Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-09 / 239. szám
H I a azt mondjuk, hogy vaf-iaimi a nyilvánosság elé kerül, akkor ez a kijelentés nagyon közel áll ahíhoz, mintha azt mondanánk, hogy valamire fény derül, valami megvilágosodik. Valamely ügy ilyetén világossága persze nem azonos megoldásával, de egy társadalmi probléma elzártsága, eltitkolása egyben társadalmi megoldásának lehetetlensége. Ez az elvont megfogalmazás a politikai tapasztalatok általánosításából következik. Mert minden olyan esetben — legyen szó kis, avagy nagy kérdésről —, amikor nem érvényesül a demokrácia, azaz nem válnak az eldöntendő kérdések a közös okoskodás és befolyásolás tárgyává, egyúttal a nyilvánosság hiányáról is beszélhetünk. A nyilvánosság fogalma pedig a demokratikus közélet alapvető ösz- szefüggéseire vonatkozik. A nyilvánosság mint politikai fogalom az újkori politikai demokráciával párhuzamosan fejlődött. Azáltal, hogy kiépültek a politikai irányítás szervei, egyúttal viszonylag el is különültek a társadalom más intézményeitől. A társadalom élete magánéletre és politikai életre hasadt szét. Eltekintve most attól, hogy a magánszféra és a közszféra a történelem során tartalmilag hogyan változott, tény az, hogy kialakult a marxi elemzésekből ismerhető ellentmondás a »burzsoá« és »citoyen«, Nyilvánosság azaz a magánember és állampolgár között, annak következtében, hogy a magántevékenység terétől elkülönülten létezett és működött a politikai tevékenység tere. E kettő között a nyilvánosság biztosította az összeköttetést a sajtó, a parlamenti viták, vagy választási harcok formájában. A megoldandó ügyek publi- kussá, a közösség által ismertté és mérlegedhetővé tétele a demokrácia működésének meghatározó előfeltétele. A nyilvánosság teszi lehetővé, hogy a magánember állapol- gári mivoltában léphessen föl közössége érdekében, és a közösségi érdekek politikailag képviseltessenek a nyilvánosság különböző fórumain. A kapitalista országok haladó mozgalmai, köztük a kommunista pártok ezért harcolnak a politikai nyilvánosság minden csorbítás! kísérlete ellen. Generációk tapasztalata ugyanis a fasiszta politikai gyakorlat, mely a tárgyalt összefüggésben a demokrácia megszüntetése, a politikai nyilvánosság minden intézmé- nvének megszüntetése formájában. Mi a helyzet fogalmilag a politikai nyilvánossággal a szocialista fejlődés során? Társadalmunk életiében nemcsak a magánszféra és a közszféra tartalmai változtak meg gyökeresen, hanem a kettő közötti összefüggés is megváltozott. Ismeretes például, hogy a tőkés vállalkozás kiiktatódott a magánszférából, vagy az, hogy politikai életünkben a pártirányítás a politikai rendszer kulcspontja. Mindez kétségtelenül és ismerten történelmileg egy új minőségű állapot. Ugyanakkor értelmetlenség lenne —■ és következményeiben politikai hiba —, ha nem látnánk, hogy a szocialista demokrácia számunkra is mint a magánélet és a politikai élet közvetítése létezik a nyilvánosság különböző formáiban. A szocialista állampolgár még elvileg is csak úgy államtag. tehát része a szocialista államnak, ha a nyilvánosság fórumain akaratát képviseltetve-közvetítve részesévé válhat a publikussá tett közügyeknek. Elvileg és röviden: a politikai nyilvánosság a szocializmusban is államérdek és a társadalom közösségeinek érdeke egyszerre. S mindez nem csuoán logikai műveletek kérdése. Saját szocialista történelmünk tapasztalata már, hogy a politikai nyilvánosság csorbítása, Asszonynak hallgass a nevei Oldódó passzivitás Az idős párhoz a véletlen sodort be a minap, faluriport anyagának gyűjtése közben. Nem kellett sok a késztetéshez, hamar »megnyíltak-«, s a bácsika — hajdani rangos gazda — mesélni kezdett; hogy volt, mint volt régen. De amikor asszonya segíteni akarván közbeszólt — emberének emlékezetét felfrissítendő —, a férjuráról egy szempillantás alatt leolvadt a nyájasság minden vonása: »Te hallgass, Teréz!« Az öregasszony meg- verten adott munkát a kezének, hogy aláztatását valamennyire is leplezze. Régről, igaztalan Időkből itt ragadt szemlélet ez az »asszonynak hallgass a neve«! Nem kell hinnünk a hajdan komisz fölénnyel legyintő Cesare Lombrosónak, aki így fogalmazott: »A nő a haladás ellensége és mindenkor, mindenfajta reakció legszilárdabb támasza. Szenvedélyesen ragaszkodik minden régi intézményhez, és minden olyan újítást személyes sértésnek tart, amely nem éppen saját testének feldíszítésére vonatkozik.« Nem kell hinnünk, mert eme jeles férfiú nem kereste a miértre a választ, noha az kézenfekvő volt: évszázadok gyakorlata kényszerítette passzivitásra a nőket, s nem bizonyos, hogy e rájuk osztott szerep kedvükre volt. Az azonban tény, hogy — főként kisebb falvainkban — a régi szerepséma ma is béklyó. Továbbmegyek: nemcsak béklyó, de nyomasztó teher is. Rátelepszik az apró, s olykor a nagyobb falu közgondolkodására ma is. Ügy tűnik, mintha ezeken a településeken a nőknek nem is lenne igényük arra, hogy részt vegyenek a köz ügyeiben, vágj' még »merészebben« fogalmazva: a látszat szerint nem hajlamosak a közéletben való részvételre. Valóban, feladat az, hogy megtanítsuk őket a világ dolgaiban gondolkodni. Évszázadok társadalmi igazságtalanságát kell korrigálni, ez világos. Ha ma készülne egy fölmérés arról: milyen ismereteik vannak korunk falusi asszonyának bel- és külpolitikai kérdésekről — szomorú összkép alakulna ki, úgy gondolom. »Nálunk a férfiak politizálnak« — hallottam már ekt a beletörődő nyilatkozatot nemegyszer. Persze, ez csak az egyik oldal. De erősen érződnek a rossz beidegződések a művelődés, a tanulás területén is. Ma még gyakori falvainkban ez a szemlélet: »A lánynak avval kell törődnie, hogy rendesen férjhez tudjon menni.« Holott a nők negyven százaléka ma aktív kereső, s a kisebb településeken is munkát tud adni a termelőszövetkezet. A jövedelmi szintazonosságot azonban nem mindenütt követi az önérzetazonosság, a közéleti aktivitás éledése az asszonyok részéről. És ebben tehet sokat az a gazdasági szervezet, amelyhez tartoznak. Az alkalmasakra felrázó feladatok kiosztásával, s — igen! — több törődéssel, odafigyeléssel vezetői »magasságban« is. Elgondolkodtató adat az, hogy a szocialista brigádmozgalomban részt vevők minden ezrének 35,1 százaléka nő. A kiváló dolgozó címmel kitüntetetteknek 36,7 százaléka asszony, leány. Ha a munkában ennyire elöl járnak, szorgalmazni kell, hogy a művelődés, a közhasznú feladatok vállalásában is »helyük legyen a nap alatt«. Mert igaz, hogy a 18 éves és az ennél idősebb nők közül tízszer annyi az érettségizettek száma, mint 1930-ban volt, és az is való, hogy a fel- sővégzettségűek tizennyolcszor annyian vannak, mint negyvenhat évvel ezelőtt, de tény, hogy a nők iskolázottságának színvonala összességében még jelenleg is alacsonyabb a férfiakénál. Pedig közéleti felhajtóerő az iskolázottság! Mert, ha már Lombroso mester lekicsinylő véleményét említettük, idézzünk most egy mához közelebbi felfogást is, W. Sauerét, aki így fogalmazott a nőről: »Szereti, sőt keresi a változatosságot, hogy az új dolgot üdvözölhesse, miközben a férfi kitart a régóta meglevő mellett. Innen meg a férfi karakterpszichológiai jellemzését hagyom el szívesen, s ezután mondom: hiszek a megfogalmazás első részében. És miután jó példa is akad bőven, még több faluban kövessük ezeket, szorgalmazva másokat, de mindenekelőtt önmagunkat a passzivitás robbantására. Li. L. a sajtó bürokratikus irányítása, a pártdemokráciának, yalaimint a tanácsi és a parlamenti demokráciának, azaz a nyilvánosság különböző fórumainak korlátozásával történő politikai irányítás milyen hibákat eredményezett politikai életünkben. S nemcsak az ilyen hibák föltárásához volt szükség a politikai nyilvánosságra, hanem elkerülésük lehetőségének záloga is a nyilvánosságban rejlik. A falugyűlések nyilvánosságától a kongresszusok nyilvánosságától a tv nyilvánosságáig életbevágóan szükségünk van a nyilvánosság szférájára, Csak ennek alapján fejlődhet a szocialista demokrácia és csak nyilvánosság biztosította közös megfontolásokkal érhetők el nyilvánosan/elfogadott politikai céljaink. Hangsúlyozni kell azonban ismét: közös ügyeink nyilvánossága nem azonos megoldásukkal. Bármilyen probléma bármiféle hatású megoldása a politikában a politikai döntések által történik. S természetesen nem a nyilvánosság dönt, hanem az arra jogosult szerv. Annak mérlegelése azonban, hogy kikből álljanak a döntésre jogosult szervek, mi és hogyan váljék el- döntötté, valamint, hogy megfelelő volt-e a döntés — nos, mindez már nagyon is a nyilvánosságra tartozik. A nyilvánosság az okoskodás tere — sokszor nem is valami bölcs okoskodásé —, ahol megfogalmazódva, politikai akaratként jelennek meg az érdekek. Üres absztrakcióként elképzelhető, hogy megtakarítsuk az okoskodásra szánt időt és energiát, de a nyilvánosság, az »okoskodás szférája« nélkül nincs demokrácia és a döntések felelőssége megfoghatat- lanná válik, akár elmarasztalást, akár méltatást érdemelnének. G. Cs. , MAI KOMMENTÁRUNK Érdekek találkozása Jó néhány tanév eleji teendő köti le a nevelők figyelmét, foglalja le idejét. Némi szemrehányással is néznek az iskolákban azokra, akik ezekben a hetekben — kötelességüknek eleget tévé — a pályairányítás tennivalóival keresik föl az igazgatókat, az osztályfőnököket. A legtöbb helyen ki is mondják: nincs itt még e munka ideje. Ez a hivatali szemlélet, mely kampányfeladatként kezeli a gyerekek felkészítését felnőttkoruk foglalkozására, még mindig jellemzője jó néhány iskolának. Pedig pályaválasztási felelősök foglalkoznak a tájékoztatással, a kapcsolatok építésével — igaz, anyagi és erkölcsi elismerésükre még sok a jogos panasz —, a nagyobb munkahelyek megbízottak révén igyekeznek bekapcsolódni a propagandamunkába, kiadványok, kiállítások, előadások nyújtanak részletes felvilágosítást a lehetőségekről. És mégis: a nyolcadik osztályt végzett fiatalok inkább csak »elrázódnak«, mintsem a népgazdasági, megyei igényeknek megfelelő szakma elsajátításába vágnak. Még mindig nagyobb szerepe van a döntésben. az esetlegességnek, a véletlennek, mint a tudatos irányításnak, a pedagógiai fölkészítésnek. Így marad betöltetlen jó néhány hely több szakmában, és indul álláskeresésre a megyében évről évre több mint kétszáz érettségizett, a felsőoktatási intézményekbe be nem jutott és a szakmaszerzést sem vállaló fiatal. Sajnos, az erőfeszítések, tt biztató jelek ellenére sem megnyugtató Somogybán a pályairányítás helyzete — állapította meg a megyei tanács vb legutóbbi ülésén. Bár az iskolákban sokat beszélnek — tantestületi és szülői értekezleten, illetve osztályfőnöki órákon is — az életre felkészítés e fontos területéről, a javaslatok, felhívások azonban inkább csak általános szólamként hangzanak él. A szülők ritkán kapnak választ egyedi, sajátos gondjaikra, illetve az osztályfőnökök — rosszul értelmezett tapintatból — sokszor nem valósághű képet adnak a gyermek képességeiről. Pedig mindenekelőtt a szülőket kell meggyőzni, sokoldalú érveléssel befolyásolva a helyes döntéshez segíteni. Emellett természetesen már az ötödik osztálytól kezdve következetes és folyamatos nevelő munkára van szükség ahhoz, hogy a nyolcadikban mennél többen találják meg az egyéniségüknek leginkább megfelelő szakmát, illetve továbbtanulásuk irányát. A tapasztalat azt mutatja: ahol az iskola igazgatója nem csupán hivatalból, hanem felelősséget érezve, nevelői hivatástudattól áthatva irányítja a tantestületnek e tevékenységét, ott a legtöbb gyerek találkozik a hozzá legjobban illő életpályával, képzési formával, és választása egyezik megyénk gazdaságának érdekeivel is. P. L. A megyei árualapokra is támaszkodnak 91 milliós forgalom fél év alatt A kereskedelemben évről biztosítani a szövetkezeteknek. évre tapasztalják, hogy a kereslet mind összetettebbé válik. A vásárlók igényeit jól kielégíteni csak színvonalas árubeszerzési munkával lehet. Ezt segítik az ország minden megyéjében a szövker vállalatok, a megyei áfész-ek közös árubeszerző vállalatai. 1970—71-ben alakultak országszerte. Feladatuk, hogy a megyei tagszövetkezetek ellátását javítsák. Miben nyilvánul meg ez? Sok egyéb mellett például abban, hogy a szövker-ek — ha tehetik — igyekeznek kedvező árrést Ragasztott faelemek Az áfésiz-ek így nemegyszer olcsóbban hozzájutottak bizonyos cikkhez, riiintha a nagykereskedelmi vállalatoktól vették volna. — Évi negyvenmilliós forgalmat bonyolítunk le az építőanyag-szakmában — mondja Preller Antal, a somogyi szövker kereskedelmi osztály- vezetője. — De sokféle vas- műszaki, ruházati, vegyes iparcikket, bútort is beszerzőnk. S főleg olyan árukat, melyek a helyi nagykereskedelmi vállalatoknál nem kaphatók. Az elosztást is segítjük. Egy tételben hozunk be valami kelendő holmit, s ezt osztjuk el az igények szerint. Nemrég például a pécsi szövker rendelt egy vagon hajszárítót az NDK-ból — az országok közötti áruforgalom csaik nagy tételekben bonyolítható le —, s a pécsiek átadtak egy tekintélyes hányadot, mi pedig igény szerint továbbítottuk a tagszövetkezeteknek. A somogyi szövker az idén szorosabb kapcsolatokat épí- j gyártanak? — s a tárgyalótett ki a szövetkezetek külke- I készségtől. A szövker is igyekúj üzletet kellene vásárolnia. Erre azonban nincs pénzük, így a szaküzlet megszüntetése mellett döntöttek. Továbbra is működik azonban a Kali- nyin városrészben az olcsó áruk boltja, a papír- és író- szerszaküzlet, s a megyében három tüzelőolajkút. Mind-, ezekből —. a Zselic forgalmát is. ide számítva —összesen 91 millió forint volt a félévi forgalmuk. A szövker az árubeszerzésnél mindjobban támaszkodik a megyei árualapokra. Az erdő- és fafeldolgozó gazdaságtól, valamint az UNITECH szövetkezettől vásárolnak rendszeresen, ajtókat, ablakokat; sokféle betonterméket a máriai áfész üzeméből; jó minőségű kötött- és konfekcióárukat a Kaposvári Háziipari Szövetkezettől, és ágynemű- garnitúrákat a szociális foglalkoztatótól. A kereskedelemben sok függ a mozgékonyságtól, a megfelelő áruismerettől — mit, hol A Kalinyln terülöd Nyelidovóban felépült az (Orosz Föderáció első ragasztottfaelem-gyár- tó üzeme. Elsősorban 21 és 50 méter hosszúságú gerendák, rácsos elemek, boltívek készülnek az új üzemben. reskedeimi vállalatával, a Hungarocooppal. így egész sereg — zömmel nem, vagy csak ritkán kapható — importáru érkezett Somogyba. 20 ezer méter horganyzott drótfonat, 800 mázsa dróthuzal, 12 vagon tetőfedő pala és mintegy 10 ezer tekercs tapéta. A somogyi szövetkezetek választékában a közelmúltban megjelentek a híres, színezett, cseh üvegtermékek is, ezt a szövker Liberecből és Jablo- necből — a csehszlovák üvegipar két központjából — hozatta. A vállalat a Zselic Áruház és a 17 tagszövetkezet áruellátásán kívül kis hálózatot is üzemeltet, övé Kaposváron az Engels utcai gyógynövénybolt. Ezt az — eddig bérelt — üzletet azonban a várható építkezések miatt szanálják, s a vállalatinak tetemes költséggel > szik kihasználni a néhány éve megnövekedett lehetőségeket. Rendszeresen járnak áruért a Budaipesti Finomikötöttáru- gyárba és a pécsi népművészeti szövetkezethez, s még jő néhány vállalat, szövetkezet háza táján megfordulnak. Éves szerződést kötöttek például a szombathelyi Latex- szel korszerű lakástextil szállítására. Ezenfelül rendszeres kapcsolatot tartanak a testvérszervezetekkel és a különböző szövetkezetekkel is. Az árucserében, -elosztásban betöltött szerepükből következik: helyet keresnek és találtak a somogyi tagszövetkezetek termékeinek is. Cs. T. Somogyi Néplap
