Somogyi Néplap, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-18 / 299. szám

\ VILÁG PROLETÁRJAI, E G Y E S 0 L J E T E K I Ara: 80 fillér KÁDÁR IÁNOS MOSZKVÁBAN AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXII. évfolyam 299. szám 1976. december 18., szombat Befejeződött az országgyűlés téli ülésszaka Elfogadlak a jövő évi költségvetést Beszámoló a nemzetközi helyzetről és a kormány külpolitikai tevékenységéről Pénteken délelőtt 10 órakor folytatódott az országgyűlés téli ülésszaka. A tanácsko­záson részt vett Losonczi Pál, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lá­zár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Apró Antal. Fock Jenő, Gáspár Sándor, Huszár István, Németh Károly és Sarlós István — az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai —, s ott voltak a Köz­ponti Bizottság titkárai és a kormány tagjai. Az emeleti páholyokban helyet foglalt a bu­dapesti diplomáciai képviseleteik több veze­tője és tagja. miniszter Napirend szerint tegnap folytatódott az 1977. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalása.! rosfejlesztési Az első felszólaló Bondor volt. József építésügyi és vá-' flz 1977. évi feladatok teljesítése döntő az ötéves terv alakulása szempontjából Bondor József besiéde — Az 1977. év! feladatok kapcsán fontos szerep vár az építőiparra. Munkájával dön­tő mértékben járulhat hozzá az * eredményekhez, lemara­dásával kedvezőtlenül befo­lyásolhatja a kitűzött nép­gazdasági célok elérését — mondotta bevezetőben Bondor József. — A legfontosabb ten­nivalónk változatlanul a la­kásépítés. Az építőipari fel­adatok mintegy 25—30 száza­lékát teszi ki, mégis a legfon­tosabb, s egyúttal a legbo­nyolultabb feladatok közé tar­tozik, és fontos politikai kér­dés is. Ha számba vesszük az épí­tőipar lakásépítési munkáját, az idei év eredményesnek mondható. Igaz, hogy még most, ebben az időszakban is folyik a harc a lakások át­adásáért, de a tervezett laká­sok megépülnek, sőt lehet, hogy néhány száz lakással túl is teljesül az idei terv. Eb­ben az évben eredményes volt az a törekvés is, hogy az óvo­dákat, bölcsődéket, kereske­delmi létesítményeket idejé­ben átadjuk. Ez néhány ki­vétellel sikerült is. Sikeresnek mondható a beruházásokon. végzett építé­si tevékenység is. örvendetes, hogy nő azoknak a beruházá­soknak a száma, amelyek ha­táridőre, a tervezett összegen belül valósulnak meg. Nem­csak az ez évi átadások vol­tak sikeresek: jó ütemben készülnek a jövő évben át­adásra kerülő, gyorsított és kiemelt beruházások is. — A nehézségek ellenére a gazdaságosságot illetően ered­ményes volt a munka — hangsúlyozta az építésügyi és városfejlesztési miniszter. — Előreláthatóan a terv szerint alakulnak az építőipari árak és teljesítjük a jövedelmező­ségi élői rányzatokat. Ha nem is a tervezett ütemben, de nőtt a termelés: az 1976. évi tervben előirányzott 117,3 milliárd forintot mintegy 2 milliárd forinttal túlteljesít­jük, nagy részben a termelé­kenység emelésével. Az építőanyag iparban a tervezettnél alacsonyabb ütemben nőtt a termelés, ez azonban az igények kielégí­tésében nem okozott zavart. A tervezettnek megfelelő a termelés felfutása legnagyobb létesítményünkben, a hejőcsa- bai cementgyárban. Üjabb üzemek kezdték meg a ter­melést; ütemszerűen épül a bélapátfalvai cementgyár. Ma­gyarország tulajdonképpen egy óriási építési telep; erről mindenki meggyőződhet, aki az országban jár. Dinamikus, vakban; a városokban; az or­szág minden részében. Mind­ezt egybevetve az 1976. év — a hiányosságok ellenére — eredményesnek mondható mind az építő- mind az épí­tőanyagé parban. Az 1976. év eredményei mellett látjuk a hiányosságo­kat is. Annak ellenére, hogy egészében megoldjuk az idei lakásépítési feladatokat,! van­nak olyan területek, ahol a lakásépítési terv előirányza­ta nem teljesül. Ahol a ter­vek megvalósulnak ott is nagy erőfeszítéseket kell tenni, szükséges a nagy évvégi haj­rá. Különösen nagy erőfeszí­téseket kellett tenni Budapes­ten és Borsodban. Példás volt a Vas, a Zala, a Hajdú-Bi- har, a Fejér és a Győr me­gyei vállalatok teljesítése. A munkák torlódása ked­vezőtlenül befolyásolja a munkaerő-gazdálkodást, szinte megoldhatatlan feladatok elé állítja a szak. és szerelőipart, kedvezőtlenül hat a minőség­re Nagy gondot okozott és okoz ma is, hogy nem kielé­gítő a területelőkészítés. Az év első hónapjaiban — a te­rületelőkészítés hiányosságai miatt — nagyon értékes idő kiesik. Nincs meg az óév és az új év közötti átmenet, s ez akadályozza a lakásépítés folyamatosságát. Ezt a hely­zetet kell megváltoztatni! Bu­dapest példája igazolja, hogy csak a tanácsokkal való konstruktív együttműködéssel lehet változtatni — oly mó­don, hogy a célok konkrét meghatározásával több évre előre, a vállalatok szintjéig, kidolgozzuk a tennivalókat. — A hatékonyság javítá­sának részeként célul tűztük ki a házgyári lakások fölépí­tésére fordított idő 3-4 száza­lékos csökkentését — mondot­sük azokat a módszereket, amelyekkel a célcsoportos építésen túlmenően is növel­hetjük a lakások számát. A gazdaságosság, a nyere­ségelőirányzat teljesítésének szépséghibája, hogy ez a túl­teljesítő és nem teljesítő szer­vezetek eredményének egyen­lege. A kívánatosnál nagyobb a nyereség szóródása. Meg kell vizsgálnunk a vesztesé­ges vállalatok munkáját; ahol szükséges, segítjük a vezetést, ahol a veszteségnek egyéb okai vannak, azokat minél előbb megszüntetjük. Az építőipari kapacitások kérdése állandóan az érdeklő­dés középpontjaiban áll. Gyakran elhangzik, hogy van pénz, de nincs kapacitás. A kapacitást nem egyszer — le­egyszerűsítve — arra szűkítik le, hogy legyen egy vállalat, amely elvállalja a munkát. Ennek sokszor az a következ­ménye, hogy olyan beruházá- l sok is elkezdődnek, amelye­ket nem lett volna szabad el­kezdeni. A kapacitásról szól­va nemcsak egy vállalatról, hanem anyagról, gépekről, berendezésekről is szó van. Az építőipari kapacitások fejlesztésének lehetőségét meghatároezák a rendelkezés­re álló anyagi eszközök. Az V. ötéves tervben az építő­ipari ágazat fejlesztésére 20 milliárd forint áll rendelke­zésre. Ezt az összeget a terv rögzíti, megjelölve a felhasz­nálási területeket és az üte­met is. Ezen — különösen a jelenlegi helyzetben — újabb igények fölmerülése esetén sem lehet érdemben változtat­ni. A munkaerőhelyzet nem biztató, a tervezett létszámot valószínűleg nem lehet bizto­sítani. Különösen súlyos a fővárosi építőipari vállalatok helyzete; náluk évek óta csökken a létszám. — Fontos feladat. hogy megnézzük: a kielégítetlen igények mennyire reálisak, hogyan illeszkednek a népgaz­dasági tervbe, van-e rájuk anyagi fedezet a népgazdaság és a lakosság szempontjából, milyen fontossági sorrendet kell megvalósításukban tar­tanunk — hangsúlyozta a mi­niszter. 1977. első hónapjaiban — az eddigi gyakorlatnak megfe­lelően — megkeressük a me­gyék vezetőit, hogy egyeztes­sük a feladatokat és a me­gyében • levő kapacitásokat összehangoljuk az építőipar lehetőségeivel. Nagyberuházá­sok esetében ezt tesszük az érdekelt tárcákkal is, hogy a rendelkezésre álló erőnkkel minél több igényt ki tudjunk elégíteni. hatalmas építés folyik a fal- i ta a továbbiakban. — Keres­Egyértelmű tehát, hogy a fő feladat a rendelkezésre álló lehetőségek minél jobb kihasználása, a meglevő tar­talékok felkutatása. Hogy a fejlesztésre milyen további lehetőségek állnak rendelke­zésre az nagyrészt a vállalatok jobb munkájától is függ. Gondolok itt elsősorban a munkaerő, a berendezések, a gépek minél racionálisabb fel- használására, a korszerű sze­relő jellegű, élő munkát megtakarító módszerek beve­zetésére. A munkaerőt meg­felelően csak úgy lehet ki­használni, ha a munka felté­telei folyamatosan biztosítot­tak. Az általánosságokban moz­gó. vagy megalapozatlan in­tézkedések esetén a munkaerő jobb kihasználása csak óhaj marad. A lógósok és a mun­kakerülők elleni harcban — a munka jó megszervezése mellett — támaszkodni kell a döntő többséget képviselő becsületes, jól dolgozó mun­kásokra. Tőlük azt kérjük, hogy ne tűrjék el a munka­helyen a lazaságokat. — hangsúlyozta Bondor József. A tervteljesítés mutatói azt igazolják, az építésügyi ága­zat egyes szektoraiban ala­csony & termelékenység. Ha ezen a helyzeten változta­tunk, nagy tartalékot aknáz­hatunk ki, mert — becslések szerint — ez az építőipari ka­pacitás mintegy 20—30 száza­lékát teszi ki. — Az 1977. éri feladatok teljesítése döntő az egész öt­éves terv további alakulása szempontjából. Ennek a fe­lelősségnek tudatában az építőiparban minden területen javítani kell a munkát. Ma­gasabb színvonalon, fegyel­mezetten kell dolgozni a cé­lok eléréséért — mondta Bondor József. Hozzáfűzte: — Nagyon sokszor átadunk ko­moly létesítményeket, ame­lyeket mindenki dicsér, mi­lyen szépek, milyen jók. Ami­kor viszont az építőipar szó­ba kerül, rendszerint a lógó- sokat emelgetik, • nem azo­kat, akik céltudatos, komoly munkával új alkotásokat hoz­nak létre. Beszéde végén azokat az építőket, munkásokat, műsza­kiakat, adminisztratív és egyéb munkavállalókat kö­szöntötte, akik nehéz körül­mények között becsületesen teljesítették feladatukat, s akikre bízvást számíthatunk a jövő évi feladatok megol­dásában is. Ezután Vaskó Mihály He­ves megyei, képviselő, a He­ves megyei pártbizottság el­ső titkára kapott szót. Véle­ménye szerint a népgazdasági terv, a költségvetés készítői figyelembe vették, hogy gaz­daságunk ez évi fejlődése alapvetően helyes irányú volt, ám számoltak azzal is, hogy a növekedés ilyen üteme sem az iparban, sem a mezőgaz­daságban nem éri el a terve­zettet. — A jövő évi tervek — mondotta — feszítettek, de reálisak, s az erőforrások jobb kihasználásával, különösen a termelés hatékonyságának növelésével, a termelési szer­kezet korszerűsítésével, a gaz­daságos és versenyképes ter­mékek részarányának növelé­sével teljesíthetők. {Folytatás a 2. oldalon) Leonyid Brezsnyev kitüntetése Kádár János a Magyar Népköztársaság gyémántokkal éke­sített zászlórenújével tüntette ki Leonyid Iljics Brezsnye- vet. (Telefotó: TASZSZ—MTI—KS) Az SZKP Központi Bizott­ságának meghívására pénte­ken reggel baráti látogatásra Moszkvába érkezett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Moszkva Kijevi-pályaudvarán Kádár Jánost Leonyid Brezs­nyev, az SZKP KB főtitkára, Andrej Kirilenko, a kb poli­tikai bizottságának tagja, a kb titkára, Ivan Kapitonov, a központi bizottság titkára, B. P. Bescsev, a kb tagja, közlekedési miniszter, O. B. Rahmanyinov, a kb póttagja, A. I. Blatov, a központi bi­zottság revíziós bizottságának tagja és más hivatalos szemé­lyiségek fogadták. A fogadás­nál jelen volt Marjai József, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete is. Kádár János úton Moszkva felé rövid időre megállt Ki- jevben és ott szívélyes, baráti légkörben megbeszélést foly­tatott Vlagyimir Scserbickijjel, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagjával, az Ukrán KP Központi Bizottsága első titkárával. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára pénteken délben a Kremlben találkozott és baráti megbeszélést folytatott Leo­nyid Brezsnyewel, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kárával. A két párt vezetője Leonyid Brezsnyevnek a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának elnökségi épületében levő dolgozószobájában talál­kozott és több mint egyórás eszmecserét tartott. A találkozóról a szovjet fő­városban hivatalos közleményt adtak ki, amely szerint Kádár János és Leonyid Brezsnyev mindenekelőtt a két ország együttműködésének további sokoldalú fejlesztésének egész sor ígéretes irányáról tárgyalt. Érintették ezen kívül a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom időszerű kérdé-' seit, a nemzetközi enyhülés elmélyítéséért, a béke meg­szilárdításáért vívott küzdelem feladatait. A találkozó a tel­jes nézetazonosság, az őszinte barátság és szívélyesség lég­körében ért véget. Az SZKP KB főtitkárának dolgozószobájából Leonyid Brezsnyev és Kádár János együtt ment át a nagy Kreml- palota Vlagyimir-termébe, ahol az MSZMF Központi Bi­zottságának első titkára ben­sőséges ünnepély keretében átnyújtotta az SZKP vezetőjé­nek a Magyar Népköztársaság gyémántokkal ékesített Zászló­rendjét A Vlagyimir-terem­ben az SZKP és a szovjet kormány magas rangú vezető személyiségei voltak jelen. Ott voltak az SZKP Politikai Bi­zottságának tagjai: Nyikolaj Podgornij, a legfelsőbb tanács elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin miniszterelnök, And­rej Gromiko külügyminiszter, Dimitrij Usztyinov honvédel­mi miniszter, valamint Viktor Grisin, Fjodor Kulakov, Din- muhamed Kunajev és Arvid Pelse. Jelen volt Pjotr Gyemi- csev, a Szovjetunió kulturális minisztere, Mihail Szolomén- cev, az oroszországi föderáció miniszterelnöke, Borisz Pono- marjov és Gejdar Alijev, az Azerbajdzsán KP KB első tit­kára — mind a négyen a po­litikai bizottság póttagjai. Az SZKP Központi Bizott­ságának titkárságát Vlagyimir Dolgih, Konsztantyin Cser- nyenko, Ivan Kapitonov, Ja­kon Rjabov és Mihail Zimja- nyin képviselte. Magyar rész­ről ott volt Marjai József rendkívüli és meghatalmazott nagykövet. A kitüntetés átnyújtásakor Kádár János beszédet mon­dott. (A beszédet a 3. oldalon közöljük.) Hanoi Felszólalások a vietnami pártkongresszus ötödik napján A VDP IV. kongresszusa pénteken Von Tien Dung had­seregtábornoknak, a párt kb pb tagjának az elnökletével folytatta a kb beszámolójának megvitatását. Elsőként Truong Chinh, a VDP KB PB tagja, a nemzetgyűlés állandó bizott­ságának elnöke szólalt föl. Nagy érdkelődéssel kísért hozzászólásában sorra vette azokat a — beszámoló által megjelölt — tennivalókat, amelyeknek teljesítésével a ma még félfeudális viszonyok­kal birkózó, elmaradott agrár­ország megteremtheti a szo­cializmus fölépítésének anya­gi-technikai bázisát. Pham Hung, a VDP KB PB tagja, miniszterelnök-helyet­tes, a déli országrész felszaba­dításáról szólva .kiemelte: az 1975. évi tavaszi általános tá­madás a vietnami nép közös, nagy felszabadító harca volt a haza egyesítéséért, a teljes függetlenség kivívásáért Pham Hung a két országrész sajátos­ságainak vázolása után ele­mezte az egységes népgazda­ság, a közös szemlélet és kul­túra megteremtésének felté­teleit. Nguyen Duy Trinh, a kb pb tagja, miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter a központi bizottság beszámolójának a nemzetközi kérdésekkel, a VDP külpolitikájával foglal­kozó fejezetéhez szólt hozzá. A kongresszus délelőtti ülé­se Vo Chi Cong miniszterel­nök-helyettes, tengergazdálko­dási miniszter felszólalásával fejeződött be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom