Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-10 / 240. szám

wm ____ ______

O S 2

Cukorgyár

Vasút és országút szorítja. Sok, pusztáról beköltözött cselédember talált itt régen sokszor egész évi megélhetést. Szorgalmukkal tudtak annyit gyűjteni, hogy megvalósíthassák a kisemberek egyetlen óhaját: saját házukat fölépíthessék. így keletkezett Kaposvár egyik legnagyobb külvárosa, templommal és két temetővel — jobbról a Dávid- csillagos —, ahol az utak ösz- szef útnak.

Harangszó kondul.

Az ínségkonyha egy tál levesét kanalazva messze tűnik a rég áhított kis ház, a föld. Álldogálnak, dör,mölnek, csak a szemük fényesedik. Nemzedékek árapálya, nagyszülők és unokák. Rég elhamvadt gyűlöletek parazsa izzik még a lelkek mélyén. Száraz faleveleket söpörnek, égetnek.

— Nagyapám áldott jóember volt, egy hibával: a kelleténél jobban szerette a bort. Emiatt aztán gyakran összekaptak nagyanyámmal. Máig is érzem a sült hagyma illatát. Mikor már nem volt mit enni, nagyapám ezt nyomta a markomba Mindig egy kis házat szerettem volna, csak akkorát, hogy époen beleférjek; az ablakán függöny, ami mögül kikukucskálhatok. Egyszer aztán ez a vágyam is teljesült: nagyapám egy rozzant asztalból kisházat ácsolt nekem az udvaron. Őrzött, vigyázott rám. Éjszaka halt meg, amikor mindenki aludt. Félek az éjszakáktól. Remélem, ma nem bújik felhők mögé a hold.

Harangszó kondul.

— Mit keresel köztük?

— Válasz arra: hogyan éltetek, hogyan éltek.

— Te csak mondod a magadét, lehet hogy igazad van, az is lehet, hogy nincs. De mondd meg őszintén: ki kérdezett?'

— Az anyám, akitől kíváncsiságom örököltem. Halot- taim, a ti halottaitok, ismerősök és ismeretlenek. Ők kérdeztek, biztattak: ha beszélned kell róluk, ne szégyeld, ha dadogva teszed. Még sokat kell tanulnom, hogy szavaim ne botladozzanak. Vaskos káromkodások nem riasztják szét a szemünkre szállt ködöt; tanuljunk szebb tudományt, hogy lássuk, hogy elkerüljön az ünnepnapi hősiesség, a hétköznapi gyávaság, a lelket sorvasztó két testvér.

Kézről kézre adnak a gyárban. Elmondják kit hol találok, mire kell vigyázni ha síkos vaslépcsőre lépek, hogy be ne verjem a fejem.

— Nézzen a szemembe — téveszti el a szót a doktornő ujját az arcom előtt mozgatva. Valóban szép a szeme.

— Mintha rövidlátó lenne.

Mennyit dohányzik naponta? Mennyit iszik naponta?

Vízsugárral mossák ki a beérkező vagonokból a répát. Vigyázva járunk a csizmaszárig érő sárban. Aki megbotlik, pórul jár. Gombos végű vas- villával hányom ki a vagonok alján maradt répát. Egy öregember a társam. Nem szól sokáig egy szót sem, csak fütyö- részik. Sarat fröccsent ránk a vízsugár, sáros lesz a vattaka- bát.

Vasrúddal döngetjük az üres vagonok ajtajának zárját. Feszül a vontatólánc, arrébb gördül a szerelvény.

Sűrű köd ólmán lassan ballag az idő. A ködben bújócskát játszik -a nap.

Ha nagyon átfázunk, behúzódunk melegednie Az öreg mellé telepszem a deszkapad- ra. A gépek mérgesen dohognak, az ablakokon behúz a szél. A szelepeken sipítva tódul a gőz. A rozsda marta csövek vasbilincseikbe kapaszkodnak.

A segédmunkásban mindig ott bújkál az aggodalom: mi lesz, ha kiveszik kezéből a szerszámot? Nem festett szentek ők, sokan vallják közülük, hogy egy kocsmából is állhat a világ, csak elég nagy legyen. De amíg szükség van rájuk, kis bűneiket nagv jóra cse~é- lik. Cukrot adnak az országnak.

/

— Vigyázzon, nehogy a zsebébe dugjanak egy marék cukrot, nézze meg a zsebeit, mielőtt kimegy a kapun! — figyelmeztetnek.

Hullámokban jönnek a kapu felé az emberek, a bejárat előtt összetorlódnak. Utánuk füttyent a mozdony, kéményfüstje kormoz. Színek, fekete, sárga és még feketébb. Felirat az irodaépület homlokzatán: »Nálunk a.munka becsület és dicsőség dolga.« Egy név helye zárójel között. Kérdem az arra járókat, de senki sem emlékszik rá. Szolgai fordítás ez a mondat, egykor minden gyár falát díszítette.

A köd szürke köpenye alá lopta nagy vigyázva a kéményeket. Vijjog, sír a gőz a kazánokban, sziszeg, dohog a vonat. Az emberek virággal a kezükben a temetőbe sietnek.

Szakmai oktatás falon

A tanfolyamok, továbbkép-1 zések a téli napokon és estéken falun sok hasznos ismeretet adnak, hogy eredményesebb legyen a munka a mező- gazdasági üzemekben. Emellett azonban még szükség van a háztájiban, házikertekben, zártkerti szőlőkben és gyümölcsösökben, a kertbarátmozgalom keretében tevékenykedők fokozott tájékozódására is. A minap néhány kisárutermeiő- vel beszélgettem. Elmondták: járatják a szaklapokat, s ezekből, aztán könyvekből meg a Somoeyi Néplap növényvédelmi tájékoztatójából igyekeznek tanulni. Mert manapság a pontos eligazodásra sokkal inkább szükség van, mint eddig bármikor.

Megnőtt a zöldség- és a gyümölcskertészkedési kedv. és olyan nyugdíjasok — meg aktív dolgozók is — »belevágnak«. akik azelőtt soha nem foglalkoztak ilyesmivel. Ugyanakkor a szőlőkben, gyümölcsösökben, kerti vetemények- ben olyannyira nagy a fajta- választék — s ezzel együtt más és más gondozást igényelnek az egyes fajták —. hogy kellő ismeretek nélkül moccanni sem tud a kistermelő. És ott van a rengeteg növényvédő szer. a különböző adagolási »receptekkel«, egészségügyi követelményekkel. Ha valamit elnéz a gazda, akkor vagy eredménytelen marad a vegyszeres védekezés, vagy mébeket pusztít, a saját vagy a szomszéd termését, önmaga és mások egészségét károsítja.

Nemrég a zákányi Csokonai Termelőszövetkezet por- rorszentkirályi kerületében jártam, s tekintve, hogy a községben régóta és szívesen foglalkoznak a gazdák gyümölcstermesztéssel: arról érdeklődtem: hogvan oldiák

meg a szakmai felvilágosítást. Mint meeüidtam, náluk a Hazafias Népfront szervezi-ren- dezi azokat az előadásokat, amelyeken a lakosságot érdeklő témákról tartanak tájékoztatókat. Tudok róla. hogy Balatonlellén, a község: könyvtár adott otthont annak idején a gazdálkodók körének. Szükség van rá, hogy

»Az ember olyan, mint a lehelet, vagyis mint a tovatűnő árnyék.«

Az új hit, az őszinteség, nem kedveli a csikorgó hazugságokat, és ez lesz hétköznapjaink csodája. Este, ha kígyóinak a fények, magasról mindez egy fénypont csupán, de itt lent millió árnyék mozdul, zajlik az élet.

— Leszállsz közénk, mondod. De kik azok, akikhez le kell szállni ?

— Rosszul mondtam: nem

leszállók, hanem közétek jövök, veletek indulni.

Szidcra Szpirosz

célravezető megoldásokkal segítsék a helyi gazdálkodó és társadalmi szervezetek, termeltető és felvásárló vállalatok a kisárutermelők eredményes munkáját. Nem csupán akkor, amikor árut várnak tőlük, hanem mór azelőtt, a különféle munkafolyamatok során.

Orbán Sándor, a komiósdi termelőszövetkezet sertéstelepének vezetője — levelét ezúton köszönjük, szintén ilyen megfontolásból vette kezébe a ollat — tapasztalatból tudja, hogy a gazdáknak szükségük van rendszeres felvilágosításra. de azt is látja, hogy kérésüket nem hallgatják meg mindenütt. Idézem: »A háztáji gazdaságokban az utóbbi időben az intenzív sertésfajta mind jobban kiszorítja a hagyományos mangalica és egyéb, igénytelenebb fajtákat. Az állattartók már arra is rájöttek, hogy ezeket a sertéseket kizárólag gazdasági abrakkal nem lehet eredményesen tartani. A fogyasztási szövetkezetek felvásárlóinál beszerezhetők a különféle tápok és koncentrátumok, de — és ez a baj — a termelőknek jórésze nem ismeri ezeknek helyes felhasználási módját. Többször találkoztam olyan esettel, amikor a süldőkoncentrátumot csak önmagában etette a gazda és szinte szó szerint „megmérgezte” a sertést...«

Levélírónk azon túl, hogy fölfigyelt a problémára, tett is a megoldás érdekében néhány léoést: előadásokat tartott tavaly a komiósdi tsz-hez tartozó három községben a tápok és koncentrátumok helyes felhasználásáról. De érzi, hogy ez kevés, több és szervezettebb tájékoztatást várnak a kistermelők.

Az őszi hónapok alkalmasak arra, hogy megyénk településein — ahol erre eddig még nem került sor, — készüljenek föl a téli oktatásokra. Azért nem írtam, hogy csupán fal- vainkban indokolt a fölkészülés. mert az ilyesfajta ismeretbővítésre városainkban is van igény.

Hemesz Ferenc

Kedvező a gépellátás

Az őszi mezőgazdasági munkák sikeres végrehajtásához az Agrotröszt folyamatosan. bizT tosítja a gépellátást. A mező- gazdasági üzemek pótkocsirendeléseit azonnal teljesíthetik, így elkerülhetők a korábbi években időnként jelentkezett határidő-csúszások.

A vetési munkálatok megindulása nyomán úiabb igények érkeztek, de mivel az elmúlt évinél jóval bővebb a készlet, ezeket is ki tudják elégíteni. A kukorica betaka- rítóknak sem kell leállniuk géphiány miatt, jelenleg a meglévő készlet mellett további 140 adapter érkezését várja az Agrotröszt a gyártóüzemből. Az idén első alkalommal a cukorrépa termesztő üzemek is igény szerinti mennyiséget

vásárolhatnak betakarítógép- böl, még a különösen keresett hatsoros önjáró kiszedőgépből is feltöltött raktár várja az igénylőket. Különféle rakodógépekből azonban — az ellátás némileg akadozik.

Rába Steiger traktorból a győri gyár eddig 390-et adott át az Agroker-eknek, s a negyedik negyedévben további 110-et szállít. A K—700 a típusú traktorból a szovjet partner eddig 41-et szállított, s december végéig további több mint 100 ilyen gép importjára i kötöttek megállapodást. A Szovjetunióból beérkeztek az első idei MTZ—80 típusú traktorok is. az év végéig 450-et vásárolhatnak ebből az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek.

Szeberényi Lehel

a rémI

Most Buda tanító bólintott. Elképzelte a gyereket, ahogy magához tér ijedtségéből, s észvesztve rohanni kezd ár- kon-bokron át, ide hozzájuk. Miután kiskora óta rémtörténetekkel tömték a fejét.

A fejét, mely most jól jön Buda tanító tenyerének, hogy ráhelyezze.

S az árnyék ezalatt megint lejjebb csúszott a meddőhányón. Holub Ciprián is rég elszekerezett,

Buda tanító az árnyékra nézett, aztán az órájára. Fejét csóválta.

— Hagyjátok abba — szólt oda a fiúknak. — Menjünk utána.

— Már rég kellett volna — morgott Kosznovszki Feró,

A fiúk oly gyorsan ott termettek Buda tanító körül, mintha már régen készen állottak volna erre, csak a jeladást várták.

Ki-ki hozta a szerszámát: csákányt, maciit, spicvasat. Szemmel intettek egymásnak: »Jó, ha a szerszám kéznél van.«

Aztán valami hijmvzott, mert keresték a szemükkel.

Ez kökényt evett? — Hor- nyák Marci tekergette a nyakát.

Most látták, hogv a vezér is elfelejtett visszajönni.

— Zsabkaaaáá! — kiáltották kórusban a bokrok felé, melyek köztudottan függönyül szolgáltak.

Maguk se tudták, miért kiáltanak a bokroknak, mikor úgyse vártak onnan feleletet. Öráia már. hogy a vezér eltávozott. És hogy Anyicska is eltávozott.

És ez most szöget ütött a fejükbe, noha úgy tettek, mintha eszükbe se jutott volna. De többekben megkönnyebbülést okozott. Ezek úgy gondolkoztak: előkerülnek maguktól is. És a fancsali szemük árulkodott a gondolatukról.

Csak ketten topogtak nyugtalanul, a s'etős indulással lábukban. Kis Pista volt az egyik és Dómbaj Gyurka a másik. Semmi kedvük se volt pajkos gondolatokhoz.

Ök tudták, amit tudtak, és semmi jót nem reméltek.

— Gyerünk már! — sürgette Kis Pista. — »Ha ugyan meg tudjuk akadályozni« — gondolta, de nem mondta. Semmi kétség, hogy most számol le Zsabka a lánnyal a múltkoriért. Ketten voltak ott Dombaj Gyurkával, mikor a vezér megszégyenít- tetett.

De nem tett erről egyikük sem említést. És a szemük- ' bői se lehetett kiolvasni semmit, mert nem is mutatták a szemüket.

Elsőnek vágtak fel a meddőhányón, miután Gyurka a lapátját csákányra cserélte. A csákány nyele nedves lett a tenyerétől. El volt szánva. Azt mondta magában: »Elég volt belőled!« Feltolult a szívébe a sok megaláztatás és sértés, amit Zsabkától viseltek sűrű hencegései során.

— Ne szaladjatok úgy! — kiáltott , Buda tanító. Alig tudta követni őket. Fújtatott és lihegett, s bokorról bokorra kapaszkodott.

A nap eltűnt, az erdő hűvös lehelete megcsapta őket.

Dobogó szívvel nyomultak •a sűrű szálfák közé. Mint. maroknyi csapat utat vág az

ellenséges hadrend sűrű falában.

Keréknyomok vittek eredetileg a forráshoz. De a keréknyomokat fű nőtte be. Madársóska és kék harangvirág, és a sár j növényzet mind több helyt összeborult fölöttük. Üjra meg újra bokrok alá bújtak a nyomok, s ha előbukkantak, lélegzetet venni, máris elöntötte őket a sáfrány, beszőtték a ragadós kúszók. S a harangvirág lámpásai kék derengést világítottak.

— Hahói... Hahó! — kiáltoztak, s a rengeteg visszazengte a kiáltást.

— Ha bolondok lennének felelni! — mondta Králik Jozso.

— Lehet, hogy közbe meg mái' visszamentek.

— Lehet.

A madársóska között kis csermely csobogott. A forrás vize. Az út már szakgdékos partoldalban vitt. Nagy kövek gurultak rá, ezeket át- lépdesték. Közben forgatták a fejüket, fürkészték az erdőt, de az olyan sűrű volt, hogy alig engedett belátást.

(FolyiaiyuMJ