Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-12 / 268. szám

/ Megkezdődött a Portugál Kommunista Párt Vili. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) ga a Portugál Kommunista Párt VIII. kongresszusához küldött üdvözletében, a kö­vetkezőket írja: A Szovjetunió Kommunista Pártja sokra értékeli az SZKP-t és a PKP-t összekötő szoros barátságot és proletár­szolidaritást, amely a marxiz­mus—leninizmus közös nagy tanításainak elvein alapszik. A portugál demokratikus erők 1974 áprilisi győzelme után a PKP az ország más demokratikus erőivel együtt, lelkesen és tevékenyen be­kapcsolódott az ország és ál­lami szervei következetes de­mokratizálásáért, a dolgozók érdekeit szolgáló fontos tár­sadalmi. gazdasági átalakítás megvalósításáért vívott küzde­lembe. Ez magában foglalta a gazdaság kulcságazatainak ál­lamosítását. a földreformot, a vállalatoknál a munkásellen­őrzés megteremtését. A szovjet emberek új sike­reket kívánnak a testvéri Por­tugál Kommunista Pártnak ahhoz a harcához, amelyet a nép nemzeti érdekeiért, a demokratikus vívmányok megvédéséért vívnak, továbbá a belső és külső reakció arra irányuló szakadatlan kísérle­tei ellen, hogy aláaknázza és felszámolja ezeket a vívmá­nyokat. A Portugál Kommunista Párt tapasztalatai meggyőzően tanúsítják, hogv a proletár in­ternacionalizmus elveihez va­A központi bizottság beszámolóját Alvaro Cunhal főtitkár terjesztette elő. (Telefotó: AP—MTI—KS) ló hűség és a szolidaritás minden olyan néppel, amely igazságos ügyért harcol, erő­síti a kommunista mozgalom minden osztagának és a moz­galom egészének pozícióit. A PKP internacionalista maga­tartása megszerezte számára Mozambik. Angola, Bissau- Guinea népeinek és a portu­gál gyarmati rendszer régeb­ben elnyomott valamennyi né­pének, a béke és a szabadság Ifjúsági nagygyűlés az ÉVIG művelődési házban (Folytatás az 1. oldalról) V. B. Arszentjev hangsú­lyozta: a komszomolisták és a KISZ-esek találkozásai a ba­rátság ünnepnapjai voltak. Több mint- nyolcvan baráti találkozón vettek részt, s a hasznos tapasztalatcserék jó alkalmat adtak arra, hogy a szovjet és a magyar fiatalok között újabb személyes ba­Polilikai pártok alakulnak Egyiptomban Anvar Szadat, az Egyiptomi Arab Köztársaság elnöke csü­törtökön bejelentette: Egyip­tomban politikai pártok ala­kulnak, amelyek teljesen füg­getlenek lesznek az Arab Szo­cialista Uniótól, anyaszerveze­tüktől. Szadat elnök beszédét az októberi választások ered­ményeként összeült egyiptomi nemzetgyűlés első ülésén mondta el. Szadat bejelentése tulajdon­képpen nem egyéb, mint egy politikai folyamat betetőződé- se. Az elmúlt esztendők során számos jele volt annak, hogy Egyiptomban újra életre hív­ják az 1952-es forradalmat követően felszámolt politikai pártokat. rátságok szövődjenek. Nagy elismeréssel szólt a látot­takról, s mint mondotta, a szovjet fiatalok ez­úttal is meggyőződhettek arról, hogy a magyar testvér­szervezet eredményes progra­mot dolgozott ki a fiatalok mozgósítására, az építőmunka segítésére. A távoli Bajkál— Amúr Vasútvonal építkezésén munkálkodó szovjet fiatalok megőrzik az itteni látogatás emlékét, s azzal a tudattal térnek haza, hogy mostani magyarországi találkozásaik is hozzájárultak a lenini Komszomol és a KISZ gyü­mölcsöző, testvéri barátságá­nak és együttműködésének el­mélyítéséhez. A nagygyűlésen fellépett a hazánkban ideiglenesen állo­másozó szovjet déli hadsereg­csoport művészegyüttese és a Bihari táncegyüttes. A forró hangulatú ifjúsági nagygyűlés a DlVSZ-induló hangjaival ért véget. Este elutazott hazánkból a BAM-építkezésen részt vevő komszomolisták barátságvo­nata. A magyar és szovjet zászlókkal díszített Nyugati pályaudvaron a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség ve­zetői és a fővárosi fiatalok százai búcsúztatták a vendé­geket. (MTI) valamennyi harcosának meg­érdemelt tiszteletét. A PKP proletár internacio­nalizmusának reális megnyil­vánulása az a szilárd, kompro­misszum nélküli harc is, ame­lyet az antikommunizmus és a szovjetellenesség ellen vív, bárhonnan indul is ki az. Provokációk NDK ellen Dr. Michael Kohl, az NDK bonni állandó képviseletének vezetője tiltakozott az NSZK kancellári hivatalában amiatt, hogy a bajor határon NDK állampolgárokat minden alap nélkül feltartóztatnak, órákon át kihallgatnak, megmotoz­nak stb. Tegnap az NDK sajtója megállapította, hogy a nyu­gatnémet hatóságok és kü­lönböző sajtószervek — ahe­lyett, hogy elítélnék a bajor rendőrségnek az NDK polgá­raival szembeni túlkapásait, igazolni próbálják a soroza­tos zaklatásokat, sőt helyeslik is azokat. A Neues Deutschland ki­emeli a Frankfurter Allge­meine Zeitung kommentárját, amely helyeslőén állapítja meg. hogy az NDK-ból szol­gálati célból az NSZK-ba uta­zók »az NSZK rendőrsége ál­tal automatikusan gyanúsított személyek«. Az ADN — az NDK hírügynöksége — a Né­met Demokratikus Köztársa­ság hivatalos köreire hivat­kozva utasítja vissza a gya- núsítgatásokat. Az ADN fel­hívja a figyelmet arra, hogy az NDK-t sok nyugatnémet állampolgár keresi fel szol­gálati ügyekben, azokat azon­ban egyáltalán nem részesítik olyan bánásmódban, mint a bajor redőrség teszi az NDK • állampolgáraival. Carter elnök Hetvennyolc nap Becs Haderőcsökkentési tárgyalás A közép-európai fegyveres erők és a fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó bécsi tár­gyalásokon tegnap megtartot­ták a 118. plenáris ülést. A Hofburg nemzetközi konferen­ciatermében 19 állam küldött­ségei tanácskoztak. Ezúttal Robert Winter nagykövet, a luxemburgi delegáció vezetője elnökölt és Wolfgang Behrends nagykövet, az NSZK küldött­ségének vezetője szólalt fel. Az ülés után rendezett saj­tótájékoztatón nyugati szóvivő ismertette: Behrends nagykö­vet a NATO-államok alapja- vaslatának szellemében fej­tette ki a nyugati országok ál­láspontját. Szocialista részről hangsú­lyozást kapott a sajtóértekez­leten, hogy a Varsói Szerző­déshez tartozó országok ké­szek a kölcsönös csökkentés­re, a történelmileg kialakult katonai erőviszonyok fenntar­tása mellett. Végezetül kö­zölték: a résztvevők novem­ber 18-án tartják legközelebbi plenáris tanácskozásukat. Pontosan ennyi, 11 hét van az amerikai elnökválasztások napja és a november első keddjén megválasztott új ál­lamfő beiktatása között. Ez az átmenet időszaka, amikor a régi elnök már, az új el­nök még nem kormányoz. Megkezdődött a csomagolás Ám a Fehér Házban és a washingtoni kormányhiva­talokban már megszerveződ­tek a hatalom átadását le­bonyolító különleges munka- csoportok, amelyek tüstént fölveszik a kapcsolatot Car­ter embereivel. (A nukleáris mérnök Carter magabiztos­ságára és módszerességére jellemző módon az utóbbiak csapata már hónapok óta felkészült a hatalomátvétel­re.) A leköszönő kormány­zat kulcsemberei megígérnek minden támogatást az utó­doknak, ám közben már pa­kolják értékes személyi ira­taikat (amelyekkel hamaro­san a könyvpiacokon talál­kozunk) és keresik új állá­sukat (amely a politikai ug­ródeszka után rendszerint busásan jövedelmező a ma­gángazdaságban). S termé­szetesen az amerikai és a nemzetközi sajtó máris na­gyobb figyelmet szentel a hatalomra lépőknek, mint a hatalomból lelépőknek. Más jelleggel, de újra csak halasztó hatású a vi­lágpolitikára az amerikai választási procedura. Holott ha a SALT- vagy a közel- keleti tárgyalások — koránt­sem előnyükre — még talán tovább halogathatok is, va­lakinek Washingtonban dön­téseket kell hoznia az olyan ügyekben, mint Anglia pénz­Sietos üzletkötések A Pentagon, az amerikai hadügyminisztérium vezető­sége, sietősen köti egymás után a hadihajók, rakéták és más fegyverek előállítására szóló új szerződéseket. Mint az amerikai Baltimore Sun közli, William Clements had­ügyminiszter-helyettes me­morandumot juttatott el a szárazföldi-hadsereg, a hadi­tengerészeti erő és a légierő vezetőinek azzal az utasítás­sal, hogy »biztosítsanak teljes prioritást« a hadimegrendelé­sek megkötésének. A harmadik vétó Alma-Atába utazott a lengyel küldöttség Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára búcsúztatta a moszk­vai repülőtéren Edward Giere k, a LEMP főtitkára vezette lengyel párt- és kormányküldöttséget, amely hivatalos tár­gyalásai befejeztével Alma-Atába utazott. (Telefotó: TASZSZ—MTI—KS) ügyi megsegítése, vagy a rhodesiai értekezlet. Carter- nek és körének érthető a di­lemmája: egyelőre nem akarja vállalni a felelőssé­get, ám érthetően nem lehet közömbös sem. Viszont a megválasztott el­nök még csak most kezdhet hozzá kormányzata kulcs­embereinek kiválasztásához: mivel követni akarja az al- elnök-kiválasztás bevált módszerét, és mert nem akarja az ügyet elsietni az átmenet (és a leköszönő kulcsemberek) sürgető nyo­mása alatt, Carter legkoráb­ban december közepére ígér­te az első »neveket«. Mon­dani sem kell, hogy az új washingtoni stílus megisme­réséhez az emberek bemutat­kozása is szükséges. A tőzsde ideges Bármily alaposan és óva­tosan készül is fel az átme­netre, az Egyesült Államok 39. elnökének tudnia kell, hogy választási ígéreteinek hosszú listáját »kezükben tartják^ politikájának meg­figyelői és bírálói. A Wa­shington Post hétvégi vezér­cikkében már sürgette Cár­iért, hogy ne törődjék a sza­bályokkal, amelyek Fordra szabják az új költségvetés kidolgozásának feladatát. A demokrata jelölt programja abban különbözik a repub­likánus elődétől, hogy min­denekelőtt állami eszközöket kíván bevetni, meggyorsí­tandó a kilábalást a súlyos gazdasági helyzetből. A kam­pány idején Carter rózsás gazdasági távlatokat csillan­tott meg az évtized végére, a megpendített gazdaságser­kentő módszerek azonban meglehetősen ellentmon­dóak, együttes sikerük béke­időben még sohasem követ­kezett be. A tőzsde némi idegességgel reagál Ford vereségére, félvén is Carter tőkekorlátozó populista kam­pányjelszavaitól; az idézett vezércikk nem oktalanul sürgeti az út kijelölését, a Wall Street-i kedélyek meg­nyugtatását. Választási tartozások A választások győztesét sorra figyelmeztetik, hogy miként kell értelmeznie »mandátumát«. S noha el­várják tőle, hogy az új de­mokrata korszakot »új ar­cokkal« kezdje el, nyoma­tékkai emlékeztetik válasz­tási »tartozásaira«, minde­nekelőtt a hagyományos de­mokrata erőközpontok, poli­tikai vezető csoportok per­döntő szerepére a szoros győ­zelem kivívásában. Első sajtóértekezletén Car­ter hangoztatta ugyan, hogy neki komoly programokra szóló »felhatalmazása« van, hiszen végül is 51 százalé­kot kapott, márpedig 13 ko­rábbi elnök (köztük Kenne­dy és első periódusában Ni­xon) kormányzott kifejezet­ten kisebbségi eredmény nyomán. Ám az erőközpontok okkal mutatnak rá, hogy Anglia Érzékeny vereséget szenvedett a munkáspárti kormány Nem egészen két év alatt az Egyesült Államok kormá­nya egyazon ügy kapcsán har­madszor is élt az ENSZ Biz­tonsági Tanácsában megillető vétójogával. A BT tagfelvételi bizottságának szerdán meg­tartott zárt ülésén az USA képviselője ismét leszögezte: kormánya nem támogatja a Vietnami Szocialista Köztár­saság felvételét a világszerve­zetbe. Az erre irányuló javas­latot Guayana terjesztette elő, társszerzői pedig: a Szovjet­unió, a Benin Köztársaság, Kína, Líbia, Panama, Romá­nia, Svédország és Tanzánia. Mint látható: az országok oly széles köre támogatja Viet­nam jogos igényét, amelyek egyébként társadalmi beren­dezkedésüket illetően jócskán különböznek egymástól, s több kérdésben eltér a véleményük. Abban viszont megegyeznek, hogy a bátor harc árán sza­badságát és országa egységét kivívott Vietnam 50 milliós népét megilleti a hely a föl­dünk békéért és biztonságáért felelős világszervezetben. Mi sem lenne természetesebb, mint hogy az indokínai népek győzelmével végződött erő­próba lezárta után a fő fele­lősséget viselő amerikai kor­mány számot vetne a realitá­sokkal és igyekezne a nemzet­közi együttműködésbe bevonni egykori áldozatát, a hős viet­nami népet. Annál is inkább, mert a komoly erőt képviselő és nagy nemzetközi tekintély­nek örvendő VSZK aktív köz­reműködése nélkül nem kép­zelhető el tartós biztonság megteremtése Délkelet-Ázsió­ban. Ehelyett azonban az USA mondva csinált ürügyekkel gátolja, késlelteti Vietnam ENSZ-felvételét. Bennett ame­rikai ENSZ-küldött vétóját azzal indokolta, hogy kormá­nya nem rendelkezik elegendő információval a vietnami há­borúban elesett, illetve eltűnt amerikai katonák sorsáról. Arra hivatkozott, hogy a pén­teken a kapcsolatod rendezé­séről Párizsban kezdődő ame­rikai—vietnami megbeszélé­sek eredményességétől teszi függővé Washington jövőbeni magatartását az ügyben. Néhány száz amerikai ka­tona sorsáról van szó, akik agresszorként érkeztek Viet­namba és eltűntek a háború viharában. Ezzel szemben a hanoi kormány — sajnos — elegendő információval ren­delkezik arról a mintegy mil­liónyi vietnami állampolgár­ról, akik az amerikai agresz- szió következtében elpusztul­tak. Tarthatatlan továbbá az a zsaroló ízű amerikai igény, hogy a párizsi tárgyalások eredményességétől teszi függő­vé Vietnam felvételét. Az ENSZ nem amerikai magán­klub, hanem egyetemes nem­zetközi szervezet, amelybén tucatszámra rendelkeznek tag­sági igazolvánnyal, oVyan or­szágok is, amelyek még nem rendezték vitás ügyeiket. A munkáspárti kormány csütörtökre virradó éjjel vá­ratlanul két érzékeny veresé­get szenvedett a dokkmunka új szabályozásáról szóló tör­vény megszavazása során. Az ellenzék ezúttal összefogott a kormány ellen, de a kormány vereségét mégis két lázadó munkáspárti képviselő tar­tózkodása okozta. Két másik szavazásnál is csak a házel­nök szavazata billentette a kormány javára a mérleg nyelvét. A két szavazási vereség azt jelenti, hogy az alsóház a két legfontosabb ponton helyben­hagyta a lordok házának módosításait, amivel a tör­vény eredeti célja teljesen el­sikkadt. A partoktól számított 5 mérföldes sávra kívánta ki­terjeszteni azt a területet, amelyen belül csak a dokk­munkások kezelhetik a hajók teherszállítmányát, — a mó­dosítás ezt a sávot fél mér­földre csökkentette. A tör­vényjavaslat legfőbb szószólói úgy vélekednek, hogy a kor­mány jobban teszi, ha ilyen formájában el is veti a kifor­gatott törvényt. A konzervatív ellenzék régóta várt diadalünnepet ült a parlamentben, amikor kide­rült, hogy a két makacs munkáspárti képviselő a szer­vező titkár, sőt Michael Foot, az alsóház vezére személyes közbenjárására sem hajlandó megszavazni a törvényjavas­latot. A toryk fülsiketítő kó­rusban követelték a kormány lemondását. az elektori rendszerben nél­külük aligha kamatoztathat­ta volna Carter a csak a déli államok szavazótábora miatt létrejött többséget, hiszen a kulcsállamokban az ő moz­gósításukra billent a mérleg nyelve a demokrata felé. »Ha senki sem tudja, ki­csoda is valóban Jimmy Carter, ez azt jelenti, hogy Jimmy Carternek még mód­jában áll szabadon eldön­teni, ki is váljék belőle« — vélte a londoni Times a vá­lasztások után. De mert már Hegel is megmondta, hogy a szabadság a felismert szük­ségszerűség, a 39. amerikai elnök netán a saját árnyékát még átléphetné, ám aligha a saját pártjáét és szélesebb értelemben az adott politi­kai és társadalmi rendszerét. Avar János

Next

/
Oldalképek
Tartalom