Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-11 / 267. szám
Böhönyei látogatás Erősödtek a baráti kapcsolatok — Szeretettel köszöntjük ismét községünkben. Hadd mondjuk el, hogy legutóbbi látogatása óta új lakótelep lékintette át, A család a köz-1 ben, ség és a járás, valamint a megye párt- és népfrontvezetőivel együtt tisztelgett a Feiazt kértem. a tesült, az orsózóüzem is új I szabadulás parkban levő szovrészleggel gazdagodott. Fejlődött a termelőszövetkezet, az állami gazdaság, s az óvoda meg a bölcsőde is több apróságot tud fogadni, mint azelőtt. .. Az igazi barát velünk együtt örül legkisebb eredményeinknek is. Ez az őszinte öröm tükröződött Orosz Viktornak, a magyarországi szovjet nagykövetség párt- bizottsága titkárának az arcán, amikor kedden — böhönyei látogatásakor — a község vezetőinek, Ujj Imrének, a pártbizottság titkárának és Gombai János tanácselnöknek a tájékoztatóját hallgatta meg a község fejlődéséről, gazdagodásáról. Csaknem négy évvel ezelőtt járt itt először Orosz Viktor, s nagy figyelemmel hallgatta a változások felsorolását. Éppen ilyen érdeklődéssel tekintette meg az állami gazdaság terebezd-pusztai sertéstelepét, hallgatta Szabó Gyula igazgató szavait munkájukról. Azután az a fesz, majd a vegyesipari szövetkezet következett, ahol Baráth László elnök ismertette a terveket. Az új lakótelep megtekintése után Tömés László kísértéé! az orsozóüzembe, s távozása előtt baráti sorokat írt a Dobó Katalin szocialista brigád naplójába. A mostani látogatásra családjával — feleségével és kisfiával együtt érkezett a községbe. S míg felesége a bölcsődével, az óvodával és az iskolával ismerkedett, ő a község gazdasági helyzetét te- J jet hősi emlékműnél Innen az út Böhönye legmagasabb pontjára, a szőlővel körülültetett Jajj-dombra vezetett. Itt — ahonnan belátni az egész községet — ismertette Illés László, a Szabadság Tsz elnöke a szövetkezet munkáját, a szőlészet és más üzemágak eredményeit. Rövid időre belátogattak a vendégek a fogyasztási szövetkezet MSZBT-tagcsoport- jának pinceklubjába is. Istér Károly, a tagcsoport és Szabó György, az áfész elnöke arról adott tájékoztatót: a megalakulás óta eltelt öt év alatt hogyan tevékenykedtek, hogy mélyítsék a magyar és a szovjet nép barátságát. Elmondták, miként segítik az iskolában folyó internacionalista nevelést, illetve az üzemekben, az állami gazdaság ban és a termelőszövetkezet ben dolgozó szocialista brigá dók munkáját. A jövőről szólva arról beszéltek, hogy a körzetükbe tartozó nyolc köz ség iskolásai, KISZ-istái részére hamarosan vetélkedőt rendeznek a Szovjetunió életéből. Barátság — ezt a nevet viseli a községi pártbizottság székhazában látható fotó- és kézimunkakiállítás, melyet Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére rendezett az áfész MSZBT-tag- csoportja és a szövetkezet nőbizottsága. A vendégtraktoros — Erősödtek baráti kapcsolataink — így összegezte a látogatás tapasztalatait Orosz Viktor, s hozzátette: —- Amikor először jártam a községfiatal MSZBT-tagcsoporttól, hogy fáradozzon szüntelenül népeink barátságának erősítésén. Látva ezt a kiállítást, megismerve tartalmas, folyamatos munkájukat, azt mondhatom: feladatuknak nagyszerűen eleget tettek. Este a művelődési házban Orosz Viktor béke- és barátsági nagygyűlésen találkozott a község lakóival. Idős emberek, fiatalok, gyerekek foglaltak helyet a nézőtéren, az elnökségben pedig a szovjet vendégeken és a község vezetőin kívül dr. Horváth Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Eredics Károly, a' járási pártbizottság titkára, Szita Ferenc, a Hazafias Népfront megyei bizottságának alelnöke, valamint az üzemek és gazdaságok képviselői. Ujj Imre, a községi pártbizottság titkára a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 59. évfordulóját, történelmi kapcsolatainkat méltatta. Orosz Viktor pedig azt az erőt, ami a szocializmust építő nemzetek, köztük a magyar és a szovjet nép összefogásában rejlik. — Fáradozzanak a jövőben is velünk együtt közösen e barátság ápolásán — mondotta többek közt. S az igaz barát érzéseit fejezte ki, amikor azt kívánta: a jövőben is úgy fejlődjön, gazdagodjon Böhönye, mint legutóbbi látogatása óta. A kedves látogatás, a béke- és barátsági nagygyűlés méltó befejezése volt az a színvonalas műsor, amivel a művelődési ház irodalmi színpada, az áfész és a termelő- szövetkezet közös tánccsoportja köszöntötte az évforduló alkalmából a részve« vöket. Sz. L. A friss szántás tükörként veri vissza a napsugarat: az ekevas hasította föld hajlékonyán borul a barázdába, s a mélyből hozott nedvességen megcsillan a fény. Csillog a vas is az ekén. A John Deere bírja a súlyos eketesteket, nem is vonszolja őket nehéz teherként, inkább mintha szaladna velük, Juhász Jánossal a nyeregben. — Csak egy kapcsolás, s már hideg levegőt kapok, vagy éppen meleget, ahogyan akarom — mondja a traktoros. — Három évvel ezelőtt bízták rám a gépet, amikor még új volt, azóta járom véle a határt. Nem csak a kisgya- láni szövetkezetét. Voltam az ő«6zel a ráksiaknál is, majdnem egy hétig. Most meg az igali tsz-nek dolgozom; mélyszántást végzek. Amolyan visszasegíté&féle ez: a vetésben ők segítettek nekünk... A nehéztraktorok két műszakban dolgoznak a kisgya- láni Egyesült Erő Tsz-ben, s vonatkozik ez azokra a gépekre is, amelyek kölcsönkép- pen más gazdaság határában szántanak. Juhász János Szijj Istvánt váltotta reggel hétkor. A mezőn vette át a traktort, amikor műszakba lépett. — Kisgyalánban már mind fölszántottuk a cukorrépaföldet, előtte ott voltam a vetőszántásnál is. Jobb szeretem az éjszakai műszakot, mint a nappalit: éjjel könnyebb teljesíteni a 15 hektáros műszaknormát, mert akkor kevesebb a látogató, aki föltartja az embert a munkában. Jó, ha egyszer jönnek és érdeklődnek, mi újság, Meg aztán a gép hűtése is jobb alkonyat után ... A John Deere — az ötvasú ekével —- meghozza a traktorosnak a havi öt, öt és fél ezer forintot. A gépkezelő ne- kivetkőzihet, egyáltalán nem kell téliesen öltözködnie még a hideg éjszakákra sem. —- Ha nappalos vagyok, a szövetkezet vezetői kiküldik az ebédet a mezőre. A váltáshoz a lakásomról hoznak el, gépkocsival. A jövő héten éjszakás leszek. Hogy mit csinálok nappal? Hazamegyek, lemosakszom, megreggelizek, aztán alszom délután kettőig- háromig. Vagy a háztájiban dolgozom. A talajjal elégedett. Kicsit nedves ugyan, de ebben a kellemes időjárásban naponta szárad. — Hogyan tervezi, az idén meddig tart az őszi mélyszántás? — Ameddig ki nem fagy a főidből az ekevas. Vagy nem esik nagyon nagy hó. Tavaly már havas volt a mező, mégis szántottunk. És nem is sikerült rosszul az a munka. Mindenesetre jócskán van terület, ahol az ekével még végig kell menni... A hatalmas traktor engedelmeskedik «-gazdája« mozdulatának, s elindul. A fényes vasak belehasítanak á földbe. Új barázda mellett széles, sötétbarna sáv jelzii egyre nagyobb területen készül a talaj a tavaszi vetőmagvak befogadására. H. F. A műszaki konferencia jegyz8konyvéb5l As ssb-tífkár fölkereste a kivadári asszonyt, s nem volt otthon, pedig az orvosi kiírás értelmében fekvő betegnek számított.,. Egy budapesti gyárban táppénzes-felülvizsgálatot határoztak el, és berendelték a fekvő betegeket. S mi történt? A betegek jó része meggyógyult a vizsgálat napjára; ötven százalékukat az orvosok gyógyiultnak és munkára alkalmasnak találták. Közülük azonban pár nap múlva több mint húszán újból ágynak dőltek. Vagyis: a vizsgálat elhamarkodottan minősítette őket gyógyultnak. Ezek az esetek is bizonyítják, hogy a táppénz bonyolultabb kérdés, mintsem első látásra gondolnánk. Elsősorban orvosi probléma. Ki minősíthető valóban betegnek? Vajon alkalmas-e még a régi diagnosztika a mai betegségek pontos megállapítására? Az embereik nagy részét valóban a szokásosnál jobban megviselik a tömegközlekedés körülményei, az otthoni »nyújtott műszakok«, a gyorsuló é'.ettempó, a kis és nagy bosz- szóságok sora. Hajlamosabbak a betegségre. A tömeges ■rlntkezés is jó közege a jár- • Íny ok gyors terjedésének, "áadásul az életkörülmények avulásával s bizonyos fokú 'kényelmeskedéssel, a szervezet ellenállóereje is csökken. Ettől függetlenül indokolatlanul magas a táppénzek száma. Ez csalhatatlanul kitűnik a statisztikából. Miért éppen az őszi munkák idején szökik fel a hiányzók száma? Azösz- szefüggés világos. A Nagyatádi Konzervgyárban 16 612 táppénzes napot irtanak nyilván az első fél- vben. Ebből 1130 nap esik az izemi balesetekre, 5093 a veszélyeztetett terhesekre és a beteg gyermek mellett maradó anyákra. A különbség még így is óriási. A gyárban a beteget jelentők napi átlaga százon fölül vau. S ez a 6zám — a budapesti konzervgyár után — a nem éppen dicsőséges második helyet jelenti Nagyatádnak. Az szó-titkártól hallottuk, hogy a gyár szinte tehetetlen. Az SZTK megszüntette a táppénzes-ellenőrzéseket és a brigádok, közvetlen munkatársak beteglátogatásaitól — a rosszul értelmezett szolidaritás miatt sem lehet sokat várni. A gyárban állandó fejtörést okoz a létszámhiány, s az a termelésre is kihat. A táppénzesek számának növekedése tehát a leginkább aktuális gondok egyike. A szakszervezeti bizottság legföljebb csak szúrópróbákra képes. S hogy ez is hellyel- közzel »eredményre« vezet, mutatja a helyzet képtelenségét. Nagyatádon igen sokat várnak az új kórháztól. Ügy vélik, szakszerűbbé, gondosabbá válik az ellátás, és sokat javulhat a terhes anyák mega veszélyeztetett terhesek megfigyelése, valamint a tanácsadás. A korszerű szakrendelők is segíthetnek abban, hogy pontosan megállapíthassák: ki mennyire beteg? A táppénzesek számának indokolatlan növekedése mindenesetre elsősorban nem gyári — noha itt jelentkezik legélesebben —, hanem társadalmi probléma. Megnyugtató változás csak átfogó intézkedésekkel képzelhető el. Csupor Tibor .SÚGNAK 9 A FELNŐTTEK Úttörők apró gondjai A megyei úttörőparlament hosszabb szünetében volt alkalmam beszélgetni néhány úttörővel. Amolyan mini «■sajtótájékoztatót« tartottak a lányok — mert furamód csupa lánnyal hozott össze a »■véletlen«. Persze rögtön kérdeztem; hol maradnak a legénykék; erre összemosolyogtak. Azután viszont igen komoly dolgokról esett Szó. Először végighallgattuk egymást hivatalosan. Azután —• önhatalmúlag és a demokratizmust félretéve — eltetettem a jegyzőkönyveket: — Tudom, hogy ez a ti véleményetek, ti állítottátok össze a szekcióbeszámolókat, de én az apróbb dolgokra lennék kíváncsi, amelyekből ezek a »jelszavak« megszülettek. Kardos Edit somogygzobi Úttörő kapva kapott a szón; — Igen, mi is beszéltünk erről. Hogy nem értékeljük apró tetteinket. És így elvesznek apró gondjaink is. Például az, hogy az őrsökben a gyerekek sokszor egymásra várnak, ötlettelenek, nem tudnak mit csinálni. És hogy miért? — ezt is megtudtuk lassan. Például abból, hogy miért nem lehet úttörő a szakkörök vezetője, és abból is, amit Juránovics Csilla taszári pajtás mondott: — Észrevesszük, hogy lenéznek minket. Ha valahova dolgozni megyünk, akkor kapunk valami humbug munkát, amit jóformán nem is kell megcsinálni. Szemes Anikó is nekibátorodott : — Szó volt a szekciónkban a Hazafias Népfrontról. Azaz: nem volt szó róla, mert a legtöbb pajtás azt sem tudta, hogy mi az. Pedig állítólag együttműködünk. De ha ezt egy úttörő mondja, )akkor egy felnőtt »súg« neki. És más dologról is szólnék: az úttörőtanácsokat úgy »választják« meg sok csapatnál, hogy a felnőttek kijelölik a legjobb tanulókat. Kovács Erzsébet — Anikóval együtt — Nagyberkiből jött: — Beszéltünk arról, hogy a klubdélutánokat általában kötelezővé teszik az iskolákban. Valaki szóba hozta Pa- disák Mihály könyvét is, ami arról szól: osztálybuli *= kötelező unalom. Szigeti Szilviának is — aki Siófokról érkezett — eszébe jut egy adalék: — Az énekkar mindenütt, kötelező. Akár van kedvünk rá, akár nincs. Hát ezt meg kellene változtatni! Csak az jelentkezzék, aki szereti, de ő azután tekintse kötelességének. Látszólag itt csak »összedobáltunk« mindenfélét. ÉnekK amaszarcú fiatalemberek. Október 2-án avatták őket szakmunkássá. Esztergályosok, marósak, köszörűsök, szerszámkészítők,, , ,, géplakatosok és villanyszere- ®bben lök. A Danuvia 4, sz, gyáregységében, Nagyatádon dolgoznak. A szépen rendezett, tágas űj műhelycsarnokban találkoztunk néhányukkah Az onszágos »Ki minek mestere?« versenyen ötödik lett Gyári Gyula szerszámkészítő. Ezért társainál két hónappal korábban kapott szakmunkásbizonyítványt. Agyonhasznált rajzot böngész; összeméri vele a már elkészült munkadarabot, majd a barnítóbn viszi. Kíváncsiságát nem leplezi: belenéz a jegyzetfüzetbe, látni akarja, mit jegyeznek le róla. Elmondja, hogy dolgozott már olyan munkadarabon, amit Szekretár László adott a keze alá. A kezdet Szekretár László magas dobogón áll, szőke, hosszú hajú kismamára ügyel, aki a .marógép legkényesebb fogásait mutatja neki. Hrankai Gyulá- né úgy számolja, hogy már az évben dolgozhat. — Addig mindenre meg akarom tanítani Lacit. Tudomásom szerint ő veszi át a gépemet, amikor én már a kisbabával leszek. Nagyon ügyes. Pedig a szakmája eredetileg szerszámkészítő, és n©m marós, mégis túltesz a két maróssegéden. Rájuk nem bíznak olyan, kényes melót, mint Lacira. A fiatalember pirul a dicséret hallatán, zavarában a cipője orrát lesi. — A bátyám egyetemre jár, az öcsém pedig harmadikos az általánosban. Jól jött a kereset. Két műszakba járok; ez azért jó, mert minden második héten segíthetek otthon, délelőttönként, az édesanyámnak, amikor a legtöbb a házi munka. Molnár Imre marós nekifeszül az ikerfejes marógépnek, föllazítja a készülékből az egymásra rakott fémlapokat. Nagyon ügyel minden mozdulatára, hiszen ami a keze alól kikerül, exportra megy. Arról beszél, hogy valamennyien könnyen beilleszkedtek a műhely életébe. Nemcsak azért, mert tanuló korukban az üzemben kapták a szakmai képzést, hanem mert ebben a gyáregységben az »öreg szakik« többsége sem több harmincévesnél. A hat testvér között a legnagyobb Andok István. Van hova tenni a kétezer-egyszáz forint fizetést, A serkenő ba- juszú, vékony dongájú fiatalember szinte elvesz a hatalmas gép mellett, amely messzire kimagaslik a többi közül. Nehezen emeli a gyorsmaróra az óriás, téglalap alakú íémtömböt. — Sokat kell emelni, és elég nehezek a munkadarabok, Lazítani sem lehet, mert csoporüiormában dolgozunk. Rosszul esne, ha miattam kapnának kevesebb pénzt a társaim. Két hete kerültem erre a masinára, a körasztaltól. Az első nap csináltam három se- lejtet; szerencsére sokan végeztünk egyszerre, és az egyik osztálytársam, aki már régebben ilyen gépen dolgozik, elmagyarázta, hogyan kell igazítani, számítani. Jól érzem magam ebben a gyárban, bár az új géppel új beosztást, három műszakot vállaltam. A jövő Héten leszek először éjszakás. Kíváncsi vagyok, hogyan bírom majd ... Most, hogy fölszabadultunk, mintha megnőtt volna a becsületünk. A szakmunkás-bizonyítvány- nyal,,. Már csak egy dologban kellene a gyár segítségét kérni: sokan járunk ide a mi falunkból, Bakházáról, mégsem jó a buszcsatlakozás. Sokszor gyalogolunk, de nem érünk időben a munkahelyünkre, Ilyenkor, bizony, levonnak a bérünkből. Kényelmetlen is később munkához látni, Ha ez is rendeződik, még szívesebben dolgozunk itt valamennyien. Gombos Jolán kart és osztálybulit, népfrontot és úttörőtanácsot. De nézzük csak, miből indultunk: ötlettelenek az őrsökben a gyerekek, És azután sokszor szerepelt a »kötelező« szó. Ugyanakkor szajkózzuk, hogy az úttörőben egyre nagyobb az önállóság. De a gyerekek azért ötlettelenek — ebben velük U egyetértettem —, mert ha sokszor sok mindent a szájukba rágnak, akkor elfelejtenek gondolkodni. Horváth Andrea kadarkúti pajtás arról is beszélt, hogy miként határozzák meg a felnőttek »akaratlanul« is azt a szűk kört, amiben mozoghatnak: — Föltettük a kérdést, hogy szeretnek-e a gyerekek túrázni, kirándulni. A válasz annyi volt: igen. A ml iskolánkban ez nem is gond; annyit vándortáboroztunk sokan, hogy akár két nyárra is elég lenne. De másutt a gyerekeket nem viszik, sok úttörő nem Is tud a táborról. Ez pedig mint kihasználatlan lehetőség van elkönyvelve, Nem csak közvetlen parancsszóval lehet korlátozni a gyerek önállóságát, hanem közvetve is — azzal, hogy nemet ugyan senki nem mond, csak éppen »elfelejti« ismertetni a lehetséges dolgokat. Azután elszabadult a »pokol«. A két legnagyobb hangú lányka — Edit és Csilla — »prímjével« és a többiek bólogató »kontrájával« összejött egy »szép« mozaik: — Mert 'ha az osztályfőnök, aki legtöbbször a rajvezető is, észreveszi, hogy valaki lelkesen csinálja az úttörőt, akkor ráaggat mindent. Az menjen énekkarra, szakkörbe, legyen őrsvezető, legyen tisztsége a rajban, segítse a kisdobosokat, egy öreg nénihez is járjon látogatóba, készítse el a dekorációt, tanuljon verset és szavaljon az ünnepélyen ... No, meg lehetőleg sok ötöst kapjon és tanuljon kiválóan. th esnek bői az apró dolgokból —- apró gondokból — állnak össze a szépen megfogalmazott elvek, a jó és a rossz út jelek. Csakhogy »elv- szerűen«, és már nem mindig látszik bennük, hogy miből lettek. Azután a kör visz- szatér önmagába, az úttörővezető meglobogtatja az elveket, és azt magyarázza beléjük, amiből megszületnek az apró dolgok — apró gondok —, és azokból a gyerekek megalkotják újra az elveket ... Luthár Péter I
