Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-18 / 273. szám

< Kiegyensúlyozott állatpiac A korábbi hetekben az ál­latpiacokon a vártnál nagyobb volt a kínálat malacból — en­nek levezetésére, illetve a ked­vezőtlennek mutatkozó ten­dencia megváltoztatására idő­közben az Állatforgalmi' és Húsipari Tröszt különféle in­tézkedéseket hozott. Ezekkel — a november közepi össze­sítés szerint — rövid idő alatt sikerült normalizálni a keres­letet és a kínálatot. A sertés­piacot most az egész ország­ban a kiegyensúlyozottság, az értékesítési biztonság és a nyugodt légkör jellemzi. Mindezt főként az tette lehe­tővé, hogy a vállalatok — or­szágszerte — a negyedik ne­gyedév eddig eltelt időszaká­ban már 230 ezer növendék ser tést vásároltak föl a mezőgaz­dasági kistermelőktől — ily módon biztosították számukra . az értékesítési biztonságot - s gondoskodtak az állatok el­helyezéséről, . továbbnevelésé­ről. A malacok többsége az állami hizlaldákba került. Igen jók az eredmények az új bérhizlalási akció kereté­ben is; a mezőgazdasági nagyüzemekkel megkötött szerződések alapján novem­ber közepéig 75 ezer süldőt és malacot adtak át a nagy­üzemeknek bérhizlalásra. Ez a mennyiség várhatóan egy-két héten belül eléri majd a 100 ezret. Kedvező jelenség az is, hogy mintegy kéthónapos várako­zás után a kistermelők kez­denek megbarátkozni a több évre szóló hízottsertés-értéke- sítésd akcióval. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy október végéig már 34 ezer sertésre kötöttek több éves szerződést, s ez a mennyiség november első hetében további hétezer­rel nőtt. Ebben az akcióban a megyék között nagy különbsé­gele mutatkoznak. A legna­gyobb az érdeklődés a több éves szerződéskötés iránt Bé­kés, Fehér és Veszprém me­gyében. Állattenyésztés Göllében Hagyomány és korszerűség A göllei tsz-ben az ál­lattenyésztési ágazat mérlege már akkor is a nyereséges ol­dalra billenne, ha csak a ter­vezett 18 milliót hozná. Ennél azonban már eddig másfél millióval többet értékesítet­tek. A megyében ma már rit­ka, hogy egy gazdaság egy­szerre négyféle állat tenyész­tésével is foglalkozik, ráadásul egyformán eredményesen. A gölleiek meglepődve hallják néhány tsz-ben, hogy az ál­lattenyésztés több gondot okocz, mint hasznot. — Nálunk hagyományai vannak az állatszeretetnek és mind a négyféle állat — szarvasmarha, sertés, juh és ló — tartásának — mondta Zsiga Lajos főállattenyésztő. — Nem jelenti ez az erők elaprózódását? — A »-nem-« bizonyítására sorolhatnék érveket — pél­dául, hogy juhászatunk más­különben »haszontalan-« lege­lőket hasznosít —, valameny- nyinél lényegesebb azonban, hogy gazdaságosan termelünk. —. Így van ez a szarvas­marha-tenyésztésben is? — Igen. Ha csak az ágazat megyei eredményességi szá­mait nézzük, nincs okunk a szégyenkezésre. Mégis ebben az ágazatban a legsürgetőbb az előrelépés, itt a legtöbb a tartalék. Számításaim szerint a 3000 literes tehenenkénti tejtermelés az a határ, ahol már megtérülnek a ráfordítá­sok. Ezt ma még nem érjük el, ezért az ágazat nyereségét, a hízómarha-értékesítés adja. Az ötéves terv végére azon­ban alaposan megváltozik a kép: Csupán a takarmányo­zás javításával és fajtaváltás­sal 1000 literrel növekedhet a jelenleg 2800 literes termelé­sünk! Az idén először már el­értük, hogy külön az állatok nősége Is jó. Ez év nyarán megkezdtük a fajta váltást. A Holstein fajta már jó; néhány gazdaságban bizonyítótta ké­pességeit. A tartalékokról szólva első­ként a selejtezéssel kapcsola­tos szabályozók módosítását említette. — A húszszázalékos selejte­zési határt nem léphetjük túl, így bizony nálunk is előfor­dul még a csupán csak tar­tott, de nem termelő tehén. Sokat javulnának az ágazat mutatói, ha a végter­méket dotálnák, ha csak. az volna a fontos, mennyi tejet ad a gazdaság. Így elkerül­hető lenne, hogy a nemegy­szer már százezerbe kerülő fé­rőhelyet értéktelen állat fog­lalja el. Mindaz, amiről Zsiga Lajos jövő időben beszélt a szarvas­marha-ágazattal kapcsolat­ban, már megvalósult a ser­téstelepen. Három éve lezaj­lott a fajtaváltás, és az ISV- rekonstrukció is befejezéséhez közeledik. Kétszázas kocalét­szám, az idén 2600, jövőre 3200, az ötéves terv végére 4)000 hízó értékesítése. Így fog­lalható össze telepünk ered ménye és fejlődése. A törzsállattenyésztő Cser József megmutatta az új, hi giénikus malacnevelő ketrece­ket és azt az épületet is. melyben egyetlen gondozó csaknem ezer állatot lát el. ö mondta: — Az eredményességet sze­rintem legalább húsz száza­lékkal befolyásolja a gondo­zóit munkája. A maiachullási százalék nálunk 6 és 7 között van, egy kiló húst pedig 3,84 kiló abrakból állítunk elő. Ezekben a jó eredményekben része van az ösztönző bére­zésnek is. A. juhászainak rangot adott MAI KO M M E NTÄR U N K idős fogatosok és tenyésztők munkáját. A gölleiek számára fontos az állattenyésztés eredmé­nyessége, ezt az is mutatja, hogy évek óta főállású üzemi állatorvost foglalkoztatnak. — Mennyiben más az állat­orvos munkája egy gazdaság­ban? — Itt nem csupán a beteg állatok meggyógyítása, vagy a betegségek megelőzése a fel­adat — mondta dr. Horváth György. — Sok állategészség­ügyi vonatkozása van például az állatok elhelyezésének, vagy a takarmányozásnak. Például egy rosszul elkészített silóta­karmány oka lehet a maga­sabb meddőségi vagy vets’ési aránynak. Több éves taoasz- talatunk, hogy a takarmányo­zással szorosan összefügg a eyógyszerfölhasználás alaku­lása is. t Az állatorvos végig jelen volt a beszélgetésnél, és min­dig segített, ha egy adat nem jutott eszébe Zsiga Lajosnak. Eg'vmást kiegészítve beszéltek a fajtaváltás vagy a takarmá­nyozás lehetőségeiről is. Vol­tak percek, amikor a belépő nem tudta volna, ki az orvos és ki az állattenyésztő. Mikor ezt szóba hoztam, egvszerre válaszolták; »így csináljuk már hét éve«. Mi jellemzi végül is a göllei tsz állattenyésztését? Legfőképp az, hogy a hagyo­mányápolás korszerű szemlé­lettel párosul: az öreg, szer­fás istállókban is új módsze­reket alkalmaznak. Igaz, a szarvasmarha- vagy a sertés­telepek környékén még kevés a »látványosság«. A termelési eredmények azonban már jók — és ez a fontosabb. Bíró Ferenc Öregasszony, kél bottal Amikor az egyik somogyi termelőszövetkezetben jár­tam az elnök kikísért az irodaépület udvarába. Ott ta- találkoztunk az öregasszony­nyal, aki két bottal botorkált a síkos betonon, és aggodal­maskodva fordult az elnök­höz. Azért jött, mondta, hogy megkérdezze: kaphat-e két méter tűzifát? Az elnök - el­csodálkozott. Egy hónappal ezelőtt összeírták a brigád- vezetők, állította, hogy az öregek, betegek közül kinek mennyi tüzelő kell. Nemcsak fáról volt szó, hanem olajról, szénről is. Ez azért van, ma­gyarázta, hogy mindent ide­jében beszerezhessenek, ház­hoz szállíthassanak, tehát nyugodtan várhassák a telet ezek az emberek. A néni egyetértőén bólogatott, és lcözbeszólt: tud ő minderről, csakhogy akkor még úgy vél­te, elég lesz a fa, mely a fa- vágítón van, azután rájött, hogy hátha hosszú lesz a tél, és akkor nem futja a tüze­lésre. Ezért jött, szólni, hogy kérne még két métert. Ter­mészetesen adnak, válaszolt az elnök, és megállította az arra járó ágazatvezetöt: vi­tessen az erdőről fát a néni­nek. Még hozzátette: keres­selek egy rakást a régebbi vágásból, mert az szárazabb, jobban ég a kályhában... És ezzel máris a téma idő­szerűségénél vagyunk. Szép, kellemes őszünk polt, sokszor még novemberben is hidegen maradhatott a kályha. A naptár azonban december kö­zeledtét mutatja, és az idő­járás is kellemetlenre for­dult. Sok és nagy gond vár még a mezei munkát vég­zőkre, a tennivalókat irá­nyító vezetőkre, de nem annyi, hogy mellette észre­vétlenné törpüljön, a sor leg­végére szoruljon az öregekről való gondoskodás. Nem ala- mizsnáról van szó, nem kö- nyöradományt várnak ezek az emberek, hanem megbe­csülést, törődést. S erre nem is érdemtelenül tartanak igpnyt. Persze, nem minden­ki szól, hogy neki most ez vagy az kellene, ijikább vár­ja, hogy megkérdezzék: mire van szüksége? Mint ahogyan az öregek napjára rendezett összejövetelre is inkább el­megy személyes hívásra, mint a postán kapott meghí­vóra ... öregek napja. Hírt kapunk — és adunk — arról, hogy itt is, ott is megtartják. Szé­pen, ünnepélyesen: isleolások adnak műsort, az öregek pár száz forintot vagy ajándék­csomagot, meg vacsorát kap­nak. Köszöntés, fehér asztal, virágok, helyenként még ci­gányzene is. Vitathatatlan: sokáig emlékezetes esemény marad ez. De egy évben csak egyszer van ilyen, s a rászo­rulók a hétköznapokon »kéz­zelfoghatóbban« érzékelik — vagy hiányolják — o törő­dési. Mert az ünneplés, a meghitt hangulat ugyan me­leget sugároz, s ezt a meleg­séget sokáig megőrzi az em­ber, azonban nem addig, hogy a téli hidegtől dermedt lakást felfütse vele. Több ezren vannak me­gyénk termelőszövetkezetei­ben azok az idős, beteg em­berek, akik most a tél elé néznek, s vagy megnyugvás­sal, vagy gondokkal várják, hogy beköszöntsön a hideg évszak. Ahol nem tették meg, még megtehetik a brigádve­zetők: nézzenek körül ezeken a portákon, és továbbítsák a kéréseket. H. F. részére termeltünk takar- az utóbbi egy-két évben, hogy miányrépát. Az idei széna mi­Férfiak egyenruhában Tűzvédelmi jártunk a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság erdé­szetében. Voltunk Szenthalá- zson is. Itt ismerkedtem meg Pap Gyulával. Motoros fű­résszel darabolta a rönköket a vasúti rakodónál. Akkor még nem tudtam róla, hogy önkén­tes tűzoltó, parancsnok. Hóna­pokkal később találkoztunk újra Fonyódon, a kaposvári járás önkéntes tűzoltóparancs­nokainak továbbképzésén. No­vember 7-e alkalmából ezen a tanfolyamon adta át dr. Egyed Dezső alezredes, megyei pa­rancsnok a Tűzbiztonsági Érem arany fokozatát Pap Gyula önkéntes tűzoltó száza­dosnak, a szentbalázsi önkén­tes tűzoltók parancsnokának, több évtizedes munkája elis­meréseként. Szerény ember. Keveset be­szél magáról. Inkább csak címszavakat hallottam tőle: 1926-ban született. Októberben múlt ötvenéves. 1940-ben lé­pett az önkéntes tűzoltók kö­zé. Ötvenkilencben nevezték ki parancsnokká, azóta áll e poszton. — Kezdjük talán a múlt­tal... — Volt egy lófogatű fecs­kendőnk. 1900-ban gyártották. Ma is megvan, működik. Ha valakinek ki kell tisztítani a kútját, ezt adjuk oda. A mo­toros fecskendőhöz nem en­gedek nyúlni. Bármelyik pil­lanatban kellhet... Hosszú évek óta nem pusz­tított nagyobb tűz Szentba- lázs környékén, az utolsó 1957-ben volt. Sántoson gyul­ladt ki egy szalmatetős ház. Ha ők nem mennek segíteni, lángra kapott volna a többi, szomszédos épület is. Az önkéntes tűzoltóknak — akárcsak at államiaknak — feladatuk a tűz megelőzése is. Maguk közül választják ki a területfelelősöket, akik vé- • gjárják a falu, a környék kőhazait. Hogyan fogadják két? A legtöbbször tisztelet­ei, de van úgy is, hqgy nem fogadják meg intő szavukat. Sajnos, előfordul ez Szent- balázson is. — A második világháború ellenőrzésen után kezdték újjászervezni az önkéntes tűzoltóságot. Ügy néztünk ki, mint a »rongyos- gárda«. Akadt, akinek csak ci­vil iuhája volt. Ma meg... A fiára néz, majd folytatja; — Ma meg olyan szép egyenruhánk van, mint a fiamnak, ö is tűzoltó, még­hozzá tiszt. Nálam volt ön­kéntes. Katona lett, s amikor leszerelt, megkerestem a me­gyei parancsnokot, hogy föl­vegyék Bálintot az állami tűzoltók közé. Látja, ő is sze­reti ezt a pályát, mert nem lehet nem szeretni. Hívnak bennünket, megyünk, segí­tünk, nem kérdezzük, hogy ki a másik __ P ap Bálint tűzoltó alhad­nagy, a Kaposvári Városi és Járási Tűzoltóparancsnokság munkatársa az idősebbik fiú a családban. A kisebbik, Pap István, jelenleg határőr. Mi lehet egy apa kívánsága még, ha tudja, hogy mindkét fia szereti azt a hivatást, amely neki nagyon sokat jelent. Azt mondta, szeretné, ha a kiseb­bik fiú is tűzoltó lenne: álla­mi tűzoltó. — Mondtam a fiamnak: bánom már, hogy »csak« ön­kéntes tűzoltó lettem, de ides­tova elmúltam már ötvenesz- tendős... Nem számoltam össze a ki­tüntetéseit, a szolgálati idő elteltével járó érmeket. Ahogy megismertem, tudom, hogy neki többet jelent az: két »igazi« tűzoltót nevelt föl, az idősebbik fiát, és annak ba­rátját, Peiker László őrmes­tert. A sor beteljesedése, ha a kisebbik fiú is felölti a szür­ke egyenruhát. Azzal kezdtem, hogy egy tűzvédelmi ellenőrzéskor ta­lálkoztam először. A nagyob­bik fia vezette az ellenőrzést. Talán valamivel szigorúbban, mint a többi helyen. Az elő­írásoknak még a legkisebb megszegésével sem találkoz­tunk. Pap Gyula önkéntes tűzoltóparancsnok portréjá­hoz hozzá tartozik az is, amit tőle hallottam: rendnek kell lennie, megsértését nem lehet semmivel se magyarázni. Nagy Jenő a juhhús a legkeresettebb ex­portcikkeik közé került. Szá­moltak ezzel Göllében is a tervek összeállításánál. — Egy 500 férőhelyes ho- dály építését-- már megkezd­tük, de egy másikba is bele­vágunk még ebben az ötéves tervben. Az ilyen beruházás költségeit egyetlen év árbevé­tele fedezi! A juhászat az idén — minimális ráfordítással — egymilliót hoz. Ha a beruhá­zások megvalósulnak — meg­duplázza hozamát. A lótenyésztés mindenki­nek a szívügye a gazdaság­ban, mégis beismerik, hogy ennek az ágazatnak nincs jö­vője. A számok már most is kicsik. A héten például 11 csikó indult útnak Olaszor­szágba. A fokozatos visszafej­lődésnek persze nem az ered­ménytelenség az oka (az Or­szágos Mezőgazdasági Kiállí­táson például aranyérmet nyert egy tenyészkancájuk), hanem a feltételek hiánya' Nincs fiatal, aki folytatná az Régi és új házak Barcson A magyar falu egyik típusa: hosszan elnyúló főutca, hom­lokzatukkal az útra »tekihfö« házakkal. Effajta települések Somogynak különösen a déli részén találhatók. Ilyen Barcs is. Az állomástól hosszan ka­nyarog a főutcája, amelyet ma három néven is említenek a helybeliek. Az állomástól a »bagóvasútig« a Széchenyi, at­tól a pénzügyőrségig a Baj­csy-Zsilinszky, majd pedig a legutolsó házig a Darányi ut­ca húzódik. Ez a háromnevű, hosszú ut­ca ma Barcs fő ütőere, igaz­gatási, vendéglátóipari, üzleti ás iskolai központja. A nagy­község mai képét — a jöven­dő városképet — is ez hatá­rozza meg. Az állomásépület régi, öre- gecske, kopott. Az előtte levő tágas térbe torkollik a Pécs és a Kaposvár felöl érkező forgalom. Ez a környék ma 1 előtti tér képe módosulni fog, még rendezetlen, sivár. Csak tüzetesebb szemlélődés után látszik: a tér adottságai igen jók. Jobbról hársfasor, balról tekintélyes törzsű platánok állnak glédában. Szép kilátás nyílhat innen a Drávára. A bal oldali Öreg háznak már csak roskadt falai állnak, Vö­rös téglabelsők, szúette geren­dák. Életveszélyes, le kellett bontani. Mögötte a Rinya túl­só oldalán, a régi idők másik tanúja árválkodik. (A század- fordulón Barcs — akárcsak ma — a leggyorsabban fejlődő települések közé tartozott.) A békebeli hangulatot őrző 1 régi ház ma már nem alkalmas lakásra, azt vizsgálják, mit kezdhetnének vele? Mi legyen belőle? Múzeum? Más fontos Létesítmény? Még nem döntöt­tek a tanácson. Annyi már bizonyos, hogy az állomás Uj gabonatárolók Az utóbbi években új, korszerű gabonatárolók építésévé! sok ezer vagonnal bővítette tá­rolóterét a Fejér megyei Gabonafeívásárló és Feldolgozó Vállalat. Rövidesen elkészül a legújabb, 6000 vagonos fémsilóegyüttes és egy 250 vagonos tárolóraktár is a székesfehér­vári malom szomszédságában. atníkor —1 a terVidősz'ák 'vé­gén — új felvételi épületet kap a vasút. A teret két má­sik, több szintes épület zárja majd. A Széchenyi utcában épül­tek a járási székhely külön­böző létesítményei: bank, já­rásbíróság, s itt van az úgy­nevezett »hatházak« épület- csoportja is. Ezek még sokáig meghatározzák az utca képét, csak a »hatházak« szanálását­vették tervbe, de azt is majd a kilencvenes években. A művelődési központ utáni útszakasz már határozottan városias kéoet mutat. Több szintes lakóépületek sorakoz­nak, 700 lakás épült itt a leg­utóbbi öt évben. S az építke­zés lendülete mit sem csök­kent. A Bajcsy-Zsilinszky és a Béke utca sarkán már áll a Boróka étterem és bisztró, most a belső berendezéseket szerelik. 1978-ra egy városias csomópont áll készen itt. Barcs igazi központja azon­ban a Hősök tere és környé­ke. Itt még csak az előkészü­leteknél tartanak. A Boróka étteremmel átellenben már felhúzták a falak nagy részét, 150 lakás épül. Félig készen is megragadja a tekintetet a tömb újszerű formáival. Egész sor épület emelkedik majd itt, évről évre gyarapod­va; Barcs legnagyobb központi lakótelepét alakítják ki. A rendezési tervek szerint nagy­községi viszonylatban sok, 2600 lakást emelnek a követ­kező években, évtizedekben. A több szintes épületek gyűrű­jében már előkészítik az au­tóbusz-pályaudvar területét. 1978-ban — ha minden a ter­vek szerint megy — már föl is avatják a létesítményt. Tu­lajdonképpen a Hősök tere nyúlik meg. igazi mozgalmas, városias kölsőt kölcsönözve a nagyközségnek. A kanyargó barcsi főutca tehát fokozatosan átalakul, s nemcsak a helyénél, szerepé­nél fogva, de külsejét tekint­ve is a nagyközség központja lesz. Darányi végén, a Mun­kácsy utcánál épülő 500 lakás zárja a sort: kétszintes, te­lepszerű magánházakból. Cs. T.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom