Somogyi Néplap, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-20 / 16. szám
Képzettség és munkahely »Mi, miskolciak...« — ez a némi büszkeséggel ejtett meghatározás rangot jelöl/ A miskolci egyetem gépészmérnöki karán végzettek nevezik magukat »miskolciaknak« az ország minden posztján, Somogybán is. Van ebben egy kis szakmai büszkeség, egy kevés a többitől megkülönböztető »márkajelzés« és az egyes munkakörök betöltésére való alkalmasság öntudatából. Közülük valóban sok jó szakember dolgozik megyénkben is. Mi bennük a közös? A szakmai ismeretek hasonló színvonala, a fogékony egyetemista évek élménye. A miskolciak helyzete az egyetem elvégzése után eleve meghatározott: a termelésnrányítás, a szervezés különböző posztjaira kerülnek és kerültek. Oda, ahova képzettségük, a zsebükben lapuló diploma és szakértelmük alapján kerülniük kell. Az első döntő társadalmi meghatározottság: ki milyen iskolát végzett? Ez — társadalmi méretekben egy életre befolyásolja, hol keresi kenyerét az ember? Ha nem szűnt is meg, de erősen csendesedett az erős össztársadalmi hullámverés, amelynek dagályában értelmes, intelligens munkásern.berek jutottak vezető posztokba, azóta is jól megállják ott a helyüket. Manapság a kiválasztásnak egy lassúbb módszere érvényes : az iskolai teljesítmények meghatározó szerepe. Nem teljesen igazságos ez sem, hiszen tudjuk, ismerjük a hátrányos családi és szőkébb lakóhelyi környezet meghatározó, visszahúzó szerepét. Hogy mit kell és lehet termi ennek fölszámolására, nem e cikk témája. A napokban arról kesergett egy fiatal közgazdász, hogy a kemény tanulóéveiknek egyre kevesebb az értékük a mindennapokban. 1976—77ben is rengeteg »kolléga« végez az egyetemeken, egyre több a diplomás ember, és így a diploma értéke fokozatosan csökken. Másfelől a vállalatoknál — bár kétségkívül sok végzett mérnököt, közgazdászt keresnek — a kapott feladatok, a végzett munka jellege szállítja le a megszerzett szaktudás értékét. S ez e gondolati kör fontosabb része. Vajon a vállalatoknál mindenütt tudnak-e képzettségüknek megfelelő munkát, munkakört adni a fiatal szakembereknek? Tudok vörös diplomával végzett mérnökökről, akiknek hónapokig rubrikákba kellett húzkodniuk a vonalakat, jogászról, aki a versenybizottság tagjaként a brigádok teljesítményét adminisztrálta. Ismerek olyan embert a közgazdasági osztály élén, aki nem tudja a különbséget az üzem- és munkaszervezés között. Ifjú szakemberek mondják: nem kannak munkát. Ha felkutatják jó, ha nem, tétlenül ülhetnek az íróasztalnál. Vajon mi egy jól felkészült ember gyors beilleszkedésének legbiztosabb módja? Milyen árat fizetünk érte, ha nem találja a helyét, szüntelenül konfliktusa! vannak munkatársaival és saját munkájával? Képzettség és munkahely... Többnyire egymásnak megfelelő fogalmak. Meg kell felelniük, hiszen ez mindenkinek — a népgazdaságnak, a vállalatnak, az egyénnek elemi érdeke. S mégis e kettő között sokszor éles ellentmondást tapasztalunk. A feszültségeknek többféle forrásuk is lehet. Lehet a tapasztalatlanság, az újsütetű diploma miatt érzett »túl nagy élmény« is. Néhány fiatal szakember úgy gondolja, hogy a főiskolai, az egyetemi négy vagy öt év már mindent jelent Pedig az a néhány év csak alap, igaz, jó és hasznosan bővíthető alap. Termékennyé csak akkor válhat, ha bővítik is. Az üzemi légkör, a vállalati élet mindennapos valósága — a tapasztalatszerzés — ennek legjobb színtere. Közhely, hogy akinek megfelelő elméleti képzettsége van, az másnak látja. más összefüggések szerint értelmezi a dolgokat. De csak akkor, ha valóban értelmezni is kívánja. So-k szakember nevében mondta néhány hete a televízióban látott film fel- fuvalkodott üzemvezetője a reklamáló asszonyoknak: »Én azért vagyok itt a diplomámmal, mert valami olyat tudok, amit maguk nem!« Ez a buta gőggel teli nyilatkozat nyílt elutasítása minden egyéb észrevételnek, amelyet pedig hasznosítani, fölhasználni lehetne — kellene! — a mindennapi munkában. Szoros összefüggésben a munkahelyi demokráciával. Mert ahol a különböző nézetek, vélemények áramlásának több csatornája, jól működő fóruma van, ott a légkör is őszintébb, emberibb, s az egyéni képességek kibontakoztatására is jóval több lehetőség van. Csupor Tibor Kaposmérőben, Mernyén, Toponáron M i csinálnak másképp 1977-ben? Három gazdaság vezetőit kérdeztem arról, mit csinálnak másképp 1977-ben. A kérdés nem csupán a múlt év megszívlelendő tapasztalataira vonatkozott. A mezőgazda- sági .termelés a mai követelmények mellett igen összetett feladat. Aki gazdaságosabban, többet akar termelni, annak a jó megoldások sorából kell kiválasztania a legjobbat úgy, hogy közben állandóan alkalmazkodik a piac igényeihez. A jól bevált módszerek »szavatossági ideje« egyre rövidebb ... A kaposvár—kaposmérői Latinra Tsz rugalmasságból jelesre vizsgázott. Vezetőd megértették, hogy amikor arról döntenek: mit és menynyit, nem hagyhatják figyelmen kívül, hogy területük nagy része a megyeszékhely- lyel határos. Városellátó szerepet amúgy »kötelességtudatból« már korábban is betöltötték, de valami okból ez Kaposvárnak kevés zöldséget, a tsz7nek pedig még ennél is kevesebb hasznot hozott. 1977 a lépésváltás éve lesz Kaposmérőben. Főágazattá szerveződő kertészetük az idén új föltételek között kezd munkához. A tavalyi 52 helyett 96 hektáron termelnek zöldséget. Már megkötötték a MÉK-kel az ez évi szerződést, mely szerint csaknem 100 vagon zöldséget szállítanak a megye- székhely ellátására. Ez a — látszólag csupán mennyiségi — növekedés minőségi változások egész sorának kiindulópontja. A megyében először ebben a gazdaságban próbálják ki most tavasszal — 5 hektrányi területen — azt a váznélküli fóliasátrat, mely lehetővé teszi, hogy minden eddiginél korábban szállítsanak az üzletekbe primőr paprikát és paradicsomot. Szakembereik a héten utaznak Kecskemétre, ahonnan a szükséges berendezések mellett magukkal hozzák az új eljárás alkalmazásához szükséges ismereteket is. Már készülnek a tervei annak a kertészeti komplexumnak, melynek építését a nyáron megkezdik. A 34 milliós beruházás a szociális és kiszolgáló létesítmények mellett egy 10 ezer négyzetméter alapterületű üvegházat és egy ugyanekkora fóliasátrat foglal magában. Hogy mindez a gazdaságnak »csak« alig több mint ötmillióba kerül, az a 70 százalékos állami támogatás mellett azoknak a kedvezményeknek köszönhető, melyeket mint kijelölt modell- gazdaság kap. Az új hangzású fogalom arra utal, hogy a kaposmérői tsz úttörő feladatra vállalkozik. Itt igyekeznek majd megtalálni és elterjeszteni a zöldségtermesztés leggazdaságosabb módszereit. Ez esetben a gazdaságosság a legkorszerűbb eljárások alkalmazását jelenti. (A korábbi eredménytelenség egyik oka az erők elaprózása volt: 32 zöldségfélét termeltek hagyományos módon.) Mintakertészet persze nem létezik jól képzett szakmunkások nélkül, és bár az új komplexum csak 1978-ban kezdi a termelést, a tsz vezetői már megszervezték az első szakmunkástanfolya- mot. Ezekben a hónapokban huszonötén tanulják a szakmát, az ősztől pedig huszonkét, (általános iskolát végzett ösztöndíjasuk ül a balaton- boglári szakközépiskola padjaiba. , A mernyei gazdaság három éve átjutott a holtponton. Attól kezdve meredeken emelkedtek termelési grafikonjai. Csakhogy könnyebb például a búza hektáronkénti termésátlagát 20-ról 30 mázsára növelni, mint 30-ról 40-re. A tsz vezetői jól tudják, ha azt szeretnék, hogy fejlődésük töretlen legyen, jobban oda kell figyelniük a tartalékokra. Az idén változtatni akarnak egyebek közt a műtrágyatárolás módján. Eddig a szabad ég alatt, a puszta földön »tárolták« az értékes anyagot, és így az elnökhelyettes óvatos becslése szerint is egymillió forint értékű műtrágya vált »semmivé« évente. Az idén 2000 négyzetméteres fedett tárolóhelyet építenek. Elgondolkodtató, hogy a beruházási költség alig egy év alatt műtrágyatonnákban térül meg. Két és fél millióért vásárolnak új gépeket. Ezek és a már meglevők jobb kihasználása a másik nagy tartalék. Az elmúlt hetekben ütemterv készült. Ennek célja: alaposabb karbantartás, takarékosabb üzemanyag-felhasználás, szakszerűbb üzemeltetés. Ez utóbbival függ össze, hogy 15 szakmunkásuk vesz részit különféle továbbképzéseken. Még hófoltok borítják a határt, de a mernyei tsz-ben már megkezdődött a szántás. Összes területüknek háromnegyedén az ősszel megforgatta a földet az eke. Most szeretnék mielőbb elvégezni a hátralévő talajmunkát, hogy semmiképp se legyen késés a »tavaszi menetrendben«. A toponári tsz elsősorban a búzatermesztésben szeretne előrelépni. Ezerhektáros búzaterülettel belépnek a bábolnai iparszerű termelési rendszerbe. Az IKR-téehnológiá- tól, a vásárolandó új gépsortól és a jobb vetőmagfajtáktól — a tavalyinál négy mázsával jobb — 40 mázsás hektáronkénti átlagtermést várnak. A közelmúltban átadott új gépműhelyük nemcsak szervezettebbé teszi a javítást, hanem megteremti' a korrózióvédelem föltételeit is. Évekkel hoeszahbítiák meg a milliós gépek élettartamát. Nyolc ember nehéz fizikai munkáját tette fölöslegessé az a vetőgéptöltő tank, amelvet egv kimustrált SZK átalakításával készített az egvlk fiatal szakemberük. A múlt ősszel országszerte feltűnést keltő újítást az idén továbbfejlesztik, és egy újabb önjáró tank beállításával teljesen megszüntetik a vetésnél korábban előfordult kényszerű várakozást és üresjáratot. Végül még egy, százezreket hozó toponári számításról : mázsánként 50—70 forintot takarítanak meg azzal, hogy a legfontosabb tápokat maguk állítják elő. Ezzel függ össze, hogy növelik lucernaliszt-ter- melésüket is. Bíró Ferenc Fonyód—Kaposvár kozott épül a vízvezeték Lengyeltóti felé tartanak a csőfektetők Nem tartanak téli szünetet a Fonyód—Kaposvár közötti regionális vízvezeték építésén. Az ősszel kezdődött nagyberuházáson a metsző szél és a kopogós fagy ellenére is folyik a munka. A generálkivitelező, a Dél-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalat eddig ízmillió forint értékű munkával többet végzett el, mint amennyi időarányos feladata lett volna. A nyolcszázmillió forint értékű nagyberuházáson földbe került az első hat 'kilométer hosszú csővezeték abból az 52 kilométerből, amely majd Kaposvárra szállítja a Bailaton vizét. A téli munkákra külön készült a vállalat: még az őszszel a felhasználási helyre szállították az anyagot. Így sem a sáros, csúszós út, sem a kopogósra fagyott föld nem akadályozta a szerelést. — Mi lesz az idei feladat? — kérdeztük Vígh Sándortól, a vállalat főmérnökétől. — Tervünk az, hogy a fo- nyód-bélatelepi víztisztító műtől a pusztaberényi út és a vasút kereszteződéséig lefektetjük a csöveket. Ez a négy kilométer hosszú »induló« rész acélcső lesz majd. Befejezzük a lengyeltóti átkelési szakaszt is. Ez azt jelenti, hogy az év végére 16—17 kilométer hosz- szú cső lesz már a föld alatt. Lengyeltótit egyébként megkerüli majd a vezeték. Eredetileg azt terveztük, hogy keresztülvisszük a falun, ez azonban drágítaná az építkezést, mert a közművek miatt jelentős mennyiségű kézi munkára lenne szükség. A vezeték fektetésében részt vesz a siófoki Kőolajvezeték Építő Vállalat is: nagy , teljesítményű gépei segítségével rakja a földbe az acélból készült csöveket. Az építkezésen hatvan ember dolgozik. Munkájukat nemcsak az időjárás nehezíti: a terepviszonyok miatt az első 17 kilométeres szakasz okozza a legtöbb gondot. Ha ezen túljutnak, könnyebb lesz már a munka. Az ütemet az is befolyásolja, hogy mikorra készülnek el a tervek. A Víziterv mérnökei szinte együtt dolgoznak a kivitelezővel : kiemelt feladatnak tekintik, hogy minél előbb tervet tudjanak adni. Először az év végére vállalták egy részének a szállítását, azután — a vállalat kérésére — márciusra, illetve májusra előrehozták a, határidőt. — A tervezővel jó együttműködés alakult ki — mondta a főmérnök. — Sokat jár n helyszínen/ és mindig kikéri a véleményünket, mielőtt egy megoldást javasolna. Ez a szoros együttműködés a biztosítéka annak, hogy folyamatos lesz a tervszállítás, és nem kell sok időt fordítani a javasolt megoldások megismerésére. Dr. K. 1. Vita után fielyes döntés Zsúfolt volt a kedd délután az állami gazdaságban. Délután a KISZ-esek tanácskoztak, este pedig két pártalap- szervezet taggyűlést tartott. Már kora délután megérkeztem Kutasra, s tapasztalhattam, milyen gondosan készült a két párttitkár, újabb információk alapján kiegészítette a vezetőség beszámolóját. Kovács Dezső, a gazdaság pártvezetőségének a titkára — aznap vizsgázott filozófiából Nagyatádon — még egy-két szempontot adott az idei feladatok meghatározásához. — A gazdaság pártvezetősége elsősorban ahhoz ad segítséget a hat alapszervezetnek, hogy egységes szemlélet alapján fogalmazzák meg tennivalóikat. Az a tapasztalatom, hogy növekedett a hozzáértés a pártmunkában, egy- egy gazdaságpolitikai kérdést mélyrehatóbban elemeznek, alapos tájékozódás után számoltatják be a gazdasági vezetőket — mondta Kovács Dezső. — A taggyűlés sem olyan, hogy: no, meghallgatjuk, s elmegyünk haza. A vita szintén fejlődött: az emberek elmondják véleményüket. Ezt megerősítette a két párttitkár, Varjas Ferenc és Raj- czi Kálmán is: a központi alapszervezetben, a kutasi üzemegységiben is ilyen a fejlődés. A Kutasi Állami Gazdaság egész megyében jól ismert eredményeiben a száztizenhárom kommunista példamutató munkája is megtestesül. — Erről szintén beszélünk majd a taggyűlésen — jegyezte meg Varjas Ferenc. Négy év óta párttitkár. A 2-es alapszervezet, amelynek most az élén áll, a kutasi üzemegységet íogj a át. A tagok zöme fizikai dolgozó. S ez a feladatok meghatározásában is fontos, hiszen az állattenyésztés, a növénytermesztés, a kiszolgáló üzemegységek terveinek a teljesítésében nagy feladat hárul rájuk. A beszámblő taggyűlés este hatkor kezdődött a klubteremben. Az asztaloknál többen ültek munkásruhájukban, látszott, hogy nemrég végeztek. Varjas Ferenc párttitkár elemezte a pártélet fejlődését a tagkönyvcsere során megtartott beszélgetések szellemében. A taggyűlések színvonala magasabb, többen mondják el véleményüket, különösen a gazdasági témák tárgyalásakor. Változatlanul gondot okoz azonban, hogy többen — így például a gépkocsivezetők — távol maradnak a taggyűlésekről. Ezen később nagy vita támadt, hiszen a felszólaló gépkocsivezetők — akik szinte az egész ország területén fuvaroznak — a gazdaság szempontjából fontos munkájuk miatt hiányoznak. A tagság úgy foglalt állást: azokat vonják felelősségre a jövőben, akik ott lehetnének a taggyűlésen, mégsem mennek el. Figyeltem az arcokat, s láttam, hogy mennyire egyetértettek az emberek a többi bírálattal: kevés az érdembeli hozzászólás, amikor a szervezeti életről, a politikai kérdésekről tanácskoznak. A vezetőség éppen ezért a jövőben Úgy választja meg a taggyűlések napirendjét, hogy minél nagyobb legyen az aktivitás. A két pártcsoport, a szakszervezeti üzemi bizottság rendszeresebb, tartalmasabb tevékenységét ugyancsak szóvá tette a vezetőség, s ezzel szintén egy véleményen voltak a kommunisták. Az állami gazdaság jó eredményeiben a kutasi üzemegység munkája is benne van. A titkár számokkal támasztotta alá ezt, majd az idei, sokkal nagyobb feladatok megoldására hívta fel a figyelmet. A termelési érték nyolcszázalékos növeléséhez szükség van például a jobb munkaszervezésre, à szocialista brigádok tartalmasabb vállalására. A hozzászólások közül különösen megkapott, amit Horváth Imre, a gépműhely szerelője mondott. Hiányolta, hogy a beszámoló nem foglalkozott a takarékossággal, pedig ez nagyon fontos. S egy-egy vállalás megvalósulása olykor nagyon sok embertől függ. A gépműhely dolgozói csak a szerszámok megóvásáért vállalhatnak felelősséget, mert a traktor, a tehergépkocsi egyes alkatrészeinek korai cseréje például a rajtuk ülők hibája. A beszámoló megállapításait többen megerősítették. Szabó József, a tehenésztelep vezetője elmondta, hogy az üzemegységnek nem kell szégyenkeznie, az eredményekben benne van mindnyájunk munkája. Hét munkásőr van a párttagok között. A beszámoló taggyűlésen az ő áldozatos munkájukat is megköszönték. L. G.
