Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-09 / 239. szám

Mentés tolólétrával

Élesen vijjog a tűzoltóautó szirénája. A 7-es és az M 7-es úton a járművek az úttest szélére húzódva adnak helyet a villogó lámpával, szirénázva haladó járműveknek. A 67-es úton is feltűnik egy hatalmas tűzoltókocsi. Mindegyik Siófok—Széplakra, az Ezüst-part új üdülőihez igyekszik.

Az egyik tízemeletes épület teraszáról füst gomolyog. Né- hányan a hetedik emelet egyik szobájában rekedtek. A füst elzárta útjukat a lépcsőn, nem tudnak lejönni.

Máris a magasba emelkedik a 45 méter hosszú tolólétra, a mentőkosárban egy tűzoltó foglal helyet, s néhány pillanat múlva — álarccal az arcán — eltűnik a hetedik emelet erkélyén. Percek sem telnek el, a szobában rekedt két férfit a földön részesítik elsősegélyben.

Mindez azonban csak gyakorlat volt. A tüzet ködgyertyával utánozták, s a szobában rekedt vendégek is a mentési gyakorlaton részt vevő önkéntes tűzoltókból kerültek ki, akik a kaposvári, veszprémi és székesfehérvári államiakkal . hajtottak végre közös feladatot.

— Mi volt a gyakorlat célja? — érdeklődtünk Bányai Jánostól, a SZOT Üdülési Főigazgatóságának tízvédelmi főelőadójától.

— Egyre több magas és középmagas üdülőt helyezünk üzembe, amelyben családos, több gyermekes dolgozók is

pihennek. Minden üdülési igazgatóságon létrehoztunk önkéntes tűzoltócsoportat, felkészítjük őket arra, hogy gyors beavatkozásukkal emberek életét tudják megmenteni.

I Legfőbb törekvésünk, hogy

mindenütt olyan képzett emberek dolgozzanak, akik megelőzik az üdülőtüzeket. A gyakorlatokra is szükség van, hogy veszélyhelyzetben azonnal és gyorsan tudjanak cselekedni.

A kazsoki káposztás ember

Kazsok, falu széle. A családi ház mellett 1200 négyszögöles belsőség. Szépen kialakított kertészet. A legnagyobb részén káposztasorok. A termés egy részét levágták, elszállították már. Paprikából, petrezselyemgyökérből, sárgarépából, paradicsomból is jut eladásra.

A kert mellett víztároló. Ilyet még soha nem láttam. Fából készült, hatalmas láda, fóliával kibélelve, és benne 11 000 liter víz. Most nincs rá szükség, de nyáron, a nagy szárazság idején minden cseppje aranyat ért! A kútból kézi erővel töltötték fel a tartályt. Nagy szükség lenne öntözőberendezésre, szivattyúra, fóliasátrakra, de erre eddig a tulajdonosnak nem volt pénze. Talán majd jövőre. Az áfész ígérte, hogy segíteni fog.

Amikor az igái—göllei áfész vezetőit kérdeztem, hogy hol találok egy ízig-vérig jó zöldségtermelőt, a kazsoki »káposztás emberhez« küldtek. Mert így beszéltek róla, így nevezik az áfész-központ- ban. Tisztelettel szólnak munkájáról.

Hajdú József lakásába lépve először a Kertészet és Szőlészet című lapot pillantom meg az asztalon.

Egyszerű, szorgalmas, becsületes ember, aki a munkájának és a családjának él. A felszabadulás után kapott földet Inámpusztán. Azután a termelőszövetkezet, a Betonútépítő Vállalat és ismét a termelőszövetkezet következett. Mindig szeretett kertészkedni, de a pusztára nem vezet kövesét, nem tudta folyamatosan értékesíteni azt, amit megtermelt. Családi okok is hozzájárultak ahhoz, hogy Ka- zsokra költöztek.

A Ház, a kert a kövesút i mellett van. Jócskán tavasz volt már az idén, amikor Ka- zsokon helyre vergődtek. Azt javasolták nekik, hogy korai és kései káposztát ültessenek, ebből pénzeljen a család. Ekkor kapcsolódott össze munkája az igali áfész-szel. Megállapodást kötöttek. A szövetkezet helyből szállítja el az árut. Kifizették részére a 14 000 káposzta és 7000 paprikapalántát. A mindenkori napi árat kapja a böldségfélé- kért, ezzel szemben a zöldséget az áfész-nek adja el.

Somogy! Népiai

ö maga így vallott a munkájáról: »A feleségemmel

együtt nagyon sokat dolgoztunk. A költözködés miatt későn kezdtünk, de megérte. Egészségügyi okok miatt nem Vállalhatok másutt munkát. Jövőre már a salátával kezdjük, aztán a palántanevelés, a paprika- és paradicsomtermelés lesz a következő lépés. Azt szeretném, ha a szövetkezet szakemberei — az eddigi gyakorlat szerint — továbbra is jó tanácsokkal látnának el. Sokat segítene egy fóliasátor és öntözőberendezés. Sok szép. friss áruval hálálnám meg. ha az áfész anyagilag hozzájárulna ehhez.«

Az igali szövetkezet vezetői bizonyosan fontolóra veszik ezt a kérést. Ezzel szemben azt várják Hajdú Józseftől, hogy jövőre az 1976. évinél több zöldséget termeljen, s adjon le a szövetkezetnek.

Szeberényi Lehel

fl RÉM |

Anyicska. Hátradoibta dacosan a munka hevében szétlazult fonatait, és felállt.

25.

Buda tanító már várta, hogy ez történjék. Mert látta, hogy nyugtalanul fészkelő- dik ültő helyében; látta a szíve heves dobogását, az izgalom ágaskodását az ide-oda _ röpdöső tekintetében; sőt azt I a kis kerek tavat is látta a szája szegletén, amelyben a gúnyos mosoly fészkelt, mihelyt a kérdés elhangzott, s a csend reá beütött.

S most Anyicska felállt. Fejét hátravetette, és szó nélkül elindult.

Az arcokon meglepődés, a röstellet pírja.

— Anyicska! — szóltak utána. — Ne viccelj!

Anyicska már rálépett a zúzalékra a meddőhányó lábánál. S nevetett.

— Nem viccelek. — És szökellt felfelé, bozótról bozótra, mint a könnyű zerge. Már csaknem fenn volt a sötétlő erdő falánál.

Buda tanító utánakiáltott:

— Itt nézd csak meg! A forráshoz ne menj!

S a fiúk meghallották hangja mélyén a furcsa reAz első ilyen gyakorlat a múlt évben Gyulán volt. Az Ezüst-parti mentést követően Hévízen, majd Hajdúszoboszlón tartanak hasonlót a 30 méteres, illetve az ennél magasabb épületekben.

Amíg tájékoztat, az önkéntesek az állami tűzoltók segítségével megismerkednek egyéb feladataikkal is. Hogyan kell áramtalanítani, menteni az értékeket, igénybe venni a vészkijáratokat s a tűzlétrát.

Az állami tűzoltók megyei parancsnoka, dr. Egyed Dezső alezredes elégedetten nézte az önkéntesek gyakorlatát, akik fegyelmezetten, gyorsan hajtották végre feladataikat.

Az ő munkájuknak is köszönhető, hogy az utóbbi másfél évtizedben a SZOT kezelésében levő üdülőkben keletkezett tüzek okozta károk nem érték el a 150 000 forintot. Az idén egy tűz volt a Balatonon, egy pedig a Duna-kanyarbari. <A kár összesen csak 10 000 forint volt. Az üdülőkben dolgozó önkéntesek gyorsan elfojtották a lángokat.

megést. összenéztek: aggódik? Ha nincs ott senki, miért aggódik? Ö is hiszi?!

Buda tanító nem hitte. De néha bizonygatnia kellett magának, hogy nem hiszi, szorongásos pillanatokban. Vagy — mint most — az idegek próbálgatásában. Kinek nincs a lélek legmélyén olyan zuga, ahová már nem ér le az érteleim fénypásztája, s ahol tán betemetve az ősök hite szuny- nyad? Hogy néha, mint a visszajáró lélek, megkísértsen, s jelenlétére döbbentsen bennünket? Noha az értelemig akkor se, csak az idegekig tud felhatolni.

Buda tanítóban is csak az idegekig hatolt fel, s szorongó kiáltása az idegek zárlata volt csupán.

A lány odafenn semmit se szólt. Az erdő árnyéka kitárta elé karját.

Ott állott már a lány a fény és az árnyék határán. Szőke haja. lobbant egyet, s nem látták többé.

A fiúk szótlanul ültek a helyükön, s Buda tanító se szólott. Ügy ültek ott, mint a varjak vagy temetés után a rokonság. Üresen, bénultam Holub Ciprián mozgolódott csak, mert az élet nem állt meg, s a kővel el kell indulni; estébe hajol, mire a faluba 'ér.

S akkor felálltak, hogy dolgozni indulnak. Ahogy felálltak, látták, hogy Zsabka nincs ott. Üres a kő, s nekidöntve az üres bogrács.

Hm... — mondták magukDévai Zoltán

Sz. L.

Lépcsőzetes iskolakezdés

Elterelt autóbuszok

Kaposvár központjában, a Május 1. utcán végigsétálva az urbanizációs ártalmak sokasága károsítja a járókelők hallását és szaglását. A késő délutáni órákban a gépkocsik által kozott zaj már-már elviselhetetlen, s belélegezni is legföljebb a füstöt, kormot, az elhasznált benzin szagát tudjuk — ózondús, friss levegő hiányában. Még fák sincsenek, amelyeknek lombozata csökkenthetné a levegő szeny- nyeződését. Sürgető hát, hogy igyekezzünk megszüntetni a városiasodásnak ezt a töméntelen bosszúságot okozó gondját. Ámde hogyan? Melyek az erre vonatkozó tervek? Erről kértünk tájékoztatást a városi tanácson.

— Ha a Május 1. utca forgalmát nem csökkentjük rövid időn belül, akkor az aszfalt felújítása is nagy anyagi terhet ró ránk — mondta Csi- ker Lajos közlekedési főelőadó. — A teherforgalom és az autóbuszközlekedés elterelése a főútvonalról tehát kétszeres hasznot hozna számunkra: részben pénzügyit,

részben megfizethetetlen környezet- és egészségvédelmit. Az első említésre érdemes eredmény: október 5-től a

környék két Iskolájában 7.45- kor kezdődik a tanítás, egyben pedig 8.30-kor: ez a »lépcsőzetes« kezdés valószínűleg lényegesen elviselhetőbbé teszi majd a reggeli forgalmat. A többi iskola vezetőivel is tárgyalnák a tanítás kezdési időpontjának megváltoztatásáról.

Ennél sokkal nagyobb eredmény várható azonban attól a rendelkezéstől — folytatta Csiker Lajos —, amely lehetővé . teszi november 1-től, hogy az autóbuszjáratok jó részét kivezessék a Május 1. utcából. Eddig több mint egy tucatnyi járat .haladt ezen az útvonalon, ezután csak a tizenkettes autóbusz közlekedik majd a főutcán. Az új menetrend már a nyomdában van. Nem elképzelhetetlen, hogy a megállóhelyek számának csökkentése és helyének megváltoztatása a kényelem- szeretőbb ütasok elégedetlenségét — vagy felháborodását — váltja majd ki, azonban nekik is meg kell érteniük, hogy városközpontunk csak így óvható meg a további károsodástól. Ami a teherforgalmat illeti, egy »részeredmény« ott is születőben van: a Volán Vállalat vezetői megígérték, hogy a cukorrépát szállító teherautók útvonalát a közeljövőben igyekeznek megváltoztatni, ily módon azok elkerülhetik a főutcát. A gépkocsiforgalom teljes kitiltása és sétány kialakítása a közeljövőben nem megoldható.

A belváros levegőjének szennyezéséhez természetesen nemcsak a közlekedési eszközök »járulnak hozzá«, hanem a hagyományos fűtési módok is. (Közismert London példája: a szén felhasználásának csökkentésével megszűnt a várost szinte elborító füstköd is.) Ezzel kapcsolatban Magyar József főelőadótól kaptunk felvilágosítást.

— 1978—79-re a Május ífc

utca teljes hosszában bevezet« jük a gázfűtést. Jövőre a Baj- csi-Zsilinszky és a Szántó Imre utca lakásait látjuk el gázzal, ezzel egyidejűleg a környéken található üzemeknek is kötelező lesz az áttérés a gázra. A Munkácsy Mihály Gimnázium épületét rövidesen távfűtíícsatornára kötik át. Az északnyugati szén- kazánház megszüntetése szintén jelentős eredményekkel kecsegtet a környezetszennyezés mérséklését illetően. A gáz bevezetése és felhasználásának általánossá tétele sem lesz zökkenőmentes: megyénk tartalékai a hatodik ötéves terv kezdetére valószínűleg kimerülnek, ezért a további ellátást az országos hálózatból kell biztosítani.

Az üzemek által okozott légszennyezés csökkentésében szerényebb eredményekkel dicsekedhetünk, ámde itt is van követésre érdemes példa: a cukorgyár közelmúltban fölszerelt, már működő légtisztító berendezése — fejezte be Magyar József.

Örülünk, hogy a tavasszal az országgyűlés által elfogadott kömyezetvéde’mi törvény nem maradt pusztába kiáltott szó, s még inkább elégedettek lennénk, ha ezeknek a szép terveknek a megvalósítása nem a »tizenkettedik órában« történne meg. Mert a legkisebb késedelmet is — fülünk, tüdőnk, idegrendszerünk bánVíz, levegő — fény, élet

Van egy munkahely Kaposváron, kint a Toponári úton, ahol első hallásra igencsak egyszerű alapanyagokkal dolgoznak. Vízzel és levegővel. Mit lehet csinálni ezekkel? Például föl lehet bontani a vizet és. a levegőt, oxigént, hidrogént és nitrogént lehet nyerni.

Bokáig ér a fehér gőz a levegőbontó gép körül. Most eresztik le a folyékony oxigént, mínusz 180 fokon. Körülötte jámak-kelnek a kezelők. Messziről úgy látszik, mintha nem a gomolygó gőzszőnyegen, hanem felhőkön járnának, olyan sűrű az anyag. Mindezt egy ablakon át nézem, a szerelőműhelyből, ahol Csontos János vil- ilanyszerelővel beszélgetünk. Éppen a kezét tisztítja. Olaj nem kerülhet a gépekhez, a palacíkokhoz sem. Az oxigén nem tűri az olajat, ha egy kevés is kiszivárog, akkor szikra sem kell, máris ég. A vas

ban a fiúk. De Holub Ciprián látta Zsabkát elmenni, s egy bokorcsoportra mutatott, lefele a falu iránt.

— Gyün az — mondta —, végzi csak nagydolgocskát.

A fiúk nekiláttak a munkának, de valahogy nem volt nagy kedvük. Ingerülten rászóltak egymásra a legkisebbért.

— Elütöd a lábam, te marha! — kiáltott Feró.

— Mért teszed oda?! — csattant vissza Marci.

Aztán csak a kő zengett. De ennek a zengésnek se volt kitartása. Minden türelmetlen volt. Az élettelen világ is. A hőség reszketett a kövön.

— Még mindig nem jön. — Igen hamar megálltak a munkával. Tele has, rövid szufla.

— Most ment el.

— Húsz perce.

— Csak tíz.

— Még csak annyi lenne?

— Tizenöt.

Üjra zengett egy sort a kő, egy álmos sort. Ebéd utáni ímmel-ámmal.

Dombaj Gyurka fölegyenesedett. Gyöngyöző homlokát csanem fehér üstöké alatt letörölte.

— Most már azért jönni kéne neki.

— Kedesi biztos.

— Minek kellett engedni? — szólott Feró. — Mentünk volna mindnyájan.

— Hisz jókor mondod!

— Még mehetünk.

De nem mentek. Megint a kőhöz fogtak. De még annyit se verték, mint az előbb.

is »vízzé válik«, elfolyik, ha az oxigén kiszabadul a palackból.

— Hatodik éve vagyok itt villanyszerelő. A pesti gázgyárban tanultam, két hétig tartott a továbbképzés. Azelőtt is villanyszerelő volam. Ma szivattyúszerelés volt a hűtőháznál. Üzemleálláskor van teljes karbantartás, azután a meghibásodásnál kell javítani; ha baj van, éjjel is.

Bent a teremben ütemesen működnek a kompresszorok. Sűrítik, nyomják a gázt a vezetékbe, amelyben az elektroncsőgyárba utazik. A fölösleg pedig palckokba, tartályokba kerül. Körben a sok mozgó alkatrész, bonyolult csőrendszerek. Vajon hogyan veszik észre, ha baj van?

— Megmutatja azt a gép — mondja Bán József, aki először a vízbontónál dolgozott, s most művezető. Hangváltozás van, ha valami nem jól megy. Akik régóta itt vannak,

Feltekintettek az erdőre. Megint és megint.

Az erdő a bánya fölött hallgatott. Fekete fala, úgy tetszett, mindig nőtt egy sort, és már csaknem az égig ért. Mert délután volt, és az árnyék gyorsabban halad ilyenkor. A meddőhányón látni lehetett, hogy lopakodik lejjebb és lejjebb.

— Csak nem ment el a forrásig?

Kosznovszki Feró eldobta a lapátot.

— Szégyen, hogy egy lánynak kellett... Röhej.

Buda tanító nem szállt be a diskurzusba." Sétálgatott, s noha nagyon is lassú léptekkel méregette a rakodót föl- alá, kétség nem fért, hogy a nyugtalanság húzza lépteit sósúllyal. Sűrű pillantásai az órájára is mutatták. Laoo gyereket a maga közelében tartotta, s néha fejére tette kezét, mintha a gyerek atyáskodó védelmére szorulna. Önfegyelmének volt erre szüksége. Nem a gyereket, magát nyugtatgatta vele.

— Tényleg láttál valamit? — kérdezte a gyerektől.

Az bólintott.

— Embert?

Bólintás.

— S a kanna? Elvette?...

A gyerek nemet intett a fejével. Majd meg is szólalt, szégyenkezve, beismerőn:

— Nem tudom ... Nem emlékszem ...

(Folytatjuk)

I

már »kihallják«, amikor nem ezt a »kattyogó« hangot adja a gép. Az expandáló »széthúzza« a levegőt, most éppen 27 , atmoszféráról 4,4-re. Közben 50 fokkal csökken a hőmérséklet.

A már mínusz 150 fokos, folyékony oxigénből a kezelők kiöntenek egy átlátszó falu edénybe. Forr benn az oxigén, égszínkék folyadék, s az üveg oldalára ráfagy a lehelet.

A vízbontókészülék külön teremben áll. Mint egy óriás pók, ezernyi karral; fent a tetején üyegfalú csövekben lúg áramlik. A művezető a különös gépre mutat.

— Eléggé csudabogár, amikor idejöttem, tartottam is tőle. Ez a legveszélyesebb, mert ha szivárgás van, az oxigén és a hidrogén robbanókeveréket alkot.

A betonozott talapzat alól vastag fémlemez vezeti a gépbe az áramot, 1800 ampert. Huzal nem bírná el ezt J az áramerősséget.

Matók József műszakvezető szintén kaposvári.

— Hárman jöttünk ide egy régebbi munkahelyről. Egy barátunk is az Izzóban dolgozott, ő mondta, hogy gázgyár épül. Megtetszett a munka, mert érdekes. Aki tudja kezelni a gépeket, annak nem veszélyes. Igaz, szabad hibázni, az túlságosan sokba kerülne ...

Molnár Jenő csoportvezető már akkor itt dolgozott, amikor még nem volt gázgyár.

— Az alapokat rakták, amikor idejöttem — mondja. — A fölszerelésnél dolgoztunk a társaimmal együtt. Egy év múlva pedig beindult a gázgyártás. Megbeszéltük a többiekkel meg a családdal is, mielőtt elkezdtük. Tudtuk, mivel jár, hogy »gázos« a munka, de a gépek kezelését jól megtanultuk. Figyelem kell több, és jönni szombaton, vasárnap is. Folyamatos az üzem, s ha jók a gépek, nincs megállás.

így beszélnek munkájukról a gázgyáriak. Már jó pár éve tudják: vasszeges cipőben bemenni nem szabad, ebéd után kezet mosni a biztonságukért kell, s hogy munkájuk ma már nerricsak melléktermelés: az elektroncsőgyár nélkülük holt üzem, nincsen izzítás. De szállítanak másokhoz is, palackokban. Ipari gázt kap a Volán, és küldenek a legfontosabb igénylőknek — ahol valóban életfontosságú szükség van oxigénre —: a kaposvári és a dombóvári kórhá- jzaknak is. Fekete Gábor