Somogyi Néplap, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-27 / 22. szám
Micimackó MAGYAR NAPOK AZ NSZK-BAN Minél inkább havazik «m3! Inkább hull a hó. Ki- fceriítom, befordítom: mégis bunda a bunda. Mert Micimackóé. Kulcs ez a hóról szóló ver- Bike Alan Alexander Milne meséjéhez, mély gyermeki szinten abszurd. A skót író olyan figurákat »gyúrt« felhőből, virágillatból, tündérfátyolból, hogy azok illékony- ságukban is időtlen-valósá- gúak. A Csifcy Gergely Színházban gyermekek számára készült a Micimackó című előadás. Milne művét H. Fraser Simson és Julian Slade alkotta színpadra; Karinthy Ferenc fordítását felhasználva Bátky Mihály ültette magyar nyelvre. Lazán összefűzött jelenetsorrá vált a regény szellemében a színpadi alkotás. Epizódokat látunk. Léggömb- történetet, Füles farkának nyomozását, Zsebübafoa ellopásának »bűnügyét«, az északisarki expedíció históriáját, a tigriskalandot. Füles vízbe esését stb. Az epizódok azonban nem egyenlő értékűek. A humor és a költészet nem egyenlő arányban adagolódott ezekbe az önálló kis történetekbe. Ezért érzi úgy a néző. hogy »csónakban ül«: hol a hullám tarajára fut fel, hol alázuhan. Ha Micimackó, Malacka, Füles vagy a Nyuszi kerül fókuszba, akkor hegyen van ... A mese végén hiányérzetünk támad. »Hova megyünk? — Sehova — mondta Róbert Gida. El is indultak arrafelé...« Elindulnak Sehova, vagyis az Örökkévalóságba. Asher Tarnál rendező hősei is mennek, mendegélnek a darab végén, de mégsem aszMhályfí Győző és Koltal Róbert. szociálódik a gyerekekben a lényeg, mert két-három írói mondat néha többet mond, mint annak szítuációteremtő színpadra valósítása. A gyerekek ülnek a helyükön, nem tudják mire vélni ezt a men- degélést. S ez a végső hiányérzet tulajdonképpen az egész előadás alatt gyűlt bennem. Nem valósult meg a csoda, amelyre felnőtt fejjel is áhítoztam. Hiába játszották el az ismert epizódokat, a megvalósításból hiányzott a milnei szellem. Még akkor is, ha Micimackó figuráját olyan nagy kedvvel és erős színészi munkát végezve valósította meg Koltai Róbert. S Pogány Judit visí- tósra hangolt Malackája is »ennivalóan« tüneményes volt. Én ezt a hivatalnok Nyuszit is ismerem valahonnan, akit Mihályit Győző formált meg emlékezetesen. Vagy Kanga mama és Zsebibaba — Olsavszky Éva és Csákányi Eszter — kitűnő kettőse. Kiss István méla Jacques-ja, akarom írni: Fülese! A szelíd és szép Róbert Gida, akit Kiss Katalin formált meg szépen. Balázs Andor Bagolyként, Lukács Andor Tigrisként. Hiába. Hevesi András vezényletével groteszk zenét hallottunk. Pauer Gyula takarékos díszlete — különösen tetszett az »égig érő vasfa« — asszociatív volt, a jelmezek viszont felemásak. Mégis: valahogy kevés volt az ötlet, a szellem. Valahogy jellemzőnek találom a Füles vízbe esésének epizódiát: a földszinti sarokból látták is a patakban a csacsit, meg nem is. Láttunk darabot, meg nem is. Leskó László A Pax-Reisen estie A hamburgi osztrák utazási iroda szervezőképességéről, figyelmességéről már az utazás alkalmával meggyőződtünk. Rendezvényeik jó üzleti érzékről, magas fokú idegen- forgalmi szemléletről árulkodtak. Érdemes megfigyelni, hogy milyen módszerrel »toboroznak« utasokat magyarországi látogatásra. 'készültségüket, hanem fizikai állóképességüket is megcsodálta. A kalocsai, a sárközi, az üveges, a pántlikázó, a botos táncok, a székelyföldi virtuóz legényes, a széki dalok és a többiek kivétel nélkül nagy sikert arattak. Mint ahogy a zenekar is jeleskedett magyar dalokkal, csárdásokkal, mintegy előre jelezve a sebben táncra perdült volna. De ez sem váratott magára sokáig. A szereplők leszaladtak a színpadról, a zenekar csárdásra, majd keringőre zendített, s a fiatalok táncra kérték közönségeket. Ügy látszik, mégsem fáradtak el; a háromórás műsor után is volt kedvük hangulatot, derűt, magyaros Vidámságot teremteni a táncparketten. Emlékezetes este volt. Mint ahogy az egész kirándulás élményt jelentett együtteseinknek. A házigazdák nem fujcarkodtak az ötletekkel és az elképzelésekkel. A szabadnapon változatos programot találtak ki vendégeink. A nagyobb utazásoktól a hamburgi kikötő megtekintéséig, a hajókirándulástól az operaelőadásig ki-ki válogathatott ízlése és érdeklődése szerint. És nem győztük hallani: kulturális küldöttségünk igazán megnyerte a glindeiek szívét. M ég egy búcsú fog adás — együtt a vezetőkkel és a házigazdákkal, s azután újabb kétnapos út hazafelé a kényelmes autóbuszokon. Útközben pihenő és városnézés Salzburgban, Bécsiben, hogy még gazdagabb legyen az utazás élménytára. A nyugatnémet sajtó meglehetősen nagy teret szentelt az eseménynek. A Glinder Zeitung érkezésünk előtt kétszer is tájékoztatta a lakosságot a magyar napok programjáról, s terjedelmes cikkben számolt be az eseményekről is. A Rein'beker Zeitung és a Bergendorfer Zeitung is előkelő helyen, többször adott teret a beszámolóknak. Érdemes idézni néhány címet és mondatot. »A tüzes Magyar- ország a hűvös északon.« »A táncegyüttes és a pedagógus- kórus több rendezvényen i* A pántlikázó. bebizonyította képességét és temperamentumát.« »A magyar vendégek barátságukkal és vidámságukkal, nyíltságukkal és őszinteségükkel hódították meg a glindeiek szívét.« Küldöttségünk tehát megfelelt a várakozásnak; a magyar kulturális élet méltó követeként szerepelt határainkon túl. A jobb arányokért Kezdő pedagógusok választás előtt A Kaposvári Tanítóképző Főiskolán az idén 45 somogyi származású hallgató végez, s nagy többségük a megyében szeretne elhelyezkedni. De lesz-e erre mindannyiuknak lehetősége? Vagy — elhagyva közvetlen szülőföldjüket, lakóhelyüket — az ország más részeiben kényszerülnek állást vállalni? Az egyetemeken. a főiskolákon júniusban több tucatnyi megyénkből oda került diák kapja meg oklevelét, s teszi le a tanári esküt. Hányán jöhetnek vizs- sza Somogyba? Nem kétséges: gyerekeinknek hasznára lenne, a szülőknek is örömére szolgálna, ha ez az új. friss szellemi erő megyénk oktatásának, művelődési életének fejlesztését segítené elő. Sokan mégis elmennek, illetve nem jönnek vissza. A 45 helybeli születésű tanítónő közül tizenkettőnek semmi esélye sincs arra — legalábbis pillanatnyilag —, hogy a megyei iskolák égető munkaerőgondjain segíthessen, s hasonló a helyzet a visszatérni szándékozó tanárok zömével is. Miért? Hiszen jelenleg kb. 370 képesítés nélküli pedagógus tevékenykedik megyénk- I ben óvónőként, tanítónőként, tanárnőkét. Nem azt parancsolná-e a józan ész, a jól felfogott érdek, hogy — az oktatás és a nevelés színvonalának emelése érdekében — inkább a már végzett pedagógusokat részesítsük előnyben? Első pillantásra érthetetlennek látszó adat: az igényelt 54 tanítói állás helyett az engedélyezett keretszám 28. (Eltekintve az öt társadalmi ösztöndíjastól.) Igényeltek 34 általános iskolai tanárt: a biztosított állások száma 24. Somogybán e pillantban összesen 206 új pedagógusra lenne szükség: 110 elhelyezkedésére van engedély. Valóban visz- szás helyzet az elmúlt évek tapasztalatai után. Akkoriban elsősorban az iskolaigazgatók kilincseltek, hogy munkaerőt találjanak, s most — fordított a helyzet. A főiskolások jelentős része — ne tagadjuk — kiszolgáltatottnak érzi magát, úgy véli, »kényszerítik« valamire, ám könnyen elképzelhető, hogy ez az érzés csupán az új pályázati rendelet nem megfelelő ismeretéből, vagy félreértéséből fakad. Valamint a közérdek és az egyéni érdek hibás értelmezéséből. • Az ország érdeke ugyanis az, hogy egyensúly legyen megyéink, nagyvárosaink kisközségeink pedagógus-ellátottságában, oktatási-nevelési színvonalában. Természetes hát, hogy azokat a megyéket kell elsősorban támogatni, amelyekben a legkevesebb képzett tanerő, a legtöbb képesítés nélküli pedagógus található. Somogy nem ezek közé tartozik. Magától értetődik azonban, hogy a pályázati rendelet nem adhat alkalmat a kezdő pedagógusokkal kapcsolatos visz- szaélésekre, kényszerre, lelketlen bürokratizmusra. Az irányított elhelyezés sem az iskolaigazgatóknak. sem a helyi tanácsi szerveknek nem jelenthet kibúvót az alapvető szociális igények — étkeztetés, szolgálati lakások vagy szálláshely — kielégítése alól. A minisztériumi rendelet végrehajtása ugyanis csupán az országosan is arányosabb elhelyezkedést teszi lehetővé — az ottmaradást nem. Vagy csak a kötelező három évre. A letelepedett pedagógusok megtartása csupán erkölcsi és anyagi megbecsülésükkel, fészekrakásuk megkönnyítésével lehetséges. tyápaltan vendég (Tragikomédia) (Szín: szerényen berendezett szobácscka. Amikor megszólal a csengő, a 70 év körüli nénike kimegy ajtót nyitni.) Lajos (40 éves, elegánsan öltözött férfi): özvegy Klammerstock Károlyné? Néni: Én vagyok az. Drága fiam! Lajos: Mama! (Átölelik egymást.) Néni: Micsoda meglepetés! Lajoskám, ülj le. Négy éve nem láttalak. Kérsz egy kamillateát? Lajos: Köszönöm, mama, már uszonnáztam. Hogy van a reumája? Néni: Megvan, fiam. Lajos: Mért nem megy orvoshoz? Néni: Megyek én, fiam, de az orvos is reumás. Egymásnak szoktunk panaszkodni. Ti hogy vagytok, fiam? A feleséged még mindig a zöldségfeldolgozóba jár? Lajos: Dehogy. Kávéfőzőnő Budán. Néni: Magda otthagyta a zöldségfeldolgozót ? Lajos: A feleségem sohasem dolgozott a zöldségfeldolgozóban, és nem Magdának, hanem Irénnek hívják. Magdától egy éve elváltam, mert nem tudott főzni. Néni: Pistike kinél van? Lajos: A gyereket nekem ítélte a bíróság. Nagyon jól megvannak a kis Katival. Néni: Kati is van? Lajos: Tavaly született, négy kiló húsz dekával. Néni: így kell megtudnom? Lajos: Nézze, mama, én az ötödik kerületben lakom, maga a tizenharmadikban. Az embernek annyi gondja, baja van. Elfeledkezik az ilyesmiről. De hoztam ám magának valamit. (Kis csomagot ad át.) Tessék! Néni: Mi ez? Lajos: Savanyúcukor. Tudom, hogy szereti. Néni: Köszönöm, de miért vered magad ilyen költségekbe? Lajos: Szóra sem érdemes. Szeretnék valamit mondani... Tudom, hogy a mama elég nehéz körülmények között él. Néni: Ne hozzál zavarba, fiam. Pénzről ne beszéljünk. Lajos: De beszéljünk. Nagyon örülnék, ha a mama nélkülözni tudna kétszáz forintot ... Becsszóra visszaadom. Néni: Szerencséd van, fiam. Éppen tegnap kaptam nyugdíjat. Tessék a kétszáz forint. Majd megadod azzal a háromszáz forinttal együtt, amelyet két éve kértél becsszóra. Lajos: Köszönöm, most megyek, nincs több időm. De ne feledje el, mama, ha bármilyen problémája van, anyagi vagy egyéb, csak írjon! Rám mindig számíthat! Kézit csókolom! (Elrohan.) Galambos SzSvcszter | A zenekar Is részese volt a sikernek. A Pax-Reisen estjét a glin-'még titkolt, de megtervezett dei polgárház nagytermében rendezték meg ; több autóbusszal hozták oda a hamburgi közönséget. Az előtérben »belépőként« magyar pálinkával kínálták a vendégeket, s ugyanitt magyarországi színes prospektusok özönéből válogathattak. Bent ék alakban elhelyezett, hosszú asztaloknál foglaltak helyet. Díszgyertyák pislákoltak, piros- fehér-zöld papírszalvéták jelezték az est jellegét, s eredeti magyar bárok voltak az asztalon. A színpad szegélyén Carl Fritz Diesing élővirágkölteménye színeivel, hangulatával is kifejezésre juttatta: néhány órára hazánkban érezheti maigát a német vendég. Az idegenvezető izgatottan, sikert várón köszöntött szereplőt és közönséget; nyári magyarországi programról beszélt, s az ajánlott kirándulások színhelyéről hozott együttesek éneke-tánca-zenéje szórakoztatta, csalogatta a közönséget. Nem véletlen, hogy együtteseink legsikeresebb estje volt ez. Nemcsak bensőséges hangulata miatt, nemcsak Hans Maiemak, az Európa Unió helyi vezetőjének kitűnő előkészítése révén. A kórus csak egy számot énekelt ugyan (nagy tapssal fogadták), mert azon az estén más szereplés várta. A táncegyüttes azonban itt mutathatta be először rendkívül változatos, teljes műsorát. Áz elfogódottság is fölengedett már, s annyi szívvel, lendülettel adták elő a fiatalok tizennégy számukat, hogy a közönség nemcsak felprogramzárót. A pedagóguökórus ezalatt a katolikus és az evangélikus egyházközség meghívására a Möllner Landstrassén levő katolikus templomban rendezett hangversenyt. Műsoruk az itthon jól ismert kőröshegyi koncertek számaiból állt, s ahogy értesültünk róla: a közönség elragadtatással fogadta. Utána baráti összejövetelt szerveztek a kórustagok számára. A Bürgenhausiban pedig — némi túlzással — már csaknem összeestek a táncosok, amikor negyedszer kellett megismételniük a »Szlovént«. A közönség együtt énekelt a fiúkkal, lányokkal, s legszíveFelvétel a hamburgi tv-stúdióban.
