Somogyi Néplap, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-13 / 10. szám

Közel a milliárdhoz Az Idén 900 millió forint értékű terméket gyártanak a Kaposvári Mezőgép Vállalat­nál. Jövőre már egymilliárd forint értékű gyártmány elő­állításával számolnak. A kö­zéptávú terv szerint az ötödik ötéves terv végére a terme­lési érték eléri az 1,2 milliárd forintot. A számsor végére még egy adat kívánkozik: néhány éve »csupán« 360—400 millió fo­rint értékű áru hagyta el a gyáregységek udvarát. Minek köszönhető, hogy a termelés a kétszeresére emelkedett? An­nak, hogy a Kaposvári Mező­gép nem ugyanaz a vállalat ma, amelyik néhány éve volt. Alapvetően megváltozott az üzem és sokat változtak a termékek is. Kevesebb helyen többet Valamikor sok apró tele­pen folyt a termelés. Ez nem­csak szervezési nehézségeket jelentett, hanem az eszközök teljes kihasználását sem biz­tosította. Egy éve már, hogy néhány gyáregységet »leadott« a vállalat. Hozzácsatoltak vi­szont néhányat Zalából és be­leolvadt a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár ka­posvári gyára. Január 1-től pedig a megszűnt Somogy me­gyei Finommechanikai Válla­lat árutermelő részlege — és az itt foglalkoztatott 110 mun­kás — is a vállalathoz tarto­zik. Kaposváron lassan egy telephelyre koncentrálódik a termelés: a mosonmagyaróvári gépgyár volt gyáregysége ugyanis a Csepel Művek egye­di gyára lesz majd. Ez a törzsgyár nemcsak a létszámát tekintve lesz a legnagyobb va­lamennyi gyáregység között, hanem fejlődési ütemét, fel­adatát figyelembe véve is az első helyre kerül.. A meg­szűnt finommechanikai válla­lat Jutai úti telephelyén most átalakítás következik. Itt he­lyezik el az egész vállalatot ellátó szerszámüzemet, és ide költözik az átalakítás után a vállalat fejlesztő központja. Az ipari tanulók is ebben az épületben kapnak korszerű tanműhelyt. Zala megyében hat telephe­lyen folyt termelés. Közülük háromban csak jelentős beru­házásokkal lehetett volna a termelést korszerűsíteni. A másik háromban viszont meg­vannak az előfeltételei a mo­dern gépgyártásnak. A meg­levő termelőeszközök össze­vonása sjk tízmilliós beruhá­zást tett fölöslegessé. Bizo­nyítékul elég egy példa: Ka­posváron, a Jutai út és a Me­ző Imre úti telepen hasonló tevékenységet végeztek ugyan­azok a gépek. A gond csupán az volt, hogy ezeket a terme­lő berendezéseket sehol nem tudták teljesen 'kihasználni. Három gyártmánycsalád Az átszervezésekkel együtt kialakult az a három nagy gyártmánycsalád is, amelyik biztosítja a folyamatos mun­kát és könnyen értékesíthető. Az anyagmozgató és rakodó­eszközök tartoznak az egyikbe. Magas raktárakba állványszer- Kezeteket és felrakó gépeket készítenek. A mezőgazdaság mellett a közlekedési, ipari vállalatok és a nagykereskede­lem is érdeklődik a termékek iránt. A másik nagy gyárt­mánycsaládot a zöldség- és gyümölcsbetakarításnál hasz­nált anyagmozgató géprend­szerek alkotják. A harmadik csoportba pedig a talajművelő gépek tartoznak. A felsoroláshoz még egy adat tartozik: a termékek 35— 40 százaléka exportra kerül. Elsősorban a KGST-országok tartoznak a vásárlók közé, de a rakodógépek iránt a tő­kés piacon is érdeklődnek. A legnagyobb vevőként az NDK-t tartják számon a vál­lalat központjában. Ide nem­csak készterméket szállítanak: a kapcsolatokban mind na­gyobb teret kap a gyártási együttműködés. A betakarító gépekhez és a burgonyakom­bájnokhoz különböző részegy­ségeket készítenek. Az e meg­rendelések alapján szállított áru értéke az idén 300—350 millió forint lesz: a kilenc­százmilliós termelés egyhar- mada. Egyebek közptt 30 ezer fogaskereket gyártanak hajtó­művekhez, az önjáró rakodó­gépekhez pedig futóműveket szállítanak. Magasabb színvonalon — A gyártási kooperáció azzal az előnnyel is járt, hogy a munkákhoz szükséges bo­nyolult szerszámgépeket az NDK-partnertől megkaptuk — mondta Boros József, a válla­lat igazgatója. — Telephe­lyeinken több mint ötven ilyen gép dolgozik már. A másik előny, hogy a nagyobb, sokkal összetettebb fe’adat ta­nulásra, továbbképzésre ösztö­nözte dolgozóinkat. Azok, akik korábban' víztornyokat készí­tettek, most bonyolult gépal­katrészeket* gyártanak. Az át­képző tanfolyamok haszna a minőségben is mérhető: mű­szakilag 'bonyolultabb termé­ket készítenek a felhasználó megelégedésére. A vállalat a múlt évben 9—10 százalékkal növelte ter­melését. Az átszervezés utáni első évet nyereséggel zárta, s ez bizonyítja: sikerült jól megoldani egy sor feladatot. Az idén nemcsak a termelés növelése szerepel a tervek­ben, hanem — az eddigi ta­pasztalatokra alapozva — to­vábbi szervezési intézkedése­ket is tesznek. Dr. K. I. Éjjel-nappal Elvittek 150 ezer köbmétert A tavasszal kezdte meg a 13-as számú Volán 150 ezer köbméter töltéshomok szállí­tását a Kaposvári Húskombi­nát rekonstrukciójához, az építkezésre kijelölt területre. Két-két és fél méteres töltés­re van itt szükség. Decemberig 70 ezer köbmé­tert vittek a lápos, vizenyős területre melyet három sza­kaszban töltenek föl. Az első az épület alapja, a második a környezet feltöltése volt. A harmadik szakasz — ezt vég­zik most — az autóparkoló lesz. A gépek csúszkálnak a sár­ban, de nemcsak az időjárás akadályozza őket. A nyáron felállított higanygőzlámpákat a környékbeliek gyerekei sor­ra ledobálták, ezt — mire az éjjeli műszák is beindul — ki kell javítani. Három fabódét bontottak el éjjelente — egyi­ket a másik után — az »is­meretlen tettesek«. Most a húskombinát két dolgozója — akik a fordulókat számolják — vasbódét kapott a vállalattól.­— Március 31-e — a határ­idő, a százötvenezer köbméter föld elszállítására — mondja Bók Sándor teherforgalmi cso­portvezető. — A terv szoros, az időjárás is beleszól. Ha be­fejeződik a cukorrépa szállí­tása, azok a gépkocsik is itt dolgoznak, amelyek ott felsza­badulnak. Naponta átlagosan 1200 köbméter homokot is el­szállítottunk a nyáron. Ez most 200—250 köbméterre esett visz- sza. Kínlódva másznak föl az ürés teherautók a dombra. A gumikerekek csúsznak, tarol­nak, és több méternyire repí­tik a sárgombócokat. Az egyik gépkezelő a sártenger túlsó partjáról átkiabál hozzánk. Utána nekivág és átgázol. Az időjárás viszontagságaival való harc megedzette arcát kezét, és ... szavait is. FUőtás Sán­dor — a másik csoportvezető — a munka felől kérdezd, fi­lés Ferenc gépkezelő legyint: — Nagyon fagyott még a föld, hatalmas darabokat tép fel a gép. A kocsik alatt meg fölengedett, az egyiknek ten­gelytörése van, üzentünk az autómentőért. — Föl kellene hinteni az utat — szól a csoportvezető. — Hiába — néz végig a csil­logó sárhullámokon a gépke­zelő. — Jön föl a fagy, és mindig mélyebben enged á föld. Lent az útkanyarulatban da­ruskocsi fordul. Egy Tátra autómentő, amely éjjel-nappal készenlétben áll, hogy a meg­szorult sofőröket kisegítse a »slamasztikából«. — Hogy felszaladt — mond­ja Illés Ferenc a könnyedén felérő autómentőre. — Persze, tíz kereke van .., Azután visszamegy, a fülké­be ül, és a markológép mint egy étvágytalan óriás; vaskör­mei közé fogja a földet. Fekete Gábor Aranytartalék Szabási Erzsébet huszonkét éves technikus díjat nyert egy megyei tudományos pályáza­ton. A Pamutfonó-ipari Válla­lat Kaposvári Gyárának dol­gozója, a Pamutforgalmazási Laboratóriumban tanulta a minősítést. Akkoriban »futott« Kaposváron a kolumbiai pa­mut, ő ezt jó anyagnak tar­totta. Dolgozatot írt róla. — Az üzemi szakemberek avattak be az anyag titkaiba akik több évtizedes gyakorlat­tal rendelkeznek. A dombóvári kislány Buda­pesten, a textilipari szakkö­zépiskolában kezdte. —• Nagyon megkedveltem ott a szakmát, annak ellenére, hogy a humán tárgyakat sze­rettem s faltam a szépirodal­mat Az irodalmi színpad ki­törölhetetlen élményt jelen­tett. A szaktantárgyakból jól vizsgáztam. Főiskolai előké­szítőre jártam, azonban amikor a jelentkezési lapokat be kel­lett volna adni. édesapámat nyugdíjazták. Édesanyám a vasutas férj és a három gye­rek mellől nem járhatott dol­gozni. A nővéreim is tanul­tak ... A magyartanára tanítványo­kat szerzett, hogy óraadásból eltarthassa magát. A fiatal lány döntött: 1973. szeptem­ber 5. óta a kaposvári fono­dában dolgozik. — Kaposváron is albérlet­ben lakom, mint pesti tanul­mányaim idején. A hétvége­ken azután a család szerteszét dolgozó tagjai hazamennek. Az óvónő, a bőripari techni­kus, a kenyérgyári üzemveze­tő, a textiles, a vasutas. A testvéreimmel, a sógorommal és az apámmal körülvesszük édesanyámat, azután mesé­lünk, beszámolunk a történ­tekről, még szakmai vita is kerekedik. Ezek a hétvégek olyanok, hogy utána nyugodt szívvel megy ki-ki a saját dolga után. Három éve dolgozik. Gya­korló technikusként végigjár­ta az egész gyárat, egy-két hónapot töltött minden üzem­részben. — A ml szakmánkban a Bolyainak — ahol végeztem — nagy tekintélye van. Az ott tanultak biztos alapot adnak mégis, itt egy év alatt többet tanultam, mint négy év alatt az iskolában. Pesten a gyakor­lati órákat különféle fonodák­ban töltöttük. Azokhoz képest a kaposvári üzem csodálatos, ugyanis a pesti üzemekben később kezdődött a nagy re­konstrukció. A gyakorlóevekben minden­kivel megbarátkozott a gyár­ban. Szívesen emlékszik visz- sza a meóban töltött időre is. Csíki Antalné meo-vezető — aki először bízta meg önálló feladattal — azt javasolta, hogy vezessen följegyzéseket a látottakról. Kétévi szakmai gyakorlat után technikusmi­nősítő vizsgára jelentkezett. — Havonta három napot töltöttem Szegeden. Munka­ügyet, szervezést, vezetési is­mereteket tanultam. Tavaly januártól szeptemberig jártam oda, azután leadtam a szak- dolgozatomat, amelyhez segít­Tőbb lesz a tojás Két ezreléknél nem tévedhetnek többet Hét falu gazdasága egyesült | Gyékényesen az új tsz meg­alakulásakor, s a hét falu majd minden családja foglal­kozik háztáji gazdasággal. Ez még nem lenne említésre mél­tó, de az már annál inkább, hogy a szövetkezet és a csa­ládok »-háztól házig« szerző­dést 'kötöttek. Háztól viszi el a tsz a tojást, és házhoz szál­lítja a tápot. Az eredmény: a múlt évben egymillió tojást értékesítettek a háztáji gazda­ságok. Az áfész vásárolta föl kez­detben a tojást, ám darab­jáért 1 forintnál nem tudott többet adni. Akkor építette ki a tsz mind a hét faluban a felvásárló hálózatot, s a tojás darabját — hozzájárulással — 1.30 forintért vette. A meg­bízott felvásárlók végeznek mindenféle tevékenységet, s ők kötik a lakossággal a szer­ződéseket is. Egy új kezdeményezés: az ősszel három taggal szerződést kötött a tsz a »Shaver Starc­ross 288« fajtájú jérce kite­nyésztésére. A három te­nyésztő összesen 2100 szár­nyast kapott, s az egyezmény értelmében a termelt tojást a szövetkezeten keresztül köte­lesek értékesíteni. Ennek elle­nében a tsz az általános 1,30 forintos felvásárlási ár helyett 1,45 forintot fizet. Az ágazaton belül a gazda­ság is tojástermeléssel foglal­kozik. Tavaly 90 ezer előne­velt (20 hetes) jércét adtak ex­portra, emellett 14 millió to­jást termeltek, összbevételük 34 millió forint lett, a ter­vezettnél másfél millióval több. Ez évre másként készül­tek. Több lesz a tojás és ke­vesebb a jérce. A Bólyi Állami Gazdaság bari barom finemesítő üzemé­vei állnak üzleti kapcsolatban. Tőlük kapják a naposcsibét, s az exportjércét rajtuk keresz­tül adják el. A bari üzem ne­vezetessége, hogy a naposcsi­béket japán vendégmunkások osztályozzák nemek szerint. A hihetetlen pontosságot és tü­relmet igénylő munkát a vendégek szinte hiba nélkül végzik. A megengedett hiba­arány ezer csibéből kettő, de ezt a »magas« selejtet álta­lában nem érik el. . Szita József és családja a három vállalkozó egyike, aki­vel a tsz a jércekihelyezésre szerződött. Korszerű ketreces technológiával 700 szárnyast tartanak. Az ősszel kezdtek, s most a legjobb periódusban tartanak; az állatok 90—95 százaléka tojik naponta. Szép és gondozott a helyi­ség, ahol a házi »üzemet« be­rendezték. Ventillátor cseréli a levegőt, automata önitatóból isznak az állatok, higiénikus a tálcás megoldású trágyaelta­karítás. Tisztán gurulnak elő a tojások, kosárba szedi őket a háziasszony. Többször kell fordulnia, mert mire a sor vé­gére ér, már tele van a kosár. Együttműködve a háztájiért A Mező Imre utcáig épül a 61-es az idén Új utak, korszerű aszfaltszőnyeg ELÉGEDETTEK lehetnek a KPM Közúti Igazgatóságán: a IV. ötéves tervet jócskán sikerült túlteljesíteni. A ter­vezett 989 millió forint értékű útkorszerűsítés, szőnyegezés, bekötőút-építés stb. helyett 1975-re 1 milliárd 50 milliót teljesítettek. S ez a lendület tavaly, a jelenlegi tervidőszak első évében is folytatódott. 1980-ig 1,25 milliárd forintot költhet el az igazgatóság, vagyis évente negyedmilliár- dot. Ennek ellenére tavaly csaknem 300 milliós teljesít­ményt értek eL — Tudják-e ezt a lendüle­tet tartani az idén is? — kér­deztük Széles Péter igazgató­tóL — A munkákat a tervezett ütemben végezzük, de ko­ség volt a napló. November­ben végeztem. A vizsga előtt olyasmit mon­dott, hogy »ugató ló legyen« ha megfelel. Most azt forgat­ja a fejében, hogy a Könnyű­ipari Műszaki Főiskolára je­lentkezik. Ha az idén nem, hát jövőre. — Egyelőre szusszanok. Ne­héz ám három műszakba jár­ni és tanulni. Mellette egyéb­re nem jutott időm, még új­ságolvasásra sem. — Mi a legnehezebb? — A rajzolás miatt a gépé­szet. Egy lány nem készül olyan tudatosan a műszaki pá­lyára, mint egy fiú. Tízéves korában nem áll neki szét­szedni a rezsót, hogy megnéz­ze belülről. Szerintem ez az alapvető műszaki beállítottság hiányzik a nőkből. Mi ezt esetleg csak később szerezhet­jük meg. A gyár igazgatója mondja Szabási Erzsébetről: — Szorgalmas, alapos, csen­des. A munka sűrűjében van. Ha tovább tanul, gyárunk ve­zetői utánpótlásában aranytar­talék lehet. G. J. rántsem bizonyos, hogy a ta­valyi lendülettel. Arra törek­szünk, hogy kevesebb mun­kahelyen dolgoztassunk, de nagyobb; fontosab munkákat. Olyan nagyságrendű beruhá­zást, mint a tavaly befejezett balatonszentgyörgyi felüljáró volt, az idén nem építtetünk. — Melyek lesznek a legna­gyobb munkáik? — Tovább épül a 61-es és folytatjuk a szőnyegezési programunkat A 61-es északi tehermente­sítő út Kaposvár közlekedésé­ben döntő jelentőségű. Ezzel lehet majdan a városközpont­ból elterelni az átmenő for­galmat és csökkenteni a bel­városi zsúfoltságot. A 61-es építése a taszári őr­háztól jól halad. Az idén el­érik a Mező Imre úti csomó­pontot az építők. Mintegy 58 millió forintos költséggel 2.6 kilométer hosszú szakasz épül. Az építkezés nem zavarja kü­lönösebben a Mező Imre utca meglehetősen nagy forgalmát, mert a járművek csatlakozá­sokkal, elterelésekkel közle­kedhetnek. A torkolati sza­kasz előkészítési munkái már megkezdődtek, folynak a ki­sajátítások, és hamarosan megindul a csatornázás is. A Közúti Igazgatóság az egész területet egyszerre fogja átad­ni az építőknek. E szakaszon egy szép völgy­híd épül, töltése 12 méter ma­gas lesz. Elkészítése nem egy­szerű, csak több lépcsőben va­lósítható meg. A tőzeges talaj miatt terhelésre van szük­ség, hogy a talaj megfelelően tömörödjön. A 61-es út egy másik hidat is kap, de csak jövőre. A Kisgát-völgyben há­rom nyílású hidat emelnek. Az északi tehermentesítő út 1980 körül éri el a tüskevári vasútállomást. A bonyolult csomópont forgalmának kiala­kítására tervpályázatot írt ki a városi tanács, a beérkezett pályázatokat hamarosan is­mertetik az érdeklődőkkel. — Folytatódik-e a forgalma­sabb utak aszfaltszőnyegének felújítása? — Igen. Erre az idén mint­egy 70—80 millió forintot for­dítunk. 16,8 kilométer hosz- szan kap szőnyeget a szántó- di út, egészen Andocs északi kijáratáig Ez a munka 24,6 millióba kerül. A 68-ason is tovább folytatjuk a szőnyege­zést, a Böhönye és Meszteg- nyő közötti 12 kilométeres szakaszon. A 67-es Kaposvár —Simonfa közötti szakaszán egyes javításokat tervezünk. Üj aszfaltréteget kap a tára- nyi bekötő út és a balatonbog- lár—kaposvári út lengyeltóti átkelési szakasza. 5,4 milliót fordítunk négy hid korszerű­sítésére. Bár országosan befejeződött a bekötőút-program, az antal- majoriak biztosan . örömmel olvassák a jó hírt: az idén megépül a pusztát a világgal összekötő aszfaltcsík. A major lélekszáma ugyanis közben el­érte a 200-at, így megkezdőd­het ott a munka. AZ IGAZGATÓSÁG min­den évben tetemes mennyisé­gű keskeny út szélesítését vál­lalja. Az idén 75 milliót for­dítanak erre, s mintegy 130— 140 ezer négyzetméter új fe­lületet készítenek el az igaz­gatóság brigádjai. A szélesíté­sekben szigorú rendet tarta­nak: előbb a forgalmasabb szakaszok kerülnek sorra, a bekötő utak legföljebb a terv­időszak végén. Cs. T. Somogyi Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom