Somogyi Néplap, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-25 / 305. szám
A rozsdás fémfceretfl Wb asztali tükörben látszik a mezőséig, a sínek és középen egy szép, finom nyakkendő. A földszintes ház albérleti szobájában, itt a külváros szélén, minden egyhangúságot és minden változást jelez ez a kis tükör. Most vette föl először azt az új, kék nyakkendőt, amelyen egy-egy piros és sötétkék csík fut harántban. Amikor megkötötte fehér ingén és belenézett a tükörbe, sánta nem isimért magára. Nem messze innét egy másik földszintes ház kapujánál látta meg a kirakatban, mely egy -—-----------s zögről lógott sí ... . az oldalfalon. Of VÖS LojOS Tulajdonképpen csali egy üvegtetejű láda volt, de ragyogott az üvege, s ragyogtak alatta a nyakkendők. Az____________ e gyiken rózsák, a másikon táncoló lovasok, a harmadikon fekete pöttyös, sárga tigrisek. S a legszélén ez a fekete—kék csíkos, amelyen semmi nem hívta föl magára a figyelmet, s mégis a legfór- fiasabbnak tűnt. De, hogy miért, azt önmagának sem tudta volna megmagyarázni. Hogyan is tudta volna, mikor egy nagyüzem szerszámrak- tárában dolgozott, ahova a gép mellől került, mikor baleset érte és összehúzódott a jobb keze. Anra sem lett volna kömy- nyü válaszolnia, hogy miért hagyta falképnél az asszony. Igaz, nem volt szép, de csúnya sem. Rövidre nyírt, barna haját oldalt fésülte, és rendesen borotválkozott, Nem növesztett hosszú hajat — amely most igen divatos — még csak oldalszakállt sem viselt. Ö — egyedül a műhelyben. Majdnem különcnek hatott már ezzel az egyszerűséggel. De volt egy szép kisfiúk, első gimnazista, igen értelmes, jó fiú. Hát miért hagyta el mégis az asszony? Lakásuk — az még nem volt. Egy öregasszonynál laktak albérletben, Kőbánya szélén. És ez nem valami vidám egy asszony számára. «►Gyűjtünk pénzt, veszünk magunknak egy kisebb lakást« mondogatta. «»Nem költünk lehetőleg ruhára, nem költünk étteremre, félreteszünk, amennyit csak bírunk.« És valóban élére rakta a pénzt. Csak a legszükségesebb ruhadarabokat vették. nem Jártak étterembe; pedig hogy hívták a többiek. Sem- mit-semmit nem engedett meg magának, és persze az asszonyt, a gyereket is pórázon tartotta, ha valami kiadás merült föl. És nem viselt oldalszakállt sem. És egy nap otthagyta őket az asszony. Megunta ezt az életet. Talán ezért volt figyelmetlen a gépnél. Ezért érte a baleset is. Most már mindegy. S egyszer, amikor azt hallotta, hogy Óbudán, egy fólemeletes házban eladó egy szolba-komfortos lakás, amelynahnlOn^ nitegyMfawfl. Ókét nem terhelte semmi. Csak utaztak. 0, a gyerek és a különlegesen szép, ünnepi nyakkendő. — Hideg van, apa. — Karácsony van. Ilyenkor hideg az idő. — Mi lesz vacsorára? Már vagy tízszer megkérdezte ezt a gyerek. — Székelygulyás, ízes fánk, málnaszörp. — Anyu meg itthagyott minket. Amikor ilyen finomakat eszünk. kásunk lesz. — Nem hitt ÜNNEPI UTAZÁS H nék erkélye is van és a kertre néz, odairohant, magával vitte minden pénzét, és megegyeztek, hogy májusban beköltözik a gyerekkel. A fennmaradó összeget meg havi részletben fizeti. Majd vállal különmunkát is. A nyári hónapokban a gyerek is dolgozhat már valamit. És megvette 'magának ezt a különlegesen szép nyakkendőt, amely úgy elütött a többitől. a elüt az élete a többiekétől, üssön el a nyakkendője is! Az asszony elment, ezen már úgysem lehet segíteni. A szállásadó nővel meg-« egyezett, hogy az elkészíti nekik a karácsonyi vacsorát: székelygulyást, ízes fánkot, ő meg hoz bort, feketét, a gyereknek és az asszonynak málnaszörpöt. Fél nyolcra tűzték ki a vacsora idejét. Az első karácsonyi vacsorát anyu nélkül. Ó már nem is bánta a dolgot, ha itt tudta hagyni az asszony ezzel a szép fiúcskával együtt, talán jobb is. De a gyereket sajnálta. Öt kárpótolni szerette volna. És tervezett egy kis utazást. A gyerekkel. Magános emberekről gyakran hallottá, hogy elutaznak karácsonyra. Hát ők is fölkerekednek. Villamosra szállnak, és elutaznak a város másik végébe, Óbudára, és megnézik — kívülről — a lakást. Hideg volt Az emberek megtöltötték a villamost, az utcákat. Mindenki csomagokkal a hóna alatt Játékkal, Keresztury Dezső Szüless újjá! Béres Ferencnek Item apad el a dallam: tán évezred-mély! forrás küldi, táplálja sok más: árad mind gazdagabban. Viharban lobogó fáklya, kis otthonok mécsvilága, névtelen, örök kardal. Dallal üzennek a holtak, mint akik meg sose haltak bárha dúdolva, halkan. Dal lengjen, mint sziváryvány, vagy zúgjon, mint a kiáltvány, bajban és diadalba«. Mikor új világ vajúdik, megtart, erősít az újig, akár tetté nőtt hajlam. Várjanak, célba ha érünk, kik átveszik örökségünk: ők sebeinkre a balzsam. Ha eleven folytatás vagy, lesz mindig fiatal társad s újjá születsz a dalban. .. Amikor laberme, hogy egyszer megvalósul. — És most mit csinál? — Nem tudom. Biztosan nem unatkozik. Azt akarta, hogy oldalszakállt viseljek. —— Miért akarta ? — Mert most azt viselnek a férfiak. — Soha nem fogok oldalszakállt viselni, és én is oldalt fogom fésülni a hajam, mint te. De azért én is férfias leszek, ugye? — Hát, persze, hogy férfias leszel! Már most is az vagy. Egészséges legyél, meg erős! És tanuljál! Legyen belőled mérnök; ott dolgozhatsz majd a gyárban. — Mérnök leszek, és ott dolgozok majd a gyárban... Jaj, de szép a karácsony! Csak nagyon hideg van ... Mi lesz vacsorára, apu? — Székelygulyás, ízes fánk és málnaszörp. — És nem fekszünk le utána? — Persze, hogy nem! Hallgatjuk a rádiót... Ekkor megérkeztek, leszálltak a villamosról és elsétáltak addig a házig, ahol az egyszoba-komfortos lakás volt. Az erkéllyel. És a kert- teL — Majd ott fogunk üldögélni már nyáron — súgta a férfi, mert bizonyos dolgokat az ember önkéntelenül is halkabban mond. — És nézzük a kertet? ■— suttogta vissza a kisfiú. — Nézzük a kertet. — És málnaszörpöt iszunk? A férfi egy kicsit magához húzta a gyerek fejét, pedig nem volt érzékenykedő természet. De mégis: ott álltak jövendőbeli lakásuk előtt, ketten, és karácsony volt. És valami nagyot, valami szépet akart mondani a gyereknek. Most ez a kérdés kapóra jött. ■— Egy liter málna áll majd otthon mindig — mondta. — Csak tölteni kell belőle egy keveset a pohár aljára, és fel kell önteni vízzel. Ez olyan szépen hangzott, hogy a gyereknek megnedve- sedett tőle a szeme, s a férfi beletúrt a sapka alatt a barna hajába. De ezt nem látta senki mert már üres volt az utca. És különben sem volt benne semmi feltűnő. Orsóval Emil Csöndes éj A másik, a másik csöndes éj. Halottaké, golyóütötte seb. Éhenpusztultaké, csontváz gyerek. Emberfákon üszök-fekély. A másik, a másik csöndes éj. Kihalt, múltba-kövült tűzhelyek. Az fivö]f*cf»d, hogy önkény űzet, ember, ki vagy az emberért. Es a másik, a nem leszek magam, a másik, a ki van ellenem, az önmagába mégis belehaló, az elviselhetetlen jövő-szerelem, a másik, a másik csöndes éj. Rév Miklós fotógrafikája PopíróÜGtkcilc megilletődötten for- pár perccel ezelőtt Laci gáttá a kapott villanyvonat kocsijait. Próbálta összeilleszteni a síneket, de sehogyan sem sikerüli Apu megígérte,' hogy segíteni fog ehelyett mégis anyuval beszélgetett. Mindketten mosolyogtak, boroz- gattak. A nagymama és a nagyapa a sarokban; mereven bámultak maguk elé, rá se hederítve a tv-re, amelyben egy fehér hajú bácsi vezényelt, — úgy, mint a tanító néni szokott az iskolában. A karácsonyfa alatt már semmi sem maradt. Laci vastag bundácskát kapott — olyat, amilyet a suliban a Büky gyárigazgató ötödikes fia visel — meg új bőrfocit a szétrúgott gumilabda helyett. Pöttyös volt a foci, amilyet néha a tv-ben lehet látni. No, meg a szép villanyvonatot. Nagymamiék könyvet ajándékoztak neki; János vitéz volt a címe. Apu üj nyakkendőt is kapott. Laci nem értette, miért, hiszen vagy nyolc-tíz darab lógott a szekrényben. Meg is kérdezte erről anyut, de ő azt felelte, apuék gyárában minden osztályvezetőnek csinosan kell öltözködnie. Apu hosszúkás aranyfülbevalóval lepte meg anyut, aki — ezt meglátva — rögtön apu nyakába ugrott és összevissza puszilta. Laci emlékezett rá, hogy a kórházban egy másik doktornéni fülében is függött ilyen. Nagypapi fehér jégeralsót, nagymami egy szürke kendőt talált a karácsonyfa alatt. Laci a nyáron, amikor náluk töltött két hónapot, nem győzött csodálkozni azon, Egész este énekelték neki, hogy »Csigabiga gyere ki Ég a házad ideki« ... Ám a csiga nem bújt elő. Erre ő össze akarta tömi a házát, de mami megszidta, s elmagyarázta, hogy az állatokat nem szabad bántani. Apu itthon még egyszer sem szólt neki, amiért fecskéket csúzlizott le, anyu pedig azt mondta, nem kár értük, mert mindig az ablakpárkányra piszkítanak. De mami meg papi nagyon szerették az állatokat. Nyuszikát, lovacskákat, pisszeorrú kutyusofcat rajzoltak keménypapírra, ollóval kivágták, s velük díszítették föl annak a kicsi szobának a falait, amelyben ő aludt. Hagypapi egy reggel őzikét is mutatott neki az erdőszélen. Igaz, nem volt olyan szép színes, mint itthon az apuék szobájában látható festményen. Máskor papi hintalovat fabrikált fából, mami pedig rongybabákat készített. Anyu sokszor dühösen szólt rájuk: ne fáradozzanak ilyesmivel, lehet a játékboltban ennél sakkal különb dolgokat is kapni. Nagymami olyankor letörten szi pakolt. De ma este mindenki jól érezte magát. Anyu és apu most nem veszekedtek. Máskor anyu kiabálni szokott, amiért apu majdnem mindennap későn jött haza — termelési értekezletén, taggyűlésen, szakszervezeti ülésen, fogadásokon volt, azt mondta —, sokszor vörös volt, akadozva beszélt, de ő is szidta anyut az éjszakai ügyeletek miatt, meg valamilyen Jancsit is emlegehogy a falusi nénik harminc- ' tett. Esténként sem volt nefo'kos hőségben is kendőt kötnek. Mami a tsz-be is abban járt. Amikor hazajött, rendszerint hozott valamit neki is: íenyőtobotzt, makkot, sőt egyszer egy csigát is. kik idejük vele játszani, és mesélni, bármennyire is kérte őket. Vendégségbe is el kellett járni. Hozzájuk is jött néha egy szakállas, jólöltözött, nagyhangú emNapfelkelte Terez János szobra Hogyan szeleteljük fül az ünnepi pulykát? Először is készítsük össze a következő szerszámokat: szeletelőkés, köszörűkő, meleg víz, szappan, mosdóruha, két frotírlepedő, súlyzók és húsvágó bárd. Ha nincs a házban húsvágó bárd, akkor helyette fejszét kell alkalmazni. Ám ebben az esetben a fenti listához még írjuk hozzá a kötszert és a fertőtlenítő jód- tinktúrát is! A műveletet azzal kezdjük, hogy a pulykát a tepsiből egy, a szeleteléshez megfelelő helyre tesszük. Mégpedig úgy. hogy a kifent kést a töltelék mellett a hátsó részbe, az éles köszörűkövet pedig a nyak alá szúrjuk. Az így fölnyársalt pulykát aránylagos biztonsággal kiemelhetjük a forró zsírból. Ha azonban a pulyka mégis leesne a földre, akkor gondosan göngyöljük bele a két frotírtörülközőbe, s úgy emeljük föl a szeletelő deszkára. Ezekután hozzákezdhetünk a munkához. Fenjük meg a kést a köszörűkövön, és vágjuk el az ízületeket, amely a combot a törzshöz köti. Ha ezt helyesen végeztük el — ami teljesen valószínűtlen —, Russel Baker Pulyk aszel akkor a kés tüstént beleszalad a csontok és porcok át- vághatatlan szövedékébe. Lehet, hogy ez utóbbiak a pulykához tartoznak, de az is lehet, hogy a saját hüvelykujjunkat találtuk el. Ha ezt szerencsésen elkerültük, akkor energikusan mozgassuk a kést elöre-hátra, amíg csak be nem láttuk, hogy tehetetlenek vagyunk. Ekkor húzzuk ki a kést és kérdezzük meg a körülállók valamelyikétől, — a lehető legingerültebb hangon —, hogy miért nincsen egyetlen tisztességes kés sem a háznál. Ilyenkor kell elővenni a tornatermi súlyzókat, és karizmainkat addig erősíteni, mígnem alkalmassá válnak a feladat puszta kézzel váló ellátására. Egyik kezünkkel határozottan ragadjuk meg a pulykacombot, a másikkal pedig a törzset, s utána visítsunk! Az égési sebre hideg vizet is lehet önteni. Most próbáljuk meg a fenti manővert a frotírtörülköző közbeiktatásával! Ekkor a pulykalábnak le kell válnia a testről, amely viszont Newton hatás—ellenhatás törvényének értelmében ki fog penderülni az ellenkező irányba, vagyis feltehetőleg ez egyik családtag ölében fog kikötni. Emeljük ki a pulykát a szerencsétlenül járt családtag öléből, és koncentráljunk ismét a lábra. A húsvágó bárd- dal vágjuk el a felső és alsó combot összekötő inakat. Az egész — fent leírt — műveletsort ismételjük meg a pulyka másik oldalán. Mindezek után a két felső és két alsó comb áll majd rendelkezésünkre. Ennek örömére a forró víz, szappan és mosdóruha segítségével mosakodjunk meg tetőtől talpig, s ha lehet, menjünk moziba. Ha nem, akkor viszont nézzünk mélyen az asztal körűi ülők szemébe, és jelentsük ki metsző hangon: »ugyebár senki sem óhajtja a mellehű- sát?« Ha a családtagok makacs- kodnak, és mégiscsak föl kell vágnunk a mellet, akkor tegyük ezt olyan szándékolt ügyetlenséggel, hogy a szó- szos tál fölboruljon — méghozzá annak a ruhájára, aki a mellhúsért való követelőd- zést elkezdte. A hússzeletelés alternatív módszere: körüljárjuk a szomszédságot, és kinyomozzuk, kinek van jó szeletelőkése, amit kölcsön lehet kérni. Ily módon az embernek alkalma nyílik, hogy megnézze a futballmeccset a szomszéd tv-készülékén, továbbá az is lehet, hogy az otthon várakozó családtagok elunják a dolgot, és maguk látnak a szeleteléshez. Ez esetben hazatérésünk után vessünk fájdalmas tekintetet az avatatlan kézzel földarabolt húshalomra, és az napra tagadjuk meg a további munkát. Elvégre senki sem várhatja a szeletelés ihletett művészétől, hogy amatőrök kontárkodását folytassa. Zilahi Judit fordítása bér, a feleségével — anyu azt mondta, apu főnöke — és a bácsi mindig 8—10 szál piros rózsát hozott: miközben átadta, hosszan csókolt kezet anyunak. Apu ilyenkor szótlanul mosolygott. Később nagyon sokat ittak, anyu lemezt tett föl, táncoltak és őt elküldték aludni. Kicsi szobájába nemrégen vettek új szekrényt, ágyat,, asztalkát székekkel — apu azt mondta, gyerekbútor és tizenegy ezer forintba került. A polcokon pedig rengeteg játék hevert összevissza. Ott voltak a rongybabák és a papírállatkák is. amelyeket nagymami vágott ki neki. Anyu épp tegnap dühöngött — »kihajítom innen ezt a szemetet« — de ő elsírta magát; erre anyu kirohant, és becsapta az ajtót... »Embermilliók átkarollak; vedd a csókot, nagyvilág« ... Anyu ráborult apa vállára, és elégedetten szemlélte a fülbevalót. Majd apu föltette az új nyakkendőt, sokáig kötögette, igazgatta, szemből és oldalról vizsgálhatta magát a tükörben. »Aranyos vagy« — nevetett anyu tátott szájjal, ahogyan akkor szokott, ha apu főnöke is itt van. Laci a Kovács Zoli apukáján még egyszer sem látott ilyen széles nyakkendőt. Zolinak meg a két kistestvérének sem volt olyan vastag bundája, mint neki. Anyu egyszer azt is mondta róluk, hogy topisak, maszatosak, meg homokkal van tele a fülük, és hogy a homokozó nem illik egy jó gyerekhez. ö mégis nagyon szeretett velük játszani. Azok hárman mindenhová együtt mentek, ő meg egyedül volt. Azt akar» ta, hogy a gólya hozzon neki egy kistestvérkét, de anyu meg apu nem szóltak a gólyának, mert — azt mondták — őneki kevesebb játéka, ruhája lenne. Úgy, mint a Kovács Zolinak. Akkor nem járhatna zongorára, s nem tanulhatna angolt sem. Apu nem vehette volna meg azt az er- kélyes, kovácsoltvas kerítéssel körülvett villát a Balcsi partján ... Apu odatuszkolta mamié- kat is az asztalhoz, és beszélgettek. Aztán mama és papa nemsokára aludni ment. Búcsúzáskor csöndesen megsimogatták Laci fejét. Nagymama kezének átható zsírszaga volt; anyu krémjének illata jóval kellemesebb. De anyu nem tudott állatokat rajzolni és kivágni a kezeivel, és laskát sem szokott sütni... Elálmosodott. Elmosódottan látta, hogy szülei ösz- szebújva, egymáshoz simulva sugdolóznak. A nyakkendő elegánsan feküdt apu mellén és anya is oda-oda pislantott a fülönfüggőre. Ö pedig ösz- szeszedte a villanyvonat részeit — apu mégsem segített —, és jó éjszakát kívánt. »Testvér légyen minden ember, ott, hol szárnyad lengeted ...« Gondolatban már helyet keresett új játékainak. Talán a nagymami kutyusai, lovacskái, nyuszijai mellett! Tegnap megvédte őket anyutól. Fölgyújtotta a villanyt és megdöbbenve látta, hogy a papírállatkák polca üres. Lengyel András
