Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-12 / 268. szám
/ Megkezdődött a Portugál Kommunista Párt Vili. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) ga a Portugál Kommunista Párt VIII. kongresszusához küldött üdvözletében, a következőket írja: A Szovjetunió Kommunista Pártja sokra értékeli az SZKP-t és a PKP-t összekötő szoros barátságot és proletárszolidaritást, amely a marxizmus—leninizmus közös nagy tanításainak elvein alapszik. A portugál demokratikus erők 1974 áprilisi győzelme után a PKP az ország más demokratikus erőivel együtt, lelkesen és tevékenyen bekapcsolódott az ország és állami szervei következetes demokratizálásáért, a dolgozók érdekeit szolgáló fontos társadalmi. gazdasági átalakítás megvalósításáért vívott küzdelembe. Ez magában foglalta a gazdaság kulcságazatainak államosítását. a földreformot, a vállalatoknál a munkásellenőrzés megteremtését. A szovjet emberek új sikereket kívánnak a testvéri Portugál Kommunista Pártnak ahhoz a harcához, amelyet a nép nemzeti érdekeiért, a demokratikus vívmányok megvédéséért vívnak, továbbá a belső és külső reakció arra irányuló szakadatlan kísérletei ellen, hogy aláaknázza és felszámolja ezeket a vívmányokat. A Portugál Kommunista Párt tapasztalatai meggyőzően tanúsítják, hogv a proletár internacionalizmus elveihez vaA központi bizottság beszámolóját Alvaro Cunhal főtitkár terjesztette elő. (Telefotó: AP—MTI—KS) ló hűség és a szolidaritás minden olyan néppel, amely igazságos ügyért harcol, erősíti a kommunista mozgalom minden osztagának és a mozgalom egészének pozícióit. A PKP internacionalista magatartása megszerezte számára Mozambik. Angola, Bissau- Guinea népeinek és a portugál gyarmati rendszer régebben elnyomott valamennyi népének, a béke és a szabadság Ifjúsági nagygyűlés az ÉVIG művelődési házban (Folytatás az 1. oldalról) V. B. Arszentjev hangsúlyozta: a komszomolisták és a KISZ-esek találkozásai a barátság ünnepnapjai voltak. Több mint- nyolcvan baráti találkozón vettek részt, s a hasznos tapasztalatcserék jó alkalmat adtak arra, hogy a szovjet és a magyar fiatalok között újabb személyes baPolilikai pártok alakulnak Egyiptomban Anvar Szadat, az Egyiptomi Arab Köztársaság elnöke csütörtökön bejelentette: Egyiptomban politikai pártok alakulnak, amelyek teljesen függetlenek lesznek az Arab Szocialista Uniótól, anyaszervezetüktől. Szadat elnök beszédét az októberi választások eredményeként összeült egyiptomi nemzetgyűlés első ülésén mondta el. Szadat bejelentése tulajdonképpen nem egyéb, mint egy politikai folyamat betetőződé- se. Az elmúlt esztendők során számos jele volt annak, hogy Egyiptomban újra életre hívják az 1952-es forradalmat követően felszámolt politikai pártokat. rátságok szövődjenek. Nagy elismeréssel szólt a látottakról, s mint mondotta, a szovjet fiatalok ezúttal is meggyőződhettek arról, hogy a magyar testvérszervezet eredményes programot dolgozott ki a fiatalok mozgósítására, az építőmunka segítésére. A távoli Bajkál— Amúr Vasútvonal építkezésén munkálkodó szovjet fiatalok megőrzik az itteni látogatás emlékét, s azzal a tudattal térnek haza, hogy mostani magyarországi találkozásaik is hozzájárultak a lenini Komszomol és a KISZ gyümölcsöző, testvéri barátságának és együttműködésének elmélyítéséhez. A nagygyűlésen fellépett a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet déli hadseregcsoport művészegyüttese és a Bihari táncegyüttes. A forró hangulatú ifjúsági nagygyűlés a DlVSZ-induló hangjaival ért véget. Este elutazott hazánkból a BAM-építkezésen részt vevő komszomolisták barátságvonata. A magyar és szovjet zászlókkal díszített Nyugati pályaudvaron a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség vezetői és a fővárosi fiatalok százai búcsúztatták a vendégeket. (MTI) valamennyi harcosának megérdemelt tiszteletét. A PKP proletár internacionalizmusának reális megnyilvánulása az a szilárd, kompromisszum nélküli harc is, amelyet az antikommunizmus és a szovjetellenesség ellen vív, bárhonnan indul is ki az. Provokációk NDK ellen Dr. Michael Kohl, az NDK bonni állandó képviseletének vezetője tiltakozott az NSZK kancellári hivatalában amiatt, hogy a bajor határon NDK állampolgárokat minden alap nélkül feltartóztatnak, órákon át kihallgatnak, megmotoznak stb. Tegnap az NDK sajtója megállapította, hogy a nyugatnémet hatóságok és különböző sajtószervek — ahelyett, hogy elítélnék a bajor rendőrségnek az NDK polgáraival szembeni túlkapásait, igazolni próbálják a sorozatos zaklatásokat, sőt helyeslik is azokat. A Neues Deutschland kiemeli a Frankfurter Allgemeine Zeitung kommentárját, amely helyeslőén állapítja meg. hogy az NDK-ból szolgálati célból az NSZK-ba utazók »az NSZK rendőrsége által automatikusan gyanúsított személyek«. Az ADN — az NDK hírügynöksége — a Német Demokratikus Köztársaság hivatalos köreire hivatkozva utasítja vissza a gya- núsítgatásokat. Az ADN felhívja a figyelmet arra, hogy az NDK-t sok nyugatnémet állampolgár keresi fel szolgálati ügyekben, azokat azonban egyáltalán nem részesítik olyan bánásmódban, mint a bajor redőrség teszi az NDK • állampolgáraival. Carter elnök Hetvennyolc nap Becs Haderőcsökkentési tárgyalás A közép-európai fegyveres erők és a fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó bécsi tárgyalásokon tegnap megtartották a 118. plenáris ülést. A Hofburg nemzetközi konferenciatermében 19 állam küldöttségei tanácskoztak. Ezúttal Robert Winter nagykövet, a luxemburgi delegáció vezetője elnökölt és Wolfgang Behrends nagykövet, az NSZK küldöttségének vezetője szólalt fel. Az ülés után rendezett sajtótájékoztatón nyugati szóvivő ismertette: Behrends nagykövet a NATO-államok alapja- vaslatának szellemében fejtette ki a nyugati országok álláspontját. Szocialista részről hangsúlyozást kapott a sajtóértekezleten, hogy a Varsói Szerződéshez tartozó országok készek a kölcsönös csökkentésre, a történelmileg kialakult katonai erőviszonyok fenntartása mellett. Végezetül közölték: a résztvevők november 18-án tartják legközelebbi plenáris tanácskozásukat. Pontosan ennyi, 11 hét van az amerikai elnökválasztások napja és a november első keddjén megválasztott új államfő beiktatása között. Ez az átmenet időszaka, amikor a régi elnök már, az új elnök még nem kormányoz. Megkezdődött a csomagolás Ám a Fehér Házban és a washingtoni kormányhivatalokban már megszerveződtek a hatalom átadását lebonyolító különleges munka- csoportok, amelyek tüstént fölveszik a kapcsolatot Carter embereivel. (A nukleáris mérnök Carter magabiztosságára és módszerességére jellemző módon az utóbbiak csapata már hónapok óta felkészült a hatalomátvételre.) A leköszönő kormányzat kulcsemberei megígérnek minden támogatást az utódoknak, ám közben már pakolják értékes személyi irataikat (amelyekkel hamarosan a könyvpiacokon találkozunk) és keresik új állásukat (amely a politikai ugródeszka után rendszerint busásan jövedelmező a magángazdaságban). S természetesen az amerikai és a nemzetközi sajtó máris nagyobb figyelmet szentel a hatalomra lépőknek, mint a hatalomból lelépőknek. Más jelleggel, de újra csak halasztó hatású a világpolitikára az amerikai választási procedura. Holott ha a SALT- vagy a közel- keleti tárgyalások — korántsem előnyükre — még talán tovább halogathatok is, valakinek Washingtonban döntéseket kell hoznia az olyan ügyekben, mint Anglia pénzSietos üzletkötések A Pentagon, az amerikai hadügyminisztérium vezetősége, sietősen köti egymás után a hadihajók, rakéták és más fegyverek előállítására szóló új szerződéseket. Mint az amerikai Baltimore Sun közli, William Clements hadügyminiszter-helyettes memorandumot juttatott el a szárazföldi-hadsereg, a haditengerészeti erő és a légierő vezetőinek azzal az utasítással, hogy »biztosítsanak teljes prioritást« a hadimegrendelések megkötésének. A harmadik vétó Alma-Atába utazott a lengyel küldöttség Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára búcsúztatta a moszkvai repülőtéren Edward Giere k, a LEMP főtitkára vezette lengyel párt- és kormányküldöttséget, amely hivatalos tárgyalásai befejeztével Alma-Atába utazott. (Telefotó: TASZSZ—MTI—KS) ügyi megsegítése, vagy a rhodesiai értekezlet. Carter- nek és körének érthető a dilemmája: egyelőre nem akarja vállalni a felelősséget, ám érthetően nem lehet közömbös sem. Viszont a megválasztott elnök még csak most kezdhet hozzá kormányzata kulcsembereinek kiválasztásához: mivel követni akarja az al- elnök-kiválasztás bevált módszerét, és mert nem akarja az ügyet elsietni az átmenet (és a leköszönő kulcsemberek) sürgető nyomása alatt, Carter legkorábban december közepére ígérte az első »neveket«. Mondani sem kell, hogy az új washingtoni stílus megismeréséhez az emberek bemutatkozása is szükséges. A tőzsde ideges Bármily alaposan és óvatosan készül is fel az átmenetre, az Egyesült Államok 39. elnökének tudnia kell, hogy választási ígéreteinek hosszú listáját »kezükben tartják^ politikájának megfigyelői és bírálói. A Washington Post hétvégi vezércikkében már sürgette Cáriért, hogy ne törődjék a szabályokkal, amelyek Fordra szabják az új költségvetés kidolgozásának feladatát. A demokrata jelölt programja abban különbözik a republikánus elődétől, hogy mindenekelőtt állami eszközöket kíván bevetni, meggyorsítandó a kilábalást a súlyos gazdasági helyzetből. A kampány idején Carter rózsás gazdasági távlatokat csillantott meg az évtized végére, a megpendített gazdaságserkentő módszerek azonban meglehetősen ellentmondóak, együttes sikerük békeidőben még sohasem következett be. A tőzsde némi idegességgel reagál Ford vereségére, félvén is Carter tőkekorlátozó populista kampányjelszavaitól; az idézett vezércikk nem oktalanul sürgeti az út kijelölését, a Wall Street-i kedélyek megnyugtatását. Választási tartozások A választások győztesét sorra figyelmeztetik, hogy miként kell értelmeznie »mandátumát«. S noha elvárják tőle, hogy az új demokrata korszakot »új arcokkal« kezdje el, nyomatékkai emlékeztetik választási »tartozásaira«, mindenekelőtt a hagyományos demokrata erőközpontok, politikai vezető csoportok perdöntő szerepére a szoros győzelem kivívásában. Első sajtóértekezletén Carter hangoztatta ugyan, hogy neki komoly programokra szóló »felhatalmazása« van, hiszen végül is 51 százalékot kapott, márpedig 13 korábbi elnök (köztük Kennedy és első periódusában Nixon) kormányzott kifejezetten kisebbségi eredmény nyomán. Ám az erőközpontok okkal mutatnak rá, hogy Anglia Érzékeny vereséget szenvedett a munkáspárti kormány Nem egészen két év alatt az Egyesült Államok kormánya egyazon ügy kapcsán harmadszor is élt az ENSZ Biztonsági Tanácsában megillető vétójogával. A BT tagfelvételi bizottságának szerdán megtartott zárt ülésén az USA képviselője ismét leszögezte: kormánya nem támogatja a Vietnami Szocialista Köztársaság felvételét a világszervezetbe. Az erre irányuló javaslatot Guayana terjesztette elő, társszerzői pedig: a Szovjetunió, a Benin Köztársaság, Kína, Líbia, Panama, Románia, Svédország és Tanzánia. Mint látható: az országok oly széles köre támogatja Vietnam jogos igényét, amelyek egyébként társadalmi berendezkedésüket illetően jócskán különböznek egymástól, s több kérdésben eltér a véleményük. Abban viszont megegyeznek, hogy a bátor harc árán szabadságát és országa egységét kivívott Vietnam 50 milliós népét megilleti a hely a földünk békéért és biztonságáért felelős világszervezetben. Mi sem lenne természetesebb, mint hogy az indokínai népek győzelmével végződött erőpróba lezárta után a fő felelősséget viselő amerikai kormány számot vetne a realitásokkal és igyekezne a nemzetközi együttműködésbe bevonni egykori áldozatát, a hős vietnami népet. Annál is inkább, mert a komoly erőt képviselő és nagy nemzetközi tekintélynek örvendő VSZK aktív közreműködése nélkül nem képzelhető el tartós biztonság megteremtése Délkelet-Ázsióban. Ehelyett azonban az USA mondva csinált ürügyekkel gátolja, késlelteti Vietnam ENSZ-felvételét. Bennett amerikai ENSZ-küldött vétóját azzal indokolta, hogy kormánya nem rendelkezik elegendő információval a vietnami háborúban elesett, illetve eltűnt amerikai katonák sorsáról. Arra hivatkozott, hogy a pénteken a kapcsolatod rendezéséről Párizsban kezdődő amerikai—vietnami megbeszélések eredményességétől teszi függővé Washington jövőbeni magatartását az ügyben. Néhány száz amerikai katona sorsáról van szó, akik agresszorként érkeztek Vietnamba és eltűntek a háború viharában. Ezzel szemben a hanoi kormány — sajnos — elegendő információval rendelkezik arról a mintegy milliónyi vietnami állampolgárról, akik az amerikai agresz- szió következtében elpusztultak. Tarthatatlan továbbá az a zsaroló ízű amerikai igény, hogy a párizsi tárgyalások eredményességétől teszi függővé Vietnam felvételét. Az ENSZ nem amerikai magánklub, hanem egyetemes nemzetközi szervezet, amelybén tucatszámra rendelkeznek tagsági igazolvánnyal, oVyan országok is, amelyek még nem rendezték vitás ügyeiket. A munkáspárti kormány csütörtökre virradó éjjel váratlanul két érzékeny vereséget szenvedett a dokkmunka új szabályozásáról szóló törvény megszavazása során. Az ellenzék ezúttal összefogott a kormány ellen, de a kormány vereségét mégis két lázadó munkáspárti képviselő tartózkodása okozta. Két másik szavazásnál is csak a házelnök szavazata billentette a kormány javára a mérleg nyelvét. A két szavazási vereség azt jelenti, hogy az alsóház a két legfontosabb ponton helybenhagyta a lordok házának módosításait, amivel a törvény eredeti célja teljesen elsikkadt. A partoktól számított 5 mérföldes sávra kívánta kiterjeszteni azt a területet, amelyen belül csak a dokkmunkások kezelhetik a hajók teherszállítmányát, — a módosítás ezt a sávot fél mérföldre csökkentette. A törvényjavaslat legfőbb szószólói úgy vélekednek, hogy a kormány jobban teszi, ha ilyen formájában el is veti a kiforgatott törvényt. A konzervatív ellenzék régóta várt diadalünnepet ült a parlamentben, amikor kiderült, hogy a két makacs munkáspárti képviselő a szervező titkár, sőt Michael Foot, az alsóház vezére személyes közbenjárására sem hajlandó megszavazni a törvényjavaslatot. A toryk fülsiketítő kórusban követelték a kormány lemondását. az elektori rendszerben nélkülük aligha kamatoztathatta volna Carter a csak a déli államok szavazótábora miatt létrejött többséget, hiszen a kulcsállamokban az ő mozgósításukra billent a mérleg nyelve a demokrata felé. »Ha senki sem tudja, kicsoda is valóban Jimmy Carter, ez azt jelenti, hogy Jimmy Carternek még módjában áll szabadon eldönteni, ki is váljék belőle« — vélte a londoni Times a választások után. De mert már Hegel is megmondta, hogy a szabadság a felismert szükségszerűség, a 39. amerikai elnök netán a saját árnyékát még átléphetné, ám aligha a saját pártjáét és szélesebb értelemben az adott politikai és társadalmi rendszerét. Avar János
