Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-04 / 261. szám

Bakony 76 Erőpróba esőben, sárban Szakad az eső. Egymás után érkeznek a laktanyákba a tartalékosok. Volt, akit az éjszakai műszakban, másokat éppen megkezdett pihenésük­kor riasztott a behívó. Forró tea, szendvics, feketekávé vár­ja őket, s ez láthatóan jó hangulatot vált ki az átázva, átfázva érkező emberekből. — Éjfélkor még Budapes­ten voltam, hazaérkezésem­kor éppen csak összecsoma­goltam, s jöttem. — Máté Árpád, a Volán 13. sz. Válla­lat kommunista gépkocsiveze­tője beszélt így, amikor meg­tudta, hogy az a magasabb egység, amelyhez bevonult, egy hosszabb ellenőrzés befe­jezéseként harcgyakorlattal vizsgázik a katonai ismeretek elsajátításából. Hasonló véle­ményt mondott Rácz János, a kaposfüredi termelőszövet­kezet kombájncsa is: — A szövetkezetben lettem kommunista, s a pártszerve­zet javasolt munkásőmek. A Latinca-egységnél szolgálok, s megfogadtuk, hogy szolgá­lati és munkahelyi felada­taink példás teljesítésével ké­szülünk a munkásőrség meg­alakulásának 20. évfordulójá­ra. Ügy érzem, ez akkor lesz igazán teljes, ha mint tarta­léké« is példát mutatok. Ez az elhatározás hatotta át a tartalékosok többségét. Er­Harckocsizók gyakorolják a támadást. [ ről beszélgettek a sor- és a hivatásos állománnyal a párt­ós KISZ-értekezleteken, az állománygyűléseken, ahol is­mertették a Katonai Tanács felhívását. »A Balcony ’76 gyakorlat — melyre a kiképzési tervek szerint kerül sor — kiemel­kedő helyét foglal el az 1976. évi feladatok között. A gya­korlat jelentőségét növeli, hogy a kijelölt szovjet és ma­gyar egységek együttesen hajtják végre, s ez lehetővé teszi fegyverbarátságunk ápo­lását, együttműködési készsé­günk elmélyítését.« Erről a felhívásról beszél­gettek már a laktanyában, s erről volt szó a gyakorlat színhelyére menet, a gépko­csikon meg a vasúti szállítás alkalmával. Takács Vilmos alezredes, a magasabb egység pártbizott­ságának a titkára így foglalta össze a tapasztalatokat: — Nagy erőpróba elé állí­tott bennünket a kedvezőtlen időjárás, az, hogy egységeink­nek esőben, sárban kellett a kijelölt terepszakaszt elfoglal­niuk. A csúszós, nehéz utak, az erdős, hegyes terep főként a járművezetőktől igényeltek erőfeszítést. Hogy feladatain­kat sikeresen hajthattuk vég­re, az tartalékosainknak —fő­ként a kommunistáknak, a KISZ-istáknák — köszönhető, akik az első pillanattól kezd­ve a legjobb tudásukkal se­gítették a gyakorlatot. A gyakorlat színhelyén Három somogyi az elnökségben Tervek az MSZBT-tanácskozás után Kilenctagú küldöttség kép­viselte Somogyot a Magyar— Szovjet Baráti Társaság VI. országos értekezletén. A két­napos tanácskozás tapasztala­tairól Rózner Katalin tanár­segéddel, a Kaposvári Taní­tóképző Főiskola MSZBT-tag- csoportjának ügyvezető elnö­kével beszélgettünk. — Sok érdekes javaslat és megállapítás hangzott el az Országház kongresszusi ter­mében megtartott értekezle­ten. Mi az, ami a legjobban megragadta? — Elsősorban azok a véle­mények, amelyek valamilyen formában már bennünket is foglalkoztattak. Mindenki ki­emelte, milyen nagy a szere­pük a szovjet intézményekkel való cserekapcsolatoknak. Sze­rintünk is így van, sajnos, a mi főiskolánk még nem tu­dott ilyen együttműködést megalapozni. Azután itt van az orosz nyelvoktatás. A szó­beli kiegészítésben, a hozzá­szólásokban is megfogalmaz­ták, hogy az iskolai orosz nyelvkönyvek már egyre ke­vésbé felelnek meg a l<orszerű oktatás követelményeinek, vonzóbb, tartalmasabb, a ta­nulók érdeklődését jobban fel­keltő tankönyvekre lenne szükség. Természetesen van mit javítani az oktatás szín­vonalán is. Azért örültem, hogy erről szó esett, mert ma­gunk is mondogatjuk, néhány ember azonban nem tud ezen változtatni. Jónak tartom, hogy a MAPRJAL pályázatot írt ki tankönyvekre. Ez biz­tosan segít. A mi hallgatóink szeretnének szovjetunióbeli építőtáborokba utazni. Ez a nyelvgyakorlást, az ország megismerését is segítené. Az a néhány fiatal, aki most járt ilyen módon Bulgáriában, az NDK-ban, lelkesen számolt be élményeiről. Az országos érte­kezleten ugyancsak hangot kapott ez az igény. — Miben erősítette meg a tanácskozás a főiskola MSZBT-tevékenységét ? — Nagy élmény volt szá­momra, hogy többen beszél­tek az egyéni sajátosságok adta lehetőségek kibontakoz­tatásáról. A szóbeli kiegészí­tés pedig kiemelte: helyesebb arányt kell kialakítanunk a látványos rendezvények és a munkahelyeken folytatott mindennapi tevékenység kö­zött. Ezt tűztük célul mi is magunk elé. — Hallhatnánk a főiskola MSZBT-tagcsoportjának ter­veiről? — Az idén részt vettem egy országos tanácskozáson, me­lyen a társintézmények ügy­vezető elnökei voltak ott. Az elhangzott javaslatokat fel­használjuk: például fordítói versenyt rendezünk nem orosz szakos hallgatóknak, novem­ber 7-re filmet hozattunk a Szovjet Kultúra és Tudomány Házából. Bevontuk a gyakor­ló iskolát is a munkába, lesz náluk orosz teadélután, kis ünnepség orosz nyelven. Az orosz szakkollégisták, akik jártak a Szovjetunióban, klubdélutánon találkoznak, kiállításon mutatják be az on­nan hozott ajándéktárgyakat. Rendezünk Jeszenyin-estet és más összejövetelt is. Nem ugyanazoknak, hanem kinek- kinek az ismeretei, az ér­deklődése szerint. — Kik kerültek be Somogy- ból a 177 tagú országos el­nökségbe? — Eddig két somogyi tagja volt az elnökségnek, most hármat választottak be: Ne­mes Jánost, a siófoki Kőolaj- vezeték Építő Vállalat sze­mélyzeti vezetőjét, Berki Vik­tort, a barcsi Vörös Csillag Tsz osztályvezetőjét és engem. L. G. Új Tüzép-telepet avattak Nagyatádon Nyolc-tíz környező községet is kiszolgálnak Tegnap ünnepélyes keretek ' között átadták a Nagyatádon és környékén lakóknak a vá­ros új TÜZÉP-telepét. A ta- ranyi úton épült korszerű lé­tesítmény — mely 9 millió forintba került — 18 ezer négyzetméteren fekszik, eb­ből 1700 négyzetméternyi te­rületet a fedett raktárak fog­lalnak el. Az új telep jelentőségét Vitz Ferencné, a városi ta­nács elnöke méltatta. A régi TÜZÉP helyén több lakóépü­let, óvoda és bölcsőde épül. Az új helyen 3100 négyzetmé­ternyi szilárd útburkolat könnyíti az áruszállítást le­bonyolító járművek közle­kedését, s korszerű raktárak, fedett és nyitott színek biz­tosítják a készletek biztonsá­gos — és áttekinthető — tá­rolását. Tüzelő- és építőanyagok gazdag választéka — ezek ér­téke jelenleg 8 millió forint *— várja a Nagyatádról és a környező nyolc-tíz községből érkező vevőket. A szociális létesítmények, az ügyfélfoga­dó iroda a teleppel együtt épültek. A régi helyen nem nyílt mód a fűrészelt tűzifa árusítására, most ezt is be­vezetik. A tsz három fogatos járművel segíti a helyi áru- fuvarozást, nagyobb távol­ságra és a vasútról a Volán szállít. Az előző telepen sem fo­gadni, sem pedig tárolni nem tudtak már egyes árukat, s itt most ezek is megtalálha­tók. Vagonszám fogadhatják például a parkettát, mert el­helyezéséhez megfelelő helyet teremtettek. A TÜZÉP-telep idei forgalr mi terve 27 millió forint. A beruházás már annak a távo­labbi célnak az elérését szol­gálja, mely szerint 1980-ra évi 35 milliós forgalmat bonyolí­tanak le. Az októberi szocialista for­radalom JÍl. évfordulójának tiszteletére elkészült munka mindenekelőtt a fő kivitele­zőt, a nagyatádi Komfort Ktsz-t dicséri, de nagy része van benne a Dunántúli Ta­lajjavító és Talajvédelmi Vál­lalat kirendeltségének is, mely a talajmunkákat végezte. Gyorsan és jó minőségben teljesítették a feladatot. A ki­adásokat csökkentette, hogy a városi tanács minimális költ­ség ellenében vállalta a te­rület feltöltését. Fásítást ter­veznek az új telepen, ehhez a lábodi erdészet adja a cse­metéket és a szükséges szak- 1 tanácsokat. Az itt dolgozók — köztük a Rinya szocialista brigád tagjai — már »beköl­tözéskor« sokat tettek új munkahelyük rendjéért, szép­ségéért. Rájuk vár a feladát — a termelési célok megva­lósítása mellett —, hogy a TÜZÉP-telep a későbbiekben is olyan képpel fogadja a vá­sárlókat, mint a tegnapi megnyitáskor. Munkában a felderítők. megkezdődött a feladat vég­rehajtása. Az első órákban, miközben a sátrakat verték, a gép- és harcjárműveket rej­tették el, meg a szükséges lö­vészgödröket, fedezékeket ás­ták — szakadt az eső. Az időjárás azonban nem gátolhatta meg a feladatok végrehajtását. Mozzanatról mozzanatra ismételték a ma gasabb egység katonái a harc­feladatokat: főként az éjsza­kai támadást, a bekerítést. Gyakorolt a légideszant e célra kijelölt egysége is. őket meglátogatta Patyomkin szov jet altábornagy, s a távozás­kor ezzel búcsúzott a parancs­noktól: — Kérem, tolmácsolja elis­merésemet a személyi állo­mánynak. Azt tapasztaltam, hogy a magyar katonák min­dent megtesznek a Bakony ’76 gyakorlat sikeréért. Ez volt a véleménye Tárcsái Vilmos vezérőrnagynak, az MSZMP Magyar Néphadsere- gi Bizottsága első titkárának is, aki a harckocsizok táborát látogatta meg, s a tapasztal­takról elismeréssel nyilatko­zott. A gyakorlatra készü­lődő katonák közvetlen köze­lében »diverziós« céllal ledo­bott mélységi felderítők te­vékenykedtek, hogy adatokat, dokumentumokat szerezzenek a tervezett harcfeladatokról. A tartalékosok itt is bizonyí­tották, hogy mindenre felké­szültek. Papp József tartalé­kos, a Kaposvári Állami Gaz­daság kommunista munkása feladatteljesítés közben ész­revett egy álcaruhás katonát, foglyul ejtette, s átadta pa­rancsnokainak. Szalai László (Folytatjuk.) Húsz éve alakult a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány A szocializmusnak, a mun­kás—iparaszt hatalom meg­védésének, az ellenforradal­mi lázadás leverésének alap­vető feltétele lett 1956 októ­ber végén, egy új, forradalmi pártvezetőség megalakítása, új kormány megteremtése, amely képes kijavitani a múlt hibáit, helyreállítani a párt­élet lenini normáit, leküzde­ni a dogmatizmus és revizio- nizmus útvesztőit, megszer­vezni a forradalmi erőket, a proletárhatalom híveit az ellenforradalom elleni harc­ra. / Az új forradalmi központ 1956 november első napjaiban jött létre Kádár János veze­tésével, s kezdeményezésük­re megalakult a Magyar For­radalmi Munkás—Paraszt Kormány. Az új kormány legfonto­sabb feladatának az ellenfor­radalmi bandák szétverését tekintette, s emellett egész tevékenységével arra töreke­dett, hogy elősegítse a meg­tévesztett emberek leválasz-, tását az osztályellenségtől, az árulóktól. A Magyar Forradalmi Mun­kás—Paraszt Kormány no­vember 4-én bocsátotta ki el­ső kiáltványát a magyar nép­hez, amelyben harcra szólí­totta az ország dolgozóit a munkáshatalom védelme, a rend helyreállítása és a szo­cialista építőmunka folytatá­sa érdekében. A kiáltvány­ban megfogalmazott prog­ram foglalkozott az életszín­vonal emelésének, a gazda­ságpolitika módosításának, az államigazgatás megjavításá­nak feladataival is, s fontos helyet kapott benne a meg­rendült munkás—paraszt szö­vetség megerősítése. Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága decemberi határo­zatában a kormányprogramot elvi szintre emelte, s ezzel hosszú távra kijelölte ha­zánk szocialista fejlődésének követendő útját. A munkás—paraszt kor­mány, mérlegelve az adott helyzetet, megállapította, hogy az ellenforradalom fegyveres erőinek gyors szét­verését, a gyilkosságok, a pusztítások további megaka­dályozását az adott helyzet­ben csak a Szovjetunió ön­zetlen katonai segítsége biz­tosíthatta. Ugyanakkor fe­ledhetetlen és dicső szerepük volt a harcban azoknak a párttagoknak és pártonkívü- lieknek, munkásoknak, pa­rasztoknak, értelmiségieknek, karhatalmistáknak, kato­náknak és rendőröknek, akik ha kellett, életüket áldozták a munkás—paraszt hatalo­mért. A forradalmi kormány megalakulása és kiáltványa a munkásfiatalom híveinek tízezreit mozgósította, s szá­mukra világos harci progra­mot és politikai irányítást adott. Az új forradalmi köz­pont ezután hozzákezdett a párt újjászervezéséhez a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt megszervezéséhez. Az újjá­alakuló pártszervezetek je­lentős segítséget nyújtottak a munkás—paraszt kormány­nak az ellenforradalom fegy­veres leverésében, a tanácsok hatalmának helyreállításá­ban, a fegyveres testületek újjászervezésében, az ipari termelés és a közlekedés megindításában, a városok élelem-ellátásának biztosí­tásában. A munkás—paraszt kor­mány előtt álló hatalmas fel­adatok megoldását, a politi­kai és gazdasági konszolidá­ció folyamatát nagyban se­gítette és megkönnyítette a Szovjetunió és a szocialista országok internacionalizmus­tól áthatott testvéri segítsé­ge. Ez a segítség is hozzájá­rult ahhoz, hogy a párt és a kormány következetes és elvhű politikája történelmi­leg példátlanul rövid idő alatt kivezette az országot a politikai és gazdasági káosz­ból, konszolidálta a szocia­lizmus viszonyait, és a szó-; cialista építés újabb, maga­sabb szinten történő folyta­tását tette lehetővé. Az MSZMP vezette Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány akkor kidolgozott politikájának helyességét utóbbi húsz évünk történelme, szocialista építésünk sikerei bizonyították. A kipróbált, helyes politika megvalósítá­sát a szocialista építés min­den híve méltán tekinti cse­lekvése vezérfonalának. Kedvező lehetőségek Bérhizlalást szerződések — Süldőfelár Ez év elején a kisgazdasá gok sertéstenyésztésének, -hiz­lalásának hathatósabb támo­gatása érdekében a Kaposvári Húskombinát különböző együttműködési szerződése­ket kötött. Megállapodást ír­tak alá a takarmányokat gyártó, forgalmazó gabona­iparral, az állattenyésztési fel­ügyelőséggel, hetven termelő- szövetkezettel, két állami gazdasággal és egy áfész-szel. A kezdeményezésnek és az azt követő összehangolt mun­kának a segítségadáson túl az volt a célja, hogy megál­lítsa azt a kedvezőtlen folya­matot, mely a kisgazdaságok sertéstartásában bekövetke­zett. A kialakult helyzetet az in­tézkedések szükségességét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy amíg 1974 végén több mint 17 600 kocát tartottak a kisgazdaságok, addig a múlt év végére ez az állomány 13 900-ra csökkent. Ennek kö­vetkezménye, hogy ebben az évben csaknem hatvanezer hízó »hiányzik«. Visszaállítani a tenyészállomány nagyságát, megteremteni a biztonságos tartás és értékesítés feltéte­leit — az együttműködési szerződéseknek ez volt az alapvető céljuk. Ma már megállapítható, hogy az összefogás eredményt hozott. A felügyelőség közre­működésével a nagyüzemek mintegy ezerhatszáz kocát he­lyeztek ki a kisgazdaságok­ba, a termelők az ösztönző intézkedések hatására maguk is gyarapították tenyészálla­taik számát, így szeptember végére 16 200-ra nőtt a kis­gazdaságokban tartott kocák száma. Az örvendetes fejlődés ered­ményeként — nemcsak So­mogybán, országosan is — ez év őszén ugrásszerűen meg­nőtt a kisgazdaságok süldőkí­nálata. A húskombinát az ér­tékesítés első csatornájaként készpénzfizetés ellenében azoknak a nagyüzemeknek adta tovább a felvásárolt hí­zóalapanyagot, amelyek ezt igényelték. A második — en­nél még jelentősebb — akció az volt, hogy a vállalat tu­lajdonában maradó süldőket bérhizlalásra adták ki nagy­üzemeknek. Darabonként 1500 forint takarmányvásárlá­si előleget is biztosítottak, és a vállalat a nagyüzem javá­ra lemondott a hagyományos telepeken hizlalt sertések után járó kilónkénti kétforintos, úgynevezett korszerűtlenségi felárról. Ezzel a mindenkép­pen kedvező lehetőséggel me­gyénk tizenegy termelőszövet­kezete élt, mintegy tízezer süldő bérhizlalására vállal­kozva. A vései , szövetkezet például négyezer, a kéthelyi ezerötszáz, a kányái ezerkét­száz süldő hizlalására kötött szerződést. A harmadik »csatorna« a kistermelőket érinti. Sajnos, erről a lehetőségről nem tá­jékoztatták őket kellően. A felkínált malacot is átveszi a vállalat — a téli hónapokban a kockázatos szállítás miatt 21—25 kilós súlyhatárok kö­zött — ám a jól értelmezett kölcsönös érdek az lenne, hogy süldő koráig a gazda nevelje. Erre ösztönöz az új süldőér­tékesítési lehetőség. Ha a gaz­da akár a vállalattal, akár az együttműködő termelőszövet­kezettel olyan süldőértékesí­tési szerződést köt, hogy ja­nuárban vagy februárban ad­ja át a hízóalapanyagot, ak­kor a kilónkénti 31 forintos felvásárlási áron felül három forint időszaki felárat is kap. Annak a szövetkezetnek pe­dig, amelyik közreműködik ebben az akcióban, a szoká­sos darabonkénti húszforintos díjon felül további húsz forint megbizói díjat fizet a vállalat. Biztonságosabbá válik így a malacnevelés, jobban jár a gazda és az akcióban közre­működő nagyüzem, nagyobb a valószínűsége annak, hogy a kisgazdaságokban levő mala­cok mindegyikéből hízó lesz. Az év elején kötött együtt­működési szerződések ered­ményt hoztak. A sikeres kez­detnek biztató folytatása csak úgy lehet, ha a különböző kedvező lehetőségeket min­denki ismeri — és él is velük. Vörös Márt*

Next

/
Oldalképek
Tartalom