tisztázni kell az üzemi és a háztáji rendelések viszonyát. A háztáji gazdaságok ellátásáról ezután 6em mondhatunk le. Jelenleg három kategóriában tevékenykednek az üzemi állatorvosok, a munkaviszonyon kívül hatósági jogkörrel és a háztáji praxis jogával rendelkezhetnek. Előfordul, hogy csak az egyikkel, vagy egyikkel sem. Á kategória megállapítását alapos mérlegelés előzi meg. — Ma a megyében huszonnégy üzemi állatorvos működik, közülük tizennégy rendelkezik hatósági praxissal és magán jogkörrel, ő csak magánpraxist láthat el, a fennmaradó öt pedig csak az üzemen belül tevékenykedhet. A tiziennégy állatorvos régi szakember, folyamatos kapcsolatot tart fönn velünk. Az az öt viszont, aki csak az üzemen belül tevékenykedhet, a nagy lekötöttség miatt került ilyen besorolásba. Az állatorvosok hogyan fogadják majd a rendelkezést? A jelek azt mutálják, jól. Lát- 1 ják: szükséges. Ilyen módon megvalósítható az egységes állategészségügy, a korszerűbb ellátás, a nagyobb beleszólás, egyszóval a jobb hatásfok a termelésben és az egészségügyben egyaránt — ez pedig mindnyájunk érdeke. Megkezdődött egy folyamat, amelynek országos jelentőségét így fogalmazzák meg: »Ha kell gyógyítunk, de megelőzni a bajt, előre elhárítani a kellemetlen veszteségeket, ez az állaitorvosok legfőbb célja.«, ! B. A. Szép szakma az ácsoké. Nem én találtam ki ezt, ők mondják. .Pedig beszélgetésünk elején' azt is mondták: nehéz ... Dolgozni — gondolom — sehol sem könnyű. A Somogy megyei Al'ami Építőipari Vállalatnál javasolták, hogy keressem meg a kaposvári gépészeti szakközépiskola építkezésén a Kontra-brigádot: ők azután ácsok, a javából. Keresni kezdtem őket. Mint afféle gyakorlat- 'an, kapaszkodtam ide-oda a betonútvesztőben, végre az egyik műverető segítségévei rájuk találtam. Addig két csizmám lett, az egyik alul, bőrből, a másik fölötte vízből meg földből. Egyszóval jó sárosán érkeztem oda. A brigád tagjai épp a darut meg a róla lelógó, betonnal teli edényt lesték, nehogy szétüsse az ácsolatot, amelyet egy cölöpnek csináltak. Nem ütötte szét. Szabó Józseffel kezdtük a beszélgetést : hogyan is lett ács? — Mezőgazdasági gépszerelőnek jelentkeztem annak idején. Sok minden közbejött: ács lett belőlem. Volt egy barátom. őt követtem, úgy jöttem ebbe a szakmába. Kimmel Tibor még tanuló, máso-léves, a brigáddal dolgozik. Ö a bátyja munkáját látva kapott kedvet ehhez a mesterséghez. Mindenkinek megvan a története, miként kezdte. Az a legfontosabb, hogy nem bánták meg. — Tulajdonképpen mit csinál egy ács? Mert a kívülállónak csak gerendák meg ácskapcsok jutngk az eszébe többnyire .., Láttam, mosolyogtak rajtam, meg azon, amit képzelek, de csak Szabó József bökte oda: — Ácskapcsot itt nemigen lát, szöget és fát annál inkább. Úgy tartják az ácsok szűkszavúak. Igaz ez? Persze nem volt igaz. Munka közben is beszélgetnek, nem hallgatják végig a nyolc órát, csak ha épp nagyon meg kell fogni, akkor csöndesednek egy kicsit. Zsaluznak a betonozáshoz, álványoznak ... Szóval ácsolnak. A korszerű építkezésnél egyre kevesebb a hagyományos tetőszerkezet, ilyen nagy vállalatnál jóíor-, mán nincs is. Lassan azért kiderülnek a dolgok. Hát bizony kemény munka. — Gyenge legény akkor ne is menjen ácsnak? — Jöhet éppen. Majd itt megerősödik — mondja Schiszler Péter. — Jöjjön nyugodtan. Én is vékonydon- j gájú voltam. Az irodaépület mellett egymotoros húz el, egyszerre szólnak: — Itt a főnök. Kontra József, a brigádverető. Nemsokára felénk is bukdácsol a sárban a társasát »névadója«, a korelnök, ö már jó ideje, 17 éve ezt a mesterséget gyakorolja. ICöny- nyen mesél róla, sokat tapasztalt. Ahogy figyelem, a többiek is szívesen hallgatják. — Persze, hogy szép a mi szakmánk. Ebben a brigádban már sokan kitanulták, de még egyik se ment él sofőrnek vagy va1 ami könnyebb szakmára. Tudja, az a fontos itt, hogy látjuk, amit csinálunk. Megnézzük a rajzot, és képzeletben már föl is építünk mindent Azután nem mindegy, hogy az ember csak ész nélkül nekimegy-e, vagy tudja, hova lyukad ki. Nézze, már áll itt ez a nagy »vár«. Látja a betonalapokat, ahhoz mindhez mit csináltuk a zsalut Építünk, mert mások csak akkor dolgozhatnak, ha van hoL Csak a ml műhelyünk ilyen nagy, hogy a csillagos ég a teteje. — Nem mondom, sár az van — szól közbe Szalxi József. — Sár ilyenkor télen mindig van. De nyáron nincs, akkor még szebb a munka. Én például, ha itthon vagyok, altkor is inkább a kertben szösz* mötölök. Nem bírom a négy falat. Ám előnye is van a télnek. Nálunk nemigen ismerik a náthát. Megedződünk. Meg — mit kerülgessük — pénz is áll a házhoz szépen. De ugye, a nehéz munkát fizetni kell. Az idősebb brigádtagok már végigépítették Kaposvár nagyobb létesítményeit. Végigácsolták a gyárakat, a gabonasilót ... Soroljam? De büszkék is rá. , Amíg minderről beszélgettünk, többször nevettünk, és ha szóba került is az, ami nem jó, végül csak oda lyukadtunk lei : nem cserélnék el szakmájukat semmiért. Hm. Milyenek is az ácsok? Olyá- nok, mint a többi ember. Ezt is ők mondták. Csak hát azért ők ácsok, ezt meg én láttam rajtuk, mert ugye ácsnak lenni, az más ... Luthár Péter Miből lesz a gumiabroncs? Az Albertfalvai Cémázóiizem többek között gumiabroncs- be tetsző vet eket készít, E termékből az osztrák Semperit cégnek is szállítanak. Kép a fonodából. A minőségért Kezdeményezők A kezdeményezők tizenhatan vannak. Beszélni szeretnék velük. — Az nehéz lesz — mondja Seffner Ilona brigádverető. — A műszak egy óra ötven- kor lejár, de van, aki kismama műszakban dolgozik, nyolcra jön és négykor végez. Néhányan pedig iskolába sietnek. Szóval nem lehet összeszedni a brigádot. Legföljebb néhányat közülük. öten ülnek le néhány perccel később beszélgetni. — Soha nincs együtt a brigád? — Nagyon ritkán. De mindenkiről tudjuk, hogy hol van, mit csinál. — Ml okozza a legtöbb vitát? — Háát... hogyan oldjuk meg azt, amit vállaltunk. Van például egy előadás, amelyet jó lenne meghallgatni, de ki menjen el? A kismamák sietnek haza a gyerekhez, aki iskolába jár, az tanulni szeretne. — Előadásokra azért mi is járunk — szól közbe Horváth Jánosné —, pedig a gyereket tényleg nehéz elhelyezni. Ha üzemlátogatást szerveznek, arra is elmegyünk, mert akkor nyolc helyett bejövünk reggel hat órára, vagy túlórában megcsináljuk azt, amit mulasztottunk. Másfél héttel ezelőtt a tizenhat tagú közösség nevében szót kért a brigádvezető az Egyesült Izzó Kaposvári Elektroncsőgyárának rádiő- cső-szerelőjében a munkásgyűlésen; Somogybán elsőként csatlakozott a csepeli felhíváshoz. Azt is kezdeményezte, hogy a megye többi üzeme tegyen hasonló vállalást a minőségért, a hatékonyságért. A brigád a rádiócső-szere- lést készíti elő. 1973-ban hét taggal alakult meg. Azóta háromszor nyerte el a szocialista címet. — Mi az, amit a minőségért tenni lehet? — Ha mi olyan anyagot adunk ki, amelyikben nincs hiba, az már alap a jó elektroncsőhöz. Az alkatrészek az ágazat más gyáraiból érkeznek: gyakran találunk köztük töröttet, repedtet is. Ha figyelmetlenül dolgozunk, a hiba a készterméknél derül ki, és akkor már nem néhány forint a veszteség. Egy kész cső értéke 60—70 forint. Előfordult már, hogy amikor rossz anyagot kaptunk Vácról, munkaidő után is itt maradtunk válogatni. Persze, amikor jó minőségű az alkatrész, akkor öröm vele dolgozni. — És ez meglátszik a teljesítményen is — szól közbe Kernya Ida• — A hibákat számon tartják? — A szivattyúüzemben mindig megállapítják, hogy a ballon, a tárcsa vagy a cső hibája okozta-e a selejtet — mondta Horváth Ágnes. — Ezért büntetés jár? — Egyedül az előkészítő az, ahol nem vonnak le a selej- tért. Ha hiba van, azt nem mi okoztuk. A brigád azt vállalta, hogy az idei tervet egy százalékkal túlteljesíti. — Sok ez? — Nálunk teljesíthető. Ha ez az egy százalékkal több anyag végigmegy a szerelés egész folyamatán, késztermékként már jelentős mennyiség. Sokat jelent munkában is, értékben isAz elektroncsövek jelentős résre tőkés piacra kerül, és dollárt hoz a népgazdaságnak. — Hogyan jön össze a többlet? — Nem rohammunkával... A brigád minden tagja hónapról hónapra hozni akarja azt a plusz egy százalékot úgy, hogy ne menjen a minőség rovására. A döntés a brigádon belül erről a plusz egy százalékról már január elején megszületett. Az ágazati szocialista brigádvezetők kaposvári tanácskozásán a brigádverető el is akarta mondani, de csak a minőség javításáról, az egyenletes anyagellátás fontosságáról beszélt- Az egy százalékról akkor még nem volt «zó. A munkásgyűlés jó alkalmat teremtett arra. hogy a gyár többi brigádjától is hasonló vállalást kérjenek., hiszen az egy százalék többletnek csak akkor van értéke, ha késztermékben is jelentkezik. A tizenhat tagú közösségből négyen kaposváriak. Hárman középiskolában tanulnak tovább, hatan pedig a kisma- maműszrkban reggel nyolctól délután kettőig dolgoznak. — Ez nagy segítség — mondta Fekete Józsefnó. — Csak így — mrszakkedvez- ménnyel — lehet helytállni itt is, otthon is. Műszak alatt nincs idő a beszélgetésre: az emberek teljesítménybérben dolgoznak, minden perc számít- Búcsúzunk. A brigádvezető visszamegy a szerelőasztalhoz. — Nem járt le még a műszak? — De igen. Most túlórázom. — Ilyen sok a munka? — Nem a munka sok. Vállalás- Az előkészítő azt is vállalta, hogy a betegség miatt hiányzó brigádtagok munkáját elvégzi. így nem lesz ki- esép a szereidében. Ha két- három embert kiír az orvos, akkor van mit pótolniuk a többieknek, ßs tovább kell maradni akkor is, ha a szereidében túlóráznak. Az egyenletes munka attól is függ, hogy mennyi anyag van előkészítve. Dr. Kercza Imre Somogyi Néplap
