Somogyi Néplap, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-28 / 306. szám

Tv-jeeyzet fiarácsonfi műsorok A* idei karácsonyt szinte egészében a gyerekek ünne­pévé avatta a televízióműsor, melynek szerkesztői az idei téli szünidőre a szokásosnál jobban felkészültek. A délelőt­ti matinék változatosak, több­féle szemszögből is tanulsá­gosak. Az igazi karácsony A csá­szár új ruhája cimű francia mesefilmmel kezdődött pénte­ken délután. Andersen világ­hírű meséje elevenedett meg, sajnos elég sablonos megol­dásban; ne is vesztegessünk rá több szót! Annál inkább di­cséretes munkát végzett As­cher Gabriella szerkesztő és Horváth Jenő rendező A gyer­mekkor csodavilága című köl­tészeti összeállítással, melyben például Móricz Zsign\ond, De- vecseri Gábor, Illyés Gyula írásai is elhangzottak. Valódi fenyőfás műsor volt ez; ki- gyúltak a csillagszórók. A fel­nőtt is várakozással tekintett az amerikai író, Truman Ca­pote munkájából készült Ka­rácsonyi emlék című film elé A Hidegvérrel című regény szerzője azonban a Karácsonyi emléket pályája elején írhat­ta; kissé szentimentális, fan­táziátlan filmet «-kerekített« belőle Frank Perry rendező. Egy kisfiú és habókos, de — ahogy mondani szokás — aranyszívű unokanővére kará­csonyát meséli el a film, csak helyenként emelkedve túl a szürkeségen. Karácsony első napja Zseb­tévét hozott a gyerekeknek. Móka Mikit és megszokott ba­ráti körét látták újra, azt mondhatni; ünnepi alkalom ez, mert mostanában ritkán jelentkeznek. Kimet a ház az ablakon címmel szórakoztató összeállításban is gyönyörköd­hettek. A sok ismétlést hozó produkció közül emeljünk ki egyet: Eötvös zenebohóc örök­zöld számát: »Van más!« Órákig nézné az ember, aka­rom mondani a gyerek ... Láttuk a Zina című szovjet ifjúsági filmet is, mely inkább szép tájaival, házaival kapott meg bennünket. Lewis Caroll nagy hírű meseregénye dél­után elevenedett meg ameri­kai filmen. Ez az 1865-ben írt mű az angolszász humor sa­játos alkotása, a Viktória ki­rálynő korabeli Anglia torz­képe. Noha a gyerek nem tudja ezt a »hátteret«, mégis jól szórakozik az Alice Csoda­országban című filmen, hiszen tele van megelevenedett va­lótlanságokkal, természete­sen az amerikai filmekben megszokott kellékek tengeré­ben úszkálhatunk. Némely mesebeli teremtmény kitűnő karikatúra, más figurák vi- ,szont> a jó ízlés ellenére nőt­tek puffadttá. Halasi Mária az Utolsó pad- ban című regényének játék­filmváltozatáról már annyit olvashattunk előzetesként, hogy várakozásunkat kissé megkérdezőjelezte az ered­mény. Kende Márta rendező alkotásában egy kis cigány­lány osztályközösségbe épülé­sét követhetjük nyomon. Im­re Etelka játéka hiteles, de a környezete felnőtt tagjait meg­személyesítő igazi színészek néha elmaradtak ettől a szint­től. Csak Molnár Piroskát di­csérhetjük a tanárnő szerepé­ben. Tulajdonképpen a gye­rekek élvezték igazán a két részre bontott Legenda a nyúlpaprikásról című filmet is; a gyerekévein túl lévő né­ző egy idő után belefáradt eb­be a nehezen összeálló alko­tásba. A vasárnapi műsorból A három Mamed című mese­játékot és a Kalákával kalá­kában összeállítást emeljük ki. Mit hozott a karácsony a felnőtteknek? Szegényes »ka­rácsonyfát«, melyen olyan fil­mek »lógtak«, mint az egyéb­ként kitűnő, de a mozikban már lefutott Zorba, a görög, a televízióban is sugárzott A vád tanúja. A Beszterce ost­romát is láttuk már jobb fel­dolgozásban. Egyedül a Marco Póló volt új a magyar néző számára, noha 1965-ben ké szült. A legtöbbet számomra a Rákóczi nyomában című történelmi útirajz adta. I„ L. Megkezdődtek az Ady-évíorduló előkészületei Múzeumi évkönyv Weeber Klá­ra kaposvári szobrász elké­szítette annak a reliefnek a tervét, ame­lyet Ady End­re születése századik év­fordulójának alkalmából helyeznek el ama háznak a falán, amely­ben 1909-ben a költő nagy si­kerű felolva­sóesten vett részt. A volt Ko­rona-épület, a mai Kapós- szálló Ady Endre utcai falán ez a táb­la hirdeti majd, hogy itt járt a ' költő... Kanyar József, a levéltár igazgatója a századforduló Kaposvárét jól ismeri. Nem­csak kutatta, hanem fel iß dolgozta a város eme idősza­kának pezsgő művelődési éle­tét. Az Ady-évforduló előtt ennek a fölelevenítésére kér­tük: — Ady kétszer is megfordult Kaposváron. Mikor járt itt először? — 1902-ben egy színielő­adásra érkezett városunkba a publicis'-a. a színikritikus Ady AZ INTÉZMÉNYBEN folyó tudományos munka vaskos írásos dokumentumát, a So­mogyi múzeumok közleményei című kötetet sorozat jelleggel indította útjára az első szám megjelentetésekor a Somogy megyei Múzeumok Igazgatósá­ga. A második kötet 1975. évi eredményeket közöl, tanulmá­nyok, közlemények és évi je­lentések formájában; szemle, recenzió rovatok egészítik ki az előbbieket. Számos illuszt­ráció gáMágítja, szemlélteti az írásokat. A Somogy megyei Múzeu­mok három dolgozója publi­kált tanulmányt: Bakay Kor­nél igazgató a X—XI. századi magyar köznép temetkezési rendje egyik változatának a bemutatására vállalkozott. Együd Árpád tanulmányának a címe: »Csodatevő szarvas ezer ága-boga». A tanulmány a somogyi regölésről szól, ada­tokat tár fel. Knézy Judit ön­álló munkája négy belső-so­mogyi község táplálkozási szó-1 kozás is a figyelmet — a nem kásáiról szól, és szerzője an- szakember közönség ugyancsak nak a tanulmánynak is, me- igényli, hogy hozzáférhetővé lyet Kerékgyártó Adriennel | váljon számára a tudomány. közösen a Buzsák környéki színes paraszti hímzések ki­alakulásáról készítettek. , Somogyi bronzleleteikről, Julianus magyarjairól. Varga János kadarkúti pásztorfara- gáról, a kaposvári Rippl-Róniad Múzeum gyufatartóiról és a balatonberényi madárvilágról olvashatunk továbbá tanul­mányt. A Somogyi múzeumok köz­leményei, a múzeumi évkönyv azonban nem olyan népszerű formában közli a tudomány új eredményeit, hogy közér­deklődésre tarthasson számot. Marad tehát a kötetnek az a küldetése, hogy hazai és külföldi múzeumok közötti ki­adványcsere értékes »tárgya« legyen. Nem vitatom, erre is szükség van, de — s erre hívja fel éppen egy most fo­lyó országos történésztanács­Beszélgetés a művészekkel Életem legszebb találkozá­sainak egyikeként fogok visz- szagondolni arra a beszélge­tésre, melyet Zempléni Kor­néllal, a Zeneakadémia taná- nárával és feleségével, Szabó Andreával, főiskolai, zongora- tanárral folytattam. Már na­pokkal előbb készültem, a hangversenyre, melyre a mű­vészek szóló- és négykezes műveket ígértek. A magyar zeneélet két élvonalbeli nagy­ságát már hallgatni is nagy élmény, de még tetéződött számomra ez a rövid beszél­getés lehetőségével. A tanár úr másfél órával a koncert előtt már ismerkedett a zeneiskola zongoráival. Elő­ször a kamarateremből hallat- szoittak ki Baoh-dallamok, az­után az emelet kis pianínója zengett a hangszer képességeit megüiazudtuló színekkel. Tanári munkája mellett már' nem vállal külföldi szereplé­seket, viszont a magyar kon­certéletben sok a tennivalója. Az Országos Filharmóniával évi tizenhat hangversenyt ad. A Magyar Rádió rendszeresen ellátja feladatokkal, rövidesen Bach-estje lesz. januárban pedig zenekarral Mozart- és Beethoven-zongoraversenyt játszik. A rádió felkérésére készül egy .korai Chopin-mű- vel, Mozart Don Jüanjából is­méit; duettre írt zenekari zon- goravariádókkal. Szabó Andrea tizenkét éve dolgozik a Filharmióniánál éá a rádiónál. Több évig Debre­cenben, a Zeneakadémia ki­helyezett tagozatán tanított, most pedig Budapesten, a ta­nárképzőben dolgozik. Zemp­léni-tanítvány volt, és már tizenöt éve a művész felesé­ge. Nagyon ßzeret vidéken hangversenyezni, sokszor sze­repel Ifjúsági bérleti műsoro­kon. A sorozatos koncertezés sok-sok tanulsággal szolgál számára, és legszebb emberi élményei, találkozásai a kö­zönséggel a vidéki »kirucca­násokból« származnak. Megkérdeztem, mint zene- pedagógus, hogyan látja a zenetanárhiány égető gondját. Válasza röviden: Nem a szak­mai felkészítésben van a hi­ba, hanem abban, hogy a fel­sőfokú képzés némileg elide­genít a pedagóguspályától. Pe­dig, miként a férje a példa rá, a művészi törekvés megvaló­sítható az új generáció ne­velése mellett is, hiszen a ta­nár urat sokszor épp a tanít-; ványaival való elmélyült ze­nei kapcsolat ' inspirálta új megöl dásokra. Még bizonyára sokáig be­szélgettünk volna, de a kö­zönség elfoglalta helyét a nézőtéren. Zempléni Kornél Bach korai művével, a Cap- riccióval nyitotta meg az es­tet, Csodálatos élmény, gyö­nyörűség volt a zongorázás ilyen magasiskoláját hallgatni.. A társas muzsikálás egyik érdekes, felnőttektől aránylag ritkán hallható formáját is élvezhettük, a négykezes já­tékot. Egy Mozart-szonáta, majd Schubert f-moll fantá­ziája és végül Ravel Lúdanyó meséi következtek. Ravel mű­ve olyan sikert aratott, hogy a záró tételt megismételitek. Svarda Judit melynek viszont kötelessége a nép műveltségének a gyara­pítása ilyen úton is. A tanulmányokhoz fűződő, olykor tanulmányhoisszúságú- ra nyúló jegyzetrend is csak a szakembereknek szól, illetve bizonyítja, hogy a szerző ala­posan utánanézett a dolgok­nak ... S még egy, de ez már ap­róság. A tanulmányok átfutá­si ideje oly hosszú — a kötet címében is kifejezésre jut: 1975-ös munkáról van szó —, hogy a megjelenés időpontjára veszíthet aiktuali fásából, il­letve pontosságából. Így járt L. Imre Mária is, aki a ka­darkút! Varga János pásztor­faragót még mint élő pásztor- művészt mutatja be. BESZÁMOL a kötet az 1974.(!) évi nagyberki-sza- lacskai ásatásokról, az alsó- hetényi késő római erőd fel­tárásának . az előzményeiről, megismerhetjük a somogvvári bencés apátság 1974—75-ös ásatásainak eredményeit, az 1974. évi(!) marcali dél-dunán­túli régészeti tanácskozás anyagát. Endre, a Nagyváradi Napló munkatársa. Olyan időszakra esett ez a látogatása, ame1 y- ben Kaposvár művelődési éle­tét felvirágoztató gondolatok termékenyítették meg. Ezek azután hamarosan meg is va­lósultak. Gondoljunk a könyvtárra, a kőszínházra; 19-03-ban megnyílt az első képzőművészeti kiállítás, amelyen Rippl-Rónai, Va- szary is szerepelt és a kapos­vári bemutatkozást Lyka Ká­roly méltatta. A munk^smű­velődést is áthatotta az a tenni akarás, melynek során a városból egyre inkább megyei székhely lett, ahonnan kisu­gározhatott a művészet szere­tette, pártolása. Nem sokkal később megalakult a Berzsenyi Társaság. Kaposvár 1909-ben már pódiumra hívta Ady Endrét, a Koronában nagy sikerű fel­olvasóestet tartott, majd Rippl-Rónaival találkozott a Róma-hegyen. Ennek a láto­gatásnak az emléke a Kisvá­rosok őszi vasárnapjai című verse, mely az 1909-ben ki­adott Szeretném-, ha szeretné­nek című kötetében jelent meg. Olyan versek társaságá­ban, mint a »kürue-versek«, A föl-földobott kő, a Séta a bölcsőhelyem körül... Ismert versek, méltatásuk­hoz — hogy könnyebben hoz­záférjünk — a megyei könyv­tár gondos münkáyal bibliog­ráfiát készít a .verselemzések lelőhelyéről. Ady emlékezete címmel irodalmi ismeretter­jesztő előadásokat' tartanak a könyvtár munkatársai a falusi könyvtárakban. A megyei könyvtárban nagyszabású em­lékestet rendeznek az évfor­dulón. Egyébként a megye valamennyi könyvtárában megemlékeznek 1977-ben Ady születésének századik évfor­dulójáról. A Somogy című folyóirat is méltóan megemlékezik az év­fordulóról. H. B. Ildikó két karácsonya Irigykedhetnek a többiek. Persze valószínűleg nem irigykednél!, csak annyit mondanak: ha ott lehettem volna... De ez érthető hi­szen nem minden gyereknek jut 13 méteres karácsonyfa. Németh Ildikó, a kaposvári Berzsenyi úttörőcsapat tagja az idén kétszer ünnepelte a karácsonyt. Otthon, családi körben és a Parlamentben a nagy családdal, sok útöró- és kisdobostársával együtt. És ott volt egy kicsit az övé is a 13 méteres fenyő. — Milyen volt? — Szépen feldíszítették, te­lerakták szaloncukorral, szí­nes égőkkel ezek az ünnep­ség alatt villogtak, mint az utcai reklámok. — Hogyan jutottál el az Országházba? — A rajvezetőm mondta, hogy engem választottak, az­után csak vártam. A meghívó eléggé megkésve érkezett. Édesapám hozta utánam Za­lába. Tomyiszentmiklósra a nagymamámhoz. Mi már ott voltunk az öcsémmel és a í nővéremmel. Apu is velünk töltötte a karácsonyt. Bejár­tuk a környező községeket, mert nagy a rokonság. Vasár­nap meg alig tudtam eljönni, mert a busz késett. De segí­tettek rajtunk; egy ismerős elhozott kocsival, így ideér­tem a kaposvári gyülekező- helyre. Délben indultunk, há­rom előtt már ott is voltunk. — Jártál már Pesten? — Néhányszor, de csak a Népstadionban, mert sporto­lok. Atléta vagyok. A Lánc­hídon mentünk most át, elő­ször láttam közelről. Eddig vonattal jártunk, most kocsi­val vitték, az autópálya is furcsa volt. Az Országház ... Nem is tudom mit mondjak róla. — Hogyan ünnepeltetek? — Három óra előtt énekel­tünk. Fámákat kaptunk, 'kö­rülültük a fenyőt. Háromkor bejött a Télapó, piros kön­tösben, nagy vattaszakái'al. Szolgálói — a nyuszi, a róka meg sokféle erdei lakó — se­gítettek neki egy nagy ládá­ból előszedni a műsorszámo­kat. A Télapó, ha mai nyel­E ínyei f — Piriké, főzzön két jó kávét, és küldje föl hozzám Perczegős Norbertét! — szólt ki a titkárnőjének Stirpák Sándor, a Timsó- és Robba­nómotorgyár teljhatalmú ve­zetője. Néhány perc múlva már az igazgató előtt ült az ön­hibáján kívül kopaszodó mű­vezető. — Talán sejti, miért hivat­tam — mondta komoran Stir­pák. — Biztos vagyok benne, hogy nem jutalmat akar át­adni — válaszolt Perczegős. Piriké megjelent a két ká­véval. Stirpák elgondolkozva kavargatta a két csészét: — Magát nem kínálom, mert amint mondta: árt a vérnyomásának. , — Az utóbbi napokban idegesebb vagyok az átlag­nál — mormolta Perczegős rosszkedvűen. — Nos, térjünk a tárgyra! A robbanórészlegből Sehoda Lajos panaszkodott magára, Belegázolt a leikébe, minő­síthetetlen hangon beszélt vele. Elpanaszolta, hogy fel­nőtt, négy válópert megért férfi létére majdnem elbőgte magát. Az önérzetét sértet­te meg. Mi a véleménye er­ről? Perczegős Norbert mély lé­legzetet veit. A hangja reme­gett az indulattól: — Megsértettem Sehodát? Igazán sajnálom. Most már tudom, hogy homlokon kel­lett volna csókolnom, ked­ves, becéző szavakat kellett volna gügyögnöm a fülébe, kezet kellett volna szoríta­nom vele, vagy vállon vere­getni: »brávó, Sehoda, csak így tovább-». — Kérem, tartózkodjék et­től a gúnyos hangtól! A lé­nyeget mondja! Mi történt? — Elmondom, mi történt. Sehoda Lajos úgy adott ki a kezéből egy robbanómotort, hogy az használhatatlan lett. Már csak ócskavasként tud­juk értékesíteni. Amikor megláttam, milyen pocsék munkát végzett, azt mond­tam: »Ejnye, Sehoda!» Erre elsápadt, aztán elvörösödött, és úgy nézett rám, mint egy hivatásos bérgyilkosra, majd elrohant az üzemi büfébe disznósajtot enni. Állítólag a disznósajt erőt ad neki nehéz helyzetekben. Hát ez történt... — zárta le beszá­molóját a méltán népszerűt­len művezető. Stirpák Sándor kinyitotta az íróasztal fiókját, és beka­pott egy szem savanyúcukrot. — Kér? — Köszönöm, ebéd előtt soha — válaszolta Perczegős. — Nézze, barátom, magá­nak teljesen igaza van. Fel­háborító és megengedhetetlen az ilyen trehány munka. De nem volna szabad elfelejte­nünk: a Timsó- és Robbanó­motorgyár dolgozói érzéke­nyek. Egy dorgáló, megrovó szó komoly következmények­kel járhat. Sehoda megsértő­dik. és máris kéri a munka­könyvét. Nagyon megkérem tehát, hogy ha máskor vala­mi helytelent tapasztat, őriz­ze meg a nyugalmát, s ne ■mondja azt, hogy ejnye, in- kiább menjen ki a folyosó egy eldugott zugába, és ott alaposan káromkodja ki ma­gát, vagyis vezesse le az ide­gességét. Legyen a jelszava: szelídség és mosoly! Ezt vá­rom magától — figyelmeztet­te beosztottját a. Timsó- és Robbanómotorgyár igazgató­ja, majd így folytatta: — Ugyanakkor ne feledje, hogy az új évben nagyobb jogkör és nagyobb felelősség vár a művezetőkre. Perczegős Norbert, a bal­sorsú művezető köszönt. Be­tette maga után az ajtót, az­tán a néptelen folyosón rríély lélegzetet vett és halkun sut­togta: — Ejnye..! Galambos Szilveszter ven neveznénk el: műsorveze­tő volt. * Az egyórás előadás nagyon tetszett. Főleg a tornászok. Nálam fiatalabb gyerekek voltak, de nagyon ügyesek. Persze másfajta műsorszámo­kat is láttunk, mindig el­mondták, hogy kik kapják ajándékba. A kicsiknek pél­dául Micimackót ...adtak. A n agy program után lehetett kószálni. Négy kisebb' terem­ben mindenfó'e látnivaló várt. Én Rodolfót néztem meg, Egy sátor is volt, színpaddal. Ott »szerepelhettünk«. A televíziós Móka Miki gyereke­ket hívott a pódiumra. Elját- szottuk a répamesét. Miki volt a répa, i a kisgyerekek meg húzták. Még a mese vé­ge előtt sikerült kiráncigálnl a helyéből, de visszament és azt mondta, hogy csak akkor húzhatják el, ha a madár- ijesztő is ott lesz a sor vé­gén. Egy kicsit csaltak hát, de nem baj. i— Jól szórakoztatok, azt kaptad-e amire vártál? — Már az is szép karácso- j nyi ajándék volt, hogy elme­hettem. Tetszett az úttörőka­rácsony, mindhárman jól éreztük magunkat. Ugyanis két másik pajtással egy ko­csiban , mentünk. Sajnos a többi hét somogyi gyereket nem leltük meg a Parlament­ben. de legalább mi hárman összetartottunk. Hazafelé is nagyon vidámak voltunk, pe­dig hóvihar miatt sokszor csak húsz-harmincas sebeség­gel jöhettünk, és így is érez­tük néha, hogy csúszik az autó. Este kilenc felé érkez­tünk meg. — Az otthoni karácsonyo­tok milyen volt? — Nevetős. Ruhákat kap­tam. A testvéreim is minden­félét. Zsolti, ’a kisöcsém vil­lanyvonatot. ő a család rossz­csontja, de mi, lányok segítünk •apunak a nevelésben. Apu meg semmit sem kapott. Azt mondta, hogy kevés a pén­zünk, a nagy dolog most a villanyvonat, ő az idén nem kér ajándékot. De annak, hogy én elmahettem Pestre, na­gyon örült. Azt hiszem ez ne­ki is szép meglepetés volt. Talán még jobban izgult, mint én. Édesapjuk a KÖGÁZ-nál dolgozik. Műszerész. Hosszú ideje egyedül neveli a gyere­keket. Édesanyjuk meghalt. A Parlamentbe szóló meg­hívó jobb helyre aligha ke­rülhetett volna. Lath,ár Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom