Somogyi Néplap, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-11 / 215. szám

* Túl a megyehatáron Látogatás a kecskeméti Kodály-intézetben Kamarazene-óra a nemzetközi szemináriumon. (YudósitónktóTL) Mint ismeretes, nemes fel­adatra vállalkozott Rács-Kis­kun megye és Kecskemét vá­ros tanácsa, amikor elhatá­rozta: megőrzik és közkinccsé teszik a > Kodály életművéből fakadt és a zeneszerző által ösztönzött zeneoktatási mód­szereket. A szülőváros és Ko­dály Zoltánná kezdeményezé­se nyomán a Kulturális Mi­nisztérium hívta életre a Ko­dály Zoltán Intézetet, mely 1975-ben kezdte meg nyilvá­nos működését. Az intézetben főiskolai jel­legű oktatás folyik. A hallga­tók — külföldi zenetanárok és előadóművészek — az egy­éves kurzusok során a zened nevelés Kodály által kidolgo­zott elméletével és gyakorla­tával ismerkedhetnek meg. A kurzusok elvégzését az intézet diplomával, illetve bizonyít­vánnyal igazolja. A zenepe­dagógiai képzés mellett a Ko- dály-intézet művészetpeda­gógiai és zenepszichológiái kí­sérleteket is folytait, s ezek eredményeiről rendszeresen számot ad. Feladatának tartja a Kodály munkásságával és a magyar zenepedagógiával kapcsolatos dokumentumok gyűjtését, feldolgozását és közreadásált is. A Kodály-iwtézet önálló ta­nári kara mellett részt vállal­nak az oktatásban a Tudomá­nyos Akadémia Zenetudomá­nyi Intézetének munkatársai és a budapesti Zeneakadémia tanárai is. A hallgatók így a legavatottabb szakembereik, zenetudósak. népzenekutatók előadásainak lehetnek része­sei. A nyárvégi látogatás alkal­mával Ittzés Mihály főiskolai docens mutatta be az intéze­tet. Elmondta, hogy csak egy lélegzetvételnyi szünetük van, hisz augusztus 14-én ért véget a IV. Nemzetközi Kodály Sze­minárium. mely szervesen il­leszkedett az intézet prog­ramjába. 14 országból 40 kül­földi hallgató és kilencvenöt hazai zenetanár viett részt. A programban a zeneoktatás legfontosabb területei szere­peltek; a szolfézs, a karveze­tés, a módszertan és a kama­razene, s fontos helyet kapott a gyakorlati képzés is. A fog­lalkozásokat a magyar zene­pedagógia kiváló szakemberei vezették. Az intézet egy 1736-ban épített emeletes, belső udvar­ral és kerenigővel kialakított barakk házban kapott ott­hont. Az épület földszintjén találhatók az előadótermek és a szemináriumi helyiségek, az emeleten pedig a hallgatók hálószobái és a könyvtár. Itt magyar és idegén " TtiyelvÜ könyvek, kották, folyóiratok és hanglemezek állnak a hall­gatók rendelkezésére. Két friss tanulmány készült el az idei szemináriumra. Az egyik dr. Kokas Klára tanul­mánya a komplex esztétikai nevelés hazai eredményeiről, a másik Nádasdy Kálmán Él­ni segítő zene című munká­ja. Ez utóbbi a szerzőnek a kecskeméti Kodály-emlékmű avatásán elhangzott beszédét is tartalmazza. Büszkék lehetnék a Kodály- életmű örökösei, azok az em­berek, akiket egyik írásában e szavakkal buzdított: »Az igazi művészet az emberiség emelkedésének egyik legha­talmasabb eszköze, s aki azt minél több embernek hozzá­férhetővé teszi, az emberiség jótevője«. A Kodály-lntézet könyvtára. SzeberényiLehel| t RÉM — Dupla vagy semmi — mondta Ondrej. Pipáját ki­rázta, s éjjeli szolgálatra in­dult. Éjjel odalett a termés. A vad — magával hurcolva a szentlélek-szőtte öreg dróthá­lót, amely véges végig húzó­dott az erdő szélén — ferge­teges tálkákban elözömlötte a határt. LegázoLt és fölfalt mindent. Reggel a Fő tér tele volt emberrel. Csupa komor arc. Rettenetes gyanú sötétlett' a szemekben. Noha senki se mondta ki, de ott lappangott szűkös szavaik mögött, ame­lyeket néha ejtették, és ame­lyek csak kényszerű közlések­re szorítkoztak. Eddig nyugodtan, sőt né­mileg kedélyesen figyelték az eseményeket. Tudták, hogy az Ö jogos fenyítése, akinek a nevét is óvakodtak nyelvükre venni. Egyes jólértesüléstek még azt is tudták, hogy pusz­tán figyelmeztetésről van sző; első figyelmeztetéséről a vak­merőknek, kik a hét bükkfá­hoz merészkedtek, szívükben bűnös kapzsisággal. Világos jel volt. Hiszen (sen­ki mással nem történt semmi, csak azzal a hárommal, és gyors egymásutánban. Ma reggelre azonban a kár­öröm mosolya odafagyott az ajkakra. És többé semmi se volt világos. Ha csak nem gondoltak a legrosszabbra. Ki-ki magában rögtön erre gondolt, s mind kevésbé lehetett elhessegetni. Végül Králik Franyo ki is mondta mindannyiuk rette- gett gyanúját. Igaz, ő is hal­kan mondta, és csak néhá- nyan álltak a közelében. — Csak az lehet — mond­ta Králik Franyo —, hogy ezek megkaparintottak kin­cset, s kiengedtek ördögöt... Ondrej is ott állt, még min­dig halálsápadtan. Ahogy be­jött a határból. Nem szóltak semmit airra, amit Králik Franyo mondott. Hallgattak. S az egész tér hallgatott és várakozott. Sö­tét csoportokban várakoztak, mint egy-egy varjúcsapat a téli ágakon. Oda-odanéztek, hogy nyit-e már a tanács. S a kocsmaajtó, minit a méh- kaptár szája, ki- meg be- eresztette az embereket. Králik Franyóék a közelé­ben álldogáltak, hogy kézre essen. S mikor már hallgat­tak egy jó sort, Ondrej szólt, pipa nélkül, mert azt elhagy­ta bejövét. — Ti nem láttatok azt. Ott, hol van keresztút, jött fel kék láng, fehér kutya kiszaladta onnan, szaladta erdő. No, már látok, ez nem jó, lábam így reszkette... Alighogy eztet kigondoltam, kerekedte nagy szél, fák meg zúgtak. Hát lá­tok: jönnek. Pana Maria. De jönnek ám, mint özön! Ezen meg ezer. Olyat ti nem láttá­tok; nem akarta erdő kifogy­ni. Kilátok rájuk, oda se. Nem félt az. Mért félt volna? Nem igazi disznó volt az, az biz­tos, jobb neki kitérni, elgyöt- tem... Az asszonyok nem visel­kedtek olyan csendesen, mint a férfiak. Nem álldogáltak egyhelyben a Fő téren. Töb­ben a munkából maradtak itt­hon. Felzörgették a tanácsel­nököt, aki pizsamában jött az ablakhoz. Sírva kérték, most azonnal küldje ki a kárbecs­lőket. Míg melegiben van. — Persze, hogy kiküldőm — mondta a tanácselnök, s pró­bálta őket megnyugtatni. — Mert aztán később azt mondják, ki tudja, hogy volt... — Jól van, jól. Csak ne kí­vánják, hogy így ingbe-glóriá- ba. — Kék szeme szelíden mosolygott, szomorú megér­téssel. Most mondja ezeknek, hogy nyolckor kezdődik a Budapesti napok Moszkvában Király Andrásáénak, a budapesti pártbizottság titkárának nyilatkozata Ismeretes, hogy az 1975. évi »■Moszkvai napok Budapesten* viszonzásaként a jövő héten — szeptember 13-a és 19-e között — »Budapesti napok Moszkvában* rendezvényso­rozat zajlik le a szovjet fővá­rosban. Megkértük Király Andrásnét, a budapesti párt- bizottság titkárát: tájékoztas­sa olvasóinkat a várható ese­ményekről. — Mi a jellegük, politi­kai-kulturális tartaniuk ezeknek a rendezvény-soro­zatoknak? — Budapest és Moszkva több évtizedre visszanyúló ba­ráti kapcsolatokat ápolt, s ezek sajátos kifejezési módja az immár hagyományossá vált kulturális napok megrendezé­se. A kapcsolatok folyamatos­sága teszi lehetővé, hogy min­dig a legfrissebb bemutatók­ból, kiállítási anyagokból, fil­mekből válogassuk össze a tervezett programot. Ez alkalommal arról adunk számot, mivé lesz, hogyan alakul nap nap után a város, miként élnek fővárosunk la­kói. A »Budapesti napok Moszkvában« programjához szorosan illeszkedik a két fő­város pártbizottságának együttműködése, Katona Im­rének. a budapesti pártbizott­ság első titkárának vezetésé­vel ez alkalommal is politikai delegáció vesz részt a kultu­rális napok programján, s egyben ismerkedik a moszk­vai pártszervezetek munkájá­val. — A magyar—szovjet ba­rátság ápolásának kitűnő, mondhatnánk hagyományos formái a tesvérmegyei, il­letve testvérvárosi kapcsola­tok. Hogyan illeszkedik be ebbe az állandóan erősödő láncba a mostani rendez­vény, különös tekintettel ar­ra a kiemelkedő szerepre, melyet a két nép barátsá­gának ápolásában a fővá­rosok kapcsolatai betölthet- n ek? — A sajtó, a rádió és a te­levízió jóvoltából az ország közvéleménye ismételten érte­sülhet a testvérmegyei, illet­ve testvérvárosi kapcsolatok friss fejleményeiről. Ameny- nyire gyümölcsözőek és hasz­nosak ezek a baráti szálak, annyira jó tapasztalatszerzési forrásul szolgál Budapest ta­nácsi vezetősége és pártbi­zottsága számára is mindaz, amit a Moszkvával kialakított munkakapcsolatok lehetővé tesznek. A jövő heti prog­ramról a moszkvai pártbizott­ság vezetői egyébként úgy nyilatkoztak, mint Moszkva kiemelkedő kulturális és poli­tikai eseményéről ebben az időszakban. Az előkészítés során azt tapasztaltuk, hogy kitűnő fel­hivatal, és hogy a kár, sajna, nem szalad tt? Inkább nem mondta. Szeretett volna szabadulni tőlük, hogy öltözhessen, és átmehessen időben az irodá­ba. De az asszonyok csak mondták, sírták a bajukat, az alkalmat megragadták. — Mentem földre, hogy ka­pálok kicsinykét — hadarta Szerafina, kinek a pap azért adta e nevet a keresztségben, mert Szent Szerafina napján született. — Kapálok? Nézem, ugyan mit kapálok? Nincs semmi. Húsz kila krumpla. annyit összekapartam. Többit megevett, mind túrta széjjel, száz lépés háztól, annyi sincs... addig bejött. ; — Láttatok gabonát? Nincs. Volt, nincsen!... Mindent megette, letiport... Istenkém. istenkém, jaj, édes istenkém! — Olyat nem látta maga... Járta volna gyalu... Mint ez a padló. Olyan... — Meg csinálta bombatöl- csér, olyan neki túrása. Az elnök nem győzte kap­kodni a fejét. Egyszerre be­széltek. Amelyik meg nem be­szélt, az sírt, hogy alig ért­hette amazok szavát. S mind e panaszáradatot lenge ma­gyarban végigállni! Nem tud­ják, akik nem próbálták, mi­lyen egy tanácselnök élete. — No jó — kísérelte meg a szabadulást —, majd mindent elmondanak. tételeket teremtettek vendég­látóink mind a színházi és a filmbemutatók, mind pedig kiállításaink számára. A ren­dezvények színtere is biztosí­ték arra, hogy több tízezer moszkvai ismerkedhet meg az eddiginél alaposabban hazánk fővárosával, a magyar kultú­rával. — Mondhatna-e végül va­lamit a várható program­ról? — Címszavakba sűrítve: színház, film, kiállítás, zenei életünk bemutatása és sport szerepel a műsorban. A »Bu-1 dapesti napok Moszkvában« programját a koncertek kitű­nő színhelyén, a Csajkovszkij Teremben kezdjük el, szep­tember 14-én. A megnyitón a két főváros pártbizottságának első titkára mond ünnepi be­szédet. A Tátrai vonósnégyes az Operaház művészeinek be­mutatkozását szovjet művé­szek fellépése követi majd. Reméljük, legalább olyan örö­met jelent Moszkva lakóinak a magyar—szovjet barátság szobrának felavatása a Druzs- ba parkban, mint az ajándé­kozóknak, Budapest dolgozói­nak. A szobor Búza Barna szobrász és Zilahy István épí­tész művészi alkotása, amely­nek eredetije Budapesten te­kinthető meg a X. kerületi Magyar—Szovjet Barátság Parkban. A szovjet népgazdasági ki­állítás egyik modern pavi­lonja ad helyet a Budapest 1945—1976 bemutatónak. A kétezer négyzetméternyi terü­leten átfogó képet igyekszünk adni fővárosunk több évtize­des fejlődéséről; mód lesz ar­ra is, hogy a kiállítás nyúj­totta élményt a fővárosról szóló filmvetítésekkel egészít­sük ki. Budapest két. színháza is bemutatkozik Moszkvában. A Thália Színház László-Bencsik Sándor: Történelem alulné­zetben és Mihail Solohov: Emberi sors című színművé­vel lép a közönség elé. A Ma­dách Színház esztrádműsorá- val — Budapest köszönti Moszkvát — nemcsak a moszkvai Esztrádszínházban, hanem a szovjet főváros két jelentős nagyüzemében, a Li- hacsov Autógyárban, és a Csapágygyár kultúrpalotájá­ban is fellép. A jövő heti moszkvai kul­turális programban magyar filmbemutatók és legszebb könyveink kiállítása is helyet kaptak. A sport sem marad ki: vívásban, asztaliteniszben, női röplabdában mérik össze erejüket budapesti és moszk­vai sportolók. A hasznos ta- ps*áalatcserét szolgálja az a kÄ előadás, amelyet városfej­lesztési és közoktatáspolitikai kérdésekről tart a főváros fő­építésze, valamint a fővárosi tanács művelődésügyi főosztá­lyának vezetője. Joggal mondhatjuk tehát — fejezte be tájékoztatóját Ki­rály Andrásné —, hogy talál­kozók egész sora várja Bu­dapest küldötteit. Bizonyos, hogy valamennyien sok hasz­nos élménnyel, a két főváros tovább mélyülő barátságának jóleső érzésével térhetnek majd haza. Hol késik a tüzelő? Sokan gondolnak már a tél- | re. Sokan kapva-kaptak a ked­vezményes tüzelőakción, amely április elsejétől csaknem két hónapig tartott Azok közül, akik a nyár előtt rendelték meg a téli tüzelőjüket, többen még most is várják. Egy bod­rogi bácsi panaszkodott a Dél­dunántúli Tüzép Vállalat ka­posvári tüzelőanyag-telepén: március óta várja a fát és a szenet. Itt a szeptember, az ősz. — Tízféle szénfajtánk van — mondja Kővári József telep­vezető-helyettes —, mind­egyikből elegendő, kivéve a lengyel borsót, mely a jövő hónapban érkezik meg. Rend- szertelenül kapjuk a szenet, néha nem jön elegendő, más­kor pedig sok is egyszerre. Nagyobb és állandó gond a már beérkezett tüzelő elszál­lítása megrendelőinkhez. Nincs kocsi. Négy két és fél tonnás Volán-kocsi dolgozik a tele­pen, de mindegyik régi és el­— Minek volta sóik gürc? — sikoltott fel Szerafina. — Egy éjszaka, és egésznek fuccs! — Honnan füzetünk meg adót?! Nekem kell fűzetni nyolcszáz forint. Honnan? — Figyelj csak! Tavaly öt­ven mázsát vittem a piacra, most vehetem pénzért... — No, jó,, no jó... — min­dent elmondanak sorban ... Bejönnek az irodába, és el­mondják. — Kilökik szemet hetven forinttal, s hízik nekik ingven disznó, szarvas... És nem tesz neki senki semmit! — Gyerekem éhes. Anyuka, adjál enni, s mit mondok? Ereggy, gyerekem. Gazdaság­hoz, kérjed! — Mondom, kimegy a bi­zottság, és felvesszük a jegy­zőkönyvet. — Csak aztán úgy legyen, mint valóságban — mondta Szerafina. — Ügy lesz. Mi is ott le­szünk — biztosította az el­nök, türelmetlenül váltogatta meztelen talpát az ablaknál. — De most hadd öltözzem fel. — És búcsúzóul sóhaj­tott. — Mennyi baj! Ekkor egy Verőn nevezeti?, meszjelőnyélforma asszony eres nyakát kinyújtva odaki­áltotta az elnöknek: (Folytatjuk.) használt. Azonkívül csak Ka­posvár közigazgatási körzetébe szállítanak. Toponárra még el­mennek, de Taszárra már nem viszik ki a szenet és a fát. Ka­posváron a szállítások felét maszek fuvarosok végzik, per­sze -magasabb áron. Vidékre nem szállítanak, de legalább a városi ellátásban segítenek. Rakodógép kellene, több fu­varkocsi. Vagy legalább a meglevők szállítanának vidék­re is. A telepvezetői irodából ki­felé jövet megpillantok három tehergépkocsit. Üresen állnak egymás mellett már másfél órája. Az ok: ha a városban éppen nincs fuvar, akkor a kocsik leállnak. A Tüzép-teleptöl az Ady Endre utcáig vezető hosszú, poros úton lovas kocsik zö- työgnek szénnel megrakodva. Az egyik bakon ülőt megszó­lítom. A fuvarárak felől ér­deklődöm. Pár pillanatig této­ván hallgat, azután hüvelyk­ujjával hátrabök mondván, hogy ott jön a »tulaj«, tőle kérdezzem. A szeneskocsi mö­gött pár méterrel zömök, kö­zépkorú férfi kismotorja ber­reg. Nehezen szólal meg, biz­tatom, mondjon valami árat. Hogy például az Ivánfa-hegy- re mennyiért vinne ki har­minc mázsa brikettet. Szabad­kozik. — Az attól függ... Mikor milyen az út meg hát az idő­járás. De ha van fuvar a bel­városban, akkor inkább oda megyünk. Több a forduló. Mit mondjak magának? Én nyol­cért kiviszem. Hova? Kapós- főre? Oda nem tudom kivinni. Nem bírnák a lovak. A Volán 13-as sz. Vállalat­nál dr. Bors István forgalmi igazgatóhelyettes mondja: — A szénfuvarozás vállala­tunk tevékenységében még egy százalékot sem tesz ki. Vannak volán vállalatok, amelyek egyáltalán nem foglalkoznak tüzelőanyag-szállítással, má­sok meg sokat szállítanak. Az a négy tehergépkocsink, ame­lyik a telepen dolgozik nagyon elhasználódott. Sajnos, ha az a négy is kidől, akkor a bajok súlyosbodnak. Vidékre egyelő­re azért nem szállítunk, mert ez városi iroda. Ha a városi megrendeléseket kielégítettük, vidéki fuvarozásokat is válla­lunk. Az ellátást megyei szin­ten megfelelő szervezéssel a termelőszövetkezetek is bizto­sítani tudnák a maguk körze­tében. legalább a tagjaik é* nyugdíjasaik részére. F. G.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom