Somogyi Néplap, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-25 / 305. szám

„Három a A szülők többségében él a hit, hogy ifjúkori vágyaikat, amelyek csupán álmok ma­radtak, gyeremekeik majd elérhetik. És ezért minden áldozatra képesek ... Csengetésemre az édesapa nyitott ajtót, mögötte három buksi fej jelent meg. Alig fog­laltam helyet az ízlésesen és barátságosan berendezett szo­bában, a kislányok máris kö­rülvettek. A legiobb sportolók és csapatok A sportújságírók szervezete ebben az évben is országos szavazás alapján döntötte el, hogy kit tartanak a sportrova­tok munkatársai az 1976-os év legjobb női és férfi sportolói­nak, illetve a legjobb csapa­toknak. NŐK: 1. Tordasi Ildikó (vívó), 2. Rajnai Klári, 3. Egervári Márta. FÉRFIAK: 1. Németh Miklós (atléta), 2. Magyar Zoltán, 3. Tuncsik József. CSAPATOK: 1. Vízilabda-válogatott, 2. Női kézilabda-válogatott, 3. Női röplabda-válogatott. A vándordíjakat és a helye­zetteknek az emlékvereteket a szokásos körülmények között valószínűleg január közepén adják át. Áz „alfánál" kellett kezdeni Györke Istvánt 1964-ben vá­ratlanul érte a megbizatás. hogy legyen a Táncsics SE kosárlabda-szakosztályának vezetője. Arra sem volt ideje, hogy tiltakozzék. — Azt sem tudtam, hogy hol kezdjem. Kosaras tudo­mányom ^sak annyi volt, hogy mint sportszerető ember időn­ként ki-kijártam kosárlabda­csapatunk mérkőzéseire. Tet­szett is ez a világszerte nép­szerű játék. Elsősorban azért, mert nem durva. Itt nincs, vagy sokkal kevesebb a fon­dorlat, mint a többi labdajá­téknál. Az él meg a pályán, aki a legtöké'etesebben elsa­játítja a kosarazás alapele­meit, s megszerzi hozzá a megfelelő állóképességet. Per­sze a labdaérzék itt még fon­tosabb, mint másutt. Kb. eny- nyi »tudománnyal« lettem ko­saras »szakvezető« a Tán­csicsnál — emlékezik vissza a ma már nyugállományban le­vő katonatiszt. Ez utóbbi té­nyező hasznára van a csa­patnak, mert szinte csak a kosárlabda jelenti Györke Ist­ván munkáját. Az edző azon­ban nemcsak saját csapatára gondol. Azon fáradozik, hogy együttese mellé nőjenek föl mások is. Vágya, hogy megye- szerte kialakuljon az egészsé­ges kosárlabdaélet. Ezért a munkájáért kapta meg nem­régiben a Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója kitüntető jelvényt. — Nem akarom azt monda­ni, hogy ma már kosaras szakember vagyok a szó igazi értelmében, de azért tíz esz­tendő alatt csak ragadt rám valami. Ezért is mertem vál­alakítani tudja játékosaival. Remek pedagógiai érzéke sok nehézségen átsegíti. Tudja, hogy melyik játékosának icell a szép szó, s melyiknél van szükség »katonás szigorra«. A Táncsics kosarasedzőjének te­kintélye van. a szakmabeliek között is. Ez azonban nem a véletlen műve. Deresedő fej­jel kezdett tanulni. Első taní­tómestere Arató Árpád testne­velő tanár volt, aki abban az időben, amikor ő a kosara­sokhoz került, edző volt. a csapatnál, ö biztatta és segí­tette »Pista bácsit«, aki kitű­nő tanulónak bizonyult. Egyetlen edzést nem mulasz­tott el, és nagy figyelemmel leste a tréner minden szavát. Buzgón jegyzetelt, bújta a szakirodalmat. Nem szégyell- te, hogy az »alfánál« kellett kezdenie. Igazán akkor került »mély vízbe«, amikor a szak­osztályvezetés mellett az ed­zői tisztet is át kellett ven­nie. Nehéz körülmények vár­tak rá. A Táncsics 1972-ben az NB I-ben szerepelt, a baj­nokság végén azonban kiesett. A tavaszi »hurrá« hangulatot pánik váltotta föl. Az edző is ment, és 1973 tavaszán Györ­ke István azt vette észre, hogy egyedül maradt. Ekkor lett edző. Az idei bronzérem szépen sorakozik az előbbi edzői si­kerek mellé. Györke István mégis elégedetlen. — Kicsit előbbre is végezhetett volna a csapat — mondja. A mosto­ha teremviszonyokat azonban nem mentségként emlegeti. Az kislány*’ ToSdiéknál A nyolcesztendős Roberta mellém telepedett, miközben lábait maga alá húzta. Melin­da, a középső egy gerezd na­ranccsal kínált a sajátjából. A ház »úrnője«, a másfél esz­tendős Johanna lapos pillan­tásokkal, kissé gyanakvóan közeledett egy tálkával. Nem akartam »megsérteni«, amikor cukrot nyújtott felém. Derűs kedvesség áradt szét a lakás­ban. Néhány perc alatt elfe­ledtem, hogy először látogat­tam a Toldi családhoz. Toldiék nem ismeretlenek a somogyi sportkedvelők előtt. A ház asszonyát Szöllősi Edit néven ismerte a somogyi at­létika. Az egykori somogy- szobi kislány már úttörő ko­rában felhívta magára a fi­gyelmet, amikőr jóval négy méteren felüli távolugrásával megyei rekordot ért el. Ké­sőbb Csurgón, a Spartacus Sportkörben fejlődött tovább. Megsárgult újságlkivágások dokumentálják a piros sala­kon töltött eredményes éve­ket. »Nagy tehetség kezdi bon­togatni szárnyait megyénk­ben« írta róla lapunk tízegy­néhány évvel ezelőtt — és Szöllősi Edit bizonyított. Több­ször javított megyei csúcsot nemcsak kedvenc számában, a távolugrásban, hanem gát­futásban is. Szinte állandó tagja volt a megyei atléta­válogatottnak. Ma is szívesen emlékezik arra az FTC—So­mogy viadalra, amikor két számban is első lett. — Nagyon szépeket írtak rólam akkor, de én valahogy mindig éreztem, hogy soha­sem érek el annyit, amennyit várnak tőlem — vallott sze­rényen Edit asszony. — Ha én annak idején Ka­posvárra, a Dózsához kerül­hettem volna! — mondta ré­vedezve, miközben tekinteté­vel Robertát kereste. Toldiné így sem szégyen­kezhet eredményeivel leányai előtt, akárcsak az édesapa, Toldi Kont, akinek életét ugyanúgy át- meg átfonta a sport. A Pécsi Építőipari Technikum sportkörében ő is ígéretesen indult. Elsősorban az atlétikának hódolt. Gerely­hajításban területi középisko­lás bajnokságot nyert, de otthonos volt a futószámok­ban, sőt a kosárlabdapályán is. Szakíthat-e két ilyen ember a sporttal? A férj a városi úszószövet­ség egyik lelkes vezetője ma is. Munkahelyén, a tervező­asztal mellett sem tagadja meg önmagát. Társadalmi munkában pauszpapírra va­rázsolta annak a fedett tan­medencének a rajzát, amely­ről évek óta álmodoznak a kaposvári úszók. versenyén indult koresztályá- ban, és száz háton második­ként érkezett a célba. Roberta rövidesen megis­merkedhetett a dobogó leg­magasabb fokával is. Még ugyanabban az esztendőben száz háton átvette korosztálya országos ranglistájának a ve­zetését. Fejlődése azóta is egyenletes. Területi verse­nyek; Pécs, Dombóvár, Kecs­kemét, Zalaegerszeg, Tatabá­nya — megannyi emlék, meg­annyi siker. Érmek, egy fél vitrinre valók. És mind kö­zött talán a legszebb: az idei országos békabajnokságon száz mellen csak egy hajszállal lett második, és háton is dön­tős volt. Az ötéves Melinda két kis kezét a melléhez szorítva kö­zeledik. Egy halom érmet hoz magával, és az ölembe rakja. — Ez mind a Robié — mondja olyan büszkeséggel, mintha ő nyerte volna. — És mikor hozhatod majd a sajátjaidat? — kérdezem. A válasz nem késik. — Amikor jól úsztam a termálban, én is kaptam egy jelvényt. Az édesapa felvilágosít, hogy Melinda fél éve ugyan­csak rendszeresen úszik, és edzője nagyon tehetségesnek tartja. A szülők így gondolják ter­mészetesnek, pedig mennyi áldozatot követel mind an y- nyiuktól a sportolás. A ha­sonló korú gyerekek még éde­sen szenderegnek, amikor az apa már »melegíti« a Traban­tot és kelti leányait. A téli hideg, ködös reggelek és a nyári hajnali madárcsicsergé­sek már ébren találják őket. A hiányzás és késés ismeret­len fogalom Toldiéknál. És az edzések hét órakor kezdőd­nek! — Robinak büntetés, ha nem mehet edzésre — mond­ja a családfő. — Öt azonban nem kell büntetni. Kitűnő ta­nuló, csak mint mondja: az­zal nincs »kibékülve«, hogy az osztályban ölbe vagy hátra tett kézzel kell ülni. E pillanatban a legkisebb érkezik a szobába. Nyakában nővére egyik érme fityeg — Johanna mikor tanul meg úszni? — A legjobb úton halad — mondja az édesanyja — Máris imád fürdeni. A kádból csak úgy lehet kivenni, ha előbb leeresztjük a vizet. (lói néznek ki az uszodában, ha Johanna ezt a »jó szokását« később is megtartja.) Sokáig beszélgettünk még. Téma természetesen a sport volt, elsősorban az úszás. Alig vettük észre, hogy öreg este lett. Még megtudakoltam, hogy a gyerekek milyen ajándéko­kat kapnak karácsonyra, az­lalni az edzőséget. Hogy megfelelőképp látja el ezt a tisztét, azt csapata ered­ményei ékesen bizonyítják. Szakmai berkekben azt tart­ják az edzőről, hogy az egész pályás letámadás híve, de ezt a játékrendet saját elképzelő se szerint, menet közben is idei bajnokságban még az is előfordult, hogy csapata ha­zai bajnoki mérkőzését Pécsen volt kénytelen megrendez­ni... Sikeres esztendőt zárt az edző és csapata, s a jelek azt mutatják, hogy a tréner meg­állja a helyét. Miért is szé- gyellné, hogy mindezt »könyv­ből tanulta?« Kovács Sándor És a gyerekek? Robi alig töltötte be az ötö­dik évet, szülei máris az uszo­dába vitték. Ládonyi Attila edző egyik leglelkesebb tanít­ványa lett. Később új edző, Hiczó István vette pártfogásá­ba, aki a mai napig is irányít­ja felkészülését, egyengeti fej­lődését. És Robi hálás volt mindezért. Egyéves úszómúlt- tal már Budapesten, az OSC után búcsút vettem. Hazafelé azon tűnődtem, hogy vajon ki minek fog majd jobban örülni. Roberta a kis varrógépnek, Melinda a társasjátéknak, vagy a kis csöppség a gumiállatkáknak. A szülők örömének teljességé­ben bizonyos voltam, mint ahogy abban . is: karácsony estéjén az eszembe jutnak. Jutási Bobért Á kutyák szaglóképességéről „Kántor” ürügyén Egyes állatfajokban a szag­lás szerve rendkívüli fejlettsé­get ért el, és többszörösen meg­haladja az ember szaglószer- vének teljesítőképességét. Ré­gen tudjuk, hogy háziállataink közül a kutya a vadon élő ál­latokat is megszégyenítő szag­lással rendelkezik. Vadászó, ragadozó őseitől örökölte e rendkívüli képességet, amely­re azoknak a létfenntartáshoz colt szükségük. Az ember szolgálatába állí­totta a kutyák e kivételes tu­lajdonságát. A speciális kutya­fajták kitenyésztésével, szak­szerű és céltudatos szelekció­ra). elérte a fejlett szaglás fennmaradását és további csi- szolódását. Így vált leghűsége­sebb háziállatunk egyfajta »szaglóeszközzé« a vadász-, mentő-, gázjelző- és nyomo­zó (bűnüldöző) feladatok ellá­tásában. Két tudományág, a kynológia (kutyaismerettan) és az odorológia (a szagok tudo­mánya) is foglalkozik a ku­tyák szaglóképességének kuta­tásával, a szagok számunkra ismeretlen világának felderíté­sével. Kiigazodás a szagok között A kutya a kiképzés során tanult viselkedésmóddal jelzi gz ember számára érdekes, fontos szaganyagok jelenlétét és jellegét. A nyomozókutyák kiképzésének alapja a szag- elemzőképesség és a szagokra való emlékezés kifejlesztése az állatokban. A kutya őseinek életmódjá­ból következik, hogy az állat­nak természetes készsége van a nyomkövetésre. Eközben a kutya még akkor is biztosan követ egy nyomot, ha azt azo­nos idejű nyomok keresztezik. Az adott személyre jellemző szagot — szakszerű kiképzés után — a kutya akkor is föl­ismeri, ha intenzív hatású más szaganyagokkal igyekeznek »lefedni« azt. Persze hosszú idő telik el addig, amíg a kutya szagkeverékekből kiér- zi az egyes szagösszetevőket és egy adott szagsajátosságra hosszú időn át is emlékezik. A nyomok szagösszetevöi A kutatók megállapítása szerint a nyom szaga három összetevőből áll: a terep sza­gából, melyet a nyomelhelye­ző személy menet közben sza­badít fel (pl. növényekből vagy a felszakított földből), a lábbeli szagából; az ember iz­zadságából. Tapasztalati tény, hogy a kutya alig érdeklődik a növényi eredetű illatok iránt, sohasem fordul elő, hogy vi­rágot szimatolna. Ezzel szem­ben élénken foglalkoztatják az emberi és állati eredetű sza­gok, például az izzadság-, vi­zelet-, vér- és hússzag. En­nélfogva várható, hogy a fel­sorolt három szagösszetevő kö­zül az izzadságrász izgatja és vezeti. Ennek némileg ellent­mond az kísérleti tapasztalat, | hogy amikor az ember által ’ hagyott nyomot izzadságmen­tes nyommal hosszabbították meg, a kutyák késlekedés nél­kül követték az egész nyomot, azt a látszatot keltvén, hogy lényegében a terepszaggal is beérik. Egy japán kutató németju­hász kutyákat próbált ki ke­resztező nyomokon, és azokat a kutyákat különválasztotta, amelyek két egyforma idős nyom kereszteződésénél nem hagyták magukat eltéríteni a pótnyom által, vagyis szimat­tisztáknak mutatkoztak. Ez­után a nyomokat »bepiszkítot­ták«, ugyanis az »A« nyomel­helyező a kereszteződési pon­tig vajsavillatú lábbelit hor­dott, majd vajsavmentes cipőt húzott, és a »B« nyomelhelye­ző cipőit a kereszteződéstől kezdve vajsavval illatosították (ehhez tudni kell, hogy a ku­tyáknak a vajsav iránti szag­lási készsége különösen fej­lett, kb. 1 milliószor jobb, mint az emberé). A próbára tett ku­tyák az »A« nyomot a keresz­teződésen keresztül is követ­ték anélkül, hogy engedték volna magukat félrevezetni. Csak amikor többféle zsírsav­ból és más — az izzadságban található — anyagokból álló keveréket alkalmaztak, tértek át a kereszteződésnél a ku­tyák az »A« nyomról a »B« nyomra, de az is megtörtént, hogy egyszerűen megtagadták a nyom »vételét«. Mindebből azt a következ­tetést vonták le a kutatók, hogy a jó képességű kutya nemcsak felismeri az izzadság minőségi és mennyiségi sajá­tosságait, hanem azokat főjel­nek tekinti a nyomon és nem hagyja magát eltéríteni, ha ai izzadság valamelyik illatkom­ponensével valami zavar van. Csak ha több ilyen komponens lép fel zavaró tényezőként, csakis abban az esetben nem képes többé biztosan érzékel­ni a nyomillat sajátosságait az állat, s ez talán természetes is. Csalhatatlan megkülönböztetés Az egyéni szagsajátosság a kutya számára az egyik em­bert, mint egyedet, csalhatat­lanul megkülönbözteti a má­siktól. Az emberi kéznek elég egy tiszta, szagmentes fatárgy felületét 1—2 másodperces időtartamra, egy ujjhegynyi területen mégérintenie ahhoz, hogy a tárgy azonosításához elegendő szagmennyiség álljon rendelkezésre. A kutyák sokszor bravúros, különleges teljesítményeket produkálnak. Pedig a szagló- képességük nem is a legjobb az állatvilágban. Például igen messze van a hímtücsökétől, amely kilométerekről (!) meg­érzi azokat a levegőben fellel­hető szaganyagokat, amelyeket a párzásra váró nőstény tü­csök bocsát ki, és toronyiránt — a szag nyomában — repül­ve felleli azt. R. I. Gabi és (Tudósítónktól.) Zúgnak a villanyvarrógépek a Kaposvári Ruhagyár nagy­bajomi telepén. 160 asszony és leány dolgozik három szala­gon. Mindegyiken más-más ru­ha készül. Ziegenheim János telepvezető tájékoztatott ben­nünket a jelenlegi munkáról. — 160-an dolgoznak egy műszakban. A második mű­szakhoz munkát tudnánk biz­tosítani, de nincs munkaerő. Üzemünk fiatalokból áll, amit az is mutat, hogy mintegy 70- en vannak gyermekgondozási segélyen. — Mi készül a telepen je­lenleg? — Nem nagy szériában ter­melünk. Szinte egyedi dara­boknak tekinthetők az itt ké­szült ruhák. Az első szal?g~ bébiö'.tönyök készülnek mos ható anyagból. Ezerdarabosak ezek a szériák és négy nap alatt végzünk velük. Az újabb fazonok már a tavaszra ké­szülnek, mert az ősszel szőr-1 farmer més dolgokat varrtunk télire, bakfisméretekben. A kettes szalagon nyolcezer Gabi nadrágot varrnak szov­jet importbársonyból, piros és kék színben, 2—6 éves korú fiúknak. A hármas szalagon gyermek is felnőtt farmernadrágok ké­szülnek. A gyártáshoz speciá­lis gépeik vannak. Itt a kézi munkát sikerült teljesen kiik­tatni a gyártási folyamatból. Egyelőre tízezer készül hazai farmeranyagból. Olyan nagy a kereslet e termékek iránt, hogy nem győzik a varrást. — Hogyan javitható tovább a munka minősége? — Jelenleg szénfűtéses ka­zánjaink vannak. 1977-ben olaíkazánokat építünk, s ezek ív lgíltatják a vasú/shoz szükséges gőzt, valamint a te­lepen a meleget. Űj gépek be­szerzését nem tervezzük, hi­szen az utóbbi években mo­dem, új villanyvarrógépeket szereltünk föl.

Next

/
Oldalképek
Tartalom