Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-11 / 267. szám

Változó követelmények A mezőgazdasági üzemek két csoportra oszthatók: az egyikbe tartoznak a rosszabb adottságú tsz-ek, a másikba a tejtettebb, korszerűbb techni­kát alkalmazó gazdaságok. Ez utóbbiak vannak többségben, de a többi gazdaságban is gyorsan változnak a követel­mények. Ezt bizonyították a kisgyaláni tsz elnökének, Ná­dorfalvi Nándornak a szavai is. — Gondoljon csak az egy emberre bízott értékekre! Ez nagyobb az egymilliós gépekkel dolgozó tsz-ben, mint az átlagos középüzem­ben. A felelősség is nagyobb itt, hiszen a mezőgazdaságban egy nem eléggé hozzáértő ember akár egyetlen nap alatt százezres károkat okozhat. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a mezőgazdaságban igen magas a bonyolult segédmun­kák aránya. — Ha most jelentkezne egy teljesen szakképzetlen, nyolc osztályt- végzett fiatalember, tudná-e alkalmazni? — Nem. Valamilyen szak­mai képzésben részt kellene vennie. Volt már egy pana­szos ügyünk is, amikor az egyik ilyen jelentkező egysze­rűen nem tudta elképzelni, hogy ő alkalmatlan a tsz-be. I Pedig így volt, nem akart el- | végezni egyetlen tanfolyamot sem. — Valóban nincs olyan munkahely, ahol ne volna elég a nyolc osztály? — Van még néhány, eze­ket azonban fönn kell tarta­nunk azoknak az idős tag­jainknak, akiktől már igazán nem várhatjuk, hogy iskolá­ba menjenek. De akkor sem alkalmaznék szívesen ilyen fiatalembereket. Tanulniuk kelL — Mit tesznek azért, hogy a nyolcadikos tanulók meg­tudják, milyen lehetőségek várják őket a gazdaságban? — A gyakorlati foglalkozás nevű tárgy óráin szakembe­reink többször is tájékoztat­ták a tanulókat. Hogy ezeket a foglalkozásokat színesebbé tegyük, megvásároltuk például gépeink működő modelljeit. — Gondolom, nemcsak a gazdaságban nőnek a követel­mények. — Ez a dolog másik oldala. Ha azt akarjuk, hogy a fia­talok ne menjenek máshová, akkor az üzemekéhez hasonló körülményeket kell teremte­nünk. Most, a napokban kezdjük meg például egy Épül a téglagyár üzemi étkezde terveinek elő­készítését. Tulajdonképpen hasonló volt a véleménye a memyei tsz elnökének, Takács Dezső­nek is; ő mégis fölvenne bár­kit anélkül, hogy megkérdez­né, »-milyen volt a bizonyít­ványa«. — Korszerűtlen szarvas­marhatelepünkön és a nálunk még megoldatlan anyagmoz­gatásnál akár tíz szakképzet­ten embert is tudnék alkal­mazni. Az ilyen munkahe­lyek köre azonban itt is szű­kül; egy-két év múlva talán már én is válogathatok. A szövetkezetben már most is igyekszünk gyarapítani dől gozóink szaktudását: a követ­kező hetekben két szakmai továbbképzést is szervezünk, amelyeken csaknem ötvenen vesznek részt. Mindössze egvetlen szaktu­dás nélküli fiatal dolgozik a somogysárdi tsz-ben. Erdélyi Imíos elnök szerint csak a fo- gatos és a gyalogmunka nem igényel szaktudást. — Mire ezeket a munkákat végző idős tagjaink nyugdíj­ba mennek, már nem is lesz szükség fogatos-utánpótlásra. Az utóbbi években szakkép­zetlenül fölvett dolgozóink időközben szakmunkás-bizo- nvítványt szereztek, de leg­alábbis részt vettek valami­lyen tanfolyamon. A fiatalok­tól többet várunk. — Tavasztalata szerint ho­gyan vélekednek a szülők, ha gyermekük a tsz-be megy dol­gozni? — Mindenki azt szeretné, ha a gyereke többre vinné, mint ő. Ezt én is megértem. Azt már kevésbé, hogy töb Hullanak a levelek Seprű helyett Takarítanak vagy nem takarítanak a megyeszékhely utcáin a téli hónapokban? Ha ezt a kérdést föltennénk a kaposváriaknak, bizonyára sokan válaszolnának így: nem takarítanak. Itt vannak az esős őszi hónapok, a víz úgy­is lemossa az utcákat, keve­sebb a Kaposvári Városgaz­dálkodási Vállalat köztiszta­sági részlegének a munkája. A válasz azonban nem fedi a valóságot. Az október-no­vemberi szél belekap az ut­cák porába, dobálja a papír­darabokat, a lehulló levetek szitálva »vitorláznak« az ab­lakok előtt. Van mitől meg­szabadítani a várost, van bő­ven dolga a város tisztasá­gáért felelős szervezetnek. Arról nem is beszélve, hogy a majdani hóeltakarítás, a járdák és az úttestek síkos­ság elleni védése is ennek a vállalatnak a feladata. A köztisztaság alatt — így fogalmazta meg az egyik szakember — a szemét össze­gyűjtését, szállítását, kezelé­sét, az utak és a járdák, il­letve a közterületek tisztítá­sát, az utak, járdák hótól és síkosságtól való védelmét ért­jük. Kaposvár úthálózata 147 kilométer hosszú — ennek csaknem kétharmada föld­vagy úgynevezett egyéb út. Ez a kétharmad rész azon­ban — a gépi takarítás szem­pontjából — kiesik, s a város­gazdálkodási vállalat körül­belül 50 kilométer hosszú út­hálózatot tud csak korszerű eszközökkel, berendezésekkel takarítani. A locsolást is pél­dául csak akkor végezheti, ha az útnak kiemelt szegélye és víznyelő aknái vannak. A fel­adat így is nehéz: a földutak- ról nagy mennyiségű szeny- nyeződés kerül a jobb minő­ségű utakra. Az utóbbi időben csökken­tették az utak locsolását, s a későbbiekben is ez a tenden­cia érvényesül. Ennek magya­rázata: mindenütt, ahol a fel­tételek biztosítva vannak, át­térnek az utak mosására és a szegélyek mellett összegyűlt szemét seprésére. Hogy mi mindentől függ a köztisztasági részleg tevékeny­ségének eredményessége, ar­ra két példa: öt évvel ez­előtt a vállalat Kaposváron 417 700 négyzetméter úgyne­vezett közterületet takarított. Ez csaknem 460 ezerre nőtt. A gázvezeték építése miatt feltúrt utcákon viszont nem tudnak a gépek étótgomL Hátráltatják munkájukat az utcákon parkoló gépkocsik is. A takarítás mellett a má­sik nagy feladat: a szemét­szállítás. Ahogy nő a város, úgy nő a szemét mennyisége. A vállalat 1971-ben 460 200 köbméter, 1975-ben 67 400 köbméter szemét elszállításá­ról gondoskodott, de ennél jóval több volt az úgyneve­zett »ártalmatlanított szemét«. A múlt évben például több mint 100 ezer köbméter volt. A város tisztasága környe­zetvédelmi kérdés. Épp ezért nem tehet csak a városgaz­dálkodási vállalatot felelőssé tenni érte. S azért sem, mert például a járdák tisztítása — az ingatlanok előtt — a tulaj­donosok feladata, csakúgy, mint a síkosságtól való vé­detem és a hóeltakarítás. A szemétszállítás költségeinek csak 60 százalé­kát fedezi a lakosság, a töb­bit a vállalat. Kaposvár tisz­tán tartása ebben az évben várhatóan tíz és fél millió fo­rintba kerül. A takarítást 59 ember és mindössze tíz kor­szerű, vagy már hosszabb idő óta használt gép végzi. M. A. Kisebb húsadag, „megtakarított” lángostészta A kereskedelem, a vendég­látóipar egyik célja, hogy a vásárló vagy a vendég elége­detten távozzon a boltból vagy az étteremből, és ne azt számolgassa magában, vajon ben úgy érzik: a gyerek csak' mennyivel csapták be. A Né­\ Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat ré­szére mészhomok-téglagyár épül Barcson. Az új gyárat lengyel gépekkel szerelik föl. akkor tesz »különb«, ha nem a tsz-be megy. Szerintem nincs olyan tanuló, aki nem tud tovább tanulni, ha csak egy pici akarás is van ben­ne. Itt, a faluban mindenki tudja: ha a tsz-be akar jönni, legelőször azt kérdezzük, mi­hez ért. — És ha a jelentkező azt feleli, hogy semmihez? — Akkor arra kell vála­szolnia, hogy mihez szeretne érteni? 40 ezer forintot for­dítunk az idén is a különféle szakmunkásképzőkben és tan­folyamokon tanuló tagok se­gítésére. E véleményekből kitűnik: a mezőgazdaság nem volna ké­pes megfelelni a követelmé­nyeknek, ha a gazdaságok ve­zetői nem emelnék a mércét, ha nem igyekeznének — mi­nél nagyobb számban — jól képzett szakembereket alkal­mazni. Igaz, elvétve még szükség van a »nyers erőre De a fiataloktól már többet várnak. B. F. pi Ellenőrzési Bizottság külö nősen a káros jelenségekre fi­gyel, és időnként átfogó vizs­gálatot tart. A Siófoki Járási városi NEB nemrég készítette el egy ilyen vizsgálat összege­zését. Húsz népi ellenőr 92 na­pi munkája nyomán derült féhy a hiányosságokra; ezek megszüntetése azonban már nem a bizottság dolga. Vendéglátóhelyeket és bol­tokat kerestek föl az ellen­őrök a siófoki járásban, hogy meggyőződjenek róla; a nyári csúcsforgalom idején hol, mennyire tartják szem előtt, hogy a boltok, éttermek van­nak a fogyasztókért, ós nem fordítva. A kereskedelmi há­lózatban szezonjellegű, legfeljebb öt hónapig üzemel. így aztán a vállalatok nagy része a fej­lesztési alapból nem sokat juttat a korszerűsítésre. A vendéglátóiparban vég­zett ellenőrzések során sokkal szomorúbb tapasztalatokat szereztek a népi ellenőrök. A próbavásárlás és adagellenőr- zés után volt mit szóvá tenni. Több Pannónia büfében szá­moltak többet az előírtnál. A 328-as büfében a sült kol­bász 4,60-nal volt drágább a megengedettnél, a Sió büfé­ben a sült keszeg 1,30 forint­tal. A Pest—Budai Vendéglá­tó Vállalat balatonszárszói italmérésében a mérőeszközök nem voltak hitelesek. A ma­gántulajdonban tevő vendég­látóhelyeken is volt mit fel­deríteni; néhol a vendég egész adag húst fizetett, és csupán felet kapott. Az egyik siófoki kisvendéglős a rántott májjal »takarékoskodott«, egy szán- tódi lángossütő pedig a tész­tával. Még egy dolgot meg kell említeni: amikor a hiányossá­gokra fény derült, az illetéke­sek általában azonnal intéz­kedtek, megszüntették a bajo­kat. Az őszi gabona végzett ellenőrzések | már 4—6 leveles, Növényvédelmi tájékoztató Gabonavetéseink védelme eredménye általában meg nyugtató, súlycsonkítás, ár­drágítás nem volt. Elsősorban kisebb hiányosságokra derült fény. Egy szomorú tapaszta­latról azonban be kell szá­molni: a kiszolgálás nem elég kultúrált. Ennek oka elsősor­ban a túlzsúfoltság, az, hogy a forgalomhoz viszonyítva ki­csi a raktártér, az áruk egy ré­szét is az üzletben tárolják. A vizsgált boltok zöme — mivel a Balaton-partról van szó — egy részé a vetések nagy része azonban csak most — vagy a következő napokban — kel ki. A növényállomány folyamatos és elhúzódó kelése miatt fokozottabb a gabona­futrinka-lárva (csócsárló) kár­tételének veszélye. A kártevő tömeges tojásrakásának idő­pontjában — szeptember má­sodik fele — a csapadékos időjárás hatására a talaj kel­lően nedves volt, és a tojásra­kás, valamint a lárvakelés rázza, hogy elhúzódik, várha­tóan tavaszra is átvetödik a kártétel. A vizsgálatok sze­rint nagy számban találhatók második fokozatú lárvák, s fokozott veszélyt jelentenek a kelő, fiatal növényekre. A ve­téseket ezért folyamatosan el­lenőrizni kell, és már kelés idején föl leéli deríteni a csó- csárló-fertőzöttséget, különö­sen fontos figyelemmel kísér­ni a monokultúrában termesz­tett, árvakelésű táblákra ve­tett állományokat, mert az S az ember hangtalan ráz- tetett, belső sugalomra: ez az kodásából fölneszeit. A bozót ember nagy megpróbáltatáso- ztzzenésére, mely mögül a kon mehetett át. Elindultak visszafelé, ember ujjai erősen a Sír — csodálkozott a lány; az ember elméjében bajt gya­nított. Hirtelen belevakított a gondolat: egy őrült! Hogyan nem gondolt eddig erre? Ügy lehet, a magányba zavarodott bele. Vagy elméje még előbb megbomlott? S talán éppen ezért bújt el az emberek elől? De legfőképp, szinte bénultan arra gondolt, hogy az őrül­tek kiszámíthatatlanok csele­kedeteikben. Most fogta el csak a féle­lem reszketőse. »Menekülj!« kifejezően beszélt. — súgta a gyöngeség hangja, megértett mindent. »Itt maradsz!« — parancsolt ■•a a másik hang, az a kis erős, mely annyira az övé volt, hogy mindig felül tudott kerekedni. Ezt csodálta meg benne Lonci és mások is. A ketrecajtót magukra záró ál- latszelidítők lélekereje lakott e lányban, s a kíváncsiság akadályt nem ismerő szomjú­sága hozzá. lány előlépett. Szemközt álltak egymással. A lány a fejét csóválta kis­sé feedőn. kissé megbocsátom Azért így, mert feledte min­den rossz gondolatát. Feledte, ahogy meglátta az ember fölemelt arcát. Elpi­rult az az arc, mint a csíny­tevő gyermeké. A szem lesüt­ve bújkált a lány elől. Más­különben ugyanaz a szelíd, megejtő kedvesség, az arany­barna szakádban szétosonó szomorú mosoly keveredett a gyermeki bűntudattal, amit már ismert. Az ember nagyon kifejező­en mutogatott, arca nagyon Anyicska A kés nincs, hál istennek — mondta a kéz és az arc egy­mást segítve. — Elnyelte a föld, itt, ezen a lyukon. És most már nagyon jó, most már nyugodtak lehetünk... Az arc bozontjában fickán- dozó vidám fényecskék nyel­vén beszélt, harsogott a meg­könnyebbülése. Milyen gyorsan változnak a hangulatai — gondolta a lány. S noha nem sok élettapaszta­lata volt, mégis arra következ­Az lány csuklójára kulcsolódtak, mint­ha félne, hogy elszökik, s fogva akarná tartani. A lány pedig nem tudta még pontosan, mit akar az emberrel. Csak tudta: noha a látszat más, hatalma van fö­lötte. Tudta a jó ösztöne, hogy nem engedheti ki a kezéből, a képletes kezéből, hiszen a valóságos éppenséggel fogva volt. Tudta, hogy missziója van az emberrel, s mindenek­előtt a titkába kell behatol­nia. Ez a furcsa késdolog nyila­déknak tűnt a titok burkán. Talán a kulcsa éppen. Leereszkedtek a sziklafalon. A bálvány fejének horpaszain, a nyak dudoros erezetén, a köntös laza ráncában. Az ember egyik kezével biztosan fogta a lányt, másik kezével úgy tapadt a sziklafalhoz, mint a pók. S alattuk zengett a mélység. A kicsiny sziklateraszon, a barlangnyílás előtt fellélegez­tek. Megálltak ott kissé, és széttekintettek a mélység fö­lött. Olyan volt valóban, mint a bibliában megnyílott föld, hol a repedésben a poklok mélye tátong. A nép nemhiá­ba félte, reszkette a vidéket. És ekkor ott a peremen az ember megdermedt álltában. Megdermedt, és a lányt dur­ván a háta mögé tolta, ön­kéntelen mozdulattal. Odalenn a szurdok homá­lyos fenekén a víz sziklazen - gető harsogásába emberi han­gok vegyültek. S az emberi ki­áltást a sziklák egymásnak verték: — Anyicskáááá ... ááá .... aááá!... A bálványok, mintha száj­ról szájra adták volna. A férfi hátranézett a lány­ra. Könnyes szemében esdek­hosszan elhúzódott. Ez magya- i idősebb — fokozottan veszé­lyes — lárvák különösen itt fenyegetnek. Megyénkben el­sősorban a kaposvári, a siófo­ki, valamint a marcali járás gabonavetésein várható a kár­tevők fellépése. Ellenük a kö­vetkező készítmények alkal­mazhatók: Ditrifon 5 porozó, Ditrifon 40 WP, Rovlinka 3 D, Wofatox porozó, Wofatox Sp. 30, Élőerőn 50 WP és Dimecron 50. háttá el. Mellette ültek, s fü­vekből teát főztek. Mézzel íze­sítették. Már beszélgettek is a tűz barátságos világánál. Az ember tört mondatokat állított már össze. Emlékeze­tének ködös mezőiről mind több szó bukkant elő. Ha egy jött, néha kettőt is rántott ma­gával. s azok újakat mozdítot­tak. Hiszen a nyelv láncolat, s a lánc egy szemét elég meg­ragadni, hogy a mellette lé­vők is mozduljanak, majd az egész sor, sorok és sorok meg- csörrenjenek — mit! —, uj­lő riadalom: ne, ne, ne felelj! jongva megpendüljenek, ré­Nem — intett a lány —, nem felelek. Megfogta a riadt vad kezét, az erdei rérpalak kezét —nem is a keze, az erős kis szíve fogta —, s bevonta őt a szik­lafolyosó rejtekébe, melynek bejárata előtt kemény szálú, hosszúra nőtt fűloboncok füg­gönye csüngött. De a fény azon bejött, mert a nap még a szemközti olda­lon tanyázott, és megragyog­szeg ámulatba ejtvén a csen- clítőt ki élményével betelni képtelen, hiszen csak egyetlen szemecskéhez ért az ujja, s micsoda harangjáték kél a nyomán. Ez a nyelv csodája. S ó, bárcsak ujjongani, 6 ujjongtatni tudna! De a könny árját, a szív borzalmát épp­úgy képes felcibálni a kérge­tatta a félvad emberi arc bo- sedés alól, forró lávaként meg zótját, a hála harmatcseppjeit rajta; a gyermekcsodálkozású szempár alatt. 40. Este az ember tüzet csiholt. Mikor már a füst nem árul­tudja fortyogtatni újra a már alvót. És ott a tűznél nem is egy nye'v tette a szolgálatot. És nem is kettő, de három. (Folytatjuk) Az idén a viszonylag korai vetések elősegítették az árva­keléseken tömegesen fennma­radó gabonalisztharmat átter­jedését a fiatal növényekre. A jelenlegi fertőzöttség me­gyénkben a korábbi évekét is meghaladja, s a gabonaállo­mányra számottevő veszélyt jelent. Az időjárás fölmelege- désével további fertőzési gó­cok kialakulása, tavasszal pe­dig gyors kártétellel fenyegető járvány várható, az őszi ga­bonákon áttételt fertőzési for­rások miatt. Föl kell készülni tehát a fertőzöttség kora ta­vaszi ellenőrzésére és a be­tegség továbbterjedésének megfékezésére, az állomány- kezelések végrehajtására. Tep­sin—Metil 70 WP, hektáron­ként 08—1,2 kiló, vagy Chi- noin—Fundazol 50 WP+Dit- hane M—45 hektáronként 0,6+ 2,5 kiló dózisú kombinációk alkalmazásával, először a ta­vaszi gyomirtásokkal együtt, majd kikalészolás kezdetén megismételve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom