Somogyi Néplap, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-04 / 209. szám
HÉTKÖZNAPJAINK Állunk a sorban József Kaposváron Kém tudunk okosan gazdálkodni az időnkkel, oktat a tévé, a rádió és a sajtó. Készségesen ejismerjük, hogy így igaz. Jóakaratunkat bizonyítja, hogy mindig megfogadjuk, ezentúl másképp lesz, már hétfőn megvásároljuk a húst, a konzervet és a miegymást. Azonban mi is csak emberek vagyunk, és nemcsak hús, konzerv és miegymás a gondunk, így hát a hét végén ismét visszaesőként álljuk a szombati sort. Mentségünkre szolgáljon naiv hitünk. Éddig ugyanis úgy véltük, hogy ügyeskedő embertársaink már kimerítették azt a keretet leleményesség dolgában, amelyikei a 'birkatürelmünkre spekulálnak. Ezért hittük, hogy minket meglepetés már nem érhet; ami furfanggal eletet- getnek, azzal békés egymás mellett élésben megleszünk egymással, hiszen kiismertük valamennyit, és mesterkedéseiket belekalkuláljuk a sorbaállásba. Így türelemmel álljuk a szombati sort, az el- .adók is teszik a magukét serényen, rajtuk sem múlik, hogy előrehaladásunk mégis viszonylagos. Ugyanis a sor halad, mi mégis rendre megragadunk egy helyben. A talpunkat csak azért emelgetjük, nehogy gyökeret eresz- szünk. Hogyne, mikor a folyamatos egymásutánban elénk kerülők nem mind öregek és kismamák. Állunk a sorban,' és aki most jött, az szemrebbenés nélkül húz el mellettünk, csak a bot elején fékez le, lejjebb nem adja. Kitűnő emberis- merő. Akkora hemzsegésben mit tudja már a sor vége, mi lett vele ott elöl; kinyírták vagy kimérték? Az a pár árva lélek meg, aki elé bátran besorolt, nyikkanni se mer korábbi tapasztalatai alapján. A következő, akár a hittérítő a vadak közt, már a sor végénél hirdetni kezdi az igét, és mosolyogva osztja a lelki vigaszt, mivel ő csak azt nézi meg ott elöl, hogy akad-e a kampón kedvére való mócsing és mivel az mindig akad, hát ott is ragad. A kérdőjel története Mindennek megvan a maga története, még annak a kígyó formájú alakzatnak is —alatta ponttal —, melyet a kérdő mondat végére teszünk. A XVI. században élt egy Aldus Manutius nevű nyomdász, neki köszönhetjük a kérdőjel meghonosítását. Egy napon az az ötlete támadt, hogy a kérdő mondatokat különleges jellel kiemeli. Hogy miért, nem lehet megállapítani, azt azonban tudjuk: Manutius a latin Quaestio (kérdés) szót egyetlen írásjellé alakította át. Ezt oly módon csinálta, hogy egy kis »o« fölé egy nagy »Q«-t nyomtatott Az új írásjelet aztán utánozták, és mind nagyobb sikere lett. Később megváltoztatták, rövidítették, s köny- nyeöben írható-nyomható alakot nyert. A rövidített, egyszerűsített formából keletkezett a kérdőjel mai, közismert alakja. S még egy említésre méltó sajátosság: Manutius a kérdőjelet nem a mondat végén helyezte el, ahogy ma tesszük, hanem az elején. A mondatvégi kérdőjelre csak később tériek át. Egyébként a spanyol helyesírás szerint még ma is két kérdőjelet kell használni: egyet a mondat végén, egyet pedig az elején. A harmadik változat a kedélyes férfi. Dehogy veszekszik, dehogy goromtoáskodik. Aranyosan évődik velünk, míg elhalad mellettünk: — Ugyan már, drága asz- szonykák, engedjenek előre, ne kelljen itt állnom olyan sokáig három kiló karajért, maguk jobban ráérnek! — és az asszonytársak hallgatnak, még akkor is, ha ők esetleg két sze’et karajra várakoznak. A következő beilleszkedése a társadalomba már a magán- tulajdon sérelmére megy; piaci kosarakkal gyúródik be a gyanútlan lábszárak közé. Tudja, mit csinál! A sor azonnal szétpattan előtte, és már is van helye bőséggel. A bőrhiányosság még csak kitelik a maga foltjából, de a nylonharisnyájukat nézhetik a kárvallottak; legalább van mivel szórakozzanak, míg sorra kerülnek. — Engedjenek, elmegy a buszom! — lihegi a másik. Mikor végre átlépünk a küszöbön, még mindig ott ka- rattyol az ajtónál. Mcst a nagymama jön, karján a már nem ■ éppen karon ülő, piros sapkás kislánnyal. Nem hibádzana ebben semmi, de utána jön a másik, csak a piros sapkás kislány ugyanaz. Még megforgalmazza a gyereket két férfi és három fiatalasszony is. Egy hang rezignál tan megszólal: — Hallja, nekem is kölcsönadhatnák azt a gyereket! A válaszból mindnyájunknak haszna van; újabb válogatott kifejezésekkel bővül a szerény szókincsünk. Es akik még hátravannak? Egy szavunk sem lehet, mind megokolja, miért kívánkozik sürgősen előre. »Mindjárt összeesem, olyan rosszul vagyok!« »Kifutott otthon a tejem!« »Most jöttem a kórházból!« »Nem én következem? Bocsánat nem vettem észre!« »Hashajtót vettem be!« »Megjöttek a húgomék Amerikából!« A mai naptól fogva azonban — azt hiszem — mégiscsak megszívleljük a tanácsot: megvesszük a hét elején a húst, a konzervet és a miegymást. Kénytelenek leszünk vele, mert a fejlődésiben nincs megállás, és ezért elmúlik a víkend, mire sorra kerülünk. Ugyanis forgalomba került a legfrissebb trükk, és az isten se tudója, hány következik még utána? — Engedjenek előre, nagyon sietek, autóval vagyok és a tilosban parkolok! Mihályi Margit Ktn József öregkori kőlté- Hrf város ünnepelte. Mozgalszetének keserűségét o'doit a örömbe az az ünnepségsorozat, amelyet 1907-ben negyvenéves íród jubileumán rendeztek. Némi késéssel Kaposvár is csatlakozott a tiszteletadáshoz. 1908. január 24-én határozta el négy kaposvári nőegylet közös értekezleten, hogy Kiss József jubileuma alkalmából együtt rendeznek ünnepséget. Egy héttel később a mozgalom vezetői a következő meghívót küldték szét: »Kiss József koszorús költőnk negyvenéves írói jubileumát Budapest után több más vádéMarckerekes „mammut” gasságú kotrókat is gyártanak. A világ több nagy üzemében pedig már előkészítették a 200 ezer köbméteres marókerekes kotrók sorozat- gyártását is. Az óriás marókerekes kotrógépekre főként a külszíni fejtésű bányászat tart igényt. Többször előfordul, hogy az arc- vagy szénkincset borító fedőréteg, amelyet el kell távolítani, vastagabb, mint maga az ásványi réteg. Ilyen feladatok gazdaságos elvégzésére valóban csak igen i nagy teljesítményű gépekkel lehet vállalkozni. A legmegbízhatóbb kivitelű, hidraulikus működtetésű, marókerekes kotrók lehordó magassága a 9—11 métert is eléri. mat indítottunk, hogy Kaposvár közönsége is egy ünnepélybe tanújelét adja a nagy költő iránti tiszteletének és szeretetének.« Ingyenes estet szerveztek, de csak meghívottak részére! Később kiderült, hogy március 7-e helyett 10-én lehrt csak megrendezni a találkozót. Két nappal azelőtt a Somoevvármegye nagy cikkben köszöntötte a költőt. Fő érve Kiss mellett az volt: ritka az irodalomban, hogy valaki ilyen keveset írjon. »Most elárulunk az ő negyven esztendős poéta-múltjából egy nagy titkot: Kiss József mindössze százhúsz verset írt meg életében. Százhúsz vers és negyven esztendő! Itt valami vagy sok, vagy kevés. Rossz költőnél azt mondanék: a vers sok, Kiss Józsefnél éppen azok. akik nem tartják költőnek, keveslik a versei számát.« A költő éppen Abbáziában tartózkodott ekkor, s a lelkes szervezők, akik közül kiemelkedett Szalay Fruzina és Roboz István, vonattal elébv utaztak. Március 8-án fél hatkor az abbáziai szerelvény érkezésére várva sok kaposvári irodalomszerető ment ki az állomásra. 10-én a So- mogyvármegye címlapján hozta Kiss József Mese című versét. A Korona-szálló nagyterme aznap este zsúfolásig megtelt. Az egyik részvevő szerint »mindenki sietett, hogy részt vegyen az ünneplésben, hogy láthassa az ősz költőt«. Nyolc óra előtt néhány perccel lépett a terembe leányával Kiss József. Éljenzés, lelkes taps és virágeső fogadta. Az est kezdetén Roboz István szerkesztő köszöntötte, majd megzenésített versek következtek. Endrei ' Ákos tanár felolvasása után Kiss József ezeket mondta: »A tenger mellől jövök és hozom nektek a kéklő Adria üdvözletét. Azt üzeni nektek a kéklő Adria, hogy nép, mely költőit annyi áhítattal tudja hallgatni és ünneoelni, abban van valami a ködös haidankor nemes naív erkölcseiből, amikor a poéta még jós, bíró és hadvezér volt eay személyben. Azt üzeni néktek a kékiő Adria, hogy a szépség kultusza erős kapocs a nemzetek életében, mely minden ellentétet kiegyenlít, minden- disszonanciát elsöpör... Szívesen jöttem el, hogy a nemes város közönségének bemutathassam hódolatomat. A zúzmarás december meghajol az örökké megújuló május előtt, melyet asszonyaitok bája képvisel. Ti engem saját énekeimmel fogadtok, és szereteteteket csak verseimmel köszönhetem meg.« Szaval után elsőként a Mesét olvasta föl. A legnagyobb sikert a Naphoz irt ódájával érte el; a költeményben a pogány napimádó magyarok dalainak ősi ritmusa hangzott fel. Mint a korabeli krónikás megjegyezte, »a kis ember szinte óriássá nőtt« a lelkesedéstől, és érezhető tűzzel olvasta verseit. Az ünnepség késő éjszaka szűkkörű beszélgetéssel a Korona különtermében ért véget. Laczkó András A technikatörténet úgy tartja számon, hogy a világ legnagyobb gépszerkezeteit, a marókerekes kotrógépeket a 60-as évek elején kezdték üzembe állítani. Az azóta végzett fejlesztési munkálatok során növelték a gépóriások teljesítményét és a marófej lehordási magasságát (azaz a függőleges irányú hasznos munkaterületet), továbbá kialakítottak egy — a marófejbe építhető — olyan szerkezetet, amely az egyébként a különösen tapadó anyagok — mint például a kréta, már- ga — elődarabolását és a marófejből való kiürítését előmozdítja. Ma már napi 80 —100 ezer tömörköbméter teljesítményű, 90—100 métert elérő összes elszállítási maDoromholó macska Félelmetesen szép állatok a macskaféle ragadozók, és közöttük is előkelő helyet foglal el a párduc. Egykor a föld igen nagy térségein megtalálható volt; Európában is élt, sőt a jégkorszakban még hazánk területén is. A kíméletlen üldözéshez is jól alkalmazkodnak azzal, hogy hihetetlenül rejtett életmódot folytatnak. Általában éjjel vadásznak. Szeretik a szakadékos hegyvidékeket, a száraz félsivatagokat, az áthatolhatatlan nádasokat, a nehezen megközelíthető helyeket. Megtalálhatók a világ állat-kertjeiben mert jól tűrik a fogságot, sőt még ott is Kaolin vagy agyag? A íengeríbeíegség és a színek A Leningrádi Tengerészeti Kutatóintézetben megvizsgálták a tengeribetegség és az utaskabinok falának színe közötti összefüggést. Azt találták: a sárga és barna szín segíti elő leginkább a tengeribetegség kifejlődését, míg a világosszürke, a világoskék és a világoszöld árnyalatok megnyugtatóan hatnak. Így — a hírek szerint — csökkenthető a tengeribetegség valószínűsége is. A kerámiaipar fontos alapanyaga a kaolin, amelyet fehér vagy szürkésfehér színű, esetleg enyhén színezett formában bányásznak ki. A hajdani őstengerek visszahúzódása után sok helyen vastag üledékes rétegekben maradt fenn, de a földpátok bomlása révén is keletkezhet. Kerámián kívül készül belőle porcelán, kőagyag; de a papíros textiliparnak is fontos nyersanyaga. A papíriparban a finom elosztású kaolint a papír pólusainak kitöltésére használják, így a papír felületét egyenletessé teszi és javítja a nyomhatóságot; Hasonló célokra használja a textil-, a műanyag- és a gumiipar is. A porcelánt jól előkészített kaolinból, földpátból és kvarcból készítik. Hazánkban Tokaj-Hegyalján van nagyobb kaolinlélőhely. Legismertebb külföldi előfordulásai a Német Demokratikus Köztársaságban, Angliában, az Egyesült Államokban és Kínában vannak. Háztartási és díszműporcelánt nálunk Herenden készítenek, műszaki porcelánt pedig Kőbányán és Pécsen. Képünkön: a romániai Ag- hireusban épült kaolinfeldolgozó üzem. szaporodnak. Az állatkertben született példányok hamar megszokják az ember közelségét, és fiatal korukban szívesen játszadoznak vele. Képünkön : a veszprémi Kitten- berger Vadaskert kis párduca az egyensúlyozó deszkán. LEPCSOTUSA Ügy adom tovább ezt az értesülést, ahogyan kaptam,. nem szeretnék ugyanis vitába keveredni azokkal az orvosokkal, akik esetleg károsnak tartják a sok lépcsőmászást. Tény azonban, hogy az aszpirinjéről, a megfázás elleni tablettájáról nevezetes Bayer- gyár egy munkalélektani kutatóintézettel közösen háromhónapos vizsgálatot tartott és megállapította, hogy a lépcsőmászás igen jó hatással van a szív működésére és a vérkeringésre. Elsősorban olyan paciensekre vonatkozik ez, akik egész napjukat íróasztal mellett töltik. Nem is kellett messze menni, a vállalat 31 emeletes irodaháza kellő terepet nyújtott a kísérlethez, és az ezernyi dolgozó között bőven akadt vállalkozó. Íme az eredmény: ötvenegy 35 éven felüli paciens közül 25 naponta megmászott huszonöt emeletet, a maradék 25 viszont a liftet használta. Negyed esztendő múltán tüzetes vizsgálatok alapján megállapították, hogy a lépcsőmászók fizikai állapota javult, teljesítőképességük 25 százalékkal nőtt. Azoknál viszont, akik a liftet használták, az orvosok nem tapasztaltak javulást, és a feleségek sem értesítették a céget pozitív változásokról. Gondolkoztam az ügyön és végül rájöttem arra, hogy mi mocorgott bennem mindvégig, .miközben ennek a vizsgálatnak a részleteiről olvastam. Most már értem, hogy miért állnak oly gyakran a liftek a lakótelepi házakban (ahol még újak) és a régi épületekben (ahol már régiek). A szívünkre és a vérkeringésünkre vigyáznak! Természetesen nem mondják nyíltan a szemünkbe, ismernek bennünket. Mi nem szeretjük, ha prédikálnak, ha meg akarnak győzni arról, hogy a lépcsőmászóé jó, hasznos és növeli különféle képességeinket. Azért se mennénk föl gyalog a tizedik emeletre. Minket nem csapnak be — mondanánk —, biztosan valami rejlik a dolog mögött. Kerülő úton kellett tehát az illetékeseknek elérniük, hogy szívműködésünk és vérkeringésünk ügye fellendüljön. Ügy tesznek tehát, mintha rosszak lennének a liftek, így azután egy egész nemzet léphet az egészség útjára. Ezek után jól vigyázzon a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. Ha netalán lépcsőtusa néven versenyszámmá léptetné elő ezt a sportágat, a világ le fog ülni a csodálkozástól: mennyi érett tehetséget, mennyi állandóan tréningben lévő, szilárd csúcsformát tartó tusázót tud fölmutatni egy kis nemzet! T. 6
