Somogyi Néplap, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-15 / 12. szám

I Szentendre télen Űj művelődési központ és könyvtár — Kovács Margit-gyűjtemény A Duna felett szél táncol­tatja a hópelyheket, s máris nyomuk vész a dermedt fo­lyón. A túlsó part mind fe­hérebb. Az itt töltött nyár em­lékét azonban nem lepi el a sűrű hó. Szentendre olyan mint egy fehér ruhás menyasszony. Szentendre télen is vonzó. Mi tagadás, nyáron nem sie­tősek ennyire a kirándulók, és több a látnivaló. A teátrum hétköznapi utca, a skanzen is | bezárt, csak a népes újságíró­csoportnak mutatják be a múlt épülő emlékeit... Az új Pest megyei Művelő­dési Központ és Könyvtár azonban egész esztendőn át várja a látogatókat. Gondol- nivaló, hogy elsősorban a he­lyi lakosságot. De így van-e? Kérdésünk »-felmérővé*1 válto­zott amikor többszöri meg­szólítás után sem tudtunk töb­bet, hol találjuk az új műve­lődési központot. — A szentendreieknek még mesze van... — jegyzi meg egyik kollégám. A Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár a szerb püspökség és az Egyházművé­szeti Múzeum mellett épült. A lejtős terület alatt számta­lan pince húzódik. Hofer Mik­lós Ybl-díjas építész tervei nyomán született meg »fent*' az erődítmény, várszerű épü­let, melynek tetőteraszáról — most éppen egy televíziós fel­vétel miatt a kábelerdőn ke­resztül — szép kép tárul elénk a városról. A központ új tí­pusa a közművelődési intéz­mények együttes működésé­nek. —■ A Pest megyei Művelő­dési Központ és Könyvtár egy intézményben összevontan, kö­zös épületben, közös vezetés­sel. de külön költségvetéssel működik. A megyei művelő­dési központ és a megyei könyvtár is a jogszabályoknak megfelelően, szakmailag ön­álló intézményként dolgozik. A működést biztosító határo­zat kiemeli a szervezeti önál­lóságot, egyúttal utal az együtt­működésre, az egymásra épü­lő és egymást kiegészítő kö­zös tevékenységek lehetőségei­re. Mindkét intézmény tevé­kenységének a célja és a funk­ciója azonos, nevezetesen a szocialista kultúra értékeinek a terjesztése, a szocialista em­bertípus kialakítása a kultú­ra eszközeivel — hangzott a .rögtönzött sajtótájékoztatón. Bihari József igazgató teljes egészében bemutatta az intéz­ményt. A tájékoztató egy angolos kandalló mellett folyt, a fo­lyosórész berendezése kelle­mes társalgó. Talán egy bili­árdasztal hiányzik még. A szakköri helyiségek itt sem nagyok. A városban mintegy negyven képzőművész él és dolgozik. A művelődési ház­ban néhányuk szakkört vezet. Ezelőtt hat éve jártam Szent­endrén. Mi változott azóta? Czóbel Béla eltávozott a szent­endrei festők közül, de hajlé­kát berendezték képtárnak, ahol ilyen téli napon is so­kan megfordulnak. S Szent­endre gazdagabb lett egy Győrből elszármazott, rövid időt itt is töltött keramikus­sal, Kovács Margittal, illetve annak gyűjteményével, melyet a városra hagyott. Katalógussal a kezemben gyűjtöm a szépséget. Első lap­ján Kovács Margit fogad: — Köszöntőm az érkezőt, a szép, régi ház kapuján belé­pőt, a munkámmal ismerke­dőt a katalógus lapjait forga­tót — így és tovább: — Re­mélem, megőriz valami vissz­hangot, emberi kapcsolatot ta­lálkozásunkból. Major Máté: — Olyan az 5 művészete, mint valamilyen természeti jelenség. Tehetsé­gének anyagi és szellemi egy­sége olyat művel, amilyet az egészséges, élettől duzzadó fa mely évről évre gyarapodik és megújul. 1973-ban nyílt meg Kovács Margit gyűjteményével a szent­endrei ház, melyet nem is kellett nagyon átalakítani, és mégis együtt él már az Ének lók terrakotta relief hét lány­figurájával, a Táncoló nim fákkal, a Kenyérszelővel, a Pályázó madonnával, a — s itt hadd legyek még szubjek­tivebb, mint eddig — Szopta­tó madonnával, melyet képes­lapról ismervén kerestem, hogy beteljek megmagyarázhatatlan szépségével és titkával. Olyan fölfedezésben volt ré­szem Szentendrén a Kovács Margit-gyűjteményt őrző ház­ban mint azoknak a hegymá­szóknak, akik feljutnak az áhított csúcsra, oda visszakí­vánkoznak és másokat is fel­gyújtanak az útra. A titkot őrzik a művek. Horányi Barna Belépés nemcsak tornacipőben Délelőtt testnevelés, este színház Levetett utcai cipők, kinn hagyott melegítők, pingpong­asztal. Ez a kép fogadja a belépőt az osztopáni művelő­dési ház előterében délelőttön­ként. Bentről tompa puffaná­sok, kiáltások hallatszanak. Testnevelésóra a művelődé­si házban. Három év óta nem ritka látvány ez. A közös használatba vételről szóló ren­delet megalkotói abból a ta­pasztalatból indultak ki, hogy ezek a termek a közsé­gekben délelőttönként ki­használatlanul, üresen állnak. Az iskolák nagy részének pe­dig nincs tornaterme. A nagy­termek kiválóan alkalmasak arra, hogy ott a legszüksége­sebb tornaszerek elhelyezésé­vel a tantervi anyagnak leg­alább a minimumát elvégez­hessék. így a gyerekek moz­gáshoz, sportolási lehetőség­hez jussanak. A három évvel ezelőtt szü­letett rendelet számtalan ta­pasztalatot hozott. Osztcpánban például a nagyteremben fölszereltek két bordásfalat, amelyet az elő­adások alkalmával eltakarnak, az ablakokra pedig védőháló került, nehogy az odapattanó labda kitörje. — A terem nálunk nemcsak délelőtt, hanem az év legna­gyobb részében egész nap ki­használatlan — mondta Ko­vács József, a művelődési ház igazgatója, a termelőszövetke­zet párttitkára. — A fiatalok az ifjúsági klubba járnak, az idősebbek rendezvényeit, az előadásokat a házban levő ki­sebb termekben tartjuk. Úgy­nevezett nagytermes rendez­vényünk legföljebb kétszer van évente, így nyugodtan be lehetett rendezni tornaterem­mé. Gondot a fűtés okozott. Ebben a ház nem tudott meg­egyezni az iskolával, csak úgy, hogy az iskolások mindennap vödrökben hozzák a szenet reggel föl-, este lerakják a székeket. Ottjártunkkor úgy kezdődött a nap, hogy Márkus Ferenc testnevelő tanár szétszedte és megjavította a kályhát, a gyerekekkel kihordták a kor­mot. Ez is a közös használathoz tartozik... Legjobban a marcali műve- ési központ van igénybe 'éve. A szakmunkásképző több mint száz tanulója tor- nászik itt. Kezdetben nem ment simán az együttműködés a testneve­lők és a művelődési ház kö­zött. Gyakran előfordult, hogy a délutáni rendezvényre érke­zőket szellőzetlen terem fo­gadta. Arra is volt példa, hogy az órák ideje alatt sze­retett volna a ház valamit rendezni. Kezdetben nem tud­tak megegyezni, ki mit kö­teles csinálni, illetve mihez van, vagy nincs joga, továbbá, hogy ki takarítson? Mindez azonban a múlté. Lóky György, a ház igazga­tója így fogalmazott: — Három év alatt össze­szoktunk. Készítettünk egy szerződést, amelynek értelmé­ben mi takaríttatunk, a szak­munkásképző pedig terembért fizet. Ha este színházi elő­adás van — amelyre szeret­nénk kulturált körülménye­ket, tiszta parkettet és mele­get biztosítani a közönségnek —. megkérjük a szakmunkás­képzőt, hogy aznap ne jöjje­nek. Sikerült megegyeznünk. Kényszerhelyzet diktálta a közös használatba vételt — mondta Paré Irén, a marcali járási hivatal művelődésügyi osztályának a vezetője. — Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem lehet közösen, ész­szerűén kihasználni a nagy­termeket. A járásban hét ilyen van. Mindegyik más eset. Ott, ahol mindkét fél alkalmazkodik egymáshoz, ál­talában jól megfér a műve­lődés és a testnevelés. Mert mindegyik egyformán fontos. Mi azt szorgalmaztuk a járás­ban. hogy mindenütt kössenek írásban szerződést. Állapod­janak meg, kinek mi a fel­adata, hogyan óvják a termet a művelődés számára, és ho­gyan biztosíthatnak minél na­gyobb lehetőségét a testneve­lésnek. Voltak rossz tapaszta­latok. Lengyeltótiban például úgy értelmezték a közös hasz­nálatot, hogy a futballcsapat is a nagyteremben tartotta ed­zéseit. Meg is lett az »ered­ménye« : még az általános is­kolai tornaszerek is tönkre­mentek ... Így nem lehet. De ott van Marcali példája, ahol szinte nem is leshet észrevenni, hogy délelőtt testnevelésórák van­nak. Ezt a gyakorlatot kell másoknak is követniük. A kényszerhelyzet nem azonos a kényszermegoldással. Simon Márta Néhány kilométerrel odébb, Somogyváron az osztopáninál lényegesen kisebb terem a művelődési ház egyetlen hasz­nálható helyisége. A napok­ban nyílik meg az ifjúsági klub, így javul a helyzet — eggyel kevesebb célra használ­ják majd. A teremben gvakran van előadás, nemrégiben kezdő­dött egy varrótanfolyam, meg­lepően sok részvevővel. Itt ugyancsak testnevelés­óra fogadja a látogatót. Azon­ban a kis méretű színpadon egymás hegyére-hátára dobált székek, asztalok bizonyítják, hogy naponta kétszer rendezik * ! át a «színhelyet«. A gyerekek HATÁRSZÉLEN À góré mögött a Dráva csobog Drávatamási négyszáz­hetven ember lakóhelye. A térképen egy vörös és egykék vonal szélén található: a vö­rös az országhatár, a kék a folyó. Ügy is mondhatnánk, hogy »előszobája« a káldori erdő, a »kertvégen« meg a Dráva áramlik át. Ahogy itt fogalmazzák: »A góré mögött a Dráva csobog.« Lejjebb a folyó néha barátságtalanul rá­ront az emberekre, kilépve medréből. Az itteniekkel vi­szont békében él; igaz, hogy tízméteres a partfal. Nagy Istvánnal — a tsz el­lenőrzési bizottságának elnö­kével — haladtunkban arról beszélgetünk, hogy ennek a kis településnek tulajdonkép­pen két dolog ad biztonságot Az egyik az, hogy lakóinak egy része a környék ipari munkahelyein dolgozik. A má­sik: időben csatlakoztak előbb a darányi szövetkezethez, majd azzal együtt a barcsi ►mammutgazdasághoz«. Nagy Istvánt megerősíti Szakács Jó­zsef is, akit a kocsi mellől szólítottunk el: takarmánnyal rakták a »valódi lóerővel« vontatott járművet. Barna bundasapka, bársonykabát, nadrág, csizma rejti az em­bert. De csak a testet, a lélek rögtön szavakba adja magát. Szakács József brigádvezető, afféle »falumindenes« itt. — Negyvennyolc drávatamá­si lakos dolgozik a tsz-ben, ugyanennyi nyugdíjasunk is van körülbelül. Azt mondhat­nám: a dolgozók másik fele meg kőihűves. Az egyik fiam is ezt a pályát _ választotta. Honnan van ez? Ügy lehet, hogy valamikor ez nagyon sze­gény község volt, egy-két hol­dat birtokoltak a gazdák. A többi meg cselédként dolgozott a kastélybelieknek. Tasy ura- ságéké volt a kúria; az első háború után egy Inkey-lány kommandírozott, merthogy a férje a harctéren meghalt. így éltünk, szegénységben, sokan beálltak az építőiparba, erte volt igény. A felszabadulás után, ami­kor a tanácsok is megalakul­tak, Szakács bácsi elnök lett; ehhez 1952-től tsz-elnöki tiszt is párosult. Most itt, a hasz­nálatlan és jégveremhideg irodában »tárgyalunk« azokról az időkről. Az asztalon vaskos kötet, Leninnek az agrárkér­désről írott műve. Szükség lehetett rá; tapasztalatlanok voltak azok az 1952-es tsz- alapítók. — Hát ennek a Dózsa szö­vetkezetnek nehéz indulása volt. Gépről nem is álmod­tunk. A lovak egy részét el sem tudtuk volna helyezni a közös istállóban. Fizetés? Egy idő után termény — ez volt a fizetés. Na, aztán lett egy kis K—30-as traktorunk, igen bol­dogok voltunk. ötvenkilenc­ben újra alakultunk, százhar- mincketten léptek be megint. Végül három gépünk volt már a hatszáz hold szántóra. Hat­vanhatban házasodtunk a da­rányiakkal; ez volt az útunk, nem lehetett másként: miből vásároltunk volna gépeket az amortizálódók helyébe? A többit már ismerik... Dobogás hallik az istállók irányából. Szakács József ma­gyarázatot mellékel a dübbe- nésekhez: — Kilencvenhét bika hízik ott bent. Tavaly százöt ment el innen. Holland fajták. Kugler József nyugdíjas tsz- tag szikár, szép ember, fiúsra fésült, ősz hajjal. — Ó, járt már nálunk új­ságíró egyszer, nem maguk az elsők! Az édesapám kilenc­venhat éves volt, hozzá jött a riporter. Mondom neki: »Az édesapám ott hátul a kertben ájja (ássa, maguk így mond­ják!) a földet.« Csak nézett... Ö is a régi, tsz-»hőskort« emlegeti. — Ma meg — azt mondja — a darányi kerületből jönnek a gépek, van ott, nem akarok hazudni: még harminc is!... fpö- ^Végigdolgoztam a tsz-időket. A növénytermesztésben, meg hat évet a bikaistállóban. Há­rom éve nyugdíjas vagyok, de nyaranként hívnak ezt-azt csinálni, hát megyek! • Nem vagyok én üdős ember, csak jövőre töltöm be a hetvenet. A felesége is a tsz-ben dol­gozott, mindig nekik volt a legtöbb munkaegységük. Úgy mondják a faluban, hogyKug- lerék szépen adták férjhez két lányukat; a vejeknek autójuk is van már. Ilyen jármű egyébként van vagy tizenöt a községben. A házakat tatarozták, legtöbben át is építették na­gyobbra, szebbre. Reggel fél öttől érkeznek az autóbuszok, hógy a tsz-munkahelyekre, vagy a barcsi, szigetvári üze­mekbe szállítsák az eljárókat. — Még leginkább mink ma­radtunk együtt a környékbeli kis falvak közül. Aki egyszer az itteni tavasz illatát, az akác virágzásét szi.pantotta, nem tud elmenni ebből a község­ből! Leskó László „Fogás'’ mínusz 30 fokon DECEMBER 24-ÉN még ki­futottak a vízre a fonyódi ha­lászok, de karácsonyt követő­en gyorsan beállt a jég a Ba­latonon. Máskor ezt követően a jégvágáson kívül szinte tét­lenségre voltak kárhoztatva. Ilyen időjárási viszonyok mel­lett bezárhattak a környékbeli halsütők, s a Balatonhoz érke­ző vendégek legföljebb tavi pontyot kaphattak az étter­mekben. Ezután már másképp lesz. Korábban a balatoni ha­lászok megpróbálkoztak a téli halfogással is. Léket vágtak a vastag jégpáncélon, s ez alá kerültek a hálók. Persze in­kább erőlködés volt ez, s rend­re gyengécske volt a zsák­mány. Ma már a múlté ez a sziszifuszi munka. A halászok mégis tetszés szerinti mennyi­ségben szállítják a keszeget, vagy a fogast. A nyáron vagy az ősszel kifogott hal mínusz 30 fokos hőmérsékleten mély- hűt ve várja a vevőket. A Balatoni Halgazdaság a magyar tengerből és az általa üzemeltetett halastavakból 12 vagonnyi mélyhűtött hallá! kezdte az új esztendőt. Ennyi ugyanis a fonyódi hűtőház be­fogadóképessége, amely első­ként épült az országban, s ma is a legnagyobb. 1973-ban jelentek meg az építők a fonyódi halásztelepen. Egy évvel később már megtel­tek a hűtőkamrák, amelyekei eleinte kissé gyanakodva fi­gyeltek a halászok, akik a hű­téstechnikát csal» úgy ismer­ték, hogy a jégvermekből rá­szórták a természetes jeget a kosarakban tárolt halakra. Vitális Endre telepvezető meg kéttucatnyi munkatársa kíván­csian /várta, hogy a 3—I óra alatt mínusz 30 fokra fagyasz­tott fogasokból meg a többi halból mi lesz majd, amikor a csontkemény állapotból új­ra kiengednek. Azóta már tudják: a jó minőség Változat­lan marad. Erről győzik meg őket a fővárosból meg az or­szág nagyobb vidéki városai­ból rendszeresen visszatérő ve­vők. Ottjártunkkor éppen Bu­dapestről futott be két nagy teherkocsi (hűtőkocsi lenne az ideális szállítóeszköz télen is), s vitt a fővárosi vásárcsarno­kokba, az Intercontinental, a Hilton meg más szállodáknak nagyobb étterméknek több mint 80 mázsa fogast. Ezt a mennyiséget jó félóra alatt »kifogták« a fonyódiak, akik egyelőre még ki tudják elégí­teni a jelentkező igényeket. Heiling Jenő kerületvezető meg Rácz Zoltán halászmér­nök agronómus úgy mondja, hogy igazában három év eV-’ teltével kezdték keresni ha­zánkban a mélyhűtött halat. Kezdetben nemcsak a halá­szok fogadták bizalmatlanul. Ma már világszerte a mélyhű- -tés a hal biztonságos tárolá­sának a módja. Igaz, nem ol­csó módszer, s mintegy 25 százalékkal emeli az eladási árat. — De megéri — mondja Vi­tális Endre, és három éve fa­gyasztott •halikrát mutat fel bizonyságul. — Olyan ez, mintha tegnap került volna elő a hal belsejéből. Mélyhűtés előtt Fonyódon a halat feldolgozzák. A pikke- lyezést géppel végzik. Ezt kö­vetően ügyes munkáskezek el­távolítják a hal belső részét. Ma már a keszegből egykilós csomagolású, konyhakész, fó­liába csomagolt halat is tá­rolnak a hűtőházban. Koráb­ban csak 18—20 kilós tömbök­ben fagyasztották a tárolásra szánt halat. Fogast most is így adnak el. — Ez a helyzet ma, de a jövő a kis háztartások kiszol­gálása is, természetesen a szaküzletek útján. Még ebben az évben megkezdjük egy újabb hűtőház építését Bala- tonlelle-Imapusztán. A 30 millió forintos beruházással készülő halászati üzem a fo- nyódinál is modernebb lesz, s teljesen konyhakész, zsugor­fóliába csomagolt halat szál­lít a szaküzletekbe, az ABC- áruházakba — mondta Heiling Jenő. FONYÓDON a hűtőház jó­voltából nagy gondtól szaba­dultak meg a halászok. Nem kell félni, hogy nagy fogás esetén rájuk romlik a hal. Nem gond már a nyári káni­kulában sem a tárolás. Ez a hűtőház biztosítja a Balaton környékének, de nagymérték­ben a fővárosnak is a télen szükséges halat. Az újabb ob­jektum elkészültévéi ez a te­rület fél országnyira bővül. K. S. A Barcsi Járásbíróság végrehajtói munkakör betöltésére , középiskolai végzettségű férfi dolgozót keres, dentkezni a kaposvári Megyei Bíróság elnökénél lehet. (14389) /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom