Somogyi Néplap, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-05 / 210. szám

Nemes György Vizuális szennyeződés Lehetséges, hogy amiről kulturális szinten vannak, l neáris, másképp groteszk be csn'sr í a! 1 -i^l »-v« «1 1%. Jam most elmélkedni szeretnék, nem tartozik éppen életünk legeslegfontosabb dolgai kö­zé. Ámbár... ki tudja, mi a legeslegfontosabb az életben. Az egyik embernek ez, a másiknak az. Ha nem rangso­roljuk a dolgokat, az élet je­lenségeit, a sikereket és a fo­gyatékosságokat, akkor úgy gondolom: a jó ízlés vagy rossz ízlés, egyáltalán az ízlés alakítása nem tartozik éppen a legjelentéktelenebb dolgok közé. Alapjában összefüggő két dologról lesz majd szó. Az egyiket ezzel a jelszóval ad­nám elő: sok a szöveg. (Most nem a vége-hossza nincs be­számolókat, az unalomig el­nyújtott értekezlet-hozzászó­lásokat akarom kipécézni — megtették már sokan. Elvég­re beszélni jól megtanultunk az elmúlt évtizedekben, hall­gatni még nem eléggé.) Más­ra gondolok, mikor azt mon­dom: sok a szöveg. Mármint , az utcákon, a plakátoszlopo­kon, a közlekedési eszközö­kön, a várótermekben, a köz­épületi előcsarnokokban, a megállókban, a hirdetésekben — mindenütt és minden olyan esetben, ahol és ami­kor valaki közölni akar ve­lem valamit, illetve föl akar­ja hívni a figyelmemet vala­mire. A másik dolog pedig ez: ha már mindenáron szö­veggel kívánnak erről-arról tájékoztatni, ha ilyen vagy olyan lehetőségre, alkalomra, veszélyre vagy tilalomra akarják fölhívni a figyelme­met, miért teszik ezt olyan formában, melynek külső megjelenése nyolcvan évvel marad el a mai kor ízlés­normáitól? Más szóval: miért olyan csúnya a szöveg? Nézzük tehát az elsőt: sok a szöveg. Nem én berzenkedem elő­ször azért, hogy azt is szö­veggel adják tudtunkra, amit egy jellegzetes jellel is kö­zölhetnének. Régebben nálunk kiírták azoknak a bizonyos mellékhelyiségeknek az ajta­jára, hogy Urak, illetve Höl­gyek, de manapság már ná­egy jellegzetes, stilizált jel értelmét gyorsabban fölfog­ják, mint bármelyik tömören megfogalmazott szöveget. Miért nem találnak jelet ar­ra, hogy melyik áruházi aj­tón kell bemenni és melyi­ken kijönni? Mért olvasható még mindig egyik-másik mozi pénztárablakában: támlás­szék meg zsöllye, holott csak a sor számít? Miért van az áruházak tájékoztató táblá­ján rengeteg árufelsorolás, mely a külföldi vásárlót nem igazítja el, s miért nincs in­kább ábra? A MÁV e téren is oé'damutató: nagyon sok új állomási ábra ad felvilágosí­tást az utazóközönségnek, egyszerűen és egyértelműen. Sok tehát a szöveg, s ott is, ahol ábra helyettesíthetné. S milyenek ezek a szövegek? Most nem stilisztikai tökélet­lenségekre, nyakatekert fogal­mazási szörnyűségekre gondo­lok hirdetményekben és köz­leményekben. Csupán a szö­veg külső megjelenésére, lá­tással érzékelhető szépségére vagy csúfságára tennék né­hány megjegyzést. . Ha már betű, akkor legyen olyan, amelyik teljesíti gya­korlati feladatát, tehát jól ol­vasható, egyszersmind szép, vagyis esztétikai örömet kelt. A nyomtatás tudvalevőleg öt­száz éves, s alapelemei fél évezred alatt nem változtak. Az egykori híres betűmetszők — hogy cmk az európai kul­túránál maradjunk — ismer­ték a római feliratokat, me­lyeket kőtáblába véstek, s a középkor kódexeit, melyeket tollal pergamenre írtak. A ke­mény kőbe vésővel jobbára merev vonalú betűk kerültek, ezekből alakultak ki mai nagybetűink. A vágott hegyű tollal a szerzetesek úgy má­solták a kódexeket, hogy a fölfelé menő vonal vékony volt, a lefelé haladó vastag, ezekből alakultak ki a kis­betűk. A betűk törzse, a fel­ső és alsó nyúlványok együt­tes szerkezeti aránya teszi le­hetővé, hogy a szem fárasztá- sa nélkül folyamatosan ol­vasni tudjuk a szép nyomdai i szedést. Mikor a reklám di­Szeberényi Lehel lünk is nagyon sokfelé férfi és női alak vagy fej' vatba jött, megjelentek látható, s ez az ábra egész • _ __ ______________ j ól eligazít a helyiség rendel tetését illetően. S még akkor se téveszti el senki a két aj­tót, ha történetesen a fiúk és a lányok egyformán hosszú hajat vilinek. Az emberről ugyanis nem mindig tudják, de az ember mindig tudja magáról: fiú-e vagy lány. To­vábbá: azon is tűnődni kezd­tem, hogy láttam országút mellett táblát, melyen egy stilizált lakókocsi és sátor ar­ról értesített: a közelben kemping található. A piros vala­hogy tűk, melyeknek minden szára egyformán vastag. De ennek a betűtípusnak elsősorban a reklámszövegben van a helye. A szép betű ölszáz év klasz- szikus hagyományait őrzi. A századforduló szecessziós vi­lága megrontotta e klasszikus hagyományokat, s eltorzította a betűket. Kitekerték az ará­nyokat; kicifrázták a betű testét, hátterét; árnyékot raj­zoltak mögé, mintha a kétki- terjedésű absztrakt ábra há­romkiterjedésű volna. Sokan már azt hittük, hogy ez a csúf divat a múlté. De újab­ban azt látjuk: feltámadt, s egyre virgoncabb. A feliratok, a plakátok, némelyik újság címrengetege, a neonreklá­mok, a kirakati árjelzések, a cégtáblák, a márkajelek kö­zött vígan tenyésznek az íz­léstelen betűficamok. Szántó Tibor, az Iparművé­szeti Főiskola tanára, a jele* könyvművész nemrég egy nyilatkozatában »vizuális szennyeződés«-ről beszélt, tör­ténetesen a rossz fényreklá­mok kapcsán. Ez<=k is a kör­nyezeti ártalmakhoz tartoz­nak — mondta —, mert bánt­ják a szemet, rontják a vá­rosképet. Es — ezt már én teszem hozzá — mindenki vétkes az ízlésrombolásban, a látási kultúra színvonalának süllyedésében, aki engedi, hogy a szöveg — akár sok, akár kevés —, amely kirakat­ban, plakáton, újságcímben, feliratban a szemünkbe ötlik, torz, elrajzolt, idétlen mo­doros, szépelgő, hamis, arány­talan, olvashatatlan, felleng- ző, nagyképű, giccses betűk­ből álljon. A levegő-, a víz meg a környezetszennyeződés elleni küzdelemhez nem ártana oda­kapcsolni a kulturális szeny- nyeződés elleni küzdelmet is. Ide sok minden tartozik, hogy mást ne mondjak, a giccs el­leni küzdelem. De ide sorol­nám azt is, amiről beszéltem: hogy legyen kevesebb a szö­veg, de ha a szöveg elkerül­hetetlen, akkor az szép, ará­nyos betűk formájában, az ízlést kedvezően befolyásoló Katonafiatalok Fenyvesen li-1 köntösben jelenjek meg. Z... A fegyveres erők és testületek KISZ-szervezetei alapvető politikai kötelessé­güknek tekintsék a fegyveres szolgálatot teljesítő KlSZ-ta- gok és szervezeten kívüli fia­talok nevelését. Segítsék a fegyveres erők és testületek előtt álló feladatok eredmé­nyes teljesítését, a harcké­szültség állandó növelését, ha­zánk védelmi képességének erősítését, a közrend és köz- biztonság védelmét, a fiatalok szolgálati és életkörülményei­nek javítását...” — a KISZ IX. kongresszusának határo­zatában találhatók e2ek a mondatok. A héten Balaton- fenyvesen, a KISZ Somogy megyei Bizottságának vezető­képző táborában újból fölele­venedtek e gondolatok. Hosz- szú évek óta hagyomány, hogy egy-egy hétre katonafiatalok veszik birtokukba a vezető­képző tábort. Most először a klubvezetők és KlSZ-titkárok közösen „táboroznak”, hisz valamennyiük számára egy­formán fontos feladat a kongresszusi határozatok fel-1 dolgozása, értékelése, a fel­adatok meghatározása. Az egyhetes munkát a klu- bos módszertan bemutatói, a játékos vetélkedők, a filmve­títések és a baráti találkozók tették színesebbé, emlékezete­sebbé. Ottjártunkkor a Csiky Gergely Színház művészeivel találkoztak a katonafiatalok. Pogány Judit, Koltay Róbert és Komlós István beszélt a kulisszák mögötti világról, s elevenített föl színdarabrész- leteket, mondott el néhány verset, anekdotát. Este vetél­kedőre került sor, ahol a kér­dések a KISZ határozataival, történetével kapcsolatos isme­reteket kérték számon, ugyan­akkor játékos ötletekkel nehe­zítették az első helyre pályá­zók esélyeit. Egyenruhás ka­tonafiatalokra számított az ide látogató, ezért volt meglepő a narancssárga „tábortrikót”, melegítőt viselő fiatalok hada. Két előadás szünetében ar­ról beszélgettünk a táborla­kókkal, hogy mit jelent szá­mukra a továbbképzés, milyen segítséget kaptak felelősség­teljes munkájuk végzéséhez. A hadseregbeli nevelő mun­kának nagy a szerepe a poli­tikai érdeklődés, az általános és szakmai műveltség fejlesz­tésében, az önfegyelem, a baj- • resztül mind eredményesen társiasság és a nemes emberi jellemvonások kialakításában. Hurtony István szakaszveze­tő egy hatvannégy tagú KISZ- alapszervezet titkára. Mint hallottuk, negyedszer vesz részt ilyen képzésen. — A példák segítségével olyan gyakorlati kérdésekre kaptunk választ, mint példá­ul: mi a módja a tagfelvétel­nek, a pártba való ajánlásnak? A konzultációkon pedig ugyancsak gyakorlati oldalról dolgoztuk fel a kongresszusi anyagokat. Karsai Viktor törzsőrmester szintén alapszervezeti titkár­ként érkezett Fenyvesre. — Számunkra, hivatásos tiszthelyettesek számára azért is jelentős ez a továbbképzés, mert még felkészültebben fog­lalkozhatunk a fiatalok életé­nek irányításával. A táborozás segítséget ad a közművelődési feladatok megoldásához, a kü­lönböző KISZ-akciókban való eredményes szerepléshez. A lehetőségek megismerésén ke­tudunk dolgozni a közszellem javításán, formálásán. Csorba András szakaszveze­tő klubvezetőként is dolgozik a hadseregben. A bevonulás előtt az amatőrmozgalom szin­te minden területével ismer­kedett, mindenekelőtt a zené­vel. — Számom-a meglepő volt, hogy mennyire más a KISZ- ' élet a hadseregben. Sokkal jobban összetart a tagság, mint a civil alapszervezetekben. Nem mindegy számunkra, hogyan élünk ezzel a lehető­séggel. Azok 'a módszerek, amelyekkel itt megismerked­tünk, lényeges segítséget ad­nak. Oros István őrvezetőtől is hasonló megállapításokat hal­lottam. A KTSZ-alapszerveze- tek és klubok munkája sze­rintük azért is fontos, mert a leszerelő katonáknak példa a lakóhelyi, üzemi alapszerveze­ti és klubélet továbbfejleszté­séhez, esetleg kialakításához. N. J. csíkkal áthúzott pipa mely helyiségban arról, ott tilos a. dohányzás. A KRESZ a maga egysze­rűsített ábráival lényegében olyan, mint egy nemzetközi nyelv — mondjuk az eszpe­rantó. Ha a KRESZ világszer­te egységes, minden ország fia-lánya megérti, és tudja, hogy tilos behajtani, melyik utca zsákutca, hol szabad vagy nem szabad parkolni, hol van elsőbbségem a szem­bejövő forgalommal szemben, hol számíthatok kőomlásra, hol tilos megfordulnom stb. stb. A' közlekedésben azért nincs sok szöveg, mert hat­van vagy száz kilométeres se­bességgel haladva aligha tud­nánk elolvasni: mit akarnak közölni velünk. Még mindig sok a szöveg azokon a helyeken, ahol egy jellegzetes jel eligazítaná a magyarul nem tudókat is. Épp ideje, hogy például az autóbuszmegállók mostani kék táblája helyett — mely csak a hazaiaknak ad eligazítást, főként mert odaírják magya­rul: Autóbusz, kettős megál­ló — kihelyezzék az egysé­ges kék szegélyű táblát, egy autóbusz képével. Nemcsak az érti meg, miről van szó, aki nem tud magyarul, ha­nem az is, aki — tegyük föl — még olvasni sem tud. Az emberek ugyanis — vélemé­nyem szerint — bármilyen Somogyi Néplap Sandl elindult a fa'uba. Fö- amúgy sehol semmi gyanús. a RÉM — Ha kedvem lesz, maid azt is fogom — szólt a gyil- kospofájú Zsabka könyörtele­nül. — Most csak azt viszem el, amiben megalkudtunk. Ne mondja, hogy kapzsi vagyok. Ástam njagának, és be is te­mettem, és még egyszer ilyen­re nem vállalkozom. Na, ide ide avval a két bankóval, te sírrabló! — Ne... ne mondj ilyet — nyöszörgőit a kis ember, ke­zét arca elé tartotta, tenyeré­vel hárítván feje fölül a ször­nyű bélyeget, amely kimon­datlan is ott lebegett, de ki­mondva sütött igazán. Már kullogott is a pénzért, mint egy megvert. És Zsabka csak a két szá­zasért húzta ki a kezét a zse­béből. — Majd jövök — mondta búcsúzóul. S a trafikos száraz, üres szemekkel nézett utána. — Se pénz, se posztó — sóhajtott. Sandinak a leggyanúsabb az volt, hogy a falu reggeli éle­tében semmi gyanúsat nem észlelt. Tyúkok kodácsol­tak, malacok röfögtek, kutak nyikorogtak, s kiöntött mos­dóvizek loccsantak. Sőt az ut­cáról vidám diskurálást és álmos kacajt is lehetett hal­lani, ami kicsit másnapos han­gulatról árulkodott. Hallat­szott az autóbusz is, ahogy a motor nekidurálita magát, a kapta tón felcihelődjék a munkába indulókkal. A bolt vaspántja pedig nagyot csen­dült, ahogy a kőhöz ütődött. nyitott a bolt. A harang Is megszólalt. Szimpla harang — rutinos köznapisággal — kápolnában. Reggeli mise valamelyik ha­lottért. löttébb rossz sejtésekkel szű- jében. Nem találkozott mindjárt emberekkel, de azt látta, hogy a házak moccanatlan állnak a helyükön, egy cserép el nem mozdult rajtuk. Annyi szent: több repedést fed^vett főt, mint annak előtte. De eddig sose jutott eszébe, hogy a há­zak falán repedéseket keres­sen. Dom ba j Josko házán ak homlokán is látott egy girbe­gurba hasadékot, ahol a tor­nác toldalékaj kezdődött. Az új házon! Ügy tűnt, a torná­cot csak a téglaoszlop tartja. Josko kim» ácsorgott a ka­puban. — Nézz csak oda fel! — mondta a trafikos. Josko föltekintett. — Mit nézzek? — kérdez­te. — Hát n«m látod? — Nem. — A repedést. — Na — mondta Josko —, mit lássak rajta. Olyan öreg, mint a házam, kétéves. — Avval rágvúitott. s a trafi- kost is megkínálta. Nézték a repedést. — Ez van — mondta Josko —, a mai kőművesek! Akár­hány úi házzal ez van, meg­nézheted. . A trafikos bólintott, nem nagy meggyőződéssel. Tűnő­dőén inkább. — Hova ilyen korán? — kérdezte Josko. — Biztos nem az éjjel re­pedt meg? — kérdezte a tra­fikos. — Ej, no — felelt Doimbaj Josko —, hát mondom. — És sértődöttnek látszott. A trafikos fölzak’atva sietett tovább, a Fő térre, ahol a középületek álltak: a kocsma és a tanács. Útközben min­den házra vetett tolvaj pil­lantást. S az újakon akárhá­nyon ott éktelenkedett a re­pedés, ahol tornácot ragasz­tottak az eredeti laIhoz. De »Naponta megteszem ezt az utat. s bizonyos dolgokat csak most veszek észre — beszél­getett magában. — Szórako­zott ember vagyok.« Egy ház előtt — már csak­nem a Fő téren —, amely még a többinél is masszívab­ban állott a he'yén. és zöldre pirosra meg sárgára volt fest­ve, és fehér csíkok díszeleg­tek, mint valami felkiáltóje­les szemöldökszálak, a hár­mas ablak fölött (hansogóan hirdetve, hogy itt haladnak a korral, s van is miből), egy­szóval a cifra palota előtt a trafikos egv kisebb csoport­ba ütközött. Szó szerint ütkö­zött, mert fölfele nézett a házra, repedést keresvén raj­ta. De ezen egy fia hibát se talált, és tetejében a televí­ziós antenna is szálegyenesen állott, azt mustrálgatta éppen, s minthogy valamennyit nyil­ván tartotta, így beszélt ma­gában: »Ez a nyolcvankette- dik ...« — és ekkor ment ne­ki Herminának, majdnem föl» lökte. A csoport elhallgatott, s a köszönését is alig fogadta. — Maguk is érezték ?! — kiáltott Sandi, és már-már fölcsillant a szeme. Miről is bestéimének Ilyen gondterhel­ten? A kérdést csend követte, s e csendben a cifra ház udvará­ról hallatszott a mosógép fi­nom bugása. Akkor KráHk Franyo — mert férfiak is voltak ott, többnyire a szokásos barna kordban — megkérdezte: — Mit kellett érezni? — és összepillantott a többiekkel. A kis ember riadt egérsze­me ide-oda röpködött, szinte segítségért esedezett. — Hogyhogy? Semmit se érztetek?! Átaludtátok? Megint csak egymás tekin­tetét keresték. (Folytatjuk) Nagyberki változások Kön save Síi® « és nehezebb egyre több pontosságot, lelkiismere­tességet és szaktudást kí­vánnak. Mi minden függ az emberek­től? Erre a kérdésre Bo­dor Gyula szakmunkás­tól kértem vá­laszt, aki tagja volt a Kapos­váron győztes csapatnak, — Könnyű elképzelni, mekkora kárt okozna az a gondozó, aki éltetésnél nem tartaná be a higiéniai elő­írásokat, vagy ha figyelmet­lenségből el­mulasztaná pontosan beállítani a hőmérsékletet és a páratartalmat. Napok alatt tönkretenné az Adományt egv későn fölismert megbetegedés is ... A berkiek csapatában sze­repelt Fónai József genetikus. — Mi a dolga itt egy ge­netikusnak? — Telepünkön tenyészkan­süldőket is nevelünk. A ge­netikusnak kell megterveznie a létrehozandó új egyed tu­lajdonságait. Nagy öröm, mi­kor a fiatal állatban előbuk­kannak szüleinek nemzedékek során át kikristályosodott jó tulajdonságai. Nagyberkiben nincs hiány szakmunkásokban, és fiatalok is szép számban találhatók. Hogyan tett szert a teleo er­re a szakembergárdára? A kérdésre Kordély Sándor te­lepvezető válaszolt: — Korábban hat korsze­rűtlen sertéstelepe volt a gazdaságnak. Az új telep dol­gozóit ezek legjobb szakem­bereiből válogattunk Persze, mint az állattenyésztésben mindenütt, itt is hamar el­évül a szaktudás. Évenként jönnek az új fajták, az új technológiák, e-ért szervez­tük meg dolgozóink folyama­tos továbbképzését. A nagyberki tsz sertéskom- binátjában gyakoriak a kül­földi vendégek. Jegyzetfüzet­tel a kézben mindent végig­néznek és kérdeznek. A Ka- hyb tenyésztési módszereiről, a telepen folyó kísérletekről és a kombinát jövőjéről. Ilyenkor kísérőjük elmondja: 1977—78-ra évi 8500 sertést termelnek majd. Néha el­hangzik az a kérdés is. hány év alatt térül meg a félszáz milliós beruházás. Húsz év kell ehhez papíron... Az itt dolgozó embereket megismer­ve azonban túl óvatosnak tet­szik ez a becslés. Bíró Ferenc Bodor Gyula. A Ka-hyb sertéseket te­nyésztők kaposvári versenyén öt tsz csapatai vettek részt. Az első helyet a nagyberki Egyesült Kaposvölgye Tsz brigádja szerezte meg. Ez a hír már önmagában is sejteti, a nagyberki tsz ser­téskombinátjában nem nehé2 követésre méltó példákat ta­lálni. A gazdaságban tett látogatás mindenben igazolta ezt a föltételezést. Pedte rié- hány éve a telep több bősz szúságot okozott, mint amennyi hasznot hozott... Az 1971-ben elkészült 47 milliós beruházás tervezői sok min­dent figyelembe vettek, csak éppen azt nem, hogy ezen a telepen sertéseket akarnak tenyészteni. Tavaly azután négymilliós rekonstrukció tett pontot a gazdaság számára nem kevés veszteséget okozó ügy végére. A rekonstrukció során batá­riakat (higiénikus malacne­velő ketreceket) állítottak be, javítva a férőhely-kihaszná­lást. Ekkorra már a Ka-hyb fajta olyan sok helyen bizo­nyította előnyeit, hogy a ber­kiek is látták: ha gyors ütem­ben kívánják növelni a telep kibocsátó képességét, Ka-hyb sertésekkel kell betelepíteni azt. Jelenleg 8000 sertést gondoznak, és az első figye­lemre méltó eredmények már számokban is kimutathatók. Évi termelési értékük csak­nem 20 mil'ió forint. Egy kilő sertéshúst 25 forintért állíta­nak elő. Idei hústermelésük 63 vagon. Az egy kocára jutó malacszaporulat 20,08. Közhely volna azt írni, hogy ezek az eredmények nem szü­lethettek volna meg a telep 17 dolgozójának szorgalma és szaktudása nélkül. Mégis fontos hangsúlyozni: az egyre korszerűbb állattenyésztő te­lepek csak a fizikai munkát könnyítik meg, ugyanakkor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom