Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-21 / 249. szám

Közművelődés és felnőttoktatás X Latinca Sándor Megyei Művelődési Központ évek óta üzemi szakbizottságot működ­tet. Feladata a munkásműve­lődés segítése. A bizottság tegnap tartott ülése pezsgés­ről győzött meg: a közműve­lődésben komoly gondot for­dítanak a felnőttoktatás ja­vítására. A rádió és a televí­zió Mindenki iskoláját, a dol­gozók általános iskoláját meg­újult erővel, friss módszerek­kel támogatják a művelődési intézmények, a szakemberek. Az ÉDOSZ Művelődési Ott­honban tartott szakbizottsági ülésen Kiss László, a városi tanács művelődésügyi osztá­sának közművelődési felügye­lője tájékoztatójában elmond­ta, hogy a megyeszékhelyen a DÉLVIÉP példásan segíti harminc éven aluli dolgozói' nak általános iskolai tanulmá­nyait. A vállalat az oktatási napokon háromórás munka- kedvezményt biztosít a tanuló dolgozóiknak. A munkahely vásárolta meg a Mindenki is­kolája tankönyveit is. A DÉLVIÉP-nél a harminc éven aluli, nyolc általánost nem végzett dolgozók száma het­ven. 1976/77-ben hatvanan végzik el a nyolc osztályt! S nemcsak a kedvezmény ösz­tönzi a dolgozókat a tanulás­ra, hanem az a kilátás is, hogy az általános iskolai bi­zonyítványt szerzőknek szak­munkástan] olyamokat indíta­nak. Hallottunk arról is, hogy I hanem három általános isko­szíwel segítik a Kefe- és Mű anyagipari Vállalatnál a fel­nőttoktatást a Bartók utcai iskola pedagógusai. Meglepett ellenben: a VBKM Kaposvári Villamos­sági Gyárában olyan szűkö­sek a technikai feltételek, hogy nem tudják segíteni a felnőttoktatást a Mindenki is­kolája rádió- és tévé-műsorai­nak bemutatásával. A szem­léltetés fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Helyesen ismerték föl ezt a Tóth Lajos Általános Iskolában, ahol az élelmiszeripari üzemekben dolgozók oktatását segítve le­hetővé tették a szaktanter­mekben folyó bemutató fog­lalkozásokat, kísérleteket. Kaposváron a legfrissebb adatok szerint kétszáztizenhá­rom példányban fogyott el a Mindenki iskolája című se­gédtankönyv. Ebből ötvenet, a DÉLVIÉP vásárolt meg. Az ÉDOSZ és a Latinca Sándor Megyei Művelődési _Központ felhívással fordul ‘azokhoz, akik e kötetet megvásárolták, hogy a területileg legközeleb­bi művelődési intézményben jelenkezzenek, mivel ezekben megszervezik a konzultációkat is. A két művelődési intéz- ményt konzultációs központ­nak nevezték ki. Az ÉDOSZ- ban nemcsak a technikai se- l gédletekről gondoskodnak, Iával együttműködve biztosít­ják, hogy a legkiválóbb pe­dagógusok foglalkozzanak a tanuló felnőttekkel. (A me­gyében másutt is megkezdték a konzultációs központok ki­alakítását: Nagyatádon a konzervgyárban. Siófokon és Marcaliban a művelődési ház­ban. várják az érdeklődést.) Nem véletlenül tartották az ÉDOSZ Művelődési Ott­honban a szakbizottsági ülést. A Mindenki Iskolája, a fel­nőttoktatás támogatásával ed­dig példát mutatott az intéz­mény. De arról is szó volt a tanácskozáson, hogy milyen új lehetőségek nyílnak a szakszervezeti művelődési házban a közművelődés ki-, terjesztésére. Eddig csak a könyvtár látott el területi fel­adatokat, a jövőben az egész intézmény e szerint fog dol­gozni. A művelődési ház bő­vítéséről Werstroch János igazgató tájékoztatott. Százötven négyzetméterrel bővül az intézmény, elsősor­ban a klubéletet kívánják ki­bontakoztatni. Nyugdíjas- és nőklub alakul, kerámiaszak­kört indítanak, helyet adnak az amatőr képzőművészek szakkörének, a szabad idő hasznos eltöltésében segítik a fiatalokat, az alsó tagozatos iskolásakat és a dolgozó fel­nőtteket. II. B. Pásztorfaragások Gyufatartó. Buzsáki faragás (193C). Ifjúsági parlamentek Fiatalok a B műszakiul Több helyen is gondot okoz az ifjúsági parlamentek ren­dezőinek a megfelelő nagysá­gú terem hiánya, hiszen enél- kül nem tudják egyszerre meghívni az összes érdekeltet. Hogyan lehet mégis vala­mennyi fiatalhoz szólni, vala­mennyi fiatal problémáját megoldani? — erre az utóbbi napokban több ötletes választ kaptunk. A Kaposvári Taní­tóképző Főiskolán például az ipari televíziós rendszer kí­nálta lehetőségeket használ­ták fel: képmagnóra vették a beszámolót és a vitát, így bárki tanúja lehet az esemé­nyeknek. A kaposvári textil- művekben — ahol' az 1500 dolgozóból hétszáz 30 éven aluli — műszakonként ren­dezték az ifjúsági parlamen­tet. Tegnap délután a Pamutfo- nó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának földszinti nagyter­me a B műszakos fiatalok, az egyik emeleti helyisége pedig a »nappalosok« ifjúsági par­lamentjének adott otthont. A B műszakos fonólányok ren­dezvényeire látogattunk el, ahol megjelent Nádaslaki Ist­ván, a KISZ kb agitációs és is a tanulási lehetőségről be­szélt. Saját példáját említet­te. s egyben társai nevében is megköszönte, hogy a mun­ka mellett lehetőségük nyílt az általános iskola elvégzé­sére is. Varga Mária elmondta: csak néhány hónapja került a gyárba ipari tanulóként. Hogy sikerült beilleszkednie a közösségbe, azt munkatár­sainak, a szocialista brigádok tagjainak köszönheti, hiszen az első percektől mellette áll­tak. — Kivétel nélkül min­denütt szükség van a kollé­gák összefogására, segítésére — ez fogalmazódott meg ak­kor, amikor a miskolci lá­nyokról esett szó. Ismeretes, hogy a kaposvári gyár mun­kaerőgondokkal küszköd, így a miskolci gyárból irányíta­nak Kaposvárra fonólányo­kat. — Az idegen környezet megismerése, az új gépeken való munka begyakorlása Se­gítség nélkül nem megy — hallottuk több felszólalásban is. Mezei Erzsébet a KISZ- alapszervezetük munkájáról szólt, a KISZ-tagok aktivitá­propagandaosztályának veze- sáról. Elmondta: náluk nem tőhelyettese is. Zsúfolásig megtelt a terem. Mintegy száz fiatal jött el, s ott voltak az idősebb mun­katársak és a vezetők is. Ve­res Zoltán gyárrészlegvezető beszámolójában az első ifjú­sági parlament óta eltelt idő­szak tapasztalatairól, az ak­kori javaslatok megvalósulá­sáról szólt. Többek között el­mondta: — A gyárunkban dolgozó fiataloknak rendkívül nagy szerepük volt abban, hogy termelési eredményeink ja­vultak, hogy 1974-ben és 1975-ben is megkaptuk az él­üzem címet. Ide kell sorol­nunk a pártunk XX. kong- re-.szusa és hazánk felszaba- lulásá-ak 30. évfordulója iszteletére rendezett munka­versenyen elnyert bronz- és ezüstplakettet is. Mi számí­tunk a fiatalok munkájára, épp ezért nem feledkezünk meg róluk. E két év alatt tíz fiatal kapta meg A könnyű­ipar kiváló dolgozója kitünte­tést és hatvanegyen a Kiváló dolgozó érmet. Segítjük a fia­talok továbbtanulári szándé­kát. Az előző ifjúsági parla­ment óta harminchétén vé­gezték el az általános isko­lát, s tizenheten szereztek fonószakmunkás-Bízonyít- ványt. Ma tizenhárom iskolá­ban 109 fiatal tanul, László Júlia ke rész tors ózó okoz gondot a kommunista műszakok megszervezése, mert a fiatalok mindig lelke­sen jelentkeznek. Ahogy Mi- halics István, az üzemi párt- bizottság titkára fogalmazott: szükség lesz Mezei Erzsi és társai munkájára, hiszen ki­jelölték már a gyárt körül­vevő park területét, s a mun­káknál várják a. fiatalokat is. Szó volt a munkaszervezés­ről, és arról, hogy az anyag- ellátás nem megy mindig si­mán. S bizony másutt is van­nak még problémák. Orvos­lásuk azonban — mint a gyár vezetői elmondták — már nem várat magára so­káig. ' A textilművekben a tegnap tartottakkal lezárult az ifjú­sági parlamentek sora. Hogy a fiatalok felelősséggel szól­tak minden gondjukról, azt a jegyzőkönyvek is bizonyít­ják. Hogy ezek a gondok megoldódnak-e, csak később adhatunk választ. Negyven fiatalra még to­vábbi munka is vár: ők a Pamutfonó-ipari Vállalat if­júsági parlamentjén mondják el majd a kaposváriak véle­ményét, kéréseit. N. J. »A népművészet alapvető vonása, hogy sohasem ön­célú. A díszített tárgyak, eszközök, melyek a népművé­szet sajátos jegyeit hordoz­zák, hasznos eszközei a min­dennapi életnek« — írja Ma­gyar pásztor]aragások című könyvének bevezetőjében Manga János. Így van ez minden népmű­vészeti ágnál: használati cél­ból készültek a szőttesek, a faragások, a fazekasok edé­nyei, a kékfestővásznak. A termékek pedig tükrözték ké­szítőjük életformáját, gon­dolkodásmódját, a társada­lomban elfoglalt helyét. A sa­ját célra faragott eszközt az ember igyekezett széppé ten­ni, s mert legtöbbször ideje is volt a pásztornak, hát gaz­dagon díszített. Az állatokat legeltető, a parasztságon belül is külön csoportot alkotó pásztorok művészete önálló helyet foglalt el a népművé­szetben : pásztorművészet né­ven tartjuk számon. Kiala­kulása egyidős a legeltető ál­lattartással. fejlődése, a dí­szítőtechnikák módja vidé­kenként más és más. Manga János könyvében — amely már a második ki­adást érte meg a Corvina Ki­adó Magyar népművészet cí­mű sorozatában — alaposan elemzi a pásztorművészet ki­alakulásának hátterét. Vidé­kenként foglalkozik az élet­formával, a dunántúli, az al­földi pásztorok eltérő legelte­tési, gazdasági szokásaival. Könyvében sok sző esik a pásztormű vészét egyik felleg­váráról, Somogyról. Milyen volt a somogyi kanász? Idézi Baksay Sándort, aki a múlt században írt róla: »...háta közepéig sem érő gallértalan ingével, száz redőbe szedett hosszú rojtos, rövid gatyájá­val, telckes bocskorával, kö­zepén kétjelé választott, rész­ben hátra szabadon omló, jü- le mellett csimbókba kötött fekete hajával, hetvenkedé- seivel és káromkodásával: ez volt a kanász. Némelyik ki­növi magát királlyá, melynek szava parancsszámba megy Siófoktól Drávafokig a ka- násztársadalomban.« A múlt századi író kétség­telenül romantikusra festi az állatot terelgető embert, az azonban tény — Manga Já­nos. is kiemeli könyvében —, hogy a parasztok között meg­különböztető helyen áll a pásztor, a kanász, a csikós és a gulyás. Úgynevezett szabad életében azonban nagyon is kiszolgáltatott volt, önellátás­ra kellett berendezkednie. A balta sokáig tiltott esz­köz volt, azonban mindenki használta. Hermann Ottó így ír a híres somogyi fegyver­ről : »Különösen a somogyi kanászság roppant rátartás erre a fegyverre, melyet min­den tilalom ellenére tartogat, dugdos ... szépérzékének szüleményeivel, ember- és ál­latalakokkal színeit beborít­ja ...« A szerző részletesen elemzi a díszítőtechnika fejlődését. Kezdetben a mértani minták, a legrégebbről megmaradt székely kapukhoz hasonló ékítményeket használtak a faragók. Később terjedt el a virágminta — amelynek va­riációs lehetőségei szinte ki- merítheteílenek, majd embe­rek, sőt különböző jelenetek tűntek fel a botokon, baltá­kon, csontkürtökön, pohara­kon, szaruból készült óralán­cokon. Tóth Mihály somogyi fara­gó azt mondja, hogy a virá­gokat részben a természetből veszi mintának, másrészt ki­találja. A pásztorművészet­nek számtalan változata léte­zik. Keletkezési forrása az élet­forma változásával természe­tesen egyre kevesebb lesz. (A könyv egyébként szól a híres faragók életéről, felsorolja, kik dolgoznak még közülük.) A művészet legjellemzőbb vo­násait, legértékesebb darab­jait még a múzeumok őrzik. A jól szerkesztett könyv, a legszebb alkotások színes fo­tóival illusztrálva mindenki számára közelhozza a népmű­vészetnek ezt a jelentős ágát. S. M. A hazai bor íze Sokan félöles kúpokra so- magamat vigasztaló szándék szedni. De még az egy tájon ványodott sírokban nyug- idézteti fel a mában a teg- termő magángazdaságok ese- szanak már azok közül, napot, a szüret idejét. A ré- tében is változó az időpont, akikkel valaha végigéltem a giek fényképen sokszorost- Tudom: a dombra sorjázó szüretet. A szőlőtőkék közt tott arcát nézegetve, azon ‘ lovas kocsik szinte egész úszó tarka szoknyák látvá- gondolkodom: nélkülük mi- hónapon át, mindennap ott nya, a pincékben pirkadásig lyen volt ez a mostani szü- zötyögtek házunk előtt, port dolgozó férfiak magánya, a rét. És egyáltalán: rejteget-e verve szőlőillattal úsztatták must csípős-édes íze ünne- még a szüret ünnepi idillt? be az utcát, pék titokzatos csodálatává ^ szőlő történelme a jég- Esők jöttek, az alacsonyan kezeseden emlékeimben. Ha korszak után kezdődik, járó ködök félrebillentették néha jelenem közelében is Ugyanis innen számítjuk őse a dombhátat az értelmetlen- érezhetem azokat a napó- honfoglalását, amely helyileg nek é$ haszmtalannak tetsző kát, nem tudom megmonda- Z%ÍTéTteZtő T ÍZü csu*asz tőkéktó1 ide9en lett m: mi gyerekek m-ert búj- k^úrZZk már’ 6000 évvel a kert Foszlik most « úsz­káltunk oly nagy örömmel a KuuurnepeK. mar ttuuu evvel szakadékony-tenyeres szőlő- ezelott termesztették. Később °zunak ígért halhatatlansaga. levelek mögött, miért lestük átszármazott Európába, fő- Ezért szeretném, ha mind­kifogyhatatlan ámulattal a ként római, arab és föníciai nyájunknak lenne egy múlt­közvetítéssel. Nálunk például ból átmentett ősze, ha a rómaiak honosították meg. mindannyian tudnánk, mek­Mai szőlőtermelő vidékeink _. , -u . ..... , . . . , , kora faradságot költ el év­közül a legismertebbek az alföldi, a mátraalji, a toka >- hegyaljai. a Balaton melléki, az egri, a Villány-silósi. A keresés aligha lenne tűk igy; illetve fel-félboly- eredményes, ha megállapíta- tett pohár; ha az ő októbe- duló kacagással, mintegy ™arr\ ,™J>ra pontosan, mikor rüket is fölidézné egyszer- - kfzd6dik ® szoloszedes. Az egyszer a hazai bor iz alföldi futohomok borbo­karók derekán göndörödő ci- kornyás indákat. Talán a nevetgélő szüretr.lők hangjá­ból pillanatra kicsendülő fojtott szomorúság okozta, talán más ... SeHem is: a széVárta. sző­lővel elvérző őszt búcsúztat­röl évre a szőlősgazda, a kötözéstől a szüreten át a must er'esztéséig. S jó len­ne, ha értük, a régiekért is ürülne a vasárnapi asztalra hadicselként: hátha nem múlik el; hosszabb lesz idén, mint sejtenénk. az ------ a csomagban küldött, piacon g yoit altalaban szeptember vásárolt dús szőlőgerezd, középén, a tokaji fürtöket Bizonyara ez a másokat- október vége felé kezdik Kelemen Lajos Régiségek megmentése Sok gondot, fáradságos munkát kell rááldozni, amíg a földből, esetleg egy sírból előkerült régészeti lelet eljut a múzeumok polcaira. Mú­zeumlátogatás közben kevesen gondolnak arra, hogy a tet­szetős külsejű régészeti, kul­túrtörténeti tárgyak az év­ezredek vagy évszázadok so­rán mennyire megrongálódtak. Hatottak rá a földben eltöl­tött idő alatt a közeg aktív alkotórészei: a baktériumok; sók, savak és a talaj külön­böző átalakulási folyamatai. Ezek hatására a fémek kor­rodálódtak. A restaurálás munkája már a lelet megtalálásakor elkez­dődik. A terepen kell »első­segélyt« nyújtani a leletnek, hogy a levegőre kerülve, ne menjen még jobban tönkre. A talajban oldott szilikátok, ne­hézfémsók, szulfátok, foszfá­tok a levegővel érintkezve ki­kövesednek, vastag réteget képezve a fémlelet felületén. Az ásatás helyéről azután a leletek a műhelybe kerülnek, ahol folytatódik a finomabb munka. A fémtárgyak felületét ál­talában egyenletes korróziós réteg borítja. Vastárgyakon gyakori a kristályközi korró­zió is, ami szerkezetének a la­zulását okozza. A régészeti tárgyakon levő különböző szí­nű korróziós terméket patiná­nak nevezik, amelyről a hoz­zá nem értő azt hiszi, hogy régiségének a bizonyítéka. Sajnos az igazán »nemes« pa­tina rendkívül ritka. Réztárgyakban nagy kárt te­het a klorid-ion, mert nedves­ség hatására rézoxiddá alakul, s közben felszabadul a klór, amely rendkívül agresszív hatású. Elsőrendű restaurátori feladat, hogy ezt a kóros fo­lyamatot mielőbb leállítsák. Ezután kapnak a tárgyak megfelelő védőbevonatot, amely konzerválja őket a to­vábbi pusztulástól. Képünkön: Római sisakot és maszkot restaurálnak. <

Next

/
Oldalképek
Tartalom