Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-21 / 249. szám
160 vagon hagymát akartak adni... A remélt mennyiség fele termett A Somogy megyei Mezőgazdasági Termékár tékes í tő Szövetkezeti Közös Vállalat V. ötéves tervi prognózisában az áll, hogy — mivel a kertészeti termelés távlataiban is az integráció és a szakosodás a járható út — azokat a zöldségféléket, melyeknek munkái gépesíthetők, legalább 50—100 hektáros, országos iparszerű rendszerekben kell megtermelni. Mindenképpen olyan területméretekre van szükség, ahol a szakosított termelés technológiája és a korszerű gépi technika alkalmazható. Az eddigi szakosodási kezdeményezéseket — mondja a prognózis — meg kell szilárdítani, ez vonatkozik a siófoki Sió Kertészeti és Mező- gazdasági Termelőszövetkezetnél például a vöröshagy- mára. Vöröshagymát a MÉK a jelenlegi ötéves tervidőszakban összesen 830 vagonnal kíván felvásárolni, ebből az ez évre jutó rész 150 vagon. Az idei, tárolásra szánt mennyiség 90 vagon. A megye lakosságának ellátásában a vállalat döntően a Sió Tsz-re támaszkodik. Ezt nemcsak a 80 hektáros termőterület indokolta, hanem a hektáronként várt 200 mázsás hozam, vagyis az összesen 160 vagonos hagyma- termés. A kilátások reálisak voltak, hiszen a gazdaság három éve foglalkozik viszonylag nagy területen ezzel a konyhakerti növénnyel, tavaly például 50 hektáron termesztették. A rendelkezésre álló, megfelelő szakembergárda és az együttműködés jó föltétele a cél eléréséhez. Megnéztük, mit kínálnak eladásra ma a siófokiak. Bényei Tibor, a szövetkezet főüzem- ág-vezetője elmondta, hogy a 80 hektáron, fekete magról vetett vöröshagymát a szerződés értelmében a somogyi MÉK- nek adják át. A termelés a Lajta—Hansági Állami GazdaRégi, szerfás épületből hagymaszárítót alakított ki a tsz. \ sággal történő együttműködés keretében folyik, már második éve. — Tavaly az öt ven hektárunkat elverte a jég, így a hagymatermesztés nem volt eredményes — mondta a szakember. — Hogy az idén mégis növeltük a termőterületet, erre a megyei ellátás ösztönzött bennünket, no és a reménykedés, hogy nem ismétlődik meg az elemi csapás. Nem volt szerencsénk. A nyári, hosszan tartó szárazságban elégtelennek bizonyult az öntözés, jóllehet minden ilyen berendezésünket a hagymánál használtuk. Kölcsön sem kaptunk, mert akkor mindenkinek kellett, s amit nem használtak mások, azt mi sem vehettük igénybe, mert rossz volt... Mindez meglátszik a hozamokon. Most már nyilvánvaló a számottevő termés- kiesés. Hektáronként kétszáz mázsa hagymát terveztünk, s jó lesz, ha a százmázsás átlagot elérjük. Növényvédelmi tájékoztató Terjed a kukorica fuzáriumos betegsége Szeptember második felének csapadékos, hűvös időjárása lassította a kukorica érésének és betakarításának ütemét. A csövek 36—40 százalékos nedvességtartalma kedvező feltételeket teremt a fuzáriumos csőpenész rohamos terjedésének. A korábbi időszakban csak gyenge fertőzést mutató táblákon a tünetek gyors elterjedése figyelhető meg. A fertőzött csövek leveleiről a rózsaszínű gombaszövedék rövid idő alatt átterjed a kukoricaszemekre is. A gyökérnyak fölötti szárrészen fertőzött tövek kidőlnek, ezért a termés géppel nem talcarí,tha- tó be, a termésveszteség jelentős mértékű lesz. A kórokozó olyan mérgező anyagokat termel, melyek a takarmányozáskor — különösen a növendék- és tenyészállatok reagálnak rá érzékenyen — rendkívül súlyos állategészségügyi problémákat idéznek elő. A fertőzés továbbterjedésének, illetve a méreganyag termelésének hatásos megállapítása csak a törés meggyorsításával és a betakarítás utáni forró levegős szárítással lehetséges. A forró levegő hatására a kórokozó elpuszlul, és a száraz kukoricaszemekben a későbbiek folyamán újabb fertőzés nem következik be. A betakarítás utáni gyors szárítást különösen a Karád—Siófok—Igái, valamint a Barcs—Berzence— Nagyatád által határolt, leginkább veszélyeztetett körzetekben javasoljuk különös gonddal végrehajtani. Ha valamilyen oknál fogva maradványain életképes áttelelő károsító szervezetek, illetve az azokról kiinduló elsődleges fertőzések nagysága határozza meg. Ezért a jövő évi termelés biztonsága érdekében a fertőzött táblákon a tarlómaradványokat gondosan föl kell aprítani és a felégetés után alászántani. A tarlómaradványok megsemmisítése, alászántása különösen fontos a még hátralévő búzavetések előtt, a mindkét kultúrát egyformán veszélyeztető kórokozók miatt. Eddig mintegy 30 vagonnal adtak a MÉK-nek. Nagy segítséget jelent a munkában, hogy a lajta—hanságiak kölcsöngé- pet adtak a kiszedéshez, s a gép után elmaradt hagymát siófoki szakmunkástanulók és általános iskolások is szedik. Minimális veszteségre törekszik a tsz, ezért külön erre a célra egy régi, szerfás épület átalakításával, mintegy 100 ezer forintos költséggel hideglevegős szárítót hozott létre. Most körülbelül 25 vagon vöröshagymát tárolnak, szárítanak benne. Az épület később más célra is hasznosítható, például gyökérzöldségeit levegőztetésére. A MÉK siófoki kirendeltségén válogatják, osztályozzák — a szövetkezettől kapott munkaerővel — a Sió Tsz-től érkezett hagymát. Megnéztük, milyen az áru. A jó időben szedett és szállított hagyma minden háziasszony igényét kielégíti, de a többi is »átmenthető-« megfelelő tárolással a felhasználásig. Ez a vélemény alakult ki a tsz szárítójában elhelyezett készletről is. Más kérdés, hogy mikor lesz az a bizonyos felhasználási idő? ... Kétségtelen, hogy a MÉK megtalálja a módját annak, miképpen elégítheti ki a megye lakosságának igényét, figyelembe véve a Sió Tsz-nél mutatkozó kiesést. A szövetkezet szakvezetője így beszélt a tervekről: — Jövőre is termelünk vöröshagymát, hiszen nem rajtunk múlott, hogy így alakult az idei eredmény. A gesztorgazdaság technológiai előírásainak eleget tettünk, nem követtünk el mulasztást. Amire jobban fölkészülünk, az a szárazság elleni hatékony védekezés. Növeljük öntözőkapacitásunkat az eredményesebb és biztonságosabb hagymatermesztés érdekében. Hern esz Ferenc Szeberényi Lehel n RÉM I — Miért kell mindjárt a legrosszabbra gondolni ? Én egyáltalán nem hiszem ezt! — Szinte kiabálva - mondta mert félt hogy remegni talál a hangja. Mutatta a nagy erőst. — Jönnek ám sokan a gyárból. Az egész fonoda, a festődé ... Felgöngyölítjük az egész erdőt... — Istenem... — nyögte Teréza. Rázta a fejét, nem hitte, hogy bármit érne mindez. — És még Pestről is jönnek rendörök, egy egész szakasz... Ezt Lonei hiteles forrásból tudta, magától a járási kapi- nem i tánytól, miképp azt is, mily szárították a terményt, javasoljuk a fóliás, illetve pro- pionsavas tárolást. A kukorica növényegészségügy! helyzetét döntően az előző évi termés szár- és levéla Somogy! Néplap bosszúsait, hogy csak az este értesítették őket. Lehetetlen, nehéz nép. Loncit az elsők között hallgatták ki mint barátnőt 'és közvetlen munkatársat. S nagy szerencse, hogy Péter-Pálkor eljött — pedig csak bohó ötletből —, igazán | értékes támpontokkal tudott ■ szolgálni a nyomozásnak. L Zsabkát máris elővezették. Sőt I a másik kettőt is, a két társát. Lonci szavaiban, bátorítón hunyorgó szemének bizakodó lobogásában benne volt a nyomozás gyors és nagy .sikere, és hogy az érdem szinte kizárólag az övé. Alig tudta féken tartani magában a diadalérzést, mintha máris a győzelmi tort ülhetnék. — Csak fel a fejjel! — mondta. S éreznie kellett, milyen üres tud lenni a szó. ,Teréza vigasztalhatatlan volt. Keze aláhanyatlott, uj- jai csünglek, az utolsó remény is elszállott azokból, és csengésük a végső megadás alaköltése volt. A rendőrökre csak annyit mondott: — Nem, kedves ... — Gyönge hangja felpihegett a kebléből, és sokkal biztosabbat tudónak hallatszott a Lón óiénál. — Földi ember oda megy hiába, akár ezer. Any- nyi. mint egy se. És Lonci hirtelen mindent értett. Mindent, de mindent. A várakozó tétlenséget. Egy egész falu tétlen várakozását. A furcsa késedelmeket. Hát persze! S keserű ajka idegességében egy »ugyan«-ra rán- dult. De ez az »ugyan« is in- gott-bingott, mint lélekvesztő a felkorbácsolt tengeren. A józan értelem lélekvesztője, melynek egyetlen kilátása van itt: hogy darabjaira hulljon a sötét és egybefüggő parti sziklatombökön. Ügyfélfogadás a tanácsoknál S omogy megye tanácsai évente csaknem egymillió államigazgatási ügyet intéznek. Ennek során az állampolgároknak, vállala- toitnak, szövetkezeteknek, intézményeknek jogot vagy kö- ' telezettséget állapítanak meg, adatot igazolnak, vagy nyilvántartást végeznek. E tevékenység közben a lakosság száz- és százezreivel kerülnek közvetlen kapcsolatba. Az ügyek jelentős része az állampolgárok szóbeli kérelmének előterjesztésével indul, a döntéshez szükséges tények, körülmények megállapításához sokszor nélkülözhetetlen az érdekeltek személyes meghallgatása, közreműködése. Fokozódik a lakosság igénye a jogi felvilágosítás, tájékoztatás iránt. A közvetlen kapcsolt számos formája alakult ki, ezek közé soroljuk az ügyfélfogadást is. Biztosítanunk kell, hogy a lakosság a helyi tanácsi szerveket minden munkanapon fölkereshesse, az ügye intézésével foglalkozó tanácsi dolgozó megtalálható legyen, ugyanakkor az apparátus a belső hivatali munkáját, döntést előkészítő tevékenységét elvégezhesse, és más kötelezettségének is eleget tehessen. Alapvető cél, hogy az állampolgárok olyankor intézhessék ügyes-bajos dolgaikat, amikor a munkahelyükről nem kell eltávoz» niuk. A közelmúltban a Somogy megyei Tanács tanácselnöke egységesen rendezte az ügyfélfogadási időket, továbbá irányelveket adott ki az ügy- félfogadás továbbfejlesztésére. Az új ügyfélfogadási rend szerint a megyei, városi, nagyközségi, községi tanácsok vb szakigazgatási szervei és a járási hivatalok egységesen, hétfőn 12—16, szerdán a teljes munkaidőben, pénteken és szombaton 8—12 óra között ügyfélfogadást tartanak. A nagyközségi és községi tanácsok apparátusai a hét többi munkanapján 8 és 12 óra között is fogadják a hozzájuk fordulókat. A városi tanácsoknál szervezett ügyfélszolgálati irodák minden munkanapon a teljes munkaidőben a lakosság rendelkezésére állnak. A valamennyi tanácsszinten, hetenként kétszer délután tartott ügyfélfogadás a jogos lakossági igény kielégítését célozza. A délelőtti műszakban dolgozók így munkaidőn kívül vehetik igénybe az államigazgatás szolgáltatásait. A községi tanácsok vb szakigazgatási szervei mind több első fokú hatósági jogkört gyakorolnak, és biztocítják a működési területükön élő lakosság alapvető szükségleteinek kielégítését. Ebből következik, hogy e szinten a legközvetlenebb a kapcsolat és ehhez biztosít további lehetőséget a minden munkanapon történő ügyfél- fogadás. Tapasztalataink szerint a városokban és néhány nagyközségben igény van munkaidőn túli ügyfélfogadásra. A városi tanácsok, valamint a barcsi és a marcali nagyközségi tanácsok vb szakigazgatási szervei hetenként kétszer munkaidőn kívül is, 13 óráig ügyfélfogadást tartanak. Azoknál a tanácsoknál, amelyeknél ügyfélszolgálati iroda működik, a munkaidőn kívüli ügyfélfogadást az iroda is elláthatja. A munkaidőn túli ügyfélfogadási napokat és az ügyfélfogadás rendjét az érintett helyi tanácsok végrehajtó bizottságai vagy tanácselnökei határozzák meg. A munkaidőn túli ügyfélfogadás kiterjesztésére más tanácskénéi is lehetőség van, ahol erre megalapozott lakossági igény mutatkozik. A községi közös tanácsok létrejöttével általánossá vált az a gyakorlat, hogy a társközségekben a kisebb jelentőségű, de sokszor tömegméretekben előforduló lakossági ügyeket igazgatási napok keretében vagy tanácsi megbízottak közreműködésévél a helyszínen végzik. A nagyközségi, községi tanácsok tanácselnökei határozzák meg, hogy a társközségekben az ügyfélfogadás és ügyfélszolgálat milyen formában és gyakorisággal történjen. Egyben biztosítják, hogy erről az érintett lakosság tudomást szerezzen. Az apparátus mellett a tanács tisztségviselői és a járási hivatalok vezetői is rendszeresen ügyfélfogadást tartanak. A lakosság ennek időpontjáról és rendjéről az érdekeit tanácsi szerveknél szerezhet tudomást. A megyei tanács tisztségviselői minden szombati munkanapon 9—12 óra között — egymást váltva — tartanak ügyfélfogadást. A tanácsok kellő figyelmet fordítanak az ügyfélfogadás kulturáltságának, színvonalának emelésére. A közszolgálatban dolgozók döntő többsége tudatában van annak, hogy az állampolgárok jó vagy rossz tapasztalata szű- kebb környezetük — családjuk, munkatársaik — véleményét is alakítja. Ebből következően az ügyfélfogadás a tanácsi igazgatási szervezet fölött megvalósuló társadalmi ellenőrzés egyik eszközeként -is jelentős szerepet kap. B ízunk abban, hogy az ügyfélfogadás új rendje kedvező fogadtatásra talál, tovább erősíti a lakosság és a tanácsi szervek kapcsolatát, hozzájárul az állampolgárok kérelmeinek gyorsabb intézéséhez, a jogi felvilágosító munka hatékonyabb ellátásához. Dr. Iharos Csaba, a Somogy megyei Tanács jogtanácsosa Balítéleteink — az asztalnál »Nem tudom, mit útálok jobban — mondta panaszosan a rendőrfelügyelő az angol krimiben —, a cukör nélküli teát, vagy a pocakot?« S fogta a cukortartót, és boldogan szórta tele az italt. Jellegzetes XX. századi tudat- hasadást jelez a gesztus: az embernek ártalmas lehet amit szeret, amiben örömét leli. S ilyen — egyebek között — a cukor, az édesség, s az élvezet, melyet a dúsan terített asztal örömei okozhatnak. Az ízek, zamatok, illatok mindennapos kis örömszerzők. Hányán sóhajtottak —■ Csak nem az a katona?... Csak nem hiszik azt?... S az ördög meg a boszorkányok? Lonci ajka úgy maradt, szétnyitva. S a keskeny, fekete rés közte: a keserű gúny reszkető vonala. Teréza nem mert felnézni rá. És bólintani se mert, csak szipogott. S Lonci tudta, hogy mélyen hiszi a katonát. — De liát ez babona! — kiáltott. — Közönséges mese. Nincs semmiféle katona. Teréza hirtelen felzokogott újra. Fuldokolt, hogy a szív meghasadt tőle. — Hát akkor hova lett? Hova lett __ akkor?! E rre Lonci se tudott felelni. Mert amit gondolt, azt nem mondta. Bizonyos volt benne, hogy Zsabka az a »katona«. Átkozott csibész, egy falut felültet — gondolta. Persze, mert lehet. S Teréza, a vigasztalhatatlan, csak ingatta fejét. Ingatta és * szerette volna, ha a nyaltáról le tudna szakadni. — Miért nem jött haza akkor? ... Miért nem ? Nyelte a könnyét, és törölte az orrát. — Akkor, azon az estén éreztem én már... hogy bekövetkezik ... (Folytatjuk) már boldogan egy-egy kiadós lakoma után, hányán érezték: a különleges menü, a ragyogó szervirozás az élet sója, kedvfakasztó eszköze. S ez az örömérzés nem hamis: összhangban van az emberi természettel, annak adottságaival. Az ember a szüntelen tevékenység közepette energiát használ föl, s az elfogyasztott táplálékból pótolja a szervezet a veszteséget. Érdekes sajátossága az emberi táplálkozásnak, hogy az elfogyasztott kenyérből, húsból, vajból, zöldségből a szervezet különböző vegyi folyamatok során egyszerű cukrokat készít, s a vér ezeket az egyszerű cukrokat juttatja el a sejtekhez. A szervezet cukorforgalma tehát egyenlő az energiautánpótlással. Magától értetődik, hogy a szervezetnek évezredeken keresztül az volt a hasznos, ha minél több édeset fogyaszt, mivel az édes íz a természetben a termékenység idején a leggyakoribb. A törzsfejlődés során és a történelmi ember mindennapjaiban az édes íz garanciát jelentett a frisseségre, a romlatlanságra, és a magas kalóriatartalomra. A természetben — egészen a XIX. század közepéig — csak korlátozott mértékben találhattunk cukrokat (az édes íz hordozóit), s az ember egész emésztőrendszere ehhez igazodott. Jellemző, hogy évszázadokon keresztül az édes íz a legtöbb helyen orvosságnak számított, nem is tényleges gyógyászati hatása, hanem az elfogyasztást követő kellemes érzések miatt. Ugyanez áll a legtöbb más táplálékra is. A bőséges, sokoldalú táplálkozás csak a kiváltságosok számára vált ói hozzáférhetővé: az emberiség történelme a nagy éhínségek történetével is azonos. Sejtjeinkbe, tudatunkba szívósan befészkelte magát: mennyi mindent, ami elérhető, és amit elénk tálaltak. Ki ne ismerné azt a kényszerű görcsöt, amely manapság is érvényes, s az embert — ha pukkadásig jóllakott is — a tányérban maradt étel elfogyasztására ösztökéli? Dr. Tarján Róbert professzor hívta föl a figyelmet: a köztudatban egész sor — a mai táplálkozás szempontjából előnytelen — előítélet él. »Szegények vagyunk, de jól élünk«, »Csak az az enyém, amit megeszel?« és ehhez hasonló mai »bölcsességek«. Ezek jók lehettek száz évvel ezelőtt, amikor általános ínség volt, de ma pontosan az ellenkező hatásúak. Manapság egy átlagos keresetű család .jövedelme elég ahhoz, hogy XIX. századi fogalmak szerint »jól« éljen, bőségesen táplálkozzék. Magyarországon 39—41 kilogramm cukrot fogyasztunk évente személyenként. A zsírok, a lisztfélék, s különösen a cukor azonban ma már nem alapvető szükséglet, sőt — túlzott fogyasztásnál — egészségünket fenyegető tényező. A fejlett ipari országok lakosságának ma már 35—40 százaléka elhízott, s szenyed az elhízásnak minden káros következményétől. Mintha egy súlyos kővel a hátunkon kellene állandóan járni... Ki bírja ezt? A baj oka: balítéleteink. Táplálkozási lehetőségeink XX. századiak, ízlésünk, önfegyelmünk, mindennapi táplálkozásra késztető civilizációnk azonban múlt századi eszményeket hordoz. S ha régen igaz volt: az az egészséges, ami jólesik, mára módosult a képlet. Ami jólesik — egészséges lehet. De csak módjával. Csupor Tibor
