Somogyi Néplap, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-04 / 209. szám

A kötéséi esermester

öreg fűzfa magasodik az ég felé Kölesén, Trimmer Vil- ■:mosék portáján. Alig fél kilométer ide a falu, s mégis, mintha egészen más környéken járna az ember. öreg ház, fészer, istálló, disznóólak, meg egy fehérre meszelt nyári konyha — igazi falusi porta ez. Vilmos _ bácsi ötven esztendeje él itt. A fűzfát sem sokkal azután1 ültette, hogy Kötésére került. Afféle emlék ez. Tükör a hetvenhárom évéhez, meg az itt töltött fél évszázadhoz.

Ezermesterként ismerik a vidéken a ház lakóját. Nem véletlenül, ötven körül vezették be a villanyt a faluba, de a Trimmer-portán már 1941- ben volt áram. Keskeny patakocska szeli ketté az udvart, annak a vizét fogta munkára Vilmos bácsi.

— Régebben bővebb vize

1 volt: percenként negyven liter zuhogott alá. Csináltam egy nagy vízi, kereket, s ahhoz kötöttem egy tizenkét voltos autódinamót. A víz ömlött, a szobában meg pislákolt a lámpa. Csak pislákolt, mert nem volt kiegyensúlyozva a kerék, hát vettem hozzá egy akkumulátort, az kiegyenlítette az ingadozást. Kiapadt a patak, a kereket nem hajtja már. ötvennyolcban aztán felhozták a villanyvezetéket a faluból. Most már van rendes villanyunk. Csináltam én kérem detektoros rádiót is. Akkor még alig volt ilyen a környéken. A fülhallgatók oda voltak vezetve az ágyakhoz. A nagypapa hallgatta a legszívesebben, csakhogy mindig elaludt mellette. Olyankor lekapcsoltuk, mert hát takarékoskodni kellett á teleppel.

Ahogy kikapcsoltuk a rádiót, a nagypapa felébredt, azt hitte, elromlott a berendezés. A rádió miatt volt is bajom bő- •ven. Erre jártak a csendőrök a szőlőspincék felé, egyszer észrevették, hogy mit csináltam, azt mondták, ha ilyet tudok, akkor készíthetek bombát is.

Hiába kérdeztem, hogy hol tanulta az ezermesterkedést, csak vállat vont...

— Hát megcsinál mindent az ember, ha rá van kényszerülve, meg ha szüksége van rá.

ötletekből kifogyhatatlan ember. Kollégám mondta, figyeljem meg, hogy itt nincs még egy fölöslegesen bevert szög se. Mindennek megvan a maga helye, rendeltetése. Egy apró kar a padlásfeljárónál, látszólag semmire se jó, ám egy mozdulattal elfordítható ajtótámasznak. Nagy vízakna az udvaron. Az esővizet gyűjti össze alig látható csatornákéin. Mondja, a mosáshoz kell a lúgos víz, azért van. A műhelyben lábbal hajtható faesztergagép, szekercék, vésők.

— Az ember csak nyomkodja a lábával a pedált, forog a masina. Mindent meg lehet munkálni rajta, csak megfelelően át kell szerelni, meg be kell állítani.

— Nem gondoltak arra, hogy beköltözzenek a faluba?

A felesége jegyzi meg:

— Dehogynem, csakhogy a ház... Szóval, ha el lehetne keréken gurítani ezeket az épületeket, akkor mennénk mi, de ez nem megy, no meg öregek is vagyunk már.

N. J.

A tanulók boltja

Ak! belép a Somogy megyei Élelmiszer-, Háztartási és Vegyiáru Kiskereskedelmi Vállalat 307-es számú csemegeboltjába, csupa fehér köpenyes »gyereket« lát a pult mögött; a kiszolgálás mégis felnőtt kereskedőkre vall. A vevőt udvarias köszönés fogadja, és alig ér el a megrakott polcokig, máris felhangzik a kérdés:

— Mit parancsol a kedves vevő?

A pénztáros — a nap bizonyos szakában szintén tanuló — gyors, pontos. Az árukiadásnál szakképzett eladó 'ügyel e,gy másik kislány tevékenységére. A vásárló jó érzéssel, elégedetten távozhat.

— Mindig így van ez? — kérdezem Gombos Gusztávtól, a csemege vezetőjétől.

— Igen — válaszol gondolkodás nélkül. — Természetesen az elsőéves tanulókra jobban odafigyelünk, ök még nem elég komolyak, még nem értik igazán a munka lényegét. A másod-, de még inkább a harmadévesek már céltudatosan dolgoznak. Országos versenyen elérhetik, hogy korábban szabaduljanak. Ezek az erőpróbák ugyan ritkán hoztak szerencsét lányainknak, fiaink- ak, de a megyei versenyeken sok szép sikert könyvelhettük el az évek folyamán. Például Jutái Anna az élelmiszer-tanulók 1972-ben rendezett megyei versenyén eredményesen szerepelt, és még ma is nálunk dolgozik. Ugyanezen a versenyen 1974- ben első, második és harmadik helyezettünk volt.

Mindezeket a brigádnapló is elárulja, melyet a tanulóbolttá nyilvánítás óta vezetnek. Már az első év végén elnyerték a szocialista brigád címet. Azután minden esztendő sikert hozott, tavaly bronzkoszorús jelvényt kaptak.

Pap Lászlónk, a bolt egyik helyettes vezetője folytatja a gondolatot.

— Igen. Szégyenkeznünk egyáltalán nem kell. Ezek a gyerekek havi 500—600 ezer forintos forgalmat bonyolítanak le. Mi jórészt csak felügyelünk a munka szabályosiságára, minőségére, a pontos számolásra.. Még senki nem jött vissza reklamálni.

Valóban, bírálat helyett dicséreteket olvashatunk a panaszkönyvben.

Az üzlet nyolc állandó felnőtt alkalmazottja szintén fiatal. Nem is olyan régen itt kezdték valamennyien. Ismerik az ifjúság gondjait, a szakma titkait. Két beszélgetőpartneremet nem lepi meg a kérdés:

— Komoly munka, nagy

felelősség a jövő kereskedőit oktatni, nevelni. Önök személy szerint mivel járulnak hozzá ehhez a feladathoz?

— Mi is tanulunk — mondja Pap Lászlóné. — Én például a kereskedelmi szak- középiskola levelező tagozatának negyedik osztályába járok.

— A kereskedelmi főiskola előkészítő tanfolyamát kezdem meg ebben az iskolaévben — folytatja Gombos Gusztáv. — És amit tanulunk, átadjuk. Nemcsak a szakmai ismereteket, hanem az általános emberi maga- ’tartásformát is. Például mit csináljanak szabad idejükben, hogyan válogassák meg társaságukat. Bevonjuk őket a művelődési tennivalókba. A KPVDSZ kulturális napok rendezvényein minden évben részt veszünk. Ismernünk kell azt a 18 tanulót akit ránk bíztak. Felelősek vagyunk értük.

A bolt vexetője Gombos Gusztáv tavaly a pedagógusnap alkalmából megkapta a kiváló gyakorlati oktató kitüntetést. Négy éve — vagyis kezdettől — vezetője a tanulóboltnak. Emellett a vállalati társadalombiztosítási tanács elnöke és megbízottként SZMT-tanácstag is. Két helyettese van: Pap

Pászlóné — aki a vállalati család- "és nőbizottság tagja — és Bors Margit. Ök hárman egyengetik három éven át a hat elsős és ugyanennyi másodikos, harmadikos tanú- ' ló életútját.

A hagyományos — nem ön- kiszolgáló — boltok szinte versengenek az innen kikerülő eladókért.

— Jó érzés, amikor volt tanulóinkkal találkozunk a megye különböző helységeiben. Közülük nem egy felelős beosztást kapott — jegyzi meg elégedetten Gombos Gusztáv.

Az Üzlelben rend és tisztaság. Mindenki a helyén. A kávézóasztalnál megkóstolom a feketét — kitűnő.

— Egyik tanulónk főzte — jegyzi meg a vezető. — Vendégcsalogatónak.

Azt hiszem, ebben a boltban ilyenre nem nagyon van szükség.

Pinezés Szilveszter

Szeberényi Lehel

~T»Tm~|

Megígérte nekik — esküvel fogadta —, hogy nem pályázik Ján apósának könyvére, amelyet magával elte- mettetett. Soha, még csak gondolatban se foglalkozik ezentúl a megszerzésével.

— Végképp lemondok róla — ígérte...

Mikor a kelő nap besütött a paplan résén, kidugta fejét. De most ijedt csak meg igazán: tenyérnyi rés tátongott a szemközti falon. A mennyezettől a padlóig. De a mennyezeten is szétágaztak a kezdődő repedések.

A fal nyílásán ki lehetett látni a szabadba; éppen egy sárgálló ökörfarkkóróra, amely harmattól csillogott.

Ez az új rémület azonban napvilágnál érte a trafikost; így amint fölkapta a nadrágját, egyenesen a lakás árudának használt zugába szaladt, és ócska készülékén a Földrengésjelző Intézetet hívta.

— Igen, észleltünk — mondták —, jelentéktelen földlökéseket.

— Nem bagatellizálják el a dolgot?! — kiáltott a keserűség a kis emberből. — Az éti házam kettévált.

— Az nem lehetséges — mondták a drót másik végén —, legföljebb az epicentrumban ... Kívül a kultúrterüle- ten, valahol a hegyek közt.

— Ott vagyok, uram.

— Hihetetlen pech ...

Ez volt minden, amit mondani tudtak. S kérték Sandít, hogy azonnal telefonáljon, mihelyt többet tud.

»Még ezek vannak rám

Irodalmi igényű

kémrogény

Bogomolov: Negyvennégy augusztusában

H

a lrodalomszociológiai

fölmérést készítenénk arról, hogyan fogad olvasóközönségünk egy-egy

újonnan megjelent kémregényt, valószínűleg érdekes dolgokat tudhatnánk meg nemcsak az olvasók ízléséről, műveltségéről, hanem bizonyos lelki, jellembeli tulajdonságairól is. E művek rettenthetetlen hőseiben, félelem és gáncsnélküli lovagjaiban nem kevesen — általában kevéssé »sikeres«, elbizonytalanodott emberek — önmaguk vágyálmait próbálják megtalálni, ezáltal gyógyírt keresve saját kudarcaikra is. Ahogyan régmúlt századokban az uraik földjein sínylődő jobbágyok is a népmesékben szereplő legkisebb fiú szerencséjében igyekeztek föllelni saját vigasztalásukat... Más olvasók logikai játékot, agytornát, a rejtvényfejtés izgalmát vélik fölfedezni a kémregényekben — nemcsak rajtuk múlik, hogy ez nem mindig sikerül. Azonban elenyészően csekély az olyan olvasók száma, akik úgy gondolják, hogy e műfaj is hozzásegítheti őket nagy történelmi-társadalmi folyamatok megértéséhez,

vagy súlyos emberi problémák átérzéséhez. Nincs ilyen kereslet ’ — mert kínálat is csak ritkán.

Vlagyimir Bogomolov regényének olvastával azonban még a legfinnyásabb ízlésű olvasók sem vághatnak »szno- bosan« fanyalgó ábrázatot; ez a Szovjetunióban és külföldön egyaránt heves indulatokat elszabadító, már-már dühödt vitákat kiváltó alkotás egyáltalán nem gyömöszölhető bele a hagyományos, kommersz kémregénv-skatulyájába. Elsősorban azért nem, mert cselekménye nem írói fikciók sorozata, alapjául az 1944 nyarán Belorrussziában történt események szolgálnak. Ebből következik, hogy a szerző — nyilvánvalóan a le- bilincselően izgalmas cselekmény valóságalapjának igazolására és illusztrálására — a modern »tényregőny« elemeit is felhasználja. Az idézett hadijelentések, számjeltáviratok, s a SZMERS kémelhárító szervezet jelentései közül I sok ebben a könyvben kerül I először a nagy nyilvánosság I

utalva« — hajtotta tenyerébe fejét a kis ember.

Balsejtelem gyötörte, hogy egyedül van így, s arra gondolt, hogy a biztosító biztosan kibújik, ha nem tudja igazolni a természeti csapást. Márpedig itt még az illetékes hely is bizonytalankodik.

Kiment az udvarra, hogy körbenézze a kárt. Bizony megvolt a repedés; bele lehetett dúgni az öklét. S a tető is csáléra állott, szépecskén megbillent.

Ezután nyomban a balsejtelmével kezdett foglalkozni, s megállapította, hogy a falu alszik, mint a tej, mintha mi sem történt volna. — Kidőlt a tegnapi mulatságban — magyarázta magának. — Lehetetlen másképp, hogy nem vett semmit sem észre. Ha csak nem ő az egyedüli kárvallott.

E gondolatra a veríték is elöntötte. Mert akkor magyarázhat, amit akar.

No, hiszen korai volt még az idő. És miért -ne lehetne, hogy átaludták a dolgot? De a szomszédságból mégis csak meg lehetett hallani kicsit erősebb odafüleléssel az etetések neszét, a széna zörgését, kutak nyikorgását, az állat elégedett buffogását.

És meg lehetett hallani, hogy jön valaki az udvaron.

Sandi odanézett, s meglátta Zsabkát.

Zsebre dugott kézzel megállt a kis ember előtt, és végignézett rajta. Gúnyosan, pimaszul.

— Mi van?

A kis ember a házra mutatott

— Látom — mondta Zsafo- ka —, ez piszokul kikészült. De most nem ezt kérdeztem. — S röhögött. — Maga otthagyott, mint Szent Pál az oláhokat.

Ez kényelmetlen volt Bandinak.

elé, így a II. világháború hadtörténeti »műhelytitkai« iránt érdeklődő olvasó is élvezettel forgathatja a vaskos kötetet.

Különösen figyelemreméltó a szerző állásfoglalása abban az évek óta folyó, néha elcsituló, majd ismét fel-fellángoló vitában, amelynek témája: J. V. Sztálin hadvezéri

erényei és fogyatékosságai. A közelmúltban egész sorát olvashattuk azoknak a — főleg hadtörténeti — könyveknek, amelyek értékes adalékokat szolgáltattak a Sztálin-vitához — Csujkov, Birjuzov, Zsukov, Stemenko emlékirataira gondolunk —, a szépirodalomban azonban ritkán, s többnyire közvetett módon bukkant fel ez az ún. »kényes« téma. Nos, itt annál élesebben. A műben szépirodalmi eszközökkel megrajzolt Sztálin-kép egyébként semmiben sem különbözik a már ismerttől.

De a világért se gondolja a leenejő kedves olvasó, hogy valamiféle száraz, időszerűségét vesztett politikai vitairat, avagy hadtudományi eszme- futtatás kínos-keserves átrá- gására buzdítjuk! A hárem ■fiatal kémelhárító életveszélyes »kalandjai«(?!> arra is alkalmat adnak a kitűnő írónak,. hogy szinte eposzian széles, tablószerűen tág perspektívából mutassa meg a válságos korszak szovjet valóságát, tipikus, egyben nagyszerűen »egyénített« hősöket előtérbe emelve. Felejthetetlen pl. az »antihősiből« lett partizán, vagy az elnéző, gyanútlan jóindulatáért életével fizető tiszt. A könyv egyetlen hőse sem született Héraklész; egyszerű, jó vagy »gyarló«, vidám vagy meggyötört, de hazájuk sorsáért felelősségei ző emberek. Hazaárulókkal is találkozunk a könyv lapjain; Bogomolov, nem pártatlanul, de objektiven, az ő tetteik indítékait is igyekszik megtalálni, ezáltal sikeresen elkerülve a két-három évtizede még 'hivatalosan hirdetett ún. »forradalmi romantika« buktatóit, a »fekete-fehér« emberábrázolás veszélyeit.

Bogomolov azonban nemcsak a nagy orosz realisták jellemábrázoló készségével rendelkezik; a természet, az orosz táj mélységes szeretekéből fakadó tájleírásai is az elődöket, Gogolt és Turgenye- vet, Prisvint és Pausztovszkijt idézik fel emlékezetünkben. A végeláthatatlan belorusz erdőségekben tett természet- tudományos pontosságú, egyben költői szépséggel leírt megfigyelések újra meggyőznek bennünket egy régi közhely igazságáról: az orosz ember természet iránti mérhetetlen vonzalmáról.

O

lyan, valóban Irodaim! értékű kémregényt ajánlhatunk tehát az olvasó figyelmébe, amelyben szerves egységgé »ötvöződnek« a hagyományos realista regény alapelemei a modem »tényregény« dokumentum- szerűségével, montázs-szerkesztésmódjával. Az utóbbi évek egyik legértékesebb szovjet regénye, amelyet — tartalmának sokrétűsége és a szerkesztési, stilisztikai eszközök változatossága miatt — »könnyű« és »nehéz« olvasók egyaránt érdeklődéssel vehetnek kézbe, nem fognak csalódni!

Lengyel András

Autőscsőrda, gyorsbüfé

Rálízalfejlesztés a balatonboilári áíész-nél

(Tudósítónktól.)

A balatonboglári áfész az V. ötéves tervben a rendelkezésre álló, beruházásra szánt anyagi erő 80 százalékát a kiskereskedelem fejlesztésére fordítja. Tíz száza— Hát ott maradtál? — kérdezte szelíden, pislogva.

— Csak nem gondolja, hogy úgy hagyok ott mindent? Mint maga.

— Dehogy... — hunyorgott a kis ember, a lélegzet ücsörgött a torkában. Most döbbent rá, hogy a sír úgy maradt, megbontva. — Tán visz- sza is hántoltad?

— Még szép.

A kis ember leült egy kőre. Ez kellett, ez a kis idő, hogy uralkodni tudjon magán. Mert nagyon csodálkozni nem akart. Így is úgy nézte meg Zsabkát, mint va’ami ritka lényt: kénytelen volt elhinni a legendákat, amelyek hírhedt bátorságáról szóltak.

Megnézte hát, és pislogott. Majd azt mondta, elismerésül:

— No jó.

Zsabka pedig így szólt:

— Kimehet és megnézheti.

— Elhiszem. — Föltekintett a legényre, a zsebre dugott kezére, mint aki a gondolatában olvas avagy csak a maga kívánságában? — És most vissza akarod adni a pénzt.

— Nem — vigyorgott Zsabka. — A hátralevőért jöttem.

A trafikcs feje most némileg ferdén állott.

— Miféle hátralevőért?

— Kettőt kaptam, s kettőt most lefizet.

— Hogyhogy lefizetek? — Tátva maradt a szája.

— Vagy elfelejtem becsukni a számat a faluban — mondta Zsabka, merev vi- gyorral nézte a másik tátott száját, mintha csak azt látta volna példának a maga szavaihoz. — Akkor pedig magának lőttek — tette hozzá.

— Zsivány vagy — mondta Sandi. Hangjában sírás csuklóit. — Zsarolni akarsz?

(Folytatjuk.)

lék jut a vendéglátás és ugyanennyi a felvásárlás beruházásainak megvalósítására.

A szövetkezetnek kettős feladatot kell ellátnia. Tagjaik többsége a Balaton- parttól távolabb eső községekben él, ők is elvárják, hogy a hálózat fejlődjön, még a legkisebb településen is. A másik szempont országos érdek, mely a Balatonpart fejlesztésével függ össze. Az áfész vezetői úgy határoztak, hogy mindkét irányban továbblépnek.

Ez évben a balatoni idénynyitás előtt Balatonbogláron, a Nyárfa utcában, egy ABC- jellegű üzletet hoztak létre, mely a kieső területen levő lakosok és üdülők ellátását szoglálja. A beruházás szükségességét igazolja, hogy a szezonban több mint 800 ezer forint forgalmat bonyolított le. Ugyancsak Balatonbogláron alakított át a szövetkezet egy italboltot szeszmentes büfévé. Itt havi 200 ezer forint a forgalom.

Jelenleg Szőlősgyörckön dolgoznak az építőbrigád tagjai; bővítik az italboltot. Az ősszel talán már át is adhatják az üzletházat, amelyben fagvlaltozó. gyorsbüfé, presszó és játékterem kap helyet. A jövő évben úgy szervezik a munkákat, hogy a Balaton-parti fejlesztések a szezonra, a belső községekben tervezett építések, átalakítások az év végére fejeződjenek be. Jazvinapusztán a szövetkezet egy épületet vásárolt, melyet úgy alakít át, hogy a bolt mellett egy kisebb autóscsárdát is létrehozhasson. Főleg hűsítő italokat és egytál ételeket akarnak majd árusítani. Ilyen jellegű vendéglátó üzlet a Kaposvár és Balatonlelle közötti országút mellett még nincs.

A látrányi italboltban a szövetkezet már ebben az évben bevezette az egytál meleg étel árusítását. Ebből száz adagot is eladnak naponta. Az igények ez iránt a szolgáltatás iránt nőnek, ezért az áfész gépesítéssel, korszerűsítéssel bővíti az ellátási.