Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-04 / 261. szám
( Szász János fotókiállítása Sa*r> képekkel, megérdemelt Bikert arathat dr. Szász János pécsi fotós a tegnap Kaposváron megnyílt kiállításon. A tárlatnak a megyei könyvtár adott otthont. A bemutatót néprajzi ihletésű képekkel indította a rendező. A képekre rögzítve is érezzük ezeknek a tárgyaknak a szépségét. Zavaró ellenben, hogy egy felvétel két nagyításban, az »egy rókáról két bőrt« juttatja eszembe. Tetszenek a nyugalmat és szépséget közvetítő csendéletek, melyeket Szász a falusi emberek környezetében figyelt és örökített meg. Rendezetlenül is a kép törvényei érvényesülnek ezeken a felvételeken. A paraszti gazdálkodást villantják fel a Nyáj és a Hazafelé című felvételek. Ezek is elsősorban a fotós látásmódját, a képi lehetőség felfedezését és kiaknázását dicsérik. A tájak különösen fontos helyen állnak a pécsi fotós munkásságában. A tárlat nyitóképe is ebből a témakörből való. A Csúszda című kép új tartalommal egészíti ki a tájképek sorát. Mai életünket jeleníti meg a bemutató második részében. Egy gyors ritmusú felvétel a fiatalság szórakozásáról, a gimnazisták táncáról — össztánc — majd egy sajátságos portré »a« fotósról : fényekkel, formákkal játszó önarckép a Tükröződés. Aktualizálás nélkül is sikerült kép a November, mely a tópartról már csak a kihűlt, fényeket és a három pihenő madarat idézi. Milyennek látja Szász mai • nagy iramú építészetünket? Itt érezzük igazán, hogy nem csak megörökíti, hanem ítél is a fotós. Az egyik képen — Páncélszekrény — ezt a va'ós érzést jeleníti meg, melyet mindannyian ismerünk a modem városokban. De feloldja ezt, amikor a Jelkép című fotóval elmondja: mit változott életünk az elmúlt évtizedekben. S itt feltétlenül a modern város mellett vall. De vannak talányos képei is. Ilyen a Szanálás, a Filmszínház, melyek egymástól különbözve ugyan, de a rafinált látásmódon alapszanak. A ritmus iá fontos eleme a fotónak. Az Extázis című felvétel csupán jelzi, hogy Szász e téren sem adósunk, csupán azt hiányolhatjuk, hogy ezzel az egy képpel szerepel a témakörben. H. B. H 1 * i jjS 1 m Szovjet filmesek és magyar újságírók baráti találkozója A hazánkban tartózkodó szovjet filmművész delegáció tagjaival találkoztak az újságírók a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A vendégeket dr. Gombár József, a MOKÉP Igazgatója köszöntötte, s beszámolt a november 4-től 17-ig tartó rendezvénysorozat programjáról. A kéthetes fesztiválprogram keretében az ország másfél ezer mozijában több mint 300 szovjet filmet mutatnak be. Közöttük a szovjet filmművészet elmúlt 25 évének legértékesebb alkotásait. A tájékoztatót követő baráti beszélgetésen a szovjet filmművész delegáció tagjai — válaszoltak az újságírók kérdéseire. A fűzöld nadrágkosztüm zt hiszem, az a bizonyos házi divat bemutató tette az i-re a pontot. Annának ugyanis volt egy számomra elviselhetetlen szokása: valahányszor vendég jött a házba, tíz-tizenöt perc elmúltával átment a másik szobába, és legújabb szerzeményeinek gyűjteményével tért vissza. Mindegy, milyen használati cikket vásárolt az utóbbi időben, csak valamilyen köze legyen az öltözködéshez: blúz, kardigán, cipő, kézitáska, kesztyű, sál, kalap, rúzs, arckrém és egyéb, számomra titokzatosnak tűnő szépitöszerek szerepeltek a rögtönzött bemutatón. Pillanatnyi idegállapotomhoz, no meg a jobb — vagy még rosszabb? — sorsra érdemes vendég személyétől függően viseltem el ezt a műsorszámot. Néha csípős megjegyzéseket tettem, máskor igyekeztem nem odafigyelni. Amikor azonban azt a fűzőid nadrágkosztümöt mutatta be, nem bírtam tovább. Ruhatárának e láthatóan nem csekély ellenértékért megszerzett darabját ugyanis még én sem láttam. Nyilván nem merte megmutatni, hanem beiktatta a szokásos divatparádéba, persze fő attrakcióként. Meg kell hagyni, rafináltan. kitűnő dramaturgiai érzékkel készítette elő. Először egy pár utcai cipőt hozott be. (— Lehet, hogy ezt már láttátok... — Jaj, de édes! Hol vetted? Én is pontosan ilyenre vadászom!) Azután valamilyen sprayt tett az asztalra, maid — az én kalapomat. (— Mit szóltok, hogy öltöztetem az én páromat?) Amikor kiment, sejtettem a veszélyt. Nem csalódtam. Szerényen óvakodott be, hogy ezáltal is fokozza a hatást, melyet a kezében vállfán tartott, fűzöld nadrágkosztümmel kiváltani igyekezett. (— Ez nem igaz! Tüneményes! Hát ez egy költemény! Persze, nem magyar? — Á, olaszból hozták az anyagot és nagyon kedvezményesen, részletre adták. Tegnap lett kész. — És mennyibe került? — Igazán nem volt drága. Métere...) Ezt már nem vártam meg. Kirohantam, és karomon az elnyűtt, négy éve vásárolt, fakókék melegítőmmel , tértem vissza. — En is mutatok valamit — lebegtettem meg a patinás cuccot. — Igaz, hogy csak magyar, de nekem nem jut más. Mielőtt fölocsúdhattak volna, a sarokba vágtam a göncöt. Mindezek után pedig — eléggé el nem ítélhető módon — köszönés nélkül távoztam a vendégektől: feleségem unokanővérétől és annak gimnazista lányától. Egy hétig tartott a szótlan egymás mellett járkálás. Aztán egyik este, a villanyoltás után, azt mondtam: — Tehát ott hagytuk abba, hogy ... — Na, csak mondd, igazán kíváncsi vagyok — biztatott életem társa. — Hogy a csőd szélére kerültünk és rég megértünk az adósok börtönére. — Emiatt a vacak rongy miatt csinálod a cirkuszt? — is. De az okok közt megemlíthetem a tavalyi görögországi utadat, melyre ugyancsak kölcsönt vettél fel, a villa bővítését — ez is a te ötletei volt —, a kocsi részleteit, hogy csak a legfontosabbakról szóljak. Személyi adósságunk 57 500 forint, melynek törlesztésére egy fél év óta lépést sem tettünk. Ellenkezőleg; újabb adóssággal terheled meg a családi költségvetést. Nekem pedig évek óta nem jut egy pár zoknira húsz forint. Szóval ezennel ünnepélyesen bejelentem, hogy kilépek a házasság eddig, azaz hét éven át szilárdnak bizonyult kötelékéből. Nem részletezem. Nehezen ugyan, de elváltunk. A tárgyaláson a fűzöld kosztümében jelent meg, és igyekezett higgadtan viselkedni. Többnyire sikerrel. Mindennek már csaknem két esztendeje. Nőismerőseimnek gyorsan tudtára adtam: egyelőre távol áll tőlem a házasság szándéka. De hát. úgy látszik, én sem kerülhetem el a sorsomat. Hónapok óta járok egy elvált asszonykával. Szerény, kedves nő. A múlt héten fejeződött be a válópöre. Ennek megünneplésére, amolyan eljegyzésfélére, meghívtuk néhány barátunkat. F i dáman kacsintgattunk, és nem is vettem észre, hogy jö- vendőmbelím magunkra hagyott bennünket. De gyorsan visszatért. Megállt az ajtóban, és diadalma t sugárzó szerénységgel rámutatott a kezében tartott ruhára: — Mit szóltok? Ma lett kész. Az anyagot részletre vettem. Csomagból! Döbbenten meredtem rá. Úristen, ugyanolyan fűzöld nadrágkosztüm!... Nem tudtam szólni. Valaki a hátamra ütött. — Mondj már valamit erre a remekműre! —- Igen... Mintha egy árnyalattal halványabb lenne... Vagy sötétebb?... — Miket beszélsz? Ügy látszik, megártott az ital. Pedig ismét inni kell: a boldogságotokra! Faál László Mai Murdmaa koreográfiái Balettest Kaposváron Három gyors etűd után a ritmusában lassúbb második felvonás, majd a harmadik fokozatosan vezet át a klasz- szikus balettől a mai táncművészethez. Mai Murdmaa, a tallini operaház vezető koreográfusa, a Pécsi Balett vendége ennek ellenére nem a balett történetének szánta A forma átváltozásai című előadást. Az a törekvése, hogy közelebb hozza a nézőt a modern baletthez, ám az est főbb mondanivalója ennél is több, gazdagabb: az ember ki- teljesedése. Erről szól Bach: II. Brandenburgi versenyének második tételére komponált tánc, A.ntonio Tolar Balettója. Vivaldi Négy évszakán keresztül a nő és a férfi kapcsolatát állítja 'a tánc középpontjába Mai Murdmaa. Ra~ vei műve, a Daphnis és Cloe zenéje talán maradandóbb élményt nyújtott, de épp itt ütött vissza kissé, hogy az első felvonás három etűdje után egy nagyobb lélegzetű mű következett. Ez azonban csupán fénytörés volt a mű szépségén. A harmadik felvonás, Prokofjev A tékozló fiú című műve alapján készült balett még ezt is feledtette a kaposváriakkal. Sólymos Pál és Bretus Mária a Fiú és a Bűn szerepében emlékezetes marad. A Pécsi Balett jellegzetes, humanista törekvése most is érvényre jutott. Ügy, hogy a vendég rendező közben a társulatot is megújította. A ven- dégalkotók-sorozat is szerencsés vállalkozása tehát a Pécsi Balettnek. A kubai Alberto Alonsót követte a tallini vendég, Mai Murdmaa. Miben jelentkezett a vendég koreográfus újítása? Ismeretes, hogy milyen értékes hagyományokból táplálkozik a mai szovjet balettművásaet. Nos, Mai Murdmaa A forma átváltozásaiban ragyogóan, mai módon ötvözi a klasszikus hagyományokat. Modem tánca így sosem válik üressé vagy komputer —■ baletté, melyben a technikai elemek a hangsúlyosak. A koreográfus értette a társulat törekvéseit, és magas szintű művel Járult hozzá az együttes fejlődéséhez. Mai Murdmaa néhány jellegzetességére is felfigyelhettünk, nevezhetnénk stílusának is, ha mélyebben ismernénk koreográfusi működését. A Balettóban bizonyította, hogy ért a humorhoz is, a játékosságon alapuló humorhoz, melyet táncában egy szerelmi háromszöggel fejezett ki. Humora nem a nevetségessé tételt szolgálta — a szerelmi csalódást dolgozta fel —, hanem egyes tetteknek, eseményeknek szólt csupán. Fő jellemzője nem a humora, hanem a teljes életet átfogó harmóniára való törekvése. Ezért is gyakori, hogy a születéstől az elmúlásig kíséri útján az embert. De mintha a nő és a férfi harmonikus kapcsolatában a nő hangsúlyosabb szerepet kapna ennek a. harmóniának a megvalósításában. A tékozló fiúban az anya és a nővérek így emelkednek nagy magasságba: a megbocsátás, a szeretet példáivá. Mai Murdmaa legelismertebb balettjeiből a legfontosabbakat láthattuk Kaposváron. Az említetteken kívül sikeres művének tartják Bartók A csodálatos mandarin, Prokofjev Rómeó és Jólia, Tambert Mater Johanna című balettjeit. Horányi Barns A nyers valóság hatása a széplélekre (Maliskin: Szevasitopol) Sokféle úton juthat el egy értelmiségi a forradalom eszméinek igenléséhez. Egyesek az elnyomott osztályok keserű sorsán döbbennek rá a világot »-újrateremteni« akaró kommunista elvek igazára, mások csupán ösztönösen lázadnak a gondolat szabadságát elnyomó rendszer ellen, s jutnak el legalább a szocia- lisztikus gondolatok közelébe. Jeszenyin, Biok, Babel, Bulgakov, Paszternák a két világ között tévelygő értelmiség kételyeit rejtette hol fájdalommal, hol derűlátással átitatott művekbe, A. Tolsztoj, Gorkij, Fagyajev, Majakovszkij azonban gyorsan túljutott a zűrzavar okozta töprengés buktatóin, s megalkotta — nem önkényesen, hanem valós példák alapján — a forradalmár értelmiségi alakját. Erre a csúcsra kortársuk, Maliskin is eljutott Szevasz- topol című regényével, ám az ő árnyaltabb, cicomázás nélküli ábrázolásmódja sokáig nem illett bele az akkori hivatalos irodalompolitika képletébe. Most magyarul is megjelent, s remélhetőleg ugyanúgy a fölfedezés erejével hat majd, mint a közelmúltban Bulgakov, Platonov, Paszternák vagy Ahmatova közreadott alkotása. Gondolatébresztő, vitára késztető könyv, amelyben főleg az aprólékos lélekábrázolást kedvelő olvasók lelik majd örömüket. Maliskin egy fiatalember »politikai tudatra« ébredésének, íróasztal-irodalmárból társadalmi lénnyé válásának történetét vezeti végig. Természetes, hogy az ilyen érési folyamat ábrázolásához a jelentős történelmi fordulópontok gyakorta változó körülményei adják a legalkalmasabb »magyarázó hátteret« — az emberi lélek válságai is Ilyenkor a legviharosabbak —, ezért kezdődik a cselekmény az 1917. februári forradalom dicsőséges-felemás napjaiban, s végződik a polgárháború véráradatában.. A középkori orosz költészet tetszhalott kincseihez vonzódó, tengerész zászlósnak besorozott ifjú irodalomtanár, Selehov, a péter- vári kadétiskola és a feketetengeri flotta kisközösségéb :n ébred rá az óriási ország megcsontosodott társadalmát szétfeszítő ellentmondásokra. Ügy nyüzsögnek körülötte a minden rendű és rangú figurák — kékvérű vagy nyárspolgár tisztecskék, csiszolatlan, de józan eszű parasztfiúk, a kisemmizettség által a k kötőbe űzött lányok, kényelmes mensevikek, zavaros fejű eszerek — amint azt középkori »csavargóregényekben« és újkori fejiödésregényekben már megszokhattuk. A csupán irodalomtól pallérozott, de az élet szövevényeit gyatrán ismerő fiú — tiszta lap, melyre a környezet minden elképzelhető jegyet rávés — sokáig donquijotés gyámoltalansággal táblából a látszóla- gos^ összevisszaságban, míg végül — tudásának és emberségének hála — a forradalmár tengerészek egyik vezetője lesz. Itt még csak ösztönös forradalmár, afféle botcsinálta polgári demokrata. Hogy mitől lett bolsevik? »Észrevett a jelszavaikban valami megszé- pítetlen nyerseséget, megsejtett azok mélyén valami megfellebbezhetetlen igazmondást, segíteni akarást.« Néha rágta belülről a kényelmes visszavonulás vágya, csábították a polgári lét mutatós külsőségei, mégis forradalmár lett. Nemcsak érdeke volt ez: igazságérzete belső kényszert jelen- iei.1. Meghatóan mulatságos részei a könyvnek azok a jelenetek, amelyekben a fiatal ta- nár-tisz; a zömmel írástudatlan matrózokat tanítja. Nerq kívülről a regénybe -yitt, kö- telességszerűan elpapolt ten- denciózusság ez, hanem a baloldali értelmiségi olthatatlan. vágya, hogy megvalósítsa önmagát, a maga és mások épülésére. Találkoztunk már hasonló alakokkal a múlt század orosz regényirodalmában is — Anyegmnel, Rugylrmal, Bazarowal —, az ő tudásukra, munkájukra azonban természetszerűen nem tarthatott igényt egy olyan társadalom, amelynek létérdeke volt a tömegek szellemi sötétségben tartása. Maliskin nem »deheroizál«, csupán azt bizonyítja be, hogy a hősöket többnyire nem esz- merendszerek, hanem érdekek, körülmények, világos felismerések, emberi kapcsolatok teremtik. A ma szovjet művészetében is ezt igazolják Csuh- raj filmjei, Jevtusenko versei, Bikov és Vaisziljev kisre- ( gényei. Nem »hétköznaposítá- 6a« ez a történelemnek, hiszen a nagy változások is a legköznapibb érdekekből fakadnak. Lengyel András
