Somogyi Néplap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-24 / 46. szám

Milyen szakmát válasszak ? A TEKINTÉLY Fehér sapkában, fityuiásan A % ember jellemessége, dolgában való jártas- tóga, a tökélyre törek­vés nemes szándéka, és sok más, esetleg jelentéktelennek látszó lényeges tulajdonság szerezhet tekintélyt. 'Mindenki válhat tekintélyes emberré, nő. férfi, kétkezi munkás, szellemi dolgozó, fiatal és idősebb, fa­lun, városon egyaránt. Ez nyilvánvaló, helyesebben a mi társadalmunkban — ahol nincs lenézett, alacsonyabb rendűnek vélt foglalkozás — nyilvánvaló. Mégis csak bizo­nyos falusi emberek tekinté­lyéről szólnék, akik egy-egy község vezetését vállalták, mondjuk mint tanácselnökök, tsz-vezetők és különféle be­osztásokban dolgozó értelmi­ségiek. Talán sehol sem nehezebb megszerezni és könnyebb el­játszani a tekintélyt, mint falun. Az a »»szigorú szem-«, mely Ady verséből szegetződik ránk, ma sem »»rebben« egy­könnyen, ma sem elnézőbb ma sem kevésbé gyanakvó. Sőt — mert ősi hál végtől sza- badíttatott — élesebben lát meg jellemhibát, vezetői gyar­lóságot, s bár »meg se reb­ben«. semmivé foszlik előtte a tekintély. Megdöbbentő, ahogy a falu néha jelentéktelen, bot­lás miatt is »»átnéz,« valame­lyik vezetőjén, akinek azután hét poklot kell megjárnia, hogy szavai megint olvan sulival essenek latba, mint botlása előtt. Pedig — mond­ták valaha a rési vágásul ér­telmiségiek — nm'-s áhítato- sabb tekintélvtisz^elő a falusi embernél. Ezek a »»na«Íráso­sok« usvanis — szűk látókörű politizálga tások, dzsentri- utánzó vendégeskedések köz­ben — annyira rém ismerték falujuk népét (kivéve a nép­tanítók jelentős hányadát), hogy nem is sejtették: ha az államhatalom oszlopa ledől, vélt tekintélyük talmisága azonnal megmutatkozik. A felszabadulás után sok — nem is ‘ értéktelen — falusi értelmiséginek kellett ráéb­rednie arra. hogy a jegyző (az államhatalom helyi képviselő­je) távozása után a falu nem tulajdonít nagyobb jelentősé­get személyének, mint például a községi gulyásnak. Miért? Mert iskolázottsága ellenére nem volt képes valami nép­nek tetszőt adni, alkotni. Ha azelőtt mint »úri embert« megsü vege! ték, nem tudta, hogy az akkori rend »szemé­nek« süvegeit a paraszt, nem az ő tekintélyének. Tekintély övezte-e a nagygazdát, a va­gyonos falubelit? Csak azt. aki ötletesen, jól gazdálkodott, s maga is együtt dolgozott a napszámosokkal. Egyébként nem a gazdának, hanem a földiének, hatalmának volt »»tekintélye«. Nem értek egyet a »prófé- tás« mondással, melynek kö­rülbelül az az értelme, hogy a szülőfalujában senki sem le­het jó vezeitő. senki sem sze­rezhet tekintélyt. Hiszen a tsz- és a tanácselnökök, a párttitkárok sok faluban helvi születésűek. És a legtöbben kisebb-nagyobb zökkenők után igazi tekintélyt vívtak ki maguknak. Jelenleg három falusi tiszt­ségviselő tekintélye a legfon­tosabb: a tanács-, a tsz-elnöké és a párttitkáré. Mindhár­muktól a feladatvállalás, il­letve a helytállás maximumát követeli a társadalom és a »szűkebb pátria«, a falu. Ezen belül a jó példa iránt fogé­kony fiatalság. Követendő és kevésbé követendő példákat sorolhatnék egy-egy tsz- vagy» tanácselnök, pártfiitkár te­kintélyét. tekintélytelenségét illetően. Nos, kinek van igazi tekintélye, mondjuk a tsz-el- nökök közül? Aki ember a talpán. Ezt ügy értem — mi­ként a falusiak —, hogy jel- lemes, igazságos, vezetésre al­kalmas szakember, aki a he­lyi adósságok ismeretében sa­játos elképzeléseket valósít meg munkája során, s ezeket — igaza tudatában — képes megvédeni a tagság érdeké­ben néha éppen a tagság meg nem értése ellen. Aki nem igényli a »mankót« a felsőbb szervektől, mert idejében meg­tanult a maga lábán járni. A párttitkár? Az ő felada­ta némelyik faluban ma még a legnehezebb. Nem véletlen esik szó oly sok­szor a járási pártbizottságok ülésein a falusi titkárok te­kintélyéről. Alapvető követel­mény. Csak hát ezt könnyebb kimondani, mint az adott fa­luban e korkövetelménvnek eleget tenni. Embere, azaz párttitkára válogatja. Ak uki nem vállalhatja a pá~t kül­detését. Ma a párttitkárnak kell (kellene) lennie a falu egyik legkiválóbb képességű — a nép jellemét legjobban ismerő — egyéniségének. Nem feltétlenül az iskolai végzett­ségre gondolok. Bár a tekin­tély végett az is fontos, hogy a párttitkár az egyéb lénye­ges tudnivalók mellett kellő gondot fordítson például a helyesírásra, a szép magvar beszédre, hogv — miközben nagy feladatokkal birkózik — ne nevethessen össze a háta mögött a cinizmus^ hogv te­kintélyét efféle tökéletlensé­gek miatt se kezdhesse ki a kicsinyesség egérfoga. Sz. A. A pult előtt vevő kérdezi: — Kislányom, hol volt a múlt héten? Megszoktam már, hiányzott. — Szabadságon, nénike — mondta' és megkérdezte: — mit adhatok? Nübl Jánosné szalámit sze­letel. Amíg inog a mérleg nyelve, egy kicsit összeráncol­ja a homlokát, figyel, majd számol. — Finom sajtot kaptunk, nem tetszik kérni belőle? — Próbáljuk meg, aranyos­kám, viszek kóstolóba, s ha ízlik, holnap többet kérek. Papp Lászlóné egy másik vevő szatyrát tartja. Segít pa­kolni. Később hátul, a raktár- helyiségben árulja el: — Az apró figyelmességek­kel a »legháklisabb« vevőt is le lehet szerelni. A kereskedelemben az ABC- boltoké a jövő. A dolgozónak itt jóformán csak arra kell ügyelnie, hogy mindig legven elég áru a vevők szeme előtt. A kaposvári Délicatesse bolt nem ilyen. Hagyományos rendszerű. Ebben a boltban folyik a tanulók gyakorlati képzése. Péma Mária három éve végzett. Róla Gombos Gusz­táv, a bolt vezetője azt mond­ja: a szakma szerelmese. A fiatal lány fején különö­sen csinos a hófehér, egy ki­csit kacéran félrecsapott pék­sapka. Közös elhatározással viselik valamennyien, elpártol­va a megszokott fityulától. — Amikor először jelentkez­tem kereskedelmi tanulónak, nem vettek föl. Hát elmen­tem az utamba eső első bolt­ba hatórásnak. Ott csomagol­ni kellett. Ügy igyekeztem, hogy hamar a pulthoz enged­tek^ Erről álmodoztam, mert itt sok emberrel beszélhetek, és örömet szerezhetek nekik a kifogástalan áruval. Nincs an­nál jobb, mint amikor a vevő elégedetten köszön el tőlünk. Péma Mária Mernyén lakik, fél évig otthon dolgozott, az­után visszajött. — Miért? — A vevők miatt. Van egy kialakult vevőkörünk, ame­lyet megszerettem. Igaz, az ABC-ben könnyebb volt a munka, nem voltunk kitéve a vásáflók hangulatának. Ne­kem pedig • éppen az kell. Amikor egy házsártosabb né­ni vagy egy pattogó férfi ide­jön, azzal annyira udvariasak vagyunk, hogy meglepődik és észre sem veszi, ő is kedves lesz. Váratlan vendég toppan az üzletbe: az üzletvezető fele­sége. — Mindketten régi boltosok vagyunk — mondja az asz- szony —, csakhogy én kény­telen voltam a gyerekeink miatt a központi irodával föl­cserélni a boltot. Visszavá­gyom az üzletbe. Hiányzik a nyüzsgés, a sok ember, hiá­nyoznak a változatos arcok, során a véleménynyilvánítók a mozgalom szinte minden részterületével foglalkoztak; értékeltek, bíráltak és meg­szívlelendő javaslatokat tet­tek az eredményesebb munka érdekében. A beszámolóban és a vita során is többször hangzott el ez a két szó: együttműködés, kapcsolatok. A küldöttek ezen a fórumon minden korábbinál határozottabban juttatták ki­fejezésre: a mind magasabb célok eléréséhez nem nélkü­lözhető az összehangoltabb, szervezettebb munka, a kiter­jedtebb, átfogó együttműködés. Erre a lakosság igényeinek színvonalasabb kielégítésénél, a külterületek, peremrészek ellátásának javításánál épp­úgy szükség van, mint a kis­gazdaságok termelésének szer­vezésénél vagy a szolgáltatá­sok fejlesztésénél. A kisárutermelés segítésé­ről, szervezéséről különösen sok szó esett tegnap, főként olyan szempontból, hogy ezen keresztül teremtsék meg a fo­gyasztási szövetkezetek a he­lyi, a körzeti ellátáshoz szük­séges árualapokat. Úgy fog­laltak állást a küldöttek, hogy valamennyi szövetkezet a kis­gazdaságokban és a termelő- szövetkezetekben termeltesse meg a működési területén levő kereskedelmi és vendéglátó­ipari üzleteknek szükséges zöldséget, gyümölcsöt. Ennek érdekében nagyobb gondot kell fordítani a termeléshez nélkülözhetetlen feltételek — vetőmag, szaporítóanyag, mű­trágya, vegyszer, gép — bizto­sítására. Legalább ilyen fon­tos a felvásárlási hálózat kor­szerűsítése, fejlesztése. Megyénk általános fogyasz­tási szövetkezeteinek gazda­sági tevékenysége a múlt év­ben mérsékelt ütemben fejlő­dött, s bár árbevételük meg­közelíti a négymilliárd forin­tot, a tervezettől mintegy két százalékkal elmaradtak. A múlt év tanulságai, a kong­resszus állásfoglalásai alapján ezért nagyon fontos, hogy ez évben lényegesen javuljon az ellátás élelmiszerekből és napi iparcikkekből. Külön figyelmet fordítottak a küldöttek a munka- és üzemszervezés ja­vítására, a vásárlók igényei­az apró örömök, még a bos­szúságok is. — Miért szép ez a szakma? — Mert arra szorítja az em­bert, hogy nyitott szemmel járjon a világban, olvasson. Sok emberrel van dolgunk, s ha a vevő kérdez, felelni kell. Csak az álljon a pult mögé, aki jó emberi tulajdonságok­kal rendelkezik. — Mi a legrosszabb a mun­kájukban? — Olyan utcában van a boltunk, ahol egymást érik a kocsmák. Ráadásul nálunk egy forinttal olcsóbb a sör... Olyan is előfordult, hogy a padlóra »ejtették« az üveget, mert nem voltunk hajlandók kinyitni. Nézzen körül ebben a boltban, magunk takarí­tunk, a kirakatot is önállóan állítjuk össze, és saját neve­lésű virágokkal igyekszünk barátságossá tenni környeze­tünket. Érthető, ha meg akar­juk óvni boltunkat a része­gektől. — Hogyan? A lányok fölkacagnak: — Ilyenkor a főnököt — az egy szem férfit — betuszkol­juk a raktárba. Megfigyeltük, hogy a részegeket ingerli, ha férfi szól rájuk. Velünk, nők­kel igyekeznek Udvariasak lenni. Ilyenkor ketten szépen kivezetjük azt, aki nem ide való. Szerencsére ilyesmi ritkán adódik. G. J. nek megfelelő nyitva tartás ki­alakítására, az árumozgatás technikai fejlesztésére, vala­mint a jobb árupropagandára. A takarékszövetkezetek a hitelpolitikai elveknek megfe­lelően végezték munkájukat. Mind a betétállomány, mind a tagoknak nyújtott kölcsön ösz- szege a tervezettnél magasabb szintet ért el. Olyan kölcsön- politikát kell folytatni — hangzott el feladatként a teg­napi közgyűlésen —, mely hozzájárul a háztáji gazdasá­gok fejlesztéséhez, a dolgozó nők munkájának megkönnyí­téséhez, a család- és ifjúság- politikai célok megvalósításá­hoz, a munkásosztály életkö­rülményeinek javításához. A lakásszövetkezetek 1040 lakás felépítését tervezik az V. ötéves tervben. Tavaly 166 lakást adtak át, jelenleg 396 épül. A lakásszövetkezetek működési formái kialakultak, a legfontosabb feladat most a gazdasági és a szervezeti meg­szilárdulás. Az ellenőrzés, a fegyelem javítása, a szövetkezeti de­mokrácia erősítése, az ügyin­tézés korszerűsítése, a nőbi­zottságok munkája — és hosz- szan lehetne sorolni még azo­kat a területeket, amelyekről szót váltottak, s a legfonto­sabb tennivalókban állást fog­laltak a küldöttek. A siófoki áfész már korábban bejelen­tette csatlakozását a csepeli munkások versenyfelhívásá­hoz, tegnap a nagybajomi ta­karékszövetkezet és a marcali áfész juttatta kifejezésre ezt az elhatározását, egyben fel­hívással fordult a megye szö­vetkezeteihez, hogy mérhető, értékelhető vállalásokkal já­ruljanak hozzá az idei célok teljesítéséhez. A küldöttközgyűlést köve­tően délután az áfész, a taka­rék- és a lakásszövetkezetek választmánya tanácskozott. Részletesen megvitatták a há­rom szövetkezeti ágazat múlt évi gazdálkodásának tapaszta­latait és ez évi feladataikat. v. ne. íi A beruházások gyorsítására Osztály végzi az előkészítést Az építési és szervezéstudo­mányi kutatók elkészítették a beruházási folyamat hálódia- gramos tervét. Rögzítették a bonyolult munka minden rész­letét, tennivalóját. A papír, amelyre fölrajzolták, öt méter hosszúságra nyúlt, rajta száz­nál több rubrikával. S az egyikben ez a szó: engedélye­zés. A hálódiagram e tétele a valóságban igen szerteágazó, sokrétű tevékenység. Enge­délyt kell kérni gáz-, viz-, te­lefon- és szennyvízvezeték épí­tésére, nem is szólva a kisze­melt terület előkészítésének egyéb tennivalóiról. Amíg egy- egy ház, intézmény, gyár fel­épül, a hálódiagramon szerep­lő minden tételt ki kell »pi­pálni«. S ez csak úgy sikerül­het, ha a munka előkészítése alapos és zökkenőmentes. Június 22-én lesz két éve, hogy a SOMBER-nél létre­hozták az előkészítő osztályt. Miért volt erre szükség? Ho­gyan dolgozik ez az osztály? Erről beszélgettünk Györffy Endre igazgatóval, Égető End­re főmérnökkel, Mészáros Sán­dor osztályvezetővel és Gyökér József helyettes osztályvezető­vel. A Somogy megyei Beruházá­si Vállalat területi rendszer­ben irányítja a beruházásokat. Évekig két műszaki osztály fog­ta össze a tennivalókat a meg­bízási szferződéskötésektől az üzembe helyezésig. Itt foglal­koztak az előkészítéssel is. Másfél éve, az előkészítés je­lentőségének növekedésével azonban megváltoztak, kor­szerűsödtek a vállalatnál a szervezeti keretek. Ekkor — egyéb változások mellett _ — alakult meg az előkészítési osztály. Elsősorban a kaposvá­ri építkezésekkel foglalkozik. Az építésre kijelölt terület előkészítésének színvonala sokszor meghatározza a ki­vitelezés ütemét is. Az osztá­lyon dolgozók figyelme ezért részletesen kiterjed a kisajá­títási tervekre, a kisajátítási eljárások lebonyolítására, tulajdonjog-megszerzés a fá­radságos munkájára és a bontásra való előkészítésre is. Figyelemmel kísérik a mű­szaki tervek születését, és azok útját a különböző fórumokon. Ezért az osztály dolgozói min­dig ott ülnek a tervtanácsokon. Részletesen felülvizsgálják a beruházási programokat, hi­szen ezek alapján hagyják jó­vá a leendő beruházást, s nem mindegy, hogy az mennyibe kerül, s milyen korszerű és ésszerű megoldásokat fogad el a tanács. Alternatív döntések­nél szakvéleménnyel támogat­ják ezt vagy azt a javaslatot. A következő lépésben a kész tervet vetik össze a jóváha­gyott beruházási programmal. Ez a tevékenység az előkészí­tés egyik legfontosabb szaka­sza. A beruházási program ugyanis rendszerint becsült költségeket tartalmaz, míg a kiviteli tervben már a tényle­ges költségelőirányzatok sze­repelnek. Így az előkészítés során részben el lehet érni, hogy a majdani épület ne ke­rüljön a tervezettnél lényege­sen nagyobb összegbe. Az ösz- szevetés alapja mindig az ér­vényes építési műszaki—gaz­dasági normatívák összessége. Ugyancsak ezek alapján elem­zik az egységárakat és vizsgál­ják az előkalkulációkat. A ki­vitelező vállalat megkapja a terveket és közli : az egyes munkákat mennyiért vállalja. A vállalat elfogadja a kedve­ző árat, csak azt teszi szóvá, ami számára nem gazdaságos. A SOMBER előkészítési osztá­lyának munkatársai viszont mindig a normatívák előírá­sainak igyekeznek érvényt szerezni. Így a megyeszékhe­lyen elérték, hogy a lakásépít­kezések árait a Kaposváron engedélyezett költségeken be­lül tudták tartani. Az osztályon dolgozik egy számlafelülvizsgáló csoport is. ök gyakran segítenek a ta­nácsoknak is. Részleteiben elemzik a tanácsi költségve­téshez a kisiparosoktól, ktsz- ektől érkező kisebb számlákat, hogy azok mennyiben szabá­lyosak. — A tervfelülvizsgálatoknál ma még gyakran megfigyelhe­tő a párhuzamosság — mond­ja az igazgató. — Megérkezik a terv, az osztály már dolgo­zik vele, de a feszes határ­idők miatt máris ki kell adni a kivitelezőnek, hiszen azt is szorongatják a határidők. Így munkánk tökéletesítésének még jócskán vannak tartalé­kai. Párttaggyűlésen Is felve­tődött, hogy ezt a tevékeny­séget ki kell szélesíteni. A be­ruházások szakszerűsége, gör- dülékenysége így kívánja. Cs. T. Összehangoltabb munkával, kiterjedt együttműködéssel Küldöttközgyűlésen határozták meg a feladatokat »Határozzák meg saját ten­nivalóikat, és törekedjenek a kongresszusi határozatból és az OFT irányelveiből adódó helyi feladatok megvalósítá­sára« — a MÉSZÖV többek között így határozta meg ajánlásában a tegnapi megyei küldöttgyűlés elvi célját. A SZÖVOSZ múlt év végi kong­resszusa óta először tanácsko­zott a megye szövetkezeti mozgalmának legfőbb testüle­té: az ott kapott útmutatás alapján most foglaltak állást mindazokban az alapvető fel­adatokban, melyek Somogy fogyasztási szövetkezeti moz­galmára 1977-ben várnak. A felelősségteljes, elmélyült vita Új laboratórium épül mmm Mintegy 5 millió forint értékben korszerű technológiai la­boratóriumot épít a Kaposvári Cukorgyár. A létesítményt még ebben az évben átadják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom