Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-02 / 233. szám
A szén évezredes jövője Nem lehet tudni teljes bizonyossággal, hogy az egyes energiahordozóból milyen mennyiség van bolygónkon. Az olajról például fél évszázaddal ezelőtt azt mondták, hogy csupán nyolc évre elegendő, mai ismereteink szerint viszont még vagy 60—70 esztendőre futja belőle. Más a helyzet a szénnel, amelyből még legalább ezer évre (!) elegendő mennyiséget rejt a föld méhe. A szén nem csupán mennyisége miatt a jövő energiahordozója, sok más tulajdonságának is része van ebben. Előnyeit már éppúgy ' geiből. ismerjük, mint a hátrányos tulajdonságait. A legfőbb feladat vele kapcsolatban: megoldást kell találni rá, hogy i ne szennyezze a környezetet, s minél gazdaságosabb legyen a bányászata és a felhasználása. A bányászat természetesen akkor a leggazdaságosabb, ha nagy teljesítményű gépekkel, külszíni fejtéssel lehet kitermelni a szenet. A külszíni bányászat legtermelékenyebb gépei a rotoros (marókerekes) exkavátorok, amelyek óránként 1000—3000 tonna szenet faragnak le a lelőhely rétéA kerékpár krónikája Nagy teljesítményű gép külszíni fejlésen. Örök ritmusadó Az Egyesült Államokban mintegy 10—15 000 ember él szívműködést segítő ritmusadóval, ami azt jelenti, hogy 2—3 évente újra és újra műtétet kell elvégezni rajtuk — a telep kicserélése céljából. Egy newarki kórházban most örök ritmusadó pacemaker készítését tervezik. Az örök pacemaker energiaforrása plutónium — 238, amely 90 évig tartja üzemben a készüléket. A pacemaker narancs nagyságú, a mellüregben elhelyezhető. A fő probléma azonban itt a sugárveszély: azt kell még pontosan megállapítani, hogy a kb. egy grammnyi plutóniumot milyen mértékben kell — és lehet — árnyékolni, hogy az implantáció (beültetés) alatt se okozzon sugárártalmat. Korszerű gumiabroncsok Az autók gyorsasága évről évre nő, s ezzel párhuzamosan folyik az új autógumitípusok kifejlesztése. Jobb minőségű nyersanyagokat alkalmaznak a gyártásban, különféle műkau- csukokat, nagy kopásállóságot biztosító adalékokat, nagy szilárdságú és a mechanikai fá- radást jól bíró műselyemkor- dókat, poliamid műszálakat és öregedésgátló anyagokat. Főnig,- tos követelmény a biztonság, hiszen a gépkocsi épsége, és mindenekelőtt az utasok élete lényegében az úttestre fölfekvő négy, nem nagy területű gumifelülettől függ. A gumiabroncs szilárdságát köpenyének szovetváza biztosítja. A szövetváz gumizott kordszövetből készül — egy ennek gyártására szolgáló gép látható a képen —, de vetülékfonalak nélkül; nagy szilárdságú kordcérnákból áll. A hagyományos — diagonal — köpenyben a kordcémaréte- gek egymást keresztezik, mert így biztosítható a teher egyen- letes elosztása. A radiálab- roncsban a kordcémák sugár- irányúak. Az így készült gumiabroncs külsőre nem különbözik a hagyományostól, de a teherbírása nagyobb, s növekszik az élettartama is. A radiálabroncsnak — a vékonyabb falvastagság miatt — kisebb a gördülési ellenállása, s ebből következik, hogy az ilyen gumikkal fölszerelt gépkocsi kevesebb üzemanyagot fogyaszt. Legújabban a gumiabroncsok vázanyagaként már acélkordot is használnak, miután sikerült megoldani az acél megbízható ragasztását a gumihoz. K3 gondolná: a kereket több mint ötezer évvel ezelőtt találták fel, de az első használható, az »►utas-« által hajtott kerekes jármű mindössze százéves. Az első feltaláló von Drais de Sauerbroon báró, főerdő- mester, aki 1816-ban elkészítette az úgynevezett »gyalogosok lovát«, amely olyan alacsony volt, hogy a »lovas« lába a földet érte, amelyet meg-meglökve gurította magát a két keréken. Ez a jármű nagyon divatos lett, de mint közlekedési eszközt senki sem vette komolyan. 1839-ben Krikpatrick McMillan skót patkókovács egy pedállal hajtható kétkerekű járművet készített. Az első igazi nagy lépés azonban a francia »velocipéd« volt. Ezt 1863-ban Pierre és Ernest Michaux készítette. Ez a jármű már kereskedelmi forgalomba is került. »Csontrázó- nak« nevezték, s pedálját még az első kerékagyhoz rögzítették úgy, ahogy a mai legegyszerűbb gyermektricikliket látják el pedállal. A meghajtás hatásfoka természetesen rossz volt, hiszen a pedál egy fordulatára a jármű az első kerék kerületének megfelelő utat tehetett meg. A jobb hatásfokot úgy akarták elérni, hogy növelték az első kerék átmérőjét, ennek eredménye az óriási első kerekű kerékpárok születése. A magas kerekű kerékpár legnagyobb hiányossága, hogy nehéz volt rá felszállni és nem volt könnyű egyensúlyozni, fennmaradni rajta. Ezért a múlt század hetvenes éveiben tricikliket kezdtek gyártani. Az első ilyen triciklit 1876-ban Starley építtette. A háromkerekű bicikli nagy népszerűségnek örvendett, különösen a nől$ körében. Még Viktória királynő is rendelt belőle kettőt, és Star- 'iay-t aranyórával ajándékozta .meg, amelybe belevéste elismerését. Ez természetesen divatossá tette a kerékpározást. 1877-ben két fontos esemény történt a kerékpár krónikájában : alkalmazni kezdték a csővázat és a golyóscsapágyat. A másik jelentős újítást, a fogaskerekes lánchajtást 1879- ben vezette be Harry J. Law- son. A következő évben Hans Renold alakította ki a köny- nyű kerékpárlánc alkalmas formáját, amely hosszú élettartamot biztosított a hajtóláncnak. A tengelycsapágyas gördülő hajtólánc a kerékpárról átterjedt a textilgépekre és más erőátviteli szerkezetekre, kiszorította a hajtószíjat (amelyet motorkerékpárnál is alkalmaztak addig), sőt a gépkocsik hátsókerék-meghajtásánál is ezt alkalmazták, amíg fel nem találták a tengelymeghajtást. Kerek helyett lábak A Szovjet Tudományos Akadémia Vezérléstechnikai Kutatóintézetében különleges járművet szerkesztettek: ez kerék helyett lábakon halad a kijelölt cél felé. Egy vízszintes helyzetben levő »közönséges« gerendán függ a terhet befogadó kabin; a gerenda két vége — három — merev, gömbcsuklón mozgó lábon nyugszik. Az elektronikusan vezérelt kabin a gerenda egyik vége felé közeledik, s ezzel megváltoztatja az egész szerkezet súlypontját, a másik végen a lábak a levegőbe emelkednek és a gerenda a kívánt irányba fordul. Ekkor a kabin a gerenda másik vége felé közeledik; a lábak a talajra támaszkodnak és a korábban támasztékul szolgáló három láb emelkedik a levegőbe. Mindez — leegyszerűsített példával — a mérőkörző lépegetéséhez hasonlít a műszaki rajzon. Az újszerű közlekedési eszköz úttalan utakon haladhat, a gerenda hosszánál nem szélesebb szakadékokat egyszerűen »átlépi« lejtőn fölfelé és lefelé egyaránt biztonságosan közlekedik. A modell korszerűsített változatait bemutatták már franciaországi és jugoszláviai tudományos szimpozionokon. A világűr meghódításának kérdéseivel foglalkozó kutatók is nagy érdeklődéssel fogadták. Rsvsro k „napeleme” Eddig a nap energiáját szilikon-napelemekkel alakították át elektromos energiává. Ezt az eljárást az űrhajózás számára dolgozták ki, de még ma is nagyon költséges. A napjainkban előállítható legjobb napelemek a földön 18 százalékos, a világűrben 15 százalékos hatékonysággal működnek. (Tehát 1000 W napsugárzásból, ami a napelem egy négyzetméternyi felületére esik, 180 W energia nyerhető.) E téren azonban újabb utakat is keresnek; az amerikai kutatók a rovaroknak azt a képességét próbálják hasznosítani, hogy elektromagnetikus sugárzást elektromos impulzusokká alakítanak át. A rovarok kutatói hasonlóságot fedeztek föl a napelemek és a rovar életműködése között. Kiderítették, hogy a rovarok elektromagnetikus hullámokat hasznosítanak ahhoz, hogy környezetükben tájékozódjanak, táplálékhelyüket megtalálják. Sikerült meghatározni az elektromágneses sugárzásának azt a frekvenciáját is, • amelyre a rovarok reagálnak. Megállapították, hogy az elektromágneses sugarakat a rovarszem érzékeli, s retinája elektromos impulzusokká alakítja át. Ezt igyekeznek most a napelemek készítésénél fölhasználni. Ißmhfoni házasság Vérrögök szétbontása - ultrahanggal A véredényekben, keletkezett alvad ékok ultrahangszon- dák segítségével egyszerűen feloldhatók és onnan eltávo- líthatók. Ezt azok a kísérletek bizonyítják, melyeket a bonni egyetem tudományos munkatársai végeztek állatokon. Az eddig kezelt hat juhászkutyánál a kísérletképpen előállított verrögöket maradéktalanul megszüntették. A feloldásához használt hajlékony ultrahangkatétert a rög közelében kibontott vénába vezették be, s azután a vérröghöz csúsztatták. Rövid ideig tartó ultrahang-impulzusokkal végezték él az alvadók fokozatos lebontását, amelyet végül konyhasóoldattal történő öblítéssel távolítottak el. így a vérrögök széteső törmelékként kerültek ki a vérerekből. Ez, a jelenleg még csak fejlesztés alatt levő eljárásmód lényegesen tökéletesebbé válhatna, ha sikerülne a vér- edényfalhoz tapadó alvadéko- kat a véredény sérülése nélkül eltávolítani. A pesti vonat befutott a siófoki állomásra. Az utasok egyike, egy harmincöt-negyven év körüli férfi a taxiállomás közelében megpillantott egy fiatal lányt, aki éppen be akart szállni az egyik kocsiba. Odarohant, s a taxi másik oldalán ő is kinyitotta az ajtót. — Én előbb jöttem! — mondta mérgesen a lány. — Egyszerre — mosolygott a férfi. — De talán egy irányba igyekszünk. — Hová akar menni? — Nem mindegy? Hát... Szabadiba. — Én Széplakra. — Egy szép lány kedvéért szívesen csinálok egy kis kerülőt. — Ez pont az ellenkező irány. — Nem tesz semmit. — Nos, ha ennyi pénze van... De a taxiban nincs udvarlás! A férfi bólintott, és a széplaki SZOT-üdülőig úgy ültek egymás mellett, olyan némán, mint két csuka. Amikor kiszálltak és a bejárati lépcső felé mentek, a lány rátámadt a kísérőjére: — Miért késtél? — Nem én késtem, hanem a vonat. Elég baj, hogy én csak Szabadiba kaptam beutalót és mindig át kell jönnöm hozzád, ha látni akarlak ... De te miért nem vártál meg?„ — Azt hittem, a vonat már rég megérkezett, de te nem jöhettél. — És mit csinálsz itt, ebben az üdülőben? — Ne légy féltékeny! Meg akartam látogatni Lilit, akit ide utaltak be. — Siess, végezz gyorsan Lilivel, utána hazaviszlek, és te végre beszélsz anyáddal. Megmondod, hogy megeskü- szünk... — Tudhatnád, hogy nem merem neki megmondani. Sehogy se tetszik neki, hogy te udvarolsz nekem. Dühös, hogy együtt járok egy férfival, aki az apám lehetne ... Egészen biztos, hogy nem egyezne bele, ha szóba hoznám az esküvőt. Ő is fiatalon ment férjhez, és mindig arról beszél: nem akarja, hogy én is úgy járjak, mint ő. — De drága Sárikám, remélem, te nem félsz ettől... — Dehogy, édesem. Én érzem, tudom, hogy nagyon boldogok leszünk. — Akkor szólj az anyádnak! N — Tudom, hogy érettségi előtt nem fog beleegyezni, várnunk kell még egy évet... De ha te beszélnél vele, te meggyőzhetnéd őt. Érvelj az új besorolásoddal is! Remélem, megfőzöd, és akkor rögtön elmegyünk az itteni házasságkötő terembe és az esküvő után nászúira a pesti lakásunkba. Mert hozzánk költözöl. Elég volt az albérletből! Jaj, bár csak sikered lenne a mamánál! — Megpróbálhatom. Nem sokkal később hatalmas virágcsokorral jelent meg a férfi. Sárika izgatottan várta a beszámolót. — Az édesanyád nagyon kédves volt, és nem mondott határozott nemet. Azt mondta: keressem föl újra, mert még gondolkodik a döntésen. — Sikerülni fog! — bizakodott Sárika. — A legközelebbi látogatás után valószínűleg kimondja az igent... Aztán usgyi a tanácshoz! öt nap múlva a lány örömmel látta, hogy a férfi derűs arccal hagyja el anyja szobáját. — Mesélj! Mi történt? — kérdezte szívszorongva. — Siker! Hozzátok költözöm. — Remek! Olyan boldog vagyok. Holnapra kérj terminust! — Igen, holnapra. — És a férjem leszel; a lányok meg fognak pukkadni a suliban... — Nem leszek a férjed. — Nem érfem ... Hozzánk költözöl, és nem leszel a férjem? — Nem. Az apád leszek, leányom. Palásti László „Szóváltás'’ a számítógéppel Az angol National Physical Laboratory munkatársai annak megoldásán fáradoznak, hogy közvetlen »hangkapcsolatot« teremtsenek az ember és a számítógép között. Nem kevesebbről van szó, mint hogy ha a kezelő mikrofonon utasítást ad a számítógépnek, az elvégezze a kívánt feladatot és »visszamondja« az eredményt. Könnyen belátható, hogy sikeres megoldás esetén milyen óriási lenne a jelentősége az így kialakított rendszereknek. Korlátozott szókészlettel és előírásosan tagolt kiejtéssel már sikerült eredményeket elérni. A képen látható megoldásban ez azt jelenti, hogy a mikrofonon át közölt szavakat a számítógép »fölismeri«, s meg is jelenteti a tv-képernyőn. Ennél persze többre van szükség: arra, hogy a számítógép az emberi hang szinte korlátlan változatosságához igazodóan, jóval nagyobb szó- készletű szöveggel, az egymás melletti szavakat öszefüggé- seikben is »értve«, utasítható legyen. Az északi-tengeri olaj jövője öt év múlva, 1981-ben Anglia már évi 100—130 millió tonna olajat szeretne kitermelni az Északi-tenger alatti lelőhelyekről. De itt sem ki- meríthetetlenek a készletek: egyre többen vélekszenek úgy, hogy az északi-tengeri olajvidék »legszebb tolláit« már kitépdesték. Természetesen lehetséges, hogy ezen a területen még újabb olaj- és gázmezőket tárnak föl, de évszázadunk végére valószínűleg itt is kimerülnek a szénhidrogénkészletek. Az emberiségnek akkor ismét a szén felé kell fordulnia. Emellett óriási szerep jut a nukleáris energiának és az úgynevezett el nem fogyó energiakészleteknek (vízenergia, napenergia, szélenergia).
