Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-05 / 235. szám

Kosárlabda NB II

Asztalitenisz NB I

Válogatás az életműből

Száz pontot dobtok a Táncsics kosarasai

Pécsen szerepeltek a Táncsics NB Il-es kosárlabdázói. Az Universitas PEAC elleni mérkőzés kettős jelentőségű volt: a bajnokság mellett egyben a Pannónia Kupáért is játszották. A Táncsics jó játékkal 100:73 (56:35) győzött, az aláibbi összeállításiban:

Dankó (8). Csepreghy (13), Gálosi (5), Vertetics (14), Rab (18). Csere: Monoszlai (8), Kovács, Varasdi (2), Bokor (10), Hoffmann (22).

A találkozó érdekessége, hogy a 2. percben 6:0-ra még a pécsiek vezettek, az 5. percben azonban már 12:6 volt a Táncsics javára.

Ugyancsak a Pannónia Kupa keretében mérkőzött az NB I-es Körmend csapatával a Táncsics. Egykori csoporttársukat 76:73 arányban légy azték, ezután azonban 116: 94-re kikaptak az ugyancsak NB I-es Bajától. Végül is a 3. helyen végeztek.

A Pannónia Kupa legjobb irányító játékosának járó tisz- téletdíjat a Táncsics játékosa, Vertetics István kapta.

Búcsú az NB l-től Kaposváron

Több évi élvonalbeli szereplés után a Kaposvári Vasas férfi asztaliteniszezői N3 I- esként búcsúztak Ids számú szurkolóiktól. A Cegléd elleni mérkőzés volt az utolsó, amelyet az élvonalban Kaposváron játszottak; a még hátralevő egy mérkőzést idegenben játsszák. Ez a találkozó is igazolta, hogy a jelenlegi asztalitenisz csapat nem képes helytállni az NB I-ben: attól a Ceglédtől szenvedett vereséget, amelyet a korábbi években mindig biztosan két vállra fektetett.

Három hazai győzelem a megyei labdarúgó-bajnokságban

(Folytatás a 4. oldalról)

percben durvaságért kiállították. Góllövők: Polgár, Nagy

(11-esből), illetve Bíró, Kiss. Jók: C. Kovács, Nagy, Péntek, illetve Vágvölgyi, Bíró, Berki. Csurgó ifi—VBKM Vasas ifi 1:1

Vörös István

Kadarkút—Somogyszob

2:2 (1:1)

Kadarkút 200 néző. V.: Berki.

Kadarkút: Tráj — Csenras, Katán, Bakonyi I., Gelencsér, Kol- taí (Horváth), Schwindt, Bakonyi n., Nagy, Kiss, Panka (Varga). Edző: Matán József. Somogyszob: Bőm — Várai, Varga, Kótai. Bó- dis, Bakonyi F., Bálint, Pintér B. (Hókai), Pintér L,., Deák. Bi- csáki (Fehér). Edző: Fisli István.

Megérdemelten vitte el az egyik pontot a lelkes vendégcsapat a szétesően játszó Kadarkút otthonából. Góllövők: Matán, Nagy, illetve Pintér, Deák. A Kadarkáiban nem volt jó teljesítmény. A vendégek legjobbjai: Kótai, Bakonyi, Deák, Fehér.

Schán György

Marcali—K. H. Vasutas

2:1 (2:1)

Marcali, 400 néző. V.: Szentgyörgyi.

Marcali: Barta — Dunkler, Kusz, Pék, Kiss, Miseta (Beck), Szántó, Sándor, Borsfái, Izsák, Skáfár (Lukácsa). Edző: Borsfái Géza.

K. H. Vasutas: Farkas (Dörnyei) — Méreg, Berkes. Angyal, Har- czos. Kelemen, Steller (Szalai), Deák, Bakos, Kaszás, Tallián. Edző: Laczkovics Lajos.

Keserves volt a győzelem. A hazaiak elmaradtak a várakozástól: a helyenként durva mérkőzésen a szünet után csak négy kapufát tudtak lőni a marcaliak. Góllövők: Szántó (11-esből), Borsfái, illetve Kelemen. Kelement az 53. percben tiszteletlenségért kiállították. Jók: Pék, Kiss,

Sándor, illetve Méreg, Berkes, Harczos.

Marcali ifi—K. H. Vasutas ifi 3:1

Bősz Adám

A bajnokság állása:

1.

Nagyatád

8

T

1

—

20-3

15

2.

Táncsics SE

8

7

—

1

28-5

14

3.

Marcali

8

7

—

1

30-9

14

4.

Kadarkút

8

5

2

1

24-11

12

5.

B .-lelte

8

5

—

3 20-13

10

6.

Vasas

8

4

1

3

26-22

9

7.

K. Vasutas

8

2

4

2

10-12

8

8.

B.-boglár

8

3

1

4

15-20

7

9.

Fonyód

8

3

1

4

18-24

7

10. Csurgó

8

2

2

4

19-17

6

11. Tab

8

2

2

4

12-16

6

12.

Latin c a SE

8

3

—

5

17-22

6

13.

Somogyszob

8

2

1

5 14-17

5

14. Lengyeltóti

8

2

■—

6

16-30

4

15.

Gyékénye«

3

1

1

C 11-37

3

16. Szőnyi SE

8

1

—

7

3-25

2

Cegléd—V,BKM Vasas 17:8 Gy.: Karsai (5), Réti dr. (4), Németh, Bodrogi (3—3), G. Bíró (2), illetve lvusza (4), Katona, Szálinger (2—2). A találkozón csak lvusza játéka emelkedett az átlag fölé.

A női együttes szombathelyi bajnoki mérkőzése elmaradt, mivel a Saibária asztali teniszezője, Beke országos versenyen szerepelt.

Kijelölték

a válogatott kereteket

A szombati bajnoki forduló után Baráti hajós szövetségi kapitány kijelölte a Görögország elleni VB-selejtezőre készülő magyar labdarúgó válogatott keretet. A korábbiakhoz képest csak néhány változás van. Hosszú idő után az újpesti -hátvéd, Tóth József is a többiekkel készül. Az alábbiakból kerül ki a pályára lépő csapat: Gujdár, Kovács h., Török, Nagy III., Bá~ lint, Kereki, Kántor, Tóth J., Nyilasi, Ebedli, Pintér, Rab, Pusztai, Fazekas, Törőcsik, Magyar, Váradi.

Utánpótlás válogatottunk — ugyancsak szombaton — Kecskeméten játszik a görögök ellen EB-találkozót. A keret a következő: Kiss, Hor- nyák, Kovács (Haladás), Kerekes, Varga (BVSC), Végh, Paróczai, Pásztor, Nagy A., (Honvéd) Mayer, Kelemen, Szabó (FTC), Izsó, Borostyán, Szűcs (Dunaújváros),

Szeberényi Lehel

' A RÉM j

— Komolyodunk, látom — mondta Sandi. Egyet a lányra, egyet a Zsabka gyerekre pislán tott.

A kis ember nekifogott a vasalónak, gyors, ügyes ujjakkal. Csak a szétszedés volt egy kicsit kacifántos a berozs- dásodot csavarok miatt.

Már rakta össze. Zsabka nézte, szája alatt a gúny kis fény csíkja.

— A trafikos úr nem kér érte semmit — fordult Zsabka fennen a háziakhoz, szeme vigyorgott. — Szívességből tette. Igaz, mester?

A mester nagyjából Zsabka felé pislantott. Kissé melege lett.

— Ügy is van — mondta.

Vidoran mondta, s azt gondolta: »Fene a bőröd!« Majd

ezt: »Nagy akarsz lenni a nő előtt, te csibész, az én kontómra?«

A csibész gúnyos, merev késtekintete a bőre alatt forgott: »Fizetsz, és mindig fizetsz'«

De Sandi mester most állta, mint a fakírok. Más fúrta belül, talán ezért. Itt az alkalom a teljes megbizonyodásra.

— Máskülönben mi van? — kérdezte mintegy mellékesen. — Találtál valamit?

— Hol?

— Az erdőn.’

■ Nem kapott választ. A nyílni készülő száj megremegett és bezáródott, egészen összeszorult.

Sandi figyelte ezt a szájat, már a szavak váltása alatt • is figyelte, s az arcot, az arcra ráhúzódó szürke árnyékot, ahogy kioltja a szemekből is a gúnyt. Mintha a himlőhelyek megnőttek és szétterjedtek volna.

— Na, isten megáldja, használják a vasalót egészséggel! — búcsúzott a trafikos. Fürgén és nagyon vidáman távozott. Végképp megbizonyosodott róla, hogy a török kincs megvan — a föld rejtekében. Ha pedig ott van, akkor nincs

baj. Ö még azt megtalálhatja!

Tele volt bizakodással, s új lelkesedéssel.

A csend pedig legsúlyosabban Matej házán ült.

És visszhangzott, ahogy Matej a füves udvaron, a beteg lábát mereven előrenyújtva, a deszkát dobálta. Felszabdalta ólnak, és dobálta, egyre dobálta. Hogy hangot halljon a csendben.

Az alattomos csendben.

Mert alattomos volt e napok csendje, nem pedig álmos.

Matej udvara kongott. Mint az üres üvegverem, hol nincs már élet. A holtak jégbirodalma.

De Matej nem adta fel. Megsimoigatta a gyönge zöld füvet. Nézte, mint hajol meg bársonya a tenyere alatt. S mikor fölemeli a tenyerét, mint kel föl újra. S már csillog egyenesen, ruganyosán a fürdető napban.

Nézte a füvet, és elgondolkozott a fű természetéről.

Aztán haj igáim kezdte megint a deszkát, csak úgy csattant. És nem vette észre az embert az udvaron, a háta mögött, csak amikor megszólalt. Mert nem is várta. Hetek óta.

— Hűha, de dühös vagy!

Matej összerezzent, s mikor

hátrafordult, arca elárul,ta meglepődését, s utána mindjárt lelkének sírós szabadulását a nagy kő alól.

Fekete borostái mélyén remegett 1 a meglágyult szája, természetellenesen összehúzott szeme nedvesen csillogott, mint imént a tenyere alól szabadult fűszál.

— Ján! — szólott. — Hogy te jössz ide?

A hang is olyan volt, mint a száj, amely képezte: lágy és reszketeg.

— Jöttem lábamon. — S legyintett Ján, mintegy elütve a dolgot, a maga érzékenyüléséről nehogy árulkodjon, a szemét is kacsintóra állította.

— Nem te félsz bélpoklos- tól? — Már Ma tej is nevetett.

— Dolgom volt sok — magyarázkodott Ján újabb legyintés után. — összegyűlt neked sok parketta.

Matej fölállt, mosolygott. Leverte magáról a forgácsot. S kiáltott egy nagyot. Vidám rikkantás volt inkább:

— Anyjuk, hé!

Teréza kinézett, s csodálkozó arca mindjárt kerekre derült.

(Folytatjuk)

Bernátfh Aurél

a marcali képtárban

Az országos múzeumi és műemléki hónap Somogy megyei megnyitója egybeesett a marcali képtár avatásával. Bernáth Aurélnak, a nagyközség szülöttének műveiből nyílt kiállítás vasárnap délelőtt az új intézményben, mely a helytörténeti és munkásmozgalmi múzeum bővítésével a kortárs képzőművészet otthona lett. A kiállítás megnyitásán részt vett Varga Péter, a megyei pártbizottság első titkára.

évszázados életmű egyes fejezetei lezárulhattak, de Bernáth ecsetje ma Is a teremtő hétköznapok eszköze.

Horányi Barna

A meghitt ünnepségen az idős mester meghatódottságát a gyerekkori emlékek táplálták. A község lakói pedig jogosan büszkék Marcali neves szülöttére, s a maguk építette új képtárra. Azt hiszem, túlzás nélkül mondhatjuk: a

tettel párosult érzések összefüggnek, azaz Bernáth Aurél nemcsak a művészi széppel ajándékozott meg bennünket, szülőfalujában kézzelfogható bizonyítéka van igényteremtő hatásának is.

Dr. Ress Zoltán nagyközségi tanácselnök megnyitó beszédében így emelte ki ezt a gondolatot:

— Az emlékek, az összetartozás jegyében tiszteleg most Marcali szülöttje előtt, akit a magyar festészet nagyjainak sorában üdvözölhetünk. Ez a kiállítás találkozás és ünnep a mesternek és Marcali lakóinak, akik úgy kívánják Bernáth Aurél munkásságát magukénak is vallani, hogy múzeumunk új képtárában művei mindenkor láthatók legyenek.

Megható kívánsággal fejezte be megnyitóját a nagyközségi tanácselnök:

— Kívánom, tegye boldoggá a drága mestert szülőföldjének tisztelete, a marcaliak szeretete.

A meghatódottság érzésével elsőnek lépett az új képtárba Bernáth Aurél, akit a tárlat nézői szoros gyűrűbe fogtak, és nem maradhatott el a katalógus dedikálása sem.

Több mint félszáz kép nyújt betekintést a gazdag életműbe. Az itt kiállított művek közül a legkorábbi 1925- ből való, az ismert Prágai Károly-híd. Bernáth Aurél

'!

művészetének jellemzéseként líraiságát és északias, mértéktartó hűvösségét szokták emlegetni. A művek ismerete nélkül arra gondolhatnánk, hogy Bernáth munkásságát e két véglet határozta meg. Képei meggyőzően harmonikus életérzést sugallnak, palettája a humánumot szolgálja. A líraiság szinte családias melegséget áraszt, e képek gyakori témája az összetartozás, á sokoldalú emberi kapcsolat. Ide tartoznak az Ali- cét megörökítő vásznak — Alice erkélyen, Alice beteg

— vagy Marilit: Mariit olvas, Marili felolvas Szabó Lőrincnek. Bernáth balatoni tájai

— különösen akvarelljei — a

tó rezdüléseit követve, emberi érzéseket közvetítenek. A tájképek sorában külön fejezetet jelentenek azok a vásznak, melyekre legalább ráillik az »északias« jelző. Ilyen a Svájci táj, mely 1939-ben ihlette a festőt. Néhány kép az újabbak közül: Budavár a

középkorban — 1975. A történelmi helyet életközeibe hozó pasztell mellett a gödi tájat fedezzük fel még frissebb képein: Gödi táj hegyekkel — 1976. A több mint fél

Shakespeare

a Bányász Színpad előadásában

Mindenki örült, amikor kiment a divatból az irodalmi színpadok merev, csupán szövegkoncentráló előadásmódja. Rendezők, előadók szívesen fordultak a színjátszás haladó hagyományaihoz; mentették azt, ami ma is korszerű, és elhagyták a nép- színjátszás sallangjait.

Az »új« hullámot talán a közönség fogadta a legnagyobb örömmel. Ám az mégis sok volt egyeseknek, amikor a tatabányai Bányász Színpad Shakespeare-rel állt elő. Némelyek hümmögtek, mások egyenesen László Tibor rendezőnek szegezték a kérdést: Hogy mertek ti Shakespeare-t játszani? Tényleg, hogyan? — kérdeztük mi is a Szentiván- éji álom kaposvári bemutatója előtt a fiatal rendezőtől.

— Régóta foglalkoztat már bennünket az a gondolat, hogy színpadra állítsunk egy Shakespeare-darabot. Az, hogy mondanivalója aktuális, közel lehet vinni a ma emberéhez, nemcsak a színházak előadására igaz. Ügy éreztük, mi is meg tudnánk valósítani. Természetesen nem mindegy, hogy melyik drámával kísérletezünk. A Szentiyánéji álom alkalmasnak látszott. Miért? Mert rólunk is szól. Elhagytunk a cselekményből egyes részeket, szálakat. Oberon és Titánia például kimaradt, és a mesteremberek színjátszását

helyeztük a középpontba. Ebben tudjuk igazán önmagunkat, sőt önmagunk paródiáját játszani. Puckot, a bajkeverőt kineveztük főszereplővé. Ö a mai racionális világunkban a megmagyarázhatatlan események, érzések irányítója. Amit ez a darab mond, azt tulajdonképpen mi is mondjuk. Az élet paródiája és a szerelem ma is aktuális.

— Hogyan fogadta a darabot a tatabányai közönség?

— A vártnál nagyobb sikerünk volt. Nagyon kíváncsiak vagyunk a kaposvári fogadtatásra.

Mi is azok voltunk, és igazolva láttuk, amit a rendező elmondott. Az ötrészes tündérjátékból alig több mint egyórás játék lett, jelmezek, maszkok nélkül, itt-ott egy- egy jelzéssel. Egyedül Puck kapott egy kis jelmezt — érzékeltetni akarták, hogy ő valóban meseszerű alak a húsvér, és alkalmasint gyarló emberek között.

Megszemélyesítőjének, Farkas Róbertnek az alkata

egyébként is kitűnő Puck-fi- gura, ráadásul nagyszerűen

játszott. Néha elég volt kikönyökölnie a jelzésszerű

díszletek mögül, a szemét

forgatnia, hogy tudjuk, készül valamire. Mozgása időnként a pantomimesek ügyességével vetekedett, hangja pedig egy igazi rosszcsont kölyöké, akire soha nem lehet igazán haragudni. Kitűnő alakítás volt.

A többiek jelmez nélküli játéka sem maradt el mögötte; nem jelentett helyzeti hátrányt a farmer, az utcai ruha. A színielőadás körüli bonyodalmak kiváló lehetőséget biztosítottak a rendezőnek és az előadóknak, hogy kitűnő portrékat állítsanak a nézők elé.

A rendező elképzelése sikerült. Valóban közel hozta a közönséghez Shakespeare-t. Igazi, szívből jövő humort vittek színpadra a szereplők, akik között nagyon fiatalokat és az amatőr együttesekben ritkán látható, harminc éven fölülieket láttunk. A legtehetségesebb amatőr színjátszók ugyanis kezdettől fogva az együttes tagjai (a Bányász Színpad tizenkét éves), és ez idő alatt — a kétségtelenül meglevő tehetségük mellé — nagyon sok megtanulható színészi ismeret birtokába jutottak. Ezt kamatoztatják most is, ezért vállalkozhatnak sikeresen — ha úgy tetszik — lehetőségeiket meghaladó produkciók eljátszására.

Simon Márts

Somogyi Néplap