Somogyi Néplap, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-11 / 215. szám

Hétköznapjaink Bebizonyosodott, hogy a szovjet szakemberek helyesen döntöttek, amikor elhatároz­ták egy jól sikerült autótípus, a Fiat—124 megvásárlását, és berendezkedtek nagy sorozatú gyártására. Nem feledkeztek meg a folyamatos továbbfej­lesztés fontos feladatáról sem. A Lada néven exportra kerülő VÁZ—Zsiguli kocsikat ma már az egész világon »jegy­zik«. (A kép a 46. genfi nem­zetközi autókiállításon ké­szült.) Csaknem 30 országban használt kocsi már a Lada. Évente mintegy 700 ezer dara­bot bocsát ki belőle a Togliat­tiban működő gyár. A Zsiguli-gyár hatalmas szerelőcsarnokában három fu­tószalag működik. Az egyiken az első — »-hagyományos« — típust a VAg—2101-est állít­ják össze, a másodikon a VÁZ—21011 (az 1300 köbcenti­méteres motorú) változatot és a VÁZ—2102 típust (a furgon kivitelűt) készítik a harmadi­kon a »luxus« Zsigulit, a VÁZ—2103-ast. Hamarosan er­re a szalagra kerül majd a múlt év végén született leg­újabb változat a VÁZ—2106 is. A Zsiguli-gyárban öt és fél óra alatt »áll össze« egy-egy kocsi, több mint 3000 alkat­részből. A futószalagokról 22 másodpercenként fut le egy kész jármű. Kazinczy Ferenc útja Szántódon szupervonat óránként 307 kilométeres csúcssebességet- sikerült elér­nie. (A keréken gördülő sze­relvények 1955-ben felállított, ma is érvényben levő abszo­lút sebességi világcsúcsa 331 km/óra; a 350—400 km/óra vagy még ennél is jóval na­gyobb sebességű vasúti sze­relvények még légpárnás vagy mágneses lebegtetésűek lesznek, a súrlódási problé­mák elkerülése érdekében.) A szakemberek remélik, hogy a TGV—001 tartósan is 220—230 km/óra sebességgel közleked­het majd a francia államva­sutak által kijelölt vonalsza­kaszokon. Tökéletesebb len a Heiszonyec—7 Nemrég a Herszoni Fet- rovszkij Kambájngyár szere­lőszalagjáról legördült a hu­szonötezredik kukoricakom­bájn. Az új széria már sok­kal tökéletesebb, mint a ko­rábban kibocsátott kombáj­nok. A betakarítási munka­szükségletet lényegesen csök­kenti, s az egy tonna termék­re jutó fémkapacitás is 28 százalékkal csökkent. A kombájngyártók most a gép modernizált változatát készítik el, amely a nagy ka­pacitású és gyors T—150-es típusú traktorral dolgozik. Ez a gépcsoport óránként 12 ki­lométeres sebességgel taka­rítja be a kukoricát, s így termelőképessége nem keve­sebb, mint 50 százalékkal nö­vekszik. Csehszlovákiában — Jas- lovské Bohunicében — 1972 végén avatták föl az ország első atomerőművét. A máso­dikat 1978-ban fogják üzem­be helyezni, a harmadik át­adását pedig 1982-re tervezik. Északi szomszédunk nemcsak építeni, hanem gyártani is akar erőműveket. A csehszlo­vák gépipar — szovjet doku­Germán amazonok sírja Régészeti ásatások során egy régi germán katonai sírt tár­tak föl Tecklenburgban (Veszt­fáliai. I. e. 350-ben temették ide 8 férfi és 3 nő harcos tete­mét. A csontvázak »sebeiből« arra lehet következtetni, hogy a férfi és a nő harcosok egy­aránt harci cselekmények kö­vetkeztében haltak meg. A nők bőrnadrágot viseltek — ezt a foszlányok analízisével sike­rült kimutatni. Ilyen sírokat, ahol az »ama­zonok« férfi harcosokkal van­nak eltemetve, más régészeti kutatások során is találtak már. Például a szászországi Osterburgban, a Berlin mellet­ti Brandenburgban, valamint Csehszlovákia területén. mentáció alapján — 1980-ig öt atomreaktort gyárt, s 1980-tól már évente négy reaktort fog előállítani. Emellett úgyne­vezett másodlagos berendezé­sek gyártására is berendezke­dik, úgyhogy 1978-ban Cseh­szlovákiában elkészül egy tel­jes atomerőmű, s 1980-tól már évi 2—2 komplett atomerőmű kerül majd ki az üzemekből. A Szovjetunió és a KGST- országok hosszú távon vásár­lói lesznek a csehszlovák atomerőműnek. A legnéhezebb feladat min­dig a reaktorok gyártása. Erre Csehszlovákiában plzeni Sko- da-művekben rendezkednek be. A 4 méter átmérőjű, 13 méter magas reaktor-test gyű­rűkből álló elemeit Ostravá- ban, a vitkovicei Element Gottwald Vasműben öntik és kovácsolják a plzeni gyár számára. Az 58 tonnás mun­kadarabot (gyűrűt) a képen látható módon szállítják a Skoda-művekbe, ahol azt 1000 C fokra hevítik, majd o'.aj- fürdőbe mártják, és tovább munkálják. Fókaszámfálás a levegőbős Az az út, mélyet a magyar költészet atyja 1789 novembe­rében bejárt, ma is megvan. Északi végén, a műúton gép­kocsik százai haladnak, déli felén, a 7-es főúton ugyan­csak. Ám közben csönd és némaság és — XVIII. századi állapot. De éppen ez benne az érdekes. Kazinczy Ferenc kedves ba­rátját, »a szeretetreméltó ku- rutzot«, Pálóczi Horváth Adá~ mot akarta meglátogatni szántódi magányában. Értesí­tést csak arról küldött, hogy fölkeresi, de hogy melyik nap azt nem írta meg. Igaz, med­dő kísérlet lett volna az ak­kori közlekedési viszonyok mellett. Naplója azonban pon­tosan visszaadja nekünk út­jának nehézségeit. Balatonfü- redről indult Tihanyba. Az út igen rossz volt. Hol vize­nyős réteken, hol meredek kősziklákon kellett mennie. A legnagyobb meglepetés a tihanyi révnél érte. Beestele­dett, s a réyészek már át­mentek a szántódi partra. Csak reggelre várták őket. A révház tele volt, ágyat nem kapott, átázott öltönyén kívül más ruha nem volt vele. Szo­morúan üldögélt, azon gon­dolkodva, milyen hosszú lesz az éjszaka. Egyszerre csak kiabálás jelezte, hogy váratla­nul megérkeztek a révészek. Csak másnap akartak indulni Szántódra, de Kazinczy le­itatta őket és megígérte, hogy kapnak még italt. (1927-ben mint ifjú legényke én is úgy keltem át társaimmal Tihany ból Szántódra, hogy minden pénzünket italra költöttük. Mennyit tudtak inni az akko­ri révészek!) Ezután így folytatja Ka­zinczy: »Égő fáklya mellett léptünk a hajóba. A legények daloltak, hátradűltek, s igen későn vették észre, hogy a csónakot farral hajtják előre. A közepe táján a víznek el­oltották a fáklyát, mert kü­lönben az utat eltévesztették volna; s az inasom félelme végtére csakugyan eloszla, mert szerencsésen eljutánk a parthoz, honnan Szántód felé a feneketlen s vermes ingo- ványon, égő szövetnek mellett vezetett ismét a három ittas legény.« Évente egyszer mindig el­megyek ezen az úton. Kis emlékezés ez a két nagy em­berre. A Touring Hotel épü­letével szemben kezdődik a földes út. Szép. magas jege­nyefák szegélyezik. Azután el­marad néhány nyaraló és ki­nyílik a táj. Jobbról és bal­ról nádas, hajlonganak a víz­ből kiálló nádszálak. Még nem tűnt el teljesen a tó, mely a múlt században csak­nem 150 hold kiterjedésű volt. A mellékelt térképen — Kazinczy Ferenc korában — kapcsolatban állt a Balaton­nal, majd egy turzással elzá­ródott. A tavat a múlt szá­zadban még bérbe adta a ti­hanyi apátság halászoknak. Nagy tülekedés folyt az ár­verésen. öt évre bérelték ezt a kis vizet, és szép keszege­ket, compókat, pontyokat fog­tak. Ma a szántód! tóból már csak kicsiny vízfelület látszik, de a nádas egy része még áll. A szélén a Shell-szerviz reklámfényei villognak. A környezetet eredeti állapotá­ban kellene meghagyni. A meglevő kis nádas, a tó és az út így, XVIII. századi han­gulatot árasztó egyszerűségé­ben szép. A már épülő szán­tódi puszta egységes képéhez szorosan hozzá tartozik ez a földes út, mely egy kilomé­ter után, akácokkal szegé­lyezve, a kis vasúti őrháznál éri el a 7-es főutat Kazinczy Ferencnek nincs emléke a Balaton mellett. Ezt a mellékutat tála lehetne el­nevezni. Szerintem jó volna, ha nem aszfaltoznák, és mai alakjában megmaradna. Sőt, így lenne igazi emlék! Zákonyi Ferena Atomerőmű épül A sznob Micsoda sznob, mondjuk ha­tározottan és tévedhetetlenül, mint mindig, ha nem rólunk van szó. Valamennyien hordo­zunk magunkban valamiféle sémát a sznobizmusról, mely aztán dogmás merevségével könnyen a saját sznobságunk­hoz vezethet A fogalom kö­rülhatárolása nem is olyan egyszerű feladat, és bármeny­nyire berzenkedünk ellene, bennünk is ott bujkál. Szeren­csére sznobságunk több derűt fakaszt, mint bosszúságot Miért ne lehetne zenerajon­gó az, aki a »Szalvusz« Hun- garicust imádja? Ne mondjuk rá azonnal, hogy sznob; előle­gezzük neki a bizalmat, hogy túl a gyomorbántalmain, egy­szer mégiscsak psalmus válik a gyógyvíz ravaszdi nevéből. Hányán merjük bevallani, mi tetszik, mi nem, mit értünk, mit nem? Csak kerülgetjük a veszélyes témát, mint macska a forró kását, míg végül is tö­kéletes sznobok leszünk a fel­süléstől való féltünkben. Szak­szerű mondatokat váltunk egy festmény művészi értékéről, de egy fabatkát se adnánk ér­te. Lelkesedünk Bartókért, mi­kor a fülünk csikorog tőle, és tapsolunk Shakespeare-nek, holott vajmi keveset fogunk fel belőle. A sznobság lépten- nyomon kajánul megkörnyé­kez minket, és senki sincs el­lene fölvértezve. Ha kis lakás­ban hivalkodóan sok könyvet látunk, lehet sznobízű látvány, de éppen úgy lehet hiteles gyűjtőszenvedély is. A tenyér­nyi kertek fenyőfája ismét ál­lásfoglalásra ingerel.de lehet a város keltette nosztalgia jel­képe is. A napjainkban diva­tos régiségimádat kritizálása sem egyértelmű. A válogatás nélkül összevásárolt bútorok stílushalmaza egyformán ta­núskodhat hozzá nem értésről, de műgyűjtő szenvedélyről is. Az ízléshiány, a tájékozatlan­ság és termékük, a giccs, még nem jelent sznobságot, még akkor sem, ha a hétvégi ház­ként megvásárolt parasztház­nak csónaklakkal glancolt a mestergerendája is. Mindnyá­junkban ott él a szép utáni vágy, és ha hiszünk a fejlő­désben, azt is el kell ismerjük, hogy valahol el kell kezdeni. Aki ad a művelődésére, az ér­zelmi sallangjait, ízlésbeli té­velygéseit kinövi idővel, akár a gyerekcipőt. Akik szeretnek derülni, azok lépjenek be most velünk együtt egy társaságba, ahol a házigazda éppen a nyári út élményeit meséli; megeshet, hogy tanúi lehetünk annak, miként lesz valakiből sznob, és egyúttal önmagunkkal is szembenézhetünk. Az idegen nyelv varázsa nagy buktató; máris bölcs képet vágunk, ép­pen mi ne értenénk? Dehogyis nyikkanunk, különösen, ha ba­rátunk leleményesen úgy játssza meg tökéletes nyelvtu­dását, hogy jópofaságnak álcá­zott magyar szóbetétekkel pó­tolja a hézagot, valahogy így: »Vir sind angekommen, bitte, tizenkét Mark! — sagte neki a taxisofőr. — Fájdalom, aber wir müssen egy kevéssé zu­rückfahren, ich habe csak tíz Mark!!« Még hálásak is, va­gyunk neki, mert máskülönben honnan tudná sznobságunk, hol, mikor és mit nevethet a viccen? Menne is tovább min­den hiba nélkül ha az élmény­áradat nem akadna fenn a visszhang német megfelelőjén, de csak egy pillanatig, hiszen bagatell, az ember feje ma­gyarul se káptalan és szótárt se hordhat mindig a farzsebé­ben. Sznobságunk teljes egyet­értést tanúsít, mikor valaki fé­lénken megkockáztatja, hogy úgy tudja az »echó« német szó, és akkor talán visszhangul is megteszi a mesében. »Ugyan!« — mordul rá megrö­könyödve barátunk, és mind­nyájunk arcán végihullámzik azonnal az elnéző mosoly. »De nekem gyanús a ch-ja!« — makacskodik tovább a köz­beszóló. »Echos szekerünk is van, és mégse német!» — buzog fel barátunk száján a taglónak szánt hazafiság, a mi arcun­kon meg úgy ül a rendreutasí­tás, mint egy kimondott »ma- ulhälten«. »Én úgy tudom hogy azt ekhósrfak írjuk!« — akadékos­kodik emberünk, mint akit besóztak. »Az echó szó régi magyar nyelvemlék! — oktatja ki ba­rátunk türelmes mosollyal —, Csokonai használta utoljára a Tihanyi echóban !■* Ahítatos csend, a szerencsét­len flótás meg le van henge­relve, mert hol akad a világ­nak az a sznobja, még ha zöld­fülű is, aki a mindentudásá­nak zsombékos talaján ellen­kezni merészelne egy olyan megidézett szaktekintéllyel, mint Csokonai Vitéz Mihály? Mihályi Margit Új gabonafajta A mexikói kutatóknak csak­nem nyolc év. alatt — renge­teg keresztezéssel, tenyésztés­sel és válogatással — sikerült létrehozniuk egy olyan új ga­bonafajtát, amelynek egyes típusai sok szempontból az eddig ismert legjobb búzafaj­táknál is jobbak. Az új gabona neve: tritical (a triticum nevű búza és a secalis nevű rozs ke­reszteződéséből). Fehérjetartal­ma nagyobb, mint a legtöbb búzáé, és jobb benne az ami- nosavak egyensúlya is. Mivel jóval zordabb környezetben is megél, mint az »átlag« búza, alighanem nagy szerepet fog betölteni a mostoha körülmé­nyek között élő emberek táp­lálkozási gondjainak megoldá­sában. Az élelmezés története azt tartja: az emberiség több mint 12 ezer évvel ezelőtt honosí­totta meg először a búzát, a zabot és az árpát a Közel-Ke­leten, a rozsot pedig a Távol- Keleten. A tudomány emberé­nek csak ennyi idő után sike­rült szerényen megdupláznia a kőkorszakbeli fajlagos fajta­hozamot. Gázturbinás A francia államvasutak, az SNCF llégy év óta menet­rendszerűen járat gázturbinás vonatokat a Párizs—Caen vo­nalon. A szerelvények 130 km/óra sebességgel közleked­nek. Kezdetnek ez is szép eredménynek számított, de nyilván ennél többre töreked­tek a gázturbinás vasúti von­tatás kifejlesztői. Időközben megtervezték a TGV—001 jel­zésű kísérleti szerelvényt is, melyet a Bordeaux és Mor- ceux közötti próbaszakaszon »vizsgáztattak le«. Az első próbafutások során VÁZ — Zsiguli — Mini EKG A Westinghouse Electric ki­csi és egyszerű EKG-készülé- ket szerkesztett. Mérete: 17x12x5 cm, súlya 1,5 kg. Rúd- elemmel működik és hat má­sodperc alatt üzembe helyez­hető. Nem kell egyebet tenni, mint a két tapadópólust a vizsgálandó személy jobb és bal tenyerére helyezni és a készüléket bekapcsolni. A kis képernyőn azonnal megje­lenik a szívműködés elektro­mos görbéjének a képe. A készülék nem alkalmas »finom vizsgálatra«, lényegé­ben csak »elsősegély-készü­lék«. Az oscillogramról azt le­het leolvasni, hogy van-e rlt- musos szívműködés, áll-e a szív, vagy pedig pitvari fib- rillácíó esetéről van szó. A készülék tehát áramütés, víz- befúlás, gyógyszermérgezések bizonyos eseteiben ad felvilá­gosítást a szív működéséről. A grönlandi fókák, főleg a fiatalok megszámlálása mind ez ideig nehézségekbe ütkö­zött, mivel a légifelvételeken a kis fókákat nem lehetett észrevenni a fehér hóban. Nemrég azonban megállapí­tották: a fiatal állatok bun­dája a napsugárzás ultraibo­lya spektrumának nagy részét abszorbeálja, ezért újabban a légi felvételekhez különleges lencséket és az ultraibolya­sugárzásra érzékeny filmeket használnak. Ezeken a felvé­teleken a fiatal fókák fekete pontokként jelennek meg, ■ így könnyűszerrel megszámol­I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom