Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-18 / 273. szám

Brigád a gyermekekért Felnőttek jókedvétől, neve­tésétől hangos az iskolaudvar, A tomapályán labdarúgó­mérkőzést játszik egymással a balatonboglári Fővárosi Ne­velőotthon és a Helyközi Táv­beszélő Igazgatóság bogiári üzeme November 7. szocialis­ta brigádjának alkalmi csa­pata. — Ö, ez nem komoly mér­kőzés, csupán egy kis tested­zés meg kikapcsolódás ... Ha­marosan megyünk, s folytat­juk azt a munkát, amiért va­lójában ide jöttünk, s járunk hosszú hónapok óta az ott­honba ... Így beszélnek a szocialista brigád tagjai, akik, ha a mér­kőzést nem vették is komo­lyan, annál inkább azt a szer­ződést, amelynek alapján pat­ronálják az otthont és az ott nevelődő hetven gyermeket. r— Mikor kezdődött? Zics Imre brigádtag, posta- műszerész, a községi párt­szervezet vezetőségének a tag­ja beszél társai nevében is: ■— Évekkel ezelőtt... Va­lamilyen elektromos berende­zés meghibásodott az ott­honban, s nem kaptak sze­relőt. Hozzánk fordultak se­gítségért. Siettünk kijavítani, hiszen ahol apró gyerekek vannak — 1—4. osztályosokat nevelnek itt —, ott minden fölszerelésre szükség van, vagy szükség lehet a legvárat­lanabb pillanatban is. Azóta tart a kapcsolat. Nagy Lajos, az otthon gaz­dasági vezetője, hosszan sorol­ja, mi mindent csináltak: — Mosógépet és centrifugát, televíziót, számológépet és le­mezjátszót javítottak, villanyt szereltek. Az elvégzett mun­ka értéke legalább 100 ezer forint. Megnyugtató érzés, hogy tudjuk: nem kell napo­kig szerelő után szaladgálni, mert a brigádra mindenkor számíthatunk. • Reiner Imre igazgató véle­ménye: — Ügy érezzük, a brigád tevékenysége jelentősen ki­egészíti a nevelők munkáját. A gyerekek is látják, érzik ezt, s a maguk módján kifejezésre juttatják hálájukat, szeretetü- ket az otthonba rendszeresen eljáró brigádtagoknak. Név­napjukon apró ajándékokkal kedveskednek nekik, felkö- szöntik őket, s esténként már várják, hogy az otthonba jöj­jenek ... Szeretnénk a bri­gád munkahelyére látogatni, hogy már ebben a korban is segítsünk a gyermekeknek a Vége a labdarúgócsatának, a brigád járja az otthon szo­báit. Nem kerüli el figyel­müket semmi, s ha egy ki­aludt égőt vagy egy elromlott biztosítékot találnak, máris munkához látnak. Nagy Kovács Béla üzemve­zető így beszél róluk: — Nagyon jó ez a közösség. A távbeszélőüzem új berende­zéseinek üzembe helyezésénél tavaly például 900 órát dol­goztak a munkájuk mellett. A községi orvosi rendelő építé­sénél 80 óra társadalmi mun­kát vállaltak és 120-at telje­sítettek kommunista műsza­kokban. Amikor a brigád meg a távbeszélőüzem dolgozói családi házat építettek, ott is készségesen segítették szabad szombatjukon meg vasárnapo­kon. A Helyközi Távbeszélő Igazgatóság az idén április 4-én kapta meg a SZOT és a Minisztertanács vörös ván­dorzászlaját. Ebben — úgy ér­zem — jelentős érdemük van a bogiári üzem szocialista bri­gádjainak, köztük a Novem­ber 7. brigádnak is. — Folytatjuk ezt a munkát, továbbra is minden segítsé­get megadunk az otthon za­vartalan munkájához. Lehe­tőségeinkhez mérten ezután is részt vállalunk a közösséget gazdagító társadalmi munká­ból, s az üzemünk tevékeny­ségét javító többletfeladatok­ból is. Azt szeretnénk előse­gíteni, hogy üzemünk el­nyerhesse a szocialista címet. A leningrádi Vízi Szállítási Egyetem munkatársai, szerint a Néván akkor is közleked­hetnének a hajók, ha nem nyitják föl a hidakat, csupán a hajókat kellene néhány méterrel lejjebb süllyeszteni, hogy felépítményük a hídszer­kezetbe ne ütközzön. Ezt egy nagy méretű, önjáró uszállyal lehet megoldani. Az uszály — amelynek óriási a belső mé­rete — az első Néva-híd előtt nyitott kapun keresztül ma­gába engedi a hajót, majd Rangok NINCS OKUNK tartózkod­ni a rang szótól, hiszen ter­mészetes az alá- és föléren­deltség akkor, ha emberek kisebb vagy nagyobb csoport­jainak tevékenységét — fő­ként termelőmunkáját — kell megszervezni. A rang, legyen az művezetői, vezérigazgatói, üzemfőnöki, osztályvezetői, jogosítvány bizonyos cseleke­detekre és cselekedetsorokra, s ezekkel arányban felelősség­vállalásra, beszámolásra köte­lez. Forma, papír szerint, a vállalati, intézményi, működé­si sémát felületesen szemlél­ve. Figyelmesebb vizsgálódás nyomán. ugyanis rájövünk: több a rang, mint a hatáskör, nagyobb a cím súlya, mint a vele járó jog és felelősség. Szó sincs véletlen, elszórt, kivételként szabályt erősítő esetekről. Meglehetősen álta­lános jelenségről beszélhetünk, olyan hagyományról, amely­nek élettere ugyan szűkül, de nem tűnt el. Hosszú időn át a vállalatok — s hasonlóan a szövetkezetek, intézmények — úgy próbáltak megbirkózni feladataikkal, hogy' új és újabb részekkel bővítették a szerve­zetet. Megnőtt az értékesítés jelentősége, tehát létrehozták a piackutató csoportot, főosz­tállyá dagasztották a keres­kedelmi osztályt. Jó néhányan megkapták az ilyen meg amo­lyan rangot, de kiderült: az illetékes igazgatóhelyettes nem enged részükről semmiféle ér­demi beleszólást az ügyekbe. Azután: a kereskedelmi fő­osztály csak szemlélője lehe­tett annak, mit csinál az anyaggazdálkodási osztály, hatásköre nem terjedt ki oda, s kínlódhatott, míg elsózta azt a silány terméket, melyet az anyagbeszerzők hozta alap­anyagból készítettek, szintén küszködve a műhelyekben, üzemekben. Látszatra a szer­vezet rendben volt, a munka mégis akadozott. ciszternákba juttatják. Így az úszózsilip — a benne levő hajóval — öt méterrel lejjebb süllyeszthető, és elfér minden híd alatt. Az út végén az ere­deti, belső vízszintet helyre­állítják, és másik hajót fogad­nak be a visszafelé vezető útra. Számítások szerint, ha a ke­reskedelmi flotta fölösleges ácsorgását — a hidakat ugyanis most csak éjszaka nyitják meg a hajóforgalom előtt — megszüntetik, naponta Sz. L. Hajószállító uszály megfelelő hivatás választásá­ban. Szeberényi Lehel | dré¥] Sietősre fogta a lépést, húz­va magával a férfit. Szerette volna vele átrepülni a rekety- tyést, s a rétet. Otthon lenni már! Otthon! Valamennyi harang zúgott, és nem hagyta abba. S a lány eltitkolta aggodalmát: »Vala­mi másért harangoznak, va­lami másért ennyire.-«. Aztán meghallották az éne­ket, majd meglátták a temp­lomi zászlókat. S körülöttük a népet. Akkor már eljutottak a re- kettyés széLéig, és fedezetlen álltak ott, kéz a kézben. — Micsinálnak? — kérdez­te a férfi, karjából gyönge remegés indult, s átáramlott szoros ujjain a lányba — Énekelnek — felelt Anyicska, s ujjai erősebben tapadtak a férfi csuklójára. — Tudod, ez olyan ünnep. Bú­zaszentelő. Ezt mondta, noha tudta, hogy búza-szentelőnek rég el­múlt az ideje, a búzát is le­vágták azóta. A templomi zászlók pedig imibolyogva közeledtek, s im­Somogyi Néplap Tamás Sándor brigádvezető így határozta meg céljukat: bolyogva közeledett alattuk a nép. — Mi van náluk? — kér­dezte a férfi, és remegett. A lányhoz bújt valósággal. — Ó — felelt a lány —, sose láttál kapát? A földet kapálják azzal, hogy terem­jen. S elszorult a lány torka, míg ezt mondta. S a férfi sírós hangon szólt, mint a megcsalatott gyermek: — Kés is van náluk, látod? — Ó, kis csacsi, nem kés az! Boglyázó szerszám. A ter­més egy behord ásához kell. Vékony ujjai bemélyedtek amaz karjának húsába, oly erősen, hogy fájdalom serkedt belőlük. Bátorításul szorítot­tak a lány ujjai így? Vagy önnön aggodalmának legyő­zésére? Kalapáló szíve csití- tására? Az ének a lábuknál csap- dosott. És hirtelen szétnyílt a nép, mint a madár szárnya, hogy körbevegye, bekerítse őket zászlóival. A lány míg jobbja a férfi kezét szorította, baljával he­vesen integetett. — Álljatok! — kiáltotta. — Nincs semmi baj! De kis hangja, mint a sem­mi, belefúlt a harsogásba. S ekkor az erdei rém ki­rántotta karját a lány elgyön­gült, elbizonytalanodott ujjai közül, és futásnak eredt. Be a rekettyésbe. — Utána! — kiáltott Králik Franyo a kereszttel. Ondrej lekapta a sörétes puskát, és lőtt speciális szivattyúkkal a bel­ső térben levő vizet ballaszt­Éá talált. A katona már nem futott. Lábát húzva, bicegve mene­kült. Furcsa, háromszögű tá­nyérsapkáját letaposták az ül­dözők. — Ne bántsátok! Ne bánt­sátok! ... — kiáltozott a lány. Bukdácsolva futott ő is. Hosz- szú fürtjei szétbamolva repül­tek utána. De ki törődött a lánnyal, a kiáltozásával? Az aranyhímzésű templomi zászlók, a szentek képével, a feje fölött imbolyogtak. S az ének elsöpörte hangját. És Zsabka, aki elől futott, vad gyönyörűséggel dobott. Villogva pergett, suhant a kék ragyogásban a kés, mint­ha zsinórt húzna a légben. A katona arcra bukott. Nem mozdult többé. Csak az óben- nyél remegett kissé még a vé­kony, kékes acél végén, mely csaknem tövig fúródott az em­ber hátába; körülötte rövid buggyanásckkal tört fel a sű­rű, sötét vér. Anyicska odaért, és látta, és arcát felemelte a fűből. Az arc bozontja csatákban úszott. De a szem, a .szem... az ég ahogy visszatükröződött ben­ne! A gyermeki csodálkozás ahogy odaüvegesedett! Ó, ször­nyű! Ráborult halottjára a lány. Sírva terítette be napsugár­szín hajával a drága főt, ki­nek végzetét, melytől annyira reszketett, szabadítás 'helyett ő maga hozta el. Ó, szörnyű! — Mit tettetek, szerencsét­lenek?! — zokogta. — Mit tettetek?! több mint száz munkaóra ta­karítható meg. De nemigen hallották meg kiáltását. Zsabkát ünnepelték, dobálták a levegőbe. S az asszonyok átcsaptak a feltámadás hozsonnájába: Ale-e-luja! Hála légyen az Is-te-ennek! S mialatt zúgtak a haran­gok, egy gyilkosság magaszto­sult hősi tetté, az aranyozott rúdjaikon ingó templomi zász­lóktól áldottan; egy olyan na­gyon régen tökéletlenre sike­rült mészárlás utólagos kor­rekciója. Kosznovszki Feró érintette meg aztán a lány vállát. Míg kavargóit körülöttük a diadal- mámor vakság verte,' vad tán­ca. Gyöngéden megérintette. Mert ő figyelte a lányt kez­dettől. Figyelte ezt az egészet. S mintha máris értene vala­mit, szemét könnyű nedves­ség fátyolozta. Könnyű ned­vesség, de mélységes szomo­rúság, mely sejt valami jóvá­tehetetlent. És mégis, az a könnyű nedvesség, mint a fel­száradó harmat. Hátha mggis új kezdődik a felszáradó vértócsa helyén. Sötétség és vadság, e konok bűnszövetség-beitta véráldozat helyén. Hátha mégis. Bár voltak később, akik könnyen napirendre tértek, és azt mondták: — Itt maradt a háborúból, akár egy döglött akna. Végül is felrobbant. Még jó, hogy nem csapott agyon senkit. Ezek nem látták semmi új­nak kezdetét. VÉGE hatáskör nélkül Hagyjuk most azt a szeren­csére nem sűrű esetet, amikor valaki »végkielégítésként«, esetleg kétes szívességek ju­talmaként kap rangot, min­denféle hatáskör nélkül. Kecs- kepásztorságból királyságra megy, mondták az ilyen em­berre valamikor, azt sem hall­gatva el, hogy képességeiben királyként is megmarad kecs- kepásztomak. Fontosabb, mert sűrűbb az előbbieknél az, ami­kor a vállalati szervezet csak a rangot adja, de megtagadja a rang gyakorlásának feltéte­leit, nem jelöli ki a jog- és hatáskört, a felelősségi rend­szerben elfoglalt helyet, nem szabja meg a célokat, nem bocsátja a rang birtokosának rendelkezésére a célok eléré­sének erkölcsi, dologi eszkö­zeit. KORÁNTSEM irigységből, felületességből történik ez így, hanem mert a vállalati szer­vezet legfőbb formálói való­jában nem értik igazán teen­dőiket. Ügy hiszik, a puszta kinevezési határozat egyenlő bizonyos feladatok megoldá­sával, letehetik tehát azok gondját. Később ők csodálkoz­nak a legjobban, ha mégsem mozdul előre semmi, mond­ván, »hiszen kineveztük oda« ... Miért nem boldogult? Mert csak rangot kapott. Formális lehetőséget, s vele formális felelősséget. Ha nagyon becsületes, tel­jes szívvel igyekvő em­ber, akkor szenvedett emiatt. Ha azonban a dolgok köny- nyebb végét kereső, akkor húzott egyet a vállán: ha a főnökségnek jó így, nekem is megfelel — ezzel intézte el lehetetlen helyzetét. Elgondolkoztató néhány számadat. Az, hogy a szocia­lista iparban 1960 és 1975 kö­zött 93 ezerről 159 ezerre nőtt az adminisztratív és 97 ezer­ről 160 ezerre a műszaki al­kalmazottak száma. Persze, a növekedés egy része indokolt, természetszerű következmé­nye a gazdálkodás bonyolul­tabbá válásának, a gazdasági egységek önállósága fokozó­dásának, ám az is kétségte­len, hogy sok hatáskör nél­küli rang, beosztás rejlik e bővülés mögött. S nemcsak ipari gond ez, hiszen például az építőipari közös vállalko­zásoknál az 1970-es 19 ezres munkáslétszám 1975-re 17,6 ezerre csökkent, ugyanakkor az alkalmazottak 2700 fős tá­bora 3300-ra gyarapodott. Va­jon attól lesz jobb a munka, ha a művezető fölött ott áll egy főművezető, ha az üzem­vezetőnek két helyettese is van, s a főosztályvezető a va­lóságban mindössze három embert »vezet«? Napjaink bokros teendői­nek első sorában áll a válla­lati szervezet korszerűsítése, mint az üzem- és munkaszer­vezés ésszerűsítésének elen­gedhetetlen része. E feladat azért égetően sürgős, mert alapja, sarkköve a munka tár­sadalmi hatékonysága növelé­sének, a vállalatokkal szem­ben támasztott magasabb kö­vetelmények teljesítésének. A RANG ÖNMAGÄBAN nem biztosítéka a sikeres mun­kának, s még kevésbé,' ha puszta cím, papírfontosság. A rang nem a szép hangzásától kapja meg súlyát, tekintélyét, ezt csak a munka, a cselek­vés, a jogok és kötelességek gyakorlása, teljesítése terem­ti meg mások és — a rang viselője előtt. Lázár Gábor Növényvédelmi tájékoztató A kószapocok kártételének megelőzése A kószapocok jellegzetes kártételét vízparti vagy vizek közelében telepített gyümöl­csösökben láthatjuk. A föld alatti járatokat készítő állat a gyümölcsfák (főleg cseme­ték, fiatalabb fák) gyökerét — közvetlenül a talajfelszín alatt — átrágja. A fa hirtelen el­szárad, a talajból — akár a karó — kihúzható. Kártétele ezenkívül még sokféle: meg­rágja és fészkébe hordja a burgonyát, a hagymát, a zel­lert, a sárgarépát. A patkány nagyságú állat életmódjával elsősorban az ártéri viszo­nyokhoz alkalmazkodott. A te­let az ártérrel határos, ma­gasabb fekvésű helyeken, föld alatti fészkében tölti. Innen több irányban váj ki táplá­lékszerzést szolgáló járatokat, s vakondtúrásra emlékeztető, de annál valamivel kisebb fölkupacokat emel. A kártevő tömeges elszapo­rodását elősegíti a kedvező (ritkán művelt) telelőhely, va­lamint a csapadékszegény idő­járás. Mivel az állat járatai nem hatolnak 20—25 cm-nél nagyobb mélységbe, a veszé­lyeztetett területen (elsősor­ban a Balaton-part térségében, de megyénk több vízparti ré­szén is) gyümölcsfa-telepítés­kor, az ültetés során a facse­meték föld alatti részét sűrű szövésű dróthálóval javasol­juk körülvenni oly módon, hogy az a fa vastagodását (nö­vekedését) ne akadályozza, a pockot viszont távol tartsa. Mire a dróthálót a rozsda szét­marja, a fa annyira megerő­södik, hogy a károsításnak már nem lesz kitéve. Mivel az állat szaporodásának az el­gyomosodott, nem bolygatott területek kedveznek, a veszé­lyeztetett területeket ajánlatos rendszeresen művelni és gyommentesen tartani. Az állat mérgezett csalétek­kel irtható. Erre módot nyújt vonzódása a sárgarépához, a zellerhez. Először mérgezetten gyökeret helyezzünk a járat­ba, s ha az állat azt elfogyasz­totta, másnap tegyük be a mérgezett gyökeret, illetve gu­mót. (A gyökeret, gumót elő­zőleg üregesítjük, majd Basu- din 5 G-vel töltjük meg.) Eredményesen irtható a jára­tokba helyezett 3—5 szem Ár­váimnál is, ezt kevés napra­forgóolajjal nedvesítsük, mert ezt kedveli a pocok. Nagyüze­mekben a Thiodan 50 WP, vagy a Thionex 50 WP sor­permetezéssel, vagy a Reden­tin 75 granulátummal lehet eredményesen felszámolni a pocokfertőzést. A védekezést még a tél folyamán el kell végezni, mielőtt a tavaszi ván­dorlás megkezdődne. A Fogyasztási Szövetkezetek Somogy megyei Szövetségének lakásszövetkezeti titkársága ÉRTESÍTI a lakosságot, hogy 1976. november 20-án 8 órától Kaposváron a Bajcsy-Zsilinszky utcában (a Kossuth Lajos u. és az Ezredév u. közötti szakaszán), valamint a Kossuth Lajos utcában (a Bajcsy-Zsilinszky u. és a Beloiannisz u. közötti szakaszon) EGYIRÁNYÚ FORGALMI REND LÉP ÉLETBE. (A Somogy m. Tanács V. B. ÉKV-oszt. 14 583/1970., 14 583—3/76. számú határozata alapján.) (14124)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom