Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-02 / 233. szám
Mérföldkő Tizenöt éves a Fonómunkás Fisszínpad Tizenöt évvel ezelőtt amatőr együttest — ahogy akkor nevezték: irodalmi színpadot — alakított néhány lelkes fiatal a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának támogatásával. A támogatás azóta sem szűnt meg. Az eyüttes egyre magasabb színvonalán játszott, egyre inkább kötődött a gyárhoz, és az ott dolgozók is hozzá. A Fonó- munkás Kisszfnpadnak ma huszonnégy tagja van, és mindössze négyen dolgoznak a texti’művekben; de a többi húsz fiatal is személyes ismerőse a gyáriaknak. Tegnap a kaposvári ifjúsági és úttörő-művelődési közipontba ünnepelni, emlékezni hívták a gyáriakat, barátaikat, a városiból, a megyéből, klubjuk tagjait, a testvéregyütteseiket, a munkás színjátszókat, azokat, akik szeretik a játékot és akikkel szívesen emlékeznek. Von mire. Az ifjúsági ház előcsarnokában a paravánokról tizenöt év története tekintett a látogatókra: újságcikkek, fotók, meghívók, levelek, elismerések, versenyfelhívások, értékelések. A régi felvételeken fiatalok, akik ma már felnőttként dolgoznak — többnyire a közművelődésben. Az együttes két tagja a hivatásos művészetet választotta, másoknak önálló csoportjuk van. A játék az életelemük. Hamar túljutottak az amatőr színjátszás merev pódiumelőadásain. Első igazi sikereiket az életszerűbb, mozgásos előadásukkal érték el, és ezen az úton haladtak tovább. 1967-ben, 70-ben, 72-ben és 76-ban kiváló együttes címet kaptak. A hetvenes évek elejétől rendszeresen az országos elsők között voltak a színjátszóversenyeken. Az amatőr együttesek számára meghirdetett Szóljatok... sorozatban háromszor jutottak az országos döntőbe, kétszer kapták meg a Népművelési Intézet nívódíját, kétszer az úgynevezett kiemelt minősítést. Az utóbbi években a tatabányai Bányász Színpaddal versengtek az országos első helyekért. A versengésből azonban barátság, testvérkapcsolat lett. A tatabányai munkásszínjátszók együtt ünnepelnek a Fonómunkással — elhozták egy összeállításukat, a Szentivánéji álmot. Tegnap a kaposvári testvéregyüttes, a frissen alakult Vasas Színpad is ott volt, bemutatta két darabját, köszöntve a jubiláló Fonómunkást. Műsorválasztásuk gyakran kapcsolódott a somogyi földhöz, a paraszti témákhoz. A Vosravert fohász című összeállításukban színpadra vitték a feudalizmus jobbágyainak keservét, kínját, elnyomástól, babonától való félelmét. Az 1974-es bemutatón valóban játszottak — szinte nagyobb szerepet szántak a mozgásnak, mint a beszédnek. Stílusváltás volt ez a darab az együttes életében, nagy siker. Akik napközben adminisztrátorként vagy ügyintézőként dolgoztak, esténként jobbágyleveleket tanulmányoztak. Együtt éltek, lélegeztek az összeállítással — nemcsak a színpadon. A Somogyi rapszódiát a felszabadulás harmincadik évfordulójának tiszteletére mutatták be. A parasztok földéhségének, a háború utáni időszak ellentmondásainak ábrázolása mellett a maguk élete, gondolkodása is színKorszerűsítik a viharjelzést a Balatonon padra került. A parasztok gyerekei saját sorsukról vallottak. Legutóbbi Ajtmatov Anyaföld és Ördögh Szilveszter Koponyák hegye című művét állították színpadra. Holnap a jubileumi előadáson is ezeket játsszák. A Fonómunkás Kisszínpad járja a megyét. Eljut városba, kisközségbe, ifjúsági klubba, művelődési házba. Gyakran járnak munkások között, tapasztalatokat szereznek. Mindezek illusztrálására egy adat: tavaly 105 fellépésük volt. A város magáénak tekinti a jubiláló együttest — ez érződött tegnap az ünnepi percekben Bálajcza János tanácselnök-helyettes köszöntő beszédéből. Az ország egyik legjobb amatőr színjátszó együttesét köszöntötte, amelyre büszke Kaposvár és Somogy. Simon Márta Fotó: Gyertyás László Ngyvenkét éve lövik fel a tó partján, a kikötői mólók végében felállított vihar- ágyúkból a figyelmeztető rakétákat: vihar közeleg! Hol a sárga, hod a piros röppen fel, egy-egy évben sokszor. A negyvenkettedik szezon befejezése szeptember 30-án volt. — Hány viharos órára figyelmeztettek az idén a rakéták? — kérdeztük dr. Böjti Bélát, a Meteorológiai Intézet siófoki obszervatóriumának vezetőjét. — Ebben az évben húsz- esztendős a siófoki obszervatórium. Alkalom volt ez arra is, hogy az elmúlt két évtized tapasztalatait összegezzük. 1976-ról elmondhatom, hogy a riasztások, a viharjelzések »-beválási aránya« emelkedett. Míg az elmúlt években 87 százalékban vált be előrejelzésünk, az idén az arány 90 százalékra emelkedett. Ugyanakkor csökkent a viharos órák száma. A sárga jelzés május 1-től szeptember 30-ig 790, a piros jelzés 930 óráig volt érvényben. — Milyen »leg«-eket érdemes megemlíteni az idei nyárról? — Jó pár, az újságolvasókat is érdeklő ilyen adatunk van. Néhányat példaképpen megemlítek. A leghosszabb vihar 44 óráig tartott. A legerősebb szelet május 13-án mértük Siófok körzetéiben, erőssége óránként 103 kilométer volt. A nyár legmelegebb napja július 19-én volt: 33 fokot mutatott a hőmérő árnyékban. A víz hőfoka július 8-án emelkedett a legmagasabbra: ezen a napon 27,1 fokos volt. Megemlítem még a legnagyobb zivatart is; június 27-én Keszthelyen 10 perc alatt 24 milliméter, jéggel vegyes csapadék hullott. —■ A viharjelzés élet- és vagyonvédelmet szolgál. Ezen túl azonban más munkát is végeznek a siófoki obszervatóriumban. — Természetesen tudományos tevékenységet, kutatómunkát is folytatunk. A húszéves évfordulóra készítettünk egy összegezést erről a munkánkról is. Érdekes, számunkra is meghökkentő adatokkal szolgált ez. Ebben a két évtizedben például az itt dolgozó munkatársak csaknem 82 ezer meteorológiai mérést, megfigyelést végeztek, s ezeknek információtartalma meghaladta az 1 millió 374 ezret. Ennyi adatot dolgoztunk föl a felhőzetről, a nedvességtartalomról, a hőmérsékletről, a szélerősségről. Ezeket az adatokat egyébként 127 különböző publikációban használták fel, s a népgazdaság is csaknem 600 esetiéi vette figyelembe. — Az intézetnék egyre kiterjedtebbek a nemzetközi kapcsolatai. — így van. Nagyon sok külföldi kolléga érkezik hozzánk tapasztalatcserére, hiszen a Balaton — Közép- Európa legnagyobb tava —sajátos helyzetet jelent a partján dolgozó obszervatóriumnak. Fennállásunk két évtizede alatt 26 országból jöttek hozzánk szakemberek, s összesen 315 kolléga tanulmányozta munkánkat. A legtöbben a Szovjetunióból érkeztek. Nemcsak a mindennapi munka vonzza őket. Az intézet könyvtárában 19 ezer — Siófokon készült — meteorológiai térképet őrzünk, s ez komoly tudományos értéket képvisel. Ez is érdekli a tapasztalatcserére érkező szakembereket. A balatoni viharjelzés negyvenkét éves múltja — az eredményes munka ellenére — már nagyon sürgette a szolgálat korszerűsítését. A Balatoni Intéző Bizottság javaslatára az országos meteorológiai szolgálat szakemberei tervet dolgoztak ki erre, mert a jelenlegi jelzési rendszer lassú, elavult, nem biztonságos. Á szolgálat korszerűsítésé*« kidolgozott terv a világító rakéták helyett fényjelző rendszer kiépítését javasolja a tó körül Nagy teljesítményű vil- logóberendeziéseket, narancs- sárga színű fényforrásokat helyeznek majd el a vízről és a partról egyaránt jól látható helyeken. Ezzel négy állapotot lehet jelezni: a közvetlen veszélyt, a közelgő veszélyre való figyelmeztetést, a viharállapot feloldását, illetve a veszély nélküli időszakot; továbbá a jelzőrendszer esetleges üzemképtelenségét, amikor arra figyelmeztetnek, hogy az érdekelteknek más forrásból kell tájékozódniuk. A viharjelző szolgálat tökéletesítéséhez a helyi lehetőségekét is ki akarják használni: a strandokon, az üdülőkben, a nagyobb hotelekben és a kempingekben hangszórók segítségével szóban is tájékoztatnák a nyaralókat. A közforgalmú helyeken az üdülőik kívánságára — a terv szerint — olyan készülékeket is elhelyeznek, amelyekről leolvashatják a levegő és a víz hőmérsékletét, a légnyomás értékeit, a szél sebességét és irányát. M. A. Élelmiszergazdaságunk jövője Szemléletformáló könyv AZ EMBEREK nagyobb ré-1 népgazdaság egyensúlyi hely- sze idegenkedik a vastag i zetének fönntartásához. Érdekönyvektől. Különösen, ha tudományos vagy szakkönyvekről van szó. A megyei könyvtárban a »közgazdaság« feliratú polcon tallózgatva majd minden második könyv olvasójegye üres. Az ilyen olvasat- tan könyvek közé tartozik a Közgazdasági és Jogi Kiadó csaknem 500 oldalas, Élelmiszergazdaságunk jövője és a nemzetközi munkamegosztás című, idén megjelent kötete. Aligha csinálok kedvet bárkinek azzal, ha leírom, hogy a szerzők — Márton János és Újhelyi Tamás — mintegy kétszáz tudományos forrás és több millió nemzetközi statisztikai adatot földolgozó munkát adnak az olvasó kezébe. Még arra is csak kevesen figyelnének föl, hogy a nemzetközi szakirodalomban ez az első olyan kiadvány, mely a mezőgazdasági prognózisok beteljesülését vizsgálja. Könnyű volna viszont érdeklődést csiholni és olvasókat toborozni az efféle ismertetéssel: Milyen lesz áz élelmiszerdivat 1985-ben? Hányszor eszik az ember életében... ? Az ilyen példálózást máris abbahagyom, mert méltatlan a könyv tartalmához és idegen a szerzői szándéktól. ENSZ-szeminárium lesz Budapesten Az Építéstudományi Intézetben pénteken dr. Sebestyén Gyula igazgató sajtótájékoztatón számolt be arról, hogy október 4—8. között Budapesten rendezik az ENSZ európai gazdasági bizottsága építőipari munkabizottságának szemináriumát. Az előzetes jelzések szerint 18 országból 78 külföldi szakember vesz részt ezen a fontos tudományos találkozón, amelyen az építőipar iparosításának a környezetre és a természeti erőforrásokra kifejtett hatásait vizsgálják meg. Szeberényi Lehel TrTmJ — Engem? — vőrösödöttél Qndnej. — Engem soha! 23. — Akkor Králik Franyót, . De ® szaya nagyobb csendít e Lka óta már — mondta . pottyant, mint amekkorát azt elkapta már — mondta Martin, a szeme nevetett. — Honnan te azt veszed? számított, s a pipa elvesztette szájában az egyensúlyát. — Nohát! — mondta, hogy- ^ tiltakozott Králik Franyo, helyreigazodjon. De valami ö is elvörösödött a bársony' kalapja alatt. — Beszélik. — Jobban tudnak, mint én! Králik Framyónak a nyaka is bíbor lett. Dühösnek látszott, megmutatta a nagy markát. Amit ő ezzel már — Nem találkoztál vele? — kérdezték, mikor Miso visszafelé betért a megérdemelt sörét felhajtani. — Nem én — mondta Miso, a Marci gyerek apja. Pisla szemekkel nézett a többiek életében megfogott! »Ne arcába, míg kézfejével eldor- akarja senki, hogy próbálja- gölte a sör maradék cseppjeit nak.« csupasz felső ajkáról. (Itt nem volt szokásban a bajusz viseleté.) A többiek elvigyorodtak, hogy ne nagyon mutatkozzanak gyávábbnak Misónál. — Várj csak, várj! — Várok — mondta Miso. Erre Martin, a borbély kacsintott neki. — No, egy férfi legalább! Erre már Ondrej, a csősz kivette foga közül a pipát. — Iszen egyszier ha aztatén elkapnák... — Kit te? — Kit, no! Áztat katonát. Nevetés támadt. De egyiket- másikat mintha böködték volna hátulról a kacarászásra. — Elkapott sa már téged. — Nem kell szégyellni az- tait, másokat is kapta el — mondta Holub Ciprián. — Ördögtől van annak erő. — Tán téged is? — Engem nem. — Nono! csak nem igazodott helyre. Martin ekkor azt mondta, igyanak még egy kört, ő fizeti. Homyák Miso pedig a fejét csóválta. — Attól féltek, hogy találkoztak vele... — Fene — dünnyögtek, ez is, az is. Dombaj Josko, Kosz- novszki Péter, Králik Franyo is köpött egyet. — ... hogy nem akaródzik kőér gyónni? — Dolog van — mondta Králik Franyo. — Látom. A népház nektek is lesz. Miso erdészeti dolgozó volt- De most is elkapta két- *** ÍIy« “fi ÍZ“ tő személy, nohát! — mondta Holub Ciprián. — Mikor most? — kérdezték. — Múltkor. — Azokat te mondod? No hiszen! — Ondrej áttette szája egyik sarkából a másikba a pipát, mintha csak a féltett tekintélyét billentette volna át egyik lábáról a másikra. — Gyerekkel te minket teszel egy kalap? Meg no, öreg Jankó, a dilinkós... no hiszen! Látott ő furcsa fa, halálra megijedte. sekre is járt. így természetesnek vették az efféle szót a szájából. Králik Franyo Mvigyorin- totta rozsdabarna fogait. — Mérnek ottan valami? Sör, bor, pálinka? — Mérnek — mondta Martin, akkor jött meg a sörökkel. Nem is tudta, miről van szó. — Buzogsz, Miso? Miso elpirult. — Kedvibe kell tenni gyerekeknek. (Folytatjuk) Az Élelmiszergazdaságunk jövője... szakkönyv, amelyet azonban nem az egy sorra jutó idegen szavak magas száma avat szakkönywé. A belőle megismerhető összefüggéseknél, adatoknál és elméleteknél is fontosabb, hogy ez a könyv képes a gazdasági szakemberek szemléletének formálására, a köztudatba maradott féligazságok megdöntésére. Az egyik ilyen vélemény szerint a mezőgazda- sági termékek exportjának növekedése attól függ, mennyi árunkat tudjuk »rátukmálni« a partnerekre. A szerzők szerint fontosabb, hogy meg tudjuk-e termelni mindazt, amit tőlünk megvennének. Félrevezető az a régi »tétel« is, miszerint nem érdemes növelni a mezőgazdasági exportot, mert a munka termelékenysége ott alacsonyabb, mint az iparban. Ez az eleve hibás általánosság nem számol azzal, hogy egy külgazdaságilag nyitott — a világpiac hatásaitól függő — ország számára élet- fontosságú az »importigénytelen« mezőgazdaság kivitele. Döntő szempont az is, hogy a nyersanyagok árának emelkedésével világszerte a mezőgazdasági termékek árai tartottak lépést leginkább. így tehát a mezőgazdaságnak kell az ipar segítségére sietnie. Egy leegyszerűsített pel-1 dával szólva a gyümölcsért vagy gabonáért kapott deviza hozzájárulhat az importköltségek csökkentéséhez, azaz a kés összefüggés, hogy a magyar gazdaság felszabadulás utáni történetében a mezőgazdaság jó termésű éveit . mindig az ipari fellendülés évei követték. Gazdaságos-e az a termék, .amelyet olcsón tudunk ugyan élőállítani, de senkinek sem kell? A kérdés figyelmeztet, a piacért folyó versenyben az eladhatóság fontosabb a gazdaságosságnál. Egy alig nyereséges termék nagy tömegű exportja többet hoz a népgazdaságnak, mint valamely nagy haszonnal, de kis tételben értékesíthető áruféleség. A könyvnek talán legérdekesebb fejezete a magyar mezőgazdasági termékek jövőbeli kelendőségét vizsgálja a világtermelés elemzése alapján. Az előrejelzésekből kitűnik, hogy adottságaink, termelésünk fejlettsége és a világ- gazdasági tendenciák egyaránt a kukoricára épülő hústermelés fejlesztése mellett szólnak. Ennek a kukorica-hú&kamp- plexumnak a gyors fejlődése azt is lehetővé tenné, hogy a KGST-onszágok integrált élelmiszergazdálkodásában hazánk végezze ennek az ágazatnak a szervező, kutató, fejlesztő, koordináló és irányító feladatait. A NEMZETKÖZI munkamegosztásból eredő új feladatokat összegezi tehát ez a könyv úgy, hogy az e feladatok végrehajtásához szükséges korszerű közgazdasági szemléletet is átplántálják az olvasóba. jj, f. A Kaposvári Cukorgyár az üzem tartamára folyamatosan fölvesz segédmunkásokat Jelentkezés: a munkaügyi osztályon.