Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-18 / 273. szám
I Fonóban font sors Csökken a lakosság gyógyszerkiadása Rendelet a gyógyszerek áráról, beszerzéséről A Magyar Közlöny legutóbbi számában megjelent az egészségügyi miniszternek a gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról, illetve a gyógyszerek térítési díjáról szóló rendeleté. Az ezzel kapcsolatos tennivalókról az Egészségügyi Minisztériumban tájékoztatták az MTI munkatársát. 1975-ben a gyógyszertárakban 160 millió vényt váltottak be. Ennyi recept felírásakor és ennyi gyógyszer kiadásakor nemcsak a terápiás szak- szerűséget, hanem a pénzügyi elszámolások követelményeit is figyelembe kellett venni. A gyógyszerkiadás új rendjében egy részük recept nélkül is kapható. Ezek jegyzékének meghatározását körültekintő vizsgálatok előzték meg, annak szem előtt tartásával, hogy az orvos—beteg kapcsolatát csak az töltse ki, ami egészségügyi szempontból feltétlenül indokolt. A január 1-én életbe lépő új rendszer lényege, hogy megszűnik a gyári gyógyszer- készítmények és gyógyszer- alapanyagok fogyasztói ára, illetve az értük fizetendő térítés összege közti kettősség. Az új árak nem jelentenek lényeges változást az eddigi teljes árból számított 15 százalékos térítésihez viszonyítva. A legjelentősebb eltérés az, hogy a gyári gyógyszerkészítmények esetében az eddigi 50 filléres minimális térítési díj 2 forintra növekszik. Ez természetesen növeli a lakosság gyógyszerkiadásait — mintegy 160 millió forinttal —, általános azonban a vélemény, hogy az egy-egy gyógyszerért kifizetendő két forint az alacsony jövedelműek számára sem okoz nehézséget. Ezzel szemben komoly megtakarítás, hogy recept nélküli vásárlás esetén is érvényesülnek az új térítési díjak. Például a Karil tablettáért eddig recept nélkül 7,50 forintot, receptre 1,10-et kellett fizetni, a jövőben — függetlenül a vénytől ^ — egységesen 2 forintot. Az f egyik oldalon tehát 90 fillér többletteher, a másikon 5,50 Ft megtakarítás. A népgazdasági egyensúly is hasonlóképpen alakul, a 160 millió forintos többletkiadással 250 millió forint megtakarítás áll szemben, tehát 90 millió forinttal csökken a lakosság gyógyszerkiadása. Ennél jelentősebb kedvezA Fertő-táj legtöbb természeti és műemléki értékkel rendelkező községe Fertőrákos. Az ősi település központját védetté nyilvánították, s értékeinek megóvására műA fővárosi bisztróban töb- ben várakoztunk. Csak egy elárvult pénztárgép nézett farkasszemet velünk. Delet harangoztak, s ez csak fokozta a pavlovi reflexeink működését. A konyha felől időnként ki-kipislogott egy szedett szemöldökű, fiatal hölgy. Élénk szájmozgása elárulta, hogy falatozik! A pénztáros volt, aki a világ legtermészetesebb nyugalmával vette tudomásul, hogy »munkahelye« előtt egyre nyúlik a sor. Lehettünk már vagy tizenöten, amikor »megszánt« bennünket, és megindult felénk. Félúton megállt, lenyelte az utolsó falatot, majd közömbös arccal cigarettára gyújtott. Néhányon nem tudták szó nélkül hagyni. — Talán mégsem ilyenkor kellene ebédelni — szólt egy »sorstársunk«. Rövid véleményét alig tudta befejezni, mert a pénztáros ráförmedt: — Gondolja, hogy csak magának szabad délben zabáim? Ha nem tud néhány percet várni, menjen vendéglőbe, vagy főzzön otthon! — visította hisztérikus hangon. Néhányon a reklamáló védelmére keltek, de ők sem jártak jobban. Egy középkorú férfi a falon fityegő panaszkönyvet kérte. A pénztáros leakasztotta, közben méményhez jutnak olyan megbetegedésben szenvedők, akiknek tartósan kell — viszonylag drága — gyógyszereket szedniük. A mostaninál olcsóbb lesz például a vérnyomáscsökkentő Dopegyt tabletta, s ugyanígy kevesebbet kell fizetni az erek állapotát javító Prodectin tablettáért. Az epilepszia, a Parkinson- betegség, a cukorbaj,' a zöld- hályog, az asztma egyes meghatározott gyógyszereinek térítésmentes rendelése is lehetővé válik, és ugyancsak ingyenesen kaphatók majd a reumás lázon átesett gyerekeknél tartósan alkalmazandó gyógyszerek is. A gyógyszer-alapanyagok, a gyógyszertárakban készített úgynevezett magisztrális gyógyszerek új térítési díját nem lehetett egységesen meghatározni. Számos alapanyagot a belkereskedelem is forgalmaz, s felhasználásuk nem kizárólag gyógyászati célt szolgál. (Például szalicilsav, citromsav, borkősav stb.) Ezek általában olcsó készítmények, a gyógyszerekhez kis mennyiséget használnak belőlük, térítési díjuk az eddigi árhoz viszonyítva nem sokat csökken. A kizárólag gyógyszerként alkalmazott alapanyagok új térítési díja viszont az eddigi ár 10—20 százaléka lesz. (Például a lázcsillapító Ami- dazophen vagy az asztmások gyógyszereihez szükséges Theophyllin stb.) Változatlan áron kerülnék forgalomba a szérumok, gyógytápszerek és kötszerek, ezeknél meghatározott esetekre — az eddigi kedvezmények kibővítésével — megmarad a térítésmentes beszerzés lehetősége is. Nem változik a szesz, a gyógybenzin és a gyógyvizek ára — ebben a körben viszont megszűnik a kedvezményes beszerzés lehetősége. A felírt recept egyszeri beváltás után nem veszti érvényét, nem kell a gyógyszer- tárban visszatartani, nem kell elszámolni velük, az orvos úgy is rendelkezhet, hogy beváltásuk többször — legföljebb háromszor — megismételhető legyen. A betegnek tehát nem kell nyolc-tíz naponként receptírás céljából megjelennie az orvosnál, kizárólag a betegség jellege, lefolyása szabja meg az orvosi vizsgálat gyakoriságát. emléki rekonstrukciós és területrendezési terv készült. A középkori várfal feltárását is elvégezték, s turistaszállót rendeztek be egy XVIII. századi vízimalomban. lyet slukkolt, majd méla undorral maga elé ejtette. — Itt van, ha tud írni, de ha nem, akár diktálhatja is, legalább lesz mibe csomagolnom a pogácsákat. Hogy miként fejeződött be a »diskurzus«, nem tudom, ugyanis többedmagammal, »jóllakva« távoztam. A másik eset még ugyanaznap történt Pesten. A boltban, ahova vásárolni tértem be, ugyancsak többen várakoztak. Az árukiadó nem jött oda, mert ez nem az ő »asztala«, a pénztáros vidáman kötögetett, és felénk se bagózott. Két másik eladó pedig egy árufajtából igyekezett pisai tornyot varázsolni. E tevékenységük láthatóan annyira lekötötte figyelmüket, hogy észre sem vették jelenlétünket. — Azonnal jön a kartársnő — szánt meg végül bennünket az árukiadó öt-hat perc után, majd tüntetőleg ő is elfordult. Üjab’o percek teltek el, mikor nyílt az utcai ajtó, és kezében egy csokor virággal belépett a »kartársnő«. Harsányan mesélni kezdte, — Itt már az idő a gazda — így mondja Fonai János bál esi. S van mire mondania: a Márton-napi búcsút, de még a hajdan ünnepnek számító másnapját is megpocsékolta az időjárás, az ég egyre ned- vezi'k. De maradt a foszlós kalácsból, az édestésztákból —s ami fontosabb, a jó szóból — mára is. Bálizséknál — a ve- jééket hívják így — találkoztam az ötszörös dédnagyapai rangot megért, hetvenhét éves emberrel. — Fonó és Fonai; van ösz- szefüggés a falu és a família neve között? — A Fonalakról nevezték el, mivel nagyon régi családnak számítunk itt, s ennek a famíliának több ága él a faluban. A régi település, persze nem itt volt. Pálházának mondják azt a részt. Ügy beszélik, hogy fából lecölömpö- zött sövénytemplom is állt valaha a közelben. Felidézek egy adatot, mely szerint: »az ugyancsak jelentős gazdaságot képviselő Fonót 1716-ban telepítették újra, új helyen.« Bólint; valamikor úgy gondolta, hogy megírja a település monográfiáját. Lenne mit mesélnie az utolsó hetvenhét évről is. — Szép a háza, Fonai bácsi. Hosszú épület, majdnem a maga eredendő állapotában. S a kerítés téglasorokból. — Na, valamikor minden ház előtt ilyen kerítés volt Fonóban. De most már csak ketten tartjuk így a régi időt. Friss szellemű ember Fonai János. — Sokat olvasok ma, is. Jókait, Mikszáthot, Móriczot, Mórát, Veres Pétert. Most éppen Sienkiewicz Kereszteslovagok című regényét. Üjsá- got meg mindig járattunk. A Népújságot, de amikor bementem a városba, hoztam Népszavát is. — Ki oltotta János bácsiba a tudásszomjat? — A mester. Nagy Péternek hívták, idegen ember volt a faluban, de meggyökeresedett itt. Az egész életét Fonó felvirágoztatására áldozta. Műkedvelőkört, dalárdát szervezett, nagy tudású előadókat hívott; mindent megtett értünk. Ez a fonói föld meg áldott föld, jó helyre hullott a m ag... Az apák is tanítók voltak abban az időben: a gazda szép sorjában beavatta a fiát a gazdálkodás tudományába. Jeles gazdálkodás folyt itt mindig is; sokat mesélhetne erről — ha tudna — a vidék, a Gecsé- nyi dűlő, a Tócsár, a Nagy dűlő, vagy a Gázló-környék. — Felsőbb iskolára csak ketten kerültek, úgy emlékszem. Ezekből valóban latinerek is lettek, ahogy a tanult embert mondják. De mi is igyekeztünk azokból az előmennyit alkudott a sarkon, hogy olcsóbban megkapja. — Még egy kis türelmet kérek, amíg vízbe teszem — búgta, és eltűnt a csapóajtó mögött. Egy vevő kijött a sodrából, és bátorkodott fennhangon elmondani. E pillanatban kivágódott a csapóajtó, és az előbb szelídnek tűnt lágy mosolyú hamupipőkénk helyett egy fúria vicsorított felénk: — Kedves vevő — szólt gúnyosan —, ez a bolt tatarozás miatt egy évig zárva volt, ha azt volt türelme kivárni, hát bírjon ki még néhány percet. A maga kedvéért nem dobok ki tíz forintot az ablakon. Álljon ide a pult mögé, ha másként képzeli ... — és csak dőlt belőle a szó, miközben a virágcsokrát rendezgette. A kioktatásra néhányan meghunyászkodtak, mások megindultak a kijárat felé. Én is. Ütközben elgondolkodtam a történtek fölött. Sokat hallottam és olvastam a vendéglátóiparban és a kereskedelemben jelentkező létszámadásokból sokat megtartani a fejünkben. A többszöri szántás, fogasplás előnyeiről. így aztán nem csoda, hogy mi mertünk először műtrágyát használni, és vetőgépünk is elsőnek volt a környéken... Megsimítja rövid, oldalra fésült, ősz haját. Szépen rendszerezi a mondanivalóját. — Tizenegy svájci tehenet vásárolt a falu, tizenegy gazdánál helyeztük el. Ezerötszáz korona volt darabja az 1910- es években, akkor egy másik tehén ára kétszázat kóstált. Hát ez nagy dolog volt, az idegen vér az állományban. Ezek a nagy teljesítményű állatok sokat segítettek nekünk. Ezek a telivér szimen- táliak. Minden háromezer liter tejet leadó község beválaszthatott egy személyt a tejtermelő szövetkezetbe. Itt engem jelöltek. Sőt, az országos központ vezetőségi tagja is lehettem. Persze, nem volt éjszaka, hogy azt ne az istállóban töltöttem volna. A Bitang nevű bikáért nagydíjat kapott, ami ezer pengővel járt. De észrevették-e, hogy másnak nem mért ilyen bőven a sors? — Nem messze innen dolgoztak az egyházi birtok cselédei. Huszonötén a műhelyben; reggel öttől este hétig. Nem 'vitt rá a lélek, hogy ne szóljak az érdekükben. Hiába. Ki j átszőtték őket: iparosmunkát végeztettek velük, de mezőgazdasági cselédnek vették fel őket, s azokra más törvény volt. Akik aztán itt maradtak a faluban közülük, amikor változott az élet Magyar- országon, jó gazdák lettek. Példának Horváth Józsefet említhetem, akit kommunista- gyanússág miatt el is bocsátottak. A falu megtartotta, a gyerekei ma megbecsült emberek. Igaz viszont, hogy Fonaiék- ra meg rossz napok következtek. 'A kuláktalanítás elkergette őket az első szövetkezetből, János bácsi az erdészetnél dolgozott, majd egyre távolabb került a családtól: Csondakútra, Oroszlóra. Brigádvezetővé verekedte föl magát a Serneválnál. Miniszteri kitüntetést kapott.-— Mondták, hogy igazságtalanul lett mostoha a sorsom ... És hívták Szennába agro- nómusnak. Ment, amíg a betegsége engedte. Sorsa a veje sorsában folytatódott, aki brigádvezetőből tsz-elnök lett Fonóban, majd elnökihelyettes az egyesült szövetkezetben. Most már ő is beteg, de ellenőrként tevékenykedik mégis. Kicsi dédunoka cibálja Fonai bácsi nadrágját. Papírt, tollat kér, rajzolni akar. — Ebben mindig engedni kell neki. L. L. hiányról, hogy nincs válogatási lehetőség, s bizonyára ezzel is összefügg, hogy sok helyütt hiányzik a szakma- szeretet, az elvárható udvariasság. Aztán rájöttem valamire. Mert, történetesen mi lett volna, ha pénztárosunk korábban úgy határoz, hogy pedagógiai pályára megy. Ma is képesítés nélkül oktathatná a gyerekeket. Szinte magam előtt látom, amint szemükbe fújja a füstöt, lekicsinylő hangon türelemre inti, és tanulás helyett elküldi játszani őket, mondván, hogy az A vagy az O betűt majd legközelebb tanítja meg, mert ő most nagyon éhes ... "VT agy mi van akkor, ha ’ az eladónkkal nem a pult mögött, hanem esetleg egy kórházi teremben találkozom, s ő az ötödik csengetés után sem megy be a betegekhez. Jóságát esetleg azzal a látszattal illusztrálná, hogy ő a virágot... De ott lehetnének ők a hivatalokban is, ahol sürgős ügyeink elintézését reméljük, a műtőasztalnál, a gépkocsi volánja mögött, vagy egy termelési szalag kellős közepén, és még ki tudja hol... Idáig jutottam gondolataimban ... és már nem tudtam neheztelni rájuk. Jutási Róbert Műemlékek védelme Fertőrákoson Így a Finnországi képek Helsinki elővárosa: Tapiola. (Fotó — KS) Mi történ! Constantinus rendetete óta? Somogy legújabb műemlékjegyzéke A IV. századán élt Constantinus császár rendelkezett elsőnek arról, hogy védeni kell a műemlékeket, s elkészíttette az első összeírást. Mi történt Constantinus rendelete óta? Műemlékek pusztultak és újakat vett birtokába az utókor. A rendelet azonban nem ment feledésbe, példának szolgált. A francia forradalom intézkedéseire kell gondolnunk, vagy az 1909. évi itáliai törvényre, mely a nemzetközi műemlékvédelemnek nyitott kaput. Végső formát úgyszintén Itália földjén, Velencében öltött a nemzetközi szabályozás, melyet Velencei Cartának neveznek. Kalandos utazás az évezredes múltba, gond és felelősség a ma nemzedéke előtt — röviden így jellemezhetjük L. Szabó Tünde rövid tanulmánnyal bevezetett Somogy műemlékjegyzéke című munkájának célját, tartalmát. Horváth Ferenc Természetvédelmi területek a széptájú Somogybán című munkájával együtt jelent meg a megyei műemlék- és természetvédelmi albizottság támogatásával a levéltár gondozásában. Az általános és középiskolásoknak szánták ezt a gazdag, értékes kötetet. Jó szolgálatot tehet tanulmányaik kiegészítésére, Somogy teljesebb megismerésére. Talán már most megszületnek a nagy elhatározások hivatásra készülő fiataljainkban, hogy folytatják a megkezdett munkát nemzeti értékeink megbecsülését kifejező védelmi, megőrző tevékenységükkel. Szembeszökő adatok megyénk műemlékeiről: 1959-ben összesen 479-et tartottak nyilván, nyolc év múlva már csak 311-et. 1972-ben 274-et. Az elmúlt tizenöt év alatt csaknem felére csökkent Somogy műemlékeinek a száma. »A legutolsó percben kezdtünk hozzá műemlékeink megmentéséhez« — írja a tanulmány szerzője. Tegyük hozzá: az azóta végzett munka nemcsak megállította a műemlékek pusztulását, hanem biztosítja azok védelmét, gondozását is. De megoldatlan még I temetőink történeti jelentőségű síremlékeinek a védelme, a díszesen faragott fejfák sorsa. A somogyi műemlékvédelem jellegzetes és egyben sok munkát igénylő területe a kastélyok megóvása, esetenkénti felújítása és hasznosítása. Nem kisebb feladat népi műemlékeink megmentése. E téren jelentős vállalkozás a szennai néprajzi gyűjtemény létrehozása, melynek elkészü- lési határidejét — fontossága miatt — előbbre hozták. Az új műemlékjegyzék az 1973. évi után a legfrissebb adatok birtokában készült. A jegyzékben megtalálhatók a védett építmények legfontosabb adatai, régi elnevezése, eredeti és jelenlegi hasznosítása, címe, helyrajza, stílusa. Nem kisebb értékű Horváth Ferenc munkája a somogyi természetvédelemről. Természeti értékeink védetté nyilvánítása már 1941-ben megkezdődött. E területek megyénk 0,04 százalékát teszik ki, ez az országos 0,9 százalékhoz képest alacsony. De jelzi a munka, hogy a természetvédelem újabb területeket hódít meg megyénkben is, és közhasznúvá teszi közös értékeinket. Nagyobb figyelmet kell szentelni madárvilágunknak, nehogy értékes állataink kipusztuljanak a tudatlanság, a kegyetlenség következtében. A tanulmány szerzőjétől tudjuk, hogy ez a munka most kezdődött meg. H. B. Somogyi Néplap
