Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-05 / 235. szám
Zákányi áru nagyatádi címkével Együttműködés a berendezések teljes kihasználására Idézet a Somogy megyei Mezőgazdasági Termékértékesítő Szövetkezeti Közös Vállalat tavaly készített, ötévi munkát összegező beszámoló jelentéséből: »-Tartósítóipari tevékenységünk gazdasági eredménye erősen ingadozott. A zókányi üzem csak a rekonstrukció teljes befejezése után hozhatja azt, amit várunk tőle..« És most lássuk, mit mond a MÉK V. ötéves tervi prognózisa a zákányi tartósítóüzemről: »-Ipari feldolgozó kapacitásunk bővítése és a feldolgozott áruk minőségének javítása szempontjából nagy jelentőséggel bír a zákányi rekonstrukció. A termelés koncentrációja lehetővé teszi a telepen a nagyobb értékű, korszerű gépek igénybevételét.« S mi a helyzet ma a MÉK zákányi tartósítóüzfemében ? Kalauzunktól és tájékoztatónktól, Fölkér Pál üzemvezetőtől megtudtuk, hogy a mintegy 8,5 millió forintos rekonstrukció munkálatai az idén július 12-én befejeződtek, most a járulékos felújítások folynak. Ezt a tevékenységet láttuk a »-megfiatalodott-« tar- tósítóüzamlben, • és azt, hogy javában, készülnek a konzervek: jókora üvegek teltek meg különféle savanyúsággal, s ezrével vártak elszállításra a raktárban. Az úgynevezett vegyes darabos savanyúságból a huszonkét vagonos exportfeladat teljesítésén dolgoztak ottjár- tunkkor több mint félszázan, két műszakban: a szállítmányok a Szovjetunióba mennek. De a készítmények minősítését, osztályozását, címkézését, csomagolását nem itt, hanem a Nagyatádi Konzervgyárban végzik, s ott döntik el azt is, végső soron mi lesz a sorsuk a zákányi üzemből kikerült tartósított termékeknek. — Téli és nyári munkalehetőség egyaránt kínálkozik ebben az üzemben, miután a rekonstrukció folytán és a Nagyatádi Konzervgyárral kötött megállapodás keretében az eddiginél többet termelhetünk — tájékoztatott az üzemvezető. — Ez a megállapodás az idén június 1-től érvényes, s most már eszerint dolgozunk. Mi a lényege a MÉK és a Nagyatádi Konzervgyár között létrejött, 1976-tól 1980-ig szóló, a közös tartósítóipari tevékenység 'végzésére vonatkozó egyezségnek? Olyan célokat jelöltek meg a partnerek, mint például a zákányi üzem rentábilis működése, berendezésének teljes kihasználása, Zákány és környéke munkaerő-feleslegének foglalkoztatása. Megállapodtak abban, hogy a tartósítóüzem kétmű- szakos üzemeléséhez a zákányi telep biztosítja a szükséges létszámot; a váró nyersanyagot viszont az atádiak adják. A közös munka. után az itt dolgozóknak a Nagyatádi Konzervgyár ugyanazt a nyereséget garan tálja, MAI KOMMENTÁRUNK Sziprú önkritikával Exportra készül a vegyes savanyúság a zákányi tartósítóüzemben. A raktárban várja gyárba szállítsák. termék, hogy Nagyatádi Konzervmint a saját dolgozóinak. Az együttműködés értelmében a zákányiak félkész terméket hoznak létre az atádiak részére. 1976 amolyan kísérleti évnek számít. Még a megállapodás előtt, a rekonstrukciós munkák be- fejeztét követően, 6 vagon kovászos uborkát szállítottak el a zákányi üzemből belföldi fogyasztásra. Ezután azonban már a kooperáció jegyében folyt a termelés és a termékek továbbítása. így került 7 vagon csemegeuborka a Szovjetunióba és 31 vagon az NSZK-ba. Most készül az uborkából és paradicsomból álló vegyes savanyúság ugyancsak szovjet exportra. — Az idén még 60 vagon ecetes céklát tartósítunk, s elszállítjuk a tartályokban levő két-három vagon cseresznyepaprikát . — mondta Fölkér Pál. — Felkészültünk a téli körte fogadósára és feldolgozására is. Ha a konzervgyár igényt tart rá, dolgozóink segítenek a paprikaszefeldolgozásra 'lésben, az almahámozásban A közös, tevékenység szerintem azt az előnyt is magában hordja, hogy a berendezésékkel ritkábban kell átállnunk, hiszen huzamosan ugyanazt a feladatot kell elvégeznünk. Korábban meglehetősen szétaprózott munka folyt az üzemben. Nyilvánvaló, hogy a kísérleti év — pontosabban: fél év — lejártával már összegezhetők lesznek a részleges eredmények a megállapodásról, s ezeket figyelembe veszik majd a további munkáknál. Annyi azonban már most sejthető, hogy egyik fél sem fog csalódni. Hernesz Ferenc A megyei tanács fontos kötelességének tesz eleget, amikor időszakonként részletesen elemzi a végrehajtó bizottság és vele összefüggésben a tanácsi szervezetek tevékenységét. E feladatát a legutóbbi ülésén végezte el a testület. Társadalmi eseményekben kiemelkedő időszak munkáját tette mérlegre a tanácsülés. A mindenre kiterjedő, alapos áttekintést az igényesség és a szigorú önkri- tikusság jellem,ezte. A vb előterjesztésében összefoglalta a tanácsi munka főbb eredményeit — rámutatott többek között a lakossággal való kapcsolat erősödésére, a hatósági munka színvonalának emelésére, az államélet és a szocialista demokratizmus fejlődésére —, de a fő figyelmet a tanácsi tevékenység színvonalának emelésére, a további feladatok igényesebb elvégzésére fordította. Fontos helyet foglalt el mind a beszámolóban, mind a hozzászólásokban az egyes vállalatokkal, munkáskollektívákkal kialakított kapcsolat bővítése, erősítése. Ahogy dr. Horváth Albert a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának véleményét tolmácsolta: el kell érni, hogy azokkal az üzemi, vállalati közösségekkel, melyeknek véleményére igényt tart a tanács, megismertesse a dön- • téseket is, és bevonja őket a végrehajtás megszervezésébe. De a kapcsolatokat úgy is lehet gazdagítani, ha a nagyobb munkahelyekre nemcsak a tanácstagod, a bizottságok látogatnak el, hanem esetenként az apparátus dolgozói is. Célszerű üzemi, államigazgatási napokat, fogadóórákat tartani. Ezek és a hasonló formák, módszerek azért is érdemelnek nagyobb figyelmet, mert a megyék többsége előbbre jár So- mogynál az ügyintézés egyszerűsítésében. Másfajta munkát igényel, de végső soron a tanácsok és a lakosság kapcsolatának erősödését szolgálja a testülétek, a bizottságok, illetve a különböző társadalmi, gazdasági szervezetek közötti együttműködés további javítása. Különösen a gazdaságszervezésben van szükség a magasabb fokú összhang megteremtésére, az ötletesebb és határozottabb irányításra, ebben mindenekelőtt a tisztségviselőkre és a különböző bizottságokra vár jelentős feladat. A vb fontos társadalompolitikai kérdések megoldásának egyik — gyakorta legfőbb — megyei gazdája. Szerepét csak úgy tudja betölteni, ha — e tanácsüléshez hasonlóan — minden szinten szigorú önvizsgálattal végzi munkáját; ha szüntelenül újabb és újabb módszerek meghonosításával, megalapozott határozataival és ezeknek az eddiginél következetesebb végrehajtásával szilárdítja tekintélyét, és erősíti kapcsolatait a lakossággal, a különböző gazdasági és társadalmi szervezetekkel, <t munkahelyi közösségekkel. P. L. Készül az útra való Jönnek -mennek a tehergépkocsik, viszik a fekete útra valót, a még friss, gőzölgő aszfaltot. Azután majd szétterítik, rádolgozza az útra a fimiser, és néhány nap múlva már száguldoznak rajta az autók század. A Közüti Építő Vállalat, aszfaltüzemében az óriási keverőgép messze kiemelkedik a telep sóderhegyei közül. Éppen szerelnek. Állás csak ilyenkor van, még ebédszünetben is kever a gép, kü- lön-külön megy el a nyolc brigádtag ebédelni. — Elkopott a kardánkereszt, azt kell kicserélnünk —mondja Csórt János vezető gépész. Ö a brigád vezető, s most kijött a szárítódob alól. A szárítódob méretre akkora, mint egy vidám parki forgó hordó, de annál sokkal hosszabb. A meghajtó fogaskerekek traktorkerék nagyságúak. A gép töltőrészénél finom fehér por szitál. — Éjjel kettőkor leégett a felvonófék, azóta dolgoznak rajta. Most már hamarosan megindul, és akkor jó ideig nem kell leállítani. Nemcsak ilyenkor — ha valami javítás van —, de közben is gyakran lejövök a kezelőfülkéből. Hamar megtanulja a gombnyo- másos vezérlést az ember, pedig van vagy száz gomb, kar, meg jelzőlámpa, óra. Villanyszerelő a szakmám, el kell tudni igazodni a háromezer áramkörben is. A kazánházban, néhány méterre a keverőgéptől, nagy a hőség. Elképzeli az ember, mi lehetett itt a kánikulában. A bejárat mellett védőital, az ajtó mindig tárva-nyitva áll. A két fűtő megszokta. — az, a nyáron mindig csak itt álltunk az ajtó mellett, ahol egy kis szél is ért. Bizony a mutató sokszor közel járt az 50 fokihoz! Ebben van a munka nehézsége — mondja Bosnyák István —, a melegben. Meg aztán szurokkal dolgozunk. Olajjal fejlesztünk gőzt, asm tán felfűt j ük a sínen álló, bitumennel teli tartálykocsikat. Azokból cső vezet a keverőgépbe. — A csövet meg mindig olajjal kell mosni, hogy a bitumen le ne rakódjék a falára, mert akkor vége. Szedhetjük szét és tisztíthatjuk kézzel — teszi hozzá Frank János, a cipészből lett kazánfűtő. — Cipész nem sokáig voltam. Nem fizették meg a szakmát, a gépeket pedig mindig szerettem. Itt a kazán automatikus, leginkább csak ügyelni kell. Balogh János gépkezelő az előadagoló felé igyekszik, kezében másfél méteres vasrúddal — a munkaeszközével. — Kell ez, néha elakad az adagoló, mert túl nagy kő került bele. Sokszor az atyaistennek nem akar kijönni. Néha ki kell lapátolni az egészet, hogy a keverő menni tudjon. Nagy kő nem kerülhet a gépbe, mert rögtön leszakítaná a keverőlemezeket. Nyáron ezt éjjel is kell csinálni. Az első héten nehéz volt, de megszoktuk. Felzúg a gép. A szárítódob — ahol a sóder , és a mészkő halad előre — forogni kezd. A túlsó részen bőgve eszi a sok-sok üzemanyagot a begyújtott olajégő. Lent, a henger alatt, őszes férfi ül. Nem zavarja a zaj, cigarettát húz elő a zsebéből és rágyújt. Parlag Istvánnak, aki 17 éve dolgozik itt a telepen mint a gépek »orvosa", most van egy szusszanásnyi ideje, ö akkor áll, ha megy a gép. Ha minden pontosan működik, óramű szerint. — Néha szennyezett anyagot kapunk és az rongálja a gépet. Ha fa, vasdaxab kerül bele, akkor bizony megküszködünk. Ha jól megy, sokszor megtelik egy nap a 80 tonnás készanyagtároló, a nép nyelvén melegbunker. Megnyílik a készanyagtároló, kékes gőz száll fel, és hullani kezd a száznegyven fokos aszfalt. Megtelik a tehergépkocsi. Még egy ponyvát terítenek rá, hogy ki ne hűljön, míg a finiserekbe kerül. Rááll a mérlegre, azután elgurul az útépítés felé. F. G. Az alapok szilárdak Túl az útkeresésen Jó fél évvel ezelőtt említették először Barcson, hogy érdemes lenne megnézni a három pártalapszervezet munkáját a Somogyi Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság gyáregységében. A beszélgetés a szervezeti felépítés megváltozására terelődött, s a végén megállapodtunk: még várunk egy kicsit, hadd szerezzenek elegendő tapasztalatot, hiszen a választások előtt még két alapszervezet tevékenykedett az üzemben. Többször jártam azóta is Barcson, s mindig érdeklődtem a nagyközségi pártbizottságon, sőt a gyáregységben is: érdemes-e foglalkozni ezzel a témával. Legutóbb azt a választ kaptam, hogy most már igen. Sokat beszélgettünk Gál Endrével, a nagyközségi párt- bizottság titkárával arról, hogy a pártélet jelenlegi keretei nemcsak szervezeti szempontból fontosak, hanem elsősorban tartalmi szempontból. Ezt megerősítette Kaiser József, a gyáregység pártvezetőségének titkára is, aki tavaly fejezte be az egyéves pártiskolát, s még a tanulása idején választották meg ebbe a tisztségbe. A fiatal és lelkes titkár eddig is sokat tett, hogy a pártiskolán tanultakat hasznosítsa a napi munkájában. Nem véletlen, hogy mindenki ennyire figyeli a fűrészüzemet. Ügy tartják, hogy ami ott történik, az Barcson történik. Ez elsősorban munkásmozgalmi hagyományai, a nagyközség, a járás életében játszott szerepe miatt van így. Azelőtt egy pártszervezet tevékenykedett a fűrészüzemben, a fejlődés azonban szükségessé tette, hogy először két, majd pedig három alapszer- vazet alakuljon egyrészt a kommunisták nagy létszáma, másrészt a megnövekedett politikai és gazdasági feladatok miatt. Az első kísérlet nem vált be, ugyanis műszakok szerint szervezték meg az alapszervezeteket. Az élet bizonyította, hogy így nem lehet dönteni, állást foglalni egy üzemrész ügyében. Akkor a nagyközségi pártbizottság javaslatára a műszakok helyett üzemrészenként szervezték meg a három alapszervezetet; az első a fűrészüzemet, a második a tm/k-t, az energiaüzemet, a harmadik pedig a panelparketta- üzemet fogja át. Amikor fölelevenítettük a kezdetet, nem kerülhettük meg, amiről sokat beszélgettem a nagyközségi pártbizottság régi és új titkárával: nem mindenki értette meg azonnal ezt a szervezeti felépítést. A másfél év azonban bizonyított: tartalmasabb a szerveMegszűnt a marhalevél Közismert, hogy az eddig fennálló rendelkezések szerint a ló, a szamár, az öszvér, a szarvasmarha, a bivaly, a juh, a kecske és a sertés tulajdonosa állatára köteles volt marhalevelet váltani. A kormány szeptember 23-án intézkedett a járlatlevél kezelésének egyszerűsítéséről, a marhalevél megszüntetéséről, s helyette állatkísérő egészségügyi lap bevezetéséről szóló- miniszteri rendelet kiadásáról. Az új rendelkezés szerint a marhalevelet ezután az egyszerűen kezelhető, úgynevezett állatkísérő lap helyettesíti, amely csupán az állatforgalom állategészségügyi feltételeit biztosító adatokat tartalmazza. Eddig évente 8—9 millió marhalevelet kellett kiállítani. s a marhalevél kezelése 500—600 dolgozó teljes munkaidejét töltötte ki. Mindezt figyelembe véve, a miniszteri rendelet most a marhalevélkötelezettség megszüntetéséről intézkedik, s helyette csak az egyszerűen kezelhető állatkísérő lap bevezetését írja elő. Az állatkísérő lapot a tanácsok ingyen bocsátják az állattartók rendelkezésére, így a nyomtatványok nyilvántartására nincs szükség. Ezt a lapot az állat tulajdonosa maga állítja ki, az állat tulajdonjogát saját aláírásával igazolja. A szakigazgatási szerv dolgozója pedig az állatkísérő lapot csak sorszámozza és aláírja, a lap perforált szelvényét letépi, és az állatkísérő lapot- az állattartónak visszaadja. Megszűnik a marhalevéliktatókönyv, a tulajdonátruházási könyv és az irányítások nyilvántartásáról vezetett könyv is. Ez az intézkedés találkozik az állattartók és a tanácsi szervek dolgozóinak érdekeivel. Lehetővé válik, hogy a társadalmi érdekek sérelme nélkül csökkenjen a papírmunka, kevesebb legyen a bürokrácia, s gyorsabb legyen az ügyintézés. zeti élet, színvonalasabbak a taggyűlések. Most például valóban azt tárgyalják meg, ami érdekli a kommunistákat, s ha döntenek valamiben, akkor üzemrészükben részt * vehetnék a megvalósításában. A gyáregység héttagú párt- vezetősége öntevékenységre ösztönzi a három alapszervezetet, növeli kezdeményezőkészségüket. S kiáll mellettük olyan esetben, amikor a gazdasági vezetők megfeledkeznek az önállóságukról. Egy- egy kérdésben ugyanis nem elég a gyáregység pártvezetőségét megkérdezni, hiszen az alapszervezetnek véleményezési joga van! A három alapszervezet taggyűlésén, melyen a párttagokkal való beszélgetések tapasztalatait összegezték, sok szó esett arról, hogy a kommunisták várják a tájékoztatást az egész gyáregység helyzetéről, szeretnék, ha az üzemi demokrácia - jobban kibontakozna, a kommunisták jelzéseit figyelembe vennék, s intézkednének is. Érdemes a gyáregységben figyelni mindarra, amit elmondtak a kommunisták. Elsősorban a központ pártvezetőségének úgynevezett koordinációs jogáról beszéltek sokat a járási, a nagyközségi pártbizottságon, a gyáregységben is. A helyes határozatok szellemében a gyakorlati megvalósítást várják Barcson, mert még mindig akadozik a jog gyakorlása, pedig ez a gazdasági, s természetesen a pártmunkát is nehezíti. Bebizonyította létjogosultságát az alapszervezetek üzemrészenkénti megszervezése. A jó alapokra azonban akkor lehet szilárdan építeni, ha a sokat bírált hibákat kijavítják: jobban érvényesül a központ koordinációs joga, a gazdasági vezetők gyorsan intézkednek a kommunisták jelzései nyomán. A nagyközségi pártbizottság eddig is figyelemmel kísérte a gyáregység partéletét, a helyszíni segítség ezután is fontos, hiszen a pártmunka ottani színvonala az egész nagyközségre kihat. Lajos Géza
