Somogyi Néplap, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-06 / 4. szám
A nyugdíjas elnök Tartalék, amelyről kevés szó esett hoz nyugdíjasokat hívtak, napi százhúszért. Az én takar- mányosom napi fizetése száz forint. És ha szakad, ha törik, ménnie kell. Itt nincs mese. És nincs ünnep. — És hol hallottál te takarmánytermelő ágazatot? Azt hiszem vajmi ritka. Pedig úgy vélem, az állattenyésztés gondjaiban »-vastagon« ludas a takarmány. Nemcsak nálunk, másutt is. — Ha már nem önálló ágazat a takarmánytermelés, és nem fűződik szoros anyagi érdek ahhoz, hogy az a takarmány úgy kerüljön be, ahogy az elő van írva, valami olyasmit kellene csinálni, hogy a betakarítás végén tárgyilagosan minősítsék! Ezzel egy csomó vita, és mondjuk meg őszintén: felelősségtologatás is megszűnne. — A múltkor azt mondja nekem az egyik gondozóm: »Azt hiszed, fiam, hogy az állattenyésztés itt kezdődik az istállóban? Egy csudát! Kinn a kaszálón meg a lucemaföl- dön!« Oda kell figyelni ezekre a véleményekre, megjegyzésekre! — Csak úgy nem lehet ám, hogy »végigfutok az istállón, mi újság, rendben van minden« — és jóformán arra sincs idó. hogy kalapot emeljen az ember. — Biztos, Szerintem Ja segíteni kellene, hogy az a *ok értékes vélemény, az a nagy gyakorlati tapasztalat, mely a gondozók túlnyomó többségének birtokában van, a felszínre kerüljön. Mi, közvetlen munkahelyi irányítók ezt tudjuk. Sajnos ez a felismerés általában ennél a szintnél megreked. Tartalék, amelyről eddig kevés szó esett. Tartalék, amely magában a dolgozó emberben rejlik. Beszélünk az üzemszervezés* a munkaszervezés ésszerűsítéséről, a gépek jobb kihasználásáról, és olykor (tán gyakran is?) elmegyünk a közvetlen munkatársak — a mindennapi gyakorlatból merített — javaslatai , mellett. Pedig hát ez is hozhat annyit a gazdaságnak, mint például egy gép pontosan beállított üzemanyag-adagolója. Riportokból kimaradt gondolatokból épült össze ez az elgondolkodtató következtetés. A végső indítékot fiatal technikusok szenvedélyes vitája adta. Róluk is megoszlanak a vélemények. Mégis a tanárt és az elnököt idézem : »Tele vannak lelkes, alkotó gondolatokkal... Bízni kell bennük.« V. M. Asszonyok három műszakban Amíg a tojásból csibe lesz Amikor először láttam, szenvedélyes hangon beszélt egy vezetőségválasztó értekezleten, Később az utcán találkoztam vele, amikor oldalán hatalmas szőttes tarisznyával — hatvanéves embernél szokatlan látvány — horgásztanyájára tartott. Máskor az irodájában kaptam tőle pontosan fogalmazott információkat. A szekrény tetején a használaton kívül helyezett vaskályhán — nyár volt —, az íróasztalon és a tárgyaló- asztalon rengeteg friss virág. A kulcsokat ma átadta utódjának. Vadas József, a Kaposvári Lakberendező Ipari Szövetkezet elnöke nyugdíjba vonul. Otthonában, a magyaros, faragott bútorok, oklevelek, emlékplakettek, kitüntetések között fogad. — Február 1-én leszek hatvanegy éves. Abban a hónapban távozom hivatalosan, addig a szabadságomat töltöm. De ma bent voltam. Továbbra is propagandistája maradok a szövetkezetnek. és dolgozom a városi pártbizottságban. Hamarosan megérkezik az ötödik unoka, hát van kikkel eljátszadozni. Gyermekkarom óta szenvedélyes horgász vagyok és szeretek a szőlővel bíbelődni. Nem fog el a nyugdíjasokra jellemző pánik, mert van mit tennem. Kaposváron született, itt is nőtt fel, az egyik téglagyár tövében. Apja és családja évtizedeken keresztül vetette és égette a téglát. Hatan voltak testvérek. Polgári iskolás létére rendszeresen felolvasott a téglásoknak. Kommunista rokonai révén Lenin egy-egy művét is továbbadta esténként a téglaégető ringen a munkásoknak. Kitanulta a kárpitosszakmát, és segédként dolgozott, amíg katonának nem vitték. A katonaidő elhúzódott, és az illegális kommunista párttal kapcsolatot tartó őrmestert lágerbe csukták. Munkaszolgálatosokkal, elfogott jugoszláv katonaszökevényekkel együtt Szombathelyen várta, hogy Szálasi statáriális bírósága elé állítsák, — Erre azonban nem került sor, mért hastífuszjárvánv ütött ki közöttük. Nem volt szükség bírósági tárgyalásra. Egymás után, tömegével haltak meg az emberek. Szőnyegbombázás ért bennünket. Több mint nyolcvan társunkat temettük el. A láger tisztjei, vezetői megszöktek. Az egykét ottmaradt sameszt köny- nyen leszereltük. Partizáncsoportot szerveztünk, és fölfegyverkezve elindultunk a front irányába. Sárvárnál csatlakoztunk a felszabadítókhoz. Vadas József 1945-ben fél évig a honvédségnél teljesített szolgálatot, majd az MKP Somogy megyei Bizottságán pártmunkás lett. Agitált, szervezett, harcolt a feketézők ellen. 1946-tól két évig az MKP kaposvári szervezetének városi titkára volt. — Azt szerettük volna, ha sikerül megszüntetni a munkanélküliséget. Az ipart úgy akartuk meghonosítani és fejleszteni, hogy ami megterem Somogybán, azt ne szállítsuk tovább földolgoztatni, hanem mi magunk tegyük azt. Tárgyaltak a lábodi keményítőgyár helyreállításáról, kötszergyár létesítéséről. Megindult a somogyszili kisvasút építése. 1947-ben mondott beszédéiben hangzott el: »baromfihús-feldolgozó üzem lesz«. A Levéltári Évkönyvben írja Király István: »Vadas József erőfeszítései között, hogy a városnak gyarapodjon az ipara, a következő lépésben egy textil-vertikum szerepelt.«. Bőrgyár tervével foglalkoztak Vadasék, s megalapozták a mai Kefe- és Műanyagipari Vállalat elődjét. A választásokat megelőzően a szociáldemokrata párt sajtója addig-addig támadta Vadast, amíg megrendült iránta a bizalom, s 1948-ban kizárták a pártból. Erről a Levéltári Évkönyv így vélekedik: »Vadas kizárása a Kommunista Pártból az iparpolitikai kooperáció nagy kárára vált...« — Mihez kezdett? — A szakmából éltem, önálló ipart folytattam mint kárpitosmester. A pártból ugyan kizárták, de azt engedélyezték, hogy szemináriumokat tartson, önálló kisiparos korában mindvégig a KIOSZ propagandistája volt. — 1951-ben tizennyolcán megalapítottuk a mostani lak- berendező szövetkezet elődjét. Az első ügyvezető elnök voltam. 1952-ben kivált a szövetkezetből a mai vas-mű.sza- ki, az agyagipari és az építőipari szövetkezet. Nálunk pedig az arány az asztalosok javára dőlt el, így hát asztalosmester lett a szövetkezet elnöke is. Én pedig a kárpitosrészleget vezettem. Közben újból meg újból kérte a pártba való visszavételét. — Nem fáradt bele? — A lelkiismeretein tiszta volt. Nem csináltam olyat, ami miatt szégyenkeznem kellene. Az ellenforradalom után visz- szavettek. Amikor 1957-ben megalakult a szövetkezet párt- alapszervezete, titkárrá választották. Igaz, hogy az asztalos-kárpitos arány ma sem változott a szövetkezetnél, mégis, a csaknem háromszáz fős közösség 1971-ben titkos szavazással, egyhangúlag Vadas Józsefet választotta vezetőjéül. Az 1974-es választáson egyetlen ellenszavazat volt Festői környezetben, százados fák tövében, apró dombon van az iharosberényi óvoda. A kis ablakos, vastag falú épületet majd száz évvel ezelőtt iskolának építették. Egyik végében ma is az iskola igazgatója lakik. A látogató akkor bizonytalanodik el, hogy valóban óvodát talál-e, amikor a bejáratot megközelíti. Szürke, alacsony, lehangoló, kétszárnyú ajtó. Kopott kövezetű folyosó. Nemrégiben még az egész óvoda hasonló képet mutatott. Amikor a foglalkozótermekbe lépünk, csak akkor érezzük azt, hogy valóban egy mai óvodában járunk. Sok munkába kerül, hogy az elavult épületben otthont tudjanak teremteni több mint hatvan gyermeknek. Szabó Györgyné vezető óvónő: — Tizenöt évvel ezelőtt kerültem ide. Akkor még nem volt parkettánk, a mennyezetünk sem így nézett ki. Azóta igen sokat szépült az óvodánk, annak ellenére, hogy kicsi, így a költségvetésünk is az. Nemrégiben a községi tanács százezer forintért mosdót szereltetett föl nálunk, ahol még zuhanyzó is van. — Ajaj, hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy iciri- piciri házacska... — szól az óvónéni, és a délutáni alvásból ébredő szempárok már figyelnek. A babák ölbe kerülnek, s az építőkockák pihennek. A barátságos mesesarok vonzza az apróságokat. A mesesarkot azokkal a gyermekbútorokkal rendezték be, melyeket a Medicor iharosberényi üzemének dolgozói vásároltak. A piros-fehér garnitúra barátságossá varázsolja a termet. A másik csoport már uzsonnázik. Peccinger Évi Zsuzsi A lakberendező szövetkezet huszonöt éves múltja alatt a négymilliós tőkéjét 65 millióra gyarapította. A »Somogy«, illetve a »Kapos« dolgozószobájuk az országban a legreprezentatívabb. Minisztériumok részére gyártják. Olyan középüzemmé fejlődött a szövetkezet, amelynek termékei verseny- és piacképesek. Somogy megye 23 szövetkezete között létszám szerint a tizenötödik, termelés szerint pedig a Delta bőripari és a csurgói Napsugár Ipari Szövetkezetek mögött holtversenyben áll a kaposmérői építőipari szövetkezettel. Úgy szakosították a termelést, hogy a hasonló profilú fővárosi szövetkezetek egy dolgozóra jutó termelési értékét is elkerülték. Jó kereskedelmi érzékkel megtalálták azokat a hézagokat, inelveket a nagyipar hagy számukra. És ebben nem kis része volt Vadas Józsefnek. — Mire büszke? — Arra, hogy van erőm most elköszönni. Most, amikor a legjobb sínen van minden. Nehogy a koromnál fogva valami jónak véletlenül is akadálya lehessek. A másik, amire büszke vagyok az, hogy olyan. ..rátermett .vezetők maradnak az utódaink, akik tovább tudják fejleszteni a szövetkezetei. ök nagyobb tudással, jobb felkészültséggel viszik tovább. babája pihen, amíg eltűnnek a vajas kenyerek. De hogy kerül az oviba Évi otthoni babája? — Azért — magyarázza Kriszti, Évi barátnője —, hogy ma én játszhassak a kedvenccel, a nadrágos babával. Tetszik látni, milyen szép nadrágot varrt a dadus néni? Amíg nem volt ilyen szép nadrágja, nem szerettük eny- nyire! Az óvónőkön kívül nemcsak a dadus, hanem az anyukák is meg-meglepik a gyerekeket egy-egy maguk készítette kézimunkával, dísztárggyal. Sőt, az egyik falat teljesen betölti az a kép, melyet a körorvos felesége készített. Három gyermeke és a munkája mellett jut energiájából arra, hogy igyekezzen meghittebbé varázsolni az ovit. Akármerre tekintünk, mtnFlatalok. Egy-egy állattenyésztési telep vezetői vagy műszakvezetők. Technikusok. Véleménycsokor róluk: A tanár: — Tehetségesek, okosak. Szeretek köztük lenni, tele vannak lelkes, alkotó gondolatokkal. Brigádvezető, hatvan felé: — Nem is merek sokszor előre gondolni. Mi is lesz, ha »kimegy« a mi korosztályunk?! Mi értettük a jószág nyelvét, a mai fiatalokat a farmer érdekli. Középkorú elnök: — Teret, lehetőséget kell adni a most nevelődött szakembereknek, ök képviselik a jövőt, az újat. Bízni kell bennük! Műszakvezető technikus: — Hogy munkába álláskor főként az idősebb gondozók bizalmatlanul fogadják az embert — azon nincs semmi csodálkoznivaló. Annyi minden forog ma szóban a fiatalok lezserségéről ! Állítom, hogy megfelelő emberi hanggal, odafigyelve és — hangsúlyozom! — tanulva ezektől az idős emberektől, jó munkahelyi légkört és kapcsolatot lehet kialakítani. — A riportokból mindig kimarad valami. Elkalandoziik, hosszabbra nyúlik a beszélgetés, a villanások, a vélemények nem vágnak a témához. Egy idő után megesik azután, hogy a jegyzetfüzetben meghúzódó sorok, az emlékezetben megőrzött mondatok kiegészítik, teljessé teszik egymást. összeépülnek. Állattenyésztő technikusokkal beszélgettem. A középvezető szerepéről, az állattenyésztési ágazat megítéléséről. Vitatkozó eszmecseréjük — mint egy magnószalag — így pergett : — Nehogy azt hidd, hogy az állattenyésztés létszámgondja nincs összefüggésben a nálunk meglehetősen túlzott növény termesztés-centrikus- sággal. — Ebben biztosan van valami. Mert az igaz, hogy az állattenyésztésben dolgozó általában többet keres, de ez a többlet nincs arányban azzal, amilyen hátrányokkal jár ez a munkakör. — Az még jó, ha többet keres. De mondok én neked mást is. A répa összerakásádenhol olyan dolgokat látunk, amelyek az itt élő felnőttek törődését bizonyítják. A terméspolcra nemcsak a magvakat, gyümölcsöket, termékeket hordták a November 7. Tsz dolgozói, hanem a függöny- karnist, a könyvtárpolcot, a felmosófát is ők fabrikálták. — A termelőszövetkezet Télapója hozza minden évben az ajándékokat — mondják az óvónők. — Kevés helyen lehetnek olyan jól használható, szellemes kerti játékok, mint amilyenek nekünk vannak. A sokáig kihasználatlan óvoda ma már zsúfolt. Ezért új épül majd. Az új óvoda költségeire a Medicor iharosberényi gyáregységének dolgozói öt kommunista szombatot ajánlottak föl. A betonozási, illetve bontási munkákban pedig versenyben állnak a termelőszövetkezettel. G. I. A Nagybereki Állami Gazdaság kaposvári keltetőüzemében a tizenkét, egyenként 10 080 tojást befogadó gépek közül még csak néhánynak a tetején ég a vörös és a zöld lámpa, jelezve a fűtést és a fényt. Ma viszont már az életet is jelzi majd a tízezernyi csipogó csőr, és a mészház »bölcsőből« kibújnak az első pelyhesek. Eddig és ezután is sok munkát adva a kéltetőasszo- nyoknak, akiknek ugyanolyan munkanap a vasárnap, az ünnep is, mint bármelyik hétköznap. — Régóta dolgozunk a kel- tetőszakmában, hozzászoktunk már, hogy húsvétkor. karácsonykor, szilveszterkor van itt munka. Magam nem találom a helyemet otthon, amikor éppen szabadnapos vagyok — mondja Pattantyús Jánosné, akinek a keze alatt huszonnégy éve kelnek ki a csibék. Négyen jöttek át a régi helyről. Ketten már nyugdíjba mentek, ketten még itt dolgoznak. A munka naponta változik. Hétfőn, kedden érkezik a friss tojás. Lámpázás azután szerdán délután kelés, csütörtökön csirkekiadás. Sötétkamraszerű lámpázó. A speciális kézilámpás végét — ahol keskeny sugárban tör ki a fény — rászorítja a tojásokra. Úgy látszik, mintha maguk a tojások világítanának. val ahonnét belülről. Némelyiknél csak a rózsaszín látható, ezek a csírátlan tojások. »Lusták a kakasok« szokták ilyenkor mondani a keltetőben dolgozók. A legtöbb tojásban mégis ott van az a kis sötét folt, és a fejlettebbednél már vékonyka, piros érék is behálózzák a tojás belsejét. Mindig van valaki a gépek mellett, aki a kapcsolásra ügyel, és megforgatja a tojásokat. Most éppen Nagy Fe- rencné a hőfelelős, aki alig egy éve van itt, de már jól ismeri a munkáját. — Egy kicsit furcsa volt az idegen környezet, amikor ide jöttem, de mindenki kedves volt, úgy érzem, befogadtak. Kisebb közösségben jobban meg lehet ismerni az embereket. Legnehezebb a vasárnapi munka volt. De ahogy tanulgatom a szakmát, ezt is kezdem megszokni. A hőfeielősnek valóban felelős a munkája, mert ha a gép nem kapcsol át, akkor bizony hamar megégnek a tojások. 37,8 fokos állandó melegnek kell lenni a keltetőben. — Keléskor — mondja Pat- tantyúsné — annyi itt a szálló pehely, hogv megérjük kiszedni a hajunkból, ha vége a műszaknak és indulunk haza. A szakma sok ügyességet kíván az asszonyoktól, gyors kezet a kiszedésnél, biztos szemet a lámpázásnál. Az együtt dolgozókat nemcsak a közös munka köti össze. Ismerik egymás családját is. — Beszédtéma a család, a gondokat hiába próbáljuk meg ott kint az ajtókilincsre felakasztani. F. G. Az AGROKER Vállalat értesíti kedves vásárlóit, hogy akiknek az 1978. évben SZK típusú kombájnhoz 1,1 méteres vagy 5 méteres komplett rágószerkezetre 1 szükségük van, MEGRENDELÉSÜKET 1977. JANUÁR 9-IG KÜLDJÉK BE A VÄLLALAT ALKATRÉSZOSZTÁLY Ara. Pótmegrendelést és rendeléslemondást j utólag nem tudunk elfogadni. Gombos Jolán Az óvoda és patrónusai
