Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-04 / 261. szám

Megnyílt az egészséges táplálkozási hónap Összefogás az egészségért Év vége a tereske Nehéz lenne fölsorolni mindazoknak a szervezetek­nek, vállalatoknak, szövetke­zeteknek a , nevét, melyek a megyei tanács egészségügyi osztályának hívó szavára be­kapcsolódtak a novemberi, egészséges táplálkozási hónap rendezvényeit előkészítő mun­kába. A valamennyiünk egészségét féltő rendezvény- sorozat megnyitásának a Do- rottya-szálló adott otthont tegnap. Itt ismertették az egész megyét érintő progra­mot és mutatták be a Do­rottya nagytermében mind­azokat a termékeket, melyek jó, ha asztalunkra kerülnek, az egészségünket károsító, hizlaló ételek helyett. A rendezvénysorozatot dr. Varga Levente főorvos, a me­gyei tanács egészségügyi osz­tályának vezetője nyitotta meg, körvonalazva az egész­ségünk védelmében meghirde­tett akciót, — Ebben a hónapban egy kicsit többet beszélünk ar­ról, hogy a rosszul összeállí­tott étrend túlterheltséghez, elhízáshoz vezet. Hogy szá­molni kell ennek a következ­ményeivel, például a lassan már népbetegségnek számító cukorbajjal. Ugyanakkor hiá­nyoznak étrendünkből a fe­hérjék, a vitaminok, s ez hiánybetegségekhez vezethet. Szólt arról is, hogy az ösz­tönösen összeállított étrend nem segíti eléggé a fiatalok fejlődését, és fölhívta a fi­gyelmet egy jellemző tünetre: a csecsemőket nagy gonddal etetik, követve az orvos elő­írásait, a kisgyermekek azon­ban áttérnek a zsíros pör­költre ... Az egészséges táplálkozást propagáló tanácsokról sokan azt gondolhatnák, hogy a jó ízektől való tartózkodásra szólítanak föl. Pedig erről szó sincs. A megyei főorvos így fe­jezte be megnyitóját: — Be fogjuk bizonyítani, hogy a mi étrendünk sem szerényebb, mint a lakodal­mas asztal... A Dorottya nagyter­mében megrendezett kiállítás, amely november 8-ig várja az érdeklődőket, valóban er­ről győzte meg a látogatót. A tej- és tejtermékek, a tápláló — és nem hizlaló — marha­húsok -sora, a gyümölcs, a zöldség és a belőlük készített ételek sokasága, a mélyhűtött áruk mind-mind korszerű táplálkozásunkat szolgálják. A kiállítás rendezői gondos­kodtak arról is, hogy segítse­nek felhasználni ezeket. A lá­togatókat ételreceptek várják, és tanácsok arról, hogyan le­het minél többféleképpen el­készíteni a hasznos, nélkü­lözhetetlen tápanyagokat tar­talmazó húst, zöldséget, bő­vítve a hagyományos konyha megszokott ízeit. Táblázato­kat közöltek arról, mit egyen a fogyókúrás, milyen ételek­től óvakodjanak a gyomor­betegek. [4BBSS És ha már itt tartunk, ed­dig még nem látott plakátok Jiívják föl figyelmünket a he­lyes táplálkozásra, tiltanak az alkoholtól és a dohányzástól. A plakátok a karádi áfész nyomdájában készültek, orvo­sok és grafikusok közös mun­kájának eredményeként. Tegnap délelőtt dr. Bouquet Dezső, az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi In­tézet osztályvezetője országos adatokkal világította meg táp­lálkozási szokásainkat. Szólt arról, hogy a magyar csalá­dok többségében sokkal több kalória jut egy-egy emberre, mint amennyit a szervezet igényel, ez természetesen az elhízáshoz vezet. Megdöb­bentő adat, hogy nálunk a fia­talok tizenöt százaléka kövér, sőt a nehéz fizikai munkát végző emberek húsz százalé­kának is súlyfeleslege van. Nem beszélve az idős korúak- ról, akik között nagyon gya­kori a kóros és természete­sen káros kövérség. Ennek oka többek között, hogy hizlaló, kalóriadús éte­leket eszünk vitaminok he­lyett, hogy étrendünkben még nem elég nagy a tej ará­nya. hogy sok cukrot, cukros ételt eszünk, és töméntelen üdítő italt iszunk, amelyek — ellentétben a reklámmal — nem vitamint, hanem nagyon sok cukros vizet tartalmaz­nak. Helytelen, táplálkozási szo­kásainkat is említette az elő­adó. Ezek k“~-jl kettő: nap­jában mindössze kétszer-há- romszor eszünk — de sokat... Nagyon sok család étrendjé­ből hiányzik a reggeli, és a helytelen gyakorlatot a gye­rekek is követik. > Az eJőadó hangsúlyozta a helyes táplálkozási szoká­sok, az egységes étrend pro­pagálásának szükségességét, amelyből a novemberi ren­dezvények alaposan kiveszik a részüket. Ma például házi­asszonyok napja lesz a Do­rottyában, Gundel Ferenc ad tanácsokat a korszerű, egész­séges ételek készítéséhez. S. M. J ön az év végi hajrá a kereskedelemben. Mint mindig, most is no­vemberre, decemberre várha­tó a vásárlási és eladási csúcs- forgalom. Hogy miképpen si­kerül majd a karácsony előtti nagy-nagy vásárlás, hogy mérgelődünk-e majd vagy többnyire örülünk, hogy tü­relmesek lesznek-e a kereske­dők avagy idegesek? — mind­ez a sok és nem kis kérdés alapvetően attól függ: vajon lesz-e elég áru az üzletekben. Mert higgyük el és vegyük tudomásul: igaz, hogy sok függ attól, tiszta-e, szép-e a bolt, jól nevelt-e vagy eset­leg neveletlen-e a kiszolgáló. De a fő kérdés most is, mint mindig, mégis csak az: meny­nyi lesz az áru, milyen lesz a választék, mibe fog kerülni, amit megveszünk, és az lesz-e az üzletekben, amit a vásárlók keresnek. És ha ilyen szempontból vizsgáljuk az év vége előtti kereskedel­mi helyzetet, viszonylag meg­nyugtató választ kaphatunk. Ami kétségtelenül és vitat­hatatlanul pozitív dolog: a magyar kereskedelem sok-sok évi tapasztalatai birtokában moist az eddiginél is jobban, szervezettebben készült fel a karácsonyi forgalomra. Sok jel mutatja, hogy a többlet­áru, amelyre ilyenkor szükség van, máris megérkezett, vagy rövidesen megérkezik a bol­tokba. Egyik központi napila­punkban olvashattuk nemré­giben a Belkereskedelmi Mi­nisztérium több illetékesének a beszámolóját a várható év végi ellátásról. Ebből meg­tudhattuk. hogy az ipari vál­lalatok többnyire teljesítették a kereskedelem megrendelé­seit, sőt több gyár és üzem most igyekszik pótolni év közbeni elmaradását, a ter­vezettnél több árut küldvén a boltokba. Kedvező hírek érkeznek a fogyasztási cikkek importjá­ról is: az év során megren­delt külföldi áruk igen, tete­mes része most. az év utol­só negyedében érkezik az or­szágba, a boltokba, ily módon is gazdagítva az üzletek év végi áruválasztékát. A kereskedelmi dolgozók — országosan és átlagban — nyugodtan nézhetnek tehát az év végi hajrá elé. Most rnég­— Nem mondom, ami a tró­feákat illeti, fura hobbija van az ipsének. S még ahova gyűj­ti ! Eredeti ötlet.. . Játékos figura lehet, annyi szent... De hogy az istenbe került oda a kenyérvágó kés? Persze, blztósan a lánynál volt... Fene érti... S még egy: a humánuma. Az ábra szerint ebben elég következetes. Re­ménykedjünk, hogy a lánnyal is ... Talán. Sötétig járták a sziklás vi­déket. Az ismeretlen támadó­nak és a lánynak nyomára sem leltek. Még két napig keresték őket. S akkor a munkások hazamentek. A rendőrök is elhagyták a falut. Maigret kezet rázott a ta­nácselnökkel. Csüggedt 'volt, s e szókkal búcsúzott: — Természetesen még nem zártuk le az ügyet. 36. Amikor Anyicska fényben aranyló fürtjei fenn a kőbá­nya peremén, az erdő árnyé­kának éles vonalán ellobban­tak, s láthatatlanná lett azok­nak, kik odalentről a röstell- kedés és aggodalom tekinte­tével követték, nemcsak a szemmel érzékelés szála sza­kadt meg. Anyicska is érzett sZálsza- kadást. Szívdobbanás jelezte. A földtől elszakadok jutot­tak eszébe, az űrutazók, kik­ről annyit írnak és beszélnek mostanában. Mintha eddig az árnyéikvo- nalig tartott volna valamiféle vonzás. A földé, amelyet oly otthonosan tapodunk belőle való hús-vér lábbal. »Röghöz ragadt« — mondjuk. 0, drága rög: realitás, te ismerős, a biztonság illúzióját adó fész­künk sártapasztéka. Hogy le tudod kötni szárnyainkat! S im, ha elszakadunk tőled, mi'y riodalommal vágyunk vissza. Az űrben lebegésnek, a súlytalanság kellemetessé­gének a szívre szakadó súly az ára: a magány alig visel­hető szorongatása. Anyicska ezt érezte, az er­dő árnyékában, majd magába az erdőbe olvadván. Érezte csak, értelemmel nem járta be így az érzés kusza rétegeit. Azt érezte csak tisztán, hogy mindentől elszakadt, amihez kötődött. S magára maradt egészen. Az erdő hűvös félhomálya, leskelődö, alattomos csendje, az ismeretlenség, idegenség lelket ölelő ellenséges karja — ilyen lehet az Ür fojtoga- tása, amint a földgolyótól el­szakadt magányos emberszár­mazékra tekeredik. A négy fal védettségében nőtt lényre rászakad a falak nélküliség világa, a Határtalanság, a Vég­telen minden bizonyosságot, biztonságot elnyelő, ijesztő és sivár réme. Egyedül a mély erdőkön így érez az ember, hol nem ka­paszkodhat a szem határokba, és bizonyosat se tud róluk, hogy vannak-e egyáltalán. Maga az út, ez a remény­fonal is eltűnt a járatlan fű­ben, kúszók, sárj növények és sáfrányok alá. A harangvirá­gok üzengettek csak, mint kék csillagok a lét melegebb tá­jairól. Anyicska haragosan intette csendre szívét: »Mitől félsz? Hiszen nem is létezik... Be kell bizonyíta­nod, hogy nem létezik.« Dacosan vágta a sűrűségben a sejtelme, az ösztöne szerint a csapást. Magában beszélgetett, csip­kelődve a gyengeség sarjaival, melyek felütötték fejüket az erősnek hitt lélekben. »Hiszen Az, erdő ianja vagy. Lonci mondta.« »Téged, megvéd az erdő.« -Igen, de ezt az erdőt itt nem ismerem« — felelt egy mélyebbről való hang. »Majd most megismered« — szólt újra a csipkelődő. És kellett neki ez a beszélgetés, hogy társaságot teremtve ma­gának, elűzze a szorongást. És az időt elvesztette, az utat nem érzékelte. Elég, hogy tudta: mélyen bent jár a járatlan rengetegben. Szét­nyíltak előtte meg összezárul- tak mögötte az erdő szálfa- és bozótrendjei. A terep vad és nyugtalan lett. És akkor hirtelen egy kürtőn át bezuhogott a fény. Bezuhogott egy szűk szikla- katlanba a peremre kapasz­kodó szálfák alkotta kürtőn. Odalenn, a sziklalépcsők al­ján kis víz csillogott: a for­rás. A yiz csevegése zengve szólt a sziklák csendjén. Leereszkedett a kőlépcső­kön, a tenyérnyi fűpadra, mely élénkzölden és selymes­sűrűn tenyészett a víz köze­lében. Leereszkedett, és most elő­ször nézett körül, eddig egy­szer se tette, mióta elindult. Erőltette a nyakát. Mintha forgásában különös rozsda akadályozná. »Félek látni ?« — haragudott magára. — Azért is szembenézek veletek, ti fák, és kövek! Nem félek, hogy megmozdultok.« Belemeresztette szemét a lombokba, majd lesiklatta a vízre a hallgatag sziklák szür­ke hátán. & megint fel a lom­bokra, a titokrejtő, sunyi bo­zótra, mely sűrűn, ragacsos­kuszán betelepedett a sziklák közé. Farkasszemet nézett mindegyikkel: megmártva te­kintetét a vízben, s kirántva, fellendítve onnan, mintha próbálná. A lelkét próbálgat­ná. Vagy edzené. Az asszonyok rémmeséi mind eszébe jutottak. És hiába akarta elhessenteni. (Folytatjuk) is azt kell mondanunk: jó lenne, ha ezt a hajrát a ke­reskedelem több százezer dol­gozója nem halrázva végezné. Hanem nyugodtan, szervezet- 1 ten, ésszerűen. Mert bármi­lyen hajrát követel is az élet: a hajrámunka nem mindig célravezető. Jobb a nyugodt, átgondolt, türelmes, okosan megszervezett tevékenység. És most éppen ez az, amit a kereskedelem dolgozóitól el­várhatunk, kérhetünk. Az év első kilenc hónapja ugyanis nem hozott kiemelke­dő eredményeket a kiskeres­kedelmi forgalomban. Ellen­kezőleg: egy sor területen a vásárlások mértéke még a tervezettet sem érte el. lev például a számítottnál jóval alacsonyabb a ruházati keres­kedelem első kilenc hónapi forgalma. A kiskereskedelem vezetőinek és dolgozóinak volt idejük gondolkozni a forga­lom nem kielégítő alakulásán, végiggondolni saját munká­jukat, gyengeségeiket, volt idejük erőt gyűjteni ahhoz, hogy helytálljanak az év végi lázas vásárlási napokon. Reméljük: a kereskedelem dolgozói az eddiginél keve­sebb panaszra és sokkal több örömre adnak okot a most következő vásárlási csúcshe­tekben. De mint minden vá­sár, a karácsonyi csúcsforgal­mi vásár is kettőn áll: a ke­reskedőn és a vásárlón. A to­vábbiakban éppen ezért a váráslókhoz kívánunk szólni. Ne higgyék a vásárlók, a ve­vők, hogy minden rosszért — ha találnak ilyet — a keres­kedelem a felelős. Nálunk sajnos elterjedt az a nézet, hogy az áruellátásért kizá­rólag a kereskedelem a fele­lős, és sokan hajlamosak megfeledkezni arról a kézen­fekvő tényről, hogy az üzle­tek csakis azt az árut képe­sek eladni, melyet az ipar megtermel. Az üzletekben te­hát csakis annyi és olyan árut vásárolhatunk, amennyit és amilyet mi magunk termelő­ként előállítunk. Ahhoz tehát, hogy a jelenleginél igénye­sebbek lehessünk mint vásár­lók. egyben a mainál igénye­sebbnek kell lennünk, mint termelőknek is. Mindebből az következik: az év végi nagy vásárlási és eladási hajrá sikere sokban függ az ipar és a kereskede­lem kapcsolatától. Ha jó az együttműködés, ha a gyorsan elfogyott árut az ipar kése­delem és huzavona nélkül képes pótolni, szállítani, ha az esetleges mulasztásokért nem egymásra mutogatnak, de kölcsönösen próbálják azokat megoldani, ha a szerződések­nek mindkét fél a lehetősé­geket jól kihasználva eleget tesz — ebben az esetben az áruellátás lényegesen javul­hat. Ha viszont mindez hiányzik, ha sántít a szerző­déses fegyelem, ha elmarad­nak az ígért szállítások, ha a hibák okát nem azért keresik, hogy segítsenek rajta, hanem azért, hogy bűnbakokat talál­janak (sajnew az ilyesmi még ma is előfordul), akkor mind­ez az ellátás színvonalában bosszulja meg magát. És mindennek egyik szenvedő alanya a vásárló lesz. D e nem akarunk ünnep- rontók lenni még az ünnepek előtt. Marad­junk annyiban: az eddig ér­kezett hírek és szerzett in­formációk szerint a kereske­delem év végi felkészülése a szokásosnál jobb. A belföldi és az import fogyasztási cik­kek boltokba szállítása — je­lenleg — ütemes, megfelelő, kielégítő. Tehát többnyire jó karácsonyi ellátással számol­hatunk. És remélhető, hogy az év végi vásárlási rohamot a kereskedelmi dolgozók külö­nösebb hajrá nélkül, szerve­zetten elégítik ki, valameny- nyiünk örömére. B. J. Dorogon felavatták az ország első komplett hanglemezgyárát Tegnap új hanglemezgyá­rat adtak át rendeltetésének Dorogon. Az avató ünnepsé­gen Pozsgay Imre kulturális miniszter mondott avató be­szédet. Hangsúlyozta. hogy hazánk világviszonylatban is rangos zeneművészeti élete indokolta és teremtette meg az alapját a magyar hang­lemezgyártás számottevő fej­lesztésének. Ennek jegyében épült a dorogi gyár, amely berendezéseit, technológiáját tekintve európai rangú léte­sítmény. Ez az üzem jelen­tős gazdasági, kereskedelmi vonatkozásain kívül közmű­velődési céljainkat is jól szol­gálja. Az új gyárban teljes tech­nológiai rendszerben törté­nik a hanglemezgyártás. A ma ismert legkorszerűbb be­rendezéseket szerelték fel. Jö­vőre már 4,2 millió nagyle­mez kerül ki a dorogi gyár­ból. Növényvédelmi tájékoztató Időszerű növényvédelmi munkák a gyümölcsösben A gyümölcsfák lombhullásá­nak előrehaladásával válnak szembetűnővé a galagonyapil­le és az aranyfarú pille fá­kon maradó hernyófészkei. A fiatal hernyók tömegesen te­lelnek a levelekből szőtt fi­nom szövedékszállal felerősí­tett fészkekben, melyek a fán maradnak. Ezek a kis 1 téli hernyófészkek a galagonyapil­le hernyóinak telelőhelyei. Rügyfakadás idején kezdik meg a hernyók a károsításukat — telelési formájuknak meg­felelően, együttesen pusztítják a lombfelületet. A lomb nélkül maradt fák vékonyabb gallyain, vesszőin, több levélből összeszőtt, ököl nagyságú levél csomók szöve­déke az aranyfarú pille her­nyóinak telelőhelye (nagy téli hernyófészkek). Kora tavaszi ’károsításukra a rügyek, leve­lek és virágok elpusztítása a jellemző; eleinte csoportosan, majd szétszéledve károsítanak. Az elmúlt években az arany­farú pille okozott nagy káro­kat. A kártevő jelentős egved- számban kezdte meg *elelő«e vonulását, tavaszi megjelenése várható megyénk minden ré­szében. Kártételére fokozot­tabban kell számítani az erdők menti házikertekben. A fákon I látható hernyóíészkek azonban I időben figyelmeztetnek! A téli fatísztogatási munkák során a hernyófészkeket távolítsuk el és égetéssel semmisítsük meg. Nagyobb kertekben, vagy a hernyófészkek mechanikai el­távolításának elmaradása ese­tén márciusban, rügyfakadás- kor alkalmazott kémiai véde­kezéssel (Ditrifon 50 WP, Ditrifon 40 WSC, Unitron 40 EC 0,2 százalékos töménységű oldatának valamely!kével) le­het a táplálkozásukat megkez­dő hernyókat eredményesen pusztítani. Október közepén megkezdő­dött a kis téli araszoló és ok­tóber utolsó napjaiban a nagy ‘éli araszoló raizása. Kártéte­lük a gyümölcskezd emén vek megrágásában, kiodvasításá- ban nyilvánul meg tavasszal, amikor a jellegzetes, araszoló mozgású hernyók kelése meg­kezdődik. ' Vizsgálataink sze­rint rajzásuk különösen a Zse- licség és Marcali—Böhönye körzetében erőteljes. A nősté­nyek »gyaloglása« a fák koro­nája felé folyamatos. A fák törzsére kihelyezett hernyófo- rí /ivekkel (melyeknek belső 'e’ületót hernyőenywel kén- ük be) könnyedén összefog­hatok, s még a tojásrakás előtt elpusztíthatok. Az öveket december első napjáig kéthe­tenként cseréljük, és leszedés után égessük el.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom