Somogyi Néplap, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-15 / 12. szám

SOK MÉG A TARTALÉK Ésszerűbb szállítás, matematikai módszerrel A matematika egyike a legelvontabb tudományoknak. Ezért érezzük első pillanatban valószínűtlennek, hogy egyik elméleti módszerének alkalma­zásával ésszerűbbé tehető egy nagyon is gyakorlati feladat: a mezőgazdasági szállítás. A betakarítási csúcsidőszak­ban évről évre jelentkező gond: kevés a szállítóeszköz. Jó né­hány gazdaság vezetője pa­naszolja ilyenkor, hogy a kom­bájnok várnak a szállítójár­műre. Mások azon keseregnek, hogy a bérszállítás nyeresé­gük tetemes részét elviszi. Éles kontraszt ezek után, hogy a mezőgazdaságban meglévő szállítóeszközök ki­használtsága 23 százalékos: sok az üresjárat, hosszú a szállítási idő, ésszerűtlen a gépek »vezénylése«. (A mező- gazdasági szállítás természeté­ből fakad, hogy az optimális kihasználtság 50 százalékos volna.) A szállítójárművek kihasz­nálatlansága származhat pél­dául abból, hogy csak félig rakják meg a pótkocsikat, ez azonban a ritkább eset. Gya­koribb, hogy a mereven értel­mezett ágazati szemlélet miatt egyik helyen tétlenül várakoz­nak a teherkocsik, miközben máshol megáll a munka jár­mű híján. Előfordul, hogy egy ágazaton belül is »-aki bírja marja-« alapon »szervezik« a szállítást. Nehé2 volna meg­mondani, mi okoz nagyobb kárt. ha egy kétmilliós John Deere vár a 200 ezer forint értékű vontatóra, vagy ha öt vontató áll sorba egyetlen kombájnra várva. Sajnos, egyik példa sem egyedi. Hogyan orvosolhatja egy matematikus ezt, a gazdaságok vezetőinek évek óta oly sok fejfájást okozó gondot? Ügy, hogy receptet ad a tartalékok pontos méréséhez. A Kapos­vári Mezőgazdasági Főiskola matematikatanára, Paál Jenő háromévi munkával gyűjtötte össze a tapasztalatokat és az adatokat tanulmányához. Ha az ebben leírt módszert me- gyeszerte alkalmaznák 20—25 százalékkal javulna a szállí­tóeszközök kihasználása! Ez annyi, mintha minden öt te­hergépkocsi vagy vontató utár^ egy hatodik is munkába áll­na, ráadásul bármiféle üzem­költség nélkül. , Paál Jenő három különböző adottságú gazdaság: a nagy­bajomi, a7 igali és a szentba- lázsi tsz összes menetlevelét földolgozta három évre vissza­menőleg. Az ezek alapján vég­zett számításokból kiderült, hogy jobb szervezéssel évente mintegy 1800 vagonnyival na­gyobb mennyiséget tudtak vol­na elszállítani a három gaz­daságban. így hasznosíthatták volna például azt a felgyü­lemlett szervestrágya-mennyi- séget, amelyet »szállítóeszköz híján« évek óta nem tudtak a földekre juttatni... Az iparban már széles kör­ben elterjedtek az úgynevezett gráf-elméleti módszerek. Eze­ket alkalmazta Paál Jenő a mezőgazdasági szállításokra. Lényege, hogy a munkát apró mozzanatokra bontják, majd lemérik és kiszámítják azok elvégzésének optimális módját. A szalmabetakarítás fázisai például a következők: az üres jármű kimegy a táblára, fel­rakják a szalmát, elszállítják a kívánt helyre, majd ott le­rakják. Figyelembe véve a távolságot, a terepviszonyokat a pótkocsin egyszerre elszál­lítható szalmamennyiséget, va­lamint a rakodás és a szállí­tás normaidejét, meghatároz­ható, mennyi szalmát lehet egy műszákban elszállítani. Már ennyiből is világos: a módszer nem tűri a lazasá­got, és nagyobb fegyelmet kí­ván. Ez azonban koránt sem olyan szigorú és gépies ami­lyennek talán először látszik. Valamennyi normaidő fölfelé kerekített, és persze a beérke­zett szalma sem mérhető »kiló­dra«. Ügy is mondhatnánk, a norma módot ad »cigaretta­szünetekre«, de nem teszi le­hetővé az eddigi üresjáratokat és a »ráérősséget«. A gazda­ságok vezetőinek visszatérő aggálya, hogyan teremtik elő a szükséges gépparkot. A gráf-módszer egyik előnye ép­pen az, hogy képes alkalmaz­kodni a meglévő adottságok­hoz. A lehetőségeken belüli legjobb megoldást kínálja. Több modelljét kipróbálták a gyakorlatban is. Az eredmény: gyorsabban, többet szállítottak el. Aligha szükséges fejteget­ni, hogy e* a gyorsaság mi­lyen sokat jelent például a betakarításnál, amikor minden perc számít, és a szállítási fel­adatok torlódnak. A gráf-módszer alkalmazá­sához idővel adatbankot lehet létrehozni, amelyben vala­mennyi alkalmazott szállító­eszköz és áruféleség szállítási normái szerepelnek, adott te­repviszonyok és távolság mel­lett. A módszer néhány óra alatt bárki által elsajátítható, alkalmazásához mindössze a négy alapművelet ismerete szükséges, és még valami: korszerű vezetői szemlélet! A szellemi »tőkebefektetés« mil­liókban térül meg. B. F. Hajósok telő Az újítás közös Vesszőfeldolgozás a gazdaságban. Az NSZK-ba Királyleánykát exportálnak. 101 szál vessző egy kötegben. Metszés, palackozás a bogiári gazdaságban Száz plusz egy vessző köte- genként — mondták az asz- szonyok a Balatonboglári Ál­lami Gazdaság központjában. Az egy szál — amolyan rá­tartás. Ha törik, elveszik va­lamelyik, legyen mivel pótol­ni. Az úgynevezett európai si­ma vessző feldolgozása éppön befejezéséhez közeledett: eze­ket oltják részben a vad- 1 alanyba, de sokat értékesíte­nek is, illetve dugványoznak belőle. Mintegy 2,8 milliót dol­goznak fel, közben a sima alanyvesszőt is darabolják, osztályozzák — ez utóbbiból körülbelül hétmilliót készíte­nek. Csaknem másfél száz nőt foglalkoztatnak napi hétórás munkaidőben. Hasonló arányú foglalkoztatást biztosít a fér­fiaknak a metszés. A jövő héten kezdődik az oltás, mely márciusig tart. Ez jelenti a legszámottevőbb téli munkát a bogiáriaknál. A borkombinátban palackoz­nak, előkészítik, csomagolják a szállítmányokat. A múlt évben szőlőlével 5,8 millió, borral pe­dig 11,3 millió palackot töltöt­tek meg itt. ezenfelül Móron — bérmunkában — 2.7 millió palackot töltettek. Annak idején ugyanis nem győzték ezt a munkát. 7,6 milüó palack bort expor­tált tavaly a Balatonboglári Állami Gazdaság. Legtöbbet az NDK-ba és a Szovjetunióba szállítottak — 3.4 millió, illet­ve 3,2 millió palackkal —, de sok bort .küldtek Csehszlová­kiába, Lengyelországba és az NSZK-ba is. A különféle faj­ták közül a muskotály) veze­tett 5.5 millió palackkal, s ex­portban is ez meg a Semillon állt az élen. A kombinát töltősorain sza­porán telnek most is a bel- és külföldi fogyasztók asztalára szánt palackok. Ez idő szerint ,a Német Demokratikus Köz­társaságba szállítanak: 70 000 palackot tö’tenek meg napon­ta Királyleánykával, Ugyan­akkor az NSZK-ba küldendő rakományokat is csomagolják, oda szintén Királyleánykát exportálnak. A jobb tejtermelésért Utak, módszerek a tehenészetekben Három nappal karácsony után kezdődött a hajósok te­le. Bevonultak a vizekről, overallba bújtak, szerszámot vettek a kezükbe. A MAHART Balatoni Hajózási Üzemgaz­daság dolgozói közül mintegy százan, állandóan karbantartó, javító munkát végeznek, de ilyenkor, télen a hajósok is. A negyven úszóműből mint­egy tizenötöt egyszerre javí­tanak, karcsú dereglyéket és kétszázötven tonnás hajókat egyaránt. Már a karbantar­tásra szánt idő elején olyan munkasikert értek el, hogy az esetnek híre támadt a déli parton. Ugyanis a négyszáz személyes, Szentendre nevű utasszállítót két nap alatt húzták szárazföldre, hogy a hajótest elhasználódott leme­zeit kicseréljék, bordázatát, propellerét és kormányszerke­zetét megjavítsák. (Egy-két évvel ezelőtt még a Szentend­réhez hasonló méretű hajók partra húzása két hétig is el­tartott.) — Nem csoda — mondják a munkások. — Fejlett tech­nika, okos szervezés és hajós­szív. Speri Istvánnak te hajósszí­ve van, de a brigádjában min­denkinek. Aranykoszorús szo­cialista brigád, tagjai villany- szerelők. Évekig hatan dolgoz­tak. Nemrég maguk közé vet­ték hetediknek Szlabon An­dort, mert derekasan kiállta az egv év próbaidőt. A Speri- brigád feladata valamennyi hajó elektromos berendezésé­nek rendben tartása. Ezenkí­vül az ő szakértelmük, mun­kájuk által működnek a parti létesítménvek jelzőHenende- 7.ései, a-hírközlő készülékek, s ők világítják ki a hajóállomá­sokat. — A hagyományos egyen­áramú berendezéseket foko­zatosan megszüntetjük, ugyan­is váltóáramra tértünk át — mondja a brigádvezető. — Ilyenkor, a megszokott kar­bantartó munka mellett, egy- egy hajó teljes elektromos be­rendezését kicseréljük, kor­szerűsítjük. Ma már szükség van a hajókon hűtőszekrény­re, presszógépre, televízióra, sőt hangerősítőre is, melyet a népszerű »zenés koktél« elő­adói igényelnek. Ezért van szükség váltóáramra. Az átépítés terveit kezdet­től Speri István készíti. — Örömem telik a kísérle­tezésben, izgatnak az új szakmai lehetőségek. Ha vala­mit kigondolok, addig neÁ nyugszom, amíg ipeg nem va­lósíthatom a gyakorlatban. Sokat újítok, de újít az egész brigád. Éppen ma adunk be egy érdekesnek és hasznosnak ígérkező újítást. Lényege, hogy egy hajót elektromos táwezetéssel akarunk üzemel­tetni, elképzelésünk szerint ezzel még munkaerőt is meg­takaríthatunk. — Az újításért kapott pénzt elosztják? — Közös kasszába tesszük. Nálunk már régóta ez a szo­kás. Akár egyéni, akár közös az újítás, a pénz a brigádé. Most is van ötezer forintunk. Ebből a pénzből utazzuk be Magyarországot. Időnként fel­megyünk Budapestre egy-egy színházi előadásra vagy fut- ballmecsre. Mi jó barátok va­gyunk munkaidő után is. Sze­retjük a Balatont, a hajókat, az elektromosságot, a színhá­zt és a sportot. Jól összejöt­tünk. A kikötőben két hajó áll e'gymás mellett: a Keszthely és a Hévíz. Az egyiket már megszállták' a szerelők. Ezen a télen mindkét hajót korsze­rű elektromos berendezéssel látják el. — Ha a nyáron hűtött sört kap valamelyik hajón — mo­solyog a brigádvezető —, gon­doljon ránk. Sz. A. Egy nemrégiben kiadott megyei összegezés részletesen közli az egyes termelőszövet­kezetek múlt évi terveit és eredményeit. A meeztegnyoi tsz-ben például 1975-ben 1855 liter volt a tejtermelési átlag, de a múlt év végére 2250 li­tert tűztek ki célul. Mi van a számok mögött, sikerült-e (és ha igen, hogyan) teljesí-, teni elképzeléseiket? — je­gyeztem föl noteszomba, ami­kor elindultam, hogy a gya­korlatban megismerjem a szö­vetkezet munkáját. Éjjel-nappal karámban Szinten tartották Meszteg- nyőn a tehénállomány létszá­mát, miközben a tejtermelési átlagot emelték. Év végére a tervezettnél 200 literrel többet termeltek, s az eredmény: 2450 literes átlag. Betartani a szakmai előírá­sokat — így lehetne összefog­lalni a »receptet«. Ez azonban nem volt könnyű. A gazdaság ősgyeppel is rendelkezik, ahova kihajtják az állatokat. Mivel megoldot­ták a legelőn való fejést, ta­vasztól őszig, az év hat hónap­jában odakinn tartózkodnak az állatok. Ezen a területen intenzív gyepgazdálkodást folytatnak, így az aszályos idő­szakot leszámítva bőségesen elláthatják innen a tehénállo­mányt. Persze a tejtermelés »serkentésére« tápot is kapott a jószág. Együttműködnek a Kapos­vári Mezőgazdasági Főiskolá­val. Az intézet minden évben megvizsgálja az állományt, az eleséget, és megállapítja, mi­lyen ásványi anyagok hiá­nyoznak a takarmányból. Eze­ket pótolni kell, tartós hiá­nyuk ugyanis krónikus meddő­séget is okozhat. A kapott eredmények alapján összeállít­ják az úgynevezett kaposvári sót is. Az eredmény: a múlt évben az állomány 80—90 százaléka vemhes lett! A jövőre is gondolnak Mesztegnyőn. A múlt évben kezdték a termékenyítést egy első generációs F 1-es biká­val, ez év második felében pe­dig szeretnének Holstein-Friz- zel termékenyíteni. „Megcélozni” a 2400 litert ' Mélypontra süllyedt 1975- ben a marcali tsz-ben a tej­termelés: 1412 liter volt az átlag. Az akkori gyenge ered­ménynek több oka is volt. Negativizáltak, kiszelektálták a brucellával fertőzött egye- deket. A pótlás sürgetett, nem válogathattak, olyan apa­állatokkal kellett termékenyí­teniük, amilyenek éppen ren­delkezésre álltak. Az állomány létszámának tartása, de leg­alábbis a veszteség mérséklé­se volt a legfőbb cél. A helyzet azonban tovább romlott. Az akkori állomány­ban már alig volt jól tejelő tehén. A bajt még tetézte egy krónikus meddőség. Mindez 1975-ben csúcsosodott ki. A szövetkezet és a megye szakvezetői tisztázták az ak­kori helyzetet. Megállapodtak abban, hogy a tsz a tejterme­lés javításához megkapja a szükséges támogatást. 1975 végén megkezdték a keresz­tezéseket, és még abban az évben 40 első generációs, ke­resztezett vemhes üszőt vá­sároltak. Ez az állomány aztán eloszlatott minden kételyt — az egyedek az első laktáció után 4500 liter tejet adtak. Most mar biztosan léptek to­vább: selejteztek is, és a múlt évben újabb 40 vemhes üszőt vásároltak. A biztató eredményeik me­rész tervekre sarkallták a szö­vetkezetei. Elhatározták: 1000 literrel növelik az átlagot, és »megcélozzák« a 2400 litert!. A célt nem sikerült elér­niük, az átlag »csupán« 2278 liter lett. Mégsem tekintik — nem is tekinthetik — ezt a számot 'kudarcnak. Sikertelen időszak után, egy év alatt 866 literrel növelni az átlagot — j elentős eredm ény ! Kiegyensúlyozottan Lengyeltótiban is volt némi visszaesés az előző években, a mostani eredmények azonban biztatóak. Tiszta vérű magyartarkát tenyésztenek, és nem is kíván­nak ettől eltérni. Tavaly előtt 2002 liter volt a tejátlag. 1976 végére 2228 litert értek el. Azért nincsenek megelégedve, mert 1973-ban 2640 litert is adtak ugyanezek a tehenek, azután a következő években visszaesett a termelés 2000 li­terre. Nem selejteztek kellően, hiányos volt az állatok takar­mányozása, ráadásul éppen akkor egy sertéstelepet építet­tek, s arra kellett összponto­sítani a ’ fejlesztésre szánt erőt. A sertéstelep már megépült, s a korábbi körülmények, né­zetek is változtak. Ők szintén kapcsolatban vannak a mező- gazdasági főiskolával, ahol — szőrminta alapján — vizsgála­tokat végeznek az állományon: mely ásványi anyagok hiá­nyoznak az állatok takarmá­nyából. Tavaly kezdődött az együttműködés, hatása máris érezhető. Ez és a szövetkezet körültekintő tevékenysége a jövőben bizonyára még kedve­zőbb eredményeket hoz. Ben esik András Somogyi Néplap ______' V-v-v

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom