Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-14 / 243. szám
A kérdésre — hogy kinek jó a túlóra? — voltaképpen akként kell válaszolni, hogy senkinek és mindenkinek. Nem jó, mert ugyan ki szeret napi 10 —12 órát dolgozni, egész napját a munkahelyen tölteni, holtfáradtan hazamenni, valamicskét aludni, és másnap újrakezdeni; és nem jó, mert ugyan hol nem számolnak az ilyenkor alaposan megnövekedett bérköltségekkel, a romló minőséggel és a rohammunka megannyi elkerülhetetlen következményével? De ugyanakkor jó dolog ez a »túlóratalálmány«, mert alaposan megnövelhető a havi bér, mert segítségével — ha akárhogy is — teljesíthető a havi, a negyedévi terv, mehet a jelentés, dugig telhetnek a raktárak... Egyszóval, ha nincs más mód, megteszi ez a tűzoltó módszer is. A munkások megszokták Soha senki nem vizsgálta, hogy a jó és rossz következmények közül ki, mikor és miért részesít előnyben bizonyos motívumokat. Valószínűsíthető csak, hogy a vállalatok csupán kényszerből folyamodnak a túlóráztatáshoz; egyetlen tervperiódus elején sem azzal a felkiáltással látnak munkához, hogy »-ha nem sikerül időre befejezni a dolgunkat, akkor majd túlóráztatunk«. Azt azonban már konkrét szociológiai vizsgálatok bizonyítják, hogy a munkások jó része előszeretettel dönt a túlórázás mellett, sőt, adott esetben, Kinek jó bizonyos eszközökkel, módszerekkel ki is kényszeríthetik a túlórázást. Nem szabad ezen csodálkozni. Hosz- szű évek alatt megszokták, hogy — mert hol van munka, hol nincs — bizonyos időszakokban, a túlórák révén alaposan megnövelhető a kereset összege. E két tényező — tudniillik a termelés szervezetlensége és a munkások alkalmankénti »túlórázási kedve« —együttes hatásaként értékelhető csak a túlórahelyzet mindenkori alakulása. Mellyel kapcsolatban meg kell jegyezni: a helyzet évek óta nem változik, sőt romlik. Idézhetném most a legújabb statisztikákat, ám hadd közelítsem a témát ezúttal más oldalról. A szakembereknek 1963 táján az volt a feltevésük, hogy a naptári időszakhoz igazodó tervelszámoltatás feloldása, a termelők versenyének kialakulása, a szakszervezetek érdekvédelmi szerepének növekedése és a nyereségérdekeltség olyan feltételeket teremt majd, amelyek eleve egyenletesebb, tehát »túlóra- mentesebb« termelésre ösztönzik a munkahelyeket. Nem így történt. Árulkodnak a tények Nézzük a legújabb tényeket. A gépipari ágazatok termelési kilengései tavaly erősödtek a korábbi — és joggal bírálható — helyzethez képest. A negyedévek elején a túlóra? mélyen a 100 százalékon aluli teljesítmények, a negyedévek és különösen az év végén 130 —140 százalékot is meghaladó teljesítmények — túlórákkal! A vegyipar már csak azért is érdekes, mert még a laikus ember is akként vélekedik, hogy ahol automata gépek diktálják a termelés ütemét, ott bizony a termelőmunkának folyamatosnak kell lennie. Nos, úgy látszik, az automatizálás, a termelési folyamatok magas szintű, automatikus folyamatszabályozása sem segít alapvetően a rohammunkán, mert a vegyipar termelésének hullámzása tavaly még az ipari átlagnál is rosszabb volt. Lényegében hasonló volt a helyzet az egész nehéziparban, és csak a könnyűiparról mondható el, hogy valamelyest javult a termelés ütemessége. A lázgörbe háttere A termelési ütemtelenség, a rohammunka, vagy ahogy szakmai zsargonnal fogalmazzák, az »ipari lázgörbe« mindig aránytalan munkaidő-felhasználást, vagyis túlórázást feltételez. S tegyük fel ismét a kérdést: kinek jó az ütem- tqlenség, a túlórában, a rohammunkával teljesített havi vagy negyedéves termelési program? A munkásnak, aki a túlóra- pótlékkal megfejelt bért kapja? Anyagilag valóban megérti, de csak abban a néhány ■ — ....... 11 " ............ L aosziak Bal a tonföldváron A Mekong partján új élet lesz Millió Elefánt Országa. Csaknem hazánkkal egy időben, 877-ben alakult meg e néven a mai Laosz elődjét jelentő birodalom. Ezt a 230 000 négyzetkilométer területű országot a hatalmas, 4500 kilométer hosszú Mekong folyó szeli ketté. S noha hazánktól 12 000 kilométer tá-, volságra van, az itt élő laó népnek, a khmer és más nemzetiségeknek történelmük során hasonlóan alakult az életük a magyar népével: nélkülözés, szenvedés, jobbágyi függőség. Több mint fél évszázadig nyögték a francia gyarmatosítást, szenvedtek a japán fasisztáktól, azután újból a francia, majd az amerikai neokolonialistáklkal és saját uraikkal kellett szembeszállniuk. Rengeteg harc, hősies áldozatvállalás után értek el 1975. december Í2-ig, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltásáig. E győzelem után jöhetett hazánkba néhány sebesült harcos a Magyar Szolidaritási Bizottság vendégeként, hogy a Balaton partján pihenjen, meggyógyuljon, s visszatérve hazájába folytathassa a harcot, most már az új élet megteremtéséért ... — Országaink távol vannak, szívünk azonban közel hoz bennünket egymáshoz — e szavakkal tolmácsolta Somogy lakóinak, vezetőinek érzéseit, üdvözletét — köszönetét a hősies harcért — Varga Péter, a megyei pártbizottság első titkára. A földvári KIOSZ- üdülőben rendezett baráti találkozón a laoszi vendégeken kívül részt vett Sugár Imre, a megyei tanács általános elnökhelyettese és Molnár József, a KIOSZ elnöke is. A megyei pártbizottság első titkára ismertette- Somogy múltját, a felszabadulás óta elért eredményeit, a mező- gazdaság és az ipar fejlődését. Amikor a jövő feladatairól, a fejlett szocialista társadalom építésével kapcsolatos terveinkről szólt, nem hallgatta el gondjainkat, nehézségeinket sem. Végül ezeket mondta: — Internacionalista kötelességünket teljesítettük, amikor segítettük a laoszi nép felszabadító harcát, s teljesítjük a jövőben is — hűen pártunk következetes békepolitikájához —, hogy biztosan haladhasson a szocializmushoz vezető úton. Sokat szenvedett férfiak és nők hallgatják az előadót. Jegyzetfüzetek, tollak kerülnek elő, hogy a pártvezetés módszereiről, a somogyi munkások, termelőszövetkezeti parasztok, szocialista brigádok helytállásáról, példamutatásáról otthon beszámoljanak. — Jártunk a Káposvári Ruhagyárban. Láttuk a sok szép ruhát. Elmentünk a balaton- szabadi termelőszövetkezetbe, ahol megismerkedtünk a parasztság munkájával, eredményeivel. Kirándultunk a Balatonhoz, s mindenütt azt tapasztaltuk, milyen nagyszerű emberi körülmények között él a magyar nép. Szeretnénk elérni — s ez a célunk —, hogy a mi népünk is így éljen majd. Köszönjük az őszinteséget, amely bennünket is arra figyelmeztet, hogy mennyi nehézség, gond jelentkezik egy szocialista társadalomban is. Köszönjük a baráti fogadtatást, a hazánknak nyújtott segítséget, amely — bízunk benne — a jövőben sem marad el. Így beszélt Sangthong Phan~ navong, a csoport vezetője. S ezt hangoztatta a szegényparaszti szülőktől származó Khamphay Phialath is, akinek szülei a hosszú háborúban vesztették életüket, s aki ötször sebesült meg. Ma ezredesként egy katonai iskola parancsnoka. Szótlan, csendes kislány a most mindössze 22 esztendős Phasy Daundara. Tizennégy évesen, amikor más országokban az ilyen korú kislányok tanulni, szórakozni jártak, ő harcolni ment. Légvédelmi tüzér lett, s 30 ellenséges repülőgépet lőtt le társaival. — A békés életben milyen céljai vannak? — Nagyon megtetszett Kaposváron a ruhagyári asszonyok, leányok munkája. Szeretnék otthon én is ilyen szép ruhákat készíteni, de ahhoz előbb megfelelő gyárat kell építenünk. Khamphay Oundara, a Laoszi Forradalmi Néppárt KB tagja így beszélt a legfontosabb tennivalókról; — Eltüntetni a háborús romokat, segíteni az otthonukba visszatérő elmenekült vagy kitelepített embereket lerombolt lakásuk fölépítésében, s megkezdeni a békés termelő- munkát. Minél több fiatalt küldeni a Szovjetunióba, Magyarországra és a többi szocialista országba, hogy műszaki, mezőgazdasági és közgazdasági egyetemen tanuljanak, s irányítsák, vezessék majd az otthoni munkát. Kőedény-síkság, Mekong deltája, Rizsesköcsög-síkság. Az itt folytatott harcokra emlékezett Boun Ma Soupha- lat, aki 1949-től küzdött Kong Le kapitány — később tábornok — csapataiban egészen a béke beköszöntésének napjáig. Thavone Khamphoumy pedig arról beszélt, hogyan használták fel a harcokban teherhordozásra a házi elefántok mellett a megszelídített vad elefántokat is. Tolmácsunk — akit mindenki csak Sándornak szólított — 1968-ban jött hazánkba, itt végezte a közgazdasági egyetemet, kifogástalanul beszél magyarul. Ma Vientiané- ban él feleségével, három fiával. Az ipari és kereskedelmi minisztérium pénzügyi- tervező vezetője. — Fiaim Anyókával vannak otthon. Sajnos, óvodánk még nincs __ A zért küzdött ő és a többi sebesült is, hogy legyen. S hogy elegendő iskola, egyetem álljon a hárommilliós nép rendelkezésére, csökkenjen az analfabéták száma, mely az utóbbi években még 85 százalékos volt. Hogy ne csak minden 45 ezer emberre j üssön egy orvos, egy-egy emberre évi 50 dollár jövedelem, s a földterületnek ne csupán 4 százalékát tudják megművelni, mint tíz esztendővel ezelőtt. Azzal búcsúztak a baráti találkozó végén, hogy a hazánkban látottak, tapasztaltak meggyőzték őket: helyes utat választottak, amikor a szó" cializmus felépítését tűzték célul. Otthon valamennyien azon fáradoznak majd, hogy mielőbb új, emberibb élet teremtődjön a Mekong folyó partján. SzaJai László hétben; amikor túlórázik es' ezért pótlékot kap, ám mit fizet ezért? Szabad időt, pihenőidőt, és nem is keveset. Ha ez a túlórapótlékkal megfejelt jövedelem egyenletes termelés esetén egyenletesen oszlana meg, féléves vagy éves átlagban a munkás sem vesztene semmit. Vajon kiszámolta ezt már valaki? A munkahely számára a túlóráztatás egyértelmű kényszerintézkedés. Olyan kényszerintézkedés, amelynek csak és kizárólag negatív hatásai vannak. Ezek egy részét a bevezetőben már említettem, de hadd egészítsem ki: növekednek a készletek, emelkednek a kötbérek, lassul a forgóeszközök forgási sebessége, emelkednek a bértételek, a bérköltségek, ennek megfelelően csökkennek a béremelési lehetőségek, s mert ezek csökkennek, a munkások könnyen jutnak arra az álláspontra, hogy — a jövedelemnövelés reményében — »túlórakényszerbe« hozzák magukat, tehát... Kitörés a körből .. .tehát ördögi kör ez. amire végül is mindenki ráfizet. A megoldás? Sokan és sokszor leírták, elmondták már: a termelőmunka jobb, racionálisabb megszervezése, a folyamatos munka elemi feltételeinek biztosítása. Az efféle gondok enyhülését vagy éppen megszűnését nem lehet valamiféle általános hatású, közgazdasági csodaszertől várni. Tudatos és koncentrált szervezőmunkára van — illetve: lenne szükség, no és arra, hogy az üzem- és munkaszervezés világszerte alkalmazott módszereit és ezek adaptálási kísérleteit itthon ne gyanakvással fogadják. E módszerek megismerésével, követ- kézetes alkalmazásával lehet csak lépésről lépésre megvalósítani, hogy csillapuljon az ipari lázgörbe, hogy kevesebb legyen a túlóra, s hogy ez az állapot mindenkinek — úgymond — »jó üzlet« legyen. Vértes Csaba MAI KOMMENTÁRUNK A háztáji adóztatás új szabályai A lehetőségekkel élni csak úgy lehet, ha pontosan ismerjük azokat. A hiányos tájékozottság, az »X-től azt hallottam«, az »Y azt mondta« sok esetben zavarokat, félreértéseket okozhat. Hadd emlékeztessünk arra: a háztáji és kisegítő gazdaságok adóztatásáról szóló korábbi határozat helytelen értelmezése olyan sajnálatos következményekkel járt, hogy csökkent a termelési kedv. Szerencsére ez már a múlté (sok erőfeszítésbe került a vadhajtások lenyese- getése), a tanulság azonban maradandó: a határozatok és az azokból eredő lehetőségek ismerete mindenkinek érdeke. Emlékeztetőül azért idéztük a fenti példát, mert a napokban a Minisztertanács megtárgyalta és módosította a háztáji és kisegítő gazdaságok adóztatását. Tekintettel arra, hogy a kistermelők, a kertbarátok száma évről évre szaporodik, és korántsem csak a mezőgazdaságban dolgozókat érinti ez a rendelkezés, közérdeklődésre tarthatnak számot az új szabályozók. A korábbiakhoz képest több változás lesz 1977-től. Ezek a változások nemcsak egyszerűsítik az adóztatás munkáját hanem jobban szolgálják a termelési célok elérését. Az új szabályok szerint például a hatezer négyzetméternél (egy kataszt- rális holdnál) nem nagyobb földterület használói egységesen a háztáji gazdaságok alacsonyabb adótételei szerint adóznak. Részben ezért, részben a kedvezmények körének bővítésével az adófizetők csaknem egyharmadá- nál csökkenni fog jövő évtől az adó összege. Igen jelentős az új szabályozásnak az a vonása, mely a zöldségtermelési kedv fokozására, a parlagföldek jobb hasznosítására ösztönöz. Üj kedvezmény ugyanis, hogy a szerződéses zöldségtermeléssel foglalkozók, valamint a. parlagföldek megművelői adómentességet kapnak. Egységes adót fizetnek a háztáji vagy illetményföld használatára jogosultak, függetlenül attól, hogy a földterület megművelése helyett természetbeli vagy pénzbeli juttatásban részesülnek-e. Jövedelemadó csak azokat a kistermelőket terheli, akik az átlagosnál lényegesen magasabb bevételt érnek el. Erre az adózásra az évi száz- ötvenezer forint árbevételnél kerül sor. Termelési céljainkkal messzemenően összhangban álló új kedvezmény, hogy az adó alapjának megállapításakor a szarvasmarha és a tej értékesítéséből származó bevételt figyelmen kívül hagyják. A rendelkezés néhány fontos jellemzőjét emeltük ki. Kitűnik belőlük, hogy a kistermelői kedv föllendítésére ösztönöznek. Ezekben a hetekben formálódnak a nagyüzemek jövő évi tervei, t ezekbe a tervekbe a korábbinál céltudatosabban kell beépülniük a háztáji és kisegítő gazdaságok terveinek. Az új szabályozó idejében látott napvilágot, van idő és mód arra, hogy ki-ki eldöntse: miként kíván élni az új intézkedés adta lehetőségekkel. V. M. Külssolgálatosoh Jó egy hete keltek útra a Mezőgép Vállalat lengyeltóti gyáregységének külszolgála- tosai. Ok az első csoport tagjai, akik a MÁV szolnoki magasraktárát szerelik. Hesz Mátyás, a gyáregység igazgatója elmondta, hogy a külszolgálatos tevékenység fokozott szerepet kap a jövőben. A raktározási gondok megoldása országosan kiemelt program. Máris szerződésük van a szolnokiakkal 4 100 000 forint és a budapesti Elektroakusztikai Gépgyárral 2 869 000 forint értékben. Mindkét helyen raktári állványokat szerelnek össze: 45 tonna acélszerkezetet építenek be végleges helyére. Ezenkívül öt felrakó gépet is a helyszínen állítanak össze. Nehéz volt a gyáregység dolgozói közül összetoborozni azokat, akik vállalták a külszolgálatot. Kötődnek a háztájihoz, húzódoznak a munkásszállástól. A szociális gondokról nem is szólva. Az is igen költséges lenne, ha hetenként hazautaznának. Ügy szervezték, hogy kéthetenként jönnek haza Lengyeltótiba, á családhoz. Hogyan készül új feladatára a gyáregység? Balogh László főmérnök: — Első teendőnk az volt, hogy emberileg, szakmailag alkalmas művezetőt kerestünk. Korábban a csoport egyik fizikai munkás tagját bíztuk meg a vezetői feladattal. Sem ideje, sem hozzáértése nem volt az emberek Szovjet szakemberek Szabolcsban A Szojuzzagrangaz szovjet vállalat szakemberei, akik a Testvériség gázvezetéket építették hazánkban, ismét Magyarországon, Szabolcs-Szatmár megyében dolgoznak. Az országhatártól Leninvárosig új távvezeték épül. Az 58 kilométer hosszú, Nyírbogdányig vezető szakasz 324 milliméter átmérőjű acélcsöveit Nyínnadán állítják össze. gondjaival, bajaival törődni. Az a gépipari technikus, akire bátran rábízhattuk munkásainkat, régi dolgozónk, és a műszaki csoport technológusaként jól ismeri a gyártmányt is. Vele együtt én utaztam a helyszínre, mindent előkészíteni. Kulturált lakást szereztünk a fizetővendég-szolgálatnál. A megrendelő céggel szerződést kötöttünk, amelyben vállalták: tisztességes öltözőt, fürdőt bocsátanak a csoport rendelkezésére. Olcsón kapnak ízletes kosztot. Telefont és művezetői irodát is adnak. Arról, hogy minden megvan-e a csoport érkezése előtt két héttel magunk győződtünk meg. Mindezeken kívül apróságnak tűnik, mégis jó hangulatot váltott ki a dolgozókból: kényelmes, praktikus formaruhát kaptak. Kisgépeket, kéziszerszámokat vihettek magukkal. Nagy gondot fordították a szervezett anyagbiztosításra, a megfelelő munkafeltételekre és a munkavédelmi fölszerelésekre. — Megérdemli a törődést az úttörők nyolctagú csoportja — magyaráz a főmérnök —, hiszen a magasraktáraknak és a felrakó gépeknek nagy a jövőjük. Nemcsak belföldi, hanem külföldi üzletkötés is várható. Ráadásul ezek olyan feladatok, amelyek megoldásakor a jó szakemberek kiélhetik magukat. Itt aztán számíthatnak sikerélményekre. A gyáregység vezetői tisztán látják, hogy törődéssel, emberséges körültekintéssel kell megtartaniuk munkatársaikat. Nélkülük nem juthattak volna el a tavalyi, majdnem 53 milliós termelésig. — Már megvan a jövő évi előtervünk is, amely 72 milliós. Elérésében nagy szerepük lesz a külszolgálatosoknak. G. J. Somogyi Néplap SlK.íövi.'*.-,*. ( ...
